Lucas Harper műhelye

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Vas. Jún. 30, 2013 7:00 pm

*Nem tehetek róla, hogy mondjuk úgy konzervatívabb típus vagyok, pedig ha az anyámat nézzük, vagy Ophy-t, hát igen, nem csoda, hogy örökbe fogadott gyerek vagyok, totál nem hasonlítom a családtagjaim nagy részére. Azt hiszem nagyon meglepődök majd, ha kiderül, hogy mégis vér szerinti rokonságban állunk, hiszen már elkönyveltem magamban, hogy ez nincs így. A nyakamat puszilgatja, és a fülemhez ér, nem... így már képtelen vagyok visszafogni magam, pedig az eszem azt diktálja, hogy ez most így nem helyes, hogy nem kéne rohanni, hiszen nem vagyunk valamiféle primitív ösztönlények, de mégis elnyomja az agyamat minden más, a szimpla testi funkciók.* -É...értem. *Nyögöm, és már hajolok előre, hogy a szájára tapasszam az enyémet. Nem igazán értek még ehhez, hogyan kéne kényeztetni egy lányt, és közben még Gigit is alig vertem ki a fejemből, nem lépek túl könnyen tovább, de talán majd ez segít a helyzeten. Pillanatok alatt lekerül rólam a nadrág. Tudom, hogy egy igazi, tapasztalt pasi már rég az ágyra döntötte volna ezt a határozott lányt, de én nem igazán vagyok erre egyelőre még képes. Ő viszont tovább megy, és a pillanatok alatt kőkeményre duzzadt férfiasságomra helyezi a kezét, ütemesen masszírozva, amitől végképp kellőképpen elgyengülök, hogy minden más kimosódjon az agyamból. Nem kell sok idő, hiszen még új ez nekem, így aztán kevés teendője van, hogy aztán a keze között élvezzek el egy morranással vegyített nyögéssel. Finoman megcsókol, én pedig csak szuszogok és kissé késve viszonzom neki ezt. Amikor elhúzódik megint zavarban érzem magam, hiszen még nem történt velem ilyen és tippem sincs, hogyan kezeljem a helyzetet. Végül zavartan köszörülöm a torkom.* -Kösz... önöm! *Mondom ki végül hülyén mosolyogva, majd tényleg a fürdőszoba felé lépdelek el gyorsan, aztán fel is veszem a ruhám.* -Igyunk egy... teát? *Jó ég Lucas! De ha beleegyezik, akkor lelépünk, annak ellenére, hogy még mindig határozottan bizsergek odalent.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Vas. Jún. 30, 2013 6:48 pm

*Most már semmivel sem foglalkozom, nem érdekel a babaágya, csak az, hogy mi fogunk-e ágyba bújni. Méghozzá együtt. Miután én is közel vagyok ahhoz, hogy rávessem magam, tényleg kicsit meglepődöm, hogy ennyire meg van rökönyödve. Látszik rajta, hogy nagyon művészlélek, és nem ehhez van szokva, de ha nem akarok megint egyedül maradni, akkor be kell fejeznem, amit elkezdtem. Talán Scarletta is büszke lesz rám!* Nem ismerjük... *Dorombolom a nyakát puszilgatva.* Ez ne zavarjon Lucas. Tetszel, és most több nem is számít. Nem kell egyből örök hűséget esküdni. Ráérünk. *Nyalok bele picit a fülébe, és eszembe sem jut, hogy talán ő még Gigire gondol. Most én vagyok itt vele, ne foglalkozzon semmi mással. Elkezdem gombolni a nadrágját, amire befagy cseppet, de végre győz benne a férfi, és már tudom - győztem. Mégsem akarok neki lelki törést okozni, hogy olyat tegyen, ami nem az ő világa. Hangosan felsóhajtok, amikor átfogja a csipőmet, felemelem az egyik lábamat, és a derekához szorítom. Kicsit engedek magunk között helyet, és lecsusszantom a nadrágját, az alsóval együtt. Megcsodálom a fegyverét, de csak egy pillanatig, mert magamhoz húzom a fejét, a másik kezemmel pedig a szerszámot kezdem el simogatni, maszírozni, ameddig csak el nem jut a csúcsig. Amint ez megtörténik, átölelem, és megcsókolom őt, hagyva lehetőséget, hogy a fürdőben rendbe tegye magát. Aztán majd eldöntjük, hogy távozzak-e, vagy neki is van még kedve bandázni a városban.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Vas. Jún. 30, 2013 6:32 pm

*Tényleg érdekelt volna, hogy mit jelentenek a színek, de végül úgy fest, hogy neki se sok fogalma van róla. Nem baj, majd lehet, hogy idővel együtt rájövünk a dologra. És hogy miért fogom magam vissza? Mert nem vagyok az a típus, aki hirtelen letámad valakit, akit még alig ismer, ez nekem... annyira fura. Kicsit krahácsolok, amikor a randiról beszél, hiszen én nem pontosan így gondoltam őszintén szólva.* -Aham... jó, a randi. *Bököm ki nagy nehezen én is, és inkább a hobbimról magyarázok,a mihez ő szívesen varrna ruhákat. Jól össze tudnák dolgozni ez tény, de attól még zavarban vagyok, főleg, amikor az ölembe ül és csókolni kezd. Élvezem a helyzetet, csak épp a testem túl hevesen reagál, minden bizonnyal a tapasztalatlanságom miatt indulok be ennyire könnyen, no meg mert egy rendkívül vonzó lány igyekszik épp felizgatni, még ha nem is szánt szándékkal. Aztán hirtelen fel is pattanok, majdnem lelökve őt a földre, de most ezt nem gondolom át rendesen. Eszméletlenül zavarban vagyok, vörös az arcom és rém kellemetlenül érzem magam, főleg hogy ezek után a tekintetem a melleire siklik, amik most határozottan hetykébbnek tűnnek, mint eredetileg.* -Nem bántasz, csak... ez így nagyon gyors, hiszen még nem is ismerjük egymást igazán, és úgy kellene ennek menni, hogy előbb ismerkedünk és... *Magyarázom kissé hadarva, próbálom meggyőzni őt is, és igazából magamat is, hogy ez a tempó így túl gyors, de nem nagyon megy, főleg, amikor közelebb lép hozzám és nekem dörgölőzik. Halkan felnyögök, amikor elkezdi kigombolni az övemet. A fejem erősen zakatol, akkor kellene valakivel ilyesmit csinálni, ha szereted nem? És én ezt nem mondhatom, hiszen még nem is ismerem, még szinte ki sem hűlt Gigi ágya.* -Ez... ez... *Habogom, de nem sokat érek vele, a szívem vadul kalapál és a vágyam sem lohad, csak erősödik. Elméleti ember vagyok, alkotó és valahogy megrémít, hogy ilyen szinten a testem veszi át az irányítást, minden mást háttérbe szorítva. Képtelen vagyok nem engedni neki, átfogom a csípőjét, és megcsókolom, hevesen és határozottan. Persze még nem vagyok profi, de határozottan fejlődöm.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Vas. Jún. 30, 2013 6:18 pm

*Behunyt szemmel élvezem, ahogyan a hajamat simogatja, rendkívül örülök neki, hogy végre van valamennyi bátorsága. Lucas végül kicsit bele is kérdez, amire már kinyitom a pilláimat, és az övébe nézek.* Talán jelent, talán nem, én sem tudom igazán. *Jelzem neki, hogy semmi gond nincs a meglepetésével, ezek nem igazán köztudott tények. Kifejezi irántam, hogy tetszem neki, erre már elégedetten elmosolyodom, mert eddig sem értettem, hogy miért fogja vissza magát ennyire. Mondjuk nekem sem nagyon van, mert Kyle lepattintott, de talán nem angyal véleményétől kéne függővé tennem, hogy mennyire is vagyok kelendő.* Nem értem, hogy mi az oka, hogy ilyen zavarban vagy, de majd együtt megoldjuk. Igazad volt, így randizni egész jó, tetszik. *Jegyzem meg kuncogva, és lepattanok a szemközti ágyra, amíg ő a babaházról magyaráz ismét. Őt figyelem, azt az elhivatottságot, ami jellemzi. Nem is az számít, hogy mit mondd, hanem az, hogyan. Van, ami fontos neki, és igazán azok tudnak mély nyomot hagyni a világban, akik akarattal rendelkeznek, nem is a felszínesek.* Szívesen varrnék nekik. *Zökkenek vissza bólintva, és továbbra is a csinos arcát lesem, most már én is elpirulok valamennyire, mert nem gondoltam, hogy ennyire hatással lesz rám. Szerető fosszának lenni nagyon nem kifizetődő, kivéve ha boldog vagyok tőle. Végül nem habozok, belehuppanok az ölébe, és az arcát simogatva megcsókolom, ő pedig egészen ügyesen, lelkesen viszonozza. Na ennyit a bénaságról, megy ez, majd érzem, hogy feltámad benne a vágy. Nem is csoda, az első bátortalanságot leszámítva nagyon egymásra vagyunk hangolva, az én mellem is emelkedni kezd, zihálva veszem a levegőt, nem zavar, ami a lába között történik, mert az enyém között is forró nedvesedés indul meg, ám ő felpattan, és félősen néz rám, szinte fellökve engem.* Sajnálom, nem akartalak... bántani. *Nyelek egyet. Már megint túlzásba vittem, mint annak idején az angyalnál. De kihúzom magam, hogy ha mindenkit hagyok, és nem küzdök meg érte, akkor ki is vagyok én? Ki vagyok én? Kitiara Ferellion, szerető francoska. Akkor pedig szeretni akarom ezt a bolondot. Felállok, és odalépek hozzá.* Semmi baj, ne menekülj. Én sem vagyok egy... nagy profi ebben, de ha kellesz nekem, miért tegyek úgy, mintha ez rossz dolog lenne. *Odalépek hozzá, megcsókolom a nyakát, majd a mellkasához dörgölöm a cicimet. Aztán gondolok egyet, és elkezdem kigombolni az övét. Ha most elszalad, vagy kidob... Hát csak nem!*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Szer. Jún. 26, 2013 7:07 pm

*Igen, ebben igaza van, no meg nagyon sok a különleges faj, angyalok, tündérek, akik eléggé magukra vonják a figyelmet, és megannyi képesség, és különlegesség, nem csoda, ha egy szimpla rózsaszín haj, vagy bármi extra már nem tűnik fel annyira senkinek. Amikor a karjait a nyakam köré kulcsolja kicsit megremegek, de végül nem áll le a kezem, a hajához érek, hogy finoman végigsimítsak rajta.* -Oh, értem, azt hittem, hogy a színek jelentenek valamit. *Bár persze az kicsit ki is szolgáltatná őket, hiszen meg lehetne állapítani, hogy mikor félnek, mikor boldogok, és ez nagy előny lehet pl. egy ellenséges valaki számára. A kérdésére, hogy tetszik-e, csak zavartan bólintok, hiszen persze. Egy határozottan csinos, és nagyon nyílt lányról van szó, ami egy kicsit meg is ijeszt, de azért igyekszem még állni a sarat. Lehuppanok a szemben lévő ágyra, miután a babaházról magyaráztam.* -Végülis ez jó ötlet lehet, beszerezni néhány babát, és te varrnál nekik mondjuk ruhákat. *Bólintok egyet, hiszen erre még sosem gondoltam, de tényleg jó lenne babákkal együtt odaadni a házat a gyerekeknek. Megrezzenek kicsit, amikor közelebb lép és végigsimít az arcomon. Furcsa, hiszen előzőleg Gigi tetszett, aki ugyanolyan visszafogott volt, mint én, így nehezen vergődtünk zöldágra egymással, míg Kitty finoman szólva is nyomul, szeme se rebben.* -Köszönöm... én csak... *Belém fagy a szó, amikor az ölembe ül. Igen, konkrétan lefagyok. Más ez mint a fagyizóban, ahol sokan álltak körülöttünk, itt csak ketten vagyunk. Némán nézek rá, ahogy beszél és konkrétan képtelen vagyok bármit is válaszolni neki, amikor újra megcsókol. Tudtam én, hogy ez fog jönni, és ügyetlenül bár, de igyekszem követni a ritmust, viszonozni a csókot. A kezem önkéntelenül a derekára, a hátára csúszik, majd a nyelvemet is bevetem. Szerencsére ez azért valamelyest ösztönös, nem kell erőteljesen tanulni, hogy jól menjen, bár persze itt is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Egész hosszan elnyújtja a csókot, vagyis ez már talán több is annál, én pedig... Érezheti, hogy a nadrágom, az ölemben ahol ül, keményedni kezd. Hirtelen kapom el a szám az övéről, és majdhogynem lelököm az ölemből, ahogy felpattanok.* -Én... én... jobb lenne, ha... ha nem tudom... *Paprikavörös arccal állok az ajtóban, ami a műtermet választja el a hálótól. Próbálok valamit javasolni, hogy menjünk valami forgalmasabb helyre, vagy nem is tudom. Kellemetlenül érzem magam... határozottan kellemetlenül.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Szer. Jún. 26, 2013 6:36 pm

*Tényleg nem látszik rajtunk semmi szembetűnő, hogy valaki túlzottan elgondokozzon rajta, hogy mik is vagyunk valójában. Annyira színes az iskola diáksága, hogy senki nem lepődik meg, ha egy másikat lát, akinek rózsaszín a haja, vagy ha hozzányúl egy tárgyhoz, az titániummal válik. Bólintok a kérdésre, hiszen ez magától értetődik, és örömmel veszem, amikor közelebb lép hozzám. Karjaimat a nyaka köré kulcsolom, és hagyom, hogy hozzáérjen a hajamhoz. Nyakamat hátravetem, és engedem, hogy tartson, miközben a tincseimet bizirgálja. Aztán vidoran megvonom a vállamat.* Fogalmam sincsen, mindig más történik. Ezt nem tudom befolyásolni. Ritka dolog, de úgy örülök neki mindig. *Arcom szélén apró nevetőgödröcskék utalnak arra, hogy nagyon jó kedvem van most, talán ennek köszönhető a színváltozás.* Ránk arra jellemző, hogy sosem vagyunk üresek, valamilyen érzés mindig átjár, és néhanap ez szembetűnő. Tetszik Lucas? *A burkolt kérdéssel arra is utalok, hogy én magam tetszem-e neki. Vélhetően igen, hiszen nem hívott volna fel magához, ha nem így lenne. Oldalt pillantok a babaházra, és elengedem őt, hogy tudjon magyarázni.* Ne viccelj. Ha ilyen szép házat tudsz csinálni, miért ne tudnál faragni? Vagy... babákat csináljak bele én? *Kérdezek vissza, egész jól együtt tudnánk dolgozni. Bár magukat a babákat nem én csinálnám, azt megvenném, de a ruhákhoz értek, otthon is magamnak varrtam. Egész ügyes kezem van hozzá, és izlés dolgában is van szépérzékem. Végül ő leül a másik ágyra, én pedig néhány kortynyi vízivás után felállok, és évődve odasétálok hozzá. Megsimogatom az arcát, ahogyan lenézek a szemeibe. Átérzem azt amit Gigiről mondd, de nem akarok ebben állást foglalni. Én pont másmilyen vagyok, nagyon is határozott tudok lenni, de ha becsmérelném a lányt, azzal Lucas párválasztását ásnám alá.* Sajnálom. Te nagyon... jó ember vagy. *A dolog irónikus - bár nem annak szánom - hiszen egy cseppnyi embervér sem folyik az ereiben. Arébb hajtom a nyári ruhácskát, és az ölébe ülök. Nem lovaglópózban, csak oldalt, de azért így is direkt a kontaktus.* Édes vagy... és kárpótolni akarlak. Megérdemled, hogy legyen valaki, aki felnéz rád, akinek fontos vagy. *Ismét az ajkaira nyomom az enyémet, és most szét is nyitom a sajátomat, nyelvemet pedig apró aranyhalként úsztatva áttolom az övéhez, hogy egymásra találjanak. A kezeimbe fogom az arcát, és behunyom a szememet, buzgón remélve, hogy nem ijed meg.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Szer. Jún. 26, 2013 7:40 am

*A kérdésére megrázom a fejem, hiszen nem, erről még nem tudok semmit az ég világon és még nem találkoztam francoskákkal az iskolában. Vagyis lehet, hogy találkoztam ezek alapján csak nem tudtam róla. Ezen egy picit el is merengek, de a szavai hamar kiszakítanak. Figyelek rá, ahogy magáról mesél, és kicsit el is vicceli a dolgot, amit egy mosollyal konstatálok. Aztán hirtelen változik a haja.* -És a családod... hiányzik nagyon? *Teszem fel az automatikus hülye kérdést. Hát persze, hogy hiányzik neki a családja, miért ne hiányozna? Közelebb lépek kicsit, de eléggé bizonytalanul nyújtom ki a kezem aranyszínű haja felé.* -És mit jelentenek a színek? *Hiszen nem értek hozzá, nem tudhatom, hogy ha változik a haja, akkor az épp azt jelenti majd, hogy jó kedvű, vagy épp hogy mérges. Nem biztos, hogy ugyanúgy értelmezik ezeket a dolgokat, mint a mi világunkban. Végül erőt veszek magamon és a hajához érek, tényleg ugyanolyan, csak a színe más. Gyorsan kapom vissza a kezem, főleg mert a sok alkotástól igazából a bőröm nem kifejezetten finom. A kérdésére elgondolkodom, igazából ez sosem fordult meg a fejemben. A házakat mindig a gyerekek töltötték meg, én nem készítettem hozzájuk külön figurákat.* -Nem igazán. Faragni annyira jól nem tudok, mármint ilyen módon, és tudod azért mindig van a kicsiknek valami apróságuk, baba, vagy játék, ami jó a házba, szóval azt nem szoktam bele tenni. *A kérdése teljesen logikus, a saját vizemmel le is huppanok vele szemben a másik ágyra és egy pillanatra összeszorul a szívem.* -Van testvérem, bár nem vér szerinti. *Oh, dehogy nem, csak erről nem tudok!* -Kicsit megkuszálódott az életem mostanában, de az ágy az övé volt, Gigié. *Mondom ki a nevét is nagy nehezen. Nem voltam még szerelmes belé, de nagyon úgy éreztem, hogy egymásra hangolódtunk.* -Neki tudod nem volt hol laknia és én azért vettem ki ezt a lakást, hogy itt lakhasson, csak épp nem mondtam el neki. Mármint azt mondtam, hogy azért van, mert nekem kell, és amikor kiderült... eléggé kiakadt miatta. *Azt hiszem ezért ment el, túlságosan soknak érezte ezt az egészet, pedig én csak egyszerűen segíteni akartam.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Szer. Jún. 26, 2013 6:33 am

Még nem meséltem erről? *Kérdezek vissza automatikusan. Nem csoda, ha nem tud rólunk, még alig ismerjük egymást. Mégis, számtalan francoska van az iskolában, meglepő, hogy ha még sosem találkozunk a fajtánkkal. Az ágyon ülve átveszem tőle a pohár vizet, végülis ebben a melegben ez a legjobb szomjoltó.* Hol is kezdjem? A franckoskák olyanok, akár az emberek, se egy szárny, se egy vörös szem. *Viccesre veszem a figurát, de hát tényleg ilyenek vagyunk mi.* Egy párhuzamos világban élünk, vagyis éltünk, hiszen én már itt vagyok egy ideje. Vannak különböző családok, akik ősöktől, ősfrancoskáktól származtatják magukat. *Elmosolyodom, és hátradobom a hajamat. Bizonyos fokig olyanok vagyunk mi, mint a vélák, csak nincsen csáberőnk, hanem az érzéseink ütköznek ki.* Az én családom Shivalától származik, akit szeretőnek is neveznek. Úgy tartják, hogy mi minden érzelmet sokkal erősebben élünk meg, ha fájdalom ér lelkileg, akár bele is pusztulhatunk, míg ha boldogunk vagyunk, extázis tör ránk. *A hajam egy pillanatra aranyszínre vált, ettől kuncogni kezdek.* Vagy ilyesmi. Ha jól vagyok, gyakran megtörténik. Fogd meg nyugodtan, csak a színe más. *Körbepillantok, és csak legyintek.* Ha nem laksz itt, akkor mindegy, nem fontos, csak a csótányokra vigyázz, galád lények. *Továbbra is hallgatom őt, látom, hogy sugárzik tőle az arca, elismerően bólogatok, miközben mutogatja.* És-és... mikor kerülnek bele a kis lakók? Babákat is faragsz majd hozzá? *Kiváncsi lennék például arra, hogy vajon lányt tenne-e be, vagy pasit. Aztán a másik ágyra pillantok, és érdeklődve nézek fel rá.* Kié a másik ágy? Van tesód? Vagy a lelépő tündéré volt? *Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem aludtak együtt, ha szét van tolva. Fura dolog. Egyátalán mit keresne egy lány egy műhelyben? Ha már itt alszik, akkor illik együtt.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Kedd Jún. 25, 2013 7:39 pm

*Olyan sokan ítéltek már a külsőm alapján, hogy nem tehetek róla, ha elkezdtem én is ezt tenni másokkal, sőt magammal is. Majd talán idővel ez változni fog. Aztán ő is elmondja, hogy micsoda, amire erősen meglepődöm.* -Szerető? Szerető... mi? *Döntöm oldalra kicsit a fejem a tarkómat vakarva, mert őszintén szólva még nem hallottam ilyesmiről, szóval sejtelmem sincs, hogy ez pontosan mit is jelent. A csóknál tényleg meglepődöm, a bókra meg főleg. Kissé vörösesbe megy át az arcom, ahogy rá pillantok.* -Öhm.. köszi a tiéd is jó ízű. *Bököm ki kissé hebegve, aztán bólintok egyet a megvalósítás kérdésére, majd irány a lakás. Nem sokat vagyok itt, de azért szoktam, szóval rumli pont akkora van, ami mutatja, hogy nem lakatlan a ház. Belépdelünk hát, hát annyira nagy kupi nincs, mint amennyire elszörnyed. Zavartan pillantok körbe. Jó hát nincs határozottan szólva rend, de azért nem annyira vészes... ugye?* -Nem igazán tudtam, hogy jössz és csak rövid ideje lakom itt, és annyira nem vagyok gyakran, szóval még annyira nem mennek az ilyen házias dolgok. *Őszintén szólva a konyhát még csak nem is használtam soha, maximum egy pohár víz, amiért kimentem. A suliban kajálok, úgy az egyszerűbb. De legalább a babaház tetszik neki, pedig még csak félkész. Elmosolyodom és egészen fellelkesülök, hiszen ha olyasmiről kell beszélnem, amit imádok, akkor nagyon be tudok indulni.* -Köszi. Ez egyszerű csiszoló lap, tudod elég jól kell csinálni, aztán a festék speciális fényes verzió, vízlepergető, kezelve is van a fa, tehát nem tudnak a kisebbek sem kárt tenni benne, maximum kalapáccsal, de úgy hátha nem esnek neki gyakran. *Magyarázom, majd lehuppan az ágyra, én pedig végül két pohár vízzel térek vissza. Őszintén szólva nincs itthon semmi más... gáz...* -Ühüm, egyedül, de igazából ez inkább egy műhely, nem kimondottan lakom itt. *Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért van a szobában két külön ágy?*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Kedd Jún. 25, 2013 7:20 pm

*Engem nem csak a külseje fogott meg, hanem az a kisfiús bája is, de úgy tűnik, ő csak a máz alapján itél meg engem is, magát is. Szörnyen félreismer, tényleg nincsen tapasztalata, de ezen igyekszem nem felhúzni magamat.* Én pedig szerető francoska vagyok, és igyekszem kivonni magamat a csáberő alól. Amit érzek, valódi. *Döntöm oldalra a fejemet, hanghordozásom most kissé kemény, de igyekszem visszavenni belőle. Nem mintha tudnék valamit a vélákkal kezdeni, de magamat ismerve tudom, hogy nem az álomképek alapján szoktam bárkibe szeretni. Kyle angyal, de attól még egy kedves valaki, a maga módján. De mindegy, ez már a múlt, kérdés, hogy Lucas vajon milyen. Felállok tehát, egy egy finom csókot hintek az ajkaira, ő pedig csak meglepődik, nem húzódik el. Fél győzelem, még ha nem is csókol vissza.* Finom ízű a szád. Ugye nem is volt olyan rossz? *Picit vigyorgok, amikor elfogadja a kezemet, és gyerekesen lóbálni kezdem.* Akkor mégsem csak eljátszuk, hanem... meg is valósítjuk? Csúcs. *Nekem is ver a szívem, és gombóccal a torkomban indulok el vele. Mint egy kisiskolás. Lehet, hogy ő az a pasi, aki elfogad, és talán akár még tetszhetek is neki? De jó lenne! Időnként oldalra pillantok, és valamilyen büszkeség tölt el belülről, nem vagyok selejtes!* Ne szabadkozz. *Ingatom a fejemet, hagyom magam vezetni, amikor kinyitja az ajtót, akkor elengedem a könyebbség kedvéért, nem vagyunk összenőve. Végigpillantok a kicsiny kuckón, és rosszallóan somolygok.* Anyám... micsoda kupi. *Nézek körül, de nem akarom megbántani azzal, hogy most hirtelen takarítani kezdek, még a végén házsártosnak vél, vagy még rosszabb, már feleségként kezelve megijedne a határozottságomtól.* Sebaj, jó kis legénylakás, és nem számítottál rám. *Amikor megmutatja a félkész házikót, akkor nagyon ugorva összecsapom a tenyeremet.* Ez... oltári! *Járom körbe a saját keze munkáját, és nagyon tetszik, hogy milyen kis méretarányos.* Ezt tényleg... te? Hogyan lehet ilyen furmányosan lecsiszatolni, hogy ilyen fényes legyen? *Kérdezem értetlenekdve, a végén még magamnak is csináltatok ilyesmit vele.* Inni? *Tűnődöm el, végülis a csokifagyi kissé édes volt.* Jóó, bármit... *Amíg elszelel, leülök az ágyára, és hátratámaszkodva nézelődök.* Egyedül laksz itt? *Kérdezem hangosan.*

Tárgy: Re: Lucas Harper műhelye Hétf. Jún. 24, 2013 8:16 pm

*Jó hát eddig nehezen vettem észre, de nem tehetek róla, igazából általában én szoktam lenni az, aki bénán próbálkozik és akit lekoptatnak, valahogy ezt szoktam meg, nem a fordítottját, hogy én érdeklek valakit. Aztán kimondja, hogy tetszem neki, vagyis a külsőm. Jó tudom, hogy elvileg jól nézek ki, de ez valahogy hamar elszáll, ha olyasmit teszek, ami már nem szimpatikus valakinek... sokaknak.* -Köszi... de ez tudod csak örökség, mármint én félig véla vagyok, és lehet, hogy igazából nem is tetszem neked, csak azért érzed mert egy bűbájos izé... *Ráncolom kicsit a homlokom, bár ha ez lenne, és amúgy nem bírna, akkor már lekopott volna, mint páran előtte. Akkor lehet, hogy mégis csak bejövök neki? Aztán ő is zavarba jön,ami már tényleg vicces, egymást hozzuk zavarba a szavainkkal, de azért bólintok neki.* -Ülünk kettesben egy fagyizóban, végülis ez egy randi. *Mosolyodom el finoman, majd elhívom magamhoz, ő pedig belemegy. Heves bólogatás, gyors elpattanás, én is felállok, és finoman szólva is meglepetten fagyok le, amikor csókot nyom a számra. Totál lefagyok, így esélytelen lenne viszonozni. A szavai hallatán nagyot nyelek... ezt nekem még soha senki sem mondta. Hevesebben kezd el verni a szívem, majd a kezét nyújtja én pedig egy bárgyú mosollyal indulok meg mostmár kézen fogva vele a cél felé. Nincs messze innen az a kis lakás, amit kibéreltem műhelynek, és nem is túl nagy a hely. A lenti ajtót kicsit ügyetlenkedve nyitom ki, mert egy kézzel nem megy, de nem tudom, hogy el merjem-e engedni a kezét.* -Annyira nem nagy szám ám... *Lököm be az ajtót, és engedem előre a felfelé vezető lépcsőn, ahol hamar egy szépen kirakott mozaik ajtó állja el az útját. Szemközt ablak, az ajtó nyitva, simán be lehet menni, a tetőtéri műterembe. Innen nyílik néhány ajtó, a hálóba, mosdóba, a kis konyhába. Egy pillanatra keserűség fog el, hiszen a hálóban még most is két külön ágy van... de az egyik már felesleges.* -Hát ez lenne az. *Mutatok körbe a kis kuckóban. Nem járok ide sokat, inkább csak dolgozni mert itt több a hely, mint a szobámban. Az asztalon egy félkész babaház pihen, a fiókok tömve vannak apró kacatokkal, amiket majd fel akarok használni, van egy cseppnyi rendetlenség is.* -Hozzak... valamit inni?

Tárgy: Lucas Harper műhelye Szomb. Ápr. 06, 2013 6:12 am

Lucas Harper műhelye

A kereskedő negyed egyik kevésbé forgalmas, így viszonylag nyugodt utcájában van az a ház, amiben a lakást bérli. Egyszerű három emeletes sablon bérházról van szó, aminek a tetőterében találta meg nem túl hosszú keresgélés utána neki megfelelőt. Az ok, amiért kibérelte mondjuk nem teljesen az, aminek látszik, igazság szerint főként Gigi-nek szánja, hogy legyen hol laknia, de a valós magyarázat az, hogy legyen hol tárolnia a cuccait és ha arról van szó éjszakába nyúlóan dolgoznia, mert az is tény, hogy eléggé lefoglalja az iskolai szobáját. A bejárati ajtót saját kézzel formázta át, apró színes üvegmozaikokkal helyettesítve a felület nagy részét, így amikor a lépcsőház szemközti ablakán épp besüt a nap, csodálatos színek vetülnek a felfelé induló lépcsőre.
A lakás nem túl nagy, egy kis konyha, fürdő akad, természetesen egy nem túl méretes hálószoba, ahol két ágy van, és persze a megszokott berendezési tárgyak is fellelhetőek. Ha Gigi nem tartana nagyjából rendet, akkor természetesen alapvető lenne az elvarázsolt művészt felölelő brutális káosz, de ez szerencsére többnyire nincs így.
A lakás legnagyobb részét maga a műhely adja, egy viszonylag nagy, tágas szoba, sok ablakkal, hogy megfelelőek legyenek a fényviszonyok és persze elég sok lámpa is akad, az esetleges éjszakába nyúló alkotások miatt. Rengeteg szekrény, amiben az apró műtyűrök kapnak helyet, 2-3 asztal, ahol dolgozni lehet, szóval szépen fel van szerelve. Itt már azért jóval nagyobb a káosz, hiszen nem az a típus, aki ha pl. félbehagy valamit, akkor elpakolna maga után, inkább úgy hagyja, ahogy volt és majd visszatér a műhöz, amikor megint odajut.

írta Cirelin de Sovalon