Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

- Felicity. * biccent egyet, majd helyet foglal a széken.*
- Igen, új vagyok, körülbelül három hete érkeztem. * magyarázza, miközben a helyiséget kémleli. Most veszi észre, hogy milyen szépen is van berendezve. Artemisre néz, amikor bocsánatot kér tőle.*
- Ugyan, semmi baj. * legyint egyet mosolyogva Felicity* - És igen, egyetértek, legalább van társaság. * bólint. Örül, hogy Artemis ilyen barátságos és kedves vele szemben, nem mintha eddig nem ilyen emberekkel találkozott volna, de ezen nem is akar változtatni. Számára is szimpatikus Artemis, de nem a nagylelkűsége miatt, hogy kifizette a teáját. *

-Szia!Szivesen,nem mindig fizetek idegeneknek akármit de te szimpatikus voltál!Artemis vagyok.A macskám meg Milo.Új vagy erre?Gyere ülj le van itt hely bőven.*Mutat a székre majd figyeli a reakciót.Majd int a pincérnek aki hozza a teát és tovább áll.*-Ne haragudj,hogy így le rohantalak nem szokásom csak egy kicsit rossz egyedül ülni te is magad voltál és így jobb.*Mosolyog rá majd tovább figyeli az eseményeket.

* Leteszi az asztalra a csészét, melyben már alig van tea. Nagyon ízlik neki ez a fajta és úgy tervezi még fog errefelé jönni. A pincérre néz, majd előkotor egy kis pénzt, hogy kifizesse a teát, de eléggé meglepődik, amikor közli vele, hogy az egyik vendég fizeti neki. Alig ismerik őt és ráadásul egy idegen fizet helyette.Felicity gyorsan megissza a maradék gyümölcsteát, majd feláll és odasétál a lányhoz. *
- Szia. * köszön neki haloványan elmosolyodva. * Köszönöm az előbbit. * utal a teás dologra, majd észrevesz az asztal alatt egy mozgó állatot. Mikor jobban rá fókuszál látja, hogy egy macska az, feltételezi, hogy a lányé.*

*Magányában nem tudott hová menni így Teába folytja bánatát.Eléggé rosszul viseli,hogy most már egy barátja sincs és nem is foglalkozik vele senki.Már egy jó ideje itt tartózkodik mikor egy új jövevényre figyel fel.Nem ismerős neki,hiszen nem látta még itt.Int a pincérnek,hogy a teát amit iszik majd Ő fizeti.A ruhája a télies időhöz igazodik.Vastag bunda csizma harisnya,fehér garbó és fehér szoknya.Kabátja is hó fehér ami most szárad.Daimonja az asztal alatt fekszik mellette a szokásos tej adag amit lassan fogyaszt.*~Szerinted ki az a leányzó?*Teszi kérdését fel a macskának.*~Nem tudom valószínűleg új tanuló.*

* Magasra tette a mércét, hisz most nem az iskola körül sündörög, hanem egyenest Nellond teaháza felé vette az irányt. Sikeresen elért ide is, úgyhogy, amint belép a teázóba és klubba rögtön helyet is foglal az egyik asztalnál, mely az ablak mellett helyezkedett. Még nem járt itt, ezért eléggé új neki a környezet. Néha-néha elgondolkodik az útvonalon, melyen jött, mert tájékozódó képessége nem a legjobb, ezért most memóriájára kell hagyatkoznia. Hosszasan nézegeti a teaházban lévőket, majd azon kapja magát, hogy innia is kéne egy teát, hiszen mi másért jár az ember teaházakba?! A sok teafű közül nem is tu választani, mindegyik érdekesnek tűnik, végül kiválaszt egy gyümölcsöset, amit pár perccel később meg is kap. Lassan kortyol bele a tűzforró italba, nem lenne jó, ha megégetné vele a nyelvét, mert egész nap kellemetlen érzés lenne. *

*Nye nem hajlandó bemutatkozni, úgyhogy Mei elkezdi törni a fejét, hogyan keresztelje el a fura alakot. ~Lehetne akár Belzebub is...~ Ám az ötletet elveti. Nem nagyon gondol arra, hogy mi lesz, ha iszik. Nem gyakran volt részeg az elmúlt 19 év alatt, itt az ideje bepótolni. Ez a spontaneitás éjszakája.Ő is magasba emeli a tequilát, ránevet Natira és lehúzza a rosszízű löttyöt.*
- Meggyilkoltam? Mai napig nem tudom pontosan mit csináltál szegény malaccal. De kirúgtak miatta és nekem az egészhez semmi közöm. *replikázik vigyorogva. Nem veszekedni akar, de nem tudja szó nélkül hagyni a gyanúsítgatásokat.*
- Te ölted meg szerencsétlen Süvit! *vádol most ő, tőle szokatlan módon vigyorogva és hangosan. Mintha az a kevés alkohol már éreztetné a hatását. Hova tűntek a bolgár enzimek, vajon mi lett velük?Mikor Nye felugrik a pultra azért eltátja a száját, viszont a chippanddale show hallatára eltakarja a szemét, hogy ezzel is jelezze, semmiképp se szeretné látni. Mikor elveszi a szeme elől a kezét már ott van a zombi a pulton.*
- igazán megható, de honnan szedted a zombit? Ez életem legbizarrabb ajándéka. *eszébe jut az eddigi legszörnyűbb, az anyukája által kötött, hatalmas tízessel ellátott szülinapi pulcsi... A zombi határozottan üti. Mikor elkezd táncolni Meimei úgy dönt jobb lesz menekülőre fogni. Kikapja a Névtelen Nye kezéből a pezsgősüveget, másik kezével megragadja Nati kezét és a táncparkett közepe felé veszi az irányt. Neki ebből elég volt. Kicsit forog a gyomra a hullaszagtól, de a pezsgő ezt is elnyomja. Határozottan jobb, mint a tequila. Üvegből iszik és még táncol is, bár csak visszafogottan. A tánc nem az ő mozgásformája, de minden tőle telhetőt megtesz.*

//Fagy.//

* Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ha jól alakul az este, talán bekéreckedhet valamelyik lányhoz éjszakára. Viszont minden bizonnyal mindketten Nezás diákok, így ez a terv gyorsan elhalódik. Azon a helyen ő nem tölti az éjszakát. Nem zavarják azonnal el, és még szóba is állnak vele. Első lépésnek nem rossz, ha józanul már megvan ez, részegen akármi is lehet. Csak nehogy jobban bírják a piát, mint ő. *
- Jajj, mindig a hülye nevek. Nem mutatkoztam be, mert minek. Úgyis elfelejtem mindenkiét, nem várom el, hogy az enyémet tudják. Üdv Nati! Szóval szülinap, mi? *fordul Meihez* - És csak iszogattok itt nyugodtan? Ez nem állapot, annak meg kell adni a módját. * Üdvözlésre emeli tequiláját, de koccintgatással nem szereti húzni az időt. Legurítja gyorsan, és közben már integet is a csaposnak, hogy jöhet a következő kör. * - A malacot Mei barátnőd gyilkolta meg. Megmenthette volna, de nem élt a lehetőséggel. De ne foglalkozzunk ilyen szomorú dolgokkal.
* Félrerakosgatja a pulton előtte heverő tárgyakat, majd felkapaszkodik a pultra. Úgy érzi magát ott állva, mint valami szabadságharcos a barikád tetején. Lábaiban már érzi a bugit, ütemesen rángatózni kezdenek maguktól is, pedig ő maga nem is kart a pult tetején táncolni. *
- Boldog szülinapot ninjalány! Kapsz tőlem egy ingyen chipanddale showt. * Megszorítja a csuklóján lévő varázstárgyat, a Ritka riasztó relikviát. Sok vendég megdöbbenésére egy eléggé lepusztult alak jelenik meg a bárpulton Nye mellett. Egy zombi. *
Gyerünk Bruti, üdv köztünk. Táncolj szépen az ünnepeltnek. De szexi légy ám, vagy mehetsz vissza a sírodba szomjasan. * Aki látott már valaha furcsa dolgokat, az is elhúzná most a száját. A Bruti nevű lény ugyanis hű jószág, nekiáll teljesíteni az utasítást. Szakadozó, zombis mozgással táncolni kezd Mei előtt. Nye eközben kikap a pultból egy üveg pezsgőt, persze fizet is érte gyorsan, nehogy kiebrudalják idő előtt. Felbontja gyorsan, meghúzza az üveget, és most már tényleg táncolni kezd. Karját Nati felé nyújtja, hátha neki is kedve támad egy kis pult tetején táncoláshoz. *

*Bár meggyőződése, hogy az ajándékozáshoz és általában az emberi kapcsolatokhoz is analfabéta, úgy tűnik, az ajándékkal mégsem lőtt mellé, és természetesen a csomag mellé ölelés is járt. Viszont igazság szerint estére már alig-alig tudja nyitva tartani a szemét. Újkeletű rémálmai nagyon meggyötrik mostanában, de már csak Meimei kedvéért is igyekszik jó képet vágni az estéhez, és nem lefordulni a bárszékről. Ez utóbbi majdnem tényleg megtörténik, ugyanis valaki hirtelen hátulról húzni kezdi a székét, mire az orosz lány heves kalimpálásba kezd, hogy megtarthassa az egyensúlyát. Mire felocsúdik a meglepetésből, már egy ismeretlen srác hátát bámulja, aki nemes egyszerűséggel leült közé és Mei közé, székestül. Kezd egy kicsit felpaprikázódni, főleg mikor a pofátlan alak őróla tudomást sem véve elkezd beszélni a barátnőjéhez. erősen fontolgatja, hogy valahogyan közbelépjen, amikor a helyzet többé-kevésbé rendeződik, és bemutatják az ismeretlennek.*
- Üdv, Névtelen. *Biccent neki. Határozottan nincs ismerkedős kedvében, és reméli, hogy ezen a tequila segít majd egy kicsit. Bár, ha jobban belegondol, mi történt a múltkor, mikor becsípett... nem, lehet hogy mégis jobb lenne józannak maradni.*
- Miféle malac? *Kérdezi értetlenül, majd a fiú kérdésére is válaszol.* Meimei szülinapját ünnepeljük. *Egyenlőre a jégkirálynőt játssza, semmi mosoly vagy hasonló nem látszik az arcán, de ez valószínűleg változni fog, csak az a kérdés, hány kör után. A hangulatukra vonatkozó megjegyzést egy olyan pillantással nyugtázza, amitől - reményei szerint - még egy máglya is jéggé dermedne.*

*Reggel Nati ébresztette és ő annak ellenére, hogy rögtön figyelmeztették, hogy ma van a szülinapja kissé álmatagon morogva ült fel az ágyában. Nemsokára megérkezett elé a csomag, amit mosolyogva, de irtózatosan lassan bontott ki, csöppet artikulálatlan köszönömök közepette. Mikor meglátta a csomag tartalmát az aranyos feliratú pulcsit csak csukott szemmel kitárta a karját, hogy jelezze, meg szeretné ölelni legjobb barátnőjét, ám nem fog megmozdulni, mert egyrészt szülinapja van, másrészt még félig alszik. I'm a monster in the morning. Mennyire igaz. este azonban a másnapi tanítás ellenére bemennek a Jeniliába. A pultnál iszogatják épp koktéljaikat. Mei elsőre egy ízléstelen, giccses, de vicces koktélt választ, míg Nati a tőle megszokott egyszerűséggel mojitót. Időközben megjelenik a színen a disznós srác. Mei úgy tudja kirúgták és most nem érti, hogy akkor mit is keres még Nellondban? Nem úgy tűnt, mint aki nagyon a varázsvilághoz lenne kötve. Szándékosan elfordul, fel ne ismerjék, de nincs szerencséje. mikor Nye leül melléjük elhatározza, hogy kedves lesz és sérthetetlen. Mindeddig kedélyesen csevegtek, ám a hívatlan társaság szerint nem elég jó a buli. Mei fejében is megfordult már, hogy el kéne kezdeni táncolni, de inkább vár vele azokra az emlegetett tequilákra.*
- Te se mutatkoztál még be... Szóval Izé, ő itt Nati. *mutatja be barátnőjét mosolyogva. Ma este tényleg nem zavarja a fiú fura modora, inkább szórakoztatónak találja.*

* A hideget azt bizony ő is érzi. Főleg, hogy a jól megszokott módszerrel közelíti meg a kricsmit, vagyis gyalogol. Teleportálni csak ritkán szokott, ahhoz bizony le kell csúsznia néhány liter alkoholnak. Aztán egyik percben itt, a másikban teljesen máshol, másnaposan, alig élve. Álláig felhúzott bőrdzsekiben, farmerben és sportcipőben lép be az ajtón. Nem ünnepel születésnapot, és tudtával semmilyen walesi nemzeti ünnep nem esik mára. Csupán még mindig nem oldotta meg teljesen lakhatását, így megint egy lebujban akar éjszakázni. Közben meg kiereszti egy kicsit a gőzt. Egyenesen a pulthoz sétál, majd rendel egy tequilát, mellé pedig egy sört. Brifkójában turkálva fancsali képpel vesz tudomásul, hogy jó ha egy hétre elegendő kápéval rendelkezik, lassan tényleg időleges valami bizniszt lebonyolítani. De addig is ne búsuljunk, legyünk jó britek. Rúgjunk be, aztán lesz ami lesz. Legurítja a kézhez kapott felest, megrázza a fejét, hogy kiszellőztesse a hirtelen bejutó alkoholgőzt. Fújtat egyet és körbetekint. Nem kell sokáig nézelődni, megpillantja maga mellett a kiscsajt, akivel mindig a piac környékén fut össze. Nagy kár, hogy anno nem vette meg a disznót, most annyival is több lenne a kasszában. Mellette egy másik lány, vélhetően a barátnője, mivel ugyanolyan hallgatag, mint ő. Egész pofásan kirittyentette magát a két leányzó. Lássuk mennyire parti arcok. Odaporoszkál hozzájuk, és Nati bárszékét megragadja. Arrébb húzza azt Natistól, épp csak annyira, hogy legyen hely a két lány között annyi, hogy oda ülhessen. Visszaszalad saját bárszékéhez, majd helyet foglal a két lány között. *
- Kézcsók a hölgyeknek! Látom elég álmatag a buli, fel kéne dobni kicsit. Máhsztró, lökjön ide nekünk egy kör tequilát! * Mei felé fordul elsőként.* - Be se mutatsz a barátnődnek ninjalány? Ha tudom, hogy ilyen ismerőseid vannak, olcsóbban is adtam volna a röfit. * 180 fokos fordulat, a másik lánnyal is törődjünk picit, úgy illik. * - Mi járatban errefelé? Ilyen lehangoló bulizókat is ritkán látni.

- Boldog szülinapot! *Ezzel a kiáltással ébresztette ma reggel az egyébként csendes és visszafogott Nati legjobb barátnőjét. A kicsilány az ajándékot sem úszta meg, egy közepes méretű, puha csomag landolt az ágyán, amiből egy feliratos póló került elő. Az orosz lány egyáltalán nem volt biztos benne, hogy értékelni fogja az ajándékot, de tudja magáról, hogy béna az ilyesmikben. Most viszont már este van, és a két barátnő éppen a Jeniliába tart, hogy ünnepeljenek. Nati egy zöld kockás, fűzőszabású felsőt visel, fekete miniszoknyával, és kivételesen még a bakancsait is otthon hagyta, helyettük egy pár fekete csizma díszeleg a lábán. Nem tudni, mennyi szerepet játszott a ruhái kiválasztásában az a tény, hogy egy bizonyos nellondi fiatalember is le szokott nézni a klubba ilyenkor, de az biztos, hogy az ajkait nem ezért rúzsozta feketére. Értelmeset sajnos nem nagyon tud mondani, az elmúlt hetekben furcsa rémálmok gyötörték, ezért nem sokat aludt - de legalább a fekete karikái passzolnak a rúzsához, vagyis passzolnának, ha nm tüntette volna el őket némi alapozóval. Ő a maga részéről egy mojitót iszik, és bár nem tehet róla, igen gyakran pillant az ajtóra.*

*Egészen hideg március végi este van. Normális ember az orrát se dugja ki otthonról Mei és Nati azonban, persze kizárólag teleportokon keresztül a Jeniliába tartanak. Mégpedig nem is akármilyen alkalomból, hanem mert a kicsilány épp ma lett 19 éves és ezt meg kell ünnepelni. A különleges alkalomból még Mei is csinosan öltözött fel. Mivel az utcára úgyse mennek ki egyetlen ruháját vette fel. Igazi alapdarab, térd fölé érő fekete, ízlésesen kivágott csípőtől bővülő. Néhány perc alatt lenn vannak. közben Mei leginkább mindennapi semmiségekről beszél, de nagyon szívesen hallana valami értelmeset natitól. nagyon sajnálja, hogy csak ketten vannak, jó lett volna már bulizni egy jót, mert ő talán még Exannal járt utoljára itt. Mikor átérnek a teleporton lefelé eszik az irányt. A pultnál kiválaszt egy szivárványszínű, szikrázó gyümölcsízű koktélt és nagyon reméli, hogy az nem vágja fejbe alkoholhoz nem szokott fél-ázsiai szervezetét.*

[Holnap délelőtt]

-Ez mindenképp jó ötlet, most tényleg bőven elég ennyi. Én meg bezzeg nem tudok neked ilyen listákat felhozni, maximum futó ismerősök, akik közül akad, akinek én se tudom a nevét. Ciki, de ez van! *Rántja meg kicsit a vállát. Igen szerencsére azért oldódik kicsit, de az tuti, hogy majd este ez még erőteljesebben fog menni, amikor majd már legalább pár pohár sört, vagy egyebet legurított.* -Nem baj, ha már le van írva, akkor talán könnyebb megjegyezni, és majd estei kikapcsolódásnak nézegetem...altatónak. *Neveti el magát kicsit, egész röviden, de legalább nevet, már egészen célközelben vannak, ami a kedvét illeti. Bizonyára azért is, mert a saját múltja, mint téma már nincs annyira terítéken. A családi kapcsolatrendszer terén erőteljesen bólogat, újabb nevek, de majd családfában jobban helyezni tudja őket.* -Azt hittem, hogy úgy...de értem akkor és az tényleg nem lenne jó, ha meglincselnének. *Teszi hozzá még egy apró mosollyal, és mostmár tényleg ideje lenne indulni, mert még kell neki szoba, meg esetleg valami ebéd, hiszen a vonaton evett valami fél péksüteményt, de azért az már lassan erőteljesen kezd kiürülni.* -Jól van a szoba jó lenne, előásom a zöld cuccokat. *Feltápászkodik mostmár, magára kanyarítja a téli kabátot, hiszen azért cudar egy hideg van kint, meg a bőröndöt is előrángatja az asztal alól. Persze fizetni sem felejtenek el, és a nagyobb tatyót megköszöni, hogy Ewan segít elvinni a tükörig, a válltáskát meg szépen felveszi és irány a kúria. Végülis az iskola miatt jött ide, csak kissé leragadt Nellondban.*

[Holnap délelőtt]

- Na igen, elég sok ismerős van akiről tudnék mesélni, de majd szépen, sorjában. Egyelőre maradjunk a családnál, az is eléggé bonyolult. *És akkor még bele se ment mondjuk az anyai ágról való fél-testvéreibe... nagy eséllyel azért, mert abszolút nem érdeklik, és még a nevüket sem tudja. Azt viszont látja, hogy mintha Libby azért oldódna egy kicsit... na majd este, ott lesz alkohol is, akkor talán több eredményt ér el.* - Majd rajzolok családfát, ha gondolod. De vigyázz, mert akkor lesz rajta egy csomó olyan ember is, akit még nem is mondtam. Jó, csak négy... *Javítja ki magát mikor utánaszámol, bár alighanem Libbynek most négy új ember is sok lenne.* - Értem, mire gondolsz, de nem jönne össze. Tyler házas, és nem Faye-t vette el... Damian is jár valakivel, aki nem Melinda, és Artie-nak, aki velem egyidős, szóval neki is van kedvese. És mindenki szerint irtó aranyosak együtt, szóval nem csak én nem akarom szétszedni őket, de meg is lennék lincselve, ha megpróbálnám. *Nevet is ennél a résznél, de Artie pasija tényleg közkedvelt mindkét családban.* - Még nem tudom pontosan, ahhoz először Melt is le kellene vadászni. Tudod mit, szerintem keressünk neked szobát, vegyél fel valami zöldet, aztán keressük meg. *Ajánlja, és ha a lány engedi, akkor segít vinni a cuccait is, meg minden, majd elindulnak szobára és Melindára vadászni.*

[Holnap délelőtt]

*Na igen az még finom kifejezés, hogy nem volt túl sok ismerőse, lényegében csak Ewan volt, meg maximum az állatok a ház körül és azért ez lássuk be, elég gyér felhozatal. Szóval erőteljesen figyel és jegyzi a dolgokat, amiket a fiú mesél, majd most szépen mindent összerak és akkor máskor majd már tényleg tudni fogja. Főleg, ha tényleg elmegy látogatóba, akkor azért érdemes tudni, hogy kikhez is megy.* -Így már értem, igen, és akkor majd most szépen újra megjegyzem a dolgokat. Elég sok testvéred van, és az ő párjaik, meg barátaik, szóval azért elég szövevényes. *Mosolyodik el picit, azért a nevetés még odébb van, ahogy talán több oldódás kell, esetleg több alkohol. Ez utóbbi általában sok mindenben segíteni szokott, hogy oldódjon, olyankor általában a közeledést is sokkal jobban viseli, csak ugye bulikban meg olyan nagyon mély barátságokat igen nehéz kialakítani, nem csoda, ha nem is sikerült neki eddig.* -A végén majd vezetek valami listát, direkt lesz egy jegyzetfüzetem, amibe gyűjtöm, hogy ki kicsodának a kicsodája. *Teszi még hozzá egy szélesebb mosoly kíséretében. Hülye dolog, de valahogy örül ennek a válasznak, ha Ewan azért jött volna ide, mert Melinda után, akkor ugye jó eséllyel vele akarna sokat foglalkozni, neki meg egyelőre nincs senki más. Nem is azért, mert valami komolyabb fordulna meg a fejében, hanem úgy egyáltalán baráti szinten.* -Szóval ha az idősebbek házasok is, akkor nem érezed törvényszerűnek, vagy kötelességnek, hogy nem is tudom...érted... *Nem is tudja, hogy fogalmazza meg, hogy ugye akkor a fiatalabbak is majd összejönnek sorban. És akkor a két család teljesen egyesül, mint a nagy maffiacsaládok, meg ilyesmi.* -Értem, akkor végülis felfedezel, mint én is. *Mostmár azért csak visszahúzza közben a kezét, mert hát na, percekig ücsörögnek itt kézen fogva, még a pincérnő a következő körben egy párnak nézi őket vagy ilyesmi, és ciki helyzet, meg magyarázkodást nem akar.* -És hol lesz az a buli ma?

[Holnap délelőtt]

*Végül Libby rábólint a dologra, szóval mosolyogva könyveli el. Sejti, hogy nem nagyon emlékszik a nevekre a lány, és nem is nagyon fair, hiszen valljuk be, neki meg nem volt sok megjegyeznivalója... a lány nem büszkélkedhetett túl sok ismerőssel.* - Jaj, bocsi, azt hittem ez logikus, de lehet hogy csak nekem, mert ismerek mindenkit... Ellone Owen felesége. Szóval összeházasodtak, és egy ideig a szülei nem is tudtak róla. Nem emlékszel kevésre, annyira régen volt, kész csoda hogy a testvéreimet tudtad. *Kicsit nevet, és a hajába túr. Sok az információ egyszerre biztosan, talán vissza kellene vennie, és nem zúdítani ennyit rögtön Libbyre. Viszont mikor a lány rákérdez Melindára, meglepetten pislog.* - Neem, dehogy! Nem járunk. Melinda Ellone húga, tudod, három van, és pont egyidősek velünk, a legfiatalabb, Artie az osztálytársam is volt. Szóval emiatt mindig elég jóban volt a két család, legalábbis ez a generáció, meg ugye most az idősebbek házasok is, szóval technikailag rokonok vagyunk... a sógornőm, érted. *Magyarázza. Igyekszik lassan, hogy ne kavarodjon bele nagyon a másik.* - Egyszerűen csak tetszett az iskola ötlete, világot látni, meg nem akartam, hogy egyedül legyen itt.

[Holnap délelőtt]

*Nem is mondott persze rosszat, csak hát őt nem igazán szokták elhívni így családlátogatásra, nem is nagyon látott még élőben úgy igazán normális családot, mégha az övék sem úgy a hagyományos értelemben normális, de már akkor is az, ha összetartó és fontosak egymásnak.* -Jól van, akkor szívesen elmegyek majd valamikor. *Mosolyodik el mostmár a kezdeti meglepetés után. Az újabb kis történetet már-már úgy hallgatja, mintha egészen megszokott lenne, bár azért nem minden nevet tud egyből hova tenni, hiszen bár sokról minden bizonnyal hallott, de azért az ember gyerekkori emlékei egy idő után eléggé meg tudnak kopni.* -Ellone? Ő ki is pontosan? Olyan kevés dologra emlékszem már...és ez olyan rossz. *De azért most az új infokat legalább jegyzi magának, és majd szépen megint mindent elraktároz a memóriájában, ami esetleg már azóta kiesett. Mostmár nem húzza vissza kezét, a kést is letette egyelőre, már egy ideje nem foglalkozik vele, lassacskán az idegessége is elmúlik. Azért végülis Ewan nem teljesen vadidegen, és leginkább az idegenektől nem viseli el az érintést, vagy legalábbis tőlük ennél sokkal nehezebben.* -Áh Melinda! Ő a...barátnőd? Vagy szeretnéd, hogy az legyen? *Bukik ki belőle a kérdés, hiszen emlékszik rá, hogy a srác régen is mesélt már a lányról és, hogy így utána jött, csak nem véletlenül, vagy csak mert épp olyanja volt.*

[Holnap délelőtt]

*Mikor Libby szemei láthatóan elkerekednek, gondolkozik, mi rosszat mondhatott, de nem nagyon érti a dolgot.* - Ugyanmár, attól még nyugodtan eljöhetsz látogatni. Az emberek haza szokták magukkal vinni a barátaikat néha, ez így van, nem fogsz zavarni, vagy ilyesmi. Úgyis annyian vannak abban a házban általában, hogy egy ember nem fog változtatni semmit. *Megvonja a vállát. Való igaz, a házuk egyben a banda főhadiszállása, ami mondjuk azt is jelenti, hogy nem feltétlenül csakis értelmes és kedves emberek vannak ott, de majd a többit lekoptatják mikor elviszi Libbyt.* - Aham, végül jól sült el, csak érdekesen indult... bár érdekes volt, mert Ellone sokáig el se mondta a szüleinek, ők meg minden áron össze akarták hozni valami gazdag pasival. Tudod, orvosok mindketten, szóval... az a fajta család. *Lelkesen mesélget mindenről, legalább addig sem Libby múltjáról beszélnek, na meg ugye elég régen beszélgettek tényleg. Hagyja, hadd döntse el a lány, hogy meg akarja-e fogni a kezét, aztán ugye kicsit megszorítja, és csak fogja, remélhetőleg nyugtatóan.* - Melinda után jöttem, tudod, már mondtam, hogy ő is itt van. Hogy ő miért pont ide, na az jó kérdés, de csak nem hagyhattam egyedül szegény lányt, nem?

[Holnap délelőtt]

*Hát igen, bár ugye ez nem egy verseny, elég morbid verseny lenne. Az ötlet hallatán azért egy picit elkerekedik a szeme. Persze biztosan csak ilyen hirtelen jött felajánlás, ha már témánál vannak, és nem is gondolta a srác igazán komolyan, legalábbis benne ez fogalmazódik meg elsőre.* -Köszönöm, aranyos vagy, de nem is ismerek senkit a családodból és biztos meg van a magatok...közössége, meg minden. *Visszakozik kicsit. Persze, hogy nem nagyon sikerült az évek során igazán érdemi kapcsolatokat kialakítania, hiszen még ha valaki nyit felé, azt is könnyedén utasítja vissza, maximum Ewan más, hiszen őt ismeri már régről, amikor még nyitottabb volt mélyebb és nem csak nagyon füleletes dolgokra is. És igazából fogalma sincs, hogy mit kezdene egy kisbabával, még csak azt se tudja, hogyan kell őket fogni, vagy ilyesmi.* -Végülis még eléggé ráérsz annyi szent. *Jegyzi meg a baba témára, hiszen fiatalok, még suliba járnak ugye. A kis történet hallatán már szélesebben elmosolyodik.* -Hát az biztos, hogy nem lehetett nagyon előre szervezett dolog, de ha még most is együtt vannak, akkor nagyon jól sült el és az biztos, hogy mindenki vidám volt az esküvőn. *Ha elég rendesen be voltak csípve, akkor ott aztán nem volt zsörtölődő rokon, vagy morcos anyós az is tuti. Látja, hogy Ewan előre nyújtja a kezét, konkrétan vagy fél percig nézi, aztán rendkívül lassan, de végül csal előre tolja a sajátját, hogy megfogja a fiúét. Az utolsó pár centinél még be is csukja a szemét, mint amikor valaki valami olyasmihez nyúl, amihez nagyon nem szeretne, de muszáj. Aztán végül csak kinyitja, és egy picit elmosolyodik, amikor a srác megszorítja a kezét. Nem nagyon mondd rá semmit, de mégis csak valamiféle köszönöm bujkál a szemében.* -Igen, abból csak jó sülhet ki. Azért ez eléggé meglepett, elég nagy mázli kellett hozzá, vagy nem is tudom, hogy csak így egymásba botoljunk. És te miért jöttél ide, vagy miért épp ide, távol a családtól?

[Holnap délelőtt]

*Na persze, összességében alighanem a lány járt rosszabbul, épp ezért szimplán csak az anya-témára ment rá gondolatban. Nekik sem volt könnyű tulajdonképpen egyedül felnőni, meg a bátyjának a három kicsit felnevelni, de valahogy csak megoldották.* - Persze, ez igaz. *Hagyja rá a dolgot. Nem tudja elképzelni, a testvérei, na meg persze az O'Mailley lányok nélkül mit csinált volna.* - Hát, szerencsére az igazi családom is rendben van, legalábbis a saját generációm. Persze volt egy kis balhé az évek során, Damian és Tyler is elszöktek otthonról, de azóta megint tartjuk a kapcsolatot, szóval minden oké. Majd jöhetsz hozzánk babázni ha gondolod. *Vigyorodik el aztán. Öröm lesz nézni, hogy bírnak majd két babával egyszerre az otthoniak.* - De azért bízom benne, hogy nekem még soká lesz, bár... Képzeld, Owenéknek most van a harmadik házassági évfordulójuk. Szent Patrik napján házasodtak össze, gondolhatod, mennyire volt betervezve, meg mennyire voltak józanok. *Mesél el még egy történetet röviden, majd hallgatja a lányét. Megérti, hogy miért nem nagyon tudott utána bízni senkiben. Előre nyújtja a kezét, hogy ha gondolja, akkor fogja meg, és ha Libby így tesz, akkor vigasztalóan megszorítja, de magától nem nyúl hozzá.* - Nem hiszem, hogy van jogom elítélni ez a húzás miatt, mi se fáról szedtük a pénzt amiből felnőttünk. De legalább most már itt vagy, én is itt vagyok... abból csak jó sülhet ki.

[Holnap délelőtt]

*Fene tudja, annyira nem ért a témához, nem csoda, ha hülyén teszi fel a kérdést, aztán már inkább csak bólint, tényleg nem kell ebbe jobban belemenni, mindenki az, ami szeretne lenni, és kész, hogy hogy és miért az már az ő dolga. Mások csak szépen fogadják el ezt. A válaszra csak kicsit elhúzza a száját.* -Nem tudom, azt hiszem ez ilyen mindenkinek a saját feje fáj, de azt hiszem neked e téren rosszabb lehet, de legalább vannak testvéreid, akik segítettek. *Teszi még hozzá, hiszen bár anya témában neki végülis jobb, de azért azzal rosszabbul járt, ahogy ezt az apja kezelte, és nem volt egy testvére sem, aki megvédje, vagy egyáltalán segítsen. Talán, ha Ewan sem lett volna, "a hang", akkor nem is bírta volna ki az egészet. Azért a jelenkori események hallatán picit elmosolyodik, azért ezeket mégis csak jó hallani.* -Tudod sokszor mondják, hogy igazából nem az a családod, amelyikbe beleszületsz, hanem amelyiket te választod. Nagybácsi leszel, biztosan majd neked is lesz idővel valaki...feleség, gyerekek, ilyesmi, és akkor már nem fog érdekelni, hogy gyerekként rossz volt, mert megteheted, hogy a saját gyerekeidnek csodás életet adsz. *Valahogy ő is ezt szeretné, csak jó kérdés, hogy az alapvető jelleme mellett ez mennyire oldható meg, nem tett-e tönkre annyira az apja, ha képtelen lenne már normálisan élni.* -Azután, hogy apa meghalt, árvaház, aztán nevelőszülők, majd újabbak, és újabbak. Összesen négyen voltak, az utolsó kettő már mágiahasználó, de egyszerűen képtelen voltam elviselni az új...apukákat. *Hát igen, valahogy érthető, hogy felnőtt férfiakkal nem igazán akart együtt élni, egy fedél alatt.* -Legutóbb leléptem, bevallom...elhoztam a dugi pénzüket...szemét húzás volt, de...mindegy. Aztán valahogy ide keveredtem, tanulni, vagy csak barátokat szerezni, normális életet élni...viszonylag legalábbis.

[Holnap délelőtt]

*Na persze ő sem hozta el a teljes ruhatárát, de mivel épp tudta, hogy a vasárnapot itt fogja tölteni, minden zöldet bepakolt amit talált. Talán olyat is, ami nem az övé, de egye fene, otthon majd megoldják. A kérdés megfogalmazására azért elmosolyodik, de nem akarja nagyon kinevetni a lányt, csak kicsit furán hangzik, mintha tényleg valamiféle varázslattal fogták és átváltoztatták volna.* - Áh, azért nem megy egy varázsütésre vagy ilyesmi, de megoldja. *Ő sem nagyon megy bele, elvégre mégiscsak Damian magánügye, Libby meg azért kívülálló, hiába voltak gyerekkorukban barátok. Mikor Libby kijelenti, hogy vajon mi okozhatta az apja elborulását, kicsit elhúzza a száját.* - Üdv a klubban. Bár az én anyám nem meghalt, hanem egyszerűen lelépett. Nem is tudom, melyik a rosszabb... hogyha meghal, vagy ha tudod, hogy valahol él, de egyszerűen nem érdekled. *Igazából szerinte egyértelműen a második a rosszabb, de mivel a lány anyja meghalt, nem mondja ennyire durván a szemébe a véleményét. Arra, hogy jobb-e, megvonja a vállát.* - Kicsit? Passz. Igazából a helyzet körülbelül ugyanaz, csak talán már jobban megtanultam élni vele, vagy nem tudom, mert nem mondanám hogy kifejezetten rossz. Anya éli az életét, új családja van... ezt tudjuk, mert Damian felkereste, de egyébként marhára nem érdekeljük, nekik nem is mesélt rólunk amíg a bátyám be nem állított. Apa kórházban, alig jár haza... de mindhárom bátyám boldog kapcsolatban van, ketten házasok is, szóval az végülis javult. Hamarosan nagybácsi leszek, kétszeresen. *Veszi sorra, hogy mi tud elmondani a jelenlegi életéről.* - És te hogy kötöttél ki itt?

[Holnap délelőtt]

*Azért neki nem tuti, hogy mindenből akad zöld, mert annyira nem nagy a készlet. Valahogy akárhányszor költözött mindig viszonylag kevés cucca maradt meg, szóval nem kifejezetten rendelkezik brutálisan bő ruhatárral, de legalább nem kellett annyira sok mindent magával cipelni most sem. A válaszra nagyon figyel, és azért így már kezd érthető lenni.* -Oh, akkor már értem, azt hiszem. Szóval őt így...átváltoztatták, meg minden rendesen fiúvá? *Nem akar azért ennél jobban belemenni, a lényeget érti, és most hogy Ewan bátyjának a fizikai dolgai hogy vannak, meg ilyesmi, azért végülis nem teljesen az ő dolga nem? Nem feltétlenül kell mindenből teljesen bő információ az embernek.* -Hát mostmár így visszagondolva azt hiszem, hogy beleőrült abba, amikor anyám meghalt. *Húzza el kicsit a száját. Lassan beszél, de azért mégis csak mondd dolgokat, hiszen talán tényleg hasznos, ha egyszer legalább kiadja magából azt, ami általában csak a fejében motoszkál. Talán akkor szabadulhat meg könnyebben idővel a démonaitól az ember, ha más is tud róla, nem tartja meg örökre magának, hogy a végtelenségig eméssze.* -Aztán talán őt látta bennem, nem is tudom, kislányként nem értettem az egészet, mostmár igen. Egy disznó volt, megérdemelte, hogy meghalt! *Vagy talán rendes kórházi ápolást érdemelt volna meg, de hát azt egy bezárt tizenhároméves lány nem igazán tudta elintézni. A kérdésre csak picit elmosolyodik, és bólint.* -E nélkül is érdekel, hogy mi történt veled azóta. Neked is volt elég bajod akkoriban, de most úgy látom, hogy jobb már ugye?

[Holnap délelőtt]

*Persze, az tuti, hogy ő se tudná fejből a ruhatárát, egyszerűen csak úgyis tudja, hogy van benne valami zöld, mert az kell. Sőt, igazából mindenből van valami zöld: nadrág, zokni, ing... külön ilyen alkalmakra. Aztán mikor Libbyt sikerül remekül összezavarni, halkan felnevet, és rátámaszkodik az asztalra.* - Oké, oké, nyugi. Szóval az a helyzet, hogy akkoriban még abban a hitben voltunk, hogy nővérem van, de igazából Damian fiú. Csak ez akkoriban még benne sem fogalmazódott meg igazán, de már elég régóta fiúként él, már a papírjaiban is az van, meg minden. *Magyarázza. Ennél jobban nem nagyon tudja, de persze sokszor kellett már magyarázgatnia, szóval fel van készülve bizonyos kérdésekre.* - Ha jobban érzed magad tőle, akkor add ki magadból, nem akartalak elhallgattatni, vagy valami. Csak láttam, hogy nem esik valami jól. *Megérti, ő sem szívesen beszél az apjáról, pedig ő nem őket bántotta, hanem sokkal inkább saját magát, de még így is nehéz.* - Hm. Gondolod, hogy valakinek lenne oka ilyesmit tenni? Mondanám, hogy kérdezz valamit, de ha kivették az emléket, akkor ők is tudnák a választ... kezdjek el mesélni, mi történt azóta? Csak nem találtak ki valami komplett sztorit egy ilyen tréfa kedvéért.

[Holnap délelőtt]

*Azért halálra tuti nem aggódta volna magát, és végülis ha még bejön mellé a szemüveg is, akkor minden frankó lesz. Amúgy is a zöld szeméhez, meg a vöröses-szőke hajához megy a zöld, szóval azért akadnak ilyen cuccai, maximum eléggé szétszórt ahhoz, hogy ne tudja fejből az egész ruhatárát így hirtelen. Na a válasz hallatán végképp erőteljesen ráncolni kezdi a homlokát, azért ez végképp érthetetlen, nem emlékszik rosszul, de mégsincs nővére, akkor ez most...hogy?* -Nem értem, de tényleg nem értem! *Már-már könyörgőn pillant rá, hogy igenis magyarázza már el jobban, mert totál nem tudja hova tenni ezt a kijelentést, ha megszakad, akkor sem. Hát igen gyerekként azért az ember máshogy ítéli meg a dolgokat, amit egy felnőtt sokkal inkább értelmezni képes, vagy mondjuk egy fiatal felnőtt, mint már ők is lassan. Így visszatekintve, ha lett volna bárki, aki látja azokat a dolgokat, amiket a jó édes apukája csinált, tuti, hogy hamar nagyobb balhét csapott volna, de hát nem látta senki. Bólint végül, aztán kihúzza magát. Erős volt mindig és annak is kellett lennie, különben kipurcant volna idegileg.* -Semmi baj, tényleg. Régen volt, és lehet hogy egyszer jó, ha elmondom, hiszen még sosem tettem, mindenki úgy tudja, hogy szimpla konyhai baleset és kész. *Finoman megrántja a vállát. Hát igen, alapvetően a mugli tűzszerészek nem is jöttek rá, hogy miből lett a tűz, hiszen igazából nem volt semmi konkrét okozója. A fiú válaszára viszont kicsit elmosolyodik.* -Nem...senkinek. Az árvaházban nem igazán volt kinek, aztán meg már nem is akartam, ezt hittem, hogy nem is létezel, de valaki belenyúlhatott a fejembe, hogy kivegye ezt a gondolatot, vagy ezek szerint emléket. *Inkább emlék, hiszen lássuk be, az itt ülők is látták a fiút, a zöld ruhájában, eléggé megnézték maguknak, tehát akkor csak igazi, nem csak ő látja pl.*