A Nezabar világa (múlt)

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 9:22 pm

Sarah Lairs, december 25, Zauberer kúria

*Az angol hadarásra már biccent, ezt jobban megérti, de nem hálálkodik, mert a lány levegőt sem vesz, úgy beszél folyamatosan, hadarva. Amikor hagyják, hogy egyedül csinálja, akkor csak biccent, és megköszöni, aztán jöhet az a bizonyos öltözködés. Testszínű fehérnemű van rajta, nem kell ezen aggodalmaskodni, és a sok-sok alsószoknyára meg csak fintorog, de végül hagyja, hogy felöltöztessék, és amikor a farkasa szőrével is elkészülnek, és meghallja a napirendet, akkor biccent.* -Rendben, köszönöm, távozhatnak. *utal ezzel arra, hogy nincs is szüksége másra, és, amint elmentek, a szoba ajtajához lép, és halkan elsúg egy igét, ha nincs kulcs a zárban és bezárja a szobát, majd egyszerűen elroskad az ágyra, és csak fekszik a hátán. Farkasa azonnal felugrik az ágyra, és finoman végignyalja gazdája arcát.* -Hova keveredtünk.. *sóhajt egy mélyet, majd feláll, a tükörhöz sétál, és végignéz magán. Az a rengeteg alsószoknya, isten igazából nagyon erőteljesen zavarja. És még van vagy 20-25 perce. Éppen ezért sunyi, halvány, féloldalas mosoly jelenik meg az arcán.* -Te, kölök.. Mit szólnál ahhoz,. ha kicsit meglepnénk ezt a vendégsereget? *A farkas halkan nyüszít.* -Ne aggódj, csak egy kicsit variálok rajta, nem kell megijedni.. *mondja, majd módszeresen kezdi átalakítani a rajta levő ruházatot. Első körben lenyúz magáról néhány alsószoknyát, aztán a ruhát is leveszi magáról, és egy cseppet alakít a fazonján, meg a szabásán, meg a szélességén, hogy mégse úgy nézze ki, mint valami hatalmas próbababa, hanem valami normálisabb ember, persze reális kereteken belül maradva. Aztán egy kicsit megigazgatja, végül visszavesz egy alsószoknyát, azt még beleférősnek tartja, és vissza rá a ruhát, majd leül a tükör elé, és a nyakláncot a nyakába akasztja, más ékszert azonban nem vesz fel. A szárnyas, ezüstszínű fülbevalók ott lógnak a fülében, pompáznak, a haját pedig egyszerűen csak kifésüli, és finoman, kissé oldalra tűzi el, keresve egy orgonaszínű, tehát ruhához meg csuklódíszhez passzoló hajtűt, bal oldalon elválasztva a haját, majd felhúza a cipőjét, hallja, hogy az óra elüti a felet, éppen ezért kinyitja az ajtót, mármint a zárat kinyitja rajta, és farkasára pillant, megállva előtte.* -Nah? Viselhető? Reméld, hogy nem szólják le. *morrant a farkas, lelkesen csóválva meg a farkát.*

//Freeze//

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 9:12 pm

Zauberer kúria, 2011. december 25, délután fél hat előtt.

*A leányzó amikor meghallja, hogy nyelvi nehézségek vannak, akkor azonnal fontoskodva bólint, és angolul folytatja, ugyanolyan gyorsan hadarva természetesen, jól nevelt, jól képzett cselédlány.* - Természetesen kisasszony, elnézését kérem a figyelmetlenségemért. A haját, hogyha nem kíván segítséget, akkor természetesen önre hagyjuk, az asztali tükör előtt mindent megtalál. *Mondja, és jön tehát az a rész, amikor Saraht először szépen levetkőztetik, majd felsegítik rá a ruhát, először a harisnyát. Remélhetőleg nem sötét vörös, vagy fekete alsónemű van rajta, mert az is igen furcsa lehet az orgona-szín ruhában. Habár sok az alsó szoknya, szóval kétes, hogy kilátszana, maximum felül. Persze, ha a lány nagyon körbenéz, akkor van néhány szekrény, és nem mind üres, mindenféle méretben minden alap ruházat van. Vagy ez a standard itt, vagy csak készültek rá, hogy jön, és ezt is neki hozatták. Mikor minden ruhát rásegítettek, akkor a beszédesebb leányzó a csuklójára húzza a díszt, bekapcsolja az ékszert, eközben a másik végig a farkas mellett térdelt, és teljes bizalommal fésülgette a bundáját, szépen kikefélve, fényesítve. Egyáltalán nem tart tőle, daimonokhoz, különleges állatokhoz szokott, habár többet keféli a pegazusok szőrét, mint egy farkasét, az biztos.* - A kisasszonynak még van egy fél órája, mielőtt indulnia kell, hatkor megérkezik az úrfi és elkíséri a bálteremhez. Ott rövid bemutatkozások, majd közös vacsora, és végül tánc és társalgás. *Mondja el a napirendet és ahogy mindennel kész vannak, mint a kámfor eltűnnek. Van egy szabad fél órája, pihenni... Felkészülni... Egyes egyedül ebben a nagy lakosztályban. Aztán majd beindul a forgatag.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 8:57 pm

Sarah Lairs, december 25, Zauberer kúria

*Ha átveszi a csomagját, hát vegyék, amikor azonban csivitelésbe kezdenek, méghozzá német nyelven, akkor igyekszik úgy tenni, mint aki mindent ért, és igyekszik meg is érteni, hogy mit mondanak neki. A fontosabb szavakat, mint ruha, úr, orgona, csukló, szoba, meg jöjjön, azt kiveszi, és finom bcicentéssel, meg farkasába kapaszkodva egyik kezével megindul a lányok után. Amikor beérnek, kissé elveszettnek érzi magát, és már majdnem visítva rpohanna haza, de farkasa finoman megböki orrával, és csak ekkor eszmél fel arra, hogy a lány hozzá beszélt. Csak pislog kettőt, majd biccent, és angolul szólal meg.* -Kissé töröm a nyelvet, ha szeretne hadarni, kérem angolul tegye, ha a németnél maradjunk, akkor, kérem, beszéljenek velem kissé lassabban. *mondja, miközben igyekszik elnézést kérően, de mégis kihúzott, egyenes háttal beszélni, majd az ágy mellé lépde, és a levelet kapja fel legelőször. Gyorsan végigolvassa, halványan elmosolyodik, majd a ruhára néz, és hangosan felsóhajt. Hát akkor, jöjjön aminek jönnie kell, ő pedig átadja magát ezeknek a bizonyos cselédeknek. Szívesebben öltözködne inkább egyedül, annyi szent, de minden bizonnyal nem lehet, meg nem is illik.* -Ha kérhetem, akkor a hajamat majd én.. És még az lenne a kérésem, hogy egyikük átfésülné a barátom bundáját? Megviselte az út.. *mutat farkasára, aki finoman kihúzza magát, mutatva, mekkora nemes ő is. Aztán a lány kibontja a dobozkát, és a csuklódíszt szemléli meg. Csak mosolyog, majd öltözködni kezd, minden bizonnyal az egyik cseléd segítségével, akkor is, hogyha nem igen szereti, ha mások öltöztetik, de amit kell, azt kell.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 8:45 pm

Zauberer kúria, 2011. december 25, délután öt.

*Mikor Sarah egyedül marad a két leányzó azonnal átveszi a csomagot, illetve csak az egyik, nem röppennek rá mind a ketten. A másik a diáklány mellé lép, pukedlizik még egyet, és csivitelésbe kezd, német nyelven.* - Jó estét kisasszony, már is a szobájához vezetem, az úrfi küldött magának egy csuklódíszt, halvány orgona színűt, remélem a ruhájához illik, habár az úrfi ruhát is küldetett a szobájába. Jöjjön. *Teljesen más irányba indulnak el, mint amerre Siegfried ment. Minden folyosó világos, nem vészesen ijesztő, inkább a monumentalitása lehet az, de amúgy nem egy sötét ijesztő hely. Hogyha Siegfried édesapján múlna lehet hogy fény se lenne... Beérnek az emeleten egy nagyon szép lakosztályba, külön fürdő természetesen, minden az arany, a narancs és a barack színben játszik, baldachinos ágy, amin egy orgonaszín ruha hever és egy kis dobozban a csuklódísz, mintha csak valamiféle szalagavató bál lenne. Ékszer is van, nyaklánc, apró ezüst és ametiszt díszekkel. Az egyik lány lepakol, a másik, aki eddig beszélt megáll az ágy mellett.* - Mindent megtalál az ágyon, kisasszony, a ruháját felsegítjük amikor óhajtja, de nincs sok idő, és a hogyha leül a tükör előtt, akkor elkészítjük a haját. *Segítőkész, de németül beszél, és hihetetlenül hadar. Amúgy mind a két lány korabeli, vagy talán csak 2-3 évvel idősebb nála, szép kis cseléd ruhában vannak, szőke haj, kék szemek. A ruha mellett egy levélke áll, láthatóan Sarah-nak címezve, aláírás nincsen.*

Remélem tetszeni fog a ruha és eltaláltam az ízlését, a bálon találkozunk.

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 8:22 pm

Sarah Lairs, december 25, Zauberer kúria

*Felteszi a kezeit.* -Hát persze, hogy én akartam! De ha valami galibát okozok, akkor te hoztál. *kacsint rá.* -De jókislány leszek, ígérem. *pislog még nagyon aranyos vagy kettőt. Aztán jön aza bizonyos rész, és élvezi, hogy a fiú tulajdonképpen öleli, és érzi, hogy a kezei máshogyan állnak, és nincsen is ezzel semmi baj, és érzi, hogy a fiú elbizonytalanodik. Akkor is, ha azt mutatja, hogy nagyon, de nagyon magabiztosnak mutatja magát. Ahogy a tekintete összefonódik a fiúéval, hagyja, hogy ez az érzés ismét emgdobbantsa a szívét. A kezet elfogadja.* -Tehát.. ilyet nem. Rendben. *mondja, kissé lesütve a szemeit, majd felveszi a cipőjét, és pakolni kezd, nehogy a fiú hozzon minden csomagot. Mielőtt azonban még leszállnának a vonatról, még elkapja a fiú vállát.* -Sieg.. egy pillanatra még.. *maga sem tudja, hogy mit akar mondani pontosan, ezért megvárja, amíg a fiú felé fpordul, é csak ennyit mond.* -Köszönöm. *nem is mondja, szinte leheli a szavakat, mert tudja, hogy amint kilépnek innen, fel kell venniük a szerepet, és semmi közelség, ahogy Sarah megígérte. És be is fogja tartani. Kihúzza magát, leszáll a fiú mögött, farkasa azonnal mellette terem, és a kocsiban nem is szól a fiúhoz, kezd úriasabban viselkedni. Amikor beérnek, és a fiú szabadkozik, hogy mennie kell, Sarah finoman biccent, mintha valami elvarázsolt hercegkisasszony lenne, és a két mellette állóra pillant, akik hevesen pukkedliznek.* ~Szerinted túléljük? Szerinted túlélnek?~ *farkasa gondolataira finoman elmosolyodik, majd a táskájára, kofferére mutat.* -Guttentág! *pukkedlizik finoman.* -Azt hiszem, ideje lesz átöltözni, ugye? Meg tudnák mutatni, hol fogom az estét tölteni, és kisegítenének néhány dologban? *kérdezi, majd, ha a táskájáért senki sem nyúl, mert nem tudja, ez iránt mi a szokás itt, akkor megfogja a táskáját, és követi a szobalányokat, ha valaki elkapja a táskáját, annak finoman megköszöni, és úgy követi a lányokat. Nem nehéz a táska, pedig női, úgyhogy ő is elbírja, csak a fene se tudja, hogy illik a vendégeknek.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 8:12 pm

Siegfried Zauberer, Németország, Neve sincs város, Nevesincs pályaudvara 2011. december 25, délután fél öt.

*Azért örül annak, hogy Sarah örül a miniszter dolgoknak, és igazán igyekszik olyan mód beszélni, hogy a lány ne érezze magát feleslegesnek.* - Remélem jól fogod érezni magad, de hogyha nem, tudd, hogy te akartál jönni. *Juttatja eszébe, egy kis mosollyal, de azért persze a mondat első része a lényeg, az étel fantasztikus lesz, a zene és a keringő is, hogyha a lány szereti, vagy képes jól érezni magát ilyen környezetben. Nagy baj nem lehet, össze nem dől a kastély attól, hogy Sarah belépett. Mikor ugye a lány fölé kerül, viszonylag tartja a súlyát, nem akarja összenyomni, de ahogy érzi, hogy tartja őt, lassan az ő kezei is inkább ölelnek, mintsem támaszkodnak az ülésen. Igazán szokatlan ez már neki, de néhány másodpercig még is így marad, miközben a vonat most már lassabban fokozatonként lassul. Nem figyelték, de lassan befutottak a pályaudvarra. Lassan feláll, egészen közel van az arcuk, ahogy elhúzódik, a tekintet összefonódik egy pillanatra Sarah-éval, de igyekszik magabiztosan felállni, majd ahogy a vonat megállt, a kezét nyújtja, hogy ő is talpra álljon.* - Tehát.... Ilyet nem szabad. *Meglepően habozó szavak, majd minden csomagot levesz, nincs túl sok, és leszállnak a vonatról. azonnal meglátja a kocsit egy sofőrrel, alig 10 perces az út, minden csomagot a sofőr tesz be a csomagtartóba, Siegfried besegíti a kocsiba Sarah-t, nem mintha nem tudna beszállni egyedül, de így illik. A Következő pillanatban már ott is állnak egy hatalmas birtok hatalmas kastélyának az ajtaja előtt, és Siegfried elnézést kérve eltűnik már az előcsarnokban... Sarah egyedül marad, de mellette két cseléd sorakozik, bőszen pukedlizve. Magára maradt. Viszonylag.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 7:55 pm

Sarah Lairs, Siegfrieddel utazva

*Hát hogyne közeledne bizonyos foknyi rajongással, és lelkesedéssel a fiúhoz? Valahogyan meg kellene nyitnia, meg volt valami, ami emgfogta benne. Talán a márvány, talán az alatta meghúzódó érzelmek, és kavargás, talán az a bizonyos hozzáállás, talán a kihívás, vagy maga sem tudja, pontosan mi. Talán csak annyi, hogy egyszer egymásba botlottak, és egymásba gabalyodtak. Az is kérdés, mit érez pontosan a fiú iránt, de tény, hogy annak szavaitól, meg a aját ballépései miatt gyakorta elpirul mellette. Hallva, hogy a mágiaügyi miniszterrel fog csevegni, elmosolyodik.* -Cool! Nekem lesz a legjobb partym az estére. *húzza ki magát büszkén, aztán csak biccentget. Bár kezdi úgy érezni, mintha nem is a fiú egyszerű barátja lenne, hanem valami olyan kis teher, amiről magyarázkodni kell, vagy mintha egy szerető lenne egy nem kívánt házasságban, ahol persze ez nem meglepő. Mármint az, ha ilyenek előfordulnak. De nem baj, mert ő attól még lelkes marad, és ezeket a gondolatokat hamar száműzi magából.. egy időre.* -Akkor beszélgetek vele, olyan kellemes, udvari tartással. *a sok gondra biccentget, bár már megjegyezné, hogy szívesen átvállal valamit, akár a nyitótáncot, akár a pasikat, vagy a bemutatkozásokat. De végül nem teszi szóvá, inkább nyugton marad, emrt hallgatnia is kell valamikor, most ezt választja. Hallgat, csendben figyel a fiú okító szavaira.* -Tehát cinkes lenne, értem, vettem. Akkor majd úrilány leszek, bár nem tudom, meddig fogom bírni abban a borzalmas ruhában, de ha ez kell ahhoz, hogy remek estéd legyen, akkor benne vagyok. *és már mutatja is a felfelé tartott hüvelykujjat, meg pajkosan rá is kacsint a fiúra, de ez csak olyan játékos kacsintás. Semmi érzelmi túlfűtöttség nincs benne, inkább olyan "pajtikám, számíthatsz rám" felkiáltást tartalmaz, semmi többet. A távolságtartásra egy kissé húzza a száját, de tudja, hogy muszáj, így nem szól ellene semmit, nyel egy nagyot, és finoman biccent.* -Igyekszem egy angol úrihölgy benyomását kelteni. És nem gondot okozni. Meg megvédeni magamat, ha valami megtámadna.. de ha valakinek kisütöm a retináját, akkor bocsi. Előre is. *mondja, kissé emghúzva magát, majd jön az a bizonyos kézfogás, amikor attól még inkább pirul, vagy nem is pirul, csak meglepődik, hogy a fiú is mintha zavarban lenne. Nem drasztikus változás, de észreveszi a fiún, hiszen eddig őt nézte, és imád olvasni az ilyen apró jelekből, azokéből, akiket szeret, vagy akik közel állnak hozzá, és a hirtelen fékezésnél a fiú igenis közel áll hozzá. Halkan sikkant egyet, amikor hallja a pöfékelést, mert a hangos zajoktól cseppet fél meg ijedezik, aztán végül egy Siegfried landol rajta. Hatalmasakat pislog, és mondhatni túlságosan is közel kerül a fiúhoz, de tulajdonképpen egy cseppet sem bánja. Zavartan mosolyog, miközben igyekszik a fiúban megkapaszkodni, hogy ne essen tovább, tehát tulajdonképpen valami ölelés-szerű formációt vesznek fel egy kis ideig. Amikor persze a fiú úgy dönt, hogy felállna, akkor a lány hagyja, de akarva-akaratlanul is a fiú szemébe néz, zavart félmosollyal fúrva bele pillantását a fiúébe. Szíve megdobban.. aztn finoman köszörüli meg a torkát.* -Ennyit a távolságtartásról, mi? *mosolyog féloldalasan, miközben fogja a fiút, és segít neki feltápászkodni, és remélhetőleg nem jön egy hirtelen elindulás, aminek következtében meg a lány fogja a fiún végezni.. a harcos meg az energiamágus, hát igen..*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 7:41 pm

Siegfried Zauberer, Németországon belül vasútvonalon, 2011. december 25, délután fél öt.

*A leányzó becézését hallva, azt az ominózus Sieget persze, kicsit elmosolyodik, majd végighallgatja őt. Őszintén érzi, hogy Sarah milyen pozitívan áll hozzá, nyitottan, kedvesen, és a huzamosabb rajongás azért minden emberi lénynek egyrészt jól esik, másrészt feltűnik. Lassan de biztosan persze neki is.* - London mágiaügyi miniszter helyettese. *Finom mosoly, könnyed hanglejtés, súlyosabb szavak. Szóval Sarah-nak egy miniszterrel kéne cseverésznie egész este?... A felajánlásra, hogy beszél ő is Emily-vel, csak finoman megingatja a fejét.* - Igazán nem szükséges, de természetesen nyugodtan beszélgessetek, sőt, szeretném, hogyha megismernétek egymást, de ezt igazán nem kell szóba hozni. Szót sem érdemel, nem lesz ebből probléma. *A sok nyugtatás, a sok "nem lesz probléma"... Miért jön ezután mindig csak a baj? De hátha ma nem. A fiú az elkerekedett szemekre most már egy-két hanggal felnevet, és biccentve válaszol.* - Bonyolultabb. Ő lesz mondhatni a háziasszony, a legtöbb úrral táncolnia kell, velem kell megkezdenie a nyitótáncot, rengeteg embernek kell bemutatkoznia. Aranyvérű, de nem ebben a szellemben nevelkedett az otthonában. *Magyarázza, és a megijedős-nyakba vetődős résznél kicsit furcsállkodva néz végig a lányon.* - Egyrészt, nagyon remélem, hogy nem lesz semmi, amitől megijednél, másrészt... Ó, hát igen, kicsit meglepődne rajta mindenki, én is. Amúgy sem illene senkinek a nyakába vetődnöd, ha megijesztenek akkor sem, erre ügyelj. Ez sokaknak szemet szúrna. Távolságtartás, keringőben is, beszéd közben is. *Jön az a szép kis meghajlásos féltérdre ereszkedéses dolog, ami közben érzi, hogy a leányzó kacsóját tartva hogy felgyorsul a pulzusa, látja, ahogy elpirul, és a nagy zavar, amit leolvashat Sarah-ról, egy pillanatig ő magát is kizökkenti, mintha a márvány arc csöppet meghasadna és halványan kibukna rajta egy kósza zavartság, pírrel egyetemben. Egészen halvány, nem pirulós fajta, de így is megdöbbentő az ő arcán. Lassan felemelkedik, és a következő pillanatban jön egy vonat-pöfékelés, majd egy hirtelen fékezés, következő pillanatban már Sarah-n is van. Meglepő, és zavaró, tekintve, hogy egy igen csak jó koordinációs energiamágusos fiatalról beszélünk, még is elveszti az egyensúlyát, és Sarah-n végzi... Nem éppen illendő, de persze igyekszik nem összenyomni őt, a kezével támaszkodni az ülésen és eltolva magát talpra állni.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 7:23 pm

Sarah Lairs, Siegfrieddel szemben ülve

*Egyszer minden gát jobban leomlik, legalább is a lány ezt vallja. Éppen ezért várja tovább a kérdéseket, de ha nem jönnek, majd jönnek máskor. Vagy talán egyszer magától fog mesélni, bár ez annyira nem szokása. De az biztos, hogy ha rákrédeznek, akkor mesél.* -Sieg! A hagyomány más, mint az arrogancia, és attól még lehet haladni a korral. Nem hiszem, hogy egy ház külsején múlna az, hogy milyen a belseje. Szerintem vannak hagyományok, amiket őrizni kell, és ha ez nálatok a nemesi udvartartás, ám legyen. *mondja lelkesen, a válasz többi részére csak biccentget, tehát beszélhet angolul. Nagy könnyebbség ez neki, de majd igyekszik megszólításokat németül mondani, esetleg néhány egyszerűbb mondatot is majd belecsempész, hogy lássák, igyekszik ő, csak még sem tud annyira jól.* -Mr Brighton. Remek! Majd egész este vele lógok, az lesz a legegyszerűbb. Ő ki is? *pislog vagy kettőt, hátha kiderül, hogy valami nagyon ellenszenves ember, de akkor legalább izgalmakkal teli lesz minden. A féltékenység meg szerinte normális, mert ugye ott van egy férj, illetve egy vőlegény, meg egy menyasszony, és ők egymáshoz lesznek kötve, és éppen ezért neki nem is lenne szabad közelednie a fiúhoz.. amire magasról tesz, mert az érzelmei vezetik többségében, tehát a szíve és nem az esze. Amikor a fiú kezét emgfogja, majd elkapja, de látja, hogy a fiút ez tulajdonképpen nem azvarta, akkor megnyusgzik. Nem tudja, mi megy végbe a fiún belül, azt tudja, hogy nem igen mutat érzelmeket, meg elégé rideg, hideg, és nemesi, de nincs ezzel semmi baj.* -Rendben. De, ha szeretnéd, beszélhetek vele én is. Csak, hogy tényleg ne legyen semmi gond. Lányok egymás között.. vagy mi.. *kissé zavartan vakarja meg egyik kezével a másikat, keresztbe téve ez által a karját maga előtt, majd ismét a fiúra koncentrál.* -Bonyolultabb? Bonyolultabb, mint nekem? *itt aztán elkerekedik a szeme, de nagyon erőteljesen, és szinte meghökkenve néz a fiúra.* -De ő is aranyvérű, meg nemes, nem? Vagy rangon aluli lányhoz adnának..? *kétkedően pislog, félrebiccentett fejjel, miközben a lábait fogja, kissé hintázva törökülésében.* -Rendben. De.. hogyha valamitől megijednék, és véletlenül a nyakába vetődnék, miközben a te neved kiabálom, az nagyon cinkes lenne, ugye? *pislog félig behúzott nyakkal, félve a kérdéstől, de jobb tisztázni a dolgokat. Az ötlet minden esetre tetszik neki. Amint a fiú feláll, és meghajol a lány előtt, vagy lejjebb ereszkedik, és megkéri, és az az arc, emg az a beállás, és azok a szavak.. a lány köpni-nyelni nem tud, levegőt is alig kap, az adrenalin szintje felugrik, ugyan úgy, ahogy a szívverése is valahol a plafonon van, mármint a pulzusszáma, a vérnyomását meg a fene sem tudja. A szemei emg csak úgy csillognak, pupillái akkorák, mint egy rossz drogosnak, és csak pislog néhány pillanatig, szinte lesokkolva a dologtól a fiú előtt, majd végül halovány, zavart félmosoly suhan az arcára, és lassan bólint, miközben a kezét a fiú kezébe teszi.* -Herr Siegfried, megtisztelne. *mosolyodik el, miközben haja kissé az arcába omlik, és úgy figyeli a fiút, miközben igyekszik az arcán levő pírt eltüntetni minél hamarabb.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 7:05 pm

Siegfried Zauberer, Németországon belül vasútvonalon, 2011. december 25, délután négy óra.

*Végighallgatja a választ, és hiába vár több kérdést Sarah, vagy hiába felelne többet, még is valahogy Siegfriedben van egy olyan gát, hogy továbbkérdezzen, ami megakadályozza. Valahogy később tenné fel, majd ha újra szóba jön, nem kell egyszerre mindent, ráérnek a birtokon is, meg persze a hazaúton is. Bár akkor vélhetően Emily is már velük lesz, így hát más lesz majd a hangulat.* - A német mágus nemességben is van egy bizonyos tartás, de azért muszáj belátni, hogy az angol a világnyelv, és nem a német. A franciák arrogánsak, hogy azt hiszik, hogy képesek bevezetni mindenhová a saját nyelvüket, hogy ennyire büszkék maradhatnak, de azért Németország halad a korral, elég szépen. Habár mondom ezt én, akinek a családja jó száz éve épp olyan formában lakja a birtokot, csak fel-felújítja a szobákat, ha szükséges. De afelől nem kell aggódnod, hogy az angolsággal probléma lesz. Talán még Mr. Brighton is ott lesz, vele bizonyára jól elbeszélgetnétek, London közelében lakik, angol. *Mikor Emily kerül ugye szóba, akkor már eléggé jól kezeli a vele kapcsolatos dolgokat, muszáj lesz hozzá szoknia mindenhez. A féltékenység még is csak kicsit hirtelen jön, szerencsére merőben nem az a pirulós fajta, így hát olyannyira látható zavarba nem jön, csak szelíden megingatja a fejét, nyugalmat sugározva, legalább is ez lenne a cél.* - Semmi probléma, nem hiszem, hogy féltékeny lenne rád, de mindent letisztázok vele, ahogy lesz szabad percünk. *Az érintés... Nos, abból kell kiindulnunk, hogy vak fiúról, illetve "ex-vak" fiúról van szó. A vakoknak nincsen fontosabb a tájékozódásban, mint az érintések és a hangok, így hát, az ilyen kézfogások messzemenőkig nem zavarják meg, ez mondhatni normális, hogyha abból indulunk ki, hogy a kezdő években kézen fogva kellett vezetni, míg meg nem tanulta a koordinációt, majd a hőlátással és a bottal haladni. Most az az egyetlen, ami megzavarhatná, hogy Sarah az, aki megfogja a kezét... De az arca mint a márvány, nem mutat zavart érzelmeket.* - Amennyiben jól lettem értesítve édesanyám egy nappal előbb hívta meg, hogy megismerhesse, körbevezethesse és megtaníthassa a kastélybeli szokásokra. Neki valamivel bonyolultabb lesz ez az este. *A keringőre finoman bólint, majd a táncra is, és a hasonlításra is.* - Már nagyon régen... láttam. Ám mindenki szerint egyeznek a fő vonásaink, az ő haja valamivel sötétebb, arca kevésbé merev, de talán felismerheted magadtól. Esetleg magadtól próbálhatnád megkeresni, kíváncsi vagyok felismered e. *Udvariasan mosolyog persze az ötlethez, és a táncnál megint jön egy röpke felállás, lassan leereszkedik Sarah elé, mintha le akarna térdelni, de persze annyira nem ereszkedik le, miközben a kezét finoman megemeli maga elé, de végig a szemébe néz.* - Amennyiben megtisztelnél egy tánccal... *Az persze más kérdés, hogy elméletben mint a ház ifjú úrfija, körülbelül az összes lányt meg kell táncoltatnia, de azért ez a tánckérés még is csak jól néz ki.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 6:42 pm

Sarah Lairs, Siegfrieddel szemben ülve

*A kérdésre felnevet, szívből, őszintén, majd kicsit pironkodva hagyja abba és halkítja le a hangját, miközben már-már lopva pillant a fiúra.* -Hát, innen remélem minél később.. *aztán visszavált rendes hangnemre.* -Amúgy, akkor kell mennem, amikor mennem kell. Ha küldenek, ha hívást kapok. Ezt csak úgy tudja az ember. Mint azt, hogy mi az igaz, vagy mi a szabad, vagy mi fáj neki és mi nem. Ilyen egyszerű az egész. *mondja, őszintén csillogó szemekkel, mert miért is mondjon bármi olyasmit, ami nem őszinte, vagy nem igaz? És szívesen válaszolna mindenféle más kérdésre is, ha a fiú feltenné őket. Nyugodtan lehet vájkálni benne, ha olyan pontra érnek, úgyis csak annyit mond "nem árulhatom el".* -Az jó lenne! Angolul sokkal jobban tudok, világéletemben azt beszéltem. Meg van társalgási olaszom, meg latinul is tudok egy keveset, de azt hiszem, hogy ezekkel nem nagyon megyek sokra.. De a németek kijönnek az angolokkal? Mármint. Nem lesz baj, hogyha angolt viszel magaddal? Nem értek nagyon ezekhez a dolgokhoz, de azt tudom, hogy a franciákat senki sem szereti, ami viszont a többieket érinti.. az angolok meg a németek.. ott nem vagyok ebben annyira otthon. *indul be a beszélőkéje egy cseppet, mert ez részben történelem, amit meg nagyon szeret, és szívesen is beszél róla, akár órák hosszáig is, persze igyekszik nem untatni a fiút. Nagyon..* -Igen, a neve megvan. De.. ő hogyan jön? Hogyhogy nem velünk jött? Vagy nem lesz féltékeny? Vagy.. ne haragudj! *kapja hirtelen a szája elé a kezét, majd szabad kezét Siegfried kezére teszi, márha a fiú engedi, majd onnan is elkapja, amikor rádöbben, hogy hozzáért a fiúhoz, amiről nem tudja, hogyan is reagál rá.* -Nem akartalak erről faggatni, tudom, hogy nem szeretsz róla beszélni, csak nem akarok neked meg kellemetlenséget, meg.. neked sem. *mondja, miközben kissé pirulgat, már megint. Aztán csak hallgatja a szavakat, és hevesen bólogat, sejti, hogy ezek nagyon fontos dolgok, éppen ezért igyekszik nagyon figyelni rá.* -Hollenhof.. Hollenhof.. Hollenhof.. Igyekszem nem elfelejteni. *biccenget, miközben a nevet gyakorolja.* -A nyitótánc az.. keringő? És jól vezet? Hasonlít rád? *aztán várja a válaszokat, és nagyon figyeli a fiú szavait, mert sejti, hogy lassan el kell válniuk, és akkor talán valahogy életben kell maradnia.* -A bál alatt táncolsz majd velem is? *tesz hozzá egy bónusz kérdést.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 6:28 pm

Siegfried Zauberer, Németországon belül vasútvonalon, 2011. december 25, délután négy óra.

*Végighallgatja a választ, már csak egyetlen kérdést tud ehhez fűzni, habár az arcán furcsa, illendő kíváncsiság látszik, még is csak őszintén kíváncsi a válaszra.* - És honnan tudod, hogy mikor kell innen tovább menned? *Kérdez rá, tovább nem kérdez pedig persze tudná magyarázni, hogy mire kíváncsi. Hogyha barátai lesznek, kötődni fog, az ugyanaz, mint a család, nem kell a vér, hogyha meg van a kötődés. A szakadék-generálós dologra csak nemet int a fejével, erről szó nincs, és igazán nem kell ennyire fontoskodva óvni őt, nem egy porcelán baba, ami bármelyik pillanatban összetörhet. Habár a házassággal vagy épp szerelemmel kapcsolatos dolgokban persze néha-néha rá lehet találni gyengébb pillanataiban, de ilyen biztosan mindenkivel van. A német-magázásnál kissé elmosolyodik, finoman, majd szépen megtalálja, hogy hogyan is kéne ezt.* - Angol, udvariasan? A neved úgy is angol hangzású, megbocsájtják, hogyha nem németül szólalsz meg. *Mikor Emily jön szóba, egy pillanatig nem ül ki az arcára semmi, de csak kiolvasható egy finom furcsállás.* - Mondtam, hogy édesanyám meg akarja ismerni, ezért vele együtt akar karácsonyi bált adni. Emily Kyra Beawer, a menyasszonyom. *Próbálja eszébe juttatni csendesen, türelmesen persze, nem az a fajta elkényeztetett úrfi, aki türelmetlen, vagy ha valaki valamit elfelejt, akkor már is kinevetné.* - Nem lesz semmi probléma, találékonyság. Aranyvérű máguscsalád, így hát a mágikus társak, daimonok nem szokatlanok, nem lesz vele semmi baj, akárhová veled tarthat. És hogy milyen szabályok? A vacsoránál én Emily mellett ülök, másik oldalamon édesanyám, te az unokaöcsém kísérőjeként leszel feltüntetve, ez csak annyit jelent, hogy mellette ülsz és a nyitótáncnál a párjaként kell táncolnod. Légy vele udvarias, de semmi többel nem jár ez az egész. Sigmund von Hollenhof, jegyezd meg a nevét. *Hirtelen nem tudja, hogy mit mondjon még, így elhallgat, meg hát Sarah-nak lehet kérdése és lehet emésztenie is kell az információkat... Nem árt, nem sok idő van az érkezésig, habár azután még 10 perc kocsival a birtok, onnantól kezdve viszont külön kell válniuk nagyrészt a bál kezdetéig.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 6:14 pm

Sarah Lairs, Siegfrieddel szemben ülve

*Ő márcsak ilyen lelkes gyerkőc, úgyhogy nem tud nyugton maradni. Aztán piszkálja a fülbevalóját, és a sajnálatra csak a vállait vonja meg.* -Nincs nagyon mit. Tudod, így könnyebb. Sokat utazgatok, és sok embert kell elhagynom, hogy újabbakat ismerjek meg. Ezért, mivel nincs családom, könnyebben utazgatok. *vonja meg finoman a vállait, ismételten, majd hatalmas szusszanással dől hátra a székében.* -Akkor jó.,. semmi baj, csak megijedtem, nem akartalak már most megbántani, vagy valami szakadékot generálni kettőnk közé. *mondja enyhén zavartan, mert igazán nem akar semmi durva dolgot. A kérdésre, mely szerint milyen nyelven tud, emg hogy áll a némettel, csak pislog egy kicsit, meg beljebb húzza a nyakát.* -Hááát.. te tudsz németül.. én meg.. majd igazodom. Nem mondom, hogy perfect vagyok, de talán menni fog. *zavartan túr bele hajába, meg süllyed el egészen a székében.* -De a magázás, meg a német is együtt.. baj, ha nem megyek messze tőled? *pislog a lehető legártatlanabbul és legbocsánatkérőbben, hiszen bele sem gondolt abba, hogy neki tudnia kellene németül. Mennyivel könnyebb lenne, hogyha nephilim lenne, de nem az. Sajnos. A bemutatóra nevet, és lelkese tapsol.* -Nem mondtad, hogy Emily is jön. Őt nem nagyon ismerem.. ő se fog rám csúnyán nézni? *kérdezi, pislogva, emg fészkelődve, majd amikor hallja, hogy a fiúnak sok dolga lesz, akkor halkan felnyüsízt, és kezeit maga elé emeli.* -Egyedül, egy hatalmas birtokon, ahol nem ismerek senkit..? Hát, ha lehet, ne olyan sokszor.. Vagy.. meglátjuk, végülis.. És a kölök ellen nem lesz kifogásuk? *tesz fel inkább újabb kérdést, mert legrosszabb esetben ketten lesznek erre is és majd elnavigálják magukat. A kérdés tárgya/alanaya persze a farkas, aki felé bök is vagy kettőt.* -Vagy milyenek az ottani szabályok? Mesélj még, kérlek. *és közben igyekszik valami elmebeli, virtuális jegyzetfüzetet nyitni magának, mert a végén még elfelejt valamit, és bajban lesz.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 6:02 pm

Siegfried Zauberer, Németországon belül vasútvonalon, 2011. december 25, délután négy óra.

*Mikor egy-egy állatra, mondjuk amikor éppen lovak vannak, vagy egy őzet látnak, Sarah vidáman mutogatja, Siegfried őszinte mosollyal nyugtázza, a világ szépségét tudja ő is értékelni, habár nem ilyen kitörő lelkesedéssel, elég rá néhány halk szívdobbanás, hogy értékelje mindezt. A választ várja, miközben végigsimít az ingén, a gyűrődéseket kisimítva. Már többedszerre hallja a lánytól ezt a "küldték" kifejezést, de eddigiekben ha minden igaz nem derült ki, hogy ki vagy mi küldte. Most sem kérdez rá, pedig lehet, hogy többet is megtudna. Vagy éppen pont, hogy nem.* - Sajnálom a családját. * Felel finoman, és amikor észreveszi Sarah riadtságát és összeköti, hogy ez az újbóli magázás miatt van, akkor halkan köhint egyet, és sietve kiigazítja a dolgokat.* - Ó, nem, dehogy. Elnézést, csak a megszokás. Ahogy neked a magázás, úgy nekem a tegezés a szokatlanabb. Viszont a társaságban minden nálad idősebbet, vagy inkább mindenkit igyekezz kérlek magázni, és... Sarah, tud... tudsz németül? *Na most jön a puffanás, hogyha nem tud, habár azért annyira nem vészes, mert a nemesi körökben mindenki beszél angolul is, de még is csak német nemesi családhoz tartanak. Mikor Sarah visszakérdez, átfut az arcán egy mosoly, feláll a döcögő vonaton, persze úgy, hogy rászkódás esetén se zuhanjon vissza, vagy éppen máshová, és finoman meghajol, egyik kezével Sarah felé intve, a tekintetét a semmiben tartva, mintha valakihez beszélve.*
- Bemutatom iskolatársamat, illetve jelen pillanatban vendégemet, Fräulein Sarah Lairs, aki a karácsonyi szünetet a birtokon tölti velem és a menyasszonyommal. *Kellemes hangnem, egyértelmű megfogalmazás, finom elegancia. Lassan visszaül a helyére, és várja, hogy Sarahnak elégséges e ez a bemutató.* - Hogyha egy mondatban említelek Emily-vel, mi kifogást találhatnának ellened? Hogyha kérdeznek, udvariasan felelsz, hogyha ott vagyok, ha nem, mert igen csak valószínű, hogy többször is magadra kell hagyjalak. *Okítgatja, vagy inkább készíti fel néhány szóval a leányzót, hogy mire is számítson.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 5:50 pm

Sarah Lairs, Siegfrieddel szemben ülve

*Lelkesen csillogó szemekkel nézi hol a fiút, hol a tájat, amin keresztül robognak, nem egyszer halkan fel-felsikkantva, amikor lát valamit, és ezt persze nem bírja ki, hogy ne ossza meg a fiúval hevesen csápolva, és mutogatva ki a vonaton, aztán persze igyekszik moderálni magát. De imád utazni. Farkasa csendesen pihen alatta. Látva, hogy Siegfried inkább a tájat nézi, magával kezd el foglalatoskodni, piszkálja az angyalszárnyas fülbevalóját, amit tervez, hogy kipróbál, és megmutatja Siegfriednek is akár.. Ahogy suhannak végig a tájon, és látja, hogy a fiú felé fordul, azonnal rá figyelmez, lelkesen csillogó szemekkel. Amúgy egyszerűen öltözött, kivételesen hosszú farmernadrágot visel, fekete cipőjét, színes sálja most mellette pihen, felül pedig kockás inget, és egy sima, mintás-szöveges pólót, de semmi komolyabb, vagy kihívóbb, esetleg olyasmi, ami a nemesi embereket felkavarhatná. Nem tudja, milyen társaságba fog keveredni. A kérdés hallatán fáradt, fájdalmas félmosoly kúszik fel a szájára, és maga elé pillant, karkötőit nézve, meg farkasát, aki csendesen piheg a földön fekve.* -Nem nagyon van családom. Ami azt illeti, otthonom sem. Ott van a helyem, ahova éppen küldenek. *rántja meg finoman vállait, majd felpislog a fiúra. Nem tudja, milyen választ várt, vagy hogyan fogja érinteni a lány őszintesége, ami töretlen lelkesedéssel párosul.* -És tég.. magát ismerem. *érzékeli ám, hogy visszaváltottak magázódásra, amit nem igen ért, így kissé talán ijedt szemekkel pislog a fiúra néhány pillanatig.* -Talán valami rosszat tettem? *aztán a fejét csóválja.* -Nem, egyáltalán nem. Egy kicsit talán azért, hogy a család nem fog annyira szeretni, nem szeretném, hogyha kellemetlenségekkel járna a látogatásom. Nem akarom, hogy miattam kerülj bajba.. *pislog fel ártatlan, hatalmas, mocsárzöld szemekkel, és neki elég, hogy a fiút ismer.* -Nem félsz hazavinni? Nem fognak kérdezősködni? *dönti oldalra a fejét, miközben lerúgja cipőjét és felhúzza lábait maga mellé/alá.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Hétf. Dec. 26, 2011 5:39 pm

Siegfried Zauberer, Németországon belül vasútvonalon, 2011. december 25, délután négy óra.

*A fiú egészen csendesen ült eddig, a pillantásait jobbára a táj felé függesztette, hiszen nem akart lemaradni egy fáról, egy hegyről, és egy állatról sem, ami mellett elhaladtak. Az előzményekről csak annyit, hogy Sarah-n látta, hogy nagyon lelkes a bállal kapcsolatban, így hát végül is éppen a család birtokára tartanak, vonattal. Még egy jó fél óra, mire befutnak, de csak hat környékén kell elkészülniük, ami a kiöltözést illeti, így hát most Siegfried "szabadidő" ruhában van. Ami nem jelent mást, mint a szokásos párosításokat, a köpeny, a vasalt ingek és nadrágok, másnak ez az ünneplő, neki inkább a szabadidő ruha. A sötétedés szépen lassan elveszi a szeme elől a világot, így befordul a lány felé, végigtekint rajta, majd úgy illik, hogy társalgásba kezdjen.*
- Mondja Sarah, miért nem utazik haza az ünnepekre, miért nagyobb kaland eljönni egy bálba, ahol senkit sem ismer? *Megint magázás, úgy elgondolkozott talán, hogy visszaszállt rá ez a visszafogottság, pedig minden bizonnyal néhány percen belül újra a tegezés szintjére kerülnek. Méregeti a lányt, finoman, hiszen ő, habár presztízs fenntartása végett is, de a családjához utazik haza. Lassan elhelyezkedik a kabinban, sokáig fordult az ablak felé, így talán egy picit már a háta is elgémberedett. Nehéz órákat kihúzott háttal fordulni az ablakhoz, annyi szent. *
- Izgul? *Apró mosoly a márvány arcán, ami egészen gyorsan elsuhan, de a szeme élettel telien csillog, habár a vonat fénye igen csak gyengécske.*

Vendég

*Csak kapkodja össze a cuccait, egészen addig, amíg a fiú meg nem szólítja. Akkor felpillant, és mintha villám csapna belé... De hiszen ő ismeri valahonnan... Vagy ha nem is, meg kell ismernie. Talán furcsa lehet, hogy pár másdopercre felfüggeszti a kapkodást és a fiú barna szemeibe néz, de ez nem tart sokáig, folytatja a rakodást, majd felemeli a teli kosarat.* - Jól vagyok, köszi. *Mosolyodik el halványan, majd egy pillanatra felpillant Draganra. Meglepi annak meglepődött tekintete, úgyhogy elkapja onnan a sajátját, és ismét Yanra szegezi. Honnét ilyen ismerős? Persze, észre sem veszi annak a haját, pedig láthatná, de nem nagyon tűnik fel neki. Aztán a fiú és a férfi tovább indulnak, el Lil mellett. Ő azonban megfordul, és Yan után néz - ami azonban meglepő, hogy a fiú is visszanézett. Mikor azonban a tömeg elnyeli őket, Lil felemeli a kosarát, és mostmár lassabban, lehiggadva folytatja az utat. Hát ez furcsa volt. Honnét ismerős neki a fiú, és miért kezdett a szíve háromszoros sebességgel verni, mikor az visszanézett? Mindegy is. Soha többé nem fogja látni - vagy legalábbis azt hiszi. Elvégre honnan tudná, hogy alig öt év múlva a tőle kapott gyűrűt fogja viselni?*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Pént. Jún. 17, 2011 8:00 pm

*A lány jó alaposan elvörösödött, az egyszer biztos. Yan egy pillanatig komoly, barna szemeivel az arcát fürkészi, majd észbe kap, és segít elrakodni a már megvett árut. Egy szót sem szól, csak a lány arcát figyeli, ami egyrészről valahonnét mintha ismerős lenne, másrészről pedig meseszép egy arc. Dragan a háttérből meglepődve figyeli a csuklyás fiatalt. Yan önszántából fél percnél tovább egy idegen közelében marad? Ez valami... Hihetetlen. Hiszen a fiú, amióta megtörtént az a bizonyos eset, senkinek sem mer megmaradni a közelében. Szégyelli a haját, mert a szüleitől azt látta, hogy ez egy szégyellni való dolog. Bárhogyan is próbálta a férfi meggyőzni ennek ellenkezőjéről.* - Rendben vagy? Nagyon remegsz *jegyzi meg a fiú halkan, kissé bizonytalan hangon. Fura lehet a másiknak, főleg, mert hallatszik, hogy Yan nem szokott valami sokat beszélni. Aztán, ha a lány legalább bólintott, arrébb lép, és fejével int Dragannak, akivel tovább mennek. Azonban a válla felett még hátra néz, és amennyiben a lány is feléje néz, összekapcsolódhat a tekintetük...*

Vendég

*Durcázásából egy ütközés ébreszti fel - egészen pontosan egyenesen nekisétál egy fiúnak. Persze, mivel az magasabb és nehezebb nála - ezt pedig nem nehéz elérni - Lil borul fel, szép elegánsan seggreesett volna, ha a fiú nem kapja el, a gyümölcsök és zöldségek viszont így is szétgurulnak az utcán.* - Jajj, ne... Bocsánat... *Motyogja elvörösödve, s ahogy észreveszi a testhelyzetüket, gyorsan hátrál két lépést, majd nem nézve fel elkezdi remegő kézzel visszadobálni a kosárba az élelmiszereket. Még jó, hogy a tojást még nem vette meg!* - Elnézést... Nem figyeltem... *Szabadkozik még mindig, de csak egy pillanatra néz fel, abban reménykedik, hogy szőke haja elfedi hirtelen téglavörösbe váltott, amúgy sápadt arcát. Elfelejtette, hogy lófarokba fogta... Amúgy mostanában kezdenek a nőiesség első jelei megmutatkozni a lányon. Eddig csupán aranyos volt, mint egy kislány, most viszont kezd hasonlítani egy esetlen kiskamaszra. Na igen, éppen a napokban kellett megtapasztalnia, hogy milyen, ha az út mellett dolgozó bácsik nem éppen szalonképes dolgokat kiáltoznak utána... A pakolás viszont elég lassan megy, tekintve, hogy a keze össze-vissza remeg.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Pént. Jún. 17, 2011 7:43 pm

//A 11 éves Yan Sergej Branimir, ugyanott, ugyanakkor.//

- Jellemző, már megint tele a piac... *morog a fiú, csak a mellette haladó fiatal férfi hallja, aki jókedvűen felkuncog. Hiába, Dragan jól szórakozik Yan morgásán. Igyekszik valami pozitívumot csempészni a fiú elég nehéz és magányos életébe. Ide is azért lógott ki vele titokban. Meg, hogy szórakoztassa egy kicsit. Tudja azt is, hogy a fiú a valóságban nem rosszkedvű, sőt, örül, hogy egy kicsit kiszabadulhat a négy fal közül. Embereket láthat, még ha csak rövid időre is. Elvégre vissza kell érniük, mielőtt a fiú szülei észreveszik őket. Elég nagy bajban lennének, ha kiderülne, hogy a fiú kint lófrál. Még akkor is, ha "abnormális" haját fekete csuklya takarja el, amit egyébként is mélyen az arcába húz. Ez egy vékony, fekete kabáthoz tartozik, az öltözéket pedig egy fekete nadrág és lakkcipő egészíti ki. Yan mélyen elmerül a gondolataiban, és élvezi az emberek zajongását, amíg teheti, míg egy szőke lányka neki nem sétál. Nyílegyenesen neki. A fiú meglepve pislog rá, de annyira azért még magánál van, hogy érte kapjon, ha esetleg elveszíti az egyensúlyát.*

Vendég

[8 évvel később, ősz, a 12 éves Liliya Galina, Bezden, a piac.]

*Magában duzzogva, teli kosárral, rendíthetetlenül tör elő a tömegben, mind az összes harmincöt kilójával. Szőke haja kontyba kötve verdesi a hátát, zöld szemét az útra szegezve, még csak előre sem néz, a szokásos elnézéseket sem motyogja, ha nekimegy egy bámészkodó embernek. Délelőtt van, alig kelt fel, és elzavarták bevásárolni. Könyörgöm, ő van vendégségben! És még neki kell a piacra rohangálni?! Felháborító. Kopott sportcipőjével a latyakot rugdossa, még csak az van, mivel a hó, amint leér, elolvad, ilyen undorító, barna izévé. Most még ez is idegesíti. Kenyér, tojás, hal, egy kiló marhahús... Még ezek kellenek. Szóval átvág a piac túlsó felére. Nemigaz, hogy reggel tízkor ekkora a tömeg! Mindenki most áll neki főzni?! Amúgy egy kopott, szürke farmer meg egy fekete dzseki van rajta, nyakában sál. Hiába, azért nincs meleg, főleg így, hogy a szürke felhők eltakarják a napot. Még emiatt is ideges. Nemc soda hát, hogy előre sem nézve csörtet előre. Még a végén fellök valakit. Na jó, valószínűbb hogy őt lökik fel, amilyen pici.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Pént. Jún. 17, 2011 7:10 pm

- Kár. *Valóban kár, hogy Liliya elmegy holnap. Pedig végre találkozott egy olyan emberrel, akit igazán képes volt megkedvelni. Na, mindegy. Majd lesz más. Persze fogalma sincs, hogy ez a találkozás, ha egész másképpen, megismétlődik majd, hosszú évekkel később egy júliusi napon... Nem is sejtheti, hogy ez a kis, szőke lányka egyszer mennyit fog majd jelenteni neki. És hogy mekkora lelkesedés csillan meg a lány szemében, mikor az állatokra terelődik a szó!* - Biztosan nagyon aranyos lehet *mosolyog. Aztán kiabálás töri meg a nyugalmukat, és Lil feláll mellőle.* - Szia! *köszön el egy mosollyal és egy integetéssel. És valószínűleg ő sem fog emlékezni erre a napra, talán egy-két hónappal később sem. Egy darabig még bámul a lány után, majd amikor a korábban emlegetett cica megböködi a kezét, rá fordítja a figyelmét, majd nem sokkal később ők is hazaindulnak. És a nap néhány hónap alatt a feledés homályába merül...*

Vendég

- Köszönöm. *Pirul el kissé a dicséretre. Na jólvan, ez kicsit túlzás, elvégre a nevét dicsérték meg, dehát, ez van.* - Mi csak látogatni jöttünk a nagynénémet. De holnap elmegyünk. *Húzza el a száját. Végülis, tetszik neki itt. A nagy város, a sok ember... Bár igazából haza is vágyik, a faluba. Nameg, ott van Eva is. Nem szakítja el a tekintetét a fiú zöld szemeiről. Neki sem szokása idegenekkel beszélgetni, mert az idegenek nagyrészt nem kedvesek. De most úgy tűnik, jól döntött, mikor idejött. Talán úgy gondolta, hogy aki így képes nézni egy virágot, az nem lehet rossz ember. Jó megérzés volt...* - Én is! *Csillan fel a szeme.* - Otthon van egy kutyám. Vagyis nem az enyém, mert kóbor kutya... Anyu nem engedi, hogy befogadjam, de mindig félrerakok neki az ebédemből és együtt szoktunk sétálni az erdőben. *Meséli lelkesen. Majd pár másodperc következik, mikor csak mosolyogva néz a fiú szemébe. Még fogalma sincs róla, hogy hányszor fogja ezt megtenni a jövőben, és Yan hányszor fog rá ugyan így visszanézni... Aztán meghallja anyja kiabálását.* - Liliya! Gyere! Indulunk! *Lil odakapja a fejét, majd ismét a fiúra néz.* - Mennem kell... *Motyogja, láthatóan nem túl jókedvűen, hogy ott kell hagynia új barátját.* - Szia! *Tápászkodik fel, mosolyog mégegyszer a fiúra, majd sarkon fordul és elszalad. Nem is sejti, hogy kivel találkozott. Hisz csak egy gyerek - és valószínűleg egy év múlva már nem is fog emlékezni erre a látszólag jelentéktelen napra.*

Tárgy: Re: A Nezabar világa (múlt) Pént. Jún. 17, 2011 6:42 pm

- Szép neved van *mosolyog vissza. Mert tényleg szép! És Yan szereti a szép dolgokat. A kérdésre biccent.* - Igen, egész közel ide. A nagybátyám kihozott engem meg az unokatesómat ide. De téged még sosem láttalak a környéken *jegyzi meg. Aztán követi a lány tekintetét, és a cicát kezdi nézni. A mosolya kiszélesedik. Hiába, ez van, ha állatot lát. Hiszen az állatok talán még a növényeknél is érdekesebbek és különlegesek. Az élőlények sokszínűsége mindig is lenyűgözte a kisfiút. Most is, ahogy szélesen mosolyogva válaszol a kislánynak, ez jár a fejében.* - Igen, nagyon. Meg az állatokat is. Meg úgy ahogy van az egész természetet. És te? *kérdez vissza. Igaz, előbb jól eljátszott a cicával, szóval valószínűleg olyasmi választ fog kapni, mint az övé. Tekintete összekapcsolódik Liliya zöld szemével, és ott is marad. Nem akar, és valahogy nem is képes elnézni. Pedig ő nem szokott idegenekkel beszélgetni. De a kislány olyan barátságosan és kedvesen közeledett hozzá, hogy lehetetlen volt elküldeni.*

Vendég

- Aha. Tényleg. *Bólint nagy komolyan a megállapításra. A nap lemenőben van, fénye egyre enyhül, már nincs akkora hőség, mint napközben. Lilék valami rokonokhoz jöttek, ritkán látni őket. Az egyikük, egy vörös hajú nő le is ül az apja mellé a padra - úgy tűnik, befejezték a veszekedést, most beszélgetni kezdenek. A férfi valószínűleg dolgozik, éjszakai őr egy múzeumban. A lányuk meg valahol bulizik, ő már elég idős... Lil nem is nagyon törődik velük.* - Én Liliya vagyok. *Mosoylog a fiúra.* - Itt laksz? *Kérdezi, miközben a cicát kezdi el figyelni. Lemondott a lányról, most a fűben hentereg valamivel odébb. A játszótér eközben egyre ürül, a szülők hazaviszik csemetéiket, alvásidő közeleg. Az övéi nem nagyon törődnek vele, agy legalábbis... Az apja odainteget neki, mire ő kevésbé szélesen, de azért mosolyogva visszaint. Az anyjára van megsértődve, nem rá.* - Szereted a növényeket, ugye? *Néz ismét a kisfiúra, zöld szemeivel fürkészve figyeli.*