A mágia ördögi körterme

Tárgy: A mágia ördögi körterme Vas. Aug. 26, 2012 11:49 am

First topic message reminder :

A hatalommágia tanterem az egyik legkülönlegesebb ami valaha fellelhető volt a Nezabar birtokán felhúzott építmények sorában. Miután maga a tantárgy az összes létező mágiaág legerősebbjeiből táplálkozik, a tanterem is így működik. Senki nem tudja, hogy eredetileg hogy néz ki, mert mindenki elméjében máshogyan él. A sötétlelkűek egy kriptának láthatják, amelynek falaira senyvedő áldozatokat lát, vagy bűzölgő élőholtakat. Akik hatalmas kincsek után sóvárognak, azok halmokban álló relikviákat látnak. A természet papjai zöldellő ligetet, unikornisokkal. Ezek mind mind példák, csakis a diák jelleme szabhat ennek határt. Ami mindenképpen érdekes, hogy a belépő vagy jelenlévő diák időnként a teremtől visszajelzést kap a hatalmáról. Ha komoly varázsló vagy boszorkány, akkor elismerő sóhajok, csilingelő, vagy sátáni kacag, ám ha csak kontár, akkor lefitymáló nevetgélés, szitokszavak visszhangoznak a falak között. Székek nincsenek, ugyanis a terem sarokpontjain vibráló térkapuk állnak, amelyek hívogatóan várják a gyakorlati feladatokra vállakozókat.

Írta: Kaen el Jericho

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 3:26 pm

*Figyelemmel kíséri, hogy Cecile merre megy, hogy pontosan tudja, hogy hova szélednek szét, aztán a démon felé figyelmez, második ránézésre már "csak" szárnyas démon az ellenfél, elsőre nem látta meg, biztosan haladt közben, közelebb ért. Kicsit megdöbben, amikor a varázslata lelepleződik, mármint igen feltűnő, hogy varázslat jött létre, de hogy az istenben tudja, hogy pontosan ki csinálta? Más is varázsolt és más nem bukott le, tehát mágikus nyomkövető nem lehet rajtuk. Természetesen miután Speranza egy eléggé hívő, keresztény leányzó - igen, vámpírként -, azonnal a pokol jut eszébe erről a síkról, hiszen rabszolgákat sanyargatnak, térkapuk nyílnak meg és gyűjtik be az embereket, biztosan mind-mind bűnösek... Vagy hát, azok lennének, hogyha ez tényleg a pokol lenne, de nem az, mert ő magát nem tartja bűnösnek, bár azért egy verejtékcsepp lecsorog finom arcocskáján. Kiragadják a tömegből, a billogot eltűri, hogyha tényleg kap, és bedobva a galdiátork közé azonnal kihúzza magát, fürgén körbetekint, hogy ki is lesz az ellenfele. Semmiképpen nem fog közvetlenül harcolni, legalább is nem akar, de hogyha sérüléseket elkerülhet azzal, hogy vámpírként emberfelettien felgyorsul, ám legyen. Nem teljes erejű vámpír, mert csak állatvéren él - már hogyha ez a Nezában is így van, ahogy máshol is így szokott lenni -, de igen is fürge, és közben, hogyha egy ellenfelet kap, azzal megpróbálja azonnal felvenni a kapcsolatot, de nem harcolva, hanem beszélgetve, miközben kerülgeti, hogyha kel elővéve az egyetlen pengéjét és hárít, ami valszeg megjelenik és már nem lesz láthatatlan, mert ha láthatatlan lenne, az elég fura lenne. Teljes butaságnak látja, amikor egy fél-véla lány provokálja, hogy utána jöjjön, de nem szól bele, valahol mélyen talán jól esik neki, de a felszínen csak egyszerű hülyeség.* - Mi ez a sík, és miért kell küzdenünk? Nem vagyok az ellenséged, inkább pusztítsuk el ezt a groteszk rendszert. Miért kerültünk ide? *Kérdezi a gladiátor társat-társakat, egyértelműen bunyó helyett kerülgetve, hárítva, akár bevetve, hogy véla, és ha az ellen bizony hím, akkor kicsit megzavarja és szimpatikus lesz neki.*

// Nekromágia II, elsődleges, nekromanta, Lélekpáncél:
Varázsige: Phasma Crusta
Leírás: A nekromancia nem a tárgykészítés tudománya, így a halottkeltők méltán érezhetik úgy, hogy társaikhoz képest nem állnak túl jól, ami a relikviákat illeti. Ezt ellensúlyozza ez a frappáns varázslat. A célja, hogy ha úgy véljük, nagy csatába indulunk, érdemes magunkra bűvölni a lélekpáncélt, hiszen bár korlátozott ideig megvéd minket mind a fizikai, mind a varázs csapásoktól. A páncél egy szépen kidolgozott fémvért alakját ölti magára, tökéletesen alkalmazkodik a testünk vonalához, sőt, még a stílusunk tekintetében is változó, hogy kin hogy néz ki.
Pálcamozdulat: Húzzuk végig a gyűrűs kezünket a bordáinkon, majd mondjuk ki a varázsigét.
Hatás: Azonnali, és időleges. A páncél azonnal felsejlik, de idő, és csapások függvénye, hogy meddig marad. Ha nem ér minket támadás, akkor egy óra, nekromanták és halottkeltők számára +20 perc. Minden egyes támadás, komolyságától függően csökkenti ezt az időt, míg végül elenyészik, és egy napig nem is lehet megújítani.

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 3:23 pm

*Az egyik diák - aki szintén fél-véla -, egy remek csábítós módszert vetett be az egyik fegyőrön, aki hamar be is vette ezt a színjátékot. Lumiére elneveti magát halkan, hogy milyen naívak is a férfiak néha, ha a nők meztelen testéről van szó. Az események csak úgy zajlanak, de a francia lány különleges mentalista érzékei miatt mindent megpróbál ügyesen megfigyelni. A fél-véla lány a fegyőrrel együtt félre vonul, a fiúk "megfigyelősdit" játszanak, a másik szőke leányzót pedig a gladiátorok közé akarják zárni, ám ez nem tetszik Lumiérenek, még akkor is ha nem ismeri a lányt, de azért egyedül lenni nem olyan jó dolog, így vele szeretne menni. Ezért is döntött úgy végül, hogy neki indul az egyik izmos férfinak, és egy nőies ökölcsapással jutalmazza, ami nagy eséllyel nem ért a férfi ellen semmit, de talán elérte vele azt, hogy a másik lánnyal együtt vigyék az arénába. Lehet, hogy nem ez volt az eddigi legjobb ötlete a lánynak, de valamiért nagy kéztetést érzett az iránt, hogy ezt megtegye. Lehet, hogy megakarta menteni a lányt, de az is lehet, hogy csak kíváncsi, hogy milyen lehet egy arénában harcolni izmos férfiak ellen. Ki tudja? Mindenesetre a pálcája nála van, szóval nincs mitől félnie.*

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 3:19 pm

*Szabaddá válik tehát a terep, ugyanis elmegy az őr mozgosítani valakit, hogy hozzon még anyagot. Alexnek nem is kell több, rögtön felegyenesedik. Ebben a pillanatban idézi meg a fantomangyalt Speranza, ami nagyon is kapóra jön Alexnek. A szerencse játéka ez és nagyon is szükségük lesz szerencsére, ha élvi el akarnak innen kerülni. Hogy miért jó a fantomangyal? Mert eltereli a főangyal figyelmét, emellett nyilván az őrök is arra koncentrálnak, ő így talán teljesen zavartalanul mehet oda (persze tempósan, hisz sok ideje nincs) az egyik már felszabadultnak tűnő valakihez, vagy valakikhez, ha párban vannak mondjuk.* Hé srácok! Nem akarok semmiféle balhét, csupán arra lennék kíváncsi, mi a módja annak, hogy felszabaduljunk. Nem mondom, hogy ártatlan bárnyákák vagyunk a társaimmal, de mégiscsak jobbszeretnénk mielőbb szabadulni. *Mondja sietősen és közben hátra-hátra pillant, nem közeledik-e egy őr. Most nem annyira tudja konstallálni, hogy Speranzával esetleg történik-e valami, jó eséllyel nem is tudja, hogy a lányt az arénába küldik. Közben azért a faszira, akihez szól rányom egy A hazugság ára képességet, hogy biztosra menjen, hogy nem verik át.*

//A hazugság ára - inkvizítor képesség (6. szint): Akire rákoncentrál annál érzékelni fogja, ha hazudik, és az illetõ minden egyes hazug szava nyomán a testét viszketõ piros pöttyök kezdik ellepni.//

Vendég

~ Ezek szerint mégsincs homok? Éljen. ~ *Ez az első reakciója arra, hogy nem a valódi Egyiptomban vannak, bár a démoni létsík semmivel nem kellemesebb. Speranzát rögtön el is hurcolják, de tudja, hogy a lány meg tudja védeni magát, így egyelőre csak fél szemét tartja rajta, ha valami félresiklana, és helyette a boszorkánykör másik jelenlévő tagját, Cecile-t keresi a tekintetével, de nem találja. Látta ugyan, ahogy lecsúszik a válláról a ruha, de lemaradt róla ahogy az egyik felügyelő magával hurcolja. Nem tetszik neki, hogy így mindkét lány le van kötve, így az egészen közel eső Zakariáshoz suhan oda.* - Körbe vagyunk véve démonokkal, mindegyik felügyelő az, az is amelyik angyalnak tűnik, a rabszolgák fogvatartott lelkek, ez valamiféle büntetőtelep. *Darálja le neki gyorsan az információkat, elég halkan, így más nem nagyon hallhatja, csak az, aki igazán közel áll. Nem fogja mindenkinek egyenként elmondani, aki itt van... viszont először nem árt megnézni, mennyire erősek ezek a démonok, mennyire irányíthatóak, na meg persze mit lehet belőlük kiszedni. Furulyát formáz a kezeivel, mintha azon játszana.* - Aeris Magus... *Az egyik felügyelőre koncentrál, és ha sikerül a hatalma alá vonnia, akkor megparancsolja neki, hogy mondjon el mindent az angyalnak kinéző démonról amit csak tud, főként a gyengepontjairól.*

//Amik lemaradtak az előző hsz-nél: Hatalommágia elsődleges, Nekromágia másodlagos, pontok Ariana Ravenwoodnak, mágikus monokli miatt +3

Hatalommágia, Bűvös dallam
Egyszerű, ám mégis hatékony varázslat. A bűvös dallam a mentális varázslatokra immunis bestiákat leszámítva bármilyen fenevadat, mitíkus teremtményt a szolgánkká, barátunkká tesz, mintha mindig mi neveltük volna, vagy mi teremtettük volna. Vigyázat, van ellene mágiaellenállás, és az inteligens teremtmények, mint az ősöreg sárkányok, lepergetik magukról. Ám fontos előnye, hogy nem csak rövid időre áll mellénk a teremtmény, hanem kereken egy hétre. Igen, ott fog aludni a küszöbünkön a vámpírlord, ha megdelejeztük. Sokszor komikus helyzet kerekedhet ki belőle, ha társaink látják, hogy feléjük futunk, nyomunkban pedig egy háromfejű botsáska lohol. //

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 3:12 pm

*Alex tekintetét naná, hogy kiszúrja, és kicsit megemeli a szemöldökét a fiú irányába, mintegy jelezve, hogy bizonyára tetszik neki, amit lát. Leszakad tehát mindenkitől, főleg miután a fickó szépen lökdösni kezdi az egyik elzártabb folyosó irányába. Nem teketóriázik sokat, a ruha letépdesést még véletlenül sem hagyja neki, hanem egy mozdulattal az irányítása alá vonja az illetőt, egyszerűen megpróbálja teljesen befagyasztania mozdulatait, majd hátrébb léptetni párat, aztán egyre közelebb irányítani valami elég hegyes, sérülést okozó dologhoz, netán lépcső széléhez, bármihez, ahol ha meglöki, akkor elég szépen összetörheti magát.* -Szóval...akkor most mesélj nekem erről a helyről, és szépen meséld el, hogyan is jutok el a toronyba, ahhoz a kellemes külsejű angyalhoz. *Adja ki az utasítást, továbbra is folytatva a műveletet, közelebb irányítva veszélyes dolgokhoz stb. Azt sajnos nem tudja, hogy odakint mi zajlik, pedig igenis barátságot érez Sper iránt, ami nála nagyon szokatlan és ritka, de mégis így van, szóval bizonyára még aggódna is miatta, ha tudná mibe keveredett, bár azért ismeri már annyira, hogy valószínűleg tud magára vigyázni, azóta, hogy vámpír lett, nem is kellett megmentenie az életét.*

//Vérmágus 7. szint:
Teljes kontroll: Célszemély vérét irányítva képes õt teljes mértékben irányítani, akár levezetheti egy szakadékba, vagy elküldheti, hogy addig menjen, amíg össze nem esik és meg nem hal.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

*Cecile csábítása bejön, a push-upos melltartó lekerülése után a munkafelügyelő felmordulva tereli be a rabszolgaszállások felé, nyilvánvaló szándékkal. Az egyik folyosóra lökdösi be, arra a két percre nem kell beljebb, aztán elkezdi tépni a lányról a ruhát. Thalia jósmágia nélkül is jósol, az derül ki számára, hogy nem egyiptomban vannak, hanem egy démoni létsíkon, ahol a rabszolgák foglyul ejtett lelkek, a felügyelők pedig démonok. A feketeszárnyú pedig nem angyal, hanem nagyon is démon, csak elsőre a kisugárzás természetfeletti ereje az angyal látszatát keltheti a diákokban. Hogy mit is kéne tennie, azt a holtak nem tudják. De annyi feltűnik neki, hogy időről időre nyilnak térkapuk, és új szolgák érkeznek. Talán ez az egész létsík egy büntetőtelep, ahogy az elkárhozott lelkek kerülnek. Alex kér még maltert, a felügyelő el is megy, így addig a farkas körbe tud nézni. Azt látja, hogy valamiféle hierarchia lehet a rabszolgák között, attól függően, hogy mikor érkeztek. Sőt, úgy tűnik, valaki már a szabadságát is elnyerte, mert a rabszolgákon egy billog van, és néhány arrafelé sétáló szabad emberen is, vélhetően ők is szolgák voltak egykor. Sper megidézi a fantomangyalt, amire a szárnyas démon felhördül, mert a fantomangyal nem bírálja, hanem jól bele is vág egy kellemeset. A démon eltűnteti a varázslatot, és kiszúrja a szőke lányt a tömegben.* Te, rabszolga! Be az arénába, billogot rá! *Két kopasz, izmos szolga karon ragadja Spert, és cipelik be a köre, vélhetően utána már harcba is fogják állítani. Zaki körbenéz, varázslat nélkül fogjuk rá, hogy kevesebb dologra jön rá, viszont az számára is egyértelmű, hogy valahogyan fel kéne számolni ezt a telepet.*

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 2:56 pm

*A fiú érzi a rántást, majd majdhogynem elterül a földön, amikor a csattanást érzi. Szemei idegesen villannak meg, ahogy elsuhan mellette az őr, és kissé idegesen rázza meg a láncait, bár remélhetőleg nem tépi el, noha démoni ereje is passzívan ott lappang. Azért ahogy zörgeti a láncot, azt felméri, hogy el tudná-e tépni, ha akarná, vagy annál erősebb ez a dolog. Mert ha kell, ő bizony kitör innen. Megrázza magát, majd a többieken suhan végig szeme, a véla lányokon egy kis ideig elidőzik, aztán megrázza a fejét. Koncentrálnia kell. Játsza a szerepét, miközben tekintetét körbehordozza a helyen, a terepen, az angyalon, az őrön, tulajdonképpen felméri a terepet, és első körben csak megfigyel. Ki mennyire erős, kit lehetne könnyen támadni, milyen kijutási esélyei vannak, hányan vannak itt rajtuk kívül, illetve a többiek mágiái hogyan alakulnak, hogy sikerülnek, és mik a reakciók a mágiákra. Tehát háttérben marad, igyekszik rendesen dolgozni, és kivár....*

//Elsődlegesek, pontok Jack Darkfieldnak.//

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 2:53 pm

*Mikor belép a terembe éppen úgy reagál, mint Cecile, azonnal őt keresi a tekintetével, és mellé lép, könnyedén, suhanó köpenye kellemesen kíséri a lépteit. Furcsa kapcsolat, ami közöttük van, talán inkább érdek egy egyik félről, mint barátság... S valószínű, hogy Speranza az, aki inkább barátságban reménykedik. Tehát odalép mellé, kis mosollyal köszön neki, és már az új helyszínen is vannak, rabszolga ruhában. Igen feszélyezi ez az állapot, hiszen nyilvánosan csak és kizárólag a szép, kék, pillangós ruháját hordja, és az ilyen ruházat eléggé nagyon rossz érzéseket kelt benne, finoman összeszorul a szíve, és hogyha kapnak a hátukra egy-néhány csapást, akkor bizony kicsit felszisszen, bár vámpír, szóval a fájdalmat eléggé jól bírja... A napsütés a meleg viszont határozottan kikészíti, bár van tárgya, ami óvja a naptól, még is csak hihetetlenül irritáló. Csinálja, amit kelt, egészen addig, míg Cecile "véletlen" le nem ejti a ruháját, egy pillanatra oda figyel, de nem utánozza le a mozdulatot, hagyja, hogy a lány csinálja a dolgot... Vicces kis szőke itt, Egyiptomban. Őszintén nem tudja, hogy mivel kezdjen először, úgy csinál, mintha dolgozna, de közben varázsolni kezd, kipróbálja, hogy a távolban lévő sötét angyalra mennyire lehet mágiát alkalmazni, mennyire van távol, és mit lép egy varázslatra... A Fantomangyal varázslatra, amit amúgy is "furcsa" lenne beazonosítani, hogy kitől kapott, hát ezzel nem sodorja veszélybe magát. Hogyha a fantomangyalt lehet irányítani, akkor úgy hergelteti a sötét angyalt, hogy kicsit közelebb terelje, jobban meg tudja nézni magának, bár vámpír, szóval a látása igen éles.*

// Mindkettő elsődleges, elnézést, most értem haza, a hozzászólásomban TUTI vannak hiányosságok, nem olvastam el mindenkinek a hsz-ét tüzetesen, bepótolom következő körben. BOCSÍÍÍ.
Hatalommágia: Fantomangyal:
Varázsige: Angelus Spiritus
Leírás: Hasonlóan a korai végzethez, egy félelmetes dolog jelenik meg ellenfelül előtt, ám az nem egy jövőbeni félelme, hanem egy múltbéli, méghozzá egy fantomangyal személyében, aki a fejére szórja múltbeli bűneit, felnagyítva. A fantomangyal akár az illető szerelme, nagymamája is lehet. A fantomangyal ezen felül ha azt látja, nem ért célt, egész egyszerűen fizikálisan támadja meg az ellenfelet.
Pálcamozdulat: Nincsen. A homlokunkra kell mutatnunk, majd a ellenfélére.
Hatás: A fantomangyal megjelenik, és 90 másodpercbe sűrítve darálja a bűnöket, mint egy bíró, és hóhér egyben. Mentalisták, aurorok, és inkvizítorok nem egy, hanem három angyalt idéznek egyszerre! Az itélet/támadás után az angyal eltűnik! //

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 2:04 pm

*S 'lőn, végre eljött a tanév első hatalommágia órájának az időpontja, amit a fél-véla leányzó már izgatottan várt. Az elméleti óra gyorsan lezajlott, a varázslatok egész érdekesnek tűntek, legalábbis az ő szemében. Sajnálatos módon a nekromágiában nem jeleskedik úgy, mint a mentál mágiákban, ám még akkor is kíváncsi szemekkel nézte a két tanár tájékoztató beszédét a négy varázslatról. Nagy megtiszteltetésnek tartotta azt, hogy maga Kaen el Jerichotól tanulhatja meg az anyagot, aki nem mellesleg az iskola igazgatója. Személyesen még nem látta, legalábbis nem emlékszik rá, hogy volt olyan alkalom, amikor hallgathatta a tanár előadását. Az elméleti óra után a tanárok egy térkaput nyitottak meg a diákok számára, ami ijesztő lilás örvényként jelent meg előttük. Lumiére nem nagyon szokta meg a teleportálás okozta rángatózásokat, így az erős gyomorrántó érzések után közel állt ahhoz, hogy elhányja magát, ám sikerült valahogyan elfojtania az ingert. Az erős lökések miatt a lány, és a társai a földhöz kenődtek ami kisebb ütődéseket hozott magával. Persze ez csak a legkisebb gond volt, hiszen a francia leányzó ruhája eltért az eddigitől, és a körbetekintés után úgy tűnt, hogy a többi évfolyamtársával is megtörtént ez a bizonyos "ruhacsere". Rabszolga ruhát még soha nem volt szerencséje felpróbálni, de ami azt illeti nem is akarta megélni ezt az élményt. A térkapu Egyiptomba vitte el őket, méghozzá egy építkezés közepére. Valamiért elfelejtettek nekik szólni, hogy eladták őket rabszolgáknak, és most a munkafelügyelőkre vannak bízva az életük. Lumiérenek egy kicsit nehéz volt megszokni a sok változást, amibe a sivatag rettentő magas hőmérséklete is beletartozott. Nem sokkal az érkezésük után, az egyik fegyőr ostorral vágta hátba őt, és a többi diákot. A lány a hirtelen fájdalom miatt egyből a földre zuhant, hiszen a teste nem szokott hozzá az efféle dolgokhoz. Amint jobban megfigyelte a ruházatát, megpillantotta, hogy a pálcája még mindig nála van, ám nem akarja még használni, hiszen így egy kisebb lázadást robbantana ki, ami egy ilyen helyzetben elég kellemetlen lenne. Nem messze tőlük egy fekete angyal figyelte őket, ami elég misztikusnak tűnt így a sivatag közepén. Nem kellett sokat gondolkoznia ahhoz, hogy kiderítse: ő az, akihez el kell jutniuk. Lassan feltápászkodik, és a többiekkel együtt elindul arra, amerre menniük is kell, legyen az akárhol. Miután elindultak, egyből kiszúrta a szemét egy gladiátoraréna, amiben a sötétbőrű rabszolgák küzdöttek az életükért. Aki ismeri Lumiére-t, az tudja, hogy most nem a sajnálat fordult meg az agyában, hanem egy kellemes gondolat, amit a harcosok izmos testéhez lehetne leginkább kötni. Nos, talán majd egyszer..*

//Hatalommágia elsődleges, Nekromágia másodlagos//

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 1:11 pm

*Igazi indiánnyár köszönt a Nezabar birtok lakóira azon a napon, amikro az első összevont Nekromágia és Hatalommágia órájuk gyakorlata zajlik. Alex ráéreősen slattyog el a nemrégiben felavatott Csodák palotájába, ami egészen új színfoltja a birtoknak. Mostanában a fiú egészen élénk lett, gyakrabban jár társaságba és annak ellenére, hogy elég rémisztő háttere van, azért tud igazán jó kapcsolatokat is kiépíteni. A két mágiaághoz fűződő viszonya elég bonyolult. A hatalommágia abszolút közel áll hozzá, hisz nagyon szeret irányítani és erősnek lenni, így nem csoda, ha a hatalom megzabolázása potenciálisan az egyik legnagyobb eszköz lehet a kezében. A nekromágiával szemben vannak már fenntartásai. Ha a természetmágia-nekromágia kettősére gondolunk, akkor egyértelműen előbbi mellett teszi le a voksát. Tehetésge is inkább a természetmágiában mutatkozik meg, semmint a halálvarázslatokban, de azok sem teljesen idegenek tőle. Nevezzük inkább semlegesnek hősünket, az a biztos. Szemkápráztató lilás ösvény, majd kellemetlen utazás és máris rabszolgákká váltak. A meleg egyáltalán nem zavarja, mitöbb, sokkal erősebb a hőségben, hisz az életető napenergia nagyban hozzájárul mind fizikális, mind mágikus erejéhez. A kellemetlen utazásból még fel sem ocsúdott, máris éles fájdalmat érez hátán, amit az egyik felügyelő okoz neki.* Cssssszzz... *Szisszen fel, de nem ad ki több hangot, mert akkor esetleg még többet kaphat. Megragadja a malteres lapátot és elkezdi kenegetni a téglát, hogy közben zavartalanul körbepillantson. Épp akkor tekint a fal felé, amikor Cecile melléről lecsusszan a szövet. Hát igen, ez tetsuik neki, de most nincs ideje gönyörködni benne, inkább letekint az arénába.* Na, ez izgi lesz. *Susogja oda maga elé, majd felpillant és tőle nem messze felismeri egyik társát, aki varázsol is, végül egy felügyelőre tekint.* Kellene még anyag! Fogyóban a malter! *Szól oda és bízik benne, hogy az őr elmegy, vagy elküldi valahová, hogy szabadabban körbe tudjon nézni.*

//Hatalommágia elsődleges, Nekromágia másodlagos//

Vendég

*Belép a gyertyákkal és lilás függönyökkel díszített terembe, hiszen az ő elméjében így élt már az elméleti órán is, és akkor túlesett a nagy meglepődésen, hogy pont olyan, amilyennek szerette volna. A jegyzeteit átnézte útközben, mostmár eltette őket, és magabiztosan sétál át az örvényen. Végignéz a ruháján, és fintorog, mikor meglátja a rabszolgaöltözéket. Nem igazán rajong Egyiptomért... sok a homok. Lepillant az arénára, és továbbra sem tetszik neki, amit lát. Hamar ki kéne jutni innen, mi lehet a feladat? Megakad a szeme az angyalon szemben, és egy kicsit megszorítja a pálcáját, majd inkább hátrébb húzódik, az árnyékok közé. Ez viszont nem elég, ugyanis egy ostor csattan a hátán, mire Cecile-hez hasonlóan kis híján valami nagyon ronda varázslattal válaszol, de még időben meghúzza magát. Előbb nem árt rájönni, mi a feladat... a seb, bármennyire kellemetlen is, vámpírságának köszönhetően úgyis azonnal begyógyul. A legjobb talán az, ha a haláltól, saját magán keresztül kérdezi meg, hogy mit kellene tennie... persze ez kockázatos, de azért összeköti a háromszöget a levegőben.* - Praeter Nusurr...

//Kérdés, képességet/tárgyat lehet használni pluszban, vagy ténylegesen csak a két tantárgy varázslatai? *nem volt még ilyen órán*

Nekromágia II., A túlvilág suttogása
Ez a varázslat a jósmágiából nyúl le egy hatalmasat. A nekromanták legnagyobb hiányossága sokszor az, hogy nem képesek belelátni a jövőbe, hiszen a halottak mindig a múltról regélnek. Ám ezzel a varázslattal afféle előérzetet kaphatunk, megtudhatjuk, hogy mi vár ránk, hiszen a halál számára nem létezik idő. Felderítésnek, jövendőmondásnak is kiváló lehet, ám súlyos következményekkel járhat, ha megpróbálunk eltérni a látottaktól.//

Tárgy: Re: A mágia ördögi körterme Vas. Szept. 30, 2012 7:13 am

*Természetesen izgatottan várta már a nekromágia és hatalommágia órát, hiszen mindkét mágiaág rendkívül közel áll hozzá, és tavaly is nagyon élvezte a nekromágiát. Izgatottan nézelődik körbe, hogy vajon Sper eljött-e, hiszen elég régen nem futottak össze, pedig akárhogy is, annak ellenére, hogy nem nagyon épít kapcsolatokat, a másik jós-nekromanta áll hozzá a legközelebb, annak ellenére is, hogy ő azért valamivel szolidabb jellem, egy leheletnyivel emberségesebb. Belépdel hát a terembe, ahonnan át is kerül a célhelyre, elég lenge öltözetbe. Körbepillant, hogy vajon hol is vannak, és el is indul felfedezni, amikor nem sokkal később csattan is a hátán egy ostor suhintása. Összeszorítja a fogát a fájdalomtól, és már szinte mozdul is a keze, amin megvillan a nekromágiás gyűrű, de aztán sikerül visszafognia magát. A rabszolga lázadás indításával érdemes lenne még várni egy kicsit, hiszen előbb tudni kell, pontosan miért is vannak itt. Lepillant a hídról, égeti a hátát a csípő fájdalom, ahogy időnként kiserken a vér az ütések hatására, majd nyomban alvadásnak is indul. A lenti gladiátorok legalább kicsit elvonják a figyelmét a fájdalomról, hiszen jó eséllyel erős testalkatú, izmos hímekről van szó, úgyhogy egy kicsit el is időzik akaratlanul is legeltetve a szemecskéit. Nem minden a külső, de hát egy fél-véla számára azért rendkívül fontos tud lenni. Aztán körülnézve ki is szúrja a fekete angyalt. Spert keresi a tekintetével és mellé sorol be.* -Ha jól sejtem őt kell letaszítani a trónról...meg van a mai kihívás. *Mosolyodik el finoman, hiszen azért egy angyal nem kifejezetten könnyű feladat, de ha ilyen helyzetben vannak miatt, akkor nagyon is megérdemli, hogy kitépdessék a tollait.* -Egyébként is kezd tönkre menni a kedvenc pennám, kellene néhány új toll. *Kacsint egyet társnőjére, majd felméri mégegyszer a terepet, hány őr van, mennyit kell leverni, kik vannak még itt, vajon ki lehet ez a sötét angyal, és mit is akar pontosan. Mindennek célja van, tehát bizonyára a rabszolgáknak is van bőven dolguk. Bizonyára van rajtuk kívül más is itt, szóval besorol valaki mellé, valami egyéb rabszolga, vagy akár egy fegyőr féle mellé. Nekiveti a hátát a falnak az egyik ostoros csóka mellett, megrebegteti a pilláit, óvatosan ránt egyet a vállán, hogy az egyébként is lenge öltözet lecsusszanjon a válláról és kivillanjanak szabadon maradt keblei.* -Upsz... *Nevetgél zavartan, miközben finoman visszahúzza a ruháját és továbbra is minden fél-véla báját bevetve szempilla rebegtet. Nem akar semmi extrát, már az is bőven elég, ha a fickóban feltámad a vágy, hogy mondjuk elvonja valami hátsó kis szobába leteperni, ott már nyugodtan összeroppanthatja majd a csontjait, és elslisszolhat, hogy ne legyen szem előtt.*

//Passzív képesség vérmágus 1. szint:
Fizikai sebei sokkal gyorsabban gyógyulnak, mert a vér könnyebben alvad és regenerálódik.//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

*A diákok az első összevont nekromágia és hatalommágia gyakorlatukat a mágia ördögi körterméből indíthatják. A két tanár, Kaen és Aleysia egyenlőre elégedettek a teljesítménnyel, megnyitják a szükséges térkaput a gyakorlat színterére, és várják vissza hőseinket. A diákok tehát átlépnek a lilás örvényen, majd némi gyomorrántó érzés után teljesen máshol találják magukat. Kicsit földhöz keni őket az utazás, és amikor feltápászkodnak, akkor egy sziklatemplomban találják magukat. Ruházatuk megváltozott, a melegre való tekintettel úgy néznek ki, mintha egyiptomi rabszolgák lennének. Varázstárgyaik nem látszanak, de náluk vannak. Furcsán is nézne ki egy rabszolga egy varázskarddal, vagy egy démonűző talizmánnal a nyakában. A pálcájuk ellenben az oldalukra kötve, talán az itteni népek nem ismerik a mágia ilyen formáját. Kérdés, hogy mit is kell most tenniük. Időnként elmegy mellettük egy munkafelügyelő, és végighúz a hátukon. Láthatóan a templom építőköveit kell malterozniuk. Ha lenéznek, akkor egy emeleti hídon állnak, alattuk egy hatalmas gladiátoraréna, ahol éppen gyakorolnak fekete bőrű rabszolgák. Velük szemben pedig egy nyitott falu toronyban egy kitárt, fekete szárnyú angyal figyeli őket. Arca a homályba vész.*

//Csak hatalommágia, és nekromágia//

Tárgy: A mágia ördögi körterme Vas. Aug. 26, 2012 11:49 am

A hatalommágia tanterem az egyik legkülönlegesebb ami valaha fellelhető volt a Nezabar birtokán felhúzott építmények sorában. Miután maga a tantárgy az összes létező mágiaág legerősebbjeiből táplálkozik, a tanterem is így működik. Senki nem tudja, hogy eredetileg hogy néz ki, mert mindenki elméjében máshogyan él. A sötétlelkűek egy kriptának láthatják, amelynek falaira senyvedő áldozatokat lát, vagy bűzölgő élőholtakat. Akik hatalmas kincsek után sóvárognak, azok halmokban álló relikviákat látnak. A természet papjai zöldellő ligetet, unikornisokkal. Ezek mind mind példák, csakis a diák jelleme szabhat ennek határt. Ami mindenképpen érdekes, hogy a belépő vagy jelenlévő diák időnként a teremtől visszajelzést kap a hatalmáról. Ha komoly varázsló vagy boszorkány, akkor elismerő sóhajok, csilingelő, vagy sátáni kacag, ám ha csak kontár, akkor lefitymáló nevetgélés, szitokszavak visszhangoznak a falak között. Székek nincsenek, ugyanis a terem sarokpontjain vibráló térkapuk állnak, amelyek hívogatóan várják a gyakorlati feladatokra vállakozókat.

Írta: Kaen el Jericho