Misztikumok szobája

Tárgy: Misztikumok szobája Csüt. Aug. 23, 2012 9:36 am

First topic message reminder :

Misztikumok szobája

A Nezabar 6-7. évfolyamán oktatásra kerül a Misztikummágia tantárgy, mely különleges boszorkányi mágiákat foglal magában. A szoba ezen tantárgy tanterméül szolgál. Már önmagában is igen különleges, hiszen lényegében létrejötte egy egész épület, ennek okán több helyszín megjelenését is maga után vonta. A Csodák palotája, melyben helyet kapott önmagában is elég csillogó és különleges hely, így nem különben a szoba is. A földszinten helyezkedik el, ahogy belépsz a palotába azonnal szembe találod magad vele. Jobb és bal oldalt indulnak meg a lépcsők a felső emelet felé, de mégis ezt a helyet találhatod meg a legkönnyebben. Persze könnyen elcsábulhatsz út közben, ha megpillantod a bejárat jobb oldalán található Nyalánkságok kis büféjét, ezért ha órára érkezel és nincs elég önuralmad, érdemes valamivel előbb megejtened az indulást, mint ahogy máskor megszoktad.
Ahogy belépsz a nagy kétszárnyú vésetekkel borított tölgyfa ajtón, egy nem túl monumentális, de éppen elegendő méretekkel rendelkező tanteremmel találod magad szembe. No persze ne a megszokott tábla, padok verzióra gondolja. A földön kényelmes puffok, párnák, szőnyegek, a falak mentén a vitrinekben csók- és egyéb boszorkánymágiával kapcsolatos varázslatokat látsz képek formájában. Néhány ezüstös tárgy is fellelhető, koponyák, zsugorított állatformák, gyertyák. A világítást misztikus fényként a polcokon sorakozó gyertyák adják különféle színekben, de önmagában ez még nem lenne elég, ha mondjuk jegyzetelésre kerül sor, ezét a plafonon színes, középerős fényt szóró varázskörök futnak egymásba. A fények csak akkor villannak fel, ha valaki belép a terembe, amikor az utolsó ember is távozik, automatikusan kialszanak.
Akad természetesen tanári "katedra" is az ajtóval szemben, de ez egyszerűen csak egy kényelmesebb fotelszerű kisebb puff, mellette egy kisebb táblával, aminél sejthető, hogy a szöveg nem krétával kerül rá felírásra, hanem mágia jeleníti meg azt, ami fontos lehet.
A misztikumok szobája tehát egy külön kis világba repít el, ahol a Misztikummágia az úr!

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Lehet, hogy kedves, de akkor sem szabadna olyannal maradnod, aki ennyire irányítja az életedet. *Szigorúan beszél a lányhoz, még mielőtt elindulnak lefelé. Saját tapasztalat? Lehet. Ő viszont meg is lépett rendesen. Viszont ekkor leérnek, és eredetileg ő simán lelépne a csajjal a többiek nélkül, de a bizonyos többiek befutnak, ezzel remekül elrontva az álcájukat.* - Ostobák... *Ingatja a fejét, de csak utánuk megy. A beszélgetés elég érdekes, döbbenten pislog, majd elhúzza a száját. Már az elején se nagyon reménykedett a jutalomban, de ezek szerint tényleg nem kapnak. A vámpírt fixírozza, gondolatban összehasonlítja valakivel, majd felsóhajt.* - Hát jó. De egy elrablás továbbra sem a legjobb kezdet egy kapcsolatnak. Ne tegyél semmi olyat vele, amibe ő nem egyezik bele. *Elég szigorúan, csípőre tett kézzel szól a nála sokkal idősebb vámpírhoz... nem annyira fenyegetés ez, elvégre mit tudna csinálni, ha nem így történik? Hamarosan viszont visszakerülnek a terembe is, ahonnan távozik is.*

//Köszi az órát, tetszett a sztori, főleg a vége Very Happy

Vámpírbácsi mégiscsak jófej :3//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:58 pm

*A varázslata sajnos nem jön össze, de legalább megpróbálta. Az imént galibát okozó társa azonban helyrehozza a hibáját, és sikeresen kimenekülnek. A király további magyarázatokat ad a történtekre, majd visszaszippantódnak a terembe, ő pedig mehet vissza tanulni a szobájába.*
//Köszi az órát. Smile

//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:57 pm

*A kérdésre, hogy hol is hallott róla, egy kissé eltöpreng, hogyan is kezdjen hozzá, mközben békésen ácsingózik a férfi mellett, ám mielőtt nagyon belemehetne a dolgokba, egyszercsak mindenki betoppan, mint mindig. Jack érezhetően lefagy, a többiek láttán, mert bár mindig ez a vége, azért nem szokta még meg teljesen. Nem is mond semmit, tesz egy lépést hátra, és hagyja, hogy a lány odarohanjon, megnézegesse a szentélyt. Nem lett volna hasznos neki egy mester, de így, úgy tűnik, nincs mit tenni. A gyakorlat ideje lejárt, és a vámpír is úgy dönt, hogy a hercegnővel marad. Jack azért még megpróbál belenézni a vámpír szemeibe, csak azért, amit az előbb mondott. Hogyha nem teszi magához hasonlóvá, akkor bizony ő is úgy fog járni, mint Carol, de ez egy másik történet. Ahogy visszahopponálnak a terembe, a fiú csak megigazítja az ingjét, majd egyszerűen eltűnik, mint aki itt se volt.*

//Kössz az órát, végülis egész jóra sikeredett, az én részemről is. (: //

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Jack]
*Jack szavaira a férfi elgondolkodik, végülis egyedül él itt már mióta, viszont van most egy hercegnője, mire lenne jó neki egy tanonc?* -És hol hallottál rólam egyáltalán, nem tudom, hogy akarok-e tanítványt...főleg miután olyasmire bukkantál, amiről senki sem tud...

[Thalia, Sper]
*Speranzának sikerül eloldoznia az ezüst fonalat, így az lehullik a leányzó lábáról, aki még mindig elég tétova.* -Nem tudom...nem tudom, hogy mit tegyek. *Sóhajt fel szomorúan.* -Végülis ő sokkal kedvesebb volt velem, mint az apám, csak ez a... *A lábára pillant. Hát igen a rabság nem annyira hasznos, ez tény.*

[Pince]
*Evelyn hamar vak sötétbe kerül, így nem igazán tud egy baromi gyors vámpít varázslattal eltalálni, egy szerencséje van, hogy az éteri fény utat ad, hogy elmeneküljön Lirian segítségével. Sikerül tehát feljutniuk oda, ahol Jackék vannak. A vámpírok eléggé megzavardnak, de a páros után veti magát még egy, amelyik lábon van, a másik kettő kínlódik a földön, mint ahogy Castion is teszi ezt. Azért az ő szeme képes jobban váltani, hiszen végülis éjtünde, szóval képes ő is feljutni a többiek után, lassan hozzászokva a fényhez.*

[Mindenki]
*Szóval Jack épp dumcsizik a vámpírherceggel, akit talán még meg is tudna győzni, amikor szó szerint befut Lirian, aki Evelynet ráncigálja maga után, és nem sokára Castion is bebotorkál, bár egy vámpír fut előtte. Jó eséllyel ezek után már Speréknek sincs értelme túlságosan visszafogni magukat és rejtőzködni, de persze ez az ő döntésük, ellenben a szőkeség nem cselekszik így, miután meglátja a szentélyt, ami ugye még nem lett visszacsukva. Mindenesetre a vámpírherceg mostmár lefagy kissé, hiszen hirtelen egész sokan lettek, majd a lányra pillant, aztán a képekre.* -Carol... *Leheli a szeretett nő nevét. Kis beszélgetés a két fél között, annyi jön le, hogy a vámpírbácsi alapvetően nem ősgonosz, csak szeretett kb. 150 éve egy nőt, akit a király nagyapja lenyúlt tőle, az ő leszármazottja a hercegnő, akir nagyon hasonlít rá, szinte kiköpött mása, nem csoda, ha nem tudta nem elrabolni, elmagyarázni viszont nem tudta neki a dolgokat. A három vámpírt utána küldte a király, aki egyébként sötét varázsló, gonosz csóka, és konkrétan a szolgáit vámpírrá tette, hogy esélyük legyen Paul elle. Röviden összefoglalva tehát ez a nagy helyzet. Hercegnőnk a királyhoz tutira nem akar visszamenni, végül úgy dönt, hogy itt marad és megismeri jobban Pault, hiszen eddig rossznak állították be, de úgy fest nem az.* -Elmehettek...jobb ha nem tértek vissza a királyhoz, kétlem hogy bármit adna nektek. *Hát igen, ám az óra ideje is lejár, szóval visszaszippantódnak a terembe. Néhány nap múlva majd mindegyikük talál valami kis meglepit a szobájában, amit vámpír küldött hála képpen, addig még tanárnéni kitalálja mit és majd ide beírja off-ba.*

Vendég

[Sperrel]

*Megérti igazából, ha a lány nem akar visszamenni, mert nem fogadják szívesen, így bólint Speranza szavaira. Nem muszáj visszamennie, akár meg is szökhet, ha máshogy nem engedik el, de attól még nem kell a vámpírnál lennie.* - Élő ember keze? *Visszhangozza a szavakat, és felvont szemöldökkel felpillant Speranzára. Nem éppen élő, és ember is csak félig, a másik lány pedig, ha jól tudja, még félig sem. Kicsit azért idegesen figyeli, ahogy Speranza leoldja a köteléket. A végén még tényleg megjelenik itt a vámpír, így a legjobb felkészülni rá. Megdörzsöli a halántékát...* - Atis Adamantum! Mostmár valóban gyorsan illene távoznunk. Útközben összeszedhetjük a többieket is. *Azzal el is indul, óvatosan, halkan suhanva lefelé, a nappaliba. Ott, mivel Jack olyan hangerővel beszél, alighanem meg is hallja a szavait, és egy kicsit meginog, némán Sperre néz. Elég valószínű, hogy a vámpírhercegbe futott bele a fiú, így csak nem beszélne egy szolgálóval. Kérdően néz, hogy bemenjenek-e, de ő maga nem mozdul, amíg úgy hallja, hogy Jack tartja magát.*

//Acélos akarat, elsődleges: A varázslat erőteljes mentális védelemmel ruházza fel használóját, vagy egy általa választott célszemélyt, idővel akár többeket is. Mindenféle mentális mágia, lélekszimpátiával kapcsolatos támadás alól védelmet ad, legyen az meggyőző beszéd, támadólag ható mágia, vagy egy mentális lény képessége pl. vámpír delejező pillantása, vagy mentálpók altató ereje. Képesek lehetünk így védelmet nyerni álmok behatása alól is, tehát pl. ha rémálomban vagyunk, vagy álomban ezzel a varázslattal jó esetben akár ki is törhetünk onnan, vagy legalábbis bizonyosságot nyerhetünk, hogy ez csak álom, néhány esetben irányítást kaphatunk hatására a történések felett.//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:40 pm

[Pince]

*Nem csalódott mentális képességeiben az éjtünde nebuló, csak éppen hasztalan volt, mert semmi jót nem tudott meg azon kívül, ami egyébként haszontalan információ volt számukra. A következő pillanatban azonban újabb diák jelenik meg a pincében nagy fényt bocsájtav ki, ami hirtelen megzavarja a fiút. Összeszorítja szemté és már-már támadna, de aztán valahogy halványan kiveszi, hogy egy diáktársáról van szó. Azonban mikor látja, hogy ő is lány, akkor megint kicsit zavarba jön, de sok ideje nincs elgondolkodni azon, hogy vajon mit mondjon neki, mert a három vámpír hirtelen már talpon is van. Evelyn nem rest, rögtön cselekszik, de félő, hogy ez csak rosszabb lesz így.* Ajjaj... *Jegyzi meg csendesen Castion. Most először szólal meg az órán, erre még gyúrnia kell, hisz nem túl kommunikatív. Gyorsan kell cselekdnie. Legerősebb mentális támadó varázslata a lélekszipoly, ami nem biztos, hogy be fog neki jönni, de minden erejét összeszedve és annak tudatában, hogy erős mentalista, talán bejöhet. Ekkor azonban Lirian komoly dolgot tesz. Olyan fénnyel árasztja el a pincét, amiCastion számára igen kellemetlen, hisz az ő, sötétséghez szokott szeme érzékeny az ilyen erős fényre, legalábbis akkor, ha nem készül fel erre, így ő nem is tud rögtön elmenni, hanem térde rogy és szemét kezdi dörzsölgetni. Igyekszik minél előbb legfontosabb érzékelő erejét visszaszerezni, hogy védekezhessen, ah egy vámpír túlélte volna, de nem tud elmenekülni innen rögtön. A falnál van és ott kezdi tapogatni a köveket és megpróbál elmenni ak ijáratig ő maga is, de egyelőre válságos a helyzete.

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:36 pm

[pince]

*Hát honnan tudta volna-ő hogy itt vámpírok vannak? Ő csak azt hitte, hogy csak Pault találja, és fogalma sem volt róla, hogy még a társait is megzavarja ezzel. Bánatosan oltja el a pálcáját, előtte jól megjegyezve, hogy hol van az egyik plafonos vámpír, és bár sosem emel kezet senkire, vélhetően ezek a vérükre pályáznak, és már semmi emberi nincsen bennük. Így a tünde-angyal is kénytelen feladni az elveit. Egy durva csuklómozdulattal dönti be a fényt az egész pincébe, és ha az élőholtak hátrahőkölnak, vagy elégnek, akkor gyorsan megrántja Evelyne köntösét, hogy együtt fel tudjanak menekülni a folyosóra. Persze az egész tettétől elborzad, még sötét teremtményeket sem szívesen pusztít, még akkor sem ha azok már korábban is meghaltak. Ha sikerül feljutniuk, akkor arrafelé próbál futni, ahol Jacket látta utoljára, talán ő már megtalálta a titkok kulcsát.*

//Éteri fény, illuziómágia, elsődleges: Ez egy olyan erőteljes fénymágia fajta, ami bármilyen élőholtat könnyedén elűz, vagy távol tart. Valamennyit veszítenek mágikus erejükből, de sajnos bele nem halnak, ehhez később kombinálni kell valami mással. Az éteri fény hasonlatos a napfényhez, de pl. egy vámpírt nem porlaszt el, viszont az veszít erejéből, és a fény hatása alatt sebezhetőbbé válik. Minél jobban koncentrálnak annál nagyobb területet tisztíthatnak meg vele. Menekülésre kiválóan alkalmas. Egyszerű állatokat is elvakíthatunk vele egy időre, tehát állatok ellen is alkalmazható, hogy segítse a menekülést. Előrefelé hat, de minél jobban koncentrálnak annál nagyobb területen. //

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:31 pm

[Nappali]

*Szívesen beszélgetne a férfival, hogy elűzze az idejét, de nincs használható információja, és a memóriája is hamarosan törlődne. Ahogy megbillen a polc, és kissé kinyílik, és feltárul mögötte az a majdnem szentély dolog, akkor csak áll néhány másodpercig, és végigfuttatja a szemeit a helyen. Bizony, a szőke lányok nem az esetei, max egyéjszakás kalandra, de mostanában még arra sem. A halk torokköszörülésre azonban elmosolyodik, finoman elsuttog néhány szót, majd lassan megfordul.* -Azt hiszem, sejtem. De nem, nem vagyok tolvaj, inkább mondanám úgy, hogy éhezem a tudást. Úgy hallottam, te talán eléggé nagy mester lehetnél, akitől lenne még mit tanulnom.. *hangja egész hideg és sejtelmes. Érezhetően nem akar nekimenni a másiknak, a szentélybe sem lépett be.* -Kedves arcú hölgy, remélem nem zavartam meg semmit. Nem szándékozom a magánéletedben kutakodni. Bár, ahogy elnézem.. *visszasandít a fényképekre.* -Az idő rajtad is kifog valamennyire. Próbáltad a magad képére formálni? *no igen, hiába mondta, hogy nem akar a magánéletébe vájkálni, mégiscsak kérdezősködik, hisz ez is az álcája része. Ő egy ifjú vámpír, aki tanulni jött, és közepesen hangosan beszél, hogy a többiek hallhassák, ha éppen kedvük és vámpírfülük tartja. Igen, hallotta Thalia és Speranza beszélgetését, de nem figyelt fel rájuk, direkt.*

//Lélekszimpi, elsődleges:
Acélos akarat - A varázslat erőteljes mentális védelemmel ruházza fel használóját, vagy egy általa választott célszemélyt, idővel akár többeket is. Mindenféle mentális mágia, lélekszimpátiával kapcsolatos támadás alól védelmet ad, legyen az meggyőző beszéd, támadólag ható mágia, vagy egy mentális lény képessége pl. vámpír delejező pillantása, vagy mentálpók altató ereje.//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:30 pm

[Thalia, Sper]

*Mikor meghallja a lány szavait kicsit elmosolyodik.* - Akkor ne hazatérj. Járj a saját utadon, de ne tudjon édesapád fogságban. Csak elköszönni jöjj vissza velünk, s akár... Velünk is tarthatnál a mi világunkba. *Szól neki csendesen, persze vajmi kevés az esélye, hogy a hercegnő ezt az utat választaná, de ő felajánlotta, minden esetre. Mikor meghallja az élő kezet, majdnem hogy felkacag, de visszafogja magát és csak lassan mosolyodik el, Thaliara pillantva. Feláll, odaguggol a láb bokájához, megérintve az ezüst láncot, majd egyszerűen leoldja, amennyiben ezt így nem lehet, fogja, és erővel letépi róla.* - Meg kell keresnünk a társainkat, mielőtt távozunk, hátha találtak valamit.*Mondja a lánynak, és ha sikerült, akkor felsegíti, és ha jön velük, akkor mellette marad, Thaliat előre engedve, had vezessen a másik lány, hogy hova is csöppenjenek be. A pincébe menjenek, vagy éppen Jackhez és a vámpírherceghez toppanjanak be véletlenül? A boszorkánylánytól függ, hogy merre fordul és mit cselekszik, Speranza csendesen hallgatózik, de a másikra hagyja a választást.*a

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:28 pm

*Egyszercsak megjelenik Lirian, aki meg is csinálja a galibát. Hangoskodni kezd és fényt is varázsol... Naná, hogy erre az alvó vámpírok felébrednek. Hárman vannak, mindegyikőjüknek jut egy. Sebaj, Evelyne most végre újra magára talált, előveheti kiváló lélekszimpátiás tudását. Kiválasztja az egyikőjüket, végig simítja ujját az Asztrál-Mentál Mágiás medálján, és nyugodtan mosolyogva, amennyire lehet, biztos távolból kimondja a Lélekpenge varázsigéjét.*
-Fervanimus! *ha minden igaz, és sikerül, akkor az egyik katonát máris harcképtelenné, ugyanis a lelke mélyét iszonyú kín kezdi gyötörni.*

//Lélekszimpátia I., elsődleges
Lélekpenge:
Varázsige: Fervanimus
Leírás: Különleges sebző varázslat, mely nem a testet támadja, hanem célszemély lelkét. Ott ejtünk fájdalmat, ahol a legjobban fáj, és mivel ez nem jár fizikai sérüléssel a legtöbb gyógyítás haszontalan vele szemben. Magyarán az illető érzi a fájdalmat, mely fokozatosan erősödik, és akár végül bele is halhat, de fizikailag nem sérül, nem jelennek meg vágásnyomok rajta stb. A varázslattal holt lelkeket is megsebezhetünk, szellemeket, lidérceket, vámpírokat, mindenféle élőholtat, melynek a teste nem érzékeli a fájdalmat, ám a lelke igen.
Fókuszhasználat: Fentről lefelé végighúzzuk a jobb hüvelykujj körmét az Asztrál-mentál medálon, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Olyan érzést kelt, mintha marcangolná valami az ember lelkét, próbálná széttépni a szívét, belsejét. Kezdőknél 5-6 percig tart, évfolyamonként, Mentalisták, Halottlátók és elsődleges Lélekszimpátiával rendelkezők esetén +2 perc. Egy erős mágus, akár darabokra is tépheti a lelket, mely halált okoz, olyan formában, hogy ezután már megidézni sem lehet soha többé.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Jack]
*A komornyik távozik hát, ki tudja hova, lehet hogy szegénynek nem is nagyon van túl sok teendője, csak vár, amikor az uraság nincs itt, és amúgy ajtót nyitogat, na nem mintha olyan gyakoriak lennének erre a vendégek. A polc tényleg kissé ferde, eléggé átlagos könyvek vannak, afféle iskolai kötelező olvasmány jellegű régebbi darabok, viszont ahogy nézegeti és vizsgálgatja észreveheti, hogy az egyik könyv bizony igen könnyen benyomható, aminek hatására ki is mozdul a helyéről a polcszerkezet és utat mutat egy titkos kis szobához. Ez a titkos kis szoba olyan, mint valamiféle szentély, elég sok fotó van itt, egy fiatal nőt ábrázol a legtöbb, akinek finom lenszőke haja van, Carol név látható egy-egy kép hátulján. Akad olyan is, amin konkrétan a vámpírherceggel együtt mutatkozik, bár ezt még Jack nem tudhatja, majd akkor ha meglátja a férfit. Torokköszörülést hall a háta mögül...és igen mostmár sejtheti, hogy ki is van a képen, mivel ott áll mögötte egy fickó, teljesen hangtalanul érkezett, sejthető, hogy kicsoda.* -Lám-lám tolvajt fogtam? Tudod te hova történt be?

[Thalia, Sper]
*Sper szavaira kissé megszeppen a lány és mostmár halkabbra fogja.* -Jól van jól...és nem tudom van-e értelme elmennem. Itt bezárva vagyok, de ott is... *Halkan sóhajt, úgy fest nem nagyon kívánkozik a saját apjához sem vissza.* -Nem tudom, csak annyit mondott, hogy ezt a köteléket nem oldhatja el élő ember keze...nem tudom, hogy ez mit jelent.

[Pince]
*Castion arrébb hessegeti Evelynt, és sikeresen belemászol az egyik vámpír fejébe. Annyit megtud, hogy ő az egyik katona, aki másodikként érkezett, afféle lovak, akit a király küldött a lánya kiszabadítása miatt. Hát annyira nem sikerült a dolog, ugyanis a lovag...és az emlékei törölve, szóval sajnos csak annyit tud meg, hogy ide érkezett felmentőseregként, de többet nem sikerül kiderítenie. Ekkor érkezik meg Lirian. Halovány fényt bocsát a teremre, majd cseppet sem véve suttogóra a hangját, ha minden igaz meg is szólal. Castion van rá csensz, hogy majd szívbajt kap és a retinájának sem tesz jót, a fény, mivel a sötétre fókuszált eddig, ám ez a kisebb baj, ugyanis a plafonon lévő három egyén mostmár végképp kinyitja a szemét, és leugranak. Három férfi, katona ruhában, éles vámpír fogaik kivillannak, úgy fest, hogy eléggé vad fajták, és újak. Nem is szólnak semmit, csak fenyegetően közelednek. No persze ugyanott tartunk, hogy Lirian fénye még meg van, de halvovány, szóval annál Castion és ő jól látnak, Evelyn elég light-osan, és ha ez a fény lumos, akkor hogy mást varázsoljon Lirian újra sötétbe kell burkolnia a helyet, ami Evelyne-re nézve nem kellemes.*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:18 pm

*Egy pillanatra látja Castiont a fényben, illetve a lefelé lógó vámpírokat is, akik épp alszanak. A fény azonban nem sokáig tart, úgyhogy nem látja, mit csinál a szaktársa, csak azt érzi, hogy a szájára teszi az ujját, csendre intve őt. Tudja, hogy őt látja, hogy mit csinál, így egy hálás mosolyt ölt az arcára, és megpróbálja gondolatban biztosítani, hogy segítségére lesz, ha kell. A falhoz áll, és várja, hogy mit állapít meg a srác. Megvárja, hogy mit csinál a srác, nem akarja zavarni a varázslásban, de a terve már kész, hogy hogyan lehetne hasznára a fiúnak, csak az a kérdés, hogy mit tud meg a vámpíroktól...*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:12 pm

[emelet majd pince]

*Felderül az arca, amikor megtalálja a kulcsot, és gyorsan le is dobja magát az ágyra, hogy elkezdje falni a naplót. Abból kiderül, hogy a leányzó tévedett, nem többezer, csak többszáz éves. Mondjuk ettől még nem nőttek meg durván az esélyei, ha szembekerülne vele, de legalább valami. Azon Lirian elszomorodik, de egyben meg is nyugszik, hogy egy egyszerű szerelmi ügyről van szó. Talán Paul meggyőzhető, hogy nem ez a módja. Talán ha megtalálnák valahogyan az igazi Carolt, akkor a hercegnőt elengedné, hiszen nem ő kell neki. Becsapja, és zsebrevágja a naplót, és kilép a folyosóra. Azon tűnődik, hogy talán magához a vámpírhoz kéne mennie, és a lelkére kéne beszélnie. Már ha van még neki lelke. Azon tűnődik, hogy lemenjen-e Jackért, de aztán úgy dönt, hogy egy élete, egy halála, beszélnie kell Paul-lal. Trükkök nélkül. Hol lehet egy vámpír, nappal? Koporsóban, valami sötét helyen. A pince ideális lehet. Nagyot sóhajt, már előre beleborzong, összehúzza magán az ezüst köpenyt, elindul lefelé. Lent egy picike fényt varázsol, és koporsót keres. Ha talál, akkor kopogtat rajta, nem tolja el a tetejét.* Segíteni akarok... Kérem, ne bántson, tudom, hogy lehet megoldás. *Susogja bársonyosan csilingelő hangján. Időnként hátrapillant, van egy olyan érzése, hogy már mögötte van a halott... Aztán megpillantja a két belsirionost. Nem is kell annyira erőltetnie a szemét, elmosolyodik.* Ah, sziasztok, mit találtatok?

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:10 pm

[Pince]

*Castion varázslata tehát sikeres volt, bár nem abban az értelemben, mint azt mondjuk az éjtünde (és nem vámpír) fiú gondolta volna, hisz konkrétan nem a lebegés és a misztikus kisugárzás végett fedte fel a pince titkát, hanem pont a fénnyel, amit magából áraszt, hisz így már nyilvánossá vált, hogy a két diák egyáltalán nincs egyedül. Azonban, ha a vámpírok most tértek úgymond nyugovóra, akkor jó, ha ez így is marad. Most, hogy már tudja a fiú, hogy itt vannak, rögvest megszűnteti a fényt és a varázslatot. Odalép Evelyn mellé, majd ujját szája elé tartja, hogy maradjon csöndben a lány, bár azzal nem számol, hogy szaktársa most már ismét nem látja őt. Hozzá kell még szoknia, hogy az emberek más adottságokkal rendelkeznek, mint az éjtündék. Megfogja a szőke lány kezét és odahúzza a falhoz. Az ő kecses, éjtünde léptei nyilvánvalóan nem hallatszanak, hogy Evelyn mennyire tud csöndben maradni, azt nem tudja, viszont nem szeretne céltűzben állna, ha valamely vámpír felébredne és megtámadná őket. Sok varázslathoz azért nem ért Castion, hiába a nővére az egyik legnagyobb mágus a környéken, de a mentális varázslatokban igenis jó és hatékony tud lenni. Van is egy olyan lélekszimpátia varázslat, ami nagyban a segítségére lehet, ah most okosan és jól tudja használni. Bízik benne, hogy Evelyn nem fogja elszabotálni munkálkodását és bízik benne, hogy olyan információk birtokába jut, ami segíti majd őket kis kalandja során. Rátekint az egyik vámpírra, de szigorúan olyanra, amelyik nem mozdult meg annak előtte és már dörzsöli is a mentális fókuszt...* Adficis Mentis! *... hangzik az elmeszipoly igéje, amellyel információkat szívhat ki a vámpírból. Bízik éjtündés képességeiben és a mentális varázslatok hatalmában.*

//Elmeszipoly - lélekszimpátia (éjtündésen nagyon elsődleges): A varázslat segítségével valakiről tudhatunk meg olyan információkat, melyekre ő nem válaszolna. Nincs rá szükség hozzá, hogy kérdéseket tegyünk fel neki, még arra sem feltétlenül, hogy tudjon róla akarunk tőle valamit, egyszerűen amire szükségünk van, azt az elméjéből szívjuk el. A kockázat viszont dupla, ugyanis, ha az illető erős és a mágiaellenállása elég nagy, akkor lehetséges, hogy feltűnik neki, hogy a fejében vájkálunk. A nagyobb probléma ott van, amikor valakinek olyannyira nagy az ereje, hogy a mágiát egyszerűen visszapattintja ránk, lényegében a mentális faláról lepattanunk, így pedig akár percekre is belátást nyer a mi tudásunkba, emlékeinkbe.//

Vendég

[Sperrel]

- Ó, nem tudod, honnan jövünk. Jobbak vagyunk, mint bármilyen katona. *Sejtelmesen mosolyog a leányzóra, majd tovább keresgél, és hamarosan majdnem orrabukik. Lehajol, tapogat, és megtalálja az ezüstös fonalat, ami egyenesen a falhoz vezet, méghozzá a hercegnőtől. Sejti, hogy azt szolgálja, hogy még véletlenül se tudják gond nélkül kivinni a lányt, így összeráncolja a szemöldökét, és odasétál, ahol a fonal eltűnik a falban. Igyekszik magához a fonalhoz nem nagyon hozzányúlni, pláne nem meghúzni, ki tudja, mi van a másik végén, és az mennyire örül neki... Bár valamennyire ha a lány mozog, akkor is húzódik a fonal, így talán egy-egy apró mozdulatra még nem regál be.* - Van itt valamiféle ezüstös fonal, a lánytól jön erre, eltűnik a falban... fogalmam sincs, hova vezethet. *Közli Sperrel, megint halkan, hogy a lány ne nagyon hallja.* - Talán meg kellene nézni a szomszéd szobában, mihez van kötve, de ki tudja, meddig megy... Lehet, hogy nem is akarjuk megtalálni a másik végét. *Eléggé zsákutca, mondhatni, alig mer még hozzányúlni is, úgy gondolkozik mint Sper, ha a vámpírherceghez van kötve, nem nagyon akarja idehívni.*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:05 pm

[Thalia, Sper]

*Nem kenyere az ingerültség, de amikor a lány még mindig nem halkít erőteljes érzelem fut végig rajta,hogy kitekeri a nyakát,de nem az az agresszív fajta, hát csak hihetetlenül csúnyán néz rá.* - Csendesebben, vagy valóban és örökre itt maradsz. Thalia? *Pillant a lány felé, mikor meghallja, hogy valamin botladozott a lány, odafordul hozzá, de csak várja, hogy a lány észrevegye, amit kell.* - A vámpír az imént még itt volt, úgy éreztem, hogy itt van, nem számolhatunk azzal, hogy egy órára elment. Hogy hívnak? *Pillant a lány felé, mert nem tudja sehogy sem megnevezni, szólni neki.* - Eldicsekedte, hogy mivel tart itt? A reménytelen esetekben szeretik elmondani a tervet, hogy visszajelzést kapjanak a zsenialitásukról, lássák a szenvedést és a reményvesztettséget. Hogyha ilyen gonosz lélek, belőled táplálkozhatott. Hol van a Reményed? *Kérdezi a lányt, kicsit ösztökélni akarja őt magát is a szökésre, hogy ne adja fel, de hozzáteszi hűvösen.* - Ez nem azt jelenti, hogy üvöltés hangossággal beszélj. Még egy szó, és elnémítalak, a te érdekedben. *Mondja, olyan hangnemben, ami jelzi, hogy ehhez a kijelentéshez nem fér kéltség. No most jön az, hogy miben is botlott el Thália? Hogyha közvetlenül a vámpírherceghez van kötve, mágikusan, nem kéne meghúzogatni, de ki tudja.*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 4:00 pm

[Nappali]

*Ahogy megjelenik a komornyik és beengedi, a fiú finoman biccent, majd csak hallgatja a komornyik szavait, és látja, hogy bizony gyakorta törölték a memóriáját, így nem sokra megy vele.* -Nem szeretnék csak úgy betörni hozzá, köszönöm, megvárom idelent. Kérem, azonnal szóljon, amint megjön. *biccent, majd int a férfinak, hogy távozhat. Bár kíváncsi a szobára, érzi, hogy Lirian ott lehet, így jobb a békesség. Amint a komornyik magára hagyja, azonnal körbepillant, és szinte ösztönösen lép a könyvespolchoz, hogy megnézze, első sorban azt, hogy miféle könyveket olvasgat a ficerák, másfelől azt, hogy miért is áll ez az egész olyn furcsán. Persze igyekszik minél többet megtudni a jelenlegi helyzetből, megszemlélni, hogy mégis miféle alak ez a vámpír, hátha akad itt valami árulkodó falikárpit, vagy rejtett dobozkák, ékszerek, stb. Elsődlegesen azonban na könyvespolcot vizsgálja, majd igazítja meg.*

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Jack]
*Megnyomja hát a csengőt és néhány perc múlva érkezik is egy szolgáló, idősebb férfi, affél komornyik lehet. Minden gond nélkül beengedi a fiút, teljesen jól hat a mágiája, viszont sok infot nem tud adni, mivel nagyon úgy fest, hogy gyakran törlik a memóriáját.* -Az uraság egy órája távozott, azt hiszem nem sokára visszatér, megvárja a szobájában? *Ott van ugye Lirian, de Jack akár megvárhatja a nappaliban is, ott a komornyik simán magára hagyja várakozni. Éles hallása viszont nagyjából be tudja lőni, hogy a társai merre járnak, viszont azt is könnyedén kiszúrja, hogy a nappaliban lévő könyvespolc picit ferdén áll.*

[Thalia, Sper]
*Sper szavaira természetesen válaszol a lány, bár úgy fest nem enged a hangerőből.* -Most nincs itt, úgy tudom, hogy elment úgy egy órája, nem tudom mikor jön vissza, és igen az én apám. De hogy tudnátok innen kivinni, senki sem tud, már érkezett több katona is... *Szomorúan megrántja a vállát, nem nemtörődöm, inkább csak nem tudja hogy bármi esélye is lenne megszabadulni innen. Viszont úgy fest a vámpír nem bántotta, nem is harapta meg, semmi. Thalia körülnéz a szobában, igazából sima berendezési tárgyakat lel csak, viszont majdnem orra esik sétálás közben valamiben. Ha lepillant, akkor sem lát semmit, viszont ki tudja tapintani, valamiféle nagyon alig látható halvány néha ezüstösen megcsillanó fonal van a földön, a hercegnő lábáig vezet, a másik fele pedig eltűnik a falban.*

[Lirian]
*Lirian bőszen keresgél és a varázslat jótékony hatásának hála sikerül kiszúrnia egy különleges kis szekrényt a falban, ami érdekesen töri meg a fényt, így egyébként egyáltalán nem látszik. A szekrényben apró ezüst kulcs bújik meg, ami a naplóhoz tartozik, sikerül vele kipattintania. Kis olvasgatás után sikerül megtudnia nagyjából a vámpír történetét. A neve Paul, teljes név nincs, 346 éve él már a földön és él itt a kastélyban vámpírként, előtte ugye sima ember volt 28 éves koráig. Nem tudja, hogy ki tette vámpírrá és azt kutatja. Néhány hete látta meg a hercegnőt és teljesen magával ragadta a szépsége, emlékezteti valakire régről, Carol nevű hölgyeményre, aki nagy szerelme volt, de egyik napról a másikra eltűnt.*

[Pince]
*Evelyne nem lát jobban az adottságtól, majd következőre elolvassa a varázslat leírását. Castion pedig láthatóan éjtünde, köze nincs a vámpírokhoz, de hát ez van. Castion fényében már valamennyit Evelyne is lát, bár ez nem tart végig, max. egy kör. Mindenesetre így a kis fény és a kályha nyitogatás következtében sikerül kiszúrni a plafonon lévő valaki...ket. Úgy fest, hogy három páncélos lovag lóg lefelé, mintha aludnának, és bőven esélyes, hogy vámpírokról van szó, ellenben még elég frissek lehetnek, azért is alszanak. Az egyik kicsit megmoccan a fény hatására...*

Vendég

[Sperrel]

*Hiába nyitogat a szobákba, személyes tárgy sehol. Okos a vámpír, azokat alighanem csak a saját szobájában tartja, jól elrejtve. Viszont belefutnak a hercegnőbe, Sper pedig rögtön el is kezdi kérdezgetni. Ő biccent, és helyette körülnéz. Ha van bármiféle asztal, fiók, szekrény... szóval körbenéz, hátha talál valami nyomot, vagy akár figyelmeztetést, hogy a hercegnőben nem kellene megbízniuk és nem csak egy egyszerű áldozat. Közben pedig folyamatosan fülel, hogy meghallja, ha a közeledik valaki... Bár a vámpírherceget aligha fogja, ez elég nagy pech.* - Azért igyekezzünk minél hamarabb eltűnni innen, mielőtt visszajön. Nem sok kedvem van megmérkőzni vele szemtől szemben. *Mondja halkan, megint csak Sper fülének szánva. A csengőt minden bizonnyal meghallja, felkapja rá a fejét, nem tudja, ki érkezhetett.*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 3:45 pm

*Szépen előreenged mindenkit, de úgy tűnik, hogy egy személyzetis sincs itt. Pech. Kissé összehúzza a szemöldökét, miközben az erdőség felé néz, ahonnan jöttek, majd felnéz a várra, hogy mégis milyen magas lehet. Erőteljesen elgondolkozik, hogy mit is kellene tennie. Ha bekopog, vagy becsönget, akkor az esetleges szolgáló vagy eljut hozzá, vagy nem, mert a többiek megölik. Ha eljut hozzá, a többieket buktathatja le, egészen könnyedén. Ráadásul hogyan veszi rá, hogy beengedje? Felnéz a várfalra, hogy milyen magas, mennyire lehetne könnyen végigmászni rajta.* ~Mindennek ára van..~ *sóhajt fel magában, majd lepillant ocelotjára, megigazítja fekete ingjét, valamint nyakkendőjét, aztán, mivel igazából nem nagyon tud mit tenni, és bizony itt nem nagyon van más, hisz az előbb körbenézett, ahogy meglelte a titkosajtót, az ódon kapucsengő mellette kis, apró csengőt nyomja meg, ami, ha jól sejti, és jól emlékezik a régi kastélyokra, a cselédszobába, vagy a konyhába vezet, így a fővámpírherceg nem hallhatja meg. És, ha lesz a kezében egy itteni halandó.. akkor tekintetét azonnal belefúrja a másik tekintetébe, és szépen, tulajdonképpen egész könnyedén bájolja el, hogy engedj be és meséljen a vár uráról, akihez ő érkezett, mondván ő régi barátja, és nem tudja, változott-e, mert nagyon rég találkoztak és alig emlékszik rá. Szemei csak úgy pulzálnak.*

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 3:43 pm

[Pince]

*Két belsirionos kisdiák jött tehát a pincébe, hogy felfedjék annak titkait. Castion mindent lát rendesen, megszemlélve a legapróbb sarkakat is. Őt nem nyomasztja a sötétség és a hangulata is jobbá bálik idelent, mert tudja, hogy itt legalább tényleg ő lehet az, aki felfed valamit. Arról mondjuk csak sejtései vannak, hogy Evelyn nem lát semmit, avgy hogy a lány nem igen tud idelent tájékozódni, de mivel most elemében van és hajtja, hogy valamiben jeleskedhessen, nem igen foglalkozik azzal, hogy mi van szaktársával. A sziszegő hangot érzékeli és nagyon zavarja is, de bár mindent szemrevételez, még sem látja, hogy vajon mi adhat ki ilyen hangot, így rögtön azt célozza meg, ami talán elmondhat valamit a pince titkairól, nevezetesen a kályhát. Nyilván nincs befűtve így szeptember elején, meg ha be is lenne, azt nyilván éreznék, így kinyitja a kályha ajtaját, benéz (hátha elrejtettek ott valamit), illetve a kályha mögé is benéz. Kell lennie itt valaminek, ami kiadja a sziszegést. Bár ez lehet valami rossz vízcső is, ami szivárog és ilyen hangot ad ki. Minden esetre zavarbaejtő a hang. A kályhát tehát megvizsgálja, majd a mennyezetre függeszti tekintetét, mert h valóban valami csőről lenne szó, akkor az valószínűleg a fentről jönne. Végül pedig érdekes gondolata támad. Ha valami van itt, ami ennyire sziszeg és ennyire megbújik a sötétében, akkor irányítsuk kicsit amgunkra a figyelmet, hátha akkro előcsalogathatjuk. Az elméleti órán magára tette a tetoválást, ami ott virít bal vállán, így jobb kezével könnyen eléri és rá is teszi az ujját.* Levitatium! *Mondja ki a lebegés igéjét és rögtön felfénylik teste, ami hirtelen kicsit bántja a szemét, de ahogy végignéz magán, a misztikus fény igazán illik egy ilyen vékony, könnyed testalkatú, jóvágású éjtündéhez. A pince közepén lebegve igyekszik felhívni magára a figyelmet, hátha fel tudja fedni a sziszegés forrását, miközben be van kapcsolva mentális védelme.*

//Lebegés - misztikummágia (másodlagos): A boszorkány képes rá, hogy mint Pán Péter repüljön, lebegjen a föld felett ezzel is erősítve saját misztikus kisugárzását. Maximum 20 centire emelkedhet fel, de mozoghat utána a levegőben, így könnyen kikerülhet csapdákat, vagy épp juthat át kisebb akadályok felett. A repülésre nem kell koncentrálnia, amíg él a varázslat és megszűnéskor nem fog hirtelen leesni, hanem szépen lassan ereszkedik majd le. A varázslat enyhe fényt, afféle misztikus kisugárzást is kölcsönöz neki, de ennek erejét a boszorkány „állíthatja”, amennyire épp a helyzet megkívánja. Kezdetben csak önmgaára hat a varázs, idővel akár többekre is.//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 3:41 pm

[Thalia, Sper vonal]

*Csendesen nyitogatnak az ajtókon befelé, a leányzó csendesen mozog, hangtalanul és fürgén, néhányszor túlságosan fürgén is, de annyira szétszéledtek, hogy úgy sem látja senki, Thalian kívül, előle pedig nem szégyelli, habár azért nem szokták unalmas perceikben ezt kibeszélni, hogy milyen vámpírok is ők, szóval olyan sokat ilyen téren nem tud a lányról. Mikor meglátja a lányt egyet lép hátra, megtorpanva, végül bemegy, és azonnal körbeszagol, hallgatózik, van e titkos hely, elbújt ember.* - Csendesen, kérlek. *Szól azonnal és egy rövid varázslat után, ami jelen esetben az acélos akarat, közelebb lép a lányhoz, megérinti az arcát kedvesen, és mélyen a szemébe néz, azt nézve, hogy el van e bájolva, vagy vannak e mentális képességei, azonnal bevédi magát, a bizalom mostanában nem kenyere.* - Azért jöttünk, hogy kivigyünk, ám ha a sejtésem nem csal, nem vihetünk csak úgy ki. Neked él a közelben az apád, és rabolt el a vámpírherceg, gyermek? *Kérdezi, egyenesen a szemébe nézve, őszinteségre kényszerítve, közben nemfordulThaliahoz, de int neki,hogy nézzen körbe, ő foglalkozik a lánnyal. Úgy is eléggé meggyőző fajta...*

// Acélos akarat, elsődleges:
Varázsige: Atis Adamantum
Leírás: A varázslat erőteljes mentális védelemmel ruházza fel használóját, vagy egy általa választott célszemélyt, idővel akár többeket is. Mindenféle mentális mágia, lélekszimpátiával kapcsolatos támadás alól védelmet ad, legyen az meggyőző beszéd, támadólag ható mágia, vagy egy mentális lény képessége pl. vámpír delejező pillantása, vagy mentálpók altató ereje. Képesek lehetünk így védelmet nyerni álmok behatása alól is, tehát pl. ha rémálomban vagyunk, vagy álomban ezzel a varázslattal jó esetben akár ki is törhetünk onnan, vagy legalábbis bizonyosságot nyerhetünk, hogy ez csak álom, néhány esetben irányítást kaphatunk hatására a történések felett.
Fókuszhasználat: Dörzsöljük erősen mindkét kézzel a halántékunkat, vagy álom esetén csípjük meg magunkat. A fókuszra nem feltétlenül van hozzá szükség, hiszen sok álomban nincsenek meg a tárgyaink sem, de használatával hatásosabb a mágia.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők jó eséllyel csak kisebb védelmet kapnak, magasabb szinten erőteljesebbet, akár álomból kitörést is, ezt a mesélő dönti el. Alapjáraton csak saját magunkra alkalmazhatjuk a varázst, magasabb szinten, tehát évfolyamonként és mentalisták, boszorkányok +1 fő. //

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 3:41 pm

*A pincébe egy másik diáktársa is követi. Bár látni nem lát, Castiont azért a maga közelében tudja, és őt követi. Ő a jelek szerint tökéletesen lát, valószínűleg vámpír mivolta miatt. Emellett kipróbálja az Adottság varázsát, hátha a segítségével jobb látásra tehet szert. Rákoncentrál a sötétben látásra, és megszorongatja az asztrál-mentál mágiás medálját, majd halkan suttogva kimondja a varázsigét.
-Qualitas! *élő példaként ott van mellette Castion, így remélhetőleg tényleg sikerül ezzel a varázzsal valamit elérnie. A sziszegő hang forrását keresi, valószínűleg egy kígyó lesz az. Ha egyedül nem is, de talán ketten mennek valamire vele és legyőzik.*

//Lélekszimpátia I., elsődleges
1. Adottság:
Varázsige: Qualitas
Leírás: Különleges, ám annál hasznosabb varázslat, mely rengeteg lehetőséget rejt magában. A kreativitás magasiskolája az, amikor egy mágia nem határozza meg pontosan képességeit, hanem mi dönthetjük el mire is van szükségünk adott kereteken belül. Az adottsággal rövid időre olyan hétköznapi képesség birtokába kerülhetünk, amely előtte nem volt meg nekünk. A teljesség igénye nélkül lehet ez pl. úszás, kötéltánc, egy idegen nyelven való beszéd. A varázslat fontos, hogy hétköznapi, testileg megvalósítható dolgokra ad lehetőséget, tehát nem fogunk tudni repülni vele, nem ad szárnyakat, vagy épp nem fogunk tudni víz alatt egy órán át lélegezni, azonban valamivel tovább tudhatunk, mint mondjuk egy gyöngyhalász. A fizikai kotlátokkal tehát minden esetben számolni kell. //A választott képesség nem mágikus eredetű, és nem egy fogalom kör, hanem konkrét tudás. A mesélő dönti el, hogy megfelel-e a választott képesség ezeknek.//
Fókuszhasználat: Az adott képességre koncentrálunk, sokat segít, ha már legalább használatban láttuk, közben az asztrál-mentál medált erősen megszorítjuk és kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. A varázslat természetesen nem tart örökké, erre minden esetben számítsunk! Kezdők esetén 10 perc a hatóidő, évfolyamonként, mentalistáknak, elsődleges lélekszimpátiával rendelkezőknek +5 perc.//

Tárgy: Re: Misztikumok szobája Pént. Szept. 07, 2012 3:39 pm

*Igen, egyedül indult felfelé, és azzal, hogy nem néz ki fenyegetőnek, talán lehet is esélye bejutni a szobák egyikébe. Tünde létére igyekszik még inkább halknak lennie. Benyit a szobába, és behunyja a szemét izgalmában, remélve, hogy nem találja bent a házigazdát. A szoba szépen berendezett, párezer év alatt nyilván volt mit a tejbe aprítani. A lány kinéz az ablakon, hogy hova is lát le, hátha valami pentagramma alakja van a birtoknak, vagy efféle sötét dolgok. Az egyik fiókban egy naplóra lel, de hát az író bizonyára le is védte azt, hogy ne lehessen csak úgy hozzáférni. A lány nem igazán egy tolvaj alkat, így azon tűnik, hol is lehet a kulcs. Imádkozik, hogy ne a herceg nyakában. Benéz az ágy alá, eltologatja a festményeket, benéz a szőnyeg alá, hátha talál valahol rejtett kamrát. Megvizsgálja a dísztárgyakat, hátha ott lóg a kulcs egy szoborra akasztva. A biztonság kedvééért elsuttog egy varázslatot is, amely közelebb hozhatja a megoldást. Közben pedig kinéz a folyosóra, hogy társainak tudjon jelezni, ha keresnék.*

//Helyzetfelismerés, jósmágia, elsődleges: A jós rengeteg mindenre képes apró jegyek, jelek felfedezésével és annak összekapcsolásával. Rejtet ajtókat kallantyúkat is képes megtalálni, ezzel a varázslattal bizonyos helyek kezdik majd el vonzani, ahol megoldások kulcsait lelheti. Érzi, hogy meg kell néznie a könyvespolcot, ahonnan egy könyvet kihúzva titkos ajtóra bukkan, vagy a harmadik fiókot kinyitva megleli a régi leveleket, amikből kiderül, miért ölt egy gyilkos, stb.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

*Hát ki tudja, van rá esély, hogy nem a vámpírherceg nevén van maga az épület, hiszen ő halott, az övén nem lehet, de ha van egy szolgája, aki végeredményében a tulaj, akkor ugye ezzel elég hatásosan ki tudja zárni a többi vámpírt, aki meg akarná látogatni. Jack legnagyobb pech-ére nem talál szolgálót, legalábbis itt kint nincsenek, hiszen akkor biztosan furcsán nézelődtek volna kik akarnak itt bejönni a hátsó ajtón. Maximum a többiek küldhetnek neki valakit, ha lelnek szolgálót, de egyelőre úgy fest a kastélyban nincsenek kifejezetten nagy tömegek.
A többiek mindenesetre elindulnak felfedezni a várat.*

[Thalia, Sper]
*A két boszi meg is vizsgálgatja a lenti szobákat, néhányba benyitogatnak, de egyelőre nem lelnek semmit, ám aztán a 3-4-dik ajtó mögött fellelnek egy lányt, szőke haj, szomorú szemek, kellemes báj, bőven van rá esély, hogy ő lesz az a bizonyos hercegnő. Épp háttal ül nekik, persze megfordul, amikor nyílik az ajtó. Hajat fésült.* -Kik vagytok? Nem lehetnétek itt... *Riadt a hangja, kapkodja ide-oda a fejét. Sper annyit érzékel, hogy itt a lány, meg a vámpír valahol az épületben, de nem tudni merre és kb. két szolgáló lehet még szintén valamerre.*

[Lirian]
*Lirian tehát felfelé indul, ami necces, hiszen onnan jöttek a hangok, maximum féltündeségének köszönheti azt, hogy nem hallja meg a vámpírherceg, vagy mivel nappal van, lehetséges, hogy a férfi az igazak álmát alukálja, márha mázlijuk van. Mindenesetre kicsit körbekémlelve fent sikerült találnia egy szobát, ami jó eséllyel a vámpírhercegé lehet, és konkrétan egy naplót is talál. Le van zárva, tehát nem elhet egy könnyen kinyitni, talán valahol van hozzá kulcs, vagy egyéb.

[Pince]
*Tehát úgy fest, hogy ketten indulnak meg a pince irányába, ahonnan nem túl kellemes hangok szűrödnek, ahogy közelebb érkeznek. Leérve a lépcsőn persze teljesen sötét van, amiben Castion tökéletesen lát, Evelyne pedig körülbelül semmit sem. A pince nem túl nagy, egy átlagos szoba méretű, valamiféle kályha van itt, és egy erőteljes nem túl kellemes sziszegő hang. A forrást még Castion sem látja, Evelyne ugye semmit.*