A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

First topic message reminder :

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A Tűz szigete:

Délen terül el a tűz területe. Közepe körül egy vulkán terül el, s pár olyasféle láng-gejzír, mely úgy köp tüzet, akár a forró vizet az igazi gejzír. A táj nem éppen a növényvilágáról híres, de igen gyönyörű a terjengő láva a tűz népeinek városa körül.. Bár lehetne inkább egy hatalmas várnak nevezni, s a lakókat a vár népének is. A kastély belső terméből át lehet menni egy alagúton át a Zlordan, a vulkán gyomrában, pontosabban egy nagyobb terembe. Ott mindig őrjítően meleg van, hisz benne folyik el egy szép kis lávafolyó.
Ez a föld határozottan a ragadozók birodalma. Sivatagi róka, sarki róka, farkasok, s minden egyéb ragadozó állat lakhelye.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Főnix, lávakutya, apróbb láng-kolibrik és egy szfinx.

A Víz szigete:

Nyugaton terül el. Egy hatalmas öböl, a hozzávetőleg kör alakú szigeten egy hatalmas lyuk, melyben apróbb szigetek vannak. A kisebbeken egy-egy ház van, de van egy fő sziget. A szélén egy hatalmas vízesés ömlik az öbölbe, amely a Föld-részből csörgedezik a hegyek közül. A táj gyönyörű, homokos part és kristály tiszta víz, mélyükön korallzátonyokkal.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Sellők, Mélytengeri kappa, Glarúda.(Delfinhez hasonló, de tigriscsíkos bőrfelületű vízi emlős, mely varázserejét legtöbbször emberek életének megkeserítésére használja, ellentétben a varázstalan rokonaival.)

A Levegő szigete:

A levegő birodalma keleten terül el, hol hatalmas fák, s gyönyörű táj leledzik. A fák között hidak, s egy égbe épített város. A leghatalmasabb fa, Cnedjion //Knedzsion//, Az ősök fája, ér csak fel olyan magasra, hogy rá feszített híddal fel lehessen menni a repülő erődítménybe. Odáig a törzs körül csigalépcsőben emelkedik egyre egy fából épített lépcsős út. A város mondhatni a modernség, s a varázslat ötvözése.
A madarak birodalma. Sasoké, keselyűké, rigóké, fecskékké egyaránt.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Egy kósza viharmadár, Ír főnix (Augurey), hippogriffek, és pegazusok is feltűnnek ezen a hatalmas területen.

A Föld szigete:

Az őselemek közül a föld helyezkedik el a sziget északi részén. Csodálatos hegyek s dombok magasodnak, tökéletes terület túrázásra, a természet gyönyörűségének megtekintésére. Az erdő növényekben gazdag, a világon minden megtalálható benne, a pálmafáktól a fenyőerdőkig. Legmagasabb hegyéből, egy folyó csörgedezik, mi egyre bővül, s vízesésben végződik a Víz területén. Erdők, gyönyörű virágok,
Ez a terület a jámbor és csíntalan emlősöké egyaránt, növényevőké és rágcsálóké.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Kentaurokkal, tündérekkel és néha kósza unikornisokkal is lehet találkozni. Ők az igazi lakói a föld birodalmának.

by Aurora Valanthe Mediaris

* A válaszokat nem igazán van ideje meghallgatni, mivel valami hihetetlen dolog történik. Az eddig érdekes állagúvá vált víz lassan magába nyeli Milát, valamint a mellette ácsorgó fiút is. Lilia csak áll, tátott szájjal bámul, és természetesen inkább a szigetet választja. Na nem mintha félne, egyszerűen csak nem tud úszni, ez pedig némi problémát jelent, és inkább nem kockáztatja a fulladásos halált. Drágább ennél az élete, hogy most itt egy pancsi miatt feladja. Még látja, ahogy Rose a víz felé kap, majd hogy a szárnyas fiú is automatikusan ugrásra készül. Íriszei kitágulnak, majd odakövezve végignézi, ahogy mindenki elveszik az örvénylő valamiben. Persze a gond ezzel még nem ért véget, ugyanis lemaradt az ugrás lehetőségéről, és sajnos mögötte is változás ment végbe. Négy gólemmel találja magát szembe, akik nem éppen barátságosan közelítenek felé.
Halkan sikkant egyet, majd kissé meg is nyugszik, mikor meglátja nem messze a két lányt, akiket csak úgy.... otthagytak... Mert itt mindenki csak úgy vízbe ugrándozik, mint valami hal, és a védtelen nőket otthagyja! Ennyit a férfiakról, meg a macsóságról, meg az erejükről.... *
- Ez az, menjetek csak! Mit érdekel titeket a lovagiasság! * kiabál bele a vízbe, bár valószínűleg ezt már senki nem hallja, azért mégis. Utálja, mikor a férfiak képtelenek férfiasan viselkedni. *
- Conterio Flamma! * kiabálja, majd tűzpajzsot hoz létre, mely legalább egy darabig kitart *

Spoiler:

*Ő egészen elviseli Milát, tehát ő nem tartozik abba a klikkbe, akiknek herótjuk van a vöröskétől. Mondhatni ő mindenkit kedvel. Jó vicc, nincsen így. Nagyon is antiszociális jellem, de akiket már megszokott, azokkal maximum kötekedik, de nem rúgja fel őket szándékosan.* Pedig tudod, még egy kanál vízben is megfojthatnálak. *Biccent a daimonnak is, és bevárja a vélhetően közelebb lévő Kyle-ékat is. A zsebében turkálva átnyújt egy kilincset, az angyal kezébe nyomja* Remélem nem gond, és ki tudtál valahogy jutni. *Mormolja álszenten, hiszen ő aplikálta le a druida fogadóbeli ajtajáról, és némi gátvarázst is rászórt, hogy elgyötört hősünket kihívás elé állítsa. Végül meglepetten rándul meg, de annyira nem, hogy szilánkosra csavarintsa Mila csuklóját, ezért csak pottyan vele. Körbenéz, miután nyekkent egyet, nem az a finoman kigurulós fajta.* Baszki. *Ropogtatja meg a nyakát, feltornászva magát függőleges helyzetbe. Kisöpri a szemébe csüngő tincsit, és ha kell, felsegíti Rosettát. Mereszti a szemeit, ő lát a sötétben, és fújtatva mered Rose-ra, aki fényt varázsol* Némán, ránk hozza az ellent... *Csóválja a fejét, a fekete farmerből hátsó zsebéből pedig előhúzza az aranypisztolyt. Megfenyegeti vele a lánykát, aztán James Bondosan két kézzel a saját arcához szorítva a csövet, nekiiramodik egy vélt járatban.*

*Amikor vizsgálgatni kezdi a kőkutat nem vesz észre semmi különöset, valamit a varázslat hatására sem érzékel semmi különöset. Egy ideig olyan, mintha csak úgy gondolt volna egyet a víz és más felé vette az irányt önkényesen. *-Igen elég rémisztő, vagy nem is inkább izgalmas. Nem? Majd Alise kissé csalódottan sóhajt egyet.*~Semmi kaland. Talán majd...*Gondolatmenete vége valószínű az lett volna, hogy "Talán majd legközelebb" azonban egy rémisztő hangzavar megzavarja őt. A kőkút egy hatalmas toronnyá változott, és ők is egy hatalmas kőoszlopon találják magukat. Ha ez nem lenne elég még egy óriási Gólem is megjelenik a Víz szigethez hűen ugye vízből. Felicity védelme valószínű, hogy elég lesz védelmükre, de a gólem támadásba lendül, így Alise ezt viszonozza. Hangos szinte csatakiáltás szerűen kiáltja a varázsigát.*

//Elemi harci mágia másodlagos
Villámcsapás
Varázsige: Plagis fulmen
Leírás: Ahogy a neve is mutatja levegő alapú varázslat. A varázsige hatására a pálcából egy villám csap ki az ellenfél irányába. Ez kezdetben egy nagyobb lökést jelent és persze kisebb áramütést. A lökés maximum 1-2 méter, az áramütés pedig néhány volt, de egy erős varázsló akár szívmegállást is okozhat a varázslattal és több métert taszíthat az ellenfélen. Hátránya, hogy nagy tömegben nehéz elvégezni a varázslatot, ugyanis a villám nehezen irányítható, ha sokan állják körül a célpontot könnyen kaphat más, vagy csak más az erejéből. De sok gyakorlással elérhető, hogy minél jobban kordában tudjuk tartani ezt a mágiát, vagy a társainkra villámvédelmet ruházunk, hogy ők semmiképpen se károsodjanak.//

[Barlang - Kyle, Mila, Nicolas]

*Mila, Kyle, Nicolas, Lilia, sok az ismerős arc, annyi szent, de ez kicsit meg is nyugtatja, így legalább tudja, hogy ki mire képes, kire hogyan számíthat, hogyha esetleg akció alakulna ki. Természetesen mindenkinek biccent, de valahogy a mellkasában egy eléggé negatív érzés dübörög. Valaha elementalista volt, nem véletlenül jár az elemi mágusok szakjára, márpedig itt nagyon is fel vannak bolygatva az elemi síkok. Kyle válaszát hallva egy pillanatra a torkára forr a szó, még visszhangzik benne az a nem túl kedves beszélgetés, de nem mondható az, hogy fújna a fiúra, csak keserű emlék.* - Sajnálom. *Tud csak ennyit kinyögni jelenleg, mert nem tudja, hogyan is mondhatná meg, hogy megint fel akarta adni, el akart menni, eltűnni mindenki elől, az állandó kalandok elől, amik a halálhoz vezetnek. Mikor a suttogás eléri a fülét kissé kimered a szeme, de amit meghall, azt sietve tovább is adja a környezetének, na meg valószínűleg ugye a különleges fülűek (Nicolas és Mila) simán meghallják.* - Ugorj a vízbe, amíg nem késő, ezt suttogják a növények. U... ugrás. *Mondja sietve, nem hezitál sokat, ugrik is, és akkor a többiekkel érkezik a túlvégre, eléggé furcsa utazás után. A föld alatt beszippantja a levegőt, Föld elemű, hát nem érinti meg negatívan annyira a dolog, a sötétség talán igen.*- Védj meg, átmegyek szentjánosbogárba, jó? Az égő célpont, hogyha valakire most rá fognak támadni, én leszek. *És fokozatosan felragyog a bőre, meleg sugarakat lövell a testéből, hogy beragyogja a helyet, amennyire csak az ereje engedi.* Tudjátok... Ilyenkor hiányzik a vérfarkas lét. *Ezt olyan halkan teszi hozzá, hogy csak Kyle hallja, meg a vámpírkák, hogyha más is lenne lent, bár értelemszeren ha a ragyogás meg van, már látja, hogy van e idegen. Ellenséget még nem látott,szóval látási céllal világít, de ha valami gonosz megjelenik, akkor visszatartja a fényével. Like a star.* - Tudod, hogy az túl egyszerű lenne, Kyle. *Suttogja a fiúnak, nem mintha a fénye nem lenne elég feltűnő, hogyha valami észre akarja őket venni.*

// Természetes gyógyító: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselõ napsütés égetni kezdi. //

* Eléggé elmélyül a jel vizsgálásában, de hamar rájön, hogy ezt a jelet meg lehet érteni. Egy ismerős hangot hall meg maga mögül, azonnal megpördül, s mikor felismeri a diákot hatalmas mosolyra húzza száját.*
- Szia Alise! * csápol neki tíz méterről, majd vet egy pillantást a kőkútra.* - Nem igazán. Olyan fura az egész. * vonja meg vállát, miközben kinyögi a kérdésére a választ. Nem is kell sokat várni, hogy kiderítsék, mégis mi folyik itt, amikor a kutak hatalmas tornyokká alakulnak. Elsőre ijedten ugrik hátra, s szorosan Alise mellé lépdel. Kicsit fél, azt be kell hogy vallja, hisz a víz gólem nem egy kis termet, mint tudjuk. Nem akar még támadni, először felméri a gólem erősségét, hisz egy nagyon erős ellenfél ellen aligha van esélye, bár nem tudja még, hogy Alise mire képes. Vet egy pillantást a mellette ácsorgó lányra, de azonnal a gólemre néz, amikor az támadásba lendül. Előrántja pálcáját, majd azt az ég felé tartja.*
-Reconta Penna. * ejti ki a varázsigét, miután kijelölte Aliset, hogy azért ő is védve legyen. Remélhetőleg a pajzs képes őket megvédeni, legalábbis egy rövid időre, amíg taktikáznak valamit.*
- Gólem?! Gondolom nem csak itt lehet ilyen jelenség. * jegyzi meg sóhajtva, látszik rajta, hogy a pajzs miatt egy kicsit megkönnyebbült, hiszen védekeznek ezáltal.*

Spoiler:

*Hát az tény és való, hogy mostanában a kutya se látta a druida apróságot, ő se sokat hallott róla, de az is igaz, hogy eléggé nem jó viszonyban váltak el valamikor még tél környékén, decemberben. Persze azóta lenyugodtak a kedélyek, de hát... Mindenesetre egy mosoly jelenik meg az arcán, amikor meglátja a kobit.* -Szia Rosetta! Meg vagyok köszi! Hát te? Már lassan unikornist is gyakrabban látni a Birtokon, mint téged. *A kérdésre csak megrázza a fejét.* -A vizes sok felől erre áramlanak, de fogalmam sincs, hogy miért. *Ennál tőbbet nem nagyon tud, majd lehet, hogy a természet suttog valamit a vöröskének. Nicolasnak int, aki aztán Mila felé veszi az irányt. Ennek határozottan nem örül, de hát nem sok beleszólása van. Aztán még egy vörös csatlakozik hozzájuk, úgy fest ez most egy ilyen nap, csupa vörös lány van a szigeten.* -Azt hiszem vízbe senki sem akar fulladni. Kyle. *Biccent neki, ha netán segítség kéne, akkor ne a "Hé te ott szárnyakkal!" megszólítást kelljen alkalmazni. Aztán jön a kellemetlenebb rész, természetesen harcosként figyel és résen van mindig, így kiszúrja, hogy a víz a közelben lévő Milát egyszer csak berántja magával, aztán ami még rosszabb, hogy Nicolasra is hasonló sors vár, a vámpír lány ugyanis elkapja a kezét.* -Fenébe... *Morog kicsit, de pillanatnyi hezitálás sincs abban, amit teszi, egyszerűen nekiszalad, majd ugrik. Ez már csak afféle reflex, mégis csak a hozzá legközelebb álló illetőről van szó, mégha a kapcsolatuk néha kicsit furának mondható. A barlang már annyira nem értékelhető, konkrétan kirázza a hideg a kis zárt helyektől, és még tök sötét is van. Ha látta, hogy Rosetta is jött, akkor a fény teremtést meghagyja neki, nem lenne jó, ha ez foglalná le a kezét, az kellhet, ha valami csúnya van itt lent.* -Remek... pont föld alatt, barlangban, miért nem lehet egyszer egy fényes, békés tisztáson?

[Levegő szigete, majd a barlangban]

*Mila és Miroslav lassan nézelődnek és habár észreveszik a kutat is, valahogy jobban érdekli őket a patak, mely furcsa felhős kinézetűként hömpölyög. Észreveszi az érkező Kyle-t, majd Rosettát is. Egy ideig figyeli a kobold leányzót, és biccent is nekik, habár tudja, hogy ebben a "csapatban" nem valami közkedvelt személyiség.*
~Ne aggódj, majd egyszer úgyis megszoknak minket és megértik, hogy mit miért csinálunk.~*morogja Miroslav, de halkan morrant egyet a fekete szárnyú fiú felé. A leányzó ismét a folyót kezdi el nézegetni, mikor is hirtelen érez magán hideg karokat, végül a fülébe suttogást: Nicolas érkezik meg mögé. Ajka lágy mosolyra húzódik, és úgy néz a válla fölött át a fiúra.*
- Helló! Ha bele akarsz valamibe fojtani, akkor ne egy kis patakot válassz. *viccelődik a lány és halkan felkuncog, hiszen amúgy sem fulladna meg. Már nem él. Azonban ahogy megpróbálja kihúzni a kezét, hirtelen a folyó magával rántja és lehúzza a mélybe. Mila még elkapja Nicolas kezét, hogy őt is behúzza a folyamba, ha már ő megy, legalább ne egyedül tegye. Halk sikkantás hagyja el ajkait, és igyekszik összehúzni magát, figyelve, hogy hova is érkeznek. A sötét barlangban Mila feláll, és kimereszti a szemét, pálcát rántva néz körbe.*

* Sok diák felfigyelt a különös jelenségre, melyben nem csak egy, de több különös jel is adódik. A folyók hirtelen irányváltozása és színváltása, valamint a kőkutakba vésett különös, izzó jelek, melyeket természetesen meg lehet érinteni. Aki úgy dönt, valamelyik szigetet veszi célba, az jobb ha óvakodik a furcsa folyadéktól, legalábbis hogyha fél tőle. Ha nem, akkor nyugodtan belenyúlhat. Mila teszi ezt meg először, s érdekes dolog történik. Mintha az átlátszó folyadék pillanatragasztó lenne. A vámpír leányzó nem tudja kihúzni belőle a kezeit, és a "víz" magával rántja a mélybe. Ha Nicolas megpróbál segíteni neki, valószínűleg ugyan ez lesz a sorsa.
Rose varázslatára a lány fülét halk suttogások, majd tisztán érthető mondatok zaja üti meg, melyek folyamatosan azt suttogják: 'Ugorj a vízbe amíg nem késő.'
Alise nem érzékel közeledő gonoszt.
Minden diák, akik nem a vizet, hanem a kutakat/szigeteket választották, azokkal teljesen más, hátborzongató dolog történik. (Ha Rose időben beugrik a vízbe, még megúszhatja.) A kutak hirtelen hatalmas tornyokká válnak, és alattuk is megremeg a talaj, a következő pillanatban pedig egymástól elég távol eső magas kőtömbökön találják magukat. A folyadék helyére fekete tűz szerűség került, és a hatalmas teret mind a négy elemből ötvöződő pajzs veszi körül. Ez eddig még nem is annyira drasztikus, ám ekkor megjelenik négy hatalmas gólem. A víz Felicityéket, a lég Kyletl, a föld Hakut, a tűz pedig Liliánát támadja meg.
Akiket elneyelt a víz, egy sötét - nagyon sötét - hatalmas barlangszerűségben találják magukat. *

* Ki tudja mi is vezette errefelé a vörös hajú leányzót, az azonban bizonyos, hogy valami olyasmi, ami ismét bajt hozhat a fejére. Még csak pár nap telt el azóta, hogy hazaérkezett Oroszországból, és a borzalmasan katasztrofális találkozása lezajlott az anyjával, ismét valami olyan helyzetbe sodródik, ahonnan nincs kiút. Szinte már közönyösen vonja meg a vállát, mikor a szépséges környezetben furcsa dolgokra lesz figyelmes. A tömeg felé sétál, majd a fekete szárnyas fiút és a vörös hajú lányt veszi célba. Az apró vöröskét már ismeri egy másik kellemetlen ám mégis felemelő találkozásból, így biccent neki egyet mindezt mosolyogva, majd a sok varázs és ezmegaz között hangosan felhorkantva köszön az ismeretleneknek. Látta már őket valahol, azonban valahogy ... nem rémlik... *
- Hali, betársulok! Nincs kedvem egyedül maradni, és esetleg vízbe fulladni... * jegyzi meg a haját tekergetve, majd jóleső vörösség borítja el az arcát, ami mindenki számára látható lehet. *

*Egészen helyrejött, miután felgyógyult az önkínzásból, Kyle-nak, Arinak, Oswinnak köszönhetően pedig a lelki békéje is helyreállt, miután Biancával is sikerült beszélnie. A szőke druidalánnyal ugyan megmaradtak barátoknak, ám azzal sincsen semmi gond, nem kell mindig hiánypótlókat keresnie. Visszatért tehát auror tevékenyeségeihez, éjjelente pedig kóbor rémként vadássza le, akit csak nem vél szimpatikusnak. Maurice-ról sejti ugyan, hogy még él, de mivel már nem élnek egy életet, ezért nem tud, nem is akar ezzel foglalkozni. Ikertestvére tegye csak, amit jónak lát, amíg nem keresztezi az ő útjait. Így hát élete visszatért a megszokott mederbe, segít a rejtélyek kivizsgálásában, és napi szinten ugráltatja, bosszantja Kyle-t, de valahogy jól is van ez így, a barátság erről szól, nem? Hogy mi vonzza éppen az elemi szigetre azt ő sem tudja, talán a jó ismerősei, akiket erre lát eltűnni. A tűz szigete felé indulna el. Egy pillanatra int ugyan az angyalnak, és a koboldnak, ám végül hangtalanul Mila mögött áll meg. Egy pillanatra lök rajta egyet, aztán elkapja a lány karját, mielőtt még vízbe csobbanna.* Sss... csak én vagyok. *Jegyzi meg kárörvendően, aztán elengedi a másik vámpírt.* Hogy s mint? *Veti oda, és ő is a patakot figyeli. Karbafonja a kezét, és a varázsoló Rosetta vonásait fürkészi, hogy mit is súg neki a druidák ősereje.*

*Céltalanul bolyong a birtokon, aztán úgy dönt, ellátogat A négy elem szigetére. Ez is olyan hely, amit a többiektől tudott meg, és csak most határozta el magában, hogy el is megy oda. Alkalma korábban is lett volna rá, de inkább a Rejtett tisztás, a kilátó és egyéb ilyen helyek mellett döntött. Most viszont különös érzése támad. Úgy érui, mintha hívogatná a sziget és el akarná hívni egy izgalmas kalandra. Haku ezt az érzést nem tudja csitítani, egyre inkább úrrá lesz rajta.
Útközben látja, hogy az iskola folyója kilép medréből és furcsán kezd folyni, amit igazán különösnek talál. Megszaporázza lépteit, hogy minél hamarabb ott legyen.*
~Nem tudom mi történik, de biztos, hogy ennek oka is van. Jobb lesz, ha sietek!~ *gondolja magában idegesen.*

*Alise tempós léptekkel halad a négy elem szigete felé. Kivételes hely számára, ugyanis volt már szerencséje itt, pontosabban a Víz szigetén, és kellemes emlékeket hagyott benne. Célja ugyanaz, mint előző látogatásánál, és ez pedig a gyakorlás. Nem is olyan rég más téren fejlesztette képességet, azonban ideje lenne a varázslatokat is fejlesztenie. Ő egyébként is az a varázsló aki szerint mágiával mindent el lehet intézni, ehhez pedig elengethetetlen, hogy soka gyakorlással minél ügyesebben használja a mágiát. A szigetre érve egy furcsa jelenségre lesz figyelmes, amit bizonyára a többi erre tévedt diák is észre vett. Mégpedig, hogy egészen keskeny erecskék a sziget felé csordogálnak, márpedig nem arra kellene nekik. Alise arca felragyogott az örömtől. Eleve izgatott volt, mert a hosszú évek alatt szerencsére még most sem unta meg a hosszú gyakorlásokat, így szinte mindig örömmel fog hozzá. de most egy új kaland ígérkezik számára. Talán. Talán nem? Ki tudja? Ez nem nagyon érdekli a lányt, futásnak ered a kis erecskét követi amí a Víz szigetén lévő kőkúthoz vezeti. Futás közben meglátja Felicity-t és oda is kiált neki, nem zavatja, hogy még bő 8-10 méter van közöttük.*-Felicity, te tudod, hogy mi ez?*Kissé lihegve áll meg, mikor már a odaért, és buzgón vizsgálni kezdi a kutat, hátha lát rajta valami képet, vagy olyan írást amit megért, elvégre a legtöbb emberi nyelvet felismeri, és nagy részüket érti is, hála a sok utazásnak. Akár talál valamit akár nem, még egy módszerrel biztosan megvizsgálja.*

// Elemi Harcművészet elsődleges
Rezgésérzékelés:
Leírás: Különleges föld-varázslat, amivel a földharcos képes a talaj rezgéseiből megállapítani, hogy mikor, merre, milyen léptek döngenek. Igazából vakharc földenergiával, az illető nem látni fog, hanem a földben levő rezgések alapján fogja tudni, mikor és merre kell lépnie, ahhoz, hogy az ellenfele ütései/rúgásai ellen kitérhessen. Persze ehhez jó sejteni, hogy milyen ellenféllel van dolgunk, ami lényegében jelentheti azt is, hogy esetleg hány lába van, és milyen a testalkata... De hogyha nem harcban akarjuk alkalmazni, akkor megfelelő az indiánoktól elhíresült jármű, vagy döngő léptű állatcsorda irányának meghatározására is.//

*Eléggé közismert, hogy a dzsinn-kobold druidalány melyik elemhez is ragaszkodik leginkább, de azért legyen kimondva is: a Föld szigetén téblábol, igazából a mókusát látogatja, vele csatangol. A mókus mindig is inkább a természetben élt, van fészke a Rejtett tisztáson, és itt, a szigeten is. Rosetta nem tartja magánál, inkább barát, mintsem háziállat. Tehát a föld szigetén veszi észre, hogy valami nagyon nincsen rendben, és mivel ez alatt az öt év alatt, mióta bejárás van ide, rengeteg időt töltött itt elég gyorsan meg tudja állapítani, hogy valami történik. Talpra áll, összeszedelődzködik, River felfut a vállán és elindulnak körbenézni, hogy mi is folyik itt. Alapjáraton nála van láthatatlanná tévő köpenye, és van egy kicsi csábítás arra, hogy egyedül az orra után induljon meg, de amikor észreveszi a diákokat, és köztünk Kyle-t, aki még kicsit összehúzott fekete szárnyaival is eléggé feltűnő jelenség, azonnal hozzá indul. Már jó ideje nem hallatott magáról sok mindent, de még se említ meg semmit, amikor köszön.* - Szia Kyle, hogy vagy? Láttál valami érdekeset, hogy mitől is lehet ez? *Kérdezi, hiszen nem látta végig a szeme előtt a fiút, hátha van valami információja, amiről ő lecsúszott. Persze ez valószínűleg nincsen így, de próbálkozni szabad. Kicsit megigazítja a keresztbe vetett táskáját és a Föld szigetének folyócskájára pillant és elindul,hogy meglesse ő is a jelet, mi is lépett működésbe, és még is miért. Mivel sűrűn növényzettel borított területről van szó, legalább is a föld részén biztosan, a druida bot kerül a kezébe és röpke koncentrációval a növényekkel kezd el diskurálni, hátha történt valami, tudnak valamit, ami segíthet egyáltalán eldönteni, hogy ezek a változások pozitívak, vagy negatívak. Nem tudja pontosan mekkora a táv a Föld jele és mondjuk a Levegő jele között, ahol Kyle áll, de nem szeretne túlságosan elszakadni tőle, szóval ha nem talál semmi extrát a Föld jelénél, akkor visszatér hozzá mindenképpen.*

// TEM II, elsődleges, druida, druida, hú de druida, Beszél a természet:
Varázsige: Orator Frumentum
Leírás: A természetmágusok nyomozóvarázsainak magasiskolája. Fontos információt mondanak a fák, növények stb. hogy ki vagy mi járt erre, nyomolvasáshoz kiváló. Így tehát azok, akik nem hagynak nyomot, viszont nem gondolnak arra, hogy a fák, növények, állatok látják őket, könnyen lebukhatnak.
Pálcamozdulat: Egy szájat kell formáznunk a pálcánkkal, miközben egy növényre, vagy állatra mutatunk. Ez nem jelenti azt, hogy a megcélzott élőlény fog beszélni, hiszen a varázslat eredménye sugallatok, misztikus gondolatok, sejtelmes suttogások formájában jut el hozzánk.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén fél órára visszamenőleg határozhatjuk meg, druidák, aurorok, jósok és látnokok +15 perc, évfolyamonként +15 perc.

*Meg kell hagyni, nem sok köze van az elemekhez, hiszen még csak nem is Eramiros és igazán talán csak a levegő áll közel hozzái. A víz nem, hiszen a tollai nem igazán kedvelik a nedvességet, a tűz nem, hiszen druidaként a pusztító erőért nem kifejezetten rajong, kivételt talán csak a szent tűz képez, melybe az angyali fegyver képes burkolózni. A föld sem vonzza, a bezártság a legrosszabb, ami történhet vele pl. a föld alatt, szárnyalni szeret, így hát a levegő az, amihez kötődik. És hogy mégis miért került ide? Épp a birtok felett repül, amikor lefelé tekintve látja meg, mintha a környező vizek egy irányba indulnának meg. Ez pedig nem valószínű, hogy csak úgy véletlenül történik, követve hát útjukat jut el a szigetekhez. Furcsa, ami történik, azt meg kell hagyni. Lassan biccent a többi ide keveredett diáknak, miután könnyed landolással fogott talajt. Fekete szárnyait kicsit összehúzza, de nem szokása eltüntetni, vagy ilyesmi, tehát csak kényelmesen. Egyszerű kék farmert visel, sötét szürke rövid ujjú pólót, edzőcipőt. Elég jó idő van, nem igazán kell már túlöltözni. Holmija nem sok van, a kardja megidézhető, másra meg nem feltétlenül van szüksége, főleg hogy csak egy repülésre indult, amihez felesleges a sok holmi. Körbepillant, és végülis arra felé indul, mint Mila is, na nem mintha igazán kedvelné a lányt, hiszen talán ő képviseli a legsötétebb erőt azok közül, akiket ismer, és ez nem meglepő módon erősen taszítja. Azt a kutat igyekszik megvizsgálni, amelyik a levegőhöz kapcsolódik. A vízbe nem nagyon nyúlkál, megtette már más, a jelet érinti meg óvatosan, hátha érezni rajta valamiféle erőt, vagy esetleg számára ismert nyelven vésték bele a kőbe.*

* Csak levegőzni indul, mint általában, amiből csak bambulás a messzeségbe lesz, de ezúttal igyekszik éber maradni és felfedezni a Birtokot, hisz ide még nem igazán tette be a lábát korábban. Most is elmélyed gondolataiban, azon elmélkedve, hogy miként fog eljutni enni valamit, bár ez a legkisebb gondja. Sokszor éhes, vagy csak a szeme kívánja, bár inkább az utóbbi az esélyes. Kissé fáradt, ezért megdörzsöli szemeit, s emiatt meg is torpan egy pillanatra. Mikor kinyitja szemeit körbepislog, s egy furcsán folyó patakot vesz észre. Kicsit távolabb néz, ahol felfedezi a négy elem szigetét, melyről már korábban hallott itt-ott, viszont csak részleteket, úgyhogy ideje lenne jobban megismernie azt a helyet. Lassan battyog a patak mentén, de nem sokáig toporog ilyen tempóban, hisz rögtön megakad tekintete egy furcsa jelenségen. Mikor a patakból kicsorduló víz eléri a tavat kissé összerezzen. Érzi, hogy ez nem lesz hétköznapi látvány, bár nem kellene tartania, ettől a különös, ugyanakkor gyönyörű jelenségtől. Döbbenettel pásztázza a négy szigetet, majd végül kiválasztja a megfelelőt.~ Talán ez a legjobb~ Gondolja és reméli, hogy döntése jónak fog bizonyulni. A víz elemet választja, mert talán az a legbiztonságosabb, főképp, hogy tud úszni. A tűz megéget és ő irtózik mindenféle sérüléstől, pláne, hogyha az égési. A levegő és a föld. Erről a két elemről nem igazán gondolkozott el, de remélhetőleg nem bánja meg a későbbiekben választását. A víz szigetre érve egy kőkutat pillant meg, melyen egy különös, izzó jel van. Közelebb lépdel, de arcáról rögtön levehető, hogy kicsit parázik ettől. Kíváncsiságát ugyanakkor ez sem tudja elvenni, egyre közelebb megy, s amikor már csak pár lépés választja el a kúttól megáll. Jobban szemügyre veszi azt az izzó valamit a kőkút oldalán.*

*Mila és Miroslav sétálgatna a birtokon, a fürge patak mellett. Levegőznek, és igyekeznek újra magukhoz térni, ugyanis mostanában a lány eléggé el volt tűnve és valahogy nem is érzi magát ide tartozónak. Ki tudja, hogy mi történthetett vele, az biztos, hogy Clína adja neki a támaszt és persze a vérét is, ezzel kicsit segítve a magányos, antiszociális leányzónak túlélni a dolgokat. Most is éppen magányosan sétálgat a birtokon hű daimónja társaságában. Talán csak ő van neki Clínán kívül, akiben teljes mértékben megbízik és akiért az életét áldozná. De szerencsére az kölcsönös, így nincs nagy gond. Egy csinos telitalpú magas sarkú van rajta, egy fekete farmer, egy piros top és rajta egy fekete bőrdzseki. A dzseki alatt ott vannak a tárgyai és egy kis táskája is van, amiben néhány hasznos dolog van. Már megtanulta, hogy itt a Nezában bármikor történhet valami, és amikor kijön a Birtokra általában minden védelmi fegyverét és varázstárgyát magával hozzá,persze elsősorban a pálcáját.*
~Nézd a patakot!~*szólal meg hirtelen Miroslav és meg is merevedik, ahogy a patak felé néz. Mila is gyorsan odakapja a fejét, így éppen látja, hogyan önt ki a furcsa víz, majd indul meg a négy elem szigete felé. A lány villámgyorsan érkezik meg a szigetre és körbenéz. Bizonyára vannak itt mások is, ami furcsa lehet, de ami még furcsább az az, hogy megváltozik a patak színe. Vörös, kék, fehéres és barna lesz.*
~Fujj, mint valami mocsáros izé...~*morogja ismét Miroslav és lassan beleszagol a patakba.*
~Hé, gyere el onnan. És amúgy is, a levegő a mi elemünk, úgyhogy gyere, menjünk arra!~*szólal meg Mila is gondolatban és magával ragadva párducát a levegő sziget felé indulnak, ahol a patak szintén furcsán fehéresen átlátszón gomolyog.*
- Ez furcsa... *suttogja a lány és mivel gyorsan gyógyul, nem igazán fél a sebzésekből, belemártja a kezét a vízbe, hogy megérezze, hogy milyen...*

* A négy elem szigete... Egészen sok idő telt el azóta, hogy ide be tette a lábát akár egyetlen diák is. Persze, biztos voltak kósza idetévedők, de bőven volt idő arra, hogy a csendes magányban valami kis furfang kiforrjon a levegőben. De hogy mi is ez, majd kiderítik az erre járó diákok... Feltéve, ha észreveszik a különös jelenséget, ami pár másodperc alatt lezajlik ugyan, de akkor is hátborzongató. Az iskola minden folyója/patakja kisodródik egy pillanatra a medréből, de éppen csak addig, amíg a belőle kifojt víz bele nem torkollik az itt lévő tavacskába. Négy ösvényen/apróbb mederben halad a víz, mindegyik egy-egy elem szigetét veszi célba, és olyan színt ölt, ami az adott elemhez kötődik. Bele lehet nyúlni a különös színes folyadékba, vagy esetleg meg lehet látogatni a kis kőkutakat a szigeteken, amiken izzó jel díszeleg. *

// Következő hsz holnap 8 órakor. //

[Víz szigete]
*Alise Melusine nemtörődömségén egy kicsit elneveti magát, kedveli az ilyen hozzá állást, így valószínű nem tartja vissza őt a félelem gondolata, hogy éljen, és élvezze azt ami vele jár.*-Végülis jogos. Habár én nem nagyon szeretnék a gyengélkedőre menni, ki tudja mit látok ott. Egy két leszakadt testrész, vagy tudom is én, hogy mit.*Mondja kissé viccelődve. De hát hiába szeret nevetni, ebből következik, hogy viccelődni is szeret. Amikor Melusine lelkesen beszél, a vízről, Alise nagy érdeklődéssel, és figyelemmel hallgatja őt, barátságos mosollyal az arcán, és visszafeküdt a homokba, hogy tovább nézhesse az eget beborító csillagokat.*
-Ó a Kraken-t szerettem volna gyakorolni a Polip alakot. Nem rég vettük és én szeretném jól begyakorolni. tudod azt szerintem könnyebb a nyílt vízen és ezért is jöttem ide.
*Amikor a lány halkan mondja neki, hogy ihen tengerparton élt eddig, Alise látja rajta, hogy nem szívesen beszélne róla, éppen ezért nem is firtatja. Nem is lenne rá ideje, mert fél perc múlva már fel is pattan és elköszön. Nemcsoda tényleg elég késő van és Alise is már fáradt, akár itt a csillagos ég alatt is elaludna, habár ez nem áll távol tőle sokszor aludta így a társulattal, vagy csak ő amikor gyakorlaton volt.*
-Rendben, szia és remélem, hogy nemsokára megint összefutunk.*Köszön el lelkesen még integet is hozzá, habár ezt a lány nem biztos, hogy látja. Lassan feltápászkodik, és a csurom vizes ruháját amit nem rég kapoo el egy nagyobb hullám egyszerűen a Tűzalakkal egy pillanat alatt megszárítja. A lány már nem is látja, de ő is elindul a kis démonkájával a Kúria irányába.*

[Víz szigete]

*Ami azt illeti, eszébe sem jutott, hogy esetleg megbetegedhet. Pedig ha az úszástól baja lehet, akkor ugyanúgy attól is, hogy csak a lába ér a vízbe. De úgy tűnik, ma van a nezetközi "tojok rá"-nap, ha máshol nem, hát a francoskáknál, mivel Alise csodálkozó szavaira csak vállat von.*
- Sosem fázok fel. És ha most mégis, majd meggyógyítanak a gyengélkedőn. *Ennél súlyosabb bajai is voltak már, és mellesleg némi felfázás igazán nem nagy ár egy kis tengerpartért. Általában ügyel az egészségére, de az óceán... az teljesen más, azért még egy tüdőgyulladás is majdnem megérné. Éppen ezért az óriási hullám sem zavarja, sőt, mintha ezzel az allidonos lány is így lenne. Mi másra terelődne a szó, ha nem a tengerekre, és Melusine, tőle szokatlan elragadtatással kezd beszélni.*
- Teljesen mindegy. *Néz átszellemülten a távolba. Aztán Alise magáról kezd beszélni, és Mel egy kicsit észhez tér: nem biztos, hogy okos ötlet ennyire nyíltan kimutatnia az érzéseit.*
- Igen, velem is hasonló a helyzet, bár a patakokat kevésbé szeretem. *Bólint. Leírni viszont végképp nem tudja, mit érez a tenger iránt, és mit jelent neki ez a végtelen víztömeg, így nem is próbálkozik ilyesmivel. A másik lány további mondandójára nem igazán figyel oda, a Sarkcsillagot bámulja kitartóan. A "gyakorolni" szó mégis megüti a fülét, és nem állja meg, hogy vissza ne kérdezzen.*
- Mit akartál gyakorolni? *Reméli, hogy nem valami brutális harcművészetet vagy pusztító varázslatot amivel tönkretenné ezt a meseszép helyet. Aztán Alise rákérdez a származására, és az égre függesztett szeme előtt képkockaként peregnek le annak a borzalmas napnak az eseményei: a közeledő hajó, Kyarrh és a társai arca, az apja hősies tekintete, a kishúga rémülten dobogó szíve, ahogy magához szorította a ruhásszekrény rejtekében... Határozottan megrázza a fejét, hogy eltüntesse az örökre az agyába vésődött jelenetet, és a beszélgetőpartnerére néz.*
- Igen, a tengerparton laktam... *Mondja halk hangon, és mintha fejben nem egészen itt lenne, néz, de mintha nem látna. Aztán egyszerre magához tér, és határozottan felpattan.*
- Későre jár, és már álmos is vagyok, úgyhogy visszamegyek a Kúriába. Majd kereslek még, szia. *Köszön el, és gyors léptekkel távolodik, szinte fut, hogy ne gondoljon a múltra.*

[Víz szigete]
*Alise lassan odaér Melusine mellé a partra, és leül mellé, látja, hogy mezítláb ül és lábait a folyamatosan visszatérő hullámok nyaldossák. Szemei egy röpke pillanatra kikerekednek.*-Nahát, nem fázol? Így...így nem fogsz felfázni?*Kérdezi mellete ülő lánytól egy kissé elcsodálkozva.A következő pillanatban, pedig az a nagyobb hullám őt is eléri, ami miatt nem nagyon aggodalmaskodik csak nézi, azonban nem is örül neki. Nem nagyon szeretne megfázni, nála az egészség az elsők között van, annak ellenére, hogy szervezet már megerősödött. Igaz egy "kicsit" vizes lett, de majd megszárítja magát.*
-Áhá értem, szóval, majdhogynem mindegy, csak tenger legyen?*Majd hátradőlt a homokba, hogy az égboltban gyönyörködjön*-Én is szeretem a tengert, vagyis, inkább a vizet, nem kell tengernek lennie. Még egy kis patakocskától is jobb kedvre derülök. Habár ez nem csak a vízzel van így.*Mélyet sóhajt*Hát én csak erre jártam. Már láttam egyszer ezt a helyet egy térképen és nagyon érdekelt, hogyan is néz ki. tudod én csak nem rég jöttem, így még sok helyen nem voltam, de próbálom behozni a lemaradásomat.*Egy kicsit elkuncogja magát.*Igen én is észrevettem, hogy nincs is itt nagyon senki. Vagy csak nem láttam őket a sötétbe, nem tudom. Meg gondoltam, hogy talán gyakorolhatnék valamit, de olyan szépek ma a csillagok. Majd gyakorlok máskor.*Illúzionista ként nagyon vonzódik a fényhez, ezért gyakran az eget bámulja, legyen nappal vagy akár éjszaka.*-Egyébként mondd csak Melusine te honnan jöttél? Valami tengerparti helyről? Azért szereted így a tengert?

[Víz szigete]

*Egy-két pillanatig komolyan megfordul a fejében, hogy ússzon egyet, de aztán a józanabbik esze egy pillanatra felül kerekedik, és meggyőzi magát, hogy az idő pont alkalmas egy jól fejlett tüdőgyulladás begyűjtéséhez, arra pedig valahogy nem vágyik. Bármennyire is nem itt van fejben, a nagy csöndben könnyedén meghallja a bakancsos lépéseket. Hogy a sötétben hogyan ismerte fel a védelmezőjét, azt talán ő maga sem tudja, mindenesetre nem lőtt mellé, tényleg Alise közeledik. Abszolút százszázalékosan megéri jóban lennie vele, úgy tűnik rendkívül kedves, és ami még fontosabb önfeláldozó természet. Persze még mindig kiderülhet róla, hogy aberrált, vagy titokban férfi, esetleg nem szereti a paradicsomot, de egyenlőre semmi ilyesmi nem látszik rajta - így pedig tökéletesen megteszi barátnak, vagy legalábbis valami hasonlónak. A kedves mosoly éppen ezért magától értetődik, és talán a sötétben nem látszik, hogy nem valódi.*
- Csak lejöttem egy kicsit a tengerhez. Nellondba akartam menni, de ahhoz már késő van. *Sokkal jobban szereti a nellondi tengerpartot az itteninél, már csak azért is, mert az biztosan természetes, ez meg... hát, valószínűleg nem az. Ekkor egy hatalmas hullám érkezik, elárasztva a lány kinyújtott lábát, sőt még túl is csapva rajta. Más valószínűleg bosszankodna, de Melusine boldogan felnevet, és amikor a hullám visszahúzódik, szomorúan néz utána. Aztán, mintha mi sem történt volna, Alise-re néz.*
- És te, hogyhogy erre jártál? Viszonylag kevesen látogatják ezt a helyet.

[Víz szigete]
*Amikor kezd teljesen elmerülni gondolataiba, hogy is kellene felkészítenie magát a jövőre, hogyan fejlődhetne, hogyan építhetne ki szoros kapcsolatokat, a sötét éjszakában váratlanul egy női hangot hall a part felől. Nevét hallva egy pillanatra megrezzen, és a hang felé fordul, amihez néhány másodperc múlva arc is társul. Egy olyan arc, amit nem rég látott egy pár nappal ezelőtt tartott órán. Melusine volt az aki szólította. Alise megörül amikor meglátja őt, hiszen már az órán is szimpatikusnak tartotta, de a kaland egy kicsit jobban foglalkoztatta.*-Szia Melusine! Hát te mit csinálsz erre?*Kiáltja a lány felé aki a parton üldögél. Elindul felé, igaz, hogy át kell gázolnia a homokon, de bakancsban van, így nem olyan zavaró. Leül mellé, kíváncsian várja válaszát, kedves mosollyal az arcán*

[Víz szigete]

*Nem olyan régen volt a születésnapja, és ennek alkalmából meglepte magát egy akvarellkészlettel, valamint egy fontos felismeréssel, bár az utóbbit nem Nellondban vette. * ~Attól még, hogy nem utazhatok, a tengert láthatom.~ *Győzködi magát ma este is. Mióta Hawaii-n járt, még jobban hiányzik neki a végtelen víz, amitől előtte fél évig sikeresen távol tartotta magát. De úgy is mondhatjuk, hogy elbaltázta, és azóta szinte vonzza a nellondi tengerpart és a négy elem szigete is. Az egyetlen problémája az, hogy számára a tenger egyet jelent az utazással, azt pedig nem szabad... egyenlőre nem. Lehetett valami furcsa dolog a vacsorára elfogyasztott salátájában, mivel dacolva a saját maga által felállított szabályokkal, sötétedés után mégis a négy elem szigete felé indul. A fürdőzéshez túl hideg van, így csak leül a homokba - összekoszolva ezzel a fekete hosszúnadrágját - és hagyja, hogy a meztelen lábát nyaldossák a hullámok. A sötét vizet bámulja, és olyan boldog, mint már régen volt, ha nagyon koncentrál, még Kyarrhról is sikerül megfeledkeznie néhány röpke pillanatra. De a könnyen jött boldogság könnyen megy, nemsokára lépéseket hall, amik teljesen szétrombolják az idillt. Mikor azonban felnéz, egy kicsit megnyugszik, ugyanis a múltkori Relikviamágia órán megismert lány közeledik, meg valami fura, démoni lény.*
- Szia, Alise! *Kiált oda a lánynak vidáman, és a vidámsága kivételesen csak félig tettetett, mivel a víz még mindig hozzá-hozzá ér a lábához.* Mi újság? *Kérdezi. Hat lóval sem lehetne elrángatni a partról, szóval ha az allidonos lány is beszélgetni akar, közelebb kell mennie hozzá.*

[Víz szigete]
*Hosszú hullámos hajú lány sétálgat, kissé bohókásan, már-már szökellve a Víz szigeten* A szél elég erősen fúj, néha úgy belekap a hajába, hogy nem is járt tőle semmit. Hátizsákja, ezúttal nincs nála, hisz minek. Varázspálcáját kabátja alá rejtette, hiszen fő a biztonság, valamint egy két varázslattal megkönnyítette az útját. Egy kis lebegés, egy kis gyorsaság növelés, és már itt is volt. Egyfolytában nézelődik, hisz csodaszép helyre tévedt, ahol felbukkanhat néhány varázslény is. Kis sors démonja ott andalog mellette, aki kezdi megszokni Alise lelkes, jókedvű személyiségét, így már nem olyan kis savanyú, mint kapcsolatuk elején, azonban még így is sokszor vannak külön. A homokos partra nem megy, nem szívesen mászkálna a homokba, de ki tudja, talán, ha kedve úgy tartja könyörtelenül belegázol. De egyelőre csak távolabbról nézi a víz fényjátékát, lasú léptekkel csodálja.*

[Tűz szigete - Flame]

*A lány egész logikus tényeket vág a fejéhez, amitől egy kicsit el is röppent az önbizalma, és talán mégiscsak edzeni kellene, vagy valami egész tápos varázslatot meg kellene tanulnia, ami megvédi akár a legforróbb hőmérséklettől is, mert lehetséges, hogy csak Flame térne vissza a vulkánból élve. Ahhoz viszont most itt kellene hagyniuk a szigetet, pedig már eléggé beleélte magát az egész dologba.* - Lenne kedved segíteni nekem az edzésben? Úgy látom, te is elementalista vagy, és én is nagyon közel állok az elemi mágiához, még akkor is ha nem annyira kötődöm hozzá, mint te. Én inkább levegő párti vagyok, de talán mégsem állok olyan messze a tűztől, mint azt én gondolnám. *Mosolyodik el, majd közelebb lép hozzá, megfogja a lány kezét, és nagy mosollyal együtt megszólal.* - Legyünk mi a világ legerősebb elementalistái. *A végére egy "ártatlan" kacsintást is intéz, majd egy kis idő után a nagy mosoly el is tűnik az arcáról és egy fokkal komolyabb arccal folytatja.* - Persze szólj csak nyugodtan, ha semmi kedved hozzá, vagy nem vagyok számodra kellemes társaság. Viszont szerintem nem bánnád meg, ha társulnál velem, mert rettentően szorgalmas vagyok, legyen szó tanulásról, vagy kemény edzésről. Na, lenne kedved még valamikor találkozni és ezt megbeszélni?