Komor erdő

Tárgy: Komor erdő Pént. Júl. 15, 2011 1:42 pm

First topic message reminder :

*A tölgyessel párhuzamos sötét erdő. Leírás majd egyszer csak. Itt fog majd zajlani a klános mese, már most is lehet írni.*

Tárgy: Re: Komor erdő Vas. Aug. 04, 2013 2:53 pm

*Ekkor megjelenik a csajszi és mielött még lereagálhatnám a támadást, elém ugrik és kinyírja a gazt*
~ Ezt meg kell tanulnom, fantasztikus védekezés ~
- Úh köszönöm. Viszont azt hiszem lesz itt több bajunk is *ahogy a szétvágott gaz a földre zuhan, újabb növények jönnek elő a sötétből és indulnak felénk. Előkapom a pálcámat * -Egyébként Doncho vagyok, örülök a szerencsének.
~ végre varázsolhatok, ez az ~
*A mérges növények között volt egy hatalmas vörös virágú, még hatalmasabb tüskékkel.*
-Úgy néz ki felbőszítettük a családot *mosolyodok el* viszont Ők nem járnak jól, ha engem felbőszítenek.
A pálcámat előkapva eldurmogok egy varázsigét és gyors gyomírtásba kezdek. Csakhogy, a legnagyobb virág -vagy inkább gaz, már nem igazán vevő a támadásomra és így lecsap rám. Hatalmas levelei mellém csapódnak a földbe és én az egyik közeli fa alá repülök.

Spoiler:

Tárgy: Re: Komor erdő Vas. Aug. 04, 2013 2:33 pm

* Békésen ücsörgök tovább a földön, ám hirtelen hallom meg, hogy Kirtel felpattan és megállás nélkül morog.*
- Mi a baj Kirtel? * kérdezem daimonomtól és felpattanok. Leporolom magam, mert egy kis kosz ragadt a ruhámra. ~ Kellett nekem leülni. ~ * morgom magamban.*
~ Valami vagy valaki van ott. ~ * bök orrával az ösvény felé. Már időm sincs kimondani, hogy "oké, akkor menjünk, nézzük meg" , mert daimonom már sprintel is abba az irányba. Nincs más választásom, mint eszeveszettül rohanni utána, nehogy valami bajunk essen, mert ha őt elkapják, akkor mindennek vége. Pontosabban nekem és neki is vége. E gondolatra csak félve nyelek egyet, mert egyáltalán nem akarok valaki karmai közt meghalni. Az út kitisztul és szerencsémre nem kell tovább az ágakkal szenvednem, bár így is elég mély karcolásokat ejtettek rajtam. Egy idegen diákot veszek észre, vele szemben pedig egy eléggé éhesnek látszó növény tekereg. Habozás nélkül kapom elő pálcámat, majd kiejtem a varázsigét, miközben mozdulatokat végzek vele. A pálcám helyén egy kard lesz, így könnyűszerrel el tudom vágni a növény szárát. Amint kiiktatom a húsevő növényt, pálcám ismét régi formájába kerül.*
- Jól vagy? * kérdezem a diáktól, miközben elteszem pálcám. Kirtel letelepedik lábam mellé és onnan figyeli őt.*

Spoiler:

Tárgy: Re: Komor erdő Vas. Aug. 04, 2013 2:23 pm

*Addig addig séltáltam az iskola épületén belűl, amíg egy erdőhöz lyukadtam ki. Egy elég sötét és szomorkás erdőhöz.*
~ Most bemenjek? Vajon mi van odabent. Lehet,hogy csak egy sima erdő, bár ... pont itt lenne egy olyan erdő, ahol semmi érdekes nem lenne? Bemegy ~
*Fogtam magam és szépen lassan besétáltam az ösvényen. Azért kézhez vettem a pálcámat minden esetre, nehogy mégis csak valami veszély legyen itt, és én ne tudjam megvédeni magam.* ~ Ahhoz képest, hogy süt a nap és még kora délután van, idebent eléggé sötét minden, de nem úgy mint egy normális erdőben. ~
*Tovább sétáltam, aztán egyszer csak egy elég veszélyes részre érek az ösvényen. Van itt minden, tüskés rózsa, húsevő növény.~Azt hiszem rossz felé járok,talán vissza kellene fordulnom~
*Vissza is fordultam volna, csak hogy ekkor egy hatalmas virágú, tüskék valami állta az utamat és úgy tűnt mintha fel akarna falni.*

Tárgy: Re: Komor erdő Vas. Aug. 04, 2013 2:14 pm

* A komor erdő. Rossz emlékeket idéz fel bennem ez a hely, ahogy egyre beljebb és beljebb megyek daimonommal az ösvényen. Az útra kilógó bokrok ágait nagyjából sikerül kikerülnöm, de még így is végigkarcolják bőrömet. Csak felszisszenek, amikor egy vastagabb ág csapódik karomnak.*
~ Inkább a másik úton kellett volna jönnünk, de hülyeség, hogy ide jössz gondolkodni. ~ * ingatja meg apró fejét Kirtel, mire én csak sóhajtok.*
- Mert itt tudok gondolkodni, bár az tény, hogy ez kicsit sem a legmegfelelőbb hely. * adok igazat Kirtelnek. De ha egyszer itt tudom kiszellőztetni a fejem, akkor itt tudom, erről nem tehetek. Egy barna, térdig érő nyári ruhát vettem fel, egy kényelmes, fehér balerinacipővel. Nincs szívem összekoszolni őket, de a lábam már igazán sajog a sok gyaloglástól. Fáradtan huppanok le az egyik fa tövébe, miközben lehunyom szemem és a fa törzsének döntöm fejem. Még hallom Kirtel motoszkálását a levelek közt, majd ő is letelepedik mellém.*

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 8:18 pm

-Megkérdezed tőlem, ahogy tetted. *válaszol, tulajdonképpen játszi könnyedséggel, majd az újabb kérdésre csak megvillantja a szemeit.* -Ahogy ez az erdő. Csak, nem jó a közelemben lenni. És kellőképpen magamnak való is lettem.. mert nem nagyon maradnak meg mellettem az emberek. Kinéznek.. És nem szeretem. Rosszabb, mint régen. *sóhajt fel.* -De nem bántok senkit! Nem harapok. Csak ugatok. *emeli fel kezeit, kissé sanda, sunyi vigyorral, kivillantva a fogait, majd Kászonnal maga mellett megindul az erdőben, persze figyel közben Arianára.* -Gyere, erre! *int, majd megindul, felvéve a lány tempóját, és abban ügetve fel a másodikra, majd be a Tundrába, és ott békésen beszélget vele, miközben főz egy nagy bögre teát, vagy kettőt, lehuppan az egyik ágyra, és ha a lány maradna éjszakára, túr neki valami tiszta pólót, meg alsónadrágot, meg törölközőt, olyan firssen vett, még nem használtat, amit tartogatni szokott, csak úgy, hátha kell.*

Vendég

- Akkor nekem mégis hogy kellett volna? *Dönti félre a fejét a fiú válaszára. Na nem mintha nem lettek meg volna a módszerei, de valljuk be... soká jutott volna el odáig, hogy egész iskolás keresőhadjáratra induljon Zakariás után. Beszélnie kell Jackkel és Rosettával, ezek a legfontosabbak, de fel kell keresnie Nicolast... be kell rendeznie egy teljes új életet. Nem is beszélve arról, hogy az arca ismeretlen, nem járhat végig minden szobát úgy, mint régen, amikor mindenki ismerte legalább látásból, és tudta, hogy vezetőség. Bár... a jelvényét visszakapta.* - Hogy érted, hogy negatív? *Kérdezi végül, hiszen nem mindegy, hogy mondjuk szavakkal köt bele a többiekbe, vagy netán... ki tudja, mit takarhat ez a szó.* - A teát elfogadom, azt hiszem. *Mondja végül, és megindul az iskola felé, az érzékeire hagyatkozva... amik korántsem annyira élesek, mint eddig, így egy idő után inkább Zakariást követi.*

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 8:07 pm

*Amikor meghallja azt a kijelentést, ami inkább kérdés, akkor furcsa, sejtelmes mosoly suhan végig az arcán, ahogyan a leányzóra pillant. Kihúzza magát, bár kezei még mindig zsebrevágva pihennek.* -Tundrafarkas. De a nevemet ne keresd, nem akarom, hogy megtaláljanak. *finoman rántja emg ismét a vállát, belerúgva aporba, földbe.* -Jól. Én jól. *sunyi szemvillanás.* -A többiek nehezebben. *aztán sután int a kezével.* -Nem jössz föl? Kezd késő lenni, ez egy vad hely és szívesen főzök egy teát. Persze, csak ha nem terhellek, és akarsz még beszélgetni, vagy mesélni, hogy bírod.

Vendég

*Furcsa lenne még egy új névhez is hozzászokni, elég sokáig aligha reagálna rá amikor szólítják. Talán eljátszhatná, hogy amnéziás, vagy ilyesmi, és azért nem reagál még a nevére sem... igazából ha több ideje lett volna gondolkozni, hogy hozza össze ezt a dolgot, rengeteg verziót ki tudott volna találni. De nincs jól, hiába állítja máshogy, abszolút nincs a kezében az irányítás az életével kapcsolatban, így csak öntudatlanul átengedi Maiának. Aztán a fiú a kifakadása után felkel és arrébb sétál, mire kifújja a levegőt, és ő is feltápászkodik a földről. A ruhájába törli a kezét, úgysem számít.* - Legalább megmondhatnád, melyik szobába. *Arra, hogy a fiú démon, hirtelen nem is tudja, mit reagáljon. Az agya fel se fogja rögtön a dolgot, annyira hihetetlennek tűnik. Így egy ideig nem válaszol, csak a kezeiről söprögeti le a földet.* - És... hogy viseled? *Kérdezi végül, a démon dologra célozva.*

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 7:37 pm

* Ahogy a lány szavait és hangját hallgatta, első körben nem is várt el többet, de ez a nevetés is valami. Nem várt rögön felszabadult, önfeledt hahotázást. Nem naív, nagyon nem.* -Akkor Ariana. *mondja félmosollyal biccentve, jelezve, hogy akkor ez bizony máris el van döntve. Aztán, ahogy a lány felcsattan, már ha erre lehet ezt a szót használni, szitne azonnal lekushad, és arrébb is húzódik, félig el is fordulva tőle.* -Nem ajánlok alkukat, csak kérdeztem. Hátha el akarod mesélni. Tudom, hogy nem vagy gyerek.. Sajnálom. *aztán egyszerűen feláll, zsebrevágja a kezeit, és arrébb sétál, de mégsem megy el. Visszafordul, a vállai fölött néz vissza a lányra, majd vállvonva fordul teljes testtel felé.* -Démon vagyok. Teljes vérű. Mostmár bizonyos. Azért éltem túl akkor is, amikor a sárkány eltaposott. Akkor kezdett felszabadulni az erőm, és nemrég teljesen felszabadult, már mindent tudok használni. Úgyhogy külön szobába költöztem. Ha érdekel, majd keress meg. *mondja, egy újabb vállvonással, majd csak belerúg a földbe, de még nem megy el. Bár gondolkozik rajta, de ha a lány akarja, persze marad, de hirtelen maga sem tudja, mit akar. Nem akar veszekedni, nem akar megbántani, azért is volt óvatos, hogy felmérhesse, hogy van a lány. Nem mentalista, és nem is olyan jó emberismerő, hogy lássa, tudja, mit is érez a lány, ezt az arcot se szokta még meg, hogy az érzelmeket le tudja olvasni, úgy, mint Ariana szőke testéről.*

Vendég

*Azért nem halt ki belőle egyszerre minden érzelem és boldogság, de valljuk be, máshogy hangzik az a nevetés, mint régen. Valahogy kevésbé igazi, erőtlenebb. Talán csak a bájital miatt.* - Ariana, azt hiszem. Csak a vezetéknév változott. Az Emilyt... soha nem használtam nagyon, szerintem most már a papírjaimon sincs rajta. *Nem is tudja igazából az anyja hogy fog neki új papírokat szerezni... abban sem biztos, hogy akarja-e, hiszen a papírok azt mondanák, hogy valóban ő az örökbefogadó anyja... persze már elmúlt tizennyolc, így nem tudná a nő lekorlátozni a jogait vagy ilyesmi, de mégsem tudja még, hogyan viszonyuljon hozzá, így nem tűnik teljesen jó ötletnek a dolog.* - Ne viselkedj úgy, mintha gyerek lennék! *Mondja fel hirtelen, felnézve.* - Alkukat ajánlasz, meg ez a nagy óvatoskodás, meg pislogás... még mindig csak én vagyok. Tudom, mit csinálok. *Vagy legalábbis meg van róla győződve, hogy tudja. Minden épeszű ember ellenezné alighanem.* - Kyle nellondi lakásában, igen, egyedül volt. Hogy érted, hogy negatív?

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 7:09 pm

*Felnevet, ez jó jel, ennek ő is csak örül, és már bátrabban közeledik a lányhoz, persze csak képletesen. Érezhetően bátorodik egy kissé. És igen, úgy érezte, ezzel kicsit meg tudja mosolyogtatni, ha átmeneti, az se rossz. Így ez volt neki fontos. Aztán csak biccent.* -Ariana vagy Emily? *kérdezi még meg, csak a biztonság kedvéért, de valószínűleg az Ariana, Ari mellett fognak kikötni, az az, ami biztosan megmaradt. Ahhoz ragaszkodik a lány is.* -Nem akarod elmesélni, miért és mennyire bonyolult? *pislog nagy szemekkel, bár elég furán néz ki, a maga ébenfekete szemeivel, sápadt bőrével, kissé szemeibe lógó, barna hajával. Aztán csak felszegi az orrát.* -Kyle egyedül volt? És.. egyébként egyedül vagyok. Tudod, mellettem nem igen lehet megmaradni, úgyhogy.. elköltöztem egy másik szobába, ami csak az enyém. Kicsit.. erősen negatív lettem.. *túr bele zavartan a hajába, lesütve szemeit.*

Vendég

*Hagyja, hogy Zakariás átmásszon mellé, elvégre miért ne hagyná. Talán nem a jóság mintaszobra, és ott van az a negatív kisugárzás, de... tudja, hogy őt nem bántaná. Vagy legalábbis bízik benne. Aztán a fiú első kérdésére önkéntelenül is felnevet. Jellemző, hogy mit gondol fontosnak... megrázza a fejét, majd eldobja a botot, és a kezeivel rombolja szét a szmájli maradékát. Nem nagyon néz fel Zakariásra, lesimítja maga előtt a földet, és az ujjával új rajzba kezd.* - Jobban örülnék, ha a nevemen hívnál, az legalább még megvan. Én se hívlak Embernek. Vagy Démonnak vagy Vérfarkasnak. *Arról, hogy az emberi részből mennyire kevés, talán semmi nincs már meg, még nem tud pontosan. Emberként ismerte meg, így az első gondolata mégiscsak az, majd utána korrigál kicsit.* - A tündér is furcsa lenne, hiszen... ismerek igazi tündéreket, érted. Szóval ne. *Mondja még, majd megdermed. Egy ideig csendben nézi a piszkos kezeit, amivel mindenféle formákat alkot, majd megrázza a fejét.* - Ezt nem ígérhetem meg. Nem ennyire egyszerű. *Mondja végül bosszúsan, és golyókat kezd formálni a földből.* - Hacsak nem vagy teljesen egyedül a szobában, nem hiszem hogy el tudom fogadni.

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 6:45 pm

*Zakariás lassan megnyugszik, ahogy a lány leül vele szembe, és mesélni kezd. Kászon lekushad a földre, békésen, halkan morogva, nyüszögve. Aztán elhallgat. Zakariás egy ideig csak néz maga elé, nézi a lányt, majd ahogy hallgatja annak szavait, mintha kezdene egészen megnyugodni, és finom, lassú mozdulatokkal átül a lány mellé, ha az engedi. Nem szorosan, de nagyjából mellé, egy kevés teret azért hagyva.* -Akkor.. mostmár nem zavar, ha Angyalnak hívlak? *próbálkozik, de olyan finoman, mint amikor egy kiskutya odamegy a gazdija mellé, és tudja, hogy rosszat csinált, és csak próbálkozik, meg az orrával bökdösi a gazdija karját. A fiú hangja is óvatos, a fejmozgása is egészen hasonlít egy kutyáéhoz. Nemhiába.* -Vagy maradjunk a tündérnél? *toldja hozzá, hátha valami rosszat mondana.* -És.. mit szólsz ahhoz, hogy.. elviszlek egy tetoválószalonba. Történetesen tudom, hol van. Te pedig leállsz a gyógyszerekkel? *pislog tovább, de ezt is oly óvatosan teszi, a hangja is halk, néha rekedtesen el-elcsuklik, mintha nem talált volna még teljesen vissza. Ismerkedik az új-régi(?) Arianával.* -Nekem is van padlóm. Sőt.. szabad ágyam is.

Vendég

*Zakariás csak tovább térdel előtte, nem áll fel, és nem is szól semmit, így egy ideig még némán várakozik, majd felsóhajt, és törökülésben leül a fiúval szemben. Van közöttük egy kis távolság, egy kis szabad tér, talaj, amit arra használ, hogy egy kartávolságban talált bottal rajzolgasson.* - Nem tudok mit mondani. Itt vagyok. Így nézek ki. Ariana Hoopernek hívnak, ha érdekelt. Nellondban lakok anyával, bár legutóbb Kyle padlóján aludtam. Gyógyszerezem magam. Gondoltam rá, hogy tetkót csináltatok, csak nem tudom, Nellondban van-e egyáltalán ilyesmi. *Mondja, miközben egy mérges szmájlit rajzol a földbe, majd "összefirkálja", elrontja a bottal. A selyemmajom közben leugrik a nyakából, mire Ariana hümmög.* - Ja, igen, ő Pereus.

Tárgy: Re: Komor erdő Szomb. Júl. 20, 2013 6:28 pm

*Csak térdel a leányzó előtt, pontosan maga sem tudja, hogy miért. Mintha az angyali kisugárzás, vagy csak a pusztí tény, hogy megint itt van. Vagy az, ahogyan bánt vele, vagy csak a hír sokkoló hatása az, ami ennyire a földre keríti. Nem mer a lány szemeibe nézni. Az első mondatára nem is reagál, a fejét is lehajtja, ahogy csak térdel, térdel a leányzó előtt, majd amikor hallja a kérdést, akkor egy kissé még jobban fordítja el a fejét, mintha össze is rezzenne, pusztán a kérdéstől, vagy pusztán Ariana hangjától. Aztán lassan emeli fel tekintetét, elyben most a lány végtelen, mély bánatot és keserűséget pillanthat meg. Nem tud megszólalni. Úgy tűnik, mintha azzal az egy névvel, amit kiejtett a száján, minden hangja elszivárgott volna.*

Vendég

*A szeme is más, ahogyan minden - barnás, néha talán borostyánszín, ha úgy süt rá a fény, de az egyszer biztos, hogy nem kék. A haja sem maradt szőke. Persze igazából még így is lehetne akár Ravenwood, a kitagadott ágról, de talán az túl sok kérdést szülne... egyszerűbb így, hogy semmi köze a régi családjához. Legalábbis az anyja szerint. Az élőholtak eltűnnek, ami azért megnyugtató, majd Zakariás kimondja a nevét, és letérdel elé. Csendben bólint, és visszateszi a nyakába mindkét medált.* - Igen, az a része maradt. *Kicsit meglepetten, értetlenül nézi az előtte térdelő fiút. Számított sok mindenre, hitetlenkedésre, hirtelen ölelésre, ellenségeskedésre, de erre nem.* - Nem akarsz... felállni?

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Júl. 18, 2013 8:40 pm

*Leengedett fegvyerrel szemléli a lányt, és figyeli, figyeli, hogy megtudja, kivel is állhat szembe, miközben ezer és egy dolog összpontosul és kavarog benne. Tudni akarja, ki ez, ő-e az, és mégis mit akarhat? Minden, minden más, mióta először találkoztak. Főleg a teste, az teljesen más. Talán még a szemei is. És nem tudja, hogy most mihez kezdjen, nem hiszi, nem akarja, nem tudja elhinni. Aztán a lány felemeli a gyűrűt is, majd kiejti azokat a szavakat, amiket kiejt, és a fiú kezéből kiesik a fegyver, meg a bot, ahogyan térdrehull a lány előtt. Hisz, de maga sem tudja, miért, kiben. Nem akarja, hogy csak rossz tréfát űzzenekvele, de mégis, mégis elhiszi a lánynak, miközben lehajtja a fejét, mintha nem merne a lányra nézni. Az élőholtak pedig eltűnnek, porrá omlanak.* -Ariana.. *szinte leheli a nevet, miközben térdel a lány előtt, teljesen kiszolgáltatva, mintha csak vlami ítéletre várna, fel sem nézve rá.*

Vendég

*Még mindig nincs benne félelem, meg sem rezzen, ahogy a másikban gyűlnek az indulatok. Ki tudja, hogy ebből mennyi az érzelemtompító bájital, és mennyi a saját nemtörődömsége, a saját feladása... a saját önpusztítása, ami addig nem terjed ki, hogy kárt tegyen magában, de talán nem figyel rá eléggé mennyire húzza fel a másikat. Aztán a lények csak leülnek a földre. Egy pillantást pazarol rájuk, aztán tovább kutat a zsebében.* - Már magam sem tudom. Minden más. A nevem is más. Az anyám él. Nem tudom, mim van még... *Feladja a zsebes kutatást, és a nyakából veszi le majd mutatja fel Zakariásnak a titánium gyűrűt a bőrszalagon, ami szintén ismerős lehet.* - Azt se tudom, hogy vannak ezek még mindig meg, valaki talán levette őket a régi testemről.

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Júl. 18, 2013 8:16 pm

*Nem figyel a lány szavaira, pontosabban nem törődik velük. Nem tetszik neki ez a hatalmas fölény, nem tetszik neki a hozzáállás, és egy cseppet sem akarja leszedni onnan a halottakat. Aztán a lány további szavait is egyszerűen elengedi a füle meleltt. Már készül a következő támadásra, hogy egy könnyed varázslattal törje át a lány védőkörét, ami utána azonnal támadhatóvá válik, készül, hogy ráengedje a zombikat, amikor hirtelen megüti a fülét az az egy szó. A napló. Leengedi a kardot, a lények pedig megállnak, és egyszerűen leülnek a földre, hála a fiú erős, mentális kapcsolatának, meg a csontkarkötőjének.* -Ki a fene vagy te? *kérdezi, mostmár szinte ernyedt, értetlenkedő hangon. Csak tudni akarja.* -És mit akarsz tőlem? Mit akarsz még elvenni? *teszi fel az újabb kérdéseket, miközben folyamatosan a lányt nézi és méregeti. Ismerős neki a medál, de ez csak egy medál. Annyi embernek lehet.. És..*

Vendég

*Figyeli a lényeket, ahogy képtelenek belépni a körbe - egészen szórakoztató a maga morbid módján, épp addig, amíg a védőkör tart.* - Azért megszüntethetnéd őket. Vagy leszedhetem őket egyenként. *Tűnődik, de végül nem lobbantja lángra egyik élőholtat sem, azzal csak még jobban kiakasztaná Zakariást. Amikor a fiú arra kéri, hogy mutassa magát, széttárja a karjait.* - Azt szeretnéd, hogy vetkőzzek? Mit mutassak? Ennyi az egész. Jó, még van egy daimónom, meg két darab szárnyam, ha esetleg az érdekel. De mást igazán nem tudok mutatni. *Elkeseredett, tanácstalan, keserű... határozottan nem a régi énje.* - Ha még százszor mondod el, akkor sem tudok mást mutatni. *Mormogja, majd felsóhajt, és a zsebébe túr.* - Nincs nálam a naplód, azt nem tudom felmutatni. Ez megfelel? *Húzza elő a Hórusz szem medált.*

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Júl. 18, 2013 7:47 pm

*Nincs messze az őrjöngéstől és dühöngéstől, ahogy látja a démoni kört, és ahogy látja a lány beállását. A lények meg másznak fel a láthatatlan falra, meg egymásra, Zakariás izmai egyre jobban feszülnek meg, az arcizmai egyre görcsösebben ránganak, miközben a fegyvereket egyre inkább és inkább szorítja, le nem engedi, egy fél foknyit sem. Nem hisz a jelenésnek, mert nem tudja, hova tenni, és egy kérdésére sem válaszolt. Hiába tudná megégetni, vérfarkasként hamar begyógyulja, szinte azonnal, és démoni erejét is bármikor képes elszabadítani, de az egyik is elég ahhoz, hogy - saját gondolatai szerint - széttépje a lányt, vagy legalább sérülést okozzon neki. Most is varázsolhatna rá, mert a fal csak fizikai támadásokat lök vissza.* -Mutasd magad. Nem mondom többször! *szűri a fogai között, szavai mégis jól érthetőek, és szemein, beállásán látszik, hogyha a lány nem áll elő valami magyarázattal, ami ráadásul még hihető is, vagy legalább megmagyaráz dolgokat, akkor bizony Zakariás támadni fog.*

Vendég

- Jelenés? *Vonja fel a szemöldökét, majd hirtelen felgyorsul minden. Még nem is tudja, milyen igét fog kimondani a fiú, de látnoki megérzései jelzik a rossz szándékú támadást, amire számított valamilyen szinten... nem fél Zakariástól, de tudja, hogy a fiú nem tudja kicsoda, így bizony igen, képes rátámadni. Automatikusan indulnak be az önvédelmi reflexi: Abban a pillanatban hogy a fiú kimondja az igét, megjelenik a védő kör... a démoni kör. Nem érezte rajta a fiú, hiszen angyal, nagyon is angyal, épp csak a varázstárgyba rejtett ige a démoni, így eléggé meglepheti a dolog, és talán abba is beleillik, hogy korántsem az, aminek látszik. Ha minden igaz, a cuccok a körön kívül maradnak.* - Nem akarok ártani neked. *Mondja, és nem is támad - összefonja maga előtt a karjait. Más kérdés, hogy ha nagyon kellene, minimum fájdalmas hólyagokat még ebben a pózban is tudna okozni.*

//Éjsötét karszalag: Démoni kör: Védő kör, amit létrehozni képes, így ellenséges lények nem léphetnek be a körbe, fizikailag nem támadhatnak, mágiával csak magas szintűként.//

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Júl. 18, 2013 7:31 pm

*Tartja a magabiztosságot.. egészen addig, amgí a lány a nevén nem szólítja. Erre szinte azonnal szűkülnek sösze a szemei, és egyik kezében villan az egy kezed tündék által kovácsolt kard, a másikban Belzegár varázsbotja, és ha lehet, még kevésbé barátságosan mered a lányra.* -Honnan tudod a nevemet, jelenés? Ahhoz meg semmi közöd! Defunctus Vocatio! *ejti ki az igét, miközben a bot meglendül a kzeében, határozottan a földre koppint, amiből máris vagy egy tucat élőholt kezd előmászni. Nem ártalmasak, de zavaróak, és harapnak, és csapkodnak, és bizony, hogy a lány felé kezdenek el menni. Zakariás nem ölni akar, csak kezdi nagyon zavarni a dolog, így tesz egy lépést hátrébb, majd megveti a lábait, amíg a kis élőholt zombi csontvázak megindulnak Ariana felé.* -Mutasd magad! *kiabálja még a kis serege mögül, amiket bár irányítani nem tud, de azt érzik, hogy Ariana nem a szövetségese, így őt nem kímélik, bár, mint a varázslat leírása is mutatja, nagy kárt se tudnak okozni.*

//Élőholthívás, Nekromágia elsődleges + Nekromanta + Belzegár varázsbotja
A föld alól pillanatokon belül több tucat csontváz és zombi tör elő, és céljuk, hogy feltartsák az ellenségünket. Nyilván nem rendelkeznek igazi ütőerővel, a lényeg, hogy sokan vannak, és zavaróak. A halottak utat adnak nekünk, és szövetségeseinknek, és minden erejükkel támadják az ellenséget. Valódi kárt nem nagyon fognak okozni, hiszen éppen nemrég lettek animálva, ezen felül nem valószínű, hogy puszta kézzel és harapással komoly varázslókat akár meg tudnak sebezni.//

Vendég

*A nevetésre csak félrebillenti a fejét. Az igazság az, hogy a legkevésbé sem fél, hiába tűnik úgy, hogy Zakariás ezt a hatást akarja elérni.* - Rendkívül érdekfeszítő, Zakariás, nyugodtan folytasd. Biztos vagyok benne, hogy igazad van a szagommal kapcsolatban. *Biccent érdeklődve. Az tény, hogy betegnek tűnik, mivel még mindig be van gyógyszerezve, ezért tompa enyhén, de hát ezt Zakariás nem tudhatja. Csak a hangsúlyán érződik, a szemein látszódik... és azon, hogy furcsán nyugodt, bár az biztos, hogy a bájital nélkül sem félne a másiktól.* - Ahogy ideértem, félelmet próbáltál kelteni bennem, megrémíteni. Egy idegen, ártalmatlan lányban. Jól sejtem, hogy nem jársz senkivel? *Kardja neki is van, éppenséggel kettő, habár az egyik, a felismerhetőbb, amit Zakariás is ismer most nem lóg az oldalán. Békésen támaszkodik a fának, majd a kérdésre beharapja az ajkát.* - Angyal, azt hiszem. Lány. Fiatal. Zavarodott. Elveszett. Tanácstalan. Ilyesmik.

Tárgy: Re: Komor erdő Csüt. Júl. 18, 2013 7:05 pm

*A lány szavaira csak hangosan felröhög, kivillantva tejfehér fogait, majd elpöcköli a cigaretta végét valahova, de nem gyullad ki tőle semmi. A Komor erdő azonnal magábaszívja a parázsló csikket, így nem okoz sem kisebb, sem nagyobb erdőtüzet.* -Az a rossz hírem van, Miss Farkasokkal táncoló, hogy a szagod más dolgokat árul el. *mondja, miközben könnyedén ellöki magát a fától, és lassan ekdzi el körbejárni a lányt.* -Idegen szagod van. Sem az iskola, sem farkasok nem hagytak még rajtad nyomot.. *aztán a lány egyre jobban kezdi idegesíteni, pedig amúgy sincsen túl jó hangulatban. A múltkor sikerült egy teljes vérű angyalra ráijesztenie, egyelőre nem érzi úgy, hogy bármi is meg tudná lepni. Főleg, mert bízik magában, a képességeiben. Azt érzi, hogy nem vérfarkas, ha ezer éves lenne, is érezné a szagát. Nem lehet közüle való, mert nincs senkije, nincs hova tartoznia. Ha nála erősebb sötét teremtmény lenne, érezné. Azt érzi, hogy van valami furcsán pozitív benne.. de itt nem arról van szó, hogy alacsony, lány, hanem arról, ahogyan erre közeledett. Mint egy beteg holdkóros. Ha támadni akarna, már rég támadott volna. Lassan megáll a körözésben, majd egyszerűen lehuppan a földre.* -Szabad a gazda. Ki vagy? *és persze ott van a jó öreg kard is az oldalán, hogyha kiderülne, hogy a csöppség valami durva őslény, csak meglendíti, a rúnák felizzanak, és egy laza mozdulattal képes kettészelni. Vagy átlökni egy démoni kapun. Nincs nagyon miért tartania. Még vámpír szaga sincs.*