Rémségek kápolnája

Tárgy: Rémségek kápolnája Pént. Aug. 27, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

Leírás hamarosan

Tantárgy:
Sötét Hatalmak Elűzése

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:19 pm

*Lógázik a feltett lábával, és furcsán fintorog, amikor meglátja, hogy az érkező tanárnál pisztolyok vannak. Érdekes dolog ilyen fegyvereket látni egy mágiával átitatott világban. Beletúr a hajába, és hirtelen szeretne szippantani egyet Flavio oly nagybecsű cigarettájából, de hát ezt most nem teheti meg. A vérfarkas szóra felcsúszik a szemöldöke, ostobaságnak tartja, hogy a férfi csak így kiadja magát nekik, de hát az ő dolga. A felvezetésen csak türelmetlenül mutogatja az ujjával hogy tovább, tovább, valahogy nem kiváncsi a férfi magánéletére, ha véletlenül majd az lesz, akkor felkeresi, habár megvan a véleménye azokról a diákokról, akik piti módon a tanárok nyakára járnak. A feltett kérdésen már eltűnődik, végre valami konkrétum. A másodikról még alig hallott, talán csak a nevét, az elsőről már többet.*
A Banshee más néven Vendigo az eszkimó törzsek egyik legendabeli réme. Olyan szörnyeteg, melynek ha meghalljuk a sikolyát, meghalunk. *Kicsit megtördeli az ujjait, ahogy Laurának bólint.* A Sade egy kisértetfajta, ami talán a félelmeinkből táplálkozik. Azt hiszem valami ilyesmi. És remélem nem haragszik monsieur Medichi, de még véletlenül sem fogok tegeződni önnel. Ha másoktól nem várja el az alapvető tiszteletet, az nem az én felelősségem. *Vonja meg a vállát, és visszadől a székén, hallgatagságba burkolózva. Miron válaszán picit elmosolyodik, helyeslőn bólint*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:28 pm

*Hallgatja a diákok válaszait, és közben mosolyog. Nem fagy le arcáról a mosoly. Ha valaki nem szólal meg vagy nem a megfelelő választ adja, akkor csak félrebiccenti a fejét. De nem szól. Majd mikor a végére érnek, csak biccent.*
- Hallottam sok jó választ. Bár ezek is csak rész válaszok voltak. Mirionban úgy látom azonban valamelyes rokonlelket tisztelhetek. * Ez elismerés a férfi részéről. Alvery részére azonban egy mosoly a válasz. – Nos igen… mint azt hallhattuk sokak tudatában él a legenda a sikító halál előjeléről. Ez nem így van. A Vendingo… nos az pedig teljesen más lény. Az kicsit…érdekesebb. De az most nem a mi anyagunk Kisasszony. Ami a Bansheet, és a Shade-et illeti, ugyan azon szellem két fajtája. Mind a kettő sikoltó szellem. A lényegük pusztán abban különbözik, hogy elhalálozásuk előtt férfi, vagy nő volt az illető. A Bansheek, mindíg nők, míg a Shade, vagy Ariana által helyesen megfogalmazott "árnyak" hímneműek. Ezek a kísértetek, vagy sokkal inkább lidércek, ártó entitások. Sok legenda szól arról, hogy a banshee egy olyan szellem, ami a családtagok, vagy emberek halált jelzi előre. Mások szerint a porhüvelyből kiszakadó lélek utolsó sikolya az amit ezeknek tulajdonítanak. De ez nem így van. Ezek ártó, káros, és "szentségtelen" teremtmények. Mindőjük erőszakos halállal pusztult el, és mindannyian az emberekre akarják rázúdítani a lelkükben felgyülemlett fájdalmat. Mondhatni ők maguk a fájdalom esszenciái. Sajnálatos... de be kell látnotok, hogy ezeknek a lényeknek nem lenne szabad szabadon garázdálkodniuk. Őket át kell juttatni a túloldalra. De hogyan tehetjük meg ezt.
Ha rátok támadna egy ilyen sikító szellem... mit tennétek? A sikítófrászt nem fogadom el helyes válasznak. * Vigyorodik el, ahogy végig néz ismét a tanulókon.*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:33 pm

*feszülten figyel*

Vendég

*A tanár felvázolja a megfelelő választ, és így gyorsan megint jegyzetelni kezd. Aztán a feltett kérdésre mivel neki jobb ötlete nincsen, hát rávágja, valahol szerinte joggal* - Lidércfény. *Ez egy olyan fény, amit a csatában is alkalmazott néhol több sikerrel, mint hitte volna. Elűzni ugyan képtelenül a támadóit, de legalább biztonságban volt tőlük.*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:34 pm

*Gaia hallgatja a tanár szavait, majd eszébe jut egy kérdés.*
-A SILENCIO IGE hatásos a szellemek ellen? *kérdezi meg kissé viccelve, de végülis komolyan, mert tényleg nem tudja.Arra apellál, hogy mivel ennek a lénynek a hangjában van az ereje, a legveszélyesebb hatalma, ettől kéne először megszabadítani. Utánna meg...jönne a többi lépés. Haját tekergeti és a szályát harapdálja, mert reménykedik a pozitiv válaszban*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*A francia lány szavaira egyetértően bólint. Ő nem akarta ezt így külön mondani, de nem fogja tegezni a férfit. Ez olyan, mintha a mesterét odahaza tegezte volna és együtt mentek volna sörözni. Nem tartja túl logikus dolognak. Így finoman biccent is egyet a leányzó felé, egyetértését kifejezve. A tanár dicsérő szavaira csak csendesen válaszol.* -Valamelyest. *Ezzel valahol azt is jelzi ugye, hogy azért erőteljesen minimálisan, maximum az érdeklődési körük azonos. De ő ha netán vérfarkassá válna, akkor jó eséllyel a saját életének vetne véget. Soha ne válj azzá, aminek az elpusztítására felesküdtél, mert akkor onnantól már nem te vagy. Legalábbis ő így vallja. A magyarázatra persze figyel, majd az újabb kérdésére aprót sóhajt. A sok beszéd helyett már inkább valami történést várna, valami cselekményt.* -Gondolom épp ezt fogjuk most megtanulni, így hát felesleges tippekre nem biztos, hogy sok szükség van. Ellenben gondolom jó eséllyel magát a lelket kell elpusztítani, és nem magát az anyagtalan testet támadni. Akkor végezhetünk vele, ha az esszenciát bontjuk teljesen fel, fénnyel, netán egyéb erőteljes mágiával. Talán idézőkörök, csapdák is segíthetnek, de azok inkább időlegesek, és itt a hasznos a végleges elpusztítás. *Fejti ki a véleményét, majd újfent hallgatásba burkolózik. Zsuzsa kérdésére majdnem elneveti magát, de végül csak finom mosollyal szól oda a lánynak.* -A szellemi lények nem bírnak anyagi testtel, nincs konkrét hangszáluk, amit egy bűbájjal befolyásolni lehetne. Nem véletlenül vannak erre bonyolultabb mágiák.

Vendég

*Figyel Enzio szavaira, nem őt valahogy nem zavarja, hogy kitárulkozik. Ő tudja, bizonyára biztos annyira magában, hogy nem fognak tudni olyan könnyen ezüstgolyót lőni a fejébe, az ő dolga. A kérdésre már nyitná a száját, majd jön a következő mondat, mire becsukja, és elvigyorodik.* - Ezesetben alighanem jön az, hogy futok, az ellenkező irányba, és gyorsan. *Vigyorog pofátlanul, majd kicsit vállat von.* - Amúgy meg tanultunk elsőben ártó szellem elűzését... de ha az nem elég hozzájuk, vagy nem sikerül, akkor sikítok Janának, hogy zavarja el nekem. *Pofátlan egy cseppet, meg kicsit ferdít is, nem egy sikítozó alkat. De Janát megkérni tényleg nem rossz ötlet, elvégre a lány halottlátó... Chris meg nem.* - És akkor a mugli filmekben bemutatott csontbesózós-elégetős módszert nem is mondtam. *Morogja a végét az orra alatt, azt vagy meghallják, vagy nem.*

Vendég

*Csak figyelmesen hallgatja a válaszokat, majd a magyarázatot szépen le is jegyzeteli. Majd a kérésre elmosolyodik.* - Ugyan már, úgy nézünk ki, mint akik sikítva menekülnének? Én mindenesetre azt a varázslatot használnám, amit valószínűleg az elkövetkező tizenöt-húsz percben fogunk megtanulni. Már ha tanulunk. Esetleg élőholtűzéssel próbálkoznék, bár nem tudom, milyen szintű élőhalottakról van is szó. *Válaszol sunyin mosolyogva, majd csak a tollával kezd babrálni.*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:39 pm

*Elisabeth végighallgatja mindenki válaszát. Van, aki, mint például Mirion, egy egészen sajátos nézőpontból nézi a dolgot. Bizonyára ő közelebb áll a tárgyhoz, mint Elisabeth, ezért tud magasabb szinten gondolkodni és hozzáállni a sötét hatalmakhoz. Azt azonban nem érti, hogy ha egyszer a tanár tegeződést ajánlott fel, ő maga miért 'Kisasszony'-ozik. No mindegy, elég fura figura. mintha ő maga sem tudná pontosan, hogy tulajdonképpen ki is ő. A tanár második kérdésére már el kell gondolkodjon az eramiros leányzó. Mindazonáltal ismételten határozottan ad hangot gondolatainak, bár ez már valóban csak puszta spekuláció.*
-Hát valami zajkizáró, süketítő, vagy hasonló varázslat mindenképp hasznos, vagy valamilyen mentális pajzs. És bár elég banális feltételezés, de általában a fény hatásos az ilyen jellegű lényekkel szemben. Gondolom fizikailag elég nehéz támadni, de ki tudja, biztosan van valamilyen lidércölő kard, vagy szellemírtó nyíl. Persze az ilyen jellegű védekezés ellenük csak átmeneti megoldás. Hogy konkrétan hogyan lehet őket elpusztítani, vagy továbbküldeni, arra nincs ötletem. Netán valamilyen mágikus csapdával... nem tudom. *Mondja a lány és könnyedén veszi a dolgot, ami a szívén, az a száján. Ha nem jó, amit mond, hát így járt.*

Vendég

*Laura mosolyát szélesen viszonozza, aztán érdeklődve pislog hátra Chris felé, mikor az kiegészíti a választ. Na ő erről még életében nem hallott, úgy látszik a fiú a másodlagos mágiaággal is jobb nála, de mindegy, legalább tudja, hogy van még hova fejlődnie. Viszont ha Chris nem javította, csak kiegészítette, akkor a válasza többi része talán jó... Vissza is fordul Enzio felé, hogy erről megbizonyosodjon. Azért azt is figyeli, ki mennyire botránkozik meg a vérfarkasságon, de igazából őt addig nem zavarja, amíg egy teliholdkor nem lesz átharapva a torka. Alvery vendigójára felvonja a szemöldökét, de Enzio közli is, hogy az egy teljesen más lény, mire bólint. Rendben, akkor jól tudta. Aztán leírja szépen az összes dolgot, és a sikítófrásznál megint felnevet.* - Pedig nekem az volt a legcsábítóbb megoldás. De nem tudom, valahogy el kellene némítani... De gondolom erre az egyszerű silencio nem jó, tehát valami spécibb varázslat szükségeltetik hozzá. Persze utána valahogy el is kell pusztítani, de véleményem szerint a némítás az első lépés. Utána meg beléjük döfünk egy mágikus dárdát, ami belülről szétszedi az anyagtalan testet is, vagy mittudomén. *Chris Janás szavaira a homlokára csap egy nocomment-vigyorral. Na igen. A könnyű megoldások. A többiek válaszát is hallgatja, hümmög, de nem nagyon reagál egyikre sem.*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:41 pm

*James lassan, kissé remegve emeli a magasba a kezét, majd észbekap és visszahúzza maga mellé.* - N-nos sz-szerintem lenne egy m-módja, de lehet, hogy k-kissé k-körülményes. *Vár egy keveset, majd folytatja tovább* - E-elűzni vagy nyugalomra helyezni t-talán csak az élethez láncoló d-dolgokkal lehet egy sz-szellemet. E-el kell vágni azoktól a d-dolgoktól amik még idekötik őt az é-élethez. E-ezeknek a szellemeknek az esetében a gyilkosuk m-meggyilkolásával. *A mondandója után csak ül tovább halkan és várja a tanár válaszát, miközben az ujjai közt a tollát kezdi pörgetni.*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:44 pm

*Karbafont kézzel méregeti a tanárt, amikor kapnak egy újabb kérdést. Jó ez a kérdezz-felelek játék, de mikor kapnak ők is elméletet? Inkább figyeli a többi diák arcát, hogy ki hogyan viszonyul a tantárgyhoz, a tanárhoz, és a kérdésekhez. Aztán mivel jobb ötlete nincs, hasból tippel* Ha ezek a sikítószellemek hanggal támadnak, feltételezem, hogy egy erősebb hangmágus tud ellenük megoldást. Védekezésként elég ha füldugót teszünk fel. Ha szellemekről, tehát élőholtakról beszélünk, egy komolyabb vérmágia, egy igen gonosz mágia már el tudja vonni a figyelmüket, hogy csapdába csaljuk őket. Csak időzítés, és stratégia kérdése az egész. *Egyenlőre jobbat nem tud, tehát gyorsan el is hallgat.*

Vendég

*Ismét firkálgat egy-két szót, kifejezést, mazsolázgat a többiek válaszaiból is, körmölget szépen, persze csak éppen azt, amit ő maga fontosnak talál. Az újabb kérdés válaszán gondolkozva tekintete elkalandozik, és bejárja a tantermet. Nos...Igazat kell adni a tanerő megjegyzésére, miszerint a hely még elég sivár. Persze, lesz ez még így se. De most kanyarodjunk vissza a kérdéshez.*- Nyilván mutat a tanár úr valami spéci varázslatot, vagy valami fénnyel kapcsolatos hókuszpókuszt.*Nem, egyáltalán nem akar szemtelen lenni, csak épp, ezek a szavak csúsztak ki a száján. Az meg, hogy magázta a tanárt, pusztán berögződés, meg némi tisztelet is, de ha a tanárok nagy részét magázni kell, akkor nem fog azzal bíbelődni, hogy melyik tanárnak milyen formában válaszoljon. James szavaira feléje fordul, megcsóválja a fejét, majd csak sóhajt egyet.*
- Szerintem más módja is lehetne. Nem feltétlenül kell mindennek a gyilkolásról, és a vérről szólnia. Békésebb, és emberibb körülmények között is meg lehet oldani az effajta problémákat. De talán...csak én hiszek ennyire az emberi jóságban.

Vendég

//Bocsi a késésért, kövi hsz után csatlakozok//

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:50 pm

-Vagy esetleh a saját hallásunkat is megszüntethetjük ideiglenesen. A hallásunkat manipuláló ige: Cleia Clangor, és fordított csigavonalat húzunk./elsődleges mágiaág aurormágia/*Tippaleget még vaktában a lány*

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:50 pm

//Kat NJK, bocsi :S órapótlás mindenképp lesz//

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:55 pm

*James vakargatni kezdi a feje búbját, majd Ashley felé néz és félredönti a fejét.* - H-hát... igaz is, v-valóban nem kell mindennek v-vérrel és gy-gyilkolással végződnie.* Csak figyeli kissé elmerengve a lányt, majd hirtelen észbekap és újra forgatni kezdi a kezei közt a tollát.* - I-igen... a m-mágia is megteszi.* Bólogat mintegy saját magának, majd elhallgat és várja a helyes választ Enzio-tól. ~ Gratulálok James. Egyéb nagyszerű ötlet? Netán nem lapul egy atompisztoly a zsebedben szelleműzés alkalmára? Tudod mit? Inkább hallgass. Hisz ismered a mondást: nem szól szám, nem fáj fejem...~

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 4:57 pm

*Hogy miért Kisasszonyoz valakit és miért tegez másokat? A válasz egyszerű. Aki őt magázza, azt ő is magázza. Megadja nekik a tiszteletet, míg aki esetleg tegeződve áll hozzá, ahhoz ő is így fog. Ennyiben áll a varázslat. Hallgatja ki mit mond, és bólogat.*
- Ami azt illeti... az éteri fénynek van ugyan némi hatása. De nem sok. Elég arra, hogy lejjebb lassítsuk ezeket a lényeket. De elpusztítani teljesen máshogy kell. Strife válasza... nos azt sugallja, hogy túl sok filmet néz. Míg a silencio varázslat is teljességgel hatástalan. Ez már csak így van. A lidérceknek nincs hangszáluk, így az nem működik rájuk. Na jól van. A helyzet az, hogy a Lidércek egyfajta energiából állnak. A varázslók lélek energiájából képesek olyan "fegyvert" létrehozni, mely időlegesen megbénítja, vagy elpusztítja a lidércet. Ennek a neve... nos nem túl kreatív... Lidércdárdának nevezik. A Nekromanták, és az Aurorok előnyt élveznek, mert ők egyel több dárdát tudnak létrehozni. Azonban... mivel a lélek energiáját használja az ember, ezért erős koncentráció kell hozzá, és nem ritka, hogy a varázslónak valami apró problémája lesz. Például orrvérzés. Vagy a szem ereinek vérzése. Nem egyszerű dolog.
* Mondja a férfi, majd előveszi a pálcáját.* - A mozdulat a kísértet felé egy szúró mozdulat, miközben kimondjuk a varázsigét. Ami nem más, mint: Animus telum! *Azzal a terem egy irányába szú, noha nincs még ott lidérc, és kimondja az igét. Erre a pálcából egy fényes csóva csap ki, mely beleágyazódik a kőbe.
- Tudni kell róla, hogy a ti esetetekben még csak bénít. Legalábbis egy dárda. Ha többen támadtok egy szellemre, az már meg is ölheti őket. Még csak egy dárdát tudtok megidézni. De ahogy nő majd a hatalmatok, úgy nő a dárda mennyisége, és ideje. Gyakoroljatok, bár nincs még lidércetek. Ellenben tudni kell, hogy ez a varázslat embereket nem sebesít meg. Csak a lidércekre hat.* Mondja komolyan, miközben figyeli a diákokat.*

Vendég

*Fészkelődik kicsit a székén, majd körbenéz a teremben. A tollával babrál továbbra is, majd csak lejegyzeteli a hallottakat. Majd gyakorolja egy ideig a pálcamozdulatot és a varázsigét is egyarént, csak úgy külön-külön. Aztán hirtelen egy kérdés jut eszébe, amit fel is tesz rögtön.* - Öhm.. Enzio... ez a varázslat csak a bansheek és a shadek ellen véd, vagy bármilyen "mezei" lidérc ellen hatásos? *Kérdezi kicsit félszegen, majd felkel, és gyakorolni kezd. Szúró mozdulatot tesz a fal irányába.* - Animus Telum! *Elsődleges mágiaágáról van szó, vagyis a varázslat elsőre sikerül, csak nem ééppen a kívánt hatásfokot hozza. Egy halvány fénysugár indul meg a fal felé, ami még mielőtt elérné, semmivél is foszlik. Ilyen tempóban gyorsan kicsinálják a szellemek. Újra megismétli hát a varázslatot.* - Animus Telum! *Ezúttal már erősebb a hatás, fényesebb és el is éri a falat. Örül magában persze, és természetesen folytatja a gyakorlást is.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

//NJK-ulunk Kaennel, eléggé sűrű volt a mai nap, kell egy kis pihi. Smile

//

Vendég

*A sok érdekes válasz után, mint elnémítás, vagy saját magunk megsüketítése, nem különben hogy hívunk valakit segítségül és addig ellenkező irányba rohanunk, … bevillan az a felismerés, hogy rosszul mondta az Éteri fény varázslatának nevét, mert Lidércfényt mondott! Már éppen kapálózna, hogy módosítson, amikor a tanár teszi meg helyette. Pontosítja a varázsige nevét. Na MOST ég mint az áldozati gyertya! Ekkora blamázst egy illúziúmágiásnak! Elvörösödő fejjel beljebb süllyed a padba. Na így jár az, aki olyan órára meg be, ami nagyon nem megy neki. Annyira tenni akar valamit, de annyira tudja jól, hogy nem megy, egyszerűen szégyenli magát, hogy ügyetlen. Idén még szinte nem is volt olyan óra, amin remekelhet. Figyeli hát, hogy mi a varázslat, és egyszerűen ingatja a fejét. ~Mennie kell! Hiszen ez csak fény!~ De már maga az, hogy egy ilyen ártó lényhez köze legyen, szinte megbénítja még a vért is benne. Nekiáll hát a gyakorlásnak.* - Animus telum! *Lő ki egy irányba a tanár mellett, és csak reménykedik, hogy ha létre is jön a varázslat, az nem talál el valóban senkit. Ami meg is történik, mert NEM talál el senkit. Ugyanis a varázslat létre sem képes jönni a lány pálcájából. Mint ha csak egy botot szorongatna, és nem a pálcáját.* - És mit csináljon az, akinek ez a varázslat nem sikerül, de megtámadják? *A kérdés butának tűnhet, de félti a bőrét. Valahogy neki úgy tűnik nem sikerül a varázs, hiába próbálkozik ötször vele. Közben Chleo kérdésére is figyel mert ha igaz hogy több lidércre is jó a dolog, akkor az fontos, ha le van nála jegyezve valahol a füzetben.*

Vendég

*Medichi tanár úr mondandóját fél füllel hallgatja, közben pedig némi csörömpöléssel kutakodik pálcája után. Nem olyan hangos, hogy a teremben esetleg dühödt szempárokkal találja magát szembe, akik képesek lennének felnyársalni őt. Nem, egyáltalán nem ver nagy zajt ez a miniexpedíció a lány táskájában, annak pálcája után. Mikor rálel a keresett "kincsre", elégedett mosollyal forgatja meg ujjai között a tárgyat, majd szépen leteszi maga elé a padra. Az egyik tollat helyezi előtérbe, vagyis a kezébe, és elkezdi leírogatni a varázsigét, és szokásához híven egy picike rajzot is készít mellé, skicc vagy karikatúra szerűt. Mikor melyikhez van kedve. Aztán amikor a varázslat elsüvít a terem egyik felébe, egy picit összehúzza magát, amolyan ösztön szerűen, pislog néhánya, majd miután megbizonyosodott, hogy elült a "vész", visszamászik az eredeti magasságba. Ujjait végigfuttatja mahagóni pálcáján, föláll, majd a fal felé fordul, és egy szúró mozdulatot tesz.*
- Animus Telum!*Elsődleges mágiaág ide vagy oda, nem számít, h az ember életében először gyakorol egy olyan varázslatot, ami ráadásul irtó nagy koncentrációt igényel. Ugyan a fénycsóva előtör a lány pálcájából, egy darabig a fal felé suhan, majd elkezd össze-vissza ficánkolni, míg végül valahol a terem elejénél összetalálkozik a terem falával. Nem egy erős kezdés, de gyakorlat teszi a mestert. Ismét szúr a fal irányába egyet.*
- Animus Telum!*Valamivel erősebb fényű csóva röppen elő a pálcából, és pont arra a helyre érkezik be, ahová a lány szúrt. Egy halovány félmosoly, majd Ash folytatja a gyakorlást.*

Vendég

*Amikor Ari a homlokára csap, elvigyorodik maga elé. Ő már csak ilyen, kihasználja a saját, és közeli ismerősei képességeit, ahol tudja. Enzio szavaira felkacag, röviden.* - Mondtam én valaha is, hogy nem? *Kérdezi csilingelő hangon.* - És videójátékokkal is játszottam sokat odahaza. *Itt jelentőségteljesen végignéz Enzio öltözékén, kinézetén de nem mond többet, elhallgat, figyel a lényegi megoldásra. A varázsigét hallva vág egy fintort, latin, mindig latin. Érti ő, hogy miért, de attól még unja. De nagyon. Felemeli a pálcáját, úgy, hanyagul ülve, maga elé integetve, pontosabban előreszúrva.* - Animalus telum... *Morogja, de persze semmi nem történik, Lilith felmordul a széke alatt.* - Mondom én, hogy nyelvtörő, na. Animus telum. *Előre szúr, az égvilágon semmi.* Mer mondjuk cseszel koncentrálni... *Morog az orra alatt Lilith, mire Chris felsóhajt, megadóan, és ezúttal koncentrálni kezd.* - Animus telum. *Még egyszer-kétszer kimondja a varázsigét, de láthatóan küzd vele. Orra vérezni kezd, de fel se veszi, sőt, szemében is kezdenek kirajzolódni vörösen az erek, mire egy halványzöld dárda kiszáguld a pálcából, elsüvítve Enzio mellett. Ekkor előrehajol Chris, enyhén zihálva, orrához kapva a kezét.* - Asszeb baradok Jadádál. *Mondja, befogott orral.*

//még mindig másodlagos az SHE//

Vendég

*Ashley szavaira felsóhajt, és hátradől. Emberi jóság... Megcsóválja a fejét.* ~ Ezek egyrészt már nem emberek... másrészt... ~ *Elhúzza a száját, majd Gaiaea szavaira felszólal.* - Az az ige élesíti a hallásod. *Csak egyszerű tényközlés, nem teszi hozzá, hogy de próbálkozhatsz vele a sikítószellem mellett, ha gondolod. Ő se nem auror, se nem nekromanta, de nem baj, akkor elég neki az egy dárda. Aztán a vérzés hallatán megdermed egy pillanatra, majd megvonja a vállát.* ~ Ugyanmár. Egy kis orrvérzés egy lidérc legyőzéséért semmi. ~ *Aztán felvonja a szemöldökét, majd jelentkezik.* - Enzio! Mondd csak, miért nem lehet mondjuk legyengített lidérceken gyakorolni, fejenként egyen? Az úgy szerintem izgalmasabb lenne, mint a falat lőni, meg mozgó célponton jobban lehet gyakorolni, nem? Bár persze így legalább biztosan nem sebesülünk meg, ha nem rontunk el semmit, így örülök, de akkor is. *Vidáman fecseg, hadar, majd a fal elé pattan. Koncentrál, félig behunyja a szemeit is, és a fal felé szúr.* - Animus telum! *A pálcájából egy dárda röppen ki, és beleáll a falba. Kicsit szipog, mert az orra erősen szúrni kezd, de végül csak nem vérzik. Látja, hogy Chrisnek nem megy ennyire jól, és besorol a fiú mellé.* - Minden okéé? *Érdeklődik, kezeit a vöröskockás ruha zsebébe rejtve.*

//Elsődleges továbbra is//

Tárgy: Re: Rémségek kápolnája Pént. Szept. 17, 2010 5:20 pm

*Rendben van, elvégre a tanár dolga, hogy kit hogyan szólít, nem is nagyon érdekli ELisabethet. Sokkal jobban felkelti érdeklődését a Lidércdárda varázslat, főleg mikor meghallja, hogy Nekromantáknak könnyebben megy és többet is tudnak egyszerre idézni. Annyira nem lehet rossz, akkor a varázslat, hisz ifjú Greyünk is Nekromanta, nem is akármilyen. Emellett a mentális varázslatokban is nagyon otthon van, így még sikeresebb lehet, hisz nem csak erős lélek kell hozzá, hanem koncentráció is. Elisabeth izgatottan áll fel és vonul félre, hogy önállóan gyakoroljon. Mikor kellő teret nyert valahol hátul, rögtön elő is kapja pálcáját. Kár, hogy emberre nem hatásos a dolog, mert lehet néhány valakit ledárdázna vele itt a teremben, de mindegy, nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozzon. Mikor elhelyezkedett hozzá is lát a feladathoz. Egyelőre nem látja milyen következményei lesznek a varázslatnak, hisz minden bizonnyal kissé megsínyli majd teste. Attól függetlenül, hogy nekromanta és mentálmágus, nincs gyakorlata az ilyen jellegű varázslatok terén. Majd emglátjuk mit hoz ki belőle.*
-Animus telum! *Hangzik a varázslat, de nem erőlteti meg túlságosan magát. A mozdulat biztosan jó, hisz nem túl bonyolult, de egy halvány pálcafelvillanásnál több nem igen történik. Oké, akkor át kell szellemülni ehhez a varázslathoz. A lány még enm aknázta ki teljesen önmagát (ami egyébként lehetetlen küldetés még a legnagyobb Harcosoknak és meditálóknak is), de annyira már érett és tapasztalt, hogy tudja, mikor milyen lelki állapothoz, vagy belső erejéenk melyik részéhez kell nyúlnia. Ezúttal előveszi sötétebb önmagát. Azt az Elisabethet, akit talán gonosznak is neveznének. Amúgy is igen cinikus teremtés, de a gonosz cinizmus nagyon nagy fegyver lehet valaki kezében. Ezt a fegyvert ragadja meg és már ezzel azonosulva próbálja meg a varázslatot elvégezni másodjára. Ezúttal sokkal jobban koncentrál. Most már nem pusztán a varázslatot akarja megcsinálni, hanem elképzeli, ahogy pusztít vele.*
-Animus telum! *Hangzik másodjára is a varázsige. Ezúttal sikeres. Pálcájából kirobban a fénysugár és a falnak ütközik. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon nagy erővel robbant neki a falnak. A lényeg, hogy létrejött a dárda. Érez magában még erőt egy újabb dárda elvégzéséhez és ebben a viszonylag felfokozott állapotban talán sikerülhet is.*
-Animus telum! *Harmadjára is elhangzik a varázsszó. Pálcájából azonban nem robban ki fényugár, illetve kitőr belőle, de hamar elenyészik és a lány fejébe éles fájdalom hasít, mely utána hosszú percek alatt múlik csak el fokozatosan. Elisabeth a fejéhez kap, összeszorítja szemét és érzi, ahogy meleg folyadék csorog le a száján. Orra vére megeredt. Hát igen, nem megy minden elsőre. Előkap egy zsebkendőt és ápolgatja magát kicsit. Annyira nem vészes és hamar eláll az orrvérzés, mindenesetre elég kellemetlen érzés volt. Mikor viszonylag helyrejön, akkor elnéz a többiekre. Épp ekkor hangzik föl Gaea kérdése.*
-Megdöglesz... *Mondja csendesen maga elé. Valószínűleg senki nem hallja, de rosszindulatú énje dominál benne, így nem csoda, hogy ilyen gondolatnak ad hangot. Ezután lenéz ruhájára és látja, hogy a drágán megvett darab vérfoltos lett. Erre már csak egy sóhajtás a reakciója. Elfáradt... Ekkor jön Ari "vadásszunk le lidérceket" gondolata. Ezt már vágképp nem reagálja le, mert nem érti, hogy mit akar már megint ez a minden lében kanál lány.*

//másodlagos//