Sikátorok, kis utcák

*Felkiáltok mikor megragadják a kezem. De kiderül hogy Steven az. Csak bólogatni tudok arra amit mond. Majd hirtelen fekiált. *-Mi történt? Steven mi az? Megsérültél?*kérdezgetem idegesen. Haza kell jutnunk minnél előbb. Hogy Nanmy elláthassa a sebét.*-Gyere had segítsek. Amint haza érünk Nanny ellátja a sérüléseid. *mondom és megpróbálok felkelni. Most nem árulhatom el neki hogy nem látok. Elég lesz akkor aggódni ezen ha már Ő jól lesz. Most a legfontosabb hogy haza érjünk. Még mindíg rettegek de nem foglalkozhatok most ezzel.*

*A fal tövében ülök és lépészeket hallok felém közeledni egy újabb dulakodás után. Rémülten próbálok a falhoz lapulni majd arcom elé emelem karjaimat. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak. Nem látok semmit és nem tudom ki áll előttem. Szívem a torkomban dobog és nem hallok mást csak a fülemben doboló vért.*-Ne!*kiáltom és megpróbáloj kiszajaadítani kezem mikor valaki megragadja. *-Steven hov vagy? *suttogom zokogva. Nem tudom mi ütött belém. Rettegtem hogy Stevennek valami baja esett.*

*A falon támaszkodva állok fel. Egyre homályosodik a látásom. Még végül teljesen sötét nem lesz. *~Fenébe. Hogy segítsek így Stevnek? Hülye voltam. Ha nem futok el most nem lennénk bajban.~*gondolkodom ahogy tapogatózva elindulok arra amerre Stev hamgját hallom. *-Stev, mi történt? *kérdezem aggódva. Gyűlölöm magam amiért ilyen felelőtlen vagyok hogy így elrohanok. Nem tudom hogy segíthettnék majd eszembe jut hogy mire tanított Angyal. *-Radarösztön.*suttogom, majd nagy levegőt veszek és hallgatózni kezdek. Hallom a dulakodás hangjait és hogy Stev fájdalmasan felszisszen. Nem bírom tovább és a hangok alapján elindulok arra amerre az idegent hallom. Megpróbálom megtámadni de újra egy falra kenődök fel. *-Mit akar? Hagyja Őt békén. Itt vagyok én. De őt hadja ki ebből. *mondom ahogy megtámaszkodom a földön és ülésbe tornázom magam. Lépteket hallok de nem tudom hogy az idegen vagy párom az aki közeledik.*

*Elfutottam Stev elől ami hiba volt. A sikátoroknál kötök ki ahol sikeresen megbotlok és beverem a fejem. Érzem hogy vérzik a homlokom az ütés után. Mivel nem látok rendesen és szédülök, egy falig hátrálok és kezemmel valamiféle fegyver után kutatok. *-St... Steven?*kérdezem hallkan de érzem hogy remegek. Majd hirtelen egy másik alakot is meglátok. Nehezen felkelek a fal mentén és megtámaszkodok. *-Stev, hol vagy? *kérdezem mert egyre kevesebbet látok. Nagyon félek és nem azért mert nem látok. Hanem mert más valaki is van itt rajtunk kívül.*

*Megkönnyebbülök mikor azt mondja nincs komoly baj. Kicsit megnyugodtam. *-Gyere menjünk egy nyugodt helyre. Mondjuk a Nedavia-ba. *mondom és elindulok. Minden lépésnél meglebben nyakamban a medál. *-Örülök hogy meggondoltad magad. Ne félj. Csak megtanítalak hogy védd meg magad mágia nélkül is. *mondom egy félmosolyal. *-Biztos találok nálad alkalmasabbat is a helyemre.*teszem hozzá cinikusan. *~Csak tönkre tenné ez az élet. Mint Angyalt.~*

*Kaptam egy sms-t Hakutól. Azt kéri találkozzunk mert fontos dologról akar beszélni. Mikor ezt megtudtam aznnnal összekaptam magam és rohantam már amennyire sérült lábbal lehet. Fekete szövetnadrág piros ujjatlan blúz valamint a bokámon lévő seb miatt egz fekete lapostalpú papucs ami strassz kövekkel van díszítve. Mivel a sötétnegyedbe megyek hátamra kaptam a köpenyem majd a sikátoroknál fejemre húztam a csukját. Egy kis keresgélés után megpillantottam a leányzót és utánna mentem. *-Haku! Mi történt?*jérdezem mert kicsit ideges vagyok elvégre félig angyal és veszélyben lehet az élete. Nem rég kaptam a hírt hogy két védencemet is megölték a Hatalmasok. *

*Felvonom egyik szemöldököm mikor meglátom hogy elsprintel. *-Na most mi legyen? *nézek karórámra. *-Már igy is késésben vagyok. De... marad a vadászat. *mondom magamnak majd az egyik ház tetejére feljutva utánna eredek. Had higye azt hogy megszabadult tőlem.*~Meg kell tudnó igazam van-e. Ha tényleg angyal van benne lehetőség. ~*Gondolkodom ahogy leugrok és a falnak támaszkodom. Leveszem csukjámat és körmeimet nézegetve várom. *-Nem rossz de láttam már jobbat is. *mondom és a szemébe nézek. *-Megértem hogy nem bízol bennem, de tényleg nem a Hatalmasokközül vagyok. Mondjuk úgy hogy nem vagyok puszipajtások mivel néhányat már kinyírtam közülük.*mondom és ránézek. *- Ha többet is tudni akarsz gyere egy óramúlva a szórakozónegyedbe a Nedavia barlang -pubba. *mondom és egy ugrással a háztetőn vagyok. Még vetek rá egy pillantást majd folytatom utam a piroslámpás ház felé.*

*Hohó! Harcos típus. A pálca segítségével hátra lök. Igaz nem valami nagy erővel. *-Mien harcias valaki. De nyugi. Angyal vagy nem bántalak. És nem is a Hatalmasok közül vagyok. *válaszolom, és leporolom a ruhám mintha piszkos lenne. Figyelem a lányt és nem tudom hova tenni. *~Hasonlít rá nagyom is. ~*gondolkodom. *-Ki vagy te kölyök? *kérdezem és hirtelen felrémlik bennem hogy Angyal is így kezdte a kérdezőrködést.*

*Jól látok a sötétben és látom hogy megrezzen. Előveszi pálcáját és engem keres. Lopakodásban jó vagyok így könnyen megkerülöm. *~Ember vagyok de nekem is jól esik a vérengzés. És mostanában nem volt rá lehetőség hisz nem rég majdnem én voltam az áldozat.~* Ott vagyok közvetlen a háta mögött. Furcsa érzés kerít hatalmába. Elhesegetem a dolgot. Megragadom a lány torkát és a falnak taszítom. Szemeimet nem látni, de ha látná is csak a gyilkolási vágyat láthattná. *-Nem mondták még hogy nem szabad egyedül mászkálni egy ilyen sötét helyen? Most mond meg mit csináljak veled?*költői kérdés. Bájologva beszélek vele kicsit lekezelő vagyok. Vörösre festett ajkaim gonosz vigyorra húzom. De valami még mindíg nem stimmel. Olyan ismerős az érzés.*~Mintha Fekete angyal lenne velem bár tudom hogy meghalt. ~*Elmélkedem ahogy rémült arcát figyelem. *-Véletlenül nem egy angyal vagy?*kérdezem bár nincs érzelem a hangomban.*

*~Átkozott telefon. Miatta kellett othagynom Stevent. Mondjuk ráfér a pihenés. ~*vigyorgok köpenyem csukjája alatt. Na igen miért fognám vissza magam? A sikátorokban haladok. Fekete szövetnadrág fekete blúz, és magas sarkú cipő. Hajamat a tarkómon laza kontyban fogtam össze. Felvettem egy fekete köpenyt és csukjáját a fejembe húztam hogy takarjam arcomat. Alaposan felfegyverkeztem a pálca mellé hisz nem lehet tudni? Ahogy haladok köpenyem sötét árnyként ként lebeg körülödtem mert elég nagy szél van. Hirtelen egy halk kétségbe esett hangot hallok. Gonosz mosolyra húzom ajkaimat. Arra megyek és egy feketehajú lányt látok meg.*-Kicsi lány mitkeresel egy ilyen sötét helyen? *kérdezem vigyorogva.*

-Ne aggódj az éberséggel nincs baj, és nem szokásom kötözködni.*mondja egy ördögi vigyorral, majd követi diáktársát. Érezte hogy valami a csizmája szárára akaszkodik, és mikor lenézett, egy apró fekete kölyökmcskát pillant meg. Az keservesen nyávogni kezd.*
-Te meg ki vagy kispajtás?*vette fel a kis vakarcsot. Majd követi Felicity-t.*
-Szerinted baj lenne ha megtartom?* kérdezi kíváncsian társára néz, közben a kismacska Sophie nyakába telepedett.*