Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház - Page 10 Red-light-district-alley

*Persze, hogy nem meglepő, hoyg nema legkedvesebb fiatalemberek járnak ide. Hiszen az ilyenek megtalálnák a társukat és nem lenne szükségük egy kis szeretet pótlásra... Hogy úgy mondjam. Mikor elkezd beszélni a férfi, lassan felemlei a tekintetét, az arcára, de a szemébe még mindig nem néz. Nem szokása.*
- A rangom a Madame után elsőként jövő, és már nem egyszerűen a testi vágyat csillapítom. Tanult nő vagyok, nem csak egy buta nincstelen, akinek ez az egyetlen hely, hogy megéljen. *Mondja a nő, nyugodt szavakkal, de eléggé fájdalmasak ezek a szavak, hiszen volt ő is olyan nincstelen... * - És meddő. *Habár ez csak akkor lenne nagy információ a férfinek, hogyha igénybe akarná venni a szolgáltatásait, amit úgy fest, hogy nem akar. A nő még mindig nem néz a szemébe, csak a száját nézi, amikor beszél.* - Szeretne beszélgetni? Vagy hozhatok valami frissítőt? Mondja meg maga, hogy mit szeretne. *Még midnig nem ült le, csak álldogál, hiszen a férfi nem kínálta hellyel, és az a dolg, hogy azt csinálja, amit ő akar. A fejével int a daimonnak, hogy menjen vissza a Madame-hoz és szóljon neki, hogy a férfi nem kíván lányt magának, csak beszélgető partnert úgy néz ki.*

*Hihibi kényelmesen elhelyezkedik a székben, hátradől és hasonlók, s csöndesen vár. Ez az állapot, bár megnyugtató és kis pihenéssel is szolgál, nem tart sokáig, hiszen egy nő jelenik meg Hihibi előtt. Egyből feltekint rá, lábait keresztbe helyezi, majd elgondolkozik, végül kis késéssel, pár másodpercecs néma csend után szólal csak meg.* -Jó estét. *Bár külsőre nem tűnne ki, de hangjából egy kicsit sugárzik a ridegség, persze ezzel a nőnek nem kell foglalkoznia, sőt, talán munkaköre hogy az effélét figyelmen kívül hagyja, na meg amilyen arcok néha ide járnak, talán nem is annyira meglepő az efféle viselkedés.*
-Konkrét szándékom nincs... Ezúttal legalább is. Viszont szívesen meghallgatnám, hogy maga mivel szolgálhat a számomra. *Láthatóan felfigyelt arra, hogy a nő rendelkezik ázsiai vérrel is, hiszen ahogy a kérdést felteszi, érdeklődve előrehajol, közben még jobban szemügyre véve a másikat.*-Maga valahogy más, mint a többi itteni lány, talán tud valami extrát? *VOnja fel a szemöldökét, s közben természetesen várja már a válaszokat.*

*Egy nő jelenik meg, a sok között átsurranva, hosszú, bíborszín ruhában, gésához hasonló öltözékben. Szeme is fél-vér mivoltát tükrözi, bájai egy ázsiai és egy angol keveredését sejtetik. A Madame küldte a férfihoz, hogy járuljon elé, kérdezze meg, hogy mi járatban van itt, és mit óhajt. Általában a Madame dolga, hogy elintázze az ilyen ügyeket, de most sok dolga van... Törlesztenie kell a lánynak a tegnapi kimaradása miatt is. *
- Jó estét uram. *Köszönti a nő, nyugodtan, nyomábana daimonjával, aki tisztes távolságból figyel, ügyesen mozogva, hogy sose legyen lábalatt. * - Mivel szolgálhatok önnek? Csak ejtőzni szeretne itt, vagy konkrét szándékkal jött ide? *Kérdezi a nő, tekintetét még midnig nem emelei fel, nem néz a férfi szemébe, csak valahová a melkasa környékére, de a csillogó ajkai érthetően beszélnek. Ő már nem az egyszerű utcalányok közé való, ami látszik az öltözékén is. Őt nem csak Arra lehet rendelni... elfogadhat olyan ajánlatot is, hogyha akar, de el is küldhet maga helyett bárkit... *

*A nap letűnt már az égbolt azon részéről, mely Nellondból látszódik, főleg egy házakkal teli utcáról, minden esetre a sötétség már leborult a városra, mintha csak lepellel fedték volna le. A legtöbben ilyenkor aludni térnek, vagy legalábbis visszatérnek otthonuk nyújtotta melegbe és biztonságba, de Hihibi számára ez jelenti csak a nap kezdetét. Ilyenkor éli ő igazi életét, nappal teljesen átlagos embernek ismerik őt, pedig nem az. Célja ezúttal este nem megszokott találka helyek, de nem sokban tér el a mai célpont az eddigiektől: a szórakozónegyed egy elrejtettebb helyére "téved" el, a piros-lámpás házhoz. Az egyetlenbe a városban. A kérdés csupán, hogy mi célja lehet az ittlétével. Ruhája hosszú, vörös kimonó, láthatóan lenge, ha egyesek ránéznek, már fáznak. Arcra, bár mosolyt nem tükröz, még is mintha kedvességet sugározna, de ez csak az álca, mely már ráragadt az évek alatt, üzlet közben megmutatja valódi kinézetét. Az ajtón belép, s szó nélkül indul meg egyre beljebb. Bejelentkezést nem ejt meg, hiszen cél nélkül érkezett valójából ide, ezt az is jelzi, hogy nem a hátsóbb sötétebb sarokba ül be, ahol kényelmesen intézhetné ügyes-bajos dolgait, hanem egy félreesőbb, ámde világos helyre. Nem szeretné, ha bárki is meglátná, na nem mintha olyan angy titok lenne, hogy néha bejár ide szórakozni is, kell az egy férfi embernek, de ne szereti, ha megnézik, hogynézd már, ott van Hihibi és nőt vár... Pedig ez a nagy helyzet, csak ül csöndesen, várva, hogy valaki odasasszézon hozzá.*

- Mit keres itt? Semmitse. Csak körülnéz..kicsit.. *Mondja elhalkulva és úgy, mintha nem is magáról, hanem valaki más személyéről beszélne, majd maga elé pillant. Egy patkány fut át a lábán, ettől kicsit megijed és megugrik, de amúgy semmi nyílt reakciója nincsen.*
- Amúgy meg köszi. De azthiszem én lelépek. *Int egyet az idegen felé, aki elég furcsán néz rá, legalábbis amit a szeme sarkából lát, majd megfordul és lassan nagy kerülővel a piros lámpás utcától távol megy a suliba vissza.* ~Ez ki volt? És..és... Semmi, hülyeségeken töröm az agyamat!~

-Elmesélnéd nekem, hogy egy fiatal lányka, még ha világos nappal is van, mit keres a szórakozónegyed egy ilyen kétes hírű részén? errefelé 3féle ember jár csak. Aki árulja a testét, aki megveszi az árult testet és az aki rosszban sátnikál. Te egyiknek sem tűnsz. Eltévedtél talán? *A férfi elgondolkodik, de nem látja értelmét, hogy az utolsó tippjét is felfedje a lány előtt. Még egy csapat elég nagyképű ahhoz hogy iylen helyekre is bemerészkedjen és kísértse a sorsot, azok a rátarti mágusképzős diákok. Bár találkozott nemrég egy csodálatosan szép és aranyosan naiv hölgyeménnyel, aki ott tanított de nem hiszi, hogy sokáig bírja közöttük.

~Naja persze, nem is ismer és csak így.~ *Látja az óvatos fejmozdulatokat, így ő is rápillent a házra. Az ablakban már többen állnak és csak vigyorognak a lányra. Lekapja a tekintetét és az idegen férfire néz, aki lassan elindult. Spirit is lassan utánaindul, de tisztes távolságban marad. Lassacskán már alig látszódnak a piros fények és már senki sem látja őket. Egy olyan utcasarokra érkeznek, ahol még nincs eltakarítva a hó, így térdig ér a fehér lepel. Spiritnek kezd átázni a nadrágja, de itt legalább csak ketten vannak. Ő és az idegen. Nem az a beszédes fajta amúgy se, most meg végképp nem. Főleg nem egy ilyen emberrel és plána nem egy ilyen rémisztő helyen. Lassan elhalkulnak a háttéri zajok, amik eddíg oly hangosnak tűntek. Spirit megáll és nézi az idegent. Vagy 12 méterre állhatnak egymástól, a lány nem mer közelebb menni hozzá.*

- Valaki, aki nem szívesen találkozna kihült tested maradványaival valamely sikátorban. Ha rám hallgatsz, elmegyünk ebből az utcából csak egy sarokkal, oda már nem látnak el a kiváncsi szemek. *A kiváncsi szemeknél a zöld szempár az ablakok felé sandít.* - Ugye érted miről bezsélek? *Majd a férfi elindul a megadott irányba, és reméli, hogy a lány is követni fogja őt. Ha mégsem akkor magára vessen.* ~Úgy látszik tényleg elpuhultam. A múltkor a kiskutyás kiscsaj, most meg ő. A végén még aurornak állok. Na még csak az kéne. A békés életet és a rend őrzését nem nekem találták ki.~ *Magában tanakodik, egy két szót esetleg az orra alatt is elmormolt közben de távolról sme az egész beszédet.*

*A férfit nézi, majd a házra mered megint, ahol meglátja a sötét árnyat. Nem látni az arcát, sem a többi testrészét rendesen, de fehéren villogó mosolya hirtelen feltűnik. Gyorsan lenéz és mikor elkapja a tekintetét és visszanézne a sarkon álló idegenre az már nincs ott. Észre sem veszi a lány, hogy hová tűnt. Az auraérzékelést azonban nem akarja megkísérelni, mert csak magának okozna fejfájást azzal, hogy ennyi ember auráját egyszerre akarná látni. Egyzser csak egy rideg hangot hall meg ő hozá beszélni. Most korom fekete színben levő szemeit balra fordítja, de nem mer megfordulni. Majd szépen lassan mégicsak az alak felé fordul.* ~Ő volt a sarkon, biztos vagyok benne.~ *Gondolja át és hitetlenkedő tekintettel néz az idegenre. Hallja szavait, de valahogy nehéz neki felfognia. Ám már nem remeg annyira, mikor meglátja a barátságos arcot. Csak egy kérdést tud feltenni kissé még remegő ajkakkal.*
- Te mégis ki vagy?

*Kis idő elteltével az alak megindul előre. Egyenesen a lány felé tart. Maga sem érti miért megy, mert alapvetően ő soha sem volt az irgalmas szamaritánusok egyike, soha nem törődött senkivel és semmivel, de mióta ebbe a városba érkezett, hiába a halál urának kötelezte el magát, mégis a gyengék felé segítő jobbot nyújt. Bár a lány nem tűnik olyannak, mint akire vigyázni kell, de az ablakban megjelenő sötét árny azt jelenti, hogy rajta kívül más is kiszúrhatta. Határozott léptekkel halad előre, majd mikor elévág egy férfi, akkor annak tkaarásában irányt vált, így eltűnik a lány szeme elől. A tömegben az emberke takarásában mozog előre, és míg a lány jobb oldaláról indult el, megérkezésekor a bal oldalán köt ki. Hosszú kerülőt tett ennek elérése érdekében.*
- Egy yieln fiatal lánynak nem valóak az iylen helyek, még ha a szórakozónegyedben van is. A szórakozás egyeseknél a perverzió határait nem csak súrolja, de át is töri.
*feljebb emelei a kalapjáűt és láthatóvá válik, kedves barátságos arca, mely fiatalságának is bizonyítéka. Még nem érte el a 30at sem.*

*Néha a háta mögé néz, amúgy pedig körbe körbe tekintget és figyelme állandóan a házat kémleli. A sok piros ablakot, amely mind ugyan úgy izzik. Semelyik ablak sem sötétebb a másiknál, allig lehet belátni, de olyan furcsa. Mintha az egész házat egy pirosan fénylő bűbáj foglalná magába. De mégsem, mert természetesen ez mind annak a sok piros lámpának a fénye amik felvannak szerelve az ablakok és az ajtók fölé. Hallja, hogy a friss hó hogyan ropog az emberek lába alatt akik előtte elhaladnak. Sokak úgy néznek ki, mint akiknek az emberiséghez semmi köze. Minden neszre megriad és figyeli a közlekedő polgárokat. Elég sokan járnak a piros lámpás házba. Az egyik ablakban feltűnik egy sötét árny amit a lány nem vesz észre, de helyette mást megpillant a sarkon. Egy elég érdekesen öltözött fiatalembert, vagyis pasinak látszik. A lányt bámulja egyfolytában, így az nem tudja mire vélni ezt a farkasszemezős tekintetet.* ~Mit bámul ennyire? Még nem látott fekete hajú csajt?~

*A ház sarkánál egy átlagaso magasságú sportos testalkatú alak álldogál. Hosszú fekete kabátja csaknem a földig ér, afejét mélyen az arcába húzott széles karimájú megtört csúcsú kalapja borítja homályba, sötétségbe. Az összhatást fokozza, hogy a köpenynek magas gallérja felhajtva és az áll előtt összekapcsolva van, így csak az alak izzó zöld szemei látszanak ki a feketeségből mint két fénypár az éjszakában. A szemek sebesen mozognak láthatóan a környezetet figyelik. Az olvadó vagy épp kupacokba halmozott hó nem épp kínűál tökéletes rejteket ehhez az öltözethez, de nem terepen van, ahol szükségét érezné a fehérségben való tökéletes elrejtőzésat. Kis idő elteltével szeme egy lányon áll meg. Aki piros pulcsit és a fekete nadrágot visel.*

//A piros lámpás ház előtt//

*Spirit érdeklődve szemléli a környéket. Szerény személyén is egy piros, kapucnis pulcsi, egy fekete mellény és egy fekete farmer van egy sportcipővel, ami szintén fekete. Hajának néhány tincse lóg csak ki a mellére, félfufruja pedig eltakarja jobb szemét részben. A pulcsija allatti szürke pólóján van Allidon szakát jelképező jelvénye, így most senki sem tudhatja, melyik szak diákja. Elég érdekes alakok járkálnak errefelé, de most nincsenek olyan sokan. Talán ez annak is köszönhető, hogy leesett az első hó, és helyeken 30 centis vagy annál is magasabb kupacokban tornyosil a fehérség. Viszont ahol már jól lejárták a piros lámpás ház bejáratánál például, ott már tócsákban áll, de ez már nem kifejezett hó, hanem inkább az a szürkés-barnás, mocskos latyak, amitől mindig átázik az emberek cipője. Persze Spirit sem kivétel ez alól. Vagy mégis, mert nem akarja megközelítani a házat, így még a friss havon áll és még teljesen épp a ruházata. Kicsit félelmetesnek találja a kinézetét az egész utcának. Már aztse tudja mit keres itt, csak pillantgat körbe-körbe.*
~Ki az az eszement, aki ilyen helyet tervez és meg is valósítja az elképzeléseit?~

Vendég

*Solmyrnak az utolsó mondat hallatán szélesre szalad a mosolya. Az azt jelenti,hogy szélesebbre mint egy embernél. Mintha a szája széle felhasadna az arca közepéig. Természetesen nem vérzik, csak ez egy nagyon nagyon gonosz kifejezést juttat neki. Annyira gonoszat, hogy két három sötétsarki keményfiú össze is rezzen. Aztán felpillant a fiúra.*
- Hát... eddig megúsztad... de tudod én már csak ilyen vagyok... Egyszer csak megtanulja az itteni munkaközösség, hogy Medeát szórakoztatni nem jó poén.
* Morogja félmosollyal, majd hátradől a székén. A szék kicsit megemelkedik, és két lábra áll, ahogy a férfi hintázik rajta.*
- Akkor szerintem megvárom itt a lányt... tudod... nagy hibám, hogy féltékeny vagyok... és kicsit talán birtokló jellem.* Sóhajt egy álszent sajnálattal, majd a fiút kezdi fürkészni.

/Fagy/

Vendég

*Hajjaj, pedig Ivan után itt bizony nem csak a nők érdeklődnek igen... hevesen. De akit nem érdekel, azt nem érdekli, ő sosem próbálta meggyőzni a hetero pasikat, vagy a leszbikus nőket, hogy őt válasszák. Bár előfordult, hogy valaki kíváncsiságból őt választotta... aztán vagy ilyen lett a vége, vagy olyan. Pedig az állítólagos legnagyobb vonzerejét, felemás szemeit nem is látja itt senki... mire jó a kontaktlencse ugyebár, elrejti különleges, violaszín jobb szemét. A kérdésre elmosolyodik, majd belekortyol koktéljába, és valamerre hátrafelé int a kezével.* - Arra valahol, gondolom én. De az is lehet, hogy arra. Vagy amarra. *Mutogat körbe, amerre szobák vannak.* - Csak hallottam, hogy megérkezett, de nem tudom, hogy kivel van, és hol. Nekem... más dolgom volt. *Lassú fejkörzést végez, nyakcsigolyái beleropognak.* - Egyébként pedig nem a szerencsétlen flótást kéne büntetned. Ő csak a munkáját végzi. Csak mondom, mert eddig megúsztam a csajt, de nem életcélom ilyen fiatalon elhalálozni. Egyébként Ivan. *Mondja el végül a nevét.*

Vendég

Egy fiatal fiú lépdel oda hozzá. Hanyag öltözék... zöld szemek... Ha Solmyr most női alakban lenne... de nincs. Hosszú, jól ápolt körmeivel kopog az asztalon. Szép csillogó, természetese rózsaszín. Semmi festés. Ahogy a fiú odalép, és megszólal Solmyr éppen csak hogy elfintorodik. Érzi mind a fiúról, mind a fiú leheletéből, a mentolon, és egyéb illatosító szeren át is érzi... mégsem normál emberről lévén szó, azt a tipikus pézsma illatot, ami nőket, vagy nőt fémjelez. Nézi a fiút... Majd megcsóválja a fejét.*
- Ejgen... keresek. De nem ittenit... mondjuk úgy, hogy vendég az illető...* Mondja ő is nemes egyszerűséggel. Majd körbehordozza a tekintetét a belső bárban. Ismét bele szagol a levegőbe.* - És tudom hogy ittvan. Érzem a szagát...
*Jelenti ki komolyan. Majd felteszi végre a kérdést is.* - Hol van Medea? * Talán ebből már Ivannak is lehet fogalma, hogy ki mellett ül. A férfi lassan belekortyola sörébe, majd vissza koppantja az asztalra.*
- Solmyr vagyok. * Mutatkozik be a fiúnak.*

Vendég

*A Madame jól tudja, Medea kicsoda, a démonnő nem álruhában mászkál le, de nem meri megtagadni a démonnőtől a "kiszolgálást", ámde most megpróbálkozik... hátha... így hát egy fiatal, fekete hajú, élénkzöld szemű fiú sétál a pultnál ülő férfihoz. Fekete ing, hanyagul begombolva, fekete nadrág, de mezítláb van. Első ránézésre nehéz eldönteni, hogy itt dolgozik, vagy csak vendég... pedig ez előbbiről van szó. Haja kicsit ziláltan lóg arcába, mintha ma már lett volna kuncsaftja, talán volt is. Nem szedte teljesen rendbe magát, két okból sem. Egyrészt: így sokkal jobban néz ki, nagyobb a sikere. Másrészt: így kevésbé hasonlít "hétköznapi" arcára, a nemesifjúra. Ha a családja megtudná... egyből ki lenne tagadva, és jó nagy botrány lenne. Nagyon nagy. Odasétál Solmyrhoz, és nemes egyszerűséggel leül mellé, szeme felvillan a csaposra, aki máris kever neki egy koktélt. No nem ingyen, majd fizet a jussából, a fizetéséből ugyebár.* - Keres esetleg valakit? *Kérdezi, szemöldökét felvonva, ránézve a férfire.*

Vendég

Éjfekete hajú férfi lép be a bordélyba. Nagyon jól tudja, hogy Medea valahol itt van. Érzi a szagát. Túl a tömény afrodiziákumokon, túl a pézsma, és a kéj szagán... tökéletesen érzi azt a fanyar, és mégis kellemes kénkő szagot. Medea ITT van. És ha ITT van, akkor biztos, hogy valakivel. És ezt... bizony a férfi nem nézi jó szemmel. Szemei a türkizkékből lassan átváltanak. Ametiszt lilák lesznek, és szinte gombosfejnyire szűkülnek. Hogy miért? Ennek több oka lehet. Egyik, hogy nem ember, és így talán jobban lát. Másik, hogy ideges. Erre talán a homlokán kicsit lüktető erecske is tökéletesen utal. Oda sétál a pulthoz, és kecsesen az asztalra dob pár ezüstöt. Az érmék koppanva, pattanva hullanak le. *
- Egy italt... mindegy milyet... De sebtiben.* Közli kellemes, mégis reszelős hangon. Most is Medea kedvec alakját viseli. Ám a szemei mások mint azt már megtudhattuk. Egyik szeme elé hulló tincset gyorsan elsöpri.*
- Megölöm... komolyan mondom meg fogom ölni.. Miért vagyok én még mindíg vele... Elegem van, hogy minden héten... de ha nem minden héten, hát minden hónapban ide járja...* Közben megjön az ital is... sör... megteszi.* - Kössz... ide járjak, és eltegyek valakit láb alól... Ennyire jó üzlet lenne ez a Madamnak? Ha igen, akkor ez a nő bolond. * Morogja nem épp hangosan... de nem is halkan.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

//fagy//

* Egy barna hajú fiú téved erre semmit se tud hogy mi ez a hely. Bemegy a házba és egy lányt lát*- Cső-* Mondja és odamegy a pulthoz*- Egy 50%-os bort kérek-* Mondja és az egyik leül. Leteszi a bort és előveszi a könyvét és olvasgat és közben iszogat. Még nincsen 18 de kit érdekell. Majd csak iszogat és olvasgat. Majd elfogy a bor és így szól*- Még egy kört-* Mondja és elmegy az ujjab pohár borért. Majd csak iszogat és olvasgat a lánnyal nem nagyon foglalkozik*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

* Érdekes hely vár Ivankára a Szórakozónegyed szívében. Piroslámpása ház a neve ám érdekes dolgok történnek bennt. Ivanka erről mit sem selyt így betéved. Bengáliigrise pedig nyomában jár. Mint mindig most is csak egy irónikus vigyor látszik az arcán egész addig míg be nem lép. Ruhája kissé megtévesztő lehet hiszen hogy is mondhatnánk eléggé hasonlít az itt dolgozó lányokéhoz hiszen ezüst színű és flitteres. Rövidségéről nem is beszélve.~ Iv biztos vagy benne hogy ide akarunk jönni? Naná... hát te tudod ...~ Iv persze rögtön odamegy a pulthoz.*-vodka!*hallatszik röviden és tömören melyet meg is kap és leül egy asztalhoz ahol annak rendje s módja szerint meg is issza.*

~Nah erről enyit. Lekoptattak. Uhh,~ *Alice gondolatai a férfi körében járnak.* -Nah akkor most lekéne lépnem mert egy ágról szakatt azt mondja? Höh, hogy miknem vannak? *Mondja Alice és kidugja a nyelvét.* -Enyit erről! Amugy is 18 éven aluliakat nem engednek be! Én meg hamarossan 19 leszek! többet nem mondok! *Lökte ki magából a szavakat sorjában.Majd egyel félre csusszant.Majd mégis engedelmeskedik az emberkének és lelép.* -Enyit erről! *Kiálltotta vissza. És eltünt cicájával együtt.*

Vendég

*A pultos kiadja a whiskey-t, amit Mort annak rendje és módja szerint iszogatni is kezd, miközben lepillant az órájára. Azért remélhetőleg Barbara nem ijesztette el az esetleges kuncsaftokat, bár ha a másodállásukkal kapcsolatban jönnek, csak nem tán. Azért annyira van profi az a két lábon járó Barbie-baba. Hirtelen mellé vágódik egy kislány, mire csak lepillant rá szürke szemeivel, majd vissza az innivalóra.* - Ejnye, Madame, már kislányokat is beengednek ide? *Szólal meg fennhangon, ujjával lustán körözve a pohár száján. Teljes nyugalommal lekislányozhatja, ugyanis tíz évvel idősebb Alice-nél. Sőt, amikor Alice korában volt, akkor ő már vásárolta a babaruhákat, ja és persze erősen készült az esküvőre... mivel nem akarta, hogy "apósjelöltje" golyót eresszen a fejébe. De ez már régen volt...* - Kérdezheted mi járatban vagyok kicsi lány, de miből gondolod, hogy elárulom neked? Menjél inkább a Jeniliába, az való neked, nem ez a hely, a végén még... rosszat gondolnak rólad. *Mondja, rá sem nézve Alice-re, egy hajtásra eltüntetve az alkoholos italát.*

*Alice mikor megitatta kiscicáját vissza dugta a zsebébe és egyszer csak belép egy cigis férfi.* -Nah meglessük ki az! -Miau! *Eltársalognak Alice és Diana eggyütt de kéne valaki új alak is.* -Jó napot! Alice Hyuuga vagyok! Megkérdezhetem milyáratban? *Kérdezi gúnyossan felpróbálja idegesíteni a srácot.*~Kicsit jó képű. Nah de nem is gondolok erre.~ -Nyah szóval hadd hajlam! *Alice reménykedik a felidegesítés halad de fénysebességel. Hamarossan itt felrobbannak az idegek. De Alice-nak ez a szokása.*
//xD vicces mii?//

Vendég

*Talán nem is annyira meglepő, ahogy egy fiatal férfi is belép a vörös lámpás házba. Elvégre fiatal, mondhatjuk, hogy jóképű, jegygyűrű sincs az ujján. No és ha lenne...? Az sem jelentene semmit, a Madame elég sok válást okozhatna, ha beszélni kezdene, de úgy sem fog. Nellond polgárai talán ismerhetik a férfit, nem új lakos már itt a faluban, már pár éve itt él kislányával, és fiatal, csinos titkárnőjével. És soha, senki nem érti meg, miért is az a foglalkozásuk, ami, pedig még csak az igazság töredékét tudják. Szőke haja az arcába lóg, szájában cigaretta, ahogy biccent egyet a Madame-nak... ismerik egymást, és a nő pontosan tudja, Mortimer igazából mivel dolgozik, és bizony már volt rá példa, hogy... nos, a segítségét kérte. A pulthoz sétál, az egyik hamutartóban elnyomja a cigarettát, majd felnéz a pultosra.* - Whiskey. Tisztán. *Mondja, miközben csak lazán a pultra támaszkodik. Nem megy ismerkedni senkivel, most nem ezért jött. Barbara felügyel Marinára, amíg ő körbenéz, hátha akad valami munka... és hol találhatna nagyobb eséllyel munkát magának, mint itt?*