Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 7:37 pm

*Elmosolyodik, majd vállat von* Ugyan már, mit kell gyanakodni? A védőmágiák természetesen azért nem aktiválódtak, mert a mi lelkünkre van bájolva, és még ha a múltból érkeztünk is, az auránk nem változik, tehát nem jelez semmit. Menjünk beljebb. *inditványozza, és a kapu felé indul*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 7:26 pm

*Még jó, hogy ezt a csónak dolgot nem gondolta, esetleg mondta ki hangosan Herbert... Ő is kiszáll természetesen, és körülnéz. Semmi változás, láthatóan.* -Egyet kell értenem a kolleginával, túl nagy a csend. Csak úgy megérkeztünk az udvarra, hogy senki sem vette észre. Fordított esetben engem Drang bizonyára már tájékoztatott volna, hogy valami furcsaság van. Nincs itt egy árva diák sem, a vadőr sem jelent meg érkeztünkre, pedig elég jól kialakítottuk az iskolát, hogy ne lehessen minket csak úgy meglepni, még saját magunknak sem... *Itt Kaen-re pillant, hisz négyük közül ő volt itt a kezdetektől, és elég sok védőmágiát alkalmaztak a kúria környékén.*

Vendég

*Beül a csónakba, és elismerően biccent Cirelinnek, bár kissé visszafogottan, kimérten. Nézi a homályt, már ha azon lehet valamit nézni, majd mikor megérkeznek, semmi egyéb jelet nem lát.*
- A látszat azt mondja, hogy nincs semmi változás, bár nem vagyunk naivak, legalábbis én nem, ezt nem veszem be... Biztos van valami, csak alább kell nézni a dolgoknak. *Mondja, azzal kissé vakmerően elkezd lépkedni pár lépést.*

Vendég

- Hát akkor három évvel később*közölte inkább csak magának.Az időutazás tényét még nem heverte ki, eddig ilyenben nem volt még része, de egy apró hideg mosoly mindent leplezett. Érdeklődve néz körbe vajon mi változik. De első ránézésre semmit nem lát, minden csendes.*
- Túl csendes minden. De.. akár egy tálykép. Mit gondolnak? *kérdezi egy alap társalgási hangot megütve, mert utálja a feszült csendet, ha nem ő van a középpontban.
Lelépdel a bárkáról, és a fák között átnézve szemléli a kúriát. Még mindig nem érti mi az aminek másnak kéne lennie*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A bárka megindul, az idő folyamának habjai fodrozódva verik az oldalát, ahogy eltávolodnak a parttól, azaz a jelentől. A külvilág hományos lesz, elmosódik. Mivel Cirelin meghatározta, hogy három évet fognak előremenni, a biztonságos varázsezköz nem is megy tovább. Zöttyenve megáll, és kiléphetnek a partra. Nem messze állnak a kúriától, ami áll, nyoma sincs a nyomasztó távoli jövő rombolásának. Au udvaron állnak, nem messze a tölgyestől.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 7:07 pm

*Való igaz, a többiek sem értenek hozzá túlzottan, de bőven elég, ha az éjtünde ismeri a módját. A felvetése megállja a helyét, ezt még a nő is alátámasztja. Így hát szótlanul lépdel be a bárkába, és miután a többiek is beszáltak, a bárka megindul az idő sodrásában.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 7:04 pm

*Felhúzza a szemöldökét. Egy fiatal...ember...segítséget hívna. Egy férfi, a maga gyenge korával, egy szerencsétlen átokkal megspékelve, konyít az időutazáshoz. Erősen vissza kell fognia magát, hogy ne mondjon a kollégáknak néhány keresetlen szót.* -Áh, úgy látom lassan a többség járatosabb nálam az időmágiák terén, vagy legalábbis értenek persze hozzá...oh...csodás. *Azért meg nem állhatja, hogy egy szúrós pillantást ne vessen a férfi aljanépre.* -Rendben, azt hiszem tudok tenni valamit. *Gyenge felsőbbrendség érződik a hangjából...bár a gyenge talán nem megfelelő szó.* -A bárka ötlete egész jó, kedves mester. Kérem álljanak hátrébb. *Az éjtünde halk mormolásba kezd. Hajánba belekap a szél, ahogy az idézést hajtja végre. Szép lassan kezd el kavarodni a négy alapító előtt a szél, majd pár perc múlva a semmiből egy hajó kezd formálódni, végüli lebegve a föld felett megáll. Aztán egy folyó alakul ki, amin a hajó végül megállapodik. Kicsit ugyan megroggyan a térde, hisz nem könnyű dolog az idő befolyásolása.* -Mehetünk. *Mondja, majd fel is száll.*

Vendég

- Szép estét, Önöknek is. *Mondja mély hangján, majd tekintetét a vámpír felé emeli, és hallgatja.*
- Hát az időutazás minden kétéséget kizáróan Cirelin Úrnő szakterülete, egy kicsit konyítok hozzá, de ennyire komolyan nem. Jó ötlet, bár veszélys. *Mondja, azzal biccent, hogy felőle mehet a dolog. Bestiamester, bátor is egyben, ez ezzel jár.*

Vendég

-Jó estét*Morogja az érkezőknek. Figyelmesen hallgatja végig Kaen Mester szavait, s közben homlokát ráncolja. ~az időutazás önmagában kockázatos. Bárkával?~ Nem akar hangosan gondolkodni, végül csak kiböki, ami nyomja a tödejét.*
- Idővarázsklatokban én sem vagyok épp első, de de azért nem ártana megunknak némi segítséget hívni.*Mjad kérdőn néz az éjtündére, hisz ő okosabb ebbena témában*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 6:51 pm

*A vámpír denevéralakban repdes fel a sziklák fölött, majd visszanyeri tünde alakját, és puhán ér talajt.* Szép jóestét koleginák, és koléga. A múltkor - elnézését kérem úrnő *pillant Agustára* ... furcsa dolgokat tapasztaltunk a távoli jövőben, ezért abban maradtunk, hogy amennyiben ismét időutazást teszünk, sokkal kisebb időintervallumot megyünk előre. Mondjuk három évet... *az éjtündére pillant* Cirelin úrnő... Habár cseppet sem vagyok járatos az időmágiában, annyit tudok, hogy az idő, akár a élet és a halál, akár egy folyó, egy megadott síkon folyik, és önmagába tér vissza. Lehetséges, egy amolyan időbárka segítségével hajózni a jövőbe? Az időkaput kockázatosnak érzem, ám egy bárka, amely nem tér le a megadott ösvényről... talán jobb módszer lehet. Lehetséges? *kérdezi ismét*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Dec. 17, 2007 6:46 pm

*Ő is rövidesen materializálódik a tanács többi tagjának körében. Gondterhes az arca, a Drangtól hallott hírek miatt, no meg a tetejében az egyik diákját is el akarták vinni az iskolából. Szóval talán még a megszokottnál is morózusabb arckifejezéssel köszön.* -Jó estét!

Vendég

*Az óra után, kissé csatára készülve lépked a bestiamesterek ura a lélekölő-hegység felé. Nem ő az első, de az utolsó sem, a dicsőséges második helyet képviseli megérkezés terén, hiszen az elemek úrnője, Agusta már ott van.*
- Szép estét, Úrnő. *Mutatja a tiszteletet, azzal a távolba mered, és nézi, közeledik-e már a tünde-herceg, valamint az éjtünde.*

Vendég

*Szörnyen érzi magát itt, de hát ide lett megbeszélve a "kirándulás". ~jobbat is találhattak volna~ Mivel úgy néz ki elsőnek érkezett, alaposan körbe pillant. Nincs túl jó előérzete. Fázik, és nem a tél miatt. Kicsit szorosabbra húzza kabátját, pálcáját előveszi..soha nem lehet tudni.*

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.