Nicolas Demerest romos kastélya

Tárgy: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 6:33 am

First topic message reminder :

Leírás várható hamarosan.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Márc. 15, 2013 9:41 am

*Lényegében egészen jól van már fizikailag, lelkileg pedig sosem volt jól, évekig a Maurice-os dolog zaklatta, előtte pedig a bűntudat, most pedig a Biancás affér maradványa. Egyébiránt már ezt is leküzdeni látszik, jön a húsvét, Bia pedig karácsonykor ment el, ennél több ünnepnapot már nem akar beáldozni. Arianával van már egy lebeszélt találkájuk, olyan régen beszélgettek már egy jót, hogy talán itt lenne az ideje. Hiába jött vissza Jasmine, már nem tud úgy tekinteni rá, mint a kishugára, Bellonával sokkal inkább testvéri kapcsolatot tud ápolni. Azt tervezte, hogy lemegy majd a hétvégén Kyle éttermébe egy jó kis steak-re, úgy igazi angolos-véres megoldással, de kinézve az ablakon visszaretten. Alig lehet látni, úgy esik a hó. Szerencsétlen Ariana. Még jó, hogy vérfarkas. Mégis át fog fagyni, amíg ideér. A konyha felé veszi az irányt, és csinál gyorsan egy fahéjas teát, ami majd átmelegíti a lányt. Hősünk nincsen túlzottan felöltözve, egyszerű fekete vászonnadrág, papucs, póló. A haját nemrég mosta, kicsit kócosan száll szerteszét, a nyakában még ott a törölköző.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Feb. 01, 2013 9:42 am

*Becsukja a szemeit egy kicsit, amikor Nicolas végigsimít a tincsein, majd arra, hogy még bőven elriaszthatja, arra nyitja ki megint a szemeit, felnézve a fiúra.* - Próbálkozni mindig lehet az elriasztásommal. Eddig még nem igazán jártál sikerrel. *Mosolyog, de hát végül is jó is, hogy eddig nem járt sikerrel, nem? Elvégre pont ez is hozzájátszik ahhoz, hogy Nicolas is vonzódik a lányhoz, és nem csak Oswin őhozzá.* - Hát valóban lehet, hogy nem ártana visszatérned, tekintve, hogy az iskolában még nem is nagyon láttalak. Már kezdtem azt hinni, hogy csak Nellondban élsz. *Csipkelődik, majd amikor érzi, hogy Nicolas feltápászkodni készül, akkor elhúzódik, hogy a fiúnak könnyebb dolga legyen. Amíg Nicolas iszogat, addig Oswin összepakolja a csészéket, és visszaviszi a konyhába, el is mossa őket, a tejet elpakolja, szóval rendet rak, ha már ő is hozta ide ki őket. Mire Nicolas előkerül, addigra ő is visszasétál, és a kabátjáért nyúl.* - Mehetünk, persze. *Mondja derűsen, és el is fogadja a kinyújtott kezet, és akkor alighanem együtt mennek is valahova vacsorázni.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Feb. 01, 2013 9:05 am

*Nos igen, elég ritkán adódik, hogy nevetni támad kedve. Lényegében jól érzi magát most, és amikor Oswin picit oda is bújik, most ő simít végig annak tincsein. Továbbra is tartja, hogy némi növesztés nem ártana, a lányos vonal elé eltolva a frizurát, de így sem rossz.* Milyen költőien fogalmazol. De még így sem tudsz rólam túl sok mindent, még bőven elriaszthatlak. *Mormolja, és ismét hallgat cseppet. Van ebben a pár pillanatban valami megnyugtató, ami talán jobban is hat rá, mint az elmúlt napok kórházi medicinái. Végülis most már több mint egy hónap eltelt karácsony óta, talán Oswinnak van igaza, nem érdemes kínoznia magát.* És engem is érdekel az, akit nem riaszt vissza egy vámpírharapás, vagy egyéb lekoptatás sem. Bevallom, hogy enyhén szólva is csábít, amilyen vagy, külsőleg-belsőleg. Már amennyire ismerlek. De talán ez is elég lesz valamire. *Szavaiból most végképp hiányzik a cinikus felhang, aztán eszébe jut valami.* Nem megyek vissza az ispotályba, inkább itthon maradok, erősödöm. Tovább kell lépnem, lassan az iskolába is érdemes lenne visszamennem, mielőtt még Darkfield még lerontja a cseppet sem fényes hírnevemet. *Ez utóbbit persze csak viccből mondja, sosem szokott ilyesmi lenni. Nehéz szívvel, de feláll, és a leányzóra pillant.* Rögtön jövök. *Kimegy a hátsó kamrába, ahol a vértartalékok vannak. Iszogat kicsit, hogy legalább némi erőre kapjon, ereiben szétárad a hiányolt, de mégis létfontosságú folyadék. Nem viszi túlzásba, csak pár kortyot. Aztán tér csak vissza a lányhoz. Magára kapja a bőrdzsekijét, és a kezét nyújtja Oswinnak.* Még nincsen késő, ha beülnél valahova. Egészen éhes lettem, megyünk?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Feb. 01, 2013 8:54 am

- Na látod, tessék. Ez máris egy jó érv, ha nem hagysz valakit unatkozni. Unatkozni senki sem szeret. Legalábbis nem találkoztam még olyannal, aki azt mondta volna, hogy szeretne unatkozni. *Mosolyog, és amikor Nicolas röviden felnevet, a mosolya még szélesebb lesz. Hát, nevetni se igazán hallotta még a fiút, ez egyértelműen új dolog.* - Hát én sem tudom miről beszélek. Magad vagy a jómodor mintaképe. *Kacsint rá huncut módon a fiúra, és csak hallgatja tovább, amit mond, hogy Oswin legyezgeti a hiúságát. Aztán amikor kinyújtja a fiú a kezét felé, akkor a lány közelebb húzódik, a fejét Nicolas karjára-vállára hajtva, majd jön a kérdés, amire viszont komolyan elgondolkozik, hogy mégis hogyan is önthetné szavakba ezt a dolgot.* - Már az első találkozásunkkor érdekeltél, pedig akkor még mit sem tudtam a sebedről. *Kezdi, elvégre valóban, amikor először találkoztak a játszótéren, akkor még nem tudta, milyen problémákkal kell küzdenie Nicolasnak.* - Nehéz kérdés szavakba önteni, hogy miért. Miért megy a lámpára, a fényre minden kis bogár, és kisebb állat? Van egyfajta vonzódás, amit nem lehet leírni. Érdekeltél, hát visszajöttem megkeresni. No és persze az sem volt mellékes, hogy hogy hagytál ott a játszótéren. *Sandít fel Nicolasra.* - Azután a második találkozáskor már másképp is érdekeltél. Már a végére én is szerettelek volna megismerni. Ne hidd, hogy ez olyan kislányos álom, hogy "majd én megjavítom a rosszfiút" vagy "majd én befoltozom a sebzett szívét". Egyszerűen ismerni szeretnélek. Ha te is hagyod, ha te is szeretnéd.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Feb. 01, 2013 8:10 am

*Tehát időnként kortyolgat, majd leteszi a csészét, ahogy beszélgetnek. Valahogy egyet kell értenie, így lábadozva még a barátjával is sokkal kevésbé volt bántó.* Őt sem tudom, hogy mi köti hozzám, talán az, hogy nem hagyom unatkozni. *Mosolyodik el halványan, ami végül egy finom nevetésbe torkollik.* Hasonlatnak szántam Oswin, régen nem tudták, és valahogy megmaradt bennem a szófordulat. Egyébként akit már elvitt a betegség, azt már nem hozza vissza. A hordozó ugyanúgy tovább fog élni azoknak az emlékével, akik miatta szenvedtek. *Egy pillanatra elhallgat, nem tudja, hogy Oswinnak mi nem megy, már egészen rákészült, hogy jól elbeszélgetnek, kár lenne ha a szőkeség pont most viszakozna* Rossz modorom? *Kérdez vissza kötekedő vigyorral.* Nem tudom, hogy miről beszélsz. *Aztán elhallgat, igazat kell adnia a lánynak mindabban amiket sorol, de ő nem feltétlenül magában bizonytalan, hanem abban, hogy mit kéne, nem, mit szeretne tenni. Amit Biancával műveltek, egy gyermeki szerelem volt, szinte nem is emlékszik rá, hogyan is kezdődött, most pedig egy felnőtt viszony merülhetne fel, ahol két ember talán pont fejest ugrana, hogy rábízzák magukat arra, ami majd kialakulhat.* Nem szoktam mindent ennyire megbeszélni, lehetőség szerint kerülöm is az afféle témákat. *Vallja be vontatottan, csak Kyle melett tud igazán megnyílni, de ha már így hozta a helyzet, nem ködösít.* Azt sem tudom, hogy mik a lépések, és mint mondtam, nem szokásom búfelejtőnek használni senkit. De...azt be kell vallanom, hogy másokat inkább megriasztani szoktam, semmint érdekelni, ez pedig valahol legyezgeti a hiúságomat. *Végigpillant a lányon, és eszébe jut valami.* Tegyük fel, hogy az a bizonyos seb most nem is létezik, ne beszéljünk róla. Inkább az érdekel, hogy miért pont én érdekellek? *Nem bókokat, vagy dícshimnuszokat vár, lehet, hogy a lány csak valami önkéntes megmentő, aki szánalomból van vele. Végül nem tudja, hogy miért, a kezét nyújtja neki, akár meg is foghatja a lányt, vagy akár hozzá is bújhat, rajta áll.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 6:34 pm

*Hát Oswin is brit, nem véletlen, hogy inkább teát választ ő is általában, és nem kávét. És ő is simán, tejjel issza, a nevelés, az nevelés, meg a szokás hatalma, mint tudjuk. Hallgatja Nicolas szavait, miszerint a fiú két lábon járó pestis lenne, aki mellől mindenki elhullott...* - Ez a bizonyos Kyle, akit emlegetsz, ő nem. *Mutat rá a tényre, hogy a másik druida is még ott van Nicolas mellett.* - És más a Pestist is tudják kezelni a mai világban, nem tudtad? *Mosolyodik el egy kicsit.* - A lényeg, hogy általában az ilyen dolgoknak... nincs értelme. Nagyon sok mindennek nincs értelme. Vagy mégis van, hiszen elhiszem, hogy most még fájnak az emlékek, de talán egy napon, ha a fájdalom elmúlik majd, emlékezni tudsz majd a pozitívra is. Oké, ez nekem nem megy. *Rázza meg a fejét hirtelen.* - Oké, elhiszem, lehet, hogy nincs értelme. Nem volt értelme. Lehet, hogy körülvesz téged valami, mindig történik körülötted valami. És szerintem ha a rossz modorodat kibírom, onnantól kezdve bármit. *Ingatja a fejét.* - Csak a pasikat bírja ki az ember lánya, onnantól már minden könnyebb. *A pasiknak meg körülbelül ugyanez lehet a véleménye a lányokról, de hát ez már csak így szokott lenni.* - Valóban érdekes. Furcsa, de... nem hiszem, hogy Aeryn bele akarna szólni. Nem szólunk bele egymás életébe. ~És Bianca ment el, nem te dobtad őt értem.~ *Ezt már csak gondolatban teszi hozzá, amikor kiderül a lány neve is a beszélgetés közben. Hát azzal nem lehet vádolni Nicolast, hogy ködösítene, vagy zavaros jeleket küldene Oswin felé, nyitott lapokkal játszik, már azokkal kapcsolatban, amik a lányra tartoznak, és jelenleg más nem is nagyon érdekli Oswint.* - Ha bizonytalan vagy magadban, akkor nincs értelme. *Mutat rá a tényre a lány.* - Én itt vagyok, nem megyek sehova a környékről még egy darabig. Ha lépésről-lépésre akarsz haladni, én itt vagyok. Aztán meglátjuk, mi alakul ki belőle. Barátság, viszony... bármi. Annak viszont tényleg nincs értelme, valóban, hogy egyből fejest ugorj egy kapcsolatba, pláne, ha még ilyen friss a seb. Nem kell magadnak bizonyítanod, hogy nem maradsz egyedül. Bebizonyosodik magától az.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 5:48 pm

*Bólint, amikor a leányzó elindul kifelé, végülis ő is kér, teából egy britnek sosem lehet elég. Oswin cukrot is talál, de Nicolas nem kér bele, tényleg angolosan issza, simán tejjel. Elkezdi kortyolgatni, de rögtön félre is teszi, amikor a druida felé nyúl, elsőre masszázsnak véli. A gyengéd, szinte anyai mozdulattal egészen ellazul, a varázslat nyugtató messzeségbe repteti, még ha erre a pár percre is. Nem zavarja, hogy Oswin mellette marad, a feltett lábakról nehezen tudja levenni a tekintetét.* Ki mondta, hogy az eddigi kapcsolataimnak volt értelme? *Kérdez vissza zordan recsegve.* Mint láthatod, úgy igazán nincsen senki, mindenki elhullott mellőlem, vagy elhagyott. Mintha egy két lábon járó Pestis lennék. *Most kicsit elhallgat, hiszen a druida pont azt bizonygatja, hogy ő aztán nem törékeny, akkor kár is azt túlragozni.* Hah, az legyen a legnagyobb gondod, ahogy viselkedek. Sokkal inkább attól félj, ami körülvesz, és elkísér engem. *Dönti oldalra a fejét, szemét pedig amolyan Damon-os stílusban hunyorítja. Világfájdalom, de nem megjátszott, túlságosan sokat kapott már, és nem akarja fájdalomdíjként használni Oswint. Kihasználás lenne.* Egyébként pedig kissé fura lenne, a nővéred legjobb barátnője volt a párom. Vagy ez csak nekem érdekes? *Kérdezi magához képest igen bizonytalanul. Hiába, Maurice és Bianca nélkül korántsem olyan nagy hős, mint egykor. Az utolsó szavakra ellenben elmosolyodik, még ha vontatottan is.* Nem is tudnék rá jelenleg nálad alkalmasabbat. Csak nem tudom, nem dacból tennék e bármit is, hiszen szinte az ellentéte vagy... Biancának. Ami jó, mert nem őt látnám benned, de... Direkt ellentétesen dönteni mintha csak magamnak akarnék bizonyítani, hogy nem maradok egyedül. *Aztán vállat von.* Nem tudom, ha el akartak volna küldeni, megtettem volna határozottabban. Azt hiszem örülnék még akár valami barátságnak is. Már ha a csinos pofid mellett bárki barátként nézhet rád.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 5:35 pm

*Amikor meghallja, hogy kint van tea, csak bólint, és feláll, elindulva a konyha felé.* - Nem is úgy gondoltam, hogy te rohangálj. *Mondja könnyedén, majd mikor visszatér, egy kis tálcán egyensúlyoz két csésze meleg teát, és hozott be mellé mindent, citromlevet, cukrot, tejet, ki tudja, Nicolas hogy szereti.* - Hoztam neked is, nem tudom hogy szereted. *Mondja, miközben felpislog, és ha megkapja az instrukciókat, akkor megcsinálja a fiúét is, és odaadja neki. Ha nem kér, vagy ha ez megvolt, akkor elkészíti a sajátját is, Nicolas pedig kap az alkalmon, mondja, hogy fáj a feje, így Oswin egyelőre leteszi a teáját, és csak leül Nicolas mellé.* - Lássuk csak, hátha tudok ellene valamit tenni. *Mondja, és szelíden Nicolas fejére teszi a kezét, talán kicsit bele is túr a fiú hajába. Na jó, talán az nem kéne hozzá, de azért... ő sincs fából, na. Majd becsukja a szemét, és elsuttog egy varázsigét, és talán egy kicsit enyhül is tőle a fejfájás, annak ellenére, hogy nem nyílt sebről van szó, hanem fejfájásról, ugye. Majd visszahúzza a kezét, és a csészéjéhez nyúl, de már akkor ott marad a fiú mellett a kanapén, és hallgatja mit mond Nicolas, miközben belekortyol a teába.* - Innen nekiindulva soha nincsen semmilyen kapcsolatnak, ismerkedésnek nincs értelme. *Mondja, miközben visszateszi a csészét az asztalra, és hátradől a kanapén, lábait keresztbe téve, felsőtestével a fiú felé fordulva.* - Nem vagyok egy törékeny kislány, megszokhattad, nem fogok megijedni attól, ha valaki pokróc mód viselkedik. És be kell valljam, hogy nem ismerlek, de azért amit mondtam, a "kutyaharapást szőrével" nem hülyeség. Nem azt mondom, hogy azonnal kezdjünk kapcsolatba, persze, félre ne értsd. De ha ilyen ramaty a lelkivilágod, a véget ért kapcsolat miatt, talán az lehet az ellenszere, hogy kicsit jobban érezd magad, ha ismerkedsz. Ha velem, hát velem. Ha nem velem, hát nem velem. *Picit vállat von, majd elmosolyodik, kék szemei megcsillannak kicsit.* - Bár be kell vallanom, azért örülnék, ha velem.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 5:13 pm

*Amikor a kabát is lekerül, jól megszokott mogorvaságán túl ha nem nyálcsorgatva, de kellőképpen megcsodálva szemléli meg a csinos alkatot. A sokat sejtetés bőven jó. Egy pár szívdobbanásnyi ideig tehát ülnek, nem válaszol azonnal, inkább élvezi a fürkészést, végül megfáradtan rázza meg a fejét.* Tea azt hiszem van a konyhában, a drága Kyle cimborám volt olyan jó, és készített, tudta, hogy jössz. Töltsd magadnak, ha nem gond, nem tudok most házigazdát játszani. *A másik felén kissé elgondolkozik, hiszen az angyal gyógyítása is használt valamit, Oswin is druida, ő pedig egy jól felkészült auror, aki gyógyítókkal veszi magát körül.* Borzasztóan hasogat a fejem, az ispotályban ki tudja, hogy miket tömtek belém. *Nem tudja, hogy ezen a szőkeség hogyan is tudna segíteni, de valami fura szeszélyből most ő hiányolja a fizikai kontaktust, holott ő hozta meg rá a rendszabályt. Fura módon pont a cakfavonal tetszett volna a lányban? Ez Biancánál mindig hiányos pont volt.* Nos csak azt akartam volna megbeszélni veled, hogy a játszótéren történtek óta sem javult túl sokat a lelkivilágom... *Szűri ki a fogai között, keményen elhatározva, hogy nem játssza az Oswin által beharangzott rosszfiút, aki jópasi.* ...ezért nem tudom, hogy van-e értelme bármiféle... kapcsolatnak, barátkozásnak. Kyle már túl régóta van mellettem, megszokta. Téged megkíméllek ettől.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 5:01 pm

*Bizony, azért csinosan van felöltözve, mint mindig, főleg, amikor besétál, és leveszi a kabátját, ami alatt egy sima, fehér blúz van, és sokkal inkább sejtető, mint nagyon kihívó, nem hullanak ki a mellei majdnem a blúzból, de azért látszik, hogy vannak neki.* - Ha már idáig eljöttem, akkor maradok. Egyébként még ha nehezen is hiszed el, én magam sem vagyok az a partyarc. Szóval nekem is ez megfelel. *Hát igen, ő sem azért discóba akart menni bulizni Nicolasszal, jobban kedvelt volna egy sétát, vagy beülni valahova. Végül is ez is nevezhető annak, hogy beültek együtt valahova, nem? A kabátját felakasztja valahova, majd leül az egyik fotelbe, és fürkészi a fiút.* - Tudok esetleg valamiben segíteni? Főzzek teát, kávét... *Itt fejével arrafelé int, ahol a múltkor a konyhát már megfigyelte.* - ...vagy valami mást esetleg? Tudod, druida vagyok, talán tudok valamit segíteni. *Kérdezi, picit félrehajtva a fejét, fürkésző tekintetét nem veszi le Nicolasról. Most tényleg másik arcát mutatja, mint a múltkor, még csak nem is ült le Nicolas mellé, hogy "véletlenül" néha egymáshoz érjenek. Most jelenleg tényleg nagyon úgy fest, hogy megfogadja a fiú kérését ezzel kapcsolatban. Jelenleg.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 4:51 pm

*Megkapta az üzenetet, és válaszolt is rá, ha nem is üzenőfalon, hanem a szokásos hollós megoldással. Nála találkoznak, és majd elmennek valahova együtt. Vagyis mennének, mert hősünk már tudja, hogy esélytelen, annyira még nincsen jól. Hazaruccan erre a pár órára az ispotályból, felturbózva magát rengeteg mágikus medicinával, afféle gyorsítókkal, hiszen még mindig nem nyerte vissza az erejét. A sebek már elmúltak, de mivel azóta sem szívott magába vért, egyátalán nem erős, és gyors, halandó embernek lenni pocsék, ha az illető beteg. Külsőleg azért nem néz ki rosszul, csak a szeme fátyolos kissé, amikor ajtót nyit. Ajtót nyit, és kikukantva méri végig a lányt, aki a változatosság kedvéért ismét kihangsúlyozza nőiességét. Na nem mintha ez baj lenne, csak hogy tartsa be ő maga a saját maga által hozott taperolási tilalmat, mégsincsen fából.* Aww.. szia, gyere csak be. Csalódást kell okoznom, cseppet sem vagyok olyan állapotban, hogy ma a lovagod legyek valami bulizós helyen. *Tessékeli be a lányt, aztán becsukja maga mögött az ajtót, és megfordul* De maradhatsz egy ideig, ha akarsz. *A kanapéhoz botorkál, és leül, egyenlőre többre nem futja.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 31, 2013 3:31 pm

*Rendesen viselkedni, megismerkedni, „nem taperolni” ahogy Nicolas megmondta. Hát jó, igaz, hogy Oswin se ismeri még Nicolast teljesen, ez fordítva is igaz, ideje megmutatni, hogy a lány jól is tud viselkedni. Kiírta az üzenetet üzenőfalra, és a megadott időpontban sietős léptekkel sétál is a fiú háza felé. A fekete, térdig érő csizma adott, a harisnyája és a szoknyája is szürke, és ezúttal a kabátja is. Ezeken a környékeken jobb az egyszerű, a sötétebb öltözet, még ha ismerkedni is megy az ember. Turlough követi, hangtalanul végig Nellondon, azért talán az is kicsit visszatartó erő, hogy hiába tűnik törékenynek a fiatal, szőke druidalány, azért csak egy nagymacska igyekszik utána. És ha esetleg fizikailag nem is tudja megvédeni magát… nos, Turlough karmai és fogai élesek. Most viszont megint nem a macskáé a szerep, sőt. Mint mindig, most is majd meghúzódik valahol, amíg Oswin Nicolasszal ismerkedik, ugyebár. Most szépen, rendesen megy, nem ablakbetörve, szépen a bejárati ajtóhoz sétál, és bekopogtat/becsönget, amit talál. És illedelmesen vár, hogy Nicolas ajtót nyisson, már ha otthon van.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 11:15 am

*Tanácstalanul rázza meg a fejét Nicolas szavai hallatán. Fene tudja, nem ismeri ezt a lányt, nem tudja, hogy mi jár a fejében, hogy hol lehet, vagy mit akar.* -Nem tudom Nic, ezt neked kell tudnod, vagy neki...én is próbáltam megkeresni, beszélni vele, miattad. De nem tudom merre lehet. *Megrázza a fejét. Nem akarta nyíltan ezt, belefolyni az dologba, csak a háttérből, mint mindig, de mégis elmondta most. A felajánlott segítséget most visszautasítja a vámpír, amire csak halkan sóhajt egyet, és visszahúzza a pulcsit a kezére.* -Értem, te tudod, hogy mi segít most, vagy hogyan lesz majd jobb, megértem. *Teszi még azért hozzá, aztán biccent egyet az ispotály említésére, lehet hogy tényleg az lesz most a jó megoldás. Felhúzza hát Nicolast, a hóna alá nyúl finoman, mert hát magától most nem is jutna el a célig.* -Persze, hogy elkísérlek, és estefelé benézek majd. *Munka után ugye, de ezt egyelőre még nem köti a másik orrára. Nem akarja még azzal is terhelni, hogy legutóbb az utolsó pénzét húzta ki a zsebéből azzal a vacsorával. Majd megoldja. Szóval természetesen segít neki eljutni a célig, aztán irány a Fogadó.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 11:09 am

*Tényleg félreértette, és csak hagyta magát felhúzni, most tényleg olyan gyenge, mint egy rongybaba, Nessie egy gyenge pofonjától leszakadna a feje. Tehát ott fekszik a kanapén, lesandítva a lábainál helyet foglaló Kyle-ra. Igen, valóban pillanatnyi elmezavar, jobb esetben kínozza a barátját, főleg persze szavakkal, ugratásokkal, de valahol mégiscsak kiegészítik egymást, hiszen azért rendszeresen utánamegy az angyal gondjainak, még ha ez kevésbé is tűnik így. Az Oswinos témára csak megrázza a fejét.* Akár érti, akár nem, ennyi idő után nekem még ez nem kell. Vagy egyátalán nem? *Mereng el homlokráncolva, igazából nem is tudja, hogy akarna e valamit a lánytól* Ha annyira érdekelném, akkor már rég jelentkezett volna. Nagy nehezen belementem, hogy próbáljunk meg valamit, de sehol nincsen. Ez lenne a továbblépés? Újabb szenvedés? Akkor inkább a pince. *Rázza meg a fejét, aztán Kyle fel is ajánlja a csuklóját, amit célzatosan tol el.* Nem, most nem. Most éppen utálom azt, ami vagyok, lehet, hogy erőre kapnék tőle, de a lelki dolgok úgyis előjönnek megint, és ugyanott tartunk. *Felül a kanapén, és inkább kérő tekintettel néz az angyalra, hogy segítse fel.* Most embernek, halandónak akarom magam érezni. Akkor talán őt is elfeledem. Vagy megbékélek a dologgal. Nem tudom. *Ha Kyle fel tudja segíteni, akkor körbenéz, most nem tud összepakolni, de majd ideküldet valami szolgát, hogy hozza utána egy kis bőröndbe a ruháit, dolgait.* Elkísérsz az ispotályba? Ott majd jobban leszek, aludnom, gyógyulnom kell, lelkileg, nem vérengzeni. *Ha Kyle beleegyezik, akkor elbotorkál vele a neves épületig, és bejelentkezik.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 10:39 am

*A költői kérdésre nem is válaszol, csak halkan sóhajt egyet. A nyújtott kezet láthatóan Nicolas félreérti, és abba kapaszkodik, hogy felhúzza magát. Segít neki felállni, tényleg jobb lenne fent, mert itt a nyirkos pincében a kemény kövön, azért nem a legkényelmesebb ücsörögni. Felhúzza hát a rémesen gyenge vámpírt, majd szépen felbotorkál vele a lépcsőn és csak a kanapénál engedi el, hogy lefeküdjön. Leveszi mostmár a kabátot, mert még biztosan marad addig, amíg nem látja, hogy magára hagyhatja Nicolast, úgy hogy nem arra kell visszajönnie, hogy már nem is él, mert ki tudja mit csinált magával. Leül a kanapé szélére, valahova a vámpír lábához, amúgy is eléggé összehúzta magát, elférnek és onnan pillant rá. A lelkiismeretfurdalásos kérdésre csak halványan elmosolyodik. Volt már erre példa, és utána, amikor Nicolas jobban lett, mégis csak ugyanolyan maradt, mint előtte. Pillanatnyi elmezavar csak, semmi több.* -Talán, mert tudom, hogy segítségre van szükséged, és ha csak időnként is, de mégis vannak érzéseid, szóval nem meglepő azt hiszem, hogy itt vagyok. Segítek, mert...hát ilyen vagyok. *Végülis lássuk be az ő jelleme pedig inkább erről szól, afféle segítő, nem csoda, ha sosem támadta le Christ az érzéseivel és nem is fogja, hiszen nem akarná bántani, nem akar lelkileg senkinek sem ártani, azt is hamar megbánta, hogy beszólt kicsit Rosettának, csak akkor már tényleg nagyon maga alatt volt. A keserű szavakra megrázza kicsit a fejét, önmarcangolás, ami nem a legjobb megoldás jelen helyzetben.* -Nem várhatod el, hogy értse a helyzetedet, ha nem ismeri a hátterét, nem? Azt látja, amit mutatsz, nem tud mögé tekinteni, ezt nem várhatod el. *Amikor megint előtör a köhögő roham, kicsit közelebb hajol, hogy megtapintsa Nicolas homlokát. Rém pocsékul van, ez biztos.* -Enned kellene...az segít. *Sóhajt fel, közelebb tartva mostmrá célzatosan Nicolas szájához a csuklóját. Így már csak felfogja a dolgot.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 10:30 am

*Hagyja, hogy Kyle letörölgesse az arcát, végre legalább a könnyezés is kezd abbamaradni. A gyógyítástól halványan jobban érzi magát, de nem az igazi, tényleg inkább pihennie kéne. Vagy bevonulni az ispotályba, ott ismerik már, aurorként szokott segédkezni a városban, ott tudnak vámpírságáról is. Belekarol Kyle nyakába, és hagyja magát felhúzni, miközben a sötét folyosón botorkálnak felfelé a nappaliba.* Kevés idő... Valaha fog ez változni? *Költői kérdés, nem is igazán vár választ. Végül célhoz érnek, ott még támaszkodik kissé, és ledől a kanapéra. Afféle csecsemőpózban, mert még mindig durva fájdalmai vannak, testileg és lelkileg egyaránt. Tudja, hogy Kyle sokkal jobban ismeri, mint bárki más, és sokszor a kedvességet durva arroganciával, bántással viszonozta, amitől az ilyen helyzetekben urrá lesz rajta a lelkiismeretfurdalás.* Miért vagy egyátalán itt? Bántalak csak. *Nem sajnálatja magát, őszintén nem érti, hogy kapcsolatukban Kyle miat kap. Valahogy nagyon is kiengyensúlyozatlannak tűnik a dolog. Picit feljebb ül, amitől megint köhögnie kell.* Na látod, a szőke cafka ezért volt rám olyan rossz hatással. Nem kell nekem az ilyesmi, Bia elment, én meg kapom az olyan bombákat Oswintól, hogy ne játszam már itt a dögös jópasit, aki nem tudja, hogy valójában az. Dögös az, ha nem akarok kiadni valamit? Titokzatos, ha én is félek bármit érezni? *Rázza meg a fejét, a köhögés lassan megint urrá lesz rajta, és egész arca szép lassan nedvessé válik, biztos, hogy komoly sebláza van. Ki tudja, hogy mióta kínozta már magát.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 10:08 am

*Na igen ezért is engedi le a kezét és nem képeli fel Nicolast, mert nagyon is tudja, hogy miféle érzések munkálhatnak benne, és nem az a megoldás, hogy még ő is kínozza egy kicsit, főleg hogy fizikailag most eléggé pocsékul fest azt lássuk be. Halkan sóhajt egyet, ahogy felbuggyan a vér. A kabátból textil zsebkendő kerül elő, amivel legalább valamennyire megpróbálja letörölni a másik arcát, de igazából annyit ér el vele, hogy az anyagot lehet majd kukázni, mert se perc alatt teljesen átitatódik. Nem készült többel, így hát nincs mit tenni.* -Tudom...a továbblépés soha sem az Nicolas. De idővel akkor is jobb lesz, csupán még nagyon kevés idő telt el. *Tudja jól, hogy most a szavak úgysem érnek túl sokat, de azért mégis beszél, legalább addig is rá figyel a fiú, és nem pedig a saját bajaira. Amikor Nicolas neki dől, óvatosan megöleli, és finoman megveregeti a vállát, igyekezve inkább úgy pasisan. Sosem látta még a másikat ennyire szétzuhanva, hiszen mindig a kemény burkot mutatja kifelé, bár persze előfordult már hasonló eset, de csak kicsit hasonló, és nem ennyire drasztikus. Nem csoda, ha mindig is kiállt mellette, hiszen tudja jól, hogy azért akárhogy is, de vannak benne érzések, bár sok esetben nem mutatja a külvilág felé. Aztán kicsit eltolja magától, felhúzza a kabát és a kulcsi ujját és a csuklóját tartja felé. Húzód lesz délután dolgozni, ha most segít, de nem akarja itt hagyni a másikat ilyen állapotban.* -Segítettem már nem egyszer, azon, ami legbelül fáj nem tudok, de fizikailag igen, hogy legalább valamivel jobban légy. Össze kell szedned magad Nicolas és...és nem marcangolni magad. Ha tudnám, hogyan segíthetek másban, máshogy, megtenném, de meghallgatlak, talán ez is elég. *Apró mosolyt ereszt meg, bátorítót.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 9:52 am

*Számított ő ilyen haragra, illetve remélte, hogy Kyle nem ér oda, meg egyátalán nem is keresi most ebben az állapotában, de mégis itt van. A karó kirántása megrándulva előredől, ajkain egy nagy adag vér jelenik meg, biztos, hogy belső vérzése is van, már ha egy vámpírnak lehet ilyen. A karó ellen a vámpírgyűrű nem véd, de most már, hogy nincsen benne, a druida tud rajta gyógyítani, de annyi vért vesztett, hogy nem fog tudni csak úgy lábra állni, hosszú napokra lenne szükség, hogy gyógyuljon, regenerálódjon, aludjon. De legalább nem vérzik most már el. A kéz emelésre halványan elmosolyodik, valahogy mindig Kyle a megmentő, nem elég, hogy gyóntatópap.* Bianca azt hitte, hogy nagyon egyszerű lesz a továbblépés. Hát nem az. *A szeméből még mindig dől a könny, de most már nem vérrel vegyülve. Nem rázza a sírás, nem zokog, csak úgy ömlik a lé.* Nem tudok... nem tudok elég fájdalmat érezni, kellett még ez is, mert nem bírom ki, szétszakadok. *Dől most már Kyle-hoz, de csak a vállához, mielőtt még bárki rosszra gondolna. Felköhög, nagyon közel járt már a végleges pusztuláshoz, így még mindig fémes ízt érez a szájában. Megtörölgeti a szemét, de az istennek sem akar elmúlni a könnyezés. Átszakított valami gátat az érzelemmentes kis csapjában, és a sok visszatartott, elfojtott érzelem most áramlik kifelé, nincsen ami falat képezzen előtte.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 9:41 am

*Igazából nem feltétlenül nyitna be, mert lehet, hogy egyszerűen csak nincs itthon Nicolas, bár van egy fura érzése, meg végülis megvárhatja. Volt már nála elégszer, nem valószínű, hogy megorrolna rá, ha mondjuk visszaér és a kanapán ücsörögve leli meg az angyalt. Amúgy se tud mit csinálni 1-ig, amikor indul a délutáni műszak, nem lenne értelem visszamenni a suliba, mert mire átvág a hegyek és a mocsár felett, majdhogynem fordulhat is vissza. Szóval benyit, és ki is szúrja a vérnyomokat. Elég rossz előérzete van, elsőre minimum az villan be neki, hogy talán a srác bekattant és nekiesett Oswinnak megint, vagy valami rosszabb, szét is tépte. Óvatos léptekkel indul meg az alagsori kamra felé, erőteljesen figyelve, aztán amikor leér finoman szólva is elképed a látványon. Pár pillanatra teljesen le is blokkol, főleg amikor Nicolas még csavarint is a karón, biztos, hogy nem más támadta meg látszik a helyzetből...és sajnálatos módon ki is nézi belőle azt, hogy ilyesmit műveljen saját magával. A vámpír keze lehanyatlik, az invitálásra haragosan villan meg a tekintete, csak gyors léptekkel megy közelebb és egy mozdulattal rántja ki a karót. Összeszorítja a száját, félredobja a véres fadarabot és már majdnem emelkedik a keze, hogy minimum egy jó eséllyel teljesen felesleges atyai pofonnal sorozza meg barátját. Aztán végül elveti az ötletet és csak sóhajtva, de mégis mérgesen és ingerülten szólal meg letérdelve mostmár mellé, és a sebhelyre téve a kezét elsuttogva az azonnali gyógyítás igéjét, persze ha nem löki eleve félre a segítséget Nicolas.* -Mi a jó francot csinálsz?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 9:34 am

*A lámpák égnek bent, de Kyle kopogására nem érkezik válasz, sokadszorra sem, ezért akár be is nyithat. Tételezzük fel, hogy megteszi, és elkezdi keresni Nicolast. Vérnyomokra lehet figyelmes, amik az alagsori kamrába vezetnek. Lent a vámpír hátát nekivetve a falnak ül a földön. Az arca falfehér, szemei vérben forognak, mintha csak valami lidérc lenne. A mellkasából, nagyon közel a szívhez, egy baromi nagy karó áll ki. Arra van rákulcsolva a keze. Biztos, hogy nem más döfte bele, mert időnként még csavarint is egyet, ujabb vérömlenyek fröccsennek ki a ruhájára, és a padlóra, körülötte már rengeteg vér van. Mégsem nyög fel, szeméből viszont patakzik a könny, ami vérrel vegyülve kissé rémisztő látvány lehet. Nem lehet tudni, hogy sír, vagy a fájdalomtól folyik a könnye, de már nagyon a végét járja. Azért felpillant, és erőtlen mosollyal int.* Foglalj csak helyet. *Most már nem csavarint ujjabbat, lehanyatlik a keze, de azért nem ájul be.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Jan. 27, 2013 9:20 am

*A mai műszak szerencsére délutáni, ezért van egy kis ideje, hogy előtte még benézzen Nicolashoz. Kíváncsi, hogy egyrészt mi a helyzet vele, másrészt mire jutottak Oswinnal, meg úgy általában van-e bármi előre lépés. Akart beszélni a lánnyal is, de elég sok lehet a dolga, mert nem igazán sikerült eddig még elérnie. Ebben persze az is közre játszik, hogy amióta elkezdett hétvégente dolgozni a Fogadó konyháján segéd-séfként neki is kevesebb az ideje. De hát kell egy kis mellékes, erre az is rámutatott múltkor, amikor Nicolas ott hagyta fizetni, és hát lássuk be az utolsó garasai mentek rá a két ebédre, aminek a vámpír legalább a felét meghagyta. Fogjuk rá megszokta már ezt tőle, de hát az apjától sem várhatja, hogy a kevés pénzből még küldjön neki, az is elég, hogy a tandíjra küldd és minimálisan még segít. Felnőtt már, illik legalább elkezdenie gondoskodnia magáról, ha már otthon nem tud segíteni az üzletben a tanulás miatt. Halk szárnysuhogás hallatszik, ahogy végigsuhan az utca felett, majd nem sokkal a romos kastély kapuja előtt ér földet. Kicsit megrázza a fekete szárnyakat, majd az ajtóhoz sétál és kopog. Az öltözete a megszokott, fekete bőrkabát, alatta egy haragoszöld garbó, alul egyszerű kék farmer és csizma, semmi cécó.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 3:47 pm

*Átmenetileg, legalábbis visszafogja magát. Egy kicsit. És persze, hogy úgy értelmezi, hogy egyből ismerkedhetnének, ha már itt van, Nicolas is itt van, kényelmesen elhelyezkedett, hát akkor mire is kéne várnia? Na ugye.* - Én nem látok benne problémát. *Vonja meg a vállát, majd Nicolas kérdésére szélesen elmosolyodik.* - Ami a természeté, az egyszer vissza is tér oda. Előbb vagy utóbb. Mondom, hogy a halál is a természet része. No meg, ha fej nélkül maradok, akkor aligha szólok utána semmit, nem igaz? Legalábbis... na az már elég furcsa lenne. *Mereng el megint, majd megrázza a fejét, majd Nicolas érezhetően paterolja ki, mire csak megforgatja a szemeit, és föláll a kanapéról.* - Jól van na, megyek már, értek én a szóból... *Szépen felhúzza a csizmáját, felveszi a kabátját, és elindul kifelé, az aranymacska csöndesen, hangtalanul követve őt kifelé, konstatálva, hogy oké, Nicolas már nem fogja megenni őket ebédre.* - Ó ne aggódj. Üzenni fogok. *Mosolyog, és pár lépés távolságból még csókot is lehel Nicolas felé, majd elfordul, a fejébe húzza a kapucniját, és immáron visszanézés nélkül elindul valamerre Nellond utcáin keresztül.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 3:28 pm

*Legalább azt sikerült elérnie, hogy a leányzó ne akarja átlépni a fizikai határokat, és belépni állandóan az aurájába. Nem tudja, hogy Oswin mit lát benne, de ennek véleménye szerint nem ez lenne a módja, de a jelek szerint jobb belátásra bírható. Kissé kellemetlen, mert a druida egyből félre is érti, úgy véli, hogy már most ismerkedhetnének. De erre majd később tér rá.* Ah, értem. Ezek szerint semmi gond nincsen azzal ami vagyok...? *Kérdez vissza meglepett hangsúllyal, és picit megtapogatja a haját. Megszáradt. Helyes.* Én vissza tudom fogni magam, de kiváncsi vagyok, mit szóltál volna, ha te is egy kis csótányként végezted volna Oswin, nem csak fej, hanem végtagok nélkül is. Nem mindenki annyira visszafogott mint én. *Elnyújtózik a fotelben, de még mindig a lány mozdulatait lesi. Aztán felpattan.* Nem, most semmiképpen sem, van egy megbeszélt találkozóm. *Wilsonnal. Azaz Kyle-lal, de ez most mindegy. Ha nem is megbeszélt, de most majd ő azzá teszi. Túl hirtelen a körülmény ahhoz, hogy csak úgy sodródjon, meg kell beszélnie ezt legalább egy értelmes emberrel. Angyallal.* Ha valóban ismerkedni akarsz, akkor találkozzunk, mást nem tudok igérni. Üzenj értem, és egyeztetünk. *Áll fel, és ha nem is sürgető jelleggel, de elvárja azt, hogy a lány felöltözzön, és a kijáratig kiséri.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 2:40 pm

- Buta megnevezés. *Von vállat, de hát nem most fog leállni veszekedni a nők egyenlő megítéléséért. Van most jobb dolga is. Például évődni Nicolasszal. Az igazán remek elfoglaltság, már ha Oswint kérdezzük.* - Ragtapasz? Egyre inkább olyan jelzőkkel illetsz, amikkel még soha senki. Figyelmeztetés, figyelmeztetés, persze. *Legyinti el, hát nem sikerült nagyon megszeppentenie a lányt, mit ne mondjuk. Éppen ellenkezőleg. Bár azt elérte akkor nála Nicolas, hogy kicsit befogja a száját a meglepődéstől. Majd elmosolyodik, kihúzza magát, végre leteszi a kiürült teás csészéjét, majd lehúzza a csizmáját, és felhúzza a lábait törökülésbe a kanapéra. Otthonosan, kényelmesen elhelyezkedik, és nem akarja a csizmás lábát feltenni a bútorra, na. A kabátját már persze régen levette, és egy kék, gombolós inget visel, ami a könyökénél fel van hajtva, azért fent pár gomb ki van gombolva, ott libeg a druida medál is.* - Én nem vagyok semmi jó elrontója. Hát akkor ismerj meg kicsit jobban. *Mondja, és tekintetével követi a fiút, de nem, nem kezd el megint galád módon arcsimogatni, legalábbis még nem.* - A halál ugyanúgy a természet része, mint az élet, és néha olyan dolgok maradnak életben, hogy hajjaj. Például egy csótány rendesen eléldegél fej nélkül, amíg éhen nem hal. Miért nézik le a druidák a vámpírokat, amikor minden logika szerint egy csótánynak se kéne élnie a feje nélkül? *Kérdez vissza, picit félrebillentve a fejét.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 2:03 pm

*Figyeli, amint Oswin magát tapogatja, és önkéntelenül is elneveti magát.* Úgy értem láttál-e itt másik nőt mellettem, amikor megjöttél? *Helyesbíti korábbi mondatát, de ez igazából felesleges is, hiszen után már jelezte is, hogy egyedül van, aki volt vele, már nincsen itt.* Ez csak egy megnevezés, nyilván vannak olyanok, akik nem szolgálnak rá. *Biggyeszti le kicsit az ajkait, hiszen Bianca is nevetségesnek tartotta, amikor hatnál kevesebb ellenfél jutott rá egyszerre. Aztán eszébe jut valami, Kyle-nak ki fogja kérni a véleményét erről az egészről, de előtte el kell paterolnia Oswint. Hogy mindent át tudjon gondolni.* És te lennél a raktapasz? A ledöntést figyelmeztetésnek, nem pedig udvarlásnak szántam, és nem vagyok olyan lelketlen, hogy már szinte másnap... Talán harmadnap, de másnap semmiképpen sem. *Most már azért halványan mosolyog.* És ha inkább meg akarnálak ismerni? Vagy túl maradi vagyok? Csak a jópasi kell, és minden más mellékes? *Húzza el picit a száját, és acélkék szemeit Oswinéba fúrja.* Ha te is druida vagy, nem kéne karókkal üldöznöd? Az élet szentsége, és efféle nagy szövegek? *Kérdezi, és picit közelebb lép a lányhoz, ám feltartja a kezét, most nem kér semmiféle orvul indított arcsimogatásból.*