Zachary D. Reed - Az ezeréves tölgy faháza

*Egy hölgy lép ki a saját házából, hosszú bézs szoknyában és ugyanilyen színű fűzős felsőben. Lábán magassarkú cipellő, amit persze takar a szoknya, de járása mégis könnyed. Göndör barna haja kiengedve leng a lágy szellőben. Légies lépteivel halad a mohatetős házikó mellett álló tölgyfához. Kísértetiesen világosbarna szemeivel néz fel a magas helyen lévő lakhelyre, majd egyetlen ugrással a fagerendás kunyhó teraszára érkezik meg. Egy cirádás betűkkel írt levelet húz elő a fűzője alól, hisz zsebe nincs. Egyetlen pálcaintéssel éri el, hogy az üzenet az ajtón maradjon egy borítékban. A levélben ez áll.*

Tisztelt Reed professzor!

Ha már a sors úgy hozta, hogy lakhelyeink ily közel esnek egymáshoz, megtisztelne jelenlétével egy hétvégi teázásra. Ezen okból kérem, hogy amikor tudna egy kis időt szakítani arra, hogy bájos társalgásba keveredjen személyemmel, teljes nyugalommal kopogtasson otthonom ajtaján. Garantálom a hétvégék folyamán meg fog ott találni. Őszintén reménykedem, hogy nincs terhére felkérésem, és meg tud jelenni valamely napon.

Üdvözletem küldöm: Barbara Candice Blake

*Ezután ugyanúgy távozik, ahogy idejött. Kecses ugrással a levegőbe emlkedik, és puhán érkezik a földre. Nemesi tartással, felszegett fejjel távozik a sötét éjszakába burkolózva.*

Kívülről:
Természetesen maga az épület nem ezer éves, hiszen akkor már rohadó fadarabok lennének, nem csinos, jól felszerelt kis faház. A tölgy, amin áll, az igen csak öreg, már egy erősebb darab. A ház, jobban mondva a Tölgy pont a Tölgyes és az udvar határán van, a szélén, az egyik első fa tetején. Talán 3-4 fa takarja magát az építményt, de amúgy eléggé könnyű eltalálni a Kúriából, az udvaron keresztül ide. Ez az épület már egy ideje itt áll, várva a beköltözőt, ugyanis egy ideig itt lakott Zachary D. Reed tanár úr (az univerzális beugró, aki rengeteg tantárgyban helyettesített már), végül még is a kúria egyik tornyát választotta szállásul, hát lakatlan maradt a faházikó.
Valójában igen csak bonyolult egy épület, ugyanis látszólag nem is lehet felmenni, nincsen létra, amit megmászhatnának az elszánt diákok, akik beszélni akarnak a tanár úrral. Lent összességében egy ezüst harang van, ami csöngőgyanánt áll ott. Tehát a feljutáshoz bizony repülni kell, vagy föntről leereszteni egy létrát, de lentről másképp nem lehet feljutni.

Belülről:
A ház belülről egy kicsit talán ódivatú, de épp így felel meg egy faházikó elvárásainak. Amik nem túl nagyok. Egyszerű berendezés, de nem szegényes, csupán pár évszázadot lemaradt a korral. A ház csupán négy részből áll, egy nagy előszoba, egy hálószoba, egy konyha, és egy fürdőszoba. Mindegyik teremben ugyanaz a stílus uralkodik, régies, nyugodt, bár van néhány tárgy, ami megbontja a hangulatot. Néhány Buddha szobor, néhány katana, néhány fegyver, néhány pergamentekercs a falra felfűzve, és néhány tárgy egy vitrin alatt. Na meg van még egy madaraknak való rúd, ám madarat közel s távol nem látni. Semmilyen állat nincs itt, legalább is első ránézésre nem. Másodikra lehet találni különféle állatokat, amik egyszerűen berepültek az ablakon. Hiszen itt van a természet a ház küszöbén. Szó szerint. Talán a hálószoba a legmindennapibb. Egy alak, egy asztal, egy szék, egy ágy, egy könyvespolc, egy légkondi... Hopsz, még is csak van egy kis luxus. Kellemes, tábori, erdei hangulat uralkodik mindenen.