Föld alatti titkos forrás

*A lesajnáló pillantást nem igazán veszem észre, valahogy jobban lefoglal az, hogy Gabi mi az istenért kezd el vetkőzni? Persze, iszonyatosan jó látvány, és el tudnám nézni egy darabig, egy fotelben ücsörögve, de... Itt megálljt parancsolok a gondolataimnak, ugyanis nem akarom kihasználni és pofátlan módon élvezni ezt a helyzetet. Így inkább kíváncsian várom, hogy mi is fog ebből kisűlni. Azért megbizonyosodom róla, hogy az eszméletlen és izgató látványt csak én látom-e. Hamaroan azonban a kíváncsiság és az izgatottság döbbenetbe csap át, amikor kinőnek a durva, denevérszerű fekete szárnyak a lány hátából kellemes csontropogtató hang kíséretébe. Lassan közelebb sétálok, majd végigsimítok a lány szárnyán, kíváncsian várva, hogy vajon igaz-e a pletyka. A válaszra elvigyorodom, és vágytól égőszemmel hajolok rá ismét a lányajkaira, szorosan magahoz ölelve őt, vigyázva, hogy ne érjek hozzá a bőrszerű szárnyakhoz. Valahogy frusztrál és kissé undorral tölt el. No nem a kinézete, az igazán izgató, egyszerűen csak az anyaga, hogy olyan denevér-szerű. Mikor ajkaink elválnak, látom, hogy a lány libabőrös lesz, vélhetőleg fázik, hiszen nincs valami meleg itt.*
- Megdöbbentő titkaid vannak Gabriella, ez biztos. Viszont az is, hogy hideg van. Mit szólnál, hogyha meglátogatnánk a társalgót? Ott jó meleg van és kényelmes párnák is vannak...*szólalok meg csábosan, pajkosan vigyorogva, és hogyha a lány beleegyezik, akkor felsétálunk a társalgóba, hogy együtt töltsük az est további részét. Hogyha nem, akkor lovagiasan felkísérem a szobájába/ig és ott búcsúzunk el egymástól.*

*A telihold téma nagyon tetszik a lánynak és habár engem kicsit idegesít a dolog, hogy minden áron velem akar lenni telihold idején, végül kiegyezünk valami furcsa megoldásban, miszerint néhány hónap múlva együtt nézzük a teliholda. Sovány vígasz a lánynak, de úgy tűnik, hogy kifejezetten tetszik neki a megoldás. Addigra pedig össze kell szednem magam, ugyanis a legutolsó telihold nem volt valami kellemes. Habár a gyűrű rajtam volt, megőrültem, és végül letéptem magamról az ékszert és átváltoztam. Borzalmas volt, és szégyelltem is magam miatta, de sajnos ezt még kicsit fejleszteni kell. Nagyon...fejleszteni kell. Végül Gabriella is eljut odáig, hogy eláruljon egy titkot. Illetve megmutasson, hiszen rákérdez, hogy mondja, vagy mutassa, énpedigvigyorogva az utóbbit választom. Mikor elkezdi levenni a felsőit, kikerekedik a szemem, majd vigyorogva hátranézek a barlang bejárata felé, hogy biztos nincs-e itt rajtunk kívül senki.*
- Igen, szexi vagy, és? Ez nem titok. *vigyorodom el, és karba fonom a kezemet, majd kicsit közelebb sétálok Gabriellához. Ekkor tök elő belőle a szárny, csontropogás hallatszik, majd végül néhány másodperc múlva ott áll a fél-démon lány egy komplett denevérszárnnyal a hátán. Döbbent pillantással lépek kicsit hátrébb, mikor megrezegteti a szárnyait és úgy pislogok, mintha most látnék ilyet először. Ja, mert most is teszem.*
- Tyűha... *füttyentek, mikor visszanyerem a lélekjelenlétemet. Elmosolyodom és közelebb sétálok a lányhoz, igyekezve a szemébe is nézni nem csak a szárnyaira és csupasz melleire.-
- Ez... Elképesztő. *nyúlok a szárnyak felé, majd fél úton megáll a kezem és lenézek Gabi szemébe.*
- Szabad? *kérdezem halkan, és hogyha engedélyt kapok rá, akkor lágyan végigsimítok a szárnyon.*
- Valahol olvastam, hogy a fél-angyaloknak ez erogén zóna. És a fél-démonoknak? *vigyorodom el pajkosan.*

*Elvigyorodom Gabriella megjegyzésére és megvonom a vállam.*
- Én sem gondoltam volna, hogy ennyire megjegyzem. *zárom le én is a témát egy kacsintás kíséretében, majd a titkok kerülnek szóba. Észre sem veszem, de ahogy közelebb kerülök a lányoz,úgy nyjlok meg - ismét. Elárulom a gyűrű titkát, hogy kaptuk az igazgató tanácstól és hogy miben is áll a varázsa. Furcsa, hogy mennyire nem bízom a lányban, de azt hiszem ez érthető, hiszen egy számomra alig ismert fél-démonról van szó. Kellemetlen, de hát megesik az ilyen barátság is. Barátság... Na igen, azt hiszem kettőnk között ez már egy kicsit több. Talán esetleg vonzalom, vagy valami ilyesmi, de ez elég hülyén hangzik. Szóba kerül a telihold téma is, amire Gabi eléggé rákap és kérdezgetni kezd. Felsóhajtok és megcsóválom a fejem.*
- Pont ez az, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mit és kit bántanék. De persze, nyilván a gyűrűvel könnyebb. Talán majdnéhány hónap múlva, hogyh már megszokom, együtt nézhetjük a teliholdat odakint. Mit szólsz? *válaszolok kicsit türelmetlenül a lánynak, de végül megenyhül a hangom és lágy mosollyal nézek rá. Végül eljutunkoda, hogy Gabi is eláruljon egy titkot, és mikor rákérdez, hogy mondja, vagy mutassa, izgatottan felcsillan a szemem és elvigyorodom.*
- Mutasd!

- Ja, soha nem voltak gondjaim a betűkkel. *vigyorodom el szélesen, majd kicsit el is pirulok, mikor Gabi közli, hogy nem gondolta volna, hogy az egész üzenetet megjegyzem.*
- Hát, azért egy mondatot nem nehéz. De tetszett a megfogalmazás. Szeretek küzdeni dolgokért. Főleg ilyen vonzó és érdekes dolgokért. *teszem hozzá pajkosan mosolyogva. Az angyali arckifejezést nem bírom ki vigyorgás nélkül és legszívesebben beszólnék valamit, amivel letörölhetem ezt az angyali mosolyt, de mégsem teszem meg, hiszen miért is bántanám a lányt? Aranyos így, csak annyira nem illik hozzá. Nem is gondolok rá, hogy mennyire fontos titkot árulok el, de végül tudatosul, hogy igazából egy újabb titkot osztottam meg a lánnyal, aki vélhetőleg nagyon örül az információnak. A hatalmas mosolyra kicsit összehúzom a szememet és gyanúsan pislogok a lányra.*
- OK, ez most egy titok volt, szóval most te jössz! *adom ki a "parancsot", hiszen fifty-fifty alapon Gabriellának sem ártana elsuttognia egy titkát, ha már én voltam olyan balfék és csak úgy elárultam valamit. Furcsa, hogy amennyire vonzódom a lányhoz, annyira nem bízom meg benne. Nem valami jó párosítás.*
- Azért a vérszomj bennem van, és ez bármikor kitörhet akár nagyobb érzelmi inger hatására is. Teliholdkor meg pláne. Ezért nem akarom, hogy ott legyél. *jelentem ki határozottan, komoly hangon, és mélyen a lány szemébe nézek. Végigsimítok az rcán, majd lágyan megcsókolom,miközben még közelebb húzom magamhoz. Mikor ajkaink elvállnak, játékosan elmosolyodom és kicsit oldalra döntöm a fejemet.*
- Szóval te jössz, mondj egy titkot! *kérem a lányt úgy, mintha egy kisfiús lennék. "Anya, mesélj!"*

*A titokra felnevetek és megcsóválom a fejemet. Néhány másodpercig mélyen a lány szemébe nézek, elveszve sötét szembogarában, majd ciccegni kezdek.*
- Ugyan. Tudom, hogy még közel sem tudom a titkaid felét sem. De remélem, hogy ez változik. Hiszen... "Nem örökbe kaptam, újra és újra meg kell szereznem, ha a sajátoménak akarom tudni." *idézem titokzatosan mosolyogva a lány üzenetét, amit nekem hagyott az Üzenőfalon. Szinte beleégett az agyamba ez a mondat,és fejből tudom idézni. No nem azért,mert ilyen jó memóriám van és meg tudok jegyezni egy ilyen rövid mondatot, egyszerűen csak annyiszor elolvastam már. Kíváncsi vagyok, hogy erre az idézetre GAbriella hogy reagál, majd közelebb lépek hozzá és habár kissé félszegen, de átölelem a derekát és kicsit magamhoz húzom, hogy a következő mondatot már a fülébe suttoghassam, érzékien hozzábújva.*
- Nem arról van szó, hogy féltenélek. Egyszrűen csak kiszámíthatatlan vagyok teliholdkor, ennyi az egész. Szerencsére az állat már nem tör elő belőlem, hála ennek a kis gyűrűnek. *emelem fel a kezemet és mutatom meg a jobb hüvelykujjamon lévő csinos ezüst gyűrűt, kicsit megforgatom a másik ujjammal, majd ismét visszahelyezem a kezemet a lány derekára.*
- Az igazgatóság adta, hogy ne jelenthessek veszélyt senkire. *magyarázom meg a dolgot komoly arckifejezéssel. Az ígéretre és a magyarázatra felnevetek és ismét megcsóválom a fejem.*
- No, igen. Furcsa kábulatot hozol a fejemre, de hát tehet én róla? *nézek bociszemekkel a lányra, majd lehajolok hozzá és lágyan egy puszit nyomok az ajkaira, ami akár át is csusszahat egy lágy csókba, hogyha Gabriella hagyja.*

*Valóban nem hallottam, hogy a lány követett volna - vagy talán nem is engem követett? - minden esetre tényleg megijedek, mikor Gabriella megszólal a hátam mögött. Teljesen elvarázsolt ez a hely, hiszen habár kicsit sötét, csodaszép minden. A patak csobogása, ahogy megcsillan rajta a parányi fény, amit nem is tudok, hogy honnan jön, a cseppkövek csillogása és a sziklák, amik elég nagyok, hogy rájuk lehessen ülni. Megfordulva azonban Gabriella látványa jobban leköt, mint a hely.*
- No, igen. Márpedig mit rejtegetnénk, nem igaz? Hiszen a titkainkat már úgyis megosztottuk egymással. *mosolyodom el titokzatosan, és csillogni kezd a szemem, ahogy végignézek a lányon. Ismét érzem azt a furcsa hideg érzést, mintha jeges kezek markolnák a nyakamat, de a forró vágy is kezd feléledni bennem a lány iránt, ami el is nyomja a jeges érintést. A megjegyzésre, miszerint Gabriella gyakorol a teliholdas éjszakákra, kicsit elkomorulok.*
- Jobb szeretném, hogyha más éjszakákon látogatnál meg és nem pont a teli holdason. *morgom magamban. Kicsit közelebb sétálok, és kezeimet Gabriella derekáre teszem, közelebb húzva magamhoz.*
- De más éjszakán szívesen várlak! *súgom lágyan a fülébe.*

*Nem veszem észre, hogy bárki követne, de hát mit is várok egy fél-démontól? Hogy majd csörtetve követ? Ugyan! Így hát igazán megijedek, de minimum meghökkenek, amikor mögöttem megszólal egy ismerős és számomraoly' kedves hang: Gabriella. Gyorsan fordulok meg, szinte gyorsabban, mint az emberi mozgás és úgy meredek a lányra, majd elmosolyodom.*
- És ez igazán előnyös, nemde? *válaszolok kérdéssel, pimaszul vigyorogva, majd kicsit közelebb sétálok a lányhoz.*
- Szervusz Gabriella. Hogy s mint? *köszöntöm a leányzót. Látszik rajtam, hogy örülök a lánynak, ám ezt annyira nem akarom kimutatni. Lazán, még mindig kezeimet a zsebembe tartva dőlök neki az egyik sziklának, és mérem végig a lányt. Most is csinos, mint mindig, de van valami furcsa a tekintetében, amire nem tudok rájönni, hogy micsoda. Kicsit oldalra döntöm a fejem és a patakra nézek.*
- Tényleg jó kis hely, bár nem tudom, hogy hogyan is kerül ide a víz és miért pont ide. Minden esetre nem hiszem, hogy sokan ismernék ezt a helyet. *jegyzem meg és fejtem ki a véleményemet.*
- Mi szél hozott erre?

//2. Ha megnyitod ezt az ablakot, akkor ezen a hétvégén nem érvényes rád a kijárási tilalom, és ha egy prefektus rád szól, elmondhatod neki, hogy tanári engedélyed van, nyugodtan kérdezzen rá egy tanárnál. Kint maradhatsz bárhol 10 óra után is, persze saját felelõsségre, vállalva a veszélyeket. Amennyiben VIP vagy és eleve lehetõséged van erre, akkor játszhatsz olyan helyszíneken is, amik tiltottak lennének, mint a Csatornák, vagy pl. csak mese miatt létrehozott helyszínek.//

*Elég sok különleges dolog ért már, mióta idekerültem a NEzabarba. Valóban igaz a pletyka, hogy az iskolában mindig zajlik az élet és soha nem lehet nyugodtan ülni. Most is egy rakás diák eltűnt és senki nem tud róluk semmit. Kellemetlen, de hát megesik az ilyesmi. Vagy nem? Mindegy is, mert én a saját problémáimmal foglalkozom. Érdekes dolog az az üzenőfal, ami ki van rakva az egyik folyosón. Írtam Gabriellának, ő pedig válaszolt is rá. Érdekes megfogalmazásban ugyan, de válaszolt és ami a legfurcsább,hogy ez jó érzéssel töltött el. Diana-nak is hagytam egy üzenetet, remélem, hogy látta és leesett neki, hogy én voltam az üzenet feladója. Kicsit aggódom a lány miatt, hiszen csak úgy otthagytam a belső kertben, ki tudja, hogy mi van vele, és végül mire is jutott. Majd megkeresem, habár azt sem tudom, hogy melyik szobában lakik. Mindegy, valahogy csak megoldom. Lábaim most a labirintusba vezetnek, hagyom, hogy valamerre elkószáljak és mikor az egyik sarkon befordulva csobogás üti meg a fülemet, immár élénken és kíváncsian folytatom az utamat. Hamarosan egy kellemes kis barlangba érkezek, amit egy tiszta vízű, csodálatosan kinéző patak sel át, itt-ott kisebb-nagyobb sziklák vannak és mg cseppkő is megtalálható itt.*
- Varázslatos. *suttogom elhűlve, hiszen hihetetlen, hogy egy iskolában ilyesmi létezzen. Kicsit beljebb sétálva zsebre tett kézzel megállok a patak partján és a gyors sodrású vizet nézem. Egy egyszerű, szürke farmer van rajtam, egy barna bakancs és egy fekete, kapucnis pulcsi. Nem fázok, de azért nincs is melegem, főleg itt a patak mellett.-