Természet szentélye

//Órapótlás, Természetmágia elsődleges, Emily Kyra Beawer írja.//

*Madelaine már egy ideje némán ücsörög a helyén, és arra vár, hogy végre elkezdődjön egyik legkedveltebb órája, a Természetmágia. Kivételesen nem élénk-pink, hanem halvány rózsaszín kabátot, nadrágot és cipőt visel, haja természetesen ruháinak színével együtt lett elhalványítva. Gőtéje sincs most vele, jobbnak látta fent hagyni a szobájában. Bár az is igaz, hogy már érzi, mennyire hiányzik azoknak a gombszemeknek a csillogása... Szerencsére nem kell tovább gondolkodnia ezen, megérkezik a tanerő. Furcsa érzés támad benne, amikor a professzor(asszony) suttogva szólal meg, de nem sokáig foglalkozik ezzel, hanem inkább a kérdésekre válaszol. Keze már a magasban, ha szót kap, hát ki is böki, amit gondol.* - Előbbi bizonyára arra szolgál, hogy kommunikálni tudjunk az élőlényekkel. Utóbbi... talán oly' féle lehet, hogy ami másnak méreg, számunkra gyógyír. Tehát az ő betegségéből mi erőt nyerünk. Gondolom. *Vonja meg a vállát. Ezután csak lejegyzeteli, ami felkerül a táblára, szééép, rózsaszín, illatos tollával. Ezután a szertár felé pillant, amerre a tanárnő irányítja, és vidáman indul meg felé. Odabent kiválaszt egy kaméleont, igencsak odavan a hüllőkért és a kétélűekért, majd kicipeli, és maga elé teszi. Pálcájával egy szájat rajzol maga elé a levegőbe, és kimondja az igét: Animalis Eloquium!* - Mesélj nekem valamit... *Pillog az állatra a lány, aki az egyik szemét felé fordítja, a másikkal a többi állat felé kémlel.* - Nem minden az, aminek látszik... *Remegi a kaméleon, és nemes egyszerűséggel felveszi a környezetének mintáját; rácsok jelennek meg a bőrén.* - Ugyan, látlak! *Böki meg hosszú ujjával az állatot.* - Nem. Dehogynem! Nem. Dehogynem! *Vitatkozik a makacs állat a makacs lánnyal, egészen addig, amíg fel nem kerül a táblára a másik varázslat is. Úgy tűnik, egészen jó elgondolása volt ennek a varázslatnak a hatásával kapcsolatban. Lejegyzeteli, amit a táblán lát, miközben olykor még mindig odasúg egy "dehogynem"-et a kaméleonnak, egészen addig, amíg el nem múlik a varázslat hatása. Amikor meglátja a hebrencseket, kicsit elhűl, de amint megtudja, hogy nem fog bajuk esni - mármint a diákoknak - rögtön követi az utasítást, miután hozott némi vizet, és visszavitte a makacs kaméleont a szertárba. Kicsit tartva a dologtól, némi ideig habozva, de végül megvágja magát a régi borotvapengével - amit ki tudja miért, de mindig magánál hord - , a kézfeje alatt, ott, ahol a legtöbb ér vezet.* - De csúnya! Piros... *Húzza el a száját, amikor kicsordul a vöröses lötyi, majd kiloccsantja a földre a vizet, és kimondja az igét: Alma toxicum. Ha minden igaz, sikerül is a varázslata, az "állat" mintha halkan vonyítana, amikor elkezd hatni a méreg, viszont az ő sebe pikk-pakk begyógyul.* - Úgy kell neked! *Néz a hebrencsre. Amikor mindenki végzett, a fiatal tanárnő elmondja, hogy ezen az órán milyen feladatot kell megoldaniuk, végül Mirabella, a rózsaszín sárkány jelenik meg, hogy elvigye őket a megfelelő helyre. Madelaine gyönyörködik egy darabig a sárkány színében, majd, amikor megérkeznek, lepattan az állatról, és egy esőerdőben találja magát. Körbepislog, néhányan már ki is választották a maguk állatát, így ő is kiszúr magának egy lajhárt - már ha van (ha meg nincs, valami mást választ) - és közelebb lépdel a fáról logó állat felé. Egy szájat rajzol a levegőbe, és kimondja az előbb tanult varázsigét:* - Animalis Eloquium! *Hallatszik a szájából, és remélhetőleg sikerül "szóra bírni" a lassú négylábút.*

//+1, mert elsődleges//

//4 lett.^^//

*Úgy tűnik, a varázslata sikeres, hiszen amikor felteszi a kérdést, választ is kap.* - Na? Mi történt itt? Segíteni jöttünk. *Ez lenne ugye maga a kérdés. Az állat lassan feléje fordul, és megszólal.* - Majom... nem kicsiiiiiiii... naaaaaaaagy... mint... egy... maaaajoooooom... *Elég ostobának tűnik a lajhár így Madelaine nem is akar belőle többet kiszedni, remélhetőleg a többiek többre jutottak. Elraktározza magában az infókat, és a többiek felé fordul.* - Majom. Nagy. Olyan nagy, mint egy majom. *Húzza el a száját, amikor megismétli amit a lajhártól hallott, és ugye el is indulnak a többiekkel, hogy megtalálják a majmot. Fel is tűnik ugyebár, hiszen nem veszik el a fák között, elvégre tényleg nem apró élőlényről van szó... Az iskolából elhozott vizet a földre locsolja, és kimondja az igét:* - Alma toxicum! *Koncentrál, és remélhetőleg sikerül is a varázslata, hiszen csak együttes erővel tudnak legyőzni egy mega-majmot.*

//+1 elsődleges.//