Azorath temploma

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

A gyógyítás temploma a maga visszafogott pompájával is erőt sugároz. Szép, lágy színek, kellemes megjelenés jellemzi a területet, az élet maga, amit itt látsz. Ha igazi gyógyító szeretnél lenni, mindenképpen itt a helyed, de elég elhivatott vagy-e? Beléptedkor tündék segíti utadat a végcélig.

Bővebb leírás holnap...

Vendég

*Az őrök kissé bizalmatlanul méregetik, mikor eléri a palotanegyed határát, de végül nem állítják meg, így gond nélkül bejut. Már megszokta, mindig megkapja ezeket a pillantásokat, mikor nagynénjéhez megy, de a végén mindig beengedik, tehát nem törődik velük. Most viszont nem az öreg nemesasszonyhoz siet, hanem az egyik városúr temploma felé. Idegesen pislog körbe, elég sokszor, figyeli-e valaki, hogy merre tart, de sehol nem lát ismerőst. Na igen. Valahogy az évek során az senkit nem érdekelt, hogy ő mit akart. Anyjának nem volt saját akarata, apja aurornak akarta nevelni, nagynénje pedig nemesi lánynak. Végül apja győzött, bár Angel is gyakran fordult meg nagynénje palotájában, nemesi társaságban. A saját szándéka, miszerint gyógyító szeretne lenni, igencsak háttérbe szorult. Nemrég viszont elcsípett néhány mondatot az egyik teadélutánon, városurakról, és hogy a szolgálatukba lehet állni. Könnyedén kinyomozta Azorath templomának helyét, de valahogy most, hogy itt áll az épület előtt, meginog az önbizalma. Egy ideig csak némán áll, figyelve a templomot, és azon gondolkozik, mit kap ezért az apjától, ha kiderül... aztán nagy levegőt vesz és kihúzza magát.* ~ Merlin rózsaszín pillangós bugyogójára, Angel, felnőtt ember vagy! Igazán azt csinálhatnál már végre, amit akarsz, nem? ~ *Még a gondolatbeli bíztatás is igen kérdő hangsúlyú lesz, bizonytalan, aztán mégis a templom felé indul. A küszöbön átlépve kis híján megbotlik a saját lábában, de még időben visszanyeri egyensúlyát, így nem törli fel a padlót.* - Öhm... hahó? *Néz körbe, majd csak hátratett kezekkel vár, hogy érkezzen valaki, aki útbaigazítja, esetlegesen.* - Van itt valaki?

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jól eső érzés járja át a lányt, amikor közelebb lép a templomhoz. Kitárul az ajtó, és egy magas tünde férfi lép ki rajta, bátorítóan mosolyogva.* Köszöntünk Azorath temlomában. Már ezzel is bizonyítottad, hogy a szíved nemes, hogy betértél hozzánk. Sajnos a mai világban igen sokan gőgösek, és a hatalom útját keresik, pedig hatalmat úgy is szerezhet bárki, hogy mellette segíti a gyengéket, és hőssé válik. Ha közénk állsz, híres gyógyító lehetsz, ám a gonoszok ostora is egyben, neked kell megakadályoznod pusztító tetteiket. Ne félj, segítünk, hasznos varázslatokat fogsz kapni tőlünk szolgálataidért cserébe. Ahhoz, hogy megkapd a beavatottságot jelentő szimbólumot, hoznod kell némi segítséget a kórházunk számára. Egy gyógykenőcsöt, egy bezoárkövet és egy ezüstkeresztet. Addig is várunk, a jószerencse kísérjen utadon. *Búcsúzik, majd visszasiet a templomba.*

Vendég

*Valamilyen különös érzés fogja el a templomhoz közeledve, így kicsit magabiztosabban sétál, de mielőtt beléphetne, egy férfi terem előtte. A bátorító mosoly láttán is még kicsit feszengve áll meg, halkan köszön, majd csak hallgatja a férfi szavait, és szemeibe furcsa, gyermekien lelkes csillogás költözik. Segítség a kórház számára... a zsebéhez kap, hogy keressen valamit, amire jegyzetelhet, de végül úgy ítéli meg a dolgot, hogy ennyit meg tud jegyezni. Kissé meghajol a tünde előtt, mielőtt az visszamenne a templomba.* - Köszönöm a feladatot, természetesen elhozom a kívánt dolgokat. Remélem, méltó leszek arra, hogy Azorath-ot szolgáljam. *Enyhén remeg a hangja beszéd közben, majd felegyenesedik.* - A viszontlátásra. *Köszön még el, majd ha a férfi visszamegy a templomba, ő hazafelé veszi az irányt. Gyógykenőcsöt nem lesz nehéz szereznie, bemegy az ispotályba, és aurori létét bevetve lefoglal egyet. Ellenben a kereszt és a bezoár után nem ártana érdeklődni.*

» Acaniel temploma