A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

First topic message reminder :

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A Tűz szigete:

Délen terül el a tűz területe. Közepe körül egy vulkán terül el, s pár olyasféle láng-gejzír, mely úgy köp tüzet, akár a forró vizet az igazi gejzír. A táj nem éppen a növényvilágáról híres, de igen gyönyörű a terjengő láva a tűz népeinek városa körül.. Bár lehetne inkább egy hatalmas várnak nevezni, s a lakókat a vár népének is. A kastély belső terméből át lehet menni egy alagúton át a Zlordan, a vulkán gyomrában, pontosabban egy nagyobb terembe. Ott mindig őrjítően meleg van, hisz benne folyik el egy szép kis lávafolyó.
Ez a föld határozottan a ragadozók birodalma. Sivatagi róka, sarki róka, farkasok, s minden egyéb ragadozó állat lakhelye.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Főnix, lávakutya, apróbb láng-kolibrik és egy szfinx.

A Víz szigete:

Nyugaton terül el. Egy hatalmas öböl, a hozzávetőleg kör alakú szigeten egy hatalmas lyuk, melyben apróbb szigetek vannak. A kisebbeken egy-egy ház van, de van egy fő sziget. A szélén egy hatalmas vízesés ömlik az öbölbe, amely a Föld-részből csörgedezik a hegyek közül. A táj gyönyörű, homokos part és kristály tiszta víz, mélyükön korallzátonyokkal.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Sellők, Mélytengeri kappa, Glarúda.(Delfinhez hasonló, de tigriscsíkos bőrfelületű vízi emlős, mely varázserejét legtöbbször emberek életének megkeserítésére használja, ellentétben a varázstalan rokonaival.)

A Levegő szigete:

A levegő birodalma keleten terül el, hol hatalmas fák, s gyönyörű táj leledzik. A fák között hidak, s egy égbe épített város. A leghatalmasabb fa, Cnedjion //Knedzsion//, Az ősök fája, ér csak fel olyan magasra, hogy rá feszített híddal fel lehessen menni a repülő erődítménybe. Odáig a törzs körül csigalépcsőben emelkedik egyre egy fából épített lépcsős út. A város mondhatni a modernség, s a varázslat ötvözése.
A madarak birodalma. Sasoké, keselyűké, rigóké, fecskékké egyaránt.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Egy kósza viharmadár, Ír főnix (Augurey), hippogriffek, és pegazusok is feltűnnek ezen a hatalmas területen.

A Föld szigete:

Az őselemek közül a föld helyezkedik el a sziget északi részén. Csodálatos hegyek s dombok magasodnak, tökéletes terület túrázásra, a természet gyönyörűségének megtekintésére. Az erdő növényekben gazdag, a világon minden megtalálható benne, a pálmafáktól a fenyőerdőkig. Legmagasabb hegyéből, egy folyó csörgedezik, mi egyre bővül, s vízesésben végződik a Víz területén. Erdők, gyönyörű virágok,
Ez a terület a jámbor és csíntalan emlősöké egyaránt, növényevőké és rágcsálóké.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Kentaurokkal, tündérekkel és néha kósza unikornisokkal is lehet találkozni. Ők az igazi lakói a föld birodalmának.

by Aurora Valanthe Mediaris

* Amikor látja, hogy a bezárt lény varázsolni kezd Shawn cselekedne, de hirtelen, mintha egy belső hang vagy vágy blokkolná mégse tesz semmit. Olyan, mint amikor látja az ember, hogy lever valamit, de csak lustán nézi, ahogy az a földre esik ahelyett, hogy elkapná, pedig nagyon is tudja, hogy baja eshet. A teste ahogy felemelkedik már ha akarna akkor se tudna mozdulni és ekkor jön a hirtelen fájdalom, ami égeti és marja belülről. Nem fojtja vissza az előtörő kiáltást. A lábán lévő égető érzést szinte ezek után meg se érzi. Amikor a földön landol rögtön térdre rogy és zihálva elkezdi kapkodni a levegőt. Tekintete homályos és mintha kavarogna minden. Egy pillanatra az agya jelez, mintha a nagy kavargásban tisztán hallana valamit, több irányból jövő lélegzetvételt, de nem a sajátját, sőt, nem is emberit. Ahogy körbe pillanat még mindig megszédülve tekintete átcsúszik négy árnyalakon is akik lovakon ülnek. *
- Szóval miattatok nem mozdultam. * Sziszegi Shawn enyhén ingerülten, de mégis mosolyogva. Hisz a fájdalom mellett érez mást is, hatalmat. Mintha sajgó végtagjaiba még így is lenne elég erő, hogy bármire képes legyen. Pálcája után nyúl ami mellette fekszik a földön. Elsőre elrántja a kezét, amikor megégeti azt a még forró varázstárgy, majd összeszorított fogakkal megragadja azt és tűri, hogy égesse tenyerét. Kicsit meginogva kel fel a földről és verejtéktől csapzottan. Pálcáján végig fut a tenyeréből kicsorduló vér. De ahogy mégis felegyenesedik tartása megacélosodik, tekintete szinte szikrákat vet és az arcán lévő mosoly az ami egy külső szemlélő számára már a hideg rázást hozná. *
- Készen állok. * Suttogja. Bár amikor mondja, akkor úgy érzi, mintha egyenesen üvöltené, de most érzékszervei kicsit meg vannak zavarodva. És az arcán még mindig ott a vérfagyasztó mosoly. * ~ Nézni jöttetek a történéseket mi? Hát most lássátok, lássátok, hogy mi fog történni! ~

Hozzászólások száma : 156 Kaszt :

-A kezdetek kezdetén a négy sziget teljesen vad volt és zabolázatlan, mindenféle lények éltek itt. Sok sok évvel ezelőtt a dolgok változtak, és a négy legnagyobb elementál börtönbe került az ellentétes elem szigete alatt. Szóval a tűz a víz szigete alatt van fogságban és így tovább, hogy erejük még inkább kordák közé legyen szorítva. A hatalmas energiák felszabadulásával viszont képesek lennének kitörni a börtöneikből, amit nem engedhetünk meg. Az elementálok teljesen felborítanák az elemek egyensúlyát, az egész eltűnne a semmibe, megszűnne a négy sziget annyira felborulnia az egyensúly. Mind a négy elementálhoz el kell utaznotok, és ki kell találnotok, hogyan erősíthetnétek meg a zárkáikat, vagy hogyan gyengíthetitek őket még tovább. Ehhez minden segítséget és tudást megadok neked, de csak neked, mivel méltónak tartalak rá. Állj fel!
*Ha a fiú felállt, akkor két kezét nyitott tenyérrel felé fordítja. Egy ismeretlen kezd el szavakat mormolni, és karjaival hirtelen mozdulatokat tesz, akár gy karmester, aki egy egész zenekart irányít. Shawn néhány centit emelkedik a levegőben, karjai emelkednek ,mintha nem lenne gravitáció, és mellkasából szúró fájdalmat érez, mintha csak valami éppen most szúrná át a srácot belülről. Egy tetoválás ég a srác bőrébe egészen a mellkasától a hasáig. A kontúrok pedig néhol kicsit repedezettek, akár a kiszáradt talaj. A srác pálcája eközben felforrósodik a zsebében átégeti a nadrágját, és a bőrét is megégeti bizonyos szinten majd leesik a földre.*
-Ezennel a föld szigetének lakójává is váltál. Ezt a mellkasodon található tetoválás is bizonyítja. Valamint a pálcád. Azok az elemi mágiák, amiket vele varázsolsz védhetetlenek lennek, biztosan találnak majd. És ez még nem minden. Készen állsz, hogy eggyé válj az elemekkel? *Mindeközben a srác térdre esve érkezik a talajra. Fáradtnak érzi magát, mégis hatalmas energia tombol benne.*

//A varázstárgyat és még a mesében kijátszott javakat Shawn már birtokolja, most csak a megszerzésüket játsszuk ki karakteresen is.//

* Az eramiros fiúban minden egyes mondat után újabb és újabb gondolatok születnek. Amiket hall teljesen fedésbe hozható azzal amiket a hosszú idő során sikerült kiderítenie, de mind idáig csak találgatások és néhány utalás halmazából tudott táplálkozni. Miután elhangzott a kérdés pár másodperces csend áll be a beszélgetésbe. Az eramiros fiú lehúzza bal kézhátát rejtő kesztyűjét és a mágikus tetoválást figyeli, ami egy főnixet ábrázol. *
- Nem értelek * Szólal meg végül, először csak halkan, majd normál hangerőn folytatja. * - Részletezd kérlek, hogy mire gondolsz. Az elementálokat akarod megállítani, hogy ne tudjanak kitörni. Emiatt van szükséged az elementalisták segítségére is. Mivel az igazat beszélted, így természetesen leszek hírnök ki elviszi e üzenetet. De nem értem, hogy miféle segítségre gondolsz melyet számomra nyújtanál. Kérlek magyarázd el. * Közben, pedig feltápászkodik, hisz úgy érzi hamarosan útnak kell indulnia, bármi is legyen a válasz. *

Hozzászólások száma : 156 Kaszt :

*Számított rá, hogy ez lesz a fiú első kérdése, célja pedig nyilvánvaló volt a számára. Mivel a bebörtönöző varázskör fogva tartja, így mesél.*
-Egy éve amikor az eramiros diákok megszerezték, az elemek köveit, és visszavitték őket eredeti helyükre, akkor egy hosszú folyamat indult meg a négy szigeten. Hatalmas energiák töltöttek el minden szigetet, ahol minden fejlődésnek indult: a növények az állatok, a varázslények, de a kövek és a vizek is, egyszóval minden. Ezt az energiát kihasználva sok mindenki erősödött meg, akár csak én is. De nem csak ilyen őrzők kaptak erőre, hanem a szigetek mélyén fogva tartott elementálok is, akik újra ki akartak szabadulni. A bálon a föld elementálnak akartam áldozatokat gyűjteni, hogy haragját csillapítsuk. *Lélegzetvételnyi szünetet tart majd folytatja.* -Az elementálok már lassan elég erősek lesznek ahhoz, hogy kitörjenek fogságukból. Erre akarlak figyelmeztetni téged, és az elemisták közösségét. Ez egyedül nem fog menni, neked, és segítség nélkül se. Mivel te voltál az a mágus, aki életemben legyőzött ezért téged ér az a megtiszteltetés, hogy az elementálok erősödésének hírét vidd. Ezen felül. Szüksége lenne a küldöttségnek egy vezetőre, egy vezetőre aki egy kicsit több. Ezért a harcban egy kis segítséget is nyújtok a számodra. Felkészültél minderre?

* Elégedettség önti el a fiút és mosolyt is csal az arcára, ahogy látja, hogy tényleg sikerült varázslata. Szorítása megerősödik a boton, ahogy belekezd rövid mondandójába.*
- Megígértem, hogy eljövök és most, hogy végre úgy érzem készen állok rá és minden a helyén van, ím be is tartottam azt. * Miközben ezeket mondja botját kicsit meg is emeli, jelezve, hogy ez volt a kulcs mindenhez és ennek köszönhető a teljes siker. * - Célom nem más, mint, hogy tanuljak tőled, mint az egész világtól. Kérlek mesélj, mond el mik voltak a történések mögött, majd egy éve és hogy mik mozgatták a szálakat. * Miközben ezek a szavak elhagyják ajkait török ülésbe ül a saját körén belül és vállának támasztja botját. Fel van készülve, hogy hosszú mesét fog hallani és amúgy is, szeret kényelmesen tanulni... *

Hozzászólások száma : 156 Kaszt :

[A föld szigete]

*A srácnak sikerül az idézés, amihez a bot is hozzá járul. Amint kiejti a nevet az egész föld szigete apró rezgéseket érezhet a lába alatta, majd Shawn előtt apró férgekből és bogarakból kezd összeállni a megidézett személy. Első találkozástól eltérően semmiféle ruha, vagy álarc nem takarja férgekből álló testét. A sok millió féreg nyüzsög össze vissza, így olyan hatása van az egész lénynek, mintha valamilyen folyadék lenne egy tartályba zárva, ami szabad akaratától mozoghat de csak a kereteken belül. Néhányat pislog, majd szétnéz maga körül. Érzi a bebörtönöző rúnát, és hogy nem szabadulhat belőle. Végül nyugodt és erőteljes hangon megszólal.*
-Hát eljöttél ifjú varázsló. Majdnem eltelt egy év, mióta megígérted, hogy eljössz. Hát mondd, mi óhajtasz.
*Attól a naptól kezdve várta a pillanatot, hogy újra találkozhasson a fiúval, hiszen fontos dolgokat tartogat a számára.*

[A föld szigete]

* Lépteinek zaját tökéletesen elnyelte a puha fű, ahogy a lila köpenybe burkolt varázsló végig haladt az ösvényen. Ruházatát kékes rúnák borították és jobb kezében egy szépen megfaragott ében fekete botot tartott, aminek a csúcsa egy unikornis koponyával és természetesen szarvval végződött. Amikor kiér az ösvény végén a tisztásra tekintetével körbepásztázza a terepet és a földet megdöngeti botjával kétszer. *
- Itt jó lesz. * Mondja a mágiahasználó miközben a tisztás közepére sétál és a csuklyáját hátra veti. A szőke eramiros fiú tekintetében szilárd elhatározottság tükröződik, minden egyes mozdulata közben, ahogy felkészül a rituáléra. A nekromanta mágiát erősítő botot magához támasztja, ahogy lehajol meggyújtani a vörös gyertyát a a bebörtönöző védőkör belsejében. Ahogy hátra lép még egy utolsó pillantást vet a gyertya melletti éget féregre és egy mély levegő után belekezd a varázslatba. *
- Én Shawn Griffin ezen iskola tanulója és a tűz szigetének lakója szólítalak téged. * Miközben a szavakat mondja a levegőbe rajzol egy csúcsával lefelé néző háromszöget a kezében tartott bottal, úgy, mintha csak az unikornis szarvával írna. * - Marcharon, jöjj elő! Ne késleltesd ismételt találkozásunk! * Kiáltja már szinte, erős, magabiztos hangon a szőke eramiros varázsló, miközben a kezében tartott nagy hatalmú nekromanta relikviával dobbant egyet a földön. *

Vendég

[Víz szigete]

*Egy lehajtott fejű lány sétál a víz szigetének partján. Magassarkú bőrcsizma a lábán, amúgy egy kopott fekete farmerben és bőrdzsekiben van. Haja a szemébe lóg, de nem zavarja. Különben is már-már ösztönösen mozog errefelé. Mióta megnyíltak a főhadiszállások mindenkinek, azóta rengetegszer járt erre elmélkedni. Most is ezt teszi. Jósmágiás karkötőjének fityegőit pöckölgeti, de csak úgy, unaloműzés céljából. Nincs kedve most jósolgatni, megvan ő jelenleg anélkül is tökéletesen. Különben is, a jövő szálai olyan kuszák, hogy jobbank látja, ha csak szükség esetén kutakodik köztük. Az már más kérdés, hogy megtehetné amúgy is, hiszen megy neki, de hát... Aranybarna szemeivel a habokat pásztázza, miközben leül a partra. Hogy a homokot hó borítja, és hideg van? Nem zavarja. Lábait felhúzza maga elé, és átkarolja térdeit, majd rájuk hajtja a fejét féloldalasan, úgy, mint a régi Laura képen. Szóval csak nézegeti a hullámokat, és ül a földön. Talán vár valakire, talán csak egyszerűen relaxál.*

Vendég

//Víz szigete//

*Nem, nem is próbálna elfordulni. Amúgy sem tenné... Inkább válaszol. Hiszen jól esik, hogy végre elmondhatja valakinek.* - Apám. Azt mondta, nem engedi, hogy bajba kerüljek, és minden lépésemet figyeli. De ez még nem minden. *Nem, nem mond többet, majd csak akkor, ha már jobban lesz. Rosetta szavaira pislog párat, de nem válaszol, igaza van. Ő kint lesz... Legalábbis kint szeretne. Benne si felébredt végre az a védelmező ösztön... Védenie kell a barátait, a szeretteit, az otthonát. Arra nem hagyatkozhat, hogy az apja valahol itt van.* - Menj csak nyugodtan. Köszi, hogy meghallgattál... Hétfőn találkozunk. Vagy előbb. *Köszön el halványan mosolyodva, majd csak nézi, ahogy a lány elindul. Végül ő is folytatja sétáját, a másik irányba.*

[Víz szigete]

*Mikor a lány azt mondja, hogy valami megakadályozza, akkor szinte elé kerül és úgy keresi a tekintetét, nem engedve, hogy elforduljon a lány.* - De hát mi az? Mi történt? *Kérdezi aztán a további szavakra csak értetlenül néz.* - Nem tudom Chleo... Van az a mondás, hogy ami késik nem múlik... De most minden perc számít. Minden nap minden órájának minden perce. Én minden délután kint vagyok az udvaron, mindig ott kezdődnek a bajok, délután... Remélem te is ott leszel. Most mennem kell, jó? *Visszakérdez, pedig tényleg mennie kell, hogyha Chleo kérleli sajnos akkor sem tud maradni.*
- Remélem holnap látjuk egymást. *Köszön el ezzel, miután végighallgatta a leányzót - tehát még válaszolj lécci a kérdésekre! - és gyönyörűen eltűnik néhány másodperc séta múlva.*

Vendég

//Víz szigete//

*Valójában most elég könnyű benne rossz érzéseket kelteni. Igen labilis idegállapotban leledzik szegény. Szemeit lesüti, és lehajtott fejjel álldogál Rosetta mellett egy darabig, majd végül nagy levegőt vesz, felemeli a fejét, és szemeit is kinyitja.* - Igazad van. És belátom, nem szabadna így kivonnom magam a történések folyama alól. De van valami, ami megakadályoz benne... És ez... *Elharapja a mondatot, hogyha Rosettát érdekli, úgyis rákérdez. Nem is az a baj, hogy nem szívesen beszél róla. Hiszen a lány beletartozik a három személybe, akiknek bármit, bármilyen körülmények között elmondhat... Egyszerűen ez most más. Valami, ami meghatározta az egész eddigi életét, és ő mégsem tudott róla... Rosetta szavaira pislog párat, hogy kitisztuljanak a szemei, ne homályosítsák el látását a könnyek.* - Szeretnék. Hiszen tudod, hogy nem tudok egy helyben ülni. De azt hiszem, az a legjobb, ha még várok egy két napot, hátha az én problémáim megoldódnak addig, ha pedig nem, hát akkor nem érdekel, de én nem tudok tovább várni. *Fakad ki, a mondat végét már szinte kiáltja. Na igen, neki ennyi rejtőzködés már bőven sok volt. Hiszen egész idáig azt hirdette, hogy mindenki vállalja fel, amit gondol, msot emg így eltűnt...*

[Víz szigete]

*Amikor látja a könnycseppet, akkor a szíve összeszorul, nem akart a lányban rossz érzést kelteni, csak rámutatni arra, hogy ha a Neza oldalán van, akkor ott a helye, köztük.* - Nem minden a harc. A lényeg, hogy ott legyél, és hogy számíthassunk rád. Lehet, hogy Nordmed ellen nem lehet lépnünk, túl erős, de most az út, nem is felé vezet. És honnan tudod, hogy nem menne, elrontanád, ha ki se próbálod? Nem minden az ellenfelek legyilkolásáról szól, főképp most nem. *Mondja a lány, nem csoda, hogy kiemeli, hogy nem az ölés a lényeg, hiszen druida, a gyilkolás nem az ő asztala. Csak az egyensúly fen tartása érdekében, maximum.* - Én sem szemből támadva segítek. Védek és gyógyítok. Biztosan neked is meg lenne a helyed, hogyha egyik délután eljönnél és csatlakoznál a diákokhoz. Próbáld meg... *Fejezi be ennyivel, nem toldja ki egy kérlekkel, pedig zöld tekintetében, ami elhomályosodik attól, hogy Chleot sírásra, illetve egy könnycseppre késztette.*

Vendég

//Víz szigete//

*Haja msot neki is kékre vált, miközben elgondolkozva figyeli a homokot a lábuk alatt.* - Ő tud. De mint láthatjuk, én nem. És ennek rendszeresen mások isszák meg a levét. *Nem, nagyon nem úgy néz ki, mint akit most könnyen meg lehetne győzni az ellenkezőjéről. Volt idő, amikor éltette a harc... De mára már... Elég sok idő kell ahhoz, hogy újra, újult erővel vesse bele magát a harcba, egyenesen Nordmednek, és alaposan szétrúgja a hátsóját. Rosetta szavaira egy könnycsepp csordul le az arcán. Na nem azért, mert a kis koboldlány megbántotta őt, hanem mert elég könnyedén bűntudatot ébresztett benne. Minden esetre nem válaszol a lány szavaira egy darabig.* - De te tudod, hogy mit csinálj. Én csak egy kötéltáncos vagyok... És az egyetlen fegyverem, hogy kis koncentrációval képes vagyok ölni. De mire megyek a képességeimmel Nordmed és a kristálygólemjei, vagy mijei ellen? Semmire. És hidd el, én lennék a legboldogabb, ha ismét lenne erőm ahhoz, hogy lemenjek, és beálljak közétek.

[Víz szigete]

*Végighallgatja a lányt, de akármennyire figyel, nem tudja megérteni, mert ő teljesen máshogy látja a világot, úgy fest.* - Ne mondj ilyeneket. Laura egyrészt tud vigyázni magára, a másik pedig az, hogy az ember a hibáiból tanul. az, hogy az csak illúzió volt, hatalmas szerencse, másrészről hatalmas tanulság! Át kell gondolnod, hogy m történt akkor, mit kellett volna máshogy csinálnod, és megtanulnod! hogyha a szobádban ülsz, sosem lesz jobb... Jobb abba belegondolni, hogyha az egyik csata után jön a hír, hogy valaki meghalt, mert az ellenfél pont túlerőben volt?... És te a szobádban ültél? Szükség van rád, Chleo, senki sem tökéletes harcos ott, főleg én nem, hiszen sosem voltam támadó típus. Épp ezért tanulom. *Mondja a lány, igazán nem akarta szentbeszéddé kanyarítani, de hát így jött ki. Körbeforog a lány előtt, a maga egy méterével, vagy annyival sem, a gyenge, testalkatával, majd újra felpillant rá.* - Talán én a csata közepére való vagyok?

Vendég

//Víz szigete//

*A kérdésre csak legyint egyet, jelezve, hogy nem is lényeges, csak úgy mondta. Más kérdés, hogy igenis komolyan gondolta. Aztán jön a következő kérdéssor, amire ő csak megforgatja a szemöldökét.* - Ugyan már... Tavaly nyáron is, amikor megsebesültem, majdnem Lau került bajba miattam. Aztán abban az illúzióban is, amikor megöltem azt az allidonos kislányt... Nem volt valódi, de az is lehetett volna, és miért történt az egész? Mert megcsúsztam,és elejtettem a mérgezett tőrömet. Egy óriási csődtömeg vagyok. *És ha már ott tartun k, akkor egy kis kiegészítésként: csak elemi harci mágiából jó, de akkor már a természetmágiát se felejtsük ki. Aztán itt nagyjából ki is merül. Figyelem, összehangoltság, és szerencse... Utóbbiból még csak-csak akad benne, de az első kettőből aligha.*

[Víz szigete]

*A szövegre összevonja a szemöldökét, ugyanis nem tud semmilyen nyelven, csak bolgárul, és rádiót még hírből sem látott, csak a nezásat hallotta, ami ugye már abba is maradt.* - Ez micsoda? *Kérdez rá, érdeklődően, ugyanis tényleg kíváncsi. Ősi nyelv? Valami varázsige?...* - Chleo... Miről beszélsz? Miért veszélyeztetnéd? Mindenkire szükség van, ezt csak akkor lehet befejezni, hogyha mindenki ott van, akinek ugyanaz a célja, elérni, hogy visszatérjenek. Miért lennél veszélyes?... Nem értelek. *Úgy tűnik, hogy ez az értetlenség köre, ugyanis ezt sem tudja nagyon felfogni. A lány jó harcos, ügyes elemi mágus is, nem érti, hogy hogyan árthatna másoknak, hogyha egy oldalon harcolnak. Persze, balesetként, de annak az elkerüléséhez csak figyelem, összehangoltság és egy csöppnyi szerencse kell. Szóval most körülbelül nagyokat pislog felé.*

Vendég

//Víz szigete//

*Na hát igen, nem éppen kellemes két színárnyalat, de nem ő tehet róla ugye. A tűz népét illetően megvonja a vállát.* - Majdcsak túlélem. A víz kioltja a tüzet, tudod. Meg hát... Maximum elkerülöm őket. ~Na nem mintha abban jó lennék...~ *amilyen kíváncsi, úgyis felfedezi majd azt a szigetet is. Esetleg majd néhány égési sérüléssel hazdagodik, de hát megesik az ilyen. Amúgy is van már pár neki.* - Just gonna stand there, and watch me burn... *Mond el egyetlen sort, ami ide is vág, de aztán abbahagyja az idézgetést. Őt valószínűleg tíz emberből kilenc hagyná égni. Csak nézné, ahogy elemésztik a lángok. De őt ez nem érdekli. Aztán a lány válaszára először szélesebben mosolyodik el, majd határozottan felderül az arca, viszont ebbe némi döbbenet is keveredik.* - Nem tudom, mikor veszem rá magam, hogy előjöjjek... Azt hiszem túl sok embert veszélyeztetnék. Olyanokat is, akiket szeretek. *Aztán ugye jönnek a szakvezetőkről szóló szavak, és pontosan ekkor lepődik meg.* - Én... Mindig tudtam... *Suttogja, de most más valahogy nem tud kinyögni a döbbenettől és az örömtől. Azt is tudja, hogy kiket kell követni, hiszen ismeri őket mind... És egyedül csak Jack-ben nem bízik meg...*

[Víz szigete]

*Csak elmosolyodik, habár inkább fintor van az arcán, mert ez a két árnyalat, ami átvált Chleo haján, na az szerinte a világ két leggusztustalanabb és legtermészetellenesebb színe. A lila még hagyján, de ez a zöldes-sárgás sárgás-zöldes valami... Nem mondja ki, de rémes. Az ő haja most pihenget a kék árnyalataiban.* - Lehet, de a tűznépe határozottan ellenséges, még velünk is az volt, amíg nem segítettünk nekik. Szóval őket tényleg nem ajánlom. *Válaszolja, majd a további dolgokra csendesen bólint. Nem válaszol, de hát kíváncsisága úgy se hagyja majd, hogy ne nézzen be oda, ne lessen körbe, ne kutassa át, ne fedezze fel. A kérdésre kicsit zavarodottan felel.* - Nehéz összeszedni. Ott kellett volna lenned, hogy el tudjam mondani... *Kicsit gondolkozik, mert hát aki nem volt ott, az nem állta ki a próbát, de... Chleo-ban megbízik, így folytatja.* - Élnek. Visszatérnek, de segítenünk kell elpusztítani valamit. Többet is mondok majd, de a lényeg, hogy kövesd azokat, akik már ismerik, hogy mi a feladat... Tudod... Akármennyire vagyunk távol, most, hogy nyitott a főhadi ki tudja kinek a füle tapad a területre.

Vendég

//Víz szigete//

*Nem teszi szóvá, hogy ma semő az egyetlen kanári itt. A haja darkmagenta szerűről yellowgreenre hajazóvá vált, de ugye ezt sem veszi észre. És nem is érdekli.* - Oh, de engem mindenki szeret. Na jó, többségben vannak azok, akik nem, de hát... Tudok egész normális is lenni, nah. Nem lesz velem bajuk. *Remélhetőleg. Aztán ki tudja, mikor jön rá megint a pusztíthatnék, mint a múltkor a boncteremben. Nem mintha ott nem lenne már amúgy is minden eléggé halott. Mikor Rosetta mellép lépdel, akkor ugye sétálgatnak tovább. Mégiscsak jobb ez társaságban, mint egyedül. Elmerengve hallgatja a lány szavait. Nem úgy néz ki, de valójában nagyon is figyel.* - Hát nem mondom azt, hogy mindenképp szakíts rá időt. A főhadinkat meg kell szokni, és megmondom őszintén, én sosem éreztem a magaménak. *Aztán mikor Nordmed is szóba kerül, kicsit elhúzza a száját... Nem, ő nem tudja eldönteni, hogy Daronel a jobb, vagy a beholder. Igazából annak örülne a legjobban, ha Jericho és a szakvezetők visszatérnének. És tudja jól ,hogy ezzel nincs egyedül.* - Mi történt pénteken? Szégyellem, de jobbnak láttam, ha kivonom magam egy időre a forgalomból. Senkinek sem tett volna jót, ha ott vagyok. *Szemei kíváncsian csillognak, miközben Rosettához fordul, válaszra várva. Igen, hallott pletykákat, de nem érdeklik... Ő az igazat akarja tudni.*

[Víz szigete]

*Mikor a lány hátrafordul, észreveheti, hogy bizony Rosetta haja is erőteljesen rendetlenkedik. Most éppen kékbe mászik át, olyan dodgerblue-szerű kékbe, ami szép meg minden, de zöld szemmel és rajta...? Lassan bólint a lány szavaira, észrevételeire.* - Igen. Itt minden a természetről és az elemekről szól, és az ezzel együttélésről, hiszen vannak eldugott apró települések itt. Épp csak nem szeretik a látogatókat. *Mondja, egy mosollyal, miközben odasétál a lány mellé, és ha Chleo akarja, akkor együtt sétálgathatnak tovább. A kérdésre, hogy ő volt e náluk, megrázza a fejét.* - Nem, és nem csak azért, mert ellenpólusom lehet, hanem azért, mert nem jutott rá időm. Valahogy... Máson járt az eszem. Tudod, a történéseken... Nordmeden, a jelenlegi igazgatónkon, az elbűvölt aurorokon... *Halkan felsóhajt, szeretné, hogy vége legyen, de tesz is az ügyért, szóval lelkiismeret furdalása nem lehet.*

Vendég

//Víz szigete//

*Na igen, ő csak kivételes esetekben bontogatja a rendet. Az viszont való igaz, hogy igencsak meglepő látvány itt egy naxeldires. De hát amióta a főhadiszállások az eredeti formájukban lényegében megszűntek létezni, neki is az volt az első dolga, hogy felderítse mindet. A víz szigete pedig pont megfelelő hely egy ifjú vízmágusnak. Hajszíne egy pár árnyalatnyival sötétebbe megy át, így most már inkább pirosas, de ezt ő nem is veszi észre. Ez megy már három napja, megszokta. Csak kérdés, hogy mikor lesz vége. Aztán meghall egy ismerős hangot. Arcára mosoly kúszik, miközben megfordul, és meg is áll.* - Szia. Hát, a mi főhadinkhoz nem is mérhető. Az olyan sötét és komor. Sosem szerettem igazán, sokkal kellemesebb itt... Amikor érzed, hogy a természet minden irányból körbevesz. *Kezd el rögtön áradozni a helyről, és az is biztos, hogy gyakori látogatója lesz a szigetnek. Még ő is szereti a zavartalan nyugalmat, hiába olyan harsány...* - Na és te voltál már nálunk? *Na igen, egyértelműen költői kérdés. Valahogy nem tudja elképzelni a druida lányról, hogy szívesen töltené szabadidejét például a lelkek kapujánál, vagy éppen egy boncteremben.*

[Víz szigete]

*Ritka alkalom, hogyha nem a föld szigetén tengődik ez a lány, de most így van. A hatalmas sziget vizes, tengerpartos területére tévedt, egy állatkát követve. Mikor észreveszi Chleo-t, aki ugye Naxeldires, először nagyon meglepődik, aztán rájön szépen, hogy a főhadiszállások megnyitották egymás felé a kapuikat. Hangtalan léptekkel közeledik hozzá, majd lassan egy mosollyal köszön neki.*
- Szia. Milyen itt nálunk? *Kérdezi, ő nem haragos fajta, nem zavarja, hogy akit érdekel ez a környezet, az idejön. Habár, ha rendbontók jelennek meg a főhadiszállásain, akkor lehet kiakadna, de Chleo nem ilyen. Lassan megáll mellette, egyszerű pólóban van, nincs a leányzón semmi furcsa, haja pedig hátra van fogva.*

Vendég

//víz szigete//

*Szakadt farmer, edzőcipő, fekete top, keresztbe "CrushCrushCrush" felirattal, szabadon hagyott csuklóin karkötők. Ez alkotja a naxeldires prefektus mai öltözetét. A hideg látszólag nem zavarja, bár ki tudja, mit rejt a felszín. A lelke mélyén egészen biztos, hogy fázik... Mindenesetre csak sétál a víz szigetének partján. Hagyja, hogy ezúttal rózsaszínes hajába bele-belekapjon a hideg téli szél, nem fogja össze semmivel. Igazán Hailey Williams-feelinges a csaj, bár ami a jellemét illeti, még mindig nem. Lépteivel folyamatosan felkavarja a homokot, és még az sem érdekli,m hogy az belemegy a cipőjébe. Csak sétál, és msot kivételesen jól érzi magát. Még.

Vendég

//Hát ma már én is az vagyok, na jó ez nem igaz, mert vámpírnak is hívnak az miatt, hogy én napközben vagyok fáradt, ezért hát érdekes az alvás. Amúgy a karakterem a szemére elvesztette a látását mert az előtörténet csak így jött ki normálisan.//

Vendég

*A lány kérésére csak bólint, végülis így is néha vásári majomnak érzi magát, mit számít ha erre mások is rásegítenek. Viszont továbbra sem mennek sehová, amit user kezd unni mert fáradt meg amúgy is. De mindegy. Ash csak fekszik a homokban és élvezi annak nyugtató hatását.*

//vagy történjen valami, vagy ne, mert akkor én elmennék, ugyanis fáradt vagyok és unatkozom :S//