Kékfátyol-vízesés

*Isa valóban nagyon gyorsan fejlődik és igazán ügyes mindenhez. Ez bizonyára a folytonos törődés miatt van, hiszen ,mióta megszületett a baba, Szandra egyszerűen csak Isa-val foglalkozik, szinte nem is látni őket külön, csak ugye a tanórákon. Oda mégsem viheti a lánykát a kobold csajszi. A kislány pompásan elvan a fűben és a jelek szerint nagyon érdekli a fű, jobban, mint az eper.*
- Hát ez kész. Pedig nagyon finom! *bosszankodik nevetve a leányzó, aki azért bekap egy szemet az eperből. Ő személy szerint iszonyatosan szereti az epret, így nem csoda, hogy folyamatosan szemezget a dobozkából, amit persze Szandra felé is nyújt. Szóba kerül a pár is, mire Bella megcsóválja a fejét.*
- Ne haragudj, de itt nem hiszem, hogy találnál olyan srácot, aki egy babás lánnyal egyáltalán járna. Ne vedd sértésnek, de szerintem kicsit megijednének. Deyan is kicsit megijed, amikor elmeséltem neki, hogy gyereked született. *gondolkozik el hangosan Bella és szomorkásan, de megértően néz barátnőjére, akinek persze igaza van. Jó lenne, hogyha Isa normális családban nőne fel.*
- Bár akkor sem az a srác lenne az apja. Remélem azért lassan kiderül, hogy hogyan is teremtődtek ide ezek a gyerkőcök. Hallottam, hogy az egyik csajszinak annyira elege lett a babájából, hogy fogta és ott hagyta a Betegszobában. Elég durva... *mesél egyet s mást Bella a lánynak, aki közben rajzolgatja a rajzot.*
- Persze, művészlélek. Hogy énekelni, meg táncolni tudsz, azt tudtam, de azt nem, hogy rajzolni is. Furcsa, hogy még mennyi mindent nem tudunk egymásról, nemde? *mosolyog Bella és magához öleli a lányt, aki Isa-t nézi. Bocsánatot kér ismét a kis veszekedésért, mire Bella csak annyit mond, hogy felejtsék el az egészet.*
- Na de gyere, menjünk be, mielőtt a lányod fellegeli az összes füvet! *neveti el magát Bella. Egy lendületes mozdulattal felkapja Isa-t az ölébe és Szandrával maga mellett indulnak vissza a Kúriába.*

*Miközben Bella rajzolgat, hangokat hall, méghozzá élete egyik legszebb hangját, Isa-ét. Iszonyatosan szereti a kislányt, csak úgy, mint az anyját. Azt hiszem, hogy ez afféle családi vonás, vagy nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon örül a lánykának és persze Szandrának is. Isa odabotorkál hozzá, majd el is esik, szerencsére azonban Bella elkapja a lánykát és azzal a lendülettel az ölébe is veszi a kislányt, hiszen nagyon aprócska, még egy két éveshez is, hiszen kobold. Bella kérdezgetni kezdi Isa-t, remélve, hogy az válaszol neki, de a lánykától csak bólogatásokat kap, Szandra válaszol neki, tolmácsolva a kis leányzót. Isabella elneveti magát Szandra kijelentését.*
- Ezzel nem vagy egyedül, igazi kis tündérke ez a lány. *bólogat Bella mosolyogva, majd leülteti a leányzót a fűbe, aki egy fűszállal kezd el játszogatni.*
- Ajajj, azt nem esszük meg, nem finom. *nevet Bella, elvéve a lánytól egy fűszálat. Közelebb húzza a táskáját és egy kis dobozt vesz elő belőle.*
- Gyere, egyél epret. A Konyhából csórtam. *súgja Szandra felé, majd a lánykának nyújtja a dobozt, aki kissé megszeppenve ugyan, de kivesz egy szemet és csócsálni kezdi.*
- Finom, ugye? *nevet Bella és Szandra felé is nyújtja a tálat. A kobold észreveszi a rajzot és megkérdezi, hogy befejezheti-e, mire Bella bólint.*
- Nem is tudtam, hogy tudsz rajzolni. *lepődik meg a leányzó és figyeli Szandi aprócska kezeit, ahogy befejezetté varázsolják a firkálmányt.*
- No, de szignáld is alá, hogy tudják, hogy a fele érdem a tiéd. *vigyorog Bella, majd ő is aláírja a lapocskát, így most már két művésze is van a műnek. Mikor Szandi felhozza a múltkori veszekedésüket, Bella arca elkomorul és a füvet nézi, amivel Isa megint elkezd játszogatni.*
- Nem haragszom. Csak neheztelek... *motyogja a lány, végül felnéz Szandrára:*
- De felejtsük el, rendben? *mosolyodik el lágyan.*

*A rajz lassan alakulgat, habár tényleg nem valami nagyon szép remekmű, de azért nem is néhány karcolás, meg firkálás a papíron. Bőven ki lehet venni, hogy egy vízesésről van szó és még azt is fel lehet ismerni, hogy erről a bizonyos Kékfátyol-vízesésről van szó. Mei azonban úgy tűnik, hogy nagyon futni szeretne, ugyanis egyszerűen csak fogja magát és arra hivatkozva, hogy zavarja Isabellát a rajzolásban, felugrik és már fut is tovább, hamarosan ki is lépve - futva Bella látóteréből. A lány eléggé el van ámulva, csodálkozik, hogy valaki ennyire furcsán viselkedjen. Hiszen világosan megmondta neki, hogy nem zavar, sőt, Bella még örült is a társaságnak, de hát ez van. Úgy tűnik, hogy Mei nagyon a fejébe vette, hogy mennie kell és nem szabad zavarnia a művészt. Ami azért erős túlzás. Bella sóhajt egyet és tovább folytatja a rajzolást fel-fel nézve, amikor egy számára igen kedves hangot hall meg. Hátrafordul és meglátja Isa-t és Szandit. A kislány teli pofával vigyorogva lépdel Bella felé, majd megbotlik, de szerencsére pont Bella kezébe esik, aki eldobva a füzetet fel is kapja a leányzót és egy cuppanóst nyom az arcára.*
- Hahó Kislány! Mi újság? Sétálgattok? *kérdezi mosolyogva a lánykát Bella és bevárja barátnőjét is.*
- Szia Szandra! Már ilyen messzire el tud sétálni? vagy azért hoztad félúton? *érdeklődik mosolyogva Bella és ismét nyom egy puszit Isa arcára, aki vissza is adja azt, habár kicsit nyálasabb kiadásban.*

*A vízesésnél ücsörögve Bella elhatározza, hogy mivel nincs más dolga, az idő is tökéletes és kedve is van, megpróbálja lerajzolni a vízesést. Már az ölében hever egy papírlap, amin egyelőre egy árva toll, vagy ceruzavonás sincs, de hát majd megjön az ihlet. Talán éppen Mei személyében, ugyanis a leányzó futva közelíti meg a helyszínt és csüccsen le Bella mellé. A leányzó kicsit megijed, hiszen hátul nincs szeme és nem is hallotta, hogy jön valaki, ugyanis az elrendezésen gondolkozik. Próbálja elképzelni, hogy mégis hogy s mint rajzolja le a vízesést, no meg, hogy mit is hagyjon ki, hiszen van néhány nagyobbacska szikla, amire esetleg fel is lehet feküdni. Az nem feltétlenül kell a képbe, maximum a szélére. Szóval eléggé összerezzen a lányka, amikor Mei lezuttyan mellé. Rémlik neki a lány, hogy már egyszer találkoztak a fagyizóban, de annyira nem, hogy esetleg a nevére is emlékezzen, de az rémlik Isabellának, hogy Cattel vannak jóban. Kellemetlen, de sajnos Bella névmemóriája - és úgy általában a memóriája elég ratyi. Így csak kellemesen mosolyog a leányzóra és végigméri őt.*
- Szia! nem zavarsz, dehogy. Éppen rajzolni próbálok és az elrendezésen gondolkozom. Lehet, hogy Te leszel a múzsám. *neveti el magát Bella, habár a mondat első felét olyan komolyan mondta, mintha tényleg értene a rajzoláshoz és valami baromi művészi dolgot akarna rajzolni. Amiről persze szó sincs, de hát soha nem árt nagyzolni. Ekkor tűnik fel Bellának, hogy a leányzó kicsit megizzad, piros az arca és liheg is.*
- Mit csináltál? Futottál? *kerekedik ki a leányzó szeme. Habár ő is szeret sportolni, úszni és futni, de soha nem vinné rá a lélek, hogy fogja magát és kijöjjön futni. Persze, lehet, hogy van, amikor rájön, hogy milyen jó lenne, de általában odáig nem jut el, hogy ki is menjen futni.*
- Gyakran jössz ki ide futni? Nem sok diákot szoktam idekint látni. Bár lehet, hogy azért, mert korán szoktak kijönni futni, amikor én még alszok. *vigyorodik el a leányzó, majd ismét a vízesésre néz.*
- Megvan! *kiált fel, amivel lehet, hogy meg is rémiszti a leányzót, majd rajzolgatni kezd.*
- Közben figyelek ám, mesélj nyugodtan. *vet egy kedves mosolyt Mei-e a leányzó és tovább rajzolgatja a vízesést.*

*Ma nagyon kellemes idő köszöntött a Nezabar vidékére és persze a diákokra is. Hétvége van, ami külön jó dolog, így nem is meglepő, hogy Bellának nagyon jó kedve van. Délután párjával is találkozik, este pedig ha minden igaz, legjobb barátnőjével tartanak egy kis pletyka-órát. Úgyhogy nem is lehetne jobb ez a nap a mainál. Persze még csak délelőtt van, Isabella pedig reméli, hogy semmi sem fogja elrontani a hangulatát. Elég sok fizetést gyűjtögetett már össze, így aki esetleg kicsit jobban ismeri a lányt, az észreveheti, hogy néhány új ruhadarabbal gyarapodott amúgy szegényes ruhagyűjteménye. Merthogy árva lévén nem sok pakkal érkezett a Nezabarba, elfért egy egyszerű hátizsákban, de most már elég sok új ruhát vett itt Nellondban. Most is egy kellemes zöld ruhácskában sétálgat, lábán egy zöld sportcipővel. Valahogy annyira még nem nőiesedett ki, hogy gyakran húzzon magas sarkút, valahogy nem is illik a lányhoz. Hát, ez van. A vízeséshez érkezve kellemesen mosolyogva megcsodálja a terület szépségét. Nagyon szereti ezt a helyet, gyakran jön ide ki. Nem is igazából fürdeni jön ide ki, hiszen - habár nincs olyan rossz alakja - nem szeret bikiniben flashelni több ember előtt. Egyszerűen csak leül a fűbe a tó mellé, amibe a vízesés ömlik, majd a táskájából elővesz egy papírt és rajzolgatni kezd. Nem valami nagy rajzművész, inkább festegetni szeret, de hát de nem hozhat ki egy egész állványt meg mindent. No meg előbb be kéne olyasmit szereznie. Utoljára az árvaházban festett, akkor meg is dicsérték, hogy milyen tehetsége van hozzá, habár Bella ezt soha nem hitte el. Így most egy tolltartó lapul a fűben mellette, az ölében pedig egy mappa, rajta pedig egy - egyelőre még - üres papír.*