Közös történet 1.

Tárgy: Közös történet 1. Csüt. Dec. 15, 2011 8:49 am

A fiatal férfi ráérősen szállt le a lováról, hogy a csermelynél megmossa az arcát. Magában átkozta a fogadóst, aki 3 mérföldet említett neki, hiszen a lovag már második nap folyamatosan úton volt, és mégsem érte el az áhítot falut. Látott ugyan egy útjelző táblát, de lehetséges, hogy holmi suhancok elfordították a táblát? Vagy csak a fogadós akart neki rosszat, ha már nem tudta még egy éjszakára ott marasztalni. Lehajolt, hogy megfogja a kanca kötőfékét, a paripa pedig buzgón bólogatva inni kezdett. A lovag gyomra hangosan megkordult, az utóbbi napokban néhány gombát evett, amitől hevely hasmenése támadt.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 15, 2011 4:08 pm

Ahogy a lovag arcát mosva a víz felé hajol, és barna csapzott tincsei előre omlanak, homlokának egy izzadtságcseppje a víztükörre esik. A kör alakú hullámok végigszaladnak a vízen. Pár másodpercre gyönyörű fekete hajú, szikrázó szemű, hófehér bőrű, nő emelkedik ki a tóból, aki a lovagot szinte ámulatba ejti. Idomait csak hosszú haja takarja, és finom ívű száját csilingelő, kétségbeesett szavak hagyják el.
- Kérlek! Segíts nekem! Egy boszorkány a tó mélyéhez láncolt, így nem mozdulhatom innen... - szól a lány, majd egy fél lépést akar közeledni a lovaghoz, de láthatóan akadályba ütközik. És a tiszta vízbe nézve a lovag valóban láthatja az ezüstös láncot a hölgy bokájától a tó közepe felé.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 15, 2011 6:26 pm

Lovagunk azonban - bármennyire is lovagias ugyebár, ahogyan azt illik, és legszívesebben rohanvást mentené ki a vízből a gyönyörű idomokkal megáldott, bajbajutott nőszemélyt - , igen gyanakvó típus. Megdörzsöli a szemeit, hogy biztosan nem csak délibábot lát-e, de a nőszemély, a lánccal a bokáján még mindig ott lebeg a vízen... Egy pillanatra oldalvást sandít a kancára, hátha az jelez neki valamit, hiszen oly' régóta cimborák, az állatoknak meg, mint tudjuk, igen jó a harmadik szemük a veszélyekre való tekintettel - különösen a lovaknak - , de a társa az ég világon semmit nem akar mondani neki, így lassan előrébb lép. Mutatóujjával és hüvelykujjával megsercegteti borostáját, majd hümmög néhány sort.
- Miben tudnék segíteni? Mármint, had javítsam ki magam! Hogyan tudnék segíteni? - hangja egyébként nem túl komor, de azért még mindig nem érzi teljesen biztonságosnak a terepet.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 15, 2011 6:48 pm

A tündérszép leányzó, aki a víz tetején lábujjhegyen álldogál, lábujját néha hozzáérintve a vízhez, fodrozva felszínét, könyörgő, csillogó tekintetét le sem veszi remélt megmentőjéről. A kérdés hallatán csilingelő szava szól, és minden szava múltán a fiatal fejében képek csillannak, miként magyarázza a teendőt.
- A lánc a lábamon feloldható, ám szükség van hozzá sárkányvérre, Iolanthe lantjára és sertia sziromra, amelyek mind a közeli várban lakoznak, és a vár hercege már járt is erre, kérleltem is, de a szíve sötét, a lelke kárhozott, és nem sietett segítségemre... Nem tudhatod milyen szörnyű ez a fogság, míg át nem éled ó nem tudhatod! - a lány hangja elcsuklik, ahogy a tekintetét most az egyszer lesüti, és finom arcán egy gyöngyfénnyel csillogó csepp szalad le.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 15, 2011 7:33 pm

A lovag szíve megesett a lányon és volt is bátorsága elég. Ám egy ideig gondolkodott rajta, hogy mit is tegyen. Végül megszólalt, elég magabiztosan, mert most már kívül belül az volt.
- Rendben, elmegyek neked a várba és megszerezem a szükséges alapanyagokat, akkor, ha miután kiszabadítalak velem tartasz utamon.
- Veled tartok, megígérem!
A lovag ekkor összeszedte a holmijait, lova is már végzett az ivással. Felpattant hátára és már el is viharzott, csak épp fogalma sem volt merre. Míg ezen tanakodott a távolból meghallotta a lány hangját.
- Kérlek gyere vissza hamar!
Főhősünk most már lova hátán szelte a levegőt. Egy hegy felé indult, hátha a tetejéről megláthatja a várat.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Pént. Dec. 16, 2011 8:51 am

Sir Ralferin, mert hát így hívták a lovagot, most már nem ráérősen, hanem szélsebesen vágtatott, és azon morfondírozott, hogy mennyire eltért eredeti uticéljától, de hát mindig is kalandokra vágyott, így nem szegte kedvét, hogy végre a hőn áhított izgalom csöppent az ölébe. A hegy árnyékában köszöntött rá az este, a lovat pedig nem akarta olyan kihívás elé állítani, hogy a sötétben kaptat felfelé. Miközben lepattant a hátáról, és elkezdte kikötni egy fához, mocorgást hallott a fák közül. - Ki van ott? - Kiáltott be haragosan, mire egy öregember kukkantott ki az egyik fa mögül. - Fordulj vissza jó lovag, ármány vár rád, ha tovább indulsz. Sötétség, és halál... - Azzal köddé vált.

//Kérem, hogy mindenki tartsa a kb 5 sort, és ne tördeljük meg az irományt sok enterrel, köszi!//

Tárgy: Re: Közös történet 1. Pént. Dec. 16, 2011 10:03 am

Meglepetten állt néhány percig, vajon látomás volt csak az öregember az éhség miatt, mely már órák óta gyötri, vagy valóban látta és hallotta őt? Újra lovára pillantott, de valahogy most sem tűnt segítőkésznek, békésen legelészte a füvet.
-Könnyű is neked Genteris, fű szinte mindenhol terem. - Sóhajtott egyet, majd újra belenézett a táskájába, de nem változott a helyzet, étel még mindig sehol. Elhessegette a sötét gondolatokat, és úgy döntött megpróbál valami harapnivaló után nézni, madara, nyulat, szarvas elejteni, hiszen nem mentheti meg a szép hölgyet, ha közben éhen pusztul az erdőben. Elő is kerül egy íj, bár a lovagok ritkán alkalmaznak efféle fegyvert, de ő mégis jártas volt a vadászat tudományában. A fák ágára elhelyezett néhány figyelemfelkeltő csengős jelzőt, hogy ne hagyja csak úgy magára a lovat, majd bevette magát az erdőbe. Túl messze nem akart távolodni hátasától, bajban lenne, ha még őt is elveszítené.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Pént. Dec. 16, 2011 11:45 am

Sir Ralferinnak sikerült elejteni egy nyulat, de sajnos szegény beteg volt. A lovag úgy gondolta, talán ha elengedi, akkor mint a mesében, később a segítségére siet. Mekkorát tévedett! A kis nyúl sérülten elszaladt. Most már elég hülyének érzi magát, de újra neki indul az erdőnek. Semmi. Annyi történt, hogy miközben vad után járt, kelt, hangokat hallott meg. Elindult annak irányába. Hamarosan egy kunyhót látott meg, melyben az az ember főzött egy nagy üsteben, aki ezelőtt figyelmeztette. Az üst körül egy béka ugrált. Neki mondta az öreg a magáét:- Láttad Ed, hogy mekkora balfácán volt az a gyerek! Azt hitte, hogy csak egy szellem, vagy illúzió vagyok! Hogy mi? Mi az, hogy ott leskelődik egy bokorból?-Az öreg megfordult, de szerencsére nem látta meg a lovagot.-Én nem látom. Most az öreg elindult a fiú irányába. Szegénynek fogalma sem volt arról, hogy mit tegyen. Elfusson, amit meghallhat a ember, vagy itt maradjon, kockáztatva azt, hogy megtalálják. A döntés előtte áll.....

Tárgy: Re: Közös történet 1. Pént. Dec. 16, 2011 6:18 pm

A nevem Sir Ralferin - gondolta magában - és nem kenyerem a megfutamodás! Azzal jobb keze lassan kardmarkolatára csusszant. Olyan ez az ember - vagyis ő maga úgy gondolja - mint a mai értelemben vett Chuck Norris. Hogy értem ezt? Nos, kedves olvasó, Chuck Norris maga az Isten! Gondoljunk csak bele... Jézus képes volt a vízen járni. Chuck a betonban is tud úszni! Na, de vissza a történethez. Hősünk magába fojtja a levegőt, keze ugye a markolaton, de nem mozdul. Jó, rendben, nem futamodik meg, na de azért direkt csak nem keresi hát a bajt! Még néhány lépés... Néhány lépés múlva odaér hozzá az öreg, és annak ki tudja, mi lesz a vége?! Egy pillanatra hátrasandít a jobb válla fölött, hogy azért a biztonság kedvéért tudja, merre lehetne menekülni, majd tekintetével ismét visszafordul öregurunk felé, és amikor már csak néhány méter választja el őket egymástól, kiugrik a bokorból, mint rejtező vadállat, mikor a zsákmányra veti magát...

Tárgy: Re: Közös történet 1. Szomb. Dec. 17, 2011 2:00 pm

A lovag végül bevárta az öreget, aki nem olyan régen figyelmezette, az apó pedig joviális mosollyal lépett felé, és intett. - Jer csak be ifjú hős, éppen lekvárt főzök, kóstold csak meg. - Ralferin morogva bólintott, nem éppen ilyen ebédre vágyott. Belépett hát a kunyhóba, ahol a békán kívül még egy borjú nagyságúra megnőtt óriáspuli kaffogott rá barátságtalanul. - Nos, miért mész hát a kastélyba? - Kérdezte a remete. A lovag azt nézte, hogy hova tudna leülni, de hellyel még nem kínálták, így a falnak támaszkodott, remélve, hogy a paci közben nem kószál el. - A tó hölgye kért meg, hogy segítsem ki a rabságból, de annyi mindent kéne összerabolnom, hogy nehéz ezt hősi küldetésnek felfogni, ellenben az eredeti utam Kürtvárba vezetett, ahol magával a királlyal volt találkozóm, de hát nem utasíthatom vissza egy hölgy kérését. - A remete rosszindulatúan nevetett. - Nem hölgy az, balga ifjú. Mit gondolsz, miért zárták oda?

Tárgy: Re: Közös történet 1. Vas. Dec. 18, 2011 4:04 pm

- Hát azt én nem tudom. - Rántja meg lovagunk a vállát. - Talán... Talán Te tudod? - Kérdez vissza, majd a falnak támaszkodtában Isten küldte villámcsapásként érkezik a felismerés. - És azt honnan tudod, hogy én a várba tartok? Azt hiszem, nem mondtam egy szóval sem. - Erre az utolsó mondatára elgondolkodik, koránt sem lehetséges, hogy tényleg nem mondta, az is lehet, hogy csak az események zavarták össze hirtelenjében. Közben azért néha megpróbál kifelé pislogni, hogy hűséges lovacskája meg nem riad-e valamitől, mert akármennyire is összetartoznak, no, egy vaddisznó vagy egy kígyó könnyedén el tudja vágni kettejük között a ragaszkodás szilárdnak és erősnek tetsző, ám annál egyszerűbben eltéphető kötelét.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Kedd Dec. 20, 2011 3:56 pm

Az öreg csak elmosolyodott a lovagunknak reagálásán. -Talán valami szemfényvesztőnek gondosz?- Kérdi az öreg, aki békésen üldögél tovább a kis sámliján. Hősünk gyomra újra megkordul és makacsul követeli a mihamarabbi élelem elhelyezését. -Nem gondolom, mivel, ha az lenne akkor már valószínűleg régen nem élnék.- Válaszol a remete kérdésére, majd az említett személy felkel ültéből és egy pillanatra eltűnik az egyik ajtó mögött, mire visszatér kezében egy fél kiló cipó és egy kis kolbász hever, amit gondosan becsomagol egy üveg borral megajándékozva majd odaadja Ralferinnek. -Vidd csak, nekem van még belőle. - Lovagunk megfogja és hálás tekintetet vet a vénségre. - No fiam csak annyit tanácsolok, hogyha jót akarsz magadnak azt a nőszemélyt hagyd a vízben láncolva úgy ahogy van.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 22, 2011 11:01 am

- De miért? - Kérdez vissza hős lovagunk, immár egy fél kilós cipóval, egy rúd kolbásszal és liter borocskával felvértezve - már a tudat is eléggé megnyugtatja háborgó gyomrát. - Hogyan árthatna nekem egy ilyesféle nő...? Egy ilyen védtelen és gyengéd nő, aki még a láncot sem tudja letépni magáról, hogy kiszabadulhasson a tó rabságából? - Látszik hősünkön, hogy egy kicsit talán még bántja is férfiúi és lovagi büszkeségét, hogy az öregecske remete olyan gyengének nézi, hogy úgy gondolja, nem tud majd elbánni egy esetlegesen támadásba lendülő, gyenge kis nőcskén. Hát nem olyan fából faragták őt, kérem!

//Sajnálom, hogy ilyen rövid, de nincs ihlet, viszont azt meg nem akartam, hogy itt így most megálljon a sztori. :/ //

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 22, 2011 11:19 am

Az apóka sóhajtva rázza meg a fejét. "Mégis ennyire buta lenne?" Suhan át a gondolat a fején, miközben újra végigméri a lovagot. A sisak alól néhány kósza szőke tincs kandikál ki, no igen, ez sokat sejtet. Mint apa a hülyegyerekének kezdi el fejtegetni a talányt szépen lassan, tagoltan. -Kedves fiam, a tóba zárt hölgy egy boszorka. A láncait csak különleges hozzávalóval tudja elvágni, ezért kért meg téged, hogy azt hozd el neki a várból. Ez a lánc blokkolja mágikus erejét, de ha kiszabadul...senki sincs biztonságban erejétől! -Ralferin szemében értelem csillan, majd hümmögve bólogatva tör egyet a kenyér sarkából. Hiába no az evés talán az agytekervényeket is jobban beindítja. Már csak az a kérdés, hogy vajon ki mond igazat? A hölgy is hazudhat, ám az apót sem ismeri, így ő is lehet galád csaló. Végül bólint és úgy dönt a távozás útjára lép. Csak ő járhat utána, hogy mi is a teljes igazság.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Csüt. Dec. 22, 2011 5:01 pm

Ahogyan kilépett az ajtón villant fejébe a tudat, hogy akármelyikőjüknek is lesz igaza, gondol itt a remetére illetve a szép hölgyre biztos, hogy abban várban más jó dolgok is lehetnek, mint a kiszabadító tárgy. Így hát jobb ötlet híján és mivel már kaland is jórészt elkerülte az utóbbi hónapokban elindult az ismeretlen felé. Paripáját egy kurta füttyentéssel magához hívta, majd kedvesen megsimogatta. -Lám mindketten jóllaktunk, ideje indulni!- Csapkodja meg az oldalát, majd könnyedén felpattan az állatra. -No lám mennyivel könnyebben megy ez is tele hassal. Gyíí.- Indulnak az ösvényen, amiről idefele tértek le. A Nap már nyugovóra tért, így a félhomály és utána a sötétség honol a tájon. Hősünk azonban nem hátrál meg az ilyen apróságok miatt. Vérében dúl a kalandvágy, álmosság kerüli, csak megy és megy órákon át.

Vendég

De hát öt sem kerülheti túlsokáig az álvatlanság, és hát a lovaglás is kimeríti, s sajgó végtagjai lassan egy puha ágyért megadnának mindent. Azonban fényeket egy darabig még nem lát, de a szerencséjére egyszeriben mintha megtalálná kívánságba rejtett gondolatát, és egy pislákoló fény derengését véli felfedezni pár mérföldre maga elött. Ahogy lován fáradtan megérkezik, látja hogy egy kisebb fogadó, vagy inkább csak 2-3 személyt elszállásolni tudo kis parasztház amire bukkant, itt a semmi közepén valahol, de talán egy ágy még akad egy kalandornak, s az istállóban meghúzhatja magát paripája is. Etelre, italra valószínüleg már nem lesz gondja, hisz az apó ellátta, meg hát ilyen késön a háziasszonyt sem szabad noszogatni hogy adjon neki ételt. Ugyhogy lovát a ház elött lévö oszlophoz köti, és bekopogtat az ajtón.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Hétf. Dec. 26, 2011 10:43 am

Senki nem válaszolt, belépett hát az ajtón, és valóban fogadó volt, ahogyan az a cégér is jellemezte, ám mégis tágasabbnak tűnt, mint kívülről hitte. A bent tartózkodó vendégek már tök részegen mulatoztak, nagyban folyt az ünneplés, és a lovag is látta, hogy fel van díszitve az egész hely. A fogadóshoz sietett, és mielőtt rendelt volna, érdeklődve kérdezte meg. - Talán esküvő lesz itt? - A fogadós furcsálkodva pillantott rá. - Messziről jöhettél jó lovag, ha ezt sem tudod. Kürtvárban a következő három napban ünneplik meg Szerelmes üstökös visszatérését. - A lovag helyet foglalt, és hümmögve rendelt ő is a vacsorából. Ki kéne derítenie, hogy vajon mi lehet a tó hölgyének, az öregembernek, és a hercegnek a kapcsolata, mert nem igazán sikerült ezt kibogozni. Ám hogy pont ünnepkor fog érkezni, nem biztos, hogy jó dolog, hiszen a kutya nem foglalkozik majd vele. Pedig annak idején az apja megmentette a Kürtvári herceg életét, ezt sem kellene elfelejteni, ha tárgyalásra kerül sor... Ekkor odalépett hozzá egy hányásdarabokkal tarkított hajú részeg. - Ugye milyen jó a muri?

Tárgy: Re: Közös történet 1. Kedd Jan. 03, 2012 12:02 pm

Kicsit undorodva nézett az előtte álló csapzott manusra, aki teljes mértékben ellentmond annak, amit végül is hősünk lovagi magatartásnak hív. Bólogat neki, majd próbál minél messzebb húzódni a személytől és visszafordul a csaposhoz. -Egy sört legyenszives.- Int neki, hiszen nem részegedni fog, hanem csak iszogat, azért merőben eltér a két fogalom egymástól. Miután kihozták neki a folyékony kenyeret maradásra húzta a csapost. -Egy pillanat! Előbb említette azt a bizonyos üstököst. Tudna mondani valamivel bővebbet erről az eseményről vagy hogy miért is ünnepelendő dolog ez?- Kiszolgáló erre természetesen nagyot hőkölt hátra. Szinte mintha valamiféle trágár szót mondott volna úgy kerekedett ki a szeme. -Barátom tényleg messziről jöttél, ha még ezt sem tudod.. No de, hogy ne mondjad róla, hogy mennyire istenkáromlás lenne eme tudástól való megfosztás, hát elmondom néked.-

Tárgy: Re: Közös történet 1. Kedd Jan. 03, 2012 3:36 pm

A lovag tehát iszogatta a sört, és figyelmesen pillogott a csaposra, az pedig bele is kezdett. - Minden évben feltűnik az üstökös, amiről úgy gondolják, hogy csupa boldogságot hoz, ám még sosem volt ilyen közel hozzánk, holnap este lehet majd látni az égen. Az ünnep különlegessége, hogy ilyenkor nem számít, hogy ki gazdag, ki szegény, mindenki együtt ünnepel. Ha a városba tartasz, akkor a legjobbkor, már bizonyára karnevállal fogsz találkozni. - A lovag okosan bólogatott, és eltette magát éjszakára, hogy reggel korán tudjon indulni.

Tárgy: Re: Közös történet 1. Szer. Jan. 04, 2012 10:07 am

Másnap kicsit később kelt a szokványosnál, hiszen mondhatni elég későn feküdt le az este. Nap már bőven csiklandozta a hasát mikor kinyitotta szemeit. Gyorsan felöltözött, összepakolja kevéske motyóját, majd kimegy. Paciját megpaskolja és útnak is indult a város felé. Fél napi zötykölődés után elérte célját. Valóban igazat mondott a csapos, tényleg karneváli hangulat uralkodik. Lepattan lováról majd úgy folytatja útját. Rengeteg árus van megannyi furcsa ember és állat. Egyik oda is megy hozzá, majd tenyerét összesúrolva átlátszó mosollyal leszólítja lovagunkat. -Ó nemes Uram! Nem érdekelné méltóságát színaranyból készült óráim?- Hősünk figyelmen kívül hagyja és megy tovább, de csak nem hagyja annyiban a kínálkozó aranyeladó. -Nem? Jól van, jól van. Na és mit szólna szépséges selyemkendőimhez? Hölgyek ölnének ilyenekért, biztos ilyen délceg Úrnak nem egy hölgy adta már a szívét oda!-

Vendég

-Nincs még asszonyom, és ha ölnének valóban érte, akkor meg drága is lehet, nem? Mennyit kérnél érte? néz az árusra kicsit kíváncsian, mert hát úgy gondolja hogy a titkokat kiderítse, ahhoz jó egy kis felvezetés, nem támadhatja le csak úgy az embert/embereket. Az árus kicsit felméri hogy mennyi az a reális ár amit még meg is adna neki ez a délceg lovag, majd egyszer csak kiböki az összeget. -Nos, hát 2 aranyért a tiéd lehet ez a piros selyem sál, és ez az arany gyolcs fejkendő. mondja az árat, majd a férfi elé áll, hogy ha kell eréjesebben alkodjon vele vagy ilyesmi. De a lovag sem rest, úgyhogy nekiáll alkudozni. -Nem vagyok annyira nagy kendő szakértő, de ezek cseppet sem érnek meg ennyit....feleli, miközben az egyiket a kezébe veszi és jobban felméri a helyzetet, majd hát a nagy tolongás közepette egy ksifiú furakodik közéjük, és az erszényét ellopja lovagunknak, aki ezt meg is érzi, hisz az oldalára volt csak simán kötve....-Tolvaj, fogják meg....fut utána, és miközben követi a szemével hogy merre tünik el, lohol utána persze, majd egy kis sikátor féleségben elkapja*

Tárgy: Re: Közös történet 1. Hétf. Márc. 26, 2012 8:00 pm

Szerintem igencsak megakadt a meskete. Szabad-e újat kezdeni? Ha igen, akkor meg is tenném... (: