Játéktér

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//A játék megoldása

A hely, ahova a diákok megérkeztek, Keshuan úr birtoka. Még jelen volt egy szőke ficsúr, aki a professzor találmányát akarta megvenni, ami egy út közben mutálódott gén lett volna, ami tulajdonképpen új, életképesebb, erősebb emberi fajt hozott volna létre. A két ember azonban nem tudott megállapodni egymással, ezért a vége az lett, hogy a ficsúr megátkozta a bácsit, aki azonban bezárta a ficsúrt a házba, bezárta a kapukat, és a házben levő csapdák tették a dolgukat. A fickónak volt egy asszisztense (akinek a naplóját Laura megtalálta) ám ő is az események áldozata lett. Ő volt az utolsó, aki életben maradt. A professzort megszállta a vírus, illetve a gén, bevetődött a laborba, majd felakasztotta magát, öngyilkos lett, nem bírta elvilseni az egész dolog súlyát. Az ő hulláját találták meg a lányok. Illetve az ő gyűrűjét, ami megvédett az egyik csapdától, illetőleg méregsemlegesítő volt. A cselédlány bezárta a dolgozószobát, a kulcsát pedig elrejtette a dolgozószobában, de nem a helyére tette, hanem a vitrinbe, láthatatlanul, hogy soha senki ne nyithassa ki az ajtót. Ott rejtőzött ugyanis maga ez az átok, vagy mutáns gén, amit valahogy semlegesíteni, meg legyőzni kellett volna, csak hát az ajtó le volt védve mágia és fizikai támadás ellen is, mivel ez kb olyan, mint a sárkány barlangja.
A házban voltak elrejtve infok, egész sok meg lett belőle találva. A mutáns génnek egy része amúgy már kijutott, az kúszott bele Noel testébe, az volt az a zöld gáz, ami sorra írtotta a népeket, és ő írta a levelet is, mert játszani akart, illetve próbára tenni a diákokat, illetve felfalni őket, vagy általuk kijutni, de csak Noel szervezete volt elég ellenálló ahhoz, hogy feltámassza, valamiért őt választotta, a sötét, démonikus energiái miatt.
A végkifejletet nem dolgoztam ki, amikor Noel bejutott volna a kamrába, akkor egyesült volna ez a részleges gén a benti teljes génnel, lett volna főgonosz, amit le kellett volna győzni, vagy belökni másik síkba, ilyesmi.

Nincs harag, jogos a dolog, és kösz a részvételt, meg a kitartást, majd írok ki hírt, meg honorálom valami varázstárgyakkal, amiken már gondolkoztam. (A megtalált tárgyakból akartam varázstárgyakat csinálni.) Amúgy egész sok titkos ajtó volt, meg rejtett részek. Lent is sokfele lehetett menni, tudom, pech, hogy egyből a kaland végére ugrottatok, mert a pincében voltak a kísérletek, ide zárta be a kísérleti alanyokat, lényeket a prof, és ide jutottak be egyből.//

Tárgy: Re: Játéktér Hétf. Nov. 21, 2011 7:07 am

//Ne haragudj Jack, de mi közös megegyezéssel feladjuk a játékot Kaennel. Kb. két és fél hete megy a játék és folyton írod ugye nekünk, hogy nem jutunk az ajtóval semmire, mert nem itt van a megoldás. Az oké, de nem mi tehetünk róla, hogy mindenki elhullott és nem volt képes rajtunk kívül senki sem két naponta egy nyamvadt hsz-t írni. Lényegében kettőnknek kellene átkutatni minden szobát és összerakni azt, ami elvben csapatjáték lenne, mert a fenti dolgokról nem tudunk semmit. :S Sajnos egy ilyen csapatmunkának most is megmutatkozott, hogy nincs értelme, vagy ebben a formában nincs, hogy az infokat nem tudja feltétlenül mindenki, csak ha mások elmondják.
Nekem alapvetően tetszett a játék és a sztori is, bár néha szerintem egy picivel több rugalmasság kellett volna, nem csak a kidolgozott úton haladni (ld. titkos ajtók, rejtett dolgok sehol), viszont én nem látom értelmét még újabb két hétig átnézni egy szobát, majd újabb két hétig még egy szobát, mert mások képtelenek voltak részt venni a játékban. :S

Ha van egyéb ötleted, megoldásod, szólj, de szerintem ez így nem frankó. :S

Cir//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Em, ne haragudj, de direkt vártam sokáig, hátha valamikor befutsz és tudsz írni valamennyit..//

[Pince]

*Ahogy Vivienne és Noel találkoznak, Isobel és Vaszilij valami tompa csatazajt hall, meg egy női sikítást, majd heves dobogást, mintha valaki futna feléjük. Isobel varázslata nem igen működik, ugyanis amikor robbantani akar, az bizony visszasül, az ajtónak kutya baja sem lesz. Hogy miért nincs semmi nyom? Khm.. mert aki fent kutatott, mind elhullott, és lentre semmilyen információ nem jutott le, pedig minden itt hever előttük, csak ők egyből a sárkány kincstárába robogtak be, az előtt, hogy feltápolták volna magukat. Pár perc múlva bevetődik a folyosó végén egy kissé szaggatott ruhájú, pár sebből vérző Noel, akinek csapzott a haja, és egy fémlapot szorongat a kezében.* -Huhh, ez nagy volt.. *aztán felszisszen, ahogy a két ott levő diákra néz, mert a sebe eléggé sajog. Hogy mi történt ott, mi volt a sikoly, és hol van Vivienne? Arról még nem szól a fáma. Vaszilij csak a többiek gondolatait hallja, már ha van nekik, kissé zavart, ideges gondolatokat, amik msot lehetnek nekik, illetve a tündérsárkány nyugodt, belső dúdolgatását, amivel képes itt is túltenni magát.* -Odafent... nem erővel és lent.. *búgja még a tündérsárkány, majd emgrázza magát. Noel csak felpillant a sárkányra, majd biccentget.* -Az a lány is valami ilyesmit mondogatott.. Hogy találtak fent valamit, aztán ezt nyomta a kezembe, hogy hozzam ide, mert fontos. *mutatja fel a fémlapot, ami valóban Vivienne-nél volt, és amit lehozott, és amiért szólt neki Isobel, hogy jöjjön le ide.*

//Vivienne, kalandod itt véget ért. Egy hetes beutaló a Betegszobára, egy heg a mellkasodon, és az egész lidércnyomásos képe jár neked.//

Tárgy: Re: Játéktér Vas. Nov. 20, 2011 3:52 pm

[pince]

*Picit fintorog, hogy nem sikerült érdemi választ kicsalni a hüllőből, de valahogy erre számított. csak azon bosszankodik, hogy szépen gyorsan elfogytak a többiek, és még mindig alig tudnak érdemi információt arról, hogy mivel is állnak szemben. Így valóban nem megy vissza a pincelejáróhoz, hanem Vaszilij-jel tart.* Nem tudom, lehet hogy csak egyszerű illuzió volt. *Vonja meg a vállát, más ötlete egyenlőre továbbra sincs.* Noel? Igen, azt hiszem, őt is érzékeltem, na de hova tűnt? Nem tetszik ez nekem. Ha őt is elragadta valami, és erről Vivienne nem tud, akkor neki vége. *Bólogat kimérten, és gyalogolnak a dolgozószobáig szorgalmasan.* Hát itt sem lettünk sokkal okosabbak. Miért nincsen valami nyom, hogy merre induljunk? Vagy csak én vagyok türelmetlen? *Veti oda a druida fiúnak, és megpróbálja magát hasznossá tenni.* Mindjárt jövök. *Fordul sarkon, és visszasiet a lezárt kapuhoz, csakazért is megpróbálkozik erőnek erejével kinyitni.* Explosa! *Érinti meg azt több ponton, aztán amikor már jó messze van tőle, akkor aktiválja az időzített bombát. Tisztes távolból figyel, hátha kinyílt-e a kapu, ha igen, odamegy, benézni, ha nem, akkor vissza a druidához, segíteni a titkosajtó keresésben, nyomok felkutatásában.*

//Időzített bomba: Pálcánkkal meg kell érintenünk a felrobbantani kívánt területet határoló vonalának néhány pontját. Minden érintéskor el kell hangozzon az igézet. Miután elhelyeztük az időzített bomba varázslatát és körülhatároltuk a felrobbantani kívánt területet, időtől és tértől függetlenül bármikor aktiválhatjuk az aktiválási igével.A varázslattal elhelyezhetjük az időzített bombát. A pontok mágikusan összekapcsolódnak és aktiválva a körülhatárolt terület felrobban. Ha képességünkhöz mérten túl nagy területet kerítettünk körbe, akkor csak részleges lesz a siker, nem tudja a varázslat rendesen behálózni a területet. Kezdetben ez a terület csak két négyzetméter.//

Tárgy: Re: Játéktér Vas. Nov. 20, 2011 7:36 am

[Pince]

*Elindulnak tehát, közben elmondja Isobelnek, amiket megtapasztalt, és kicsit vissza is tartja, mert rémlik neki, hogy a pincelejáró elég messze volt. Az pedig ha szétválnának nem lenne hasznos, főleg hogy már ennyien elhullottak.* -Az a lény innen egyszerűen eltűnt, lehetséges, hogy az ajtót nem lehet kinyitni, hanem valami más térugrás módján bejutni? *Teszi fel a félig költői kérdést a fél-angyalnak, hiszen ő honnan tudná jobban a választ. Aztán ugye érzékeli a népeket, úgy fest mégis csak kettőt.* -Két embert vettem ki, a lejárónál vannak. Az egyikük valószínűleg az a lány lehet, akinek üzentél...de a másik nem tudom. Szerinted lehet, hogy az a Noel fiú? Őt nem láttuk elhullani, mint Rosettát, lehetséges, hogy csak valami csapdába sétált és még itt van? De miért nem jött utánunk? *Tűnődik hangosan. Talán sose kap választ ezekre a kérdésekre, talán igen, amikor kiderül, hogy Noelt mi szállta meg, vagy valami hasonló effekt történt. Mindenesetre megvárja akkor a tündérsárkány megjelenését, és mély meghajlással köszönti ő is a fenséges lényt, majd hát akkor indulás a további területek felkutatására. A sárkány szavain csak magában morfondírozik.* ~Nem tudunk eleget, de elvileg a többieknek lett volna a dolguk még többet megtudni...csak ők meg eltűntek közben. És lassan nem ártana harapni sem valamit, már órák óta bolyongunk itt lent nem? Nem tudom, nehéz belőni az idő múlását, ha nem látjuk a napot.~ *Apró sóhaj, hiszen a druida fiúnak eléggé kezd már zavaró és lehangoló lenne a kőfalak nyújtotta bezártság. Mindig is a nagy tereket és a természetet részesítette előnyben, egy ilyen rideg és zord hely egy idő után lemeríti az elemeit.* -Remélem nem kell már sokáig itt lent kutakodni... *Mondja félhangosan maga elé, azért hallani lehet, de nem kifejezetten beszélgetés célzattal jöttek a szavak. Végülis eléri a célt remélhetőleg Isobel társaságában. A kis erdei tündér még mindig kitartóan röppenget vele szerencsére, szóval így lép be kis csapatostul a szobába. A zöld pászmákat igyekszik elkerülni, és ha netán mégis arra vinné útja, akkor a köpenyt a szája/orra elé emelve lélegezni csak.* -Úgy látom itt eléggé pusztított valami, lehet hogy kis barátunk volt. *Céloz a mutáns sárkánylényre. Mindenesetre megpróbál picit kutakodni, amennyiben lehetőség van rá és nincs minden teljesen felforgatva. Annyira távol érzi magától a természetet idelent, hogy ugyan először természetmágia ugrik be neki, de valahogy úgy érzi nem lenne elég ereje itt végrehajtani a varázslatot. Aprót sóhajt, majd végül úgy dönt relikviamesteri képességét alkalmazza, de előtte azért valamelyest bevédi magát. Az Asztrál-mentál medálhoz nyúl.* -Legit Mensit! *Ki tudja nincs-e valami rejtőzködő borzalom a sötétben, ami csak arra vár, hogy belépjenek és a plafonról leugorva rájuk vesse magát. Ezután pedig jöhet a varázstárgyak érzékelése.*

//1. Gondolatolvasás - Asztrál-mentál mágia elsődleges:
Nem egyezik az elsőben tanult gondolatolvasással, nem közvetlen gondolatolvasásról van szó. Ha alkalmazzuk a varázslatot a környezetünkben lévők tudatára hangolódik rá a tudatalattink. Csak azon esetben/esetekben halljuk valaki gondolatait, ha az rólunk gondol valamit. Így előre tudhatjuk néhány másodperccel, ha meg akar valaki támadni, ki akar zsebelni, le akar lőni, hiszen előbb gondol rá, és utána hajtja végre a cselekvést. Tudjuk az illető irányát, tehát, hogy merre van, és amikor felé pillantunk fel is ismerjük, tehát pontosan meg lehet állapítani, hogy ki az, aki ránk gondol.
Mentális ellenállás természetesen ezen varázslat ellen is van, tehát ha erős mágus gondol ránk, azt nem fogjuk "meghallani". A varázslat hatósugara kezdetben 3 méter sugarú kör, felfelé, lefelé irányban is, tehát ha valaki tetőről, fáról céloz be minket, azt is megérezhetjük. Viszont csak akkor hatásos a varázslat, ha nincs gát az illető és közöttünk, tehát egy másik szobából nem hallatszódnak át a gondolatok.

2. Relikviamester 4. szint:
10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Hall, majd udvar, majd pince]

*Vivienne nem talál odabent lejáratot, Isobel hangját azonban jól hallja, és egészen hamar átlátja a ház szerkezetét, főleg, hogy már járkált, és eszébe jut egy kis oldalajtó, ami a ház mellett volt, mint valami levezető járat fedele. És, ahogy kimegy az udvarra, és körbenéz, azonnal megpillantja az említett lejáratot, amihez nyilván odamegy, felnyitja, és az nyílik könnyedén, leengedvén a lányt. Odalent kicsit homályosan, de van fény, vagyis nincs vakító, nappali világosság. Ahogy a lány leér, ismerős arcot pillant meg, Noellel kerül szembe, akinek egy kissé meg van tépázva a ruhája széle, és, amint meglátja Viviennet, azonnal hatalmas kő esik le a szívéről és leengedi pálcáját.* -Ne haragudj, azt hittem, hogy valami durva lény vagy.. A többiek nem tudod, merre lehetnek? Nagy sötétség lett, és elvesztettem őket.. *vakarja meg a fejét, teljesen természetesen viselkedve, majd várakozóan pillant a lányra. Közben a pincelejáró ismét becsukódik. De senki sem mondta, egy szóval sem, hogy zár is kattanna..*

[Pince]

*Vaszilijnak sikerül kimutatnia valamit, ami azonban eléggé furcsának tűnik.. A lábnyomok ugyanis vezetnek egy darabig, majd megállnak, és tulajdonképpen eltűnnek, mintha láthatatlanná, vagy köddé vált volna az a valaki, aki itt volt, jelen esetben a kellemes kis mutáns. A rezgésekből két embert fedez fel, akik éppen ácsorognak-indulnak a lejárat környékén. Ez azonban nagyon messze van ahhoz, hogy Isobel csak úgy odasiessen, hogy megnézze, hogy nyitva van-e, majd utána visszasiessen Vaszilijhoz, aki esetlegesen a másik úton indult el. A lenti folyosórendszer ugyanis egészen hosszú, eddig jó száz métert is megtettek már idelent, amit nem lehet csak úgy elugrani megnézni, majd visszajönni. Bár, ha Vaszilij mondja, hogy érzi a diákokat, talán Isobel nem megy vissza a bejárathoz, és a druidával tart. A tündérsárkány megidézése biztos pont, a létskí kapuja meg is nyílik, a sárkány pedig átlépdel, szép, tündér-szerűen áttetsző, szivárványos szárnyait megrezzentve néz körbe a helyen, majd prüszköl fel, amikor a kisugárzást megérzi, ami a helyből jön. Isobel kérdésére és áhitatosságára felemeli büszke fejét.* -Súlyos és gonosz átokkal álltok szemben, amely megszegi a természet törvényeit. Az út egyenesen visz tovább. Tudatlanul belevágni a küldetésbe azonban botor életveszély. *feleli kissé refjtjelesen, kissé misztikusan, kissé talán semmitmondóan, de nem is nagyon akar, illetve nem is nagyon tud többet elmondani. Inkább csak utal arra, hogy a diákok még nem tudnak eleget, de már odalentre készülnek. Vaszilij, ha elindul a másik úton, akkoe ott egy kanyar után egy kissé felforgatott dolgozószobára lel.. az ajtó félig feltépve, de nyitva, bentről néhol egy-egy zöld pászma, illetőleg kissé kiforgatott, véres a hely, hol karmolásnyomok, hol vérfoltok, hol egyéb dulakodás nyomok.*

Tárgy: Re: Játéktér Pént. Nov. 18, 2011 4:11 pm

[pince]

*Már kezd eléggé bosszankodni, hogy bármibe is fognak, nem jár eredménnyel, a türelmetlenség pedig még egy fél-angyalnál sem kifizetődő.* Ezek szerint nem voltak elég kitartóak, vagy nem tudom. *Vonja meg a vállát, azt gondolta, hogy azért elég sokáig csapatmunka lesz ennél a küldetésnél. A tűzcsóva az ajtóról az ő pajzsára pattan, így most már mágikus védelme sincsen. Egyetlen pajzsa maga a varázskard, azt fogja most kétmarokra, ha mágia jön, akkor arrébb reppen, ha tud. Látja, hogy Vaszilij visszaindul az elágazáshoz, ő pedig inkább a pincelejáróhoz siet, mert az neki is bevillan, hogy az már egyszer lezárult, és ha Vivienne jön, akkor nem fog tudni átjönni rajta, de hátha belülről nyitható. Ha nem, akkor Vaszilij után siet, hiszen legrosszabb esetben arrafelé lehet út. Amíg a druida szöszmötöl, addig ő a szomszédos létsíkról megidézi azt, aki a segítségükre lehet. A tündérsárkány amúgy sem nagy termetű, ha a sárkányfatty elfért itt, akkor a tündér is talán.* Nymphydrus Citatus! *mormolja a természeti varázslat igéjét, és ha sikeres volt a varázslat, akkor leborul a megjelenő bölcs előtt.* Köszönöm, hogy szakítasz becstelen ügyünkre. Sajnos nem boldogulunk egy sötét járvánnyal szemben, és teljesen eltévedtünk, kérünk adj tanácsot, hogy merre vigyen tovább az utunk, hogyan számolhatunk le a sötétség démonaival, akik társaink vérét vették. *Ezek után felpillant a sárkányra, szeméből áhitat sugárzik.*

//Tündérsárkány idézése: Ki ne akarna sárkányon lovagolni? A vérbeli druidák élhetnek azzal a keggyel, hogy egy tündérsárkányt idézhetnek a szomszédos létsíkról. Ám vigyázat, kinek sötét a szíve, halállal lakol, ha rá meri kényszeríteni akaratát egy ilyen szent tereménytményre. A tündérsárkányok inkább szövetségesek, barátok, nem pedig szolgák, kérni lehet csak őket, és mivel az egyensúlyra esküdtek fel, még az sem biztos, hogy segítenek, ha nem egyezik az érdekük az idézővel. Ebből adódóan tehát nem csak utazni lehet rajtuk, hanem komolyabb, hathatósabb segítséget is nyújthatnak. //

Tárgy: Re: Játéktér Pént. Nov. 18, 2011 8:17 am

[Pince]

*Nem az a típus, hogy hagyná Isobelnek, hogy feláldozza magát, de persze meglátjuk mit hoz az a bizonyos sors. Inkább olyan megoldást próbálna keresni, amibe senki sem hal lehetőség szerint bele. A dicsérő szavakra elmosolyodik és kihúzza magát. Hát igen, okos gyerek, bár általában nem szokták ezt neki így kimondani, főleg, hogy leggyakrabban a mutatványos "énje", a humor és viccelődés tör felszínre, nem az okoskodás.* -Akkor hajrá! *Drukkol és várja ki, hogy Isobelnek sikerül-e kapcsolatba lépnie a fentiekkel. Amikor kiderül, hogy nincsenek fentiek, legörbül a szája széle.* -Upsz, pedig elég sokan maradtak odafent és mégis mindenki elhullott? Ez...gáz! *Nekiveti a hátát a falnak, mivel se rejtett rekesz, se tűzcsóva siker. Aztán még ugye Noel is van, de hogy ő hol, az újabb rejtély. Közben Vivienne elindul, amit amúgy ugye nem tudhatnak, hiszen az sem biztos, hogy meghallotta az üzit. A pince lejáró viszont lecsukódott mögöttük, és arról a lány nem is tudhat. Más utat pedig Vaszink eddig nem fedezett fel, amikor próbálta, bár lehet hogy a lánynak majd sikerül. Igazság szerint most kb. a várakozás lenne soros, de ugye erről nem tudnak, tehát vagy visszafordulnak, vagy megnézik a másik utat, vagy...nagyjából ennyi. Azért mielőtt visszafordulnának még megpróbálkozik valamivel. Először is megpróbálja megvizsgálni a földet, hátha sikerül valamiféle lábnyomot felfedeznie az előző sárkánylénytől. Mert hogy az valahova eltűnt, és ha nem a levélbedobón csusszant be... Persze kövön nem egyszerű lábnyomot megvizsgálni, de a mágia elvileg csak képes lehet a megmaradt fő, lenyomat, stb. alapján körbenézni. Végül pedig Vivienne-t próbálja meg érzékelni, hogy merre járhat, és mit csinál éppen, hogy tudják, hogy most akkor jön-e, vagy sem, várjanak rá, vagy induljanak el a másik irányba. Ha még szöszmötöl, akkor elindul visszafelé és ezt jelzi is Isobelnek.* -Onisterro!

//Druida képesség 6. szint:
Természeti lábnyom: Lépes maximum 2 napos lábnyomból megállapítani, hogy pontosan ki, mikor járt itt és mit csinált. Képek formájában bevillan neki.

Természetmágia - Földrezgések (nagyon druida, plusz adó dolgokkal, és elvileg a kő alatt is van föld, amit tud használni):
Alkalmazásához nincs szükségünk pálcára, de a természetre nagyon rá kell hangolódni. Hatására képesek lehetünk érzékelni a föld rezgéseinek segítségével, hogy 50 méter sugarú körbe eső területen jár-e valaki, akire koncentrálunk. Lehetőség van arra is, hogy csak egy faj képét idézzünk elménkbe pl. kobold, vagy ember, és képként lepereg előttünk, kik járnak és milyen messzire ebből a fajból. Ha pedig egy bizonyos személy képét idézzük fel, tudni fogjuk merre jár ezen a területen belül, és mit cselekszik éppen. Hasznos varázslat, ha keresünk valakit, aki nincs túl távol, vagy ha tartunk tőle, hogy valaki követ, üldöz.//

Tárgy: Re: Játéktér Pént. Nov. 18, 2011 5:40 am

//Nincs időm írni, konkrétan húsz percen belül el kell indulnom, és még pizsiben vagyok...//

[Hall >>> pince]
*A hallba érve valami furcsát érez. Nem, nem a helyiséggel van a baj, sokkal inkább... Sokkal inkább bent, a fejében érzi, végigfut rajta a gondolat, hogy valaki, vagy valami megpróbál betörni az elméjébe. Először megpróbál ellenállni, de egy rövid eszmefuttatás után, ujjait Asztrál-Mentál medálja köré fonva, védekezésre készen hagyja, hogy az ismeretlen betörjön az elméjébe... És felcsendül Isobel hangja, először nem ismeri fel, de aztán másodszorra már igen. A lány a pincébe hívja, végigfut Vivienne-en a gondolat, hogy esetleg ez egy csapda... Pálcáját maga elé tartva pincelejáratot a HÁZBAN, hiszen nem tudja, hogy kintről jutottak be, és ha nem talál, csak akkor indul kifelé, próbálja beérni Isobelt, vagy Isobeléket, ezt sem tudhatja pontosan.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Nagyszoba, hall, ahogy tetszik]

*Vivienne megérkezik oda, ahonnan ez az egész indult, és ahol minden ugyanolyan, amilyen eddig is volt, tehát a lány most ott van. Aztán, ahogy ott áll/kutakodik, valami furcsát érez, egyfajta piszkálást, hogy valaki megpróbál beférkőzni az elméjébe. Mivel ért a mentálmágiához, ezért nem tudnak egyből behatolni az elméjébe, csak akkor, ha hagyja, hogy valaki belepiszkáljon a fejébe. Ha hagyja, akkor Isobel üzenetét hallja a fejében, mely szerint menjen le a pincébe.*

[Pince]

*Vaszilij hiába próbálkozik, a varázsszem nem megy be a lyukba, hogyan is menne? Egy vékony levélbedobóról van szó, vagy egy olyannak látszó tárgyról, abba bizony nem fog tudni semmit sem nagyon beletömködni. A ládának nincsen dupla feneke, itt is eredménytelen a keresgélése. A következő próbálkozá sem jár sikerrel, sőt.. Ahogy Isobel gondolkozik (meg user önfényezi a karakterét) beugrik neki a varázsige, és lel néhány olyan tárgyat magánál, ami valóban segíti őt. Éppen ezért, amikor megpróbálja felkutatni, hogy kik vannak még itt, valamerre, akkor összesen négy embert talál, ebből 1 ő, a másik ott áll mellette, a harmadik Vivienne, a negyedik pedig Noel, aki ugyebár eltűnt, de nem lehet tudni, merre bolyong éppenséggel, Isobel azonban erőteljesen érzi, hogy valahol van. Ergo 4en vannak, nem hárman, a lány legalább is így tudja. vivienne-nek üzenk, a lány talán megkapja, talán nem, mentális ellenállásától függ a dolog. És ekkor lövi ki Vaszilij a csóvát, ami nekipattan az ajtónak, neki az X-nek, vagy valaminek előtte a levegőben, és reflex-szerűen pattan vissza, ám lepattan Vaszilij botjáról, és átpattan Isobelre, akin elégeti a Vaszilij-féle pajzsot, és azzal együtt, hevesen szikrázva, de a lányt nem bántva foszlik semmivé. Az ajtó egész áthatolhatatlannak tűnik..*

Tárgy: Re: Játéktér Szer. Nov. 16, 2011 4:29 pm

[Pince]

*Ő pedig úgy van vele, hogy fizikai harcban a másfélkezes varázskardnak nem lehet ellenfele, de a mágikus pajzs sem árthat.* De mi másért lenne ott hatalmas X? Biztos ott van a járványnak a gyógymódja. Vagy nem... *Somolyog halkan, és vár, amíg a hasonmásba át tud kerülni, de addig azért még történik egy s más. Végignézik együtt a filmet, és a lány vállat von.* Halál, na de megoldás is? Akkor egyikünknek meg kell halnia? *Találgat rejtélyesen, de nem szívesen venné vérét a druidának, inkább feláldozza magát, ha úgy hozza a sors.
Aztán halkan felkuncog.* Pszi üzenetet? Igazán jópofa vagy, minek nézel engem? Telepatának? Nem mondom, imádom az asztrál-mentált, na de üzengetni vele? *Végiggondolja a varázsigéit, hiszen itt csak korlátozott mágiahasználattal jöhettek, és a ködös múltból egy varázsige tódul csábos ajkaira.* Nuntius! Vaszilij, te egy zseni vagy! *Aztán kezdi még nagyobb elismeréssel vizslatni a fiút, hogy ennyire kiterjedt mágiaismerete elemekkel rendelkezik, nála csak egyetlen nagyobb tehetséget ismer, Nicolast ugye, aki minden mágiaághoz hozzá tud szólni.
Az ujjai közé csipteti az asztrál-mentál szimbólumot, és még elképzelése sincsen, hogy kit is találhat fent, de X-Professzor féle halántéknyomkodással keresgél, hogy van-e fent valaki, így vélhetően ráébred (bár a mesélő nyilván ezt vétózhatja) hogy egyedül Vivienne-t találja, hiszen a többieknek valószínűleg üzenni sem tudna, mert nem találja őket a varázsló. Isobel elég gyakorlott mágiahasználó, talán már nem kell látnia a lányt, elég ha rágondol, főleg, hogy még a tárgyai is segítenek. Tehát elvben a másik fenti lány Isobel hangját hallhatja a fejében, egyre erősödően: Vivienne, Vivienne, Vivienne! Vélhetően eléggé megdöbbentő lehet a hang, de aztán Isobel még pár szót elsuttog: gyere a pincébe, siess, itt a megoldás! - Aztán szabadjára is engedi a gondolatait. Aztán az árnyképe besétálna, mert valami áram lezárja a dolgot, és megsemmisíti a klónt. A lány bólint a druidának.* Eeegen, én is úgy nézem. Talán a kis barátnőnk megtalálta a kulcsot. *Aztán ráeszmél, hogy ha csak Vivienne-t találta, akkor már csak hárman vannak.* Rajta kívül mindenki más kiesett, csak mi maradtunk. *Vaszilij talán hallotta, amikor Isobel formálta Viv nevét, tehát nem kell elismételni, hogy kiről van szó. A tűzcsóva említésére bólint, és hátralép, a csóváé a terep.*

//Telepátia: Ez már afféle mentálmágia, így összemosódik benne több tantárgy is. A lényege, mint az a nevéből kilogikázható, hogy képesek lehetünk üzenetet küldeni valakinek. Kezdők természetesen nem képesek nagy utakat megtenni gondolatban, tehát csak 1-2 méterre levő társaiknak tudnak üzenni, vagy éppen az ellenségnek, és fontos, hogy látóterünkben tartózkodjon. Magasabb szintű mágiahasználók látás nélkül, pusztán rágondolással, akár kilométerekkel arrébbra is képesek elküldeni egy-egy üzenetet.//

Tárgy: Re: Játéktér Szer. Nov. 16, 2011 8:13 am

[Pince]

*Annyira nincs tisztában, hogy mivel állnak szemben, de a pajzs elvileg a mágia ellen is véd, egy lénynek pedig ha mágikus, akkor a köpete lehetséges, hogy ide sorolható. No meg ki tudja az ajtó mögött mi leledzik. Mindenesetre mivel nem auror, nagyon egyéb pajzsok nincsenek a tarsolyában. Isobel X-et illető szavaira csak picit elhúzza a száját.* -Csak nem...így nem lehet vége! *Végülis remélhetőleg nem az ajtónál véreznek el, mert akkor az itt lent történtekről a többiek odafent nem sok mindent tudnak meg. A dobozon viszont legalább nincs csapda és egyéb életre törő veszély, szóval hátrébb áll, amíg a fél-angyal lány leveri a lakatot. A gömb végülis levetíti az üzit az ajtóra.* -Na...van benne pozitívum is. Az ajtó mögött halálon és átkon kívül megoldás is van, teljesen jó! *A hangvétele már inkább a cinikus felé hajlik, mint hogy ténylegesen viccelni próbálna. Akárhogy is nézzük azért ez sok picit, és fel kell dolgozni az embernek, hogy ilyesmik történnek vele. Az pedig hogy mi lesz majd a megoldás még nagyon kérdéses, főleg hogy fogalmuk sincs, a többiek mire jutottak.* -Szerinted nem tudnánk valamilyen pszi-üzenetet szétküldeni az éterben? Hátha meghallja valaki odafent... *Hát igen, az a nehéz, hogy még csak nem is nagyon ismerik a többieket, azt pedig végképp nem tudhatják, hogy kik azok, akik még életben vannak. Még jó, hogy nem sejtik, hogy csak ki-ről van szó. Vélhetően Isobel az áram hatására kissé összerezzen, szóval csak kiszúrja a dolgot.* -Ha jól sejtem nem lesz olyan egyszerű itt bejutni. *Lép picit közelebb az ajtóhoz, de hozzá nem ér. Aztán visszasétál a dobozhoz, hogy kicsit megvizsgálja nincs-e benne esetleg valami rejtett rész, pl. dupla fenekű lehet-e, hátha abban van elrejtve valami kulcs, amit be tudnak dobni az ajtónál. Esetleg megpróbálja a gömböt bedugni, ha befér és nem túl kicsi a rés. Mindezt persze úgy, hogy ne érjen hozzá az ajtóhoz. Ha pedig ezek közül semmi sem sikerülne, akkor átengedi a lehetőséget Isobelnek, hátha neki van valami trükkje, amivel ki tudja nyitni az ajtót. Végül pedig ha ez sem jönne be, akkor int a leányzónak.* -Picit állj hátrébb, megnézzük mennyire védett az ajtó a nyers erő ellen... *A kezében csak úgy, mert miért ne megszorítja a druida botot, erőt merít belőle, majd egy méretes tűzcsóvát lő ki az ajtó irányába, épp az X-et célozva meg.*

//Druida 5. szint:
Druida tűzcsóva: Hasonló, mint a druida láng, de már egy erősebb vállfaja, nagyobb tűzkitöréssel, több sebzéssel.//

Tárgy: Re: Játéktér Szer. Nov. 16, 2011 8:09 am

[Dolgozószoba >>> Kiindulási pont]

*A fémlap felfedi magát, és mivel egyelőre nem sok mindent tud vele kezdeni, varázsol természetesen. Egyik kezével ugye a fémlapot szorítja, másikkal megérinti a halántékát, és nem csalódik; lelki szemei előtt meg is jelenik egy kép... Magas alak. A háttérben tűz csap fel, és Vivienne valamiféle bestiákat, szörnyeket vél felfedezni... Egy hatalmas fémkapu zárj be a lényeket, az alak ellép előle, de lány, hiába igyekszik, nem tudja kivenni az arcát, hiszen a férfi - vagy nő - háttal van neki. A fémlap, amit most a kezében tart, kicsúszik a zárból, olyasmi, mint náluk otthon a levelesláda. Ezután az alak végigsimít az ajtón, ikszet vés rá, majd még egy hörgés hallatszik, és a forma távozik... Vivienne pedig visszatér lélekben is a dolgozószobába. Kirázza a hideg, egy pillanatra áll csak, mint akinek földbe gyökereztek a lábai, de amint magához tért, elindul visszafelé, arra, amerről érkezett... Abba a szobába, ahol felébredt. Közben Laurát, Giselle-t szólongatja, de senki nem felel. Hova tűnhettek a többiek? Mintha egyedül lenne az egész házban. Szóval visszamegy abba a helyiségbe, ahol felébredtek, egyik kezében a pálcája, másik kezével Asztrál-Mentál mágiás fókuszát, a medált szorítja. A fémlapot a farzsebébe csúsztatta, remélhetőleg ott biztonságban lesz, hiszen... Valószínűleg lesz még rá szükségük.*

//Ájm zó szorri.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Dolgozószoba]

//Em, légyszives tedd ki a zárójelet, emg azt, hogy hol van a karaktered, kösti!//
*Vivienne csak forgatja a fémlapot, és ahogy agyal, és a varázslat is mintha működözni kezdene, a lány lelki szemei előtt egy magas alak jelenik meg, ahogy dolgozik, a háttérben szörnyek és lángok csapnak fel meg vijjognak, majd az egész bekerül egy hatalmas, fémből készült kapu mögé, asmi elől ellép az alak, akinek az arcát nem lehet látni, mindig háttal van, és vivienne látja, ahogyan a fémlap kicsúszik a levelesláda-szerű zárból, az alak végigsimít az ajtón, felvési rá az X-t, ezzel megjelölve a fémajtót, majd még egy nagy hörgést lehet bentről hallani, majd az alak távozik.*

[Pince]

*Ahogy megállnak a pinceajtó előtt, igazából semmi nem történik, csak a csend, és a távolban felhördülő lények hangja töri meg-meg a csendet. A dobozka, amit Vaszilij leellenőrzi, teljesen ártalmatlannak tűnik, és ahogy Isobel lepattintja róla a lakatot, a kis ládika kinyílik, és egy varázsszem gurul elő belőle. Ha hozzányúlnak, megforgatják, belevilágítanak, vagy belenéznek, akkor megmocan, és mint valami filmet, vetít le egy üzenetet, egyenesen az ajtóra.* -Az átkozott helyről nincs menekvés. A Machina elszabadult. A tudós megőrült. Mindenki halott. Ha ezt olvasod, már én is. Az ajtó mögött halál, megoldás és átok. *a szem még bepulzál, majd lehanyatlik a földre, és csak pihen a földön, teljesen ártalmatlanul tulajdonképpen. Amikor Isobel az ajtóra figyelmez, egy hatalmas fémajtót lát maga előtt, rajta egy X, valamint az a levélbedobó-szerűség. Ahogy az ajtóhoz közelít az asztrál kivetítéssel, amint a hasonmása odalép, és megpróbálna átlebegni rajta, finom áram csapja meg a testet, majd a kivetülsé semmivé foszlik, és Isobel érezhet valami enyhe biszergést, ami az áram maradéka, miközben magához tér saját testében.*

Tárgy: Re: Játéktér Hétf. Nov. 14, 2011 2:56 pm

[pince]

*Most már, hogy tisztább a pelus, jobban érzi magát. Beletörődően bólint Vaszilij szavaira, azért mégiscsak jó, hogy nem kell mindig az erős, kemény és megfélemlíthetetlen félangyalt játszani, ő is lehet néha elesett.* De én azt hittem, hogy ha vagyunk tizen, az erős csapat, most pedig itt vagyunk ketten... Így már cseppet sem olyan kecsegtető. *Hátrébblép amikor Vaszilij felkavarja a levegőt, és ezzel meg is öli Laurát, szerencsére ez utóbbit Isobel nem tudja. Helytelenítően rázza meg a fejét a tűzpajzs miatt.* Ahogy látom, ez inkább valami élőholt savsárkány lehet, nem okádik tüzet, de te tudod. *A csörrenésre már automatikusan megriad, és maga elé kapja a kezét, még jó hogy nem vágja le saját fejét. Aztán nagyot sóhajtva ereszti lejjebb, már jó lenne ha valami sikerélményük is lenne. Közelebb lép ugyan, és félrefordítja a fejét, nem tartja okos ötletnek azt, hogy csak úgy ráüssön a dobozra. Mindenesetre megvárja, hogy a srác érez-e belőle csapdát, és ha nem, csakis akkor üt rá hogy lepattintsa róla az esetleges zárókapcsot. Aztán odalép az ajtó elé, és azon tűnődik, hogy mi lehet az x.* Azt hiszem... direkt vezetett ide az út. Az X nem a kincs lelőhelyét, még csak nem is a megoldást jelenti, hanem azt, hogy pontosan itt fogunk meghalni. *Aztán megvonja a vállát, végülis ő jelentkezett erre a küldetésre. Első körben bármilyen ajtónyitó gombot, kart, nyitószerkezetet keres. Biztos ami biztos, azért elvarázsol egy asztrál kivetítést, hogy ne sétáljon bele a csapdába. Aztán ha sikeres volt a történet, akkor a klón átlép az ajtón, körbenéz, de mivel fizikai valója nincs, nem tud megfogni dolgokat, tehát nem igazi keresgélés ez, csak afféle bepillogás.*

//Asztrál kivetítés, elsődleges: Közkedvelt varázslat a mentális erő kedvelői számára. Egy velünk tökéletesen megegyező mást hozunk létre, akit irányítani tudunk, az ő "testével" közlekedni. A varázslat azonban nagyon-nagy koncentrációt igényel, és egy meditatív állapotot idéz elő, tehát saját testünket ez esetben nem tudjuk irányítani. Úgymond átkerülünk a klónba, akivel mindent látunk, cselekedhetünk, beszélhetünk, mint az eredeti. Hasznos lehet a kivetülés, ha csapdára számítunk, vagy tőrbe csalásra, területek felderítésére, hiszen ha az asztrál-test megsemmisül nem esik bajunk, azonnal visszakerülünk a saját testünkben.//

Tárgy: Re: Játéktér Hétf. Nov. 14, 2011 7:27 am

[Pince]

*Haladnak tehát tovább karöltve a fél-angyallal. Ők legalább még ketten vannak, bár erről nem tudhat, hogy máshol erősen hullanak, mint a legyek. Ekkor történik a bizonyos eset, hogy Isobel előbb még viccelődik, de a lény látványa eléggé kiborítja. Észre sem veszi elsőre a történést, mert mással van elfoglalva ugye, csak amikor a hölgyemény szól, hogy forduljon el. Erősen visszafogja magát, hogy ne csináljon a helyzetből komikumot, mert ez esetben nem vezetne célra, szóval inkább a kérésnek megfelelően elfordul, majd amikor már minden oké kicsit megszorítja a leányzó vállát biztatóan.* -Nem lesz baj, megoldjuk! Erős vagy, ott a kard. Csapatban vagyunk, kijutunk simán! *Igyekszik saját idegességét kellőképpen leplezni, bár nem sikerül 100%-osan, de mégis csak ő a bátor és erős férfiember jelen helyzetben, szóval nem illene összeomlania. Bár tény, hogy nehéz ügy, ha az ember látja, hogy körülötte hullanak a többiek, meg csúnya szörnyek és zombilények suhannak erre arra. Mindenesetre a levegő felkavarása sikeres, szerencsére azt sem tudja, hogy van rá esély, hogy ezzel Laura végét teljesítette be odafent. Isobel pajzsára tekintve benne is megfogalmazódik a gondolat, hogy talán célszerű lenne védekezni, főleg akkor, ha megkapja az infokat, ami a félsárkányt és az ajtó mögött rejtőző durva dolgot illeti. Ő is pajzsot formál, ami elsősorban ugyan mágiák és tűz ellen véd, de ugye ha valami sárkány jellegű lényről van szó, akkor utóbbi hasznos társ lehet. Isobel köré is fonja a természeti pajzsot, hiszen két pajzs jobb, mint az egy, és ahogy eddig látta a leányzónál az angyal kardot közelharcos lehet, tehát biztosan szüksége lesz védelemre. Amikor a kis erdei tündér nekiütközik a doboznak, halkan nyekken egyet, amire druidánk is felfigyel, és felpillant a plafon irányába.* -Na mit találtál? *A kis lény nem egy beszédes típus, csak csiripelő, csipogó hangon vinnyogva küzd, hogy kiszabaduljon a trutyiból, amivel le is rántja a dobozt. Druidán reflexből hajol le érte, de félúton megtorpan.* -És ilyenkor szokott az arcunkba robbanni ugye? *Morfondírozik. Sok minden történt már itt, és nem biztos, hogy hasznos, ha csak úgy nyitogatunk plafonról lelógó gányos, véres dobozokat ugye. Két dolgot próbál meg, mielőtt megpróbálná kinyitni. Előbb kicsit ráhangolódik relikviamester képességével, majd az azurit mentálszemmel figyelgeti meg kicsit. Ha nem lát ezekkel semmi durva veszélyt, akkor egyszerűen megpróbálja kinyitni, ha nem sikerülne, akkor fordul Isobel felé.* -A karddal esetleg? *Erős angyalkard, ha van rajta netán lakat, egyéb ilyesmi, akkor lehetséges, hogy a leányzó azzal szét tudja vágni. Végül pedig persze cél az ajtót, de ezt már meghagyja a társának felfedezés céljából, de persze megy vele hátvédnek.*

//Druida 6. szint:
Természeti pajzs: Képes maga és max. 2 társa köré erős védőpajzsot létrehozni, ami mindenféle alacsonyabb szintű mágiát felfog és a magasabb szintű tűzmágiák ellen véd.

Relikviamester 2. szint:
Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.

Azurit Mentálszem karkötő felszerelés listán:
Különleges jellemérzékelő kő. Ha a kövön átnézel láthatod vele, hogy a másik fél milyen jellemű, jó, gonosz, semleges így idő előtt leleplezheted a rossz szándékot, vagy jó időben bebizonyosodhatsz abban, hogy kiben szabad bízni. Felfedheted vele az álcákat pl. alakváltó szörnyetegek, illúziók. Függ attól, hogy milyen erős az illúzió, tehát az, akit le akarunk leplezni, ugyanis egy sokkal erősebb ellen nem lehet olyan szinten esélyünk. Különlegessége, hogy attól függően, hogy te minek készíted el, mire koncentrálsz, többféle tárgy is keletkezhet. Nyaklánchoz medál, gyűrű, karkötőn medál, avagy egyszerűen, mintha zsebóra lenne, eszköz.

Passzív relikviamester képességek:
3. szint: Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).
4. szint: Az önálló akarattal rendelkező tárgyak nem tudják rákényszeríteni az akaratukat, és még akkor is képes használni ezeket, ha direkt más számára készítették.//

Tárgy: Re: Játéktér Hétf. Nov. 14, 2011 5:46 am

*S láss csodát, talán Vivienne mégsem annyira buta, mint amilyennek a legtöbben hiszik. A vitrinben fedi fel magát a fémlap, így a lány a kezébe tudja venni, de hiába forgatja, nézegeti, tapogatja, egyelőre képtelen rájönni, mi az, és hova való - na persze a rejtekajtó mögötti helyen kívül. Megszorítja a fémlapot, másik kezét homlokához nyomja, és kimond egy igét.* - Extremater! *Erősen koncentrál, és reménykedik benne, hogy a varázslat valamennyire a segítségére lesz, mert ha nem, akkor egyelőre nincs további ötlete, csak kószál majd, míg be nem ugrik neki valami...*

//Relikviamágia elsődleges - Eredet: Az Eredet varázslat lényege, hogy a varázstárgyon keresztül a múltba pillantva megláthassuk, hogy az adott tárgyat ki készítette el, hol és azt is megérezhetjük, hogy milyen céllal, tehát pusztítási vággyal, hatalom végett, vagy csak a mágia csodája miatt.
agasabb szinten azokat a nagyobb eseményeket is felidézhetjük, amikor komolyabb célra használták az adott tárgyat. Minél nagyobb a tárgy ereje, minél több a mágia benne, annál nehezebb felfedni valóját.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

[Pince]

*Vaszilij egész ügyesen sakkozik, meg logikázik, ahogy a köpenyt az arca elé teszi, érzi, hogy enyhül a krákogás, mintha kevesebbet szívna be ebből a valamiből ami viszont terjeng itt. Kérdés, mennyire és merre, meg, hogy mi is ez pontosan? Isobel taktikája a sállal szintén bejön, már őt sem gyilkolja annyira a köd. Vaszilij sikeresen begyógyítja a karkötőjén a sebet, a lény pedig eltűnik, a zöld gomoly mögött. Kérdéses, hogy a lány pajzsa mennyire fog védeni, hiszen azt állítani, hogy tudja, mivel van pontosan dolga.. De annyit ki tud hámozni ismeretei alapján, hogy valami félsrákány lehet a lény, de ennél pontosabbat nem tud, így ami létrejön, az egy általánosan védő fehér pajzs, enyhe zöldes beütéssel, ami a sárkányoktól véd. Ahogy haladnak előre, Vaszilij varázslata felkavarja a levegőt, és az valamerre távozik is... Ahogy követik a lényt, az erdeitündér beleütközik egy kis ládába, vagy dobozba, ami a falról lóg le, kissé nyálkás ugyan, meg van rajta néhány vérnyom, de egyébként nem mérgező, semmi baja, és a kis tündérke, ahogy vergődik a dobozzal, leszakítja a zsinórját, és Vaszilij elé esik a dobozka. A folyosó végén egy ajtót látnak a diákok, ami mögül (vagy a hely körül?) Isobel kiérzi az előbbi lény jelenlétét, meg még valamit, amit nem tud meghatározni pontosan, de inkvizítori képessége jelzi, hogy ott van valami durva. Az ajtó egy sima, kórházi fémajtónak tűnik, furcsa mód tiszta. Se karc, se vérnyom, csak egy veretes X pihen rajta. Zár helyett azonban egy levélbedobó-szerű nyílás található az ajtó.*

[Dolgozószoba]

*Vivinne békésen piszkálgatja a lapot, és amikor megpróbálja felfedni, akkor ismét bevillan neki valami, szinte ösztönösen fordul az előbb kinyitott vitrin felé, és ahogy kiejti a varázsigét, akár csak gondolatban is, a fémlap lassan, e magabiztos ölt alakot, és válik láthatóvá. Eddig nem vették észre, mert nem tudták, mit is és hogyan keresnek, de msot íme, előállt, és ott van. Kérdés, hogy Vivienne mit tud kezdeni vele? Jelenleg nincs semmilyen hely, ahova illene, a portalan fiókrészen kívül. Ahogyan Laura közelebb hajol a csontvázakhoz és elemezni kezd őket, az egyik szellőzőrésen át valami furcsa, zöld füstgomoly keveredik fel, amit persze egyből beszív. Miért nem látta előre? Mert hirtelen jött, pont a lány légzési ütemében. És, hogy mi történik ekkor? A lány pupillái kitágulnak, majd fennakadnak a szemei, a keze görcsbe rándul, köhögőroham jön rá, vért köhög fel, majd néhány dolgot lesöpörve az íróasztalról lerogy a földbe, a napló kinyílva hullik a földre kezéből, a látszódó oldalon egy ajtó, rajta az X-el, és alatta egy idegen nyelvű írás található, amiből egy név kiemelkedik: Keshuan és egy pirossal szedett szó: átok.*

//Laura Wylee, kalandod itt véget ért. Technikailag neked is jár az egy hetes beutaló a betegszobára, megmarad számodra az álom, mint rossz emlék.//

Tárgy: Re: Játéktér Szomb. Nov. 12, 2011 8:23 am

[Pince]

*Visszamosolyog, hiszen nem tudhatják, hogy fent a dolgozószobában a különös járvány szedi áldozatait.. * Nem tudom, hogy az, aki ide invitált minket, mit gondolt? Talán azért küldött 10 meghívót, mert tudta, hogy villámgyorsan elfogyaszt minket? *Lépdel tovább tűnődve a fiú mellett, és a vértócsát figyeli, amit eddig is követett. Aztán eszébe jut valami.* Ez olyan, mint a tíz kicsi néger. Lehet, hogy a meghívónk is velünk érkezett? Mi van, ha Réka a brutális nekromanta, aki perverz módon áldozati vacsorának hívott meg minket? *Vigyorog a bizarr helyzet ellenére is, majd Vaszilijhez hasonlóan torokszorító érzése támad, ezért elkendőzi az arcát valami selyemsállal, hiszen amúgy is divatosan öltözködik, de nem itt kéne agyérgörcsöt kapni. Szemforgatva hátralép, amikor a fiú karkötője látszólag vészradarrá változva jelzi, hogy itt bizony dugig vannak halottakkal, mint a jó öreg Hádész. Reméli, hogy Vaszilij meg tudja gyógyítani az égési sebet, és most már ő is sajnálja, hogy nincs itt mondjuk Cecile, aki biztosan tudná, mit is kezdjenek egy ilyen sötét helyet. Mert bár a félangyal fel van vértezve mágikus talizmánokkal a sötét teremtmények ellen, de irányítani talán kevésbé tudja őket, a szokásaikról pedig végképp nincs fogalma, csak ha szembe jön egy, akkor porrá tudja oszlatni, de mi van ha nem agyatlan zombiölésről, hanem valami ősi vérátokról van szó, amit semlegesíteni kell? Akkor bizony bele fog törni az angyalkard.
Tűnődik, tűnődik, amikor a nyelvecskés izé a plafonon szembebámul vele. Magas akaraterővel rendelkezik, de egy ilyen helyen, ahol a társai hullanak, megfagy benne a vér, és szó szerint bepisil, ahogy rámarkol Vaszilij csuklójára, még a kard is csörömpölve esik ki a kezéből. Tántorogva próbálja visszanyerni az egyensúlyát, és fülig piros pofival kerüli a fiú tekintetét.* Ne haragudj... ez már sok volt.. Fordulj el kérlek. *Aztán ha a fiú megtette, akkor a válltáskájából elővesz egy tiszta bugyit (mert hát egy lánynál kell ilyen) és gyorsan átváltozik, mert nem túl higénikus élmény lenne a történet.* Lehet, hogy fel kéne adnom. Okés, sötét dolgok pusztítása, de nem vagyok én vámpírvadász, inkább sötét varázslókat szoktam levadászni, nem érzem magam jól. *Tényleg látszik rajta, hogy bár tiszta már a ruci, de a közérzete nem sokban javult.* Mindegy, menjünk a lény után, hátha ott a megoldás, ha pedig kiesek, legalább vége lesz. *Szipogja bizonytalanul, és ismét két kézre fogja a kardot, bár már eléggé remegtetve azt. Miután már látta, hogy miféle döggel néznek szemben, létrehoz egy védőpajzsot, abból baj nem lehet.*

//Inkvizítor 2. szint: Ha már pontosan tudja, milyen lénnyel áll szemben, képes létrehozni ellene erős védőpajzsot, de ha pl. megtévesztik varázslattal, és azt hiszi vérfarkassal áll szemben, de az egy nagyobb farkas, akkor utóbbi lazán át tud hatolni a védelmén//

Tárgy: Re: Játéktér Pént. Nov. 11, 2011 9:26 pm

//Sajnálom, nem tudok hosszút, versenyen vagyok, szóval rövid alap hsz, kövkörben normális.//

*Megjelenik a kép a lelki szemei előtt. Nem teljesen olyan jó, mint amiben reménykedett, de igazából szinte ilyet is vért... Egyébként az érzékelős csapdára nem is gondolt, ennyire nem előrelátó, meg ilyesmik, ilyenkor nem ezen jár az esze, pedig mondhatni illlene... Szóval ott az alak, Vivi látja, hogy el akarná venni azt a bizonyos fémlapot, bár valójában a lánynak fogalma sincs arról, hogy mégis mi lehet az. Az alakot valószínűleg - sejtései szerint - megzavarták, az is lehet, hogy az ő megjelenésük, mindenesetre a fémlap szinte volt-nincs módon tűnik el a földön, az ismeretlen sem találja meg. Hosszú, macskakarom szerű körmeivel megpöccint Asztrál-Mentál fókuszát, azaz a nyakában lógó medált, és az igéra gondol.* ~Mens Obscuris.~ *Reméli, hogy a fémlap-szerű valamit így képes felfedni, hiszen legjobb tudása szerint sem szívódnak fel csak úgy a dolgok, bár ez itt a varázsvilág, ráadásul a Nezabar egyik versenye, tehát könnyen megtörténhet ez a variáció is...*

//AMM elsődleges - Láthatatlanság észlelése: A varázslat egy pásztázó mágia, mely a szemünkre van befolyással, azaz a látásidegekre. Hatására külső szemlélő számára egy hófehér mágikus hártya jön létre a szemünkön, melyen át képesek leszünk érzékelni a láthatatlanságot.//

Tárgy: Re: Játéktér Pént. Nov. 11, 2011 5:08 pm

[Pince]

*Isobell szavaira csak kissé kényszeredetten felnevet. Azért mégsem biztos, hogy végezni tudna egy társával abban az esetben sem, ha az illető visszafordíthatatlanul dögrováson lenne. Mindenesetre hullanak, mint a legyek, bár erről ő nem tud, mert máshol folyik a fogyatkozás. Átnéznivalót nem lel, végülis tényleg ritkán vannak börtönökben íróasztalok. Az irritáló érzéstől krákogni kezd és időnként kissé krahácsol is, úgyhogy a szája elé húzza a különleges köpenyt, az csak véd valamennyit, ha már elég menő darab.* -Igazán kellemes itt a levegő...de jó lenne mostmár találni valami kintre nyíló ablakot. *Jegyzi meg. Nem, nem tud csak úgy csendben haladni és nem hozzáfűzni mindig valamit az eseményekhez, hiszen az nem ő lenne. Az tuti, hogy élő nincs a környéken, de ez várható volt a zombikutyus jelenléte után.* -Egy már biztos egyelőre út nincs visszafelé, csak amerről jöttünk, bár ki tudja nem lelünk-e valami titkos ajtót majd később. *Adja le az infot. Aztán a karkötőre fókuszál, ami rendesen forróvá válik.* -Hogy az a jó... *Halk káromkodást nyom el, de fogösszeszorítva tűri a dolgot. Egy ideig legalábbis, de szerencsére végül csak enyhül a fájdalom. Természetes gyógyítóként igyekszik helyrehozni a sebet, mert bizonyára keletkezett. Mégsem szeretne mindenféle égési hegeket a csuklójára a továbbiakban.* -Egy már tuti, élőholt van itt dögivel. *Csóválja meg a fejét. Milyen jól is jönne most egy nekromanta a csapatban, de sejtése szerintem Isobel nem mondható annak. A fél-angyal hölgyeményt követi a vér nyomán, kis útfelfedezés, az sem árt. Amikor megjelenik a csúnyácska dög, szinte reflexből megjelenik a kezében egy apró lángnyelv, de végülis nincs szükség rá, hogy használja is.* -De kis édes volt! *Pillant az eltűbő árny után, ami csúnya zöld felhőt hagyott maga után. Vanch izgágán fészkelődik a vállán.* -Nem tetszik az nekem. Nekem sem pajtás, de okkal van ott, talán épp valamit véd. Az a dög meg nem támadott meg minket azonnal, valami oka lehet, talán valami durvát véd. Vagy épp a falkájához szaladt vissza... *Morfondírozva pillant a vadászgörényre. Hát igen, tény, hogy a lehetőségek tárháza szinte végtelen, de valamit csak tenni kell. Az eredi tündérke röppen mellett, előre nem meri küldeni, mert a végén úgy végzi, mint az árnyékfarkas. Isobelre pillant kérdőn.* -Úgy látom a nyomolvasás neked megy, merre tovább? *Ha a hölgy úgy dönt a zöld felhő a cél, akkor vele tart, ha nem, akkor is vele tart. Előbbi esetben azért mindenképpen bevédi magát, mert ki tudja mi lesz ott, amit ha beszívnak nem kerülnek kellemes állapotba. Egy hangtaszítással próbálja megkeverni a levegőt maguk előtt, hogy eloszlassa a zöld gomolyt.* -Trudo Sonus!

//Hangmágia elsődleges - Hangtaszítás (Csillámsíp: +2 hangmágia, Inkvizítor halálpálca: Hangmágia mindenképpen betalál, Dallamcsengettyű: +2 hangmágia, 25 %, hogy maxos lesz, A szerencse térdvédője: Hangmágia szintén.:
Támadó varázslat, és nem is a könnyebb fajtából. Hatása hasonlít egy széllökésére, vagy hasonló taszító átkokra, varázslatokra. Ha a mágiahasználó elkiáltja az igét, a hanghullámok fellökik a célszemély(eke)t. Viszont nem csak ennyiből áll az egész, a Hangtaszítás minimálisan kombinálva van más varázslatokkal is. Miután a célszemély nyekkent a földön/falon/akárhol, még egy bizonyos ideig sem beszélni nem képes, sem a hangokat nem hallja a taszítás következtében.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Giselle sem írt, pedig itt az idő, és mostmár saját gépről írok, tehát ez +1 órát jelentett.. ééérdekes..//

[Pince]

*Vaszilij sajnos nem igen talál átnéznivalót, mert nem nagyon vannak itt asztalok. Egyelőre olyan az egész, mintha egy börtönt kereszteztek volna valami diliházzal, és mindenféle furcsa lényeket zártak volna bele, akiket valahol itt tenyésztettek, vagy durva helyekről szerezték össze. Van egy-két üres szoba, van egy olyan, amibe be is tud jutni, mert konkrétan ki van törve az ablaküveg, vagy nem tudni, milyen anyag volt, de ki van törve, be tud menni, vért talál, néhány megrágott holmit, druida képessége azonban semmi élőt nem jelez. Viszont egy kicsit kaparni kezdi valami a torkát, enyhén irritálja valami a nyálkahártyáit, Isobellével együtt. Valami lanyha, alig felfedezhető zöld gőzgomolyagot lehet felfedezni itt-ott. Az iránytű, amikor a nappalira koncentrál, betájolja, hogy irányban merre van, el is mutat az egyik, jobb oldali falon túlra, és húz egy kissé felfelé. Tehát irányban arra van, hogy arra vezet-e út? Nem biztos. Ha Vaszilij az odavezető útra koncentrál, akkor az iránytű visszafelé mutat, egyelőre. A karkötő pedig felizzik, majdnem szétreped, és tűzforró lesz, ahogy beindítják, aztán egyik pillanatról a másikra hűl kellemesen 20-30 fokos melegre, ezzel is jelezve, hogy nem is kevés élőhalott császkál itt mindenfelé, mintha élő lények rajtuk kívül nem is lennének. Isobel a Vaszilij által talált vérnyomot tudja követni, vagy akár egy kis tócsát is, mert abból és bizonyos darabkákból akad elég idelent, bármelyiket tudja követni, és azok vezetik is tovább előre, amíg el nem ágazik az út, és attól függően, hogy merre mennek, vezeti őket tovább. Ha a lány megtorpan, és felnéz, akkor a folyosó végén valami durva lény néz rá vissza sárga szemeit agresszívan megvillantva, mondhatni gyilkosan, majd kinyújtja villás nyelvét, aztán hangos csattogással elsurran valamerre, erős, zöld ködfelhőt hagyva maga után, ami még messze van, de nem biztos, hogy arra kéne menni. Vagy rejteget valamit, ezért mégiscsak arra kéne menni? Kérdéses..*

[Emelet bal (dolgozó)]

*Ahogy Vivienne végighúzza az ujját, valóban nem történik semmi, még nyomásérzékelős csapda sem indul be, pedig benne lenne a pakliban. Amikor azonban varázsol, akkor a lelki szemei előtt egy alak jelenik meg, nem teljesen kivehető, mintha nem lenne elég erős a jósereje önmagában, de azt látja, hogy valaki kiszedte onnan azt a valamit, és megzavarták, amikor ki akarta venni, elgurult a padlón, eltűnt valahol, és a másik hiába kereste.. Hogy pontosan mi volt ez? Valami fémlap-szerűség, de pontosan ezt sem tudja kivenni, de lapos, fémes, csillog, és valahol a szobában veszett el, majd a látomás véget ér a kereső kiáltásával. Laura beleolvas a naplóba, és egy idő után a betűk elkezdenek kifakulni, mintha a papír beszívná a tintát. Annyi ki tud hozni, hogy a valaki, aki itt volt a főnök, tehát a ház tulajdonosa, nagyon furcsa körülmények között vette fel a nőt, és a pincéből folyton furcsa hangok szűrődtek ki. Aztán ír valami vírusról, ami elszabadult, a lényekről, amik lent voltak, a csapdákról, amik a paranoia határát súrolták, aztán.. Giselle összeesik mellette, a kezén ott ég a seb, ahol a bogár megharapta, és a gyűrű ott pihen a földön. Kiesve a kezéből. A csontokból amúgy Laura annyit kivehet, hogy olyan bogarak ették le róluk a húst, mint a felturbózott tűzhangyák, akik hihetetlen sebességgel pusztítják el a húst, és pucolják le azokat a csontokról. Elhullott bogarat azonban, mint a tűzhangyáknál esetleg lehetne, nem talál.. De ott van Giselle, akit ugyanilyen bogár harapott meg, és most ott fekszik.. holtan.*

//Giselle, kalandod itt véget ért. Ez annyit tesz, hogy nertél egy egész hetes beutalót a betegszobára, a karid életben van a Nezabar falain belül, a kezén azonban ott az örökké ott levő seb, aminek a hege biztos megmarad. De a történések csak rémálmok..//

Tárgy: Re: Játéktér Csüt. Nov. 10, 2011 6:00 pm

// Huha, nem maradtunk túl sokan. Na de majd meglátjuk, hogy így hogy fog menni a dolog... //

[Emelet bal (dolgozó)]

*Szóval a lány átér a dolgozószobába, és nem talál mást, csak a csontokat. Mondjuk az előző körben többet nem is igazán tett, de sebaj. Amikor belép, azonnal tudatosul benne, hogy három társa csontváza fekszik a földön. Erre természetesen azonnal hangosan kimond egy sort, ami nem gyermeteg füleknek való, és az egyik csontvázhoz térdel.* - Hogyaza... Nem tudtok vigyázni magatokra... *Persze ez a dolog finomított változata, a lány valódi szavai egy piiiiii jellemezné. Majd lassan felkel, és az asztalon fekvő csontvázat figyeli meg. Nekromanta azért, csak ért valamennyit a csontokhoz is. Majd ugye Giselle ki tudja nyitni az egyik fiókot, szóval ha a csontvázat már megnézte valamennyire, akkor random módon kivesz egy érdekesnek tűnő papírt, aktát, vagy ilyesmi, majd csak rápillant, majd vissza is teszi.* - Szerintem olvassunk inkább. *Így a lányra hagyja a dolgot, és ő maga felcsapja a naplót, méghozzá az elején, a karosszékben lévő csontokat egy mozdulattal szedi ki, és ül a helyükre. Szépen elkezd olvasni, nem tudom milyen sok írás van benne, de az a cél, hogy a lehető legtöbbet tudjon meg.* - Ha találsz valamit, szólj. *Fel sem néz a füzetből...*

Tárgy: Re: Játéktér Csüt. Nov. 10, 2011 1:52 pm

[pince]

*Nézelődik a lépcsőlejáró alatt, de semmi, így hát arra kell jutnia, hogy a sablon titkos kamra ötletét az építők nem akarták tovább ragozni, de azért milyen frankó lett volna. Vállat vonva fordul vissza a koboldlányhoz, és megriadva ugrik hátra, amikor látja, hogy annak orrából ömöl a vér, és összerogy. A félangyal odaugrik, de eközben a saját orrát is tapogatja, hogy vérzik e. úgy tűnik őt nem érte el a szörnyű járvány, ezért sajnálkozva áll fel a lány holtteste mellől, végülis ez csak egy kalandtúra, fog majd még Rosettával találkozni ha visszatértek a saját iskolájukba. A farkasa eközben előreszalad, és visszatérve eltűnik. Isobel felháborodva tapogatózik a levegőbe, nem gondolta volna, hogy a familiárisa csak így köddé vállik, de az elmúlt percek eseményei azt kezdik előrevetíteni, hogy lesz itt ez még sokkal rosszabb is. Ezt támasztja alá, hogy a fény ki is alszik, és visszatérésekor már Noel sincsen sehol. Vaszilij kérdésére kesernyésen válaszol vállvonva.* Nem tudom, én nem szoktam elhullani. *A kardját most már mindenesetre előhúzza, és éberen mozogva követi a druida fiút. A zombikutyusra megugrik egy kicsit, de aztán idegesen felnevet, és haladnak tovább. Az előbb megidézett árnyék még mindig ott vonul mellette, de ennél azért jobb ötlete is van. Nem tudja, hogy mit keressen, talán valami nedvességtócsa, vérfolt, bármi, ami nyomokra utalhat. Megpróbálja követni őket, hátha így közelebb jutnak a megoldáshoz.* Ha bármi változást látsz rajtam, ne kímélj. *Szól oda Vaszilijnek, akár még magát is feláldozza, hiszen ha sötét teremtménnyé vált, nincsen létjogosultsága az élők között lenni.*

//Inkvizítor 4. szint: Tökéletesen tudja követni a sötét teremtmények nyomait, jeleit és akkor is látja valakiről, ha éppen emberi formában van (pl. vámpír, vérfarkas stb.)//

Tárgy: Re: Játéktér Szer. Nov. 09, 2011 4:35 pm

*Odakint választ kap Laurához intézett kérdésére, a lány ezután pedig leléce, meg Giselle is vélhetőleg a kulccsal lép le, így magára marad. Besorol a következő helyiségbe, ahol ő maga döbben meg azon a legjobban, hogy a rejtekajtó-keresése sikerrel járt. Bevillan a fejébe a hely, a falban, vagyis user ezt gondolja, hiszen ezt Mesélőnéni nem írta le. Az ajtó kipattan, Vivi pedig egy "Lumos"-t mormog az orra alatt, és pálcájával bevilágít a rejtekhelyre - odabent azonban semmi érdemlegeset nem talál, csak egy kocka alakú foltot, amire nem szállt rá a por. Vivi végighúzza rajta az ujját, teljesen feleslegesen, hiszen úgy sejti, semmi nem fog történni ezáltal, de a mugli nyomozós filmekben mindig ezt csinálják... Saját gondolatára megrántja a vállát. Régebben sok mugli filmet nézett, imádta Audrey Hepburn és Marilyn Monroe alakításait, de mára már ez a rajongás jócskán megkopott... Néha elgondolkodik rajta, hogy milyen lenne, ha elmenne a muglik világába színésznőnek. Hatalmas sikert aratna, az biztos! Na de mindegy is, megrázza a fejét, visszatérve így az itt és mosthoz. Szóval megszemléli a kocka alakú foltot, ahol valószínűleg valami állt, és elvitték, vagy ellopták, vagy eltűnt, vagy valami, de biztos, hogy fontos volt, hiszen ha csak egy egyszerű fakocka lett volna, nem őrizgetik rejtekajtó mögött. Louis Vuitton retiküljéből négy apróbb csont kerül elő, állati eredetűek természetesen... Hozzáérinti őket a jósmágiás fókusz-karkötőjéhez, és a levegőbe dobja őket, miközben kimondja az igét:* - Oss Divina! *Reméli, hogy ezzel sikerül visszaidézni, ki és mit vitt el a szobából, a rejtekajtó mögül... Jobb varázslat most nem jut az eszébe, és reménykedik benne, hogy nincs levédve a helyiség, vagy valami, és rendesen fogja látni az eseményeket.*

//Jósmágia elsődleges - Jóslás csontokból:
Főként állati csontok segítségével képesek lehetünk meghatározni egy helyszín múltját, azaz azt, hogy mi történt ott bizonyos időre visszamenőleg, kik jártak ott, mit cselekedtek. Afféle védelmi mechanizmustól függ, hogy a jós mennyire képes pontosan meghatározni a történéseket, ha valami módon védelem alá került a hely, akkor lehetséges, hogy csak villanások formájában tudja majd meghatározni a dolgokat, nem ismer fel pontosan személyeket stb.//