Görögország

Tárgy: Görögország Kedd Dec. 02, 2008 3:43 pm

First topic message reminder :

A görögországi játékok.

Vendég

* A lány alkata sokkal inkább akrobatikus, mint a fiúé, így talán az ilyen trükkök a kis termetűeknek nagyobb előnyt jelentenek, de ez látszólag nem zavarja Gavrilt, hiszen ugyanúgy használatba veszi ezeket. Azért kedveli a hosszabb kardokat, mert az ő karja rendkívül rövid, így némileg kárpótolja érte. A kard élén vízszintes csíkozás található, megtévesztő célzásként, mert a csíkok miatt nem lehet látni, hol ér véget a kard, piszkos egy trükk, de inkább esélykiegyenlítésként van ez, mintsem előnykovácsolásért.
Nem fordul meg, de kardja hátrafelé szúr, és mintha egy pillanatra elakadna valamiben, de lehet, csak a lendület miatt érezte így. *
- Miért vártál? * Fordul meg aztán szikrázó szemekkel, hogy két rettentő gyors, és pontos vágást intézzen el pár másodperc leforgása alatt. Dühíti a gondolat, ha valaki esélyt akar neki adni, az életben ugyanilyen piszkos trükkökkel fogják várni, hát nem jobb hozzászokni? *

Vendég

~Szenvedélyes, igazi harcos~ *Állapítja meg magába Gavril miközben lehúzza a fejét, megpördül a kezein és hátra löki magát. A két karddal felváltva csap a lány kardjára, az jelentősen hosszabb, és messzebbről megcsaphatja a fiút, akinek rövidebbek a pengéi, de épp ezért szereti ezt a stílust, mert közben akrobatikáznia kell. A lány egy támadása után kicsit hátrább lép hárításként, majd még egyet. Aprókat lép, de gyorsan. Egy pillanatra a lány pengéjére tapos, és a feje felett szaltózik át, majd onnan támadja meg a lányt. sunyi dolog, de neki ilyen piszkos trükkökhöz kell folyamodnia. Nem hátba támad, megvárja amíg a lány megfordul, de így van ideje közelebb kerülni hozzá.*

Vendég

* Fejét úton - útfélen megrázza, kiverve belőle a teljes értékű harc gondolatát, figyelembe kell vennie, hogy itt ő van fölényben, Deridionos és harcos lévén, nyilván pálcás párbajban már fordítva lenne. Kedvtelve hallgatja a kardok csattogását, a fém suhogását, és felszabadítónak érzi ezt az állapotot, amikor minden másodpercben két kard között táncol, neki lételeme az adrenalin, ami ereiben dübörög.
A bal kard a feje felett suhan el, gyors guggolásban pedig apróbb bukfencet vet, hogy messzebb kerüljön a fiútól. De nem sokáig, mert egy nagy ugrással ott terem, lábát a fiú mellkasa felé helyezi egy rúgásban, utána megpördül, és azzal a lendülettel már a válla közelében suhintja meg fegyverét. *
- Harc közben nem beszélünk. * Sziszegi oda neki. *

Vendég

-Az öltözködésre gondoltam. *Nikol már is támad, így a jobb kezében levő pengét a lába elé tolja, a két penge egymáson csattan, majd felfelé tolja a kardot, a lány felé, közben a bal kezében levővel a másik irányba csap, pont arra, amerről eltolja a lány kardját. Ez az egyik nagy előnye a második kardnak, mind a két kezét használhatja az ember, szabadon. Nem akarja megsebesíteni a lányt, nem azért jött, hanem csak, hogy egy kicsit csatározzanak, nm azért, hogy aztán darabokba vigyék egymást haza.*
-Na így gondoltad? *Közben azon filózik, hogy mit is csináljon a lány kardos kezével, még várja a reakciót a hárítására.*

Vendég

* Nem igazán tudja elrejteni a barna szemeiben táncoló tüzet, és hiába emlékezteti magát, hogy ez nem vérre megy, alaposan vissza kell fognia magát. Hozzászokott már, hogy szaktársaival afféle élet - halál harc szerűséget vívnak, az első sebesülésig, ami általában egy mélyebb vágás szokott lenni, nem pedig egy karcolás. Ezt nem szeretné idegen helyen eljátszani, ahol nem cipelheti az ellenfelét a betegszobára, mint ahogy Gavril sem őt. *
- Vizesen is jó lesz. * Rázza meg a fejét, tudja, hogy így cseppnyi hátrányban lesz, de nem tudja érdekelni. Hamarosan előkerül másfélkezes, ezüstbevonatú kardja, díszítések, és minden egyéb különleges motívum nélkül. Kedvtelve megvizsgálja a tökéletes pengét, végighúzza tenyerén, ahol egy kis csíkban pirosodik a seb. A tengerbe mártja, a só jót tesz neki. *
- Az igazi harcban senki sem mondja meg, mikor kezdünk. * Jegyzi meg csendesen, mikor már szemben állnak egymással, és magához veszi a kezdési jogot, jobb kézzel indít, bal oldalsó vágással a fiú lábai tájékán. *

Vendég

*Már épp megtalálta amit keresett, de a kardozásra most ő is kíváncsi lenne, hogy mit tud a lány.*
-Akkor induljunk? A kardtáncról hallottál már? *Kérdezi, közben a part felé úszik, nem is tűnik olyan nagynak a távolság amit odafelé megtettek, inkább a lassúsága miatt tűnt többnek mint ami, mert valamit mutatni szeretett volna Nikolnak.*
-Kardozás a naplementében, ahogy elképzeltük akkor. Másik ölelkezni szoktak naplementénél, mi harcolni fogunk.
*Jegyzi meg így mellette, és bár az ölelkezés se lenne most ellenére kíváncsi a lány tudására. A táskájához megy, és két gyönyörű penge bukkan elő, vörös drágakövekkel díszítve a markolat, és tünde minták vannak a kard lapjába vésve.*
-Szárítkozz meg és kezdhetjük is. *Ő csak nadrágot húz, és megmozgatja a csuklóját. Megpörgeti párszor a kardot, és lapjával a a jobb kardot a bal kezére a bal kardot pedig a jobb kezére fekteti.*
-Szólj, ha kész lennél.

Vendég

// olvadunk. //

* Mielőtt válaszolna, gondolkodási időt hagy magának, mert valahonnan csak elő kell keríteni azt az információt, hogy mikor látta utoljára a tengeri világot. Valamikor még a szüleivel volt - talán Spanyolországban? -, ez pedig minimum három éve lehetett, mert rendszerint nem nagyon megy el velük nyaralni. 16 évesen ez nem is csoda. *
- Hát annyit tudok, hogy három éve biztos nem. *Osztja meg vele is, mire jutott, és hiába adta már meg a fiúnak a választ, tovább kutakodik. Sosem kedvelte a félsikereket.*
- Hááát, őszintén szólva elég rám nézned, és láthatod, hogy a tüdőmnek nincs túl sok hely. * Mutogat vékonyka mellkasára kissé csalódottan, úszni azt tud, jó gyorsan termetéből kifolyólag, de hogy sokáig bírja-e levegő nélkül. Hát akadnának kétségei efelől. *
- Inkább szerintem vegyük elő a kardokat.

Vendég

*Cáfoljuk meg a dolgot! Menjünk! *Azonnal indul Nikol felé, aki inkább siet, mint ő. Utóléri a vízben, majd mellette úszik.*
-Útóljára mikor voltál tengerben? *Kérdezi, miközben egyre beljebb úszik. Egész sűrűn lemerül, mintha valamit keresne. Igen keres valami, amit meg akar mutatni a lánynak, csak találja meg pontosan, hogy hol is lehet.*
-Erre gyere, ha jól emlékszem erre lesz valami érdekes. *Mondja Nikolnak, közben jó párszor lemerül. Figyeli a helyet. *
-Meddig bírod a víz alatt? Mert majd úszni kell, nem is keveset.
//fagyizni meg a játék, mint a másik user//

Vendég

* A pohara is kiürül nemsokára, aztán nagy szakértő agya elraktározza az információt Gavril fegyvereiről, hogy majd alkalomadtán megvizsgálja őket. Kiskorában, ha beszabadult a fegyverraktárba, sosem lehetett onnan kicipelni éjfélnél előbb, mert akkor már kellőképpen elfáradt a sok kardforgatásban, és szemgyönyörködtetésben. *
- Nem kell arra estig várni szerintem. * Jegyzi meg elég türelmetlenül, aztán belátja, hogy jobb lenne megvárni, amíg beindul az emésztésük. *
- Hm, hát most kipróbáljuk, mennyire igaz. * Vigyorog. Ő bizony egyetlen percet sem szeretne elszalasztani az ittlétből, ezért újra a tenger felé veszi az irányt. Persze előtte még egy hálás pillantással illette a szakácsnét, lévén nem beszéli a nyelvet, és elfelejtette megkérdezni, mit jelent a köszönöm. *

Vendég

-Két egykezes rövidkardom van, egymás testvérei. Nem kedvelem annyira a hosszabb kardokat.
Akkor majd este megmozgatjuk. Úgyis azért jöttünk főleg. *Közben befejezi a hekket, és Nikol asztaláról is eltűnt a rák.*
-Merre tovább? Vissza a vízbe, vagy esetleg valami mást? *A minden más maga sem tudja mit takar, bár az úszásnál azt mondják, hogy várni kel vele evés után.*
-Te hiszel benne, hogy evés után várni kell az úszással? Még sose próbáltam ki, nem tudom hogy van-e benne igazság.
Köszönjük. *Még megköszöni az ételt és az italt, majd elindul a part felé, miután Nikol utolérte.*

Vendég

* Egy jó darabig nem tudja eldönteni, hogy ízlik-e neki a rák, vagy sem, egyelőre furcsának találja az ízét, és határozottabb, konkrétabb véleményt még nem mondana róla. Majd a végén. Mindenesetre reméli, hogy laktató, mert a gyomra már kiáltozik is a következő falatért, a leányzó pedig eleget tesz a kérésének, és pillanatokon belül már csak az üres tányér emlékezteti rá, hogy evett valamit. *
- Hm, hát nem volt rossz. De nem az én ízlésvilágom. * Magyarázza két korty között, kellemesen hűsítő hatással van rá a jegestea. *
- Igen, már elküldték az újat, még nem volt alkalmam kipróbálni, és hozzászokni, de hát be kell törni egyszer. *Vonja meg a vállát. * - Másfélkezes rövidkardnak készült, de hosszúnak is elmegy. * Ad egy gyors leírást róla. *
- Neked milyen?

Vendég

*Rendel még egy kis jeges teát, a hekk mellé neki is jól esne valami hűvös. Jóízűen fogyasztja az ismerős halat, az iskolában nem volt ilyen finom, pedig sokszor evett, és általában jól készítették el. A hazai konyhához semmi se hasonlítható.* -Hogy ízlik a rák? *Közben Aghate néni kihozza a jeges teákat, hatalmas fénylő jégdarabokkal.*
-Magaddal hoztad a karodat? Megkaptad már az újat? *Kérdezi, miközben eszi a halat, és párat a jéghideg tába is kortyol.*
-Igen, kicsit furcsa, bár vannak nála furcsább nyelvek is. Például a magyar, vagy a kínai. *Azok egészen nehéz, nyelvek, legalábbis ezt mondják róluk.*

Vendég

* Szép csendben várakozik a háttérban, amíg Gavril leadja a rendelést, habár gyomra erősen tiltakozik a türelmes várakozás ellen, azért mégis kibírja valahogy, nem szívesen rendezne már rögtön az első félórában jelenetet. Neki a forró homokkal nincsenek gondjai, még mindig cipőben van, ami vizes, így a rátapadt homok beborítja, de jelen pillanatban csak egy jó kis rákra tud gondolni. Elkap egy - két furcsálló pillantást a helyiektől, nem sokan tudják hova tenni a lányt, aki ruhában fürdött. *
- Hát egy kis jegestea az tényleg jól esne. Csak most veszem észre, milyen meleg van. * Egyáltalán nincs hozzászokva sem a meleghez, sem a tűző naphoz, valószínűleg túl sokat napozni sem fog. *
- Furcsa egy nyelv a görög. *Jegyzi meg elmélázva, aztán kissé gyanakodva vizsgálja meg a tányérját. Miután úgy véli, eleget nézegette, nekikezd, az első falatot azért némi félelemmel kapja be. *

Vendég

-Akkor erre, itt van egy nagyon jó halas. *Készségesen mutatja az utat. A homok forró kicsit süti a talpát, de nem vészes a dolog. Lassan odaérnek, az asszony a pult mögül már messziről integet nekik.*
-Csókolom Agathe néni. Egy hekket, és a legfinomabb rákját a hölgynek, válasszon valamit. *Nikol biztos lehet, hogy a legfinomabb fajtából a legjobb darabot fogja kapni, mert Gavril a faluban nagyjából mindent meg tud oldani.*
-Addig üljünk le, kérsz valamit inni mellé? *Nincs messze az asztal, pár lépéssel a pult előtt. *Nemsokára ki is szolgálják őket.*
-Jó étvágyat.

Vendég

* Heves fejrázással tiltakozik a ruha levétele ellen, kiskorától fogva nagy álma volt, hogy egyszer ruhában fürödhessen, de ezt szülei nem találták elég méltónak családjuk hírnevéhez, így mindig kötelezővé tették számára a fürdőruha viseletét, így szépen bevárja Gavrilt, akinek a sebeit útközben Nikol alapos szakértelemmel megfigyel, és mikor hallótávolságra ér, megszólal. *
- Hm, kicsit éhes vagyok, és mindig is ki akartam próbálni a rákot, viszont azt hiszem szükségem lesz egy hányószacskóra is, ki tudja, mennyire bírja a gyomrom az ilyesmit. * Magyarázza neki, és ha a srác rábólint az evésre, akkor a víztől cuppogó cipőben indul el az egyik kis kunyhó felé, amit elég szimpatikusnak talál. *
- Ööö, azt hiszem innentől átadom neked a terepet.
* Fordul az eramiros felé, akinek itt a remek lehetősége, hogy bevesse nyelvtudását, mert Nikol nem szívesen hívja segítségül a lábait is a mutogatáshoz. *

Vendég

*A lány után úszik, bár még mindig ruhában vannak, hiába van alatta fürdőruha. Menjünk ki vegyük le a ruhát, azért ne úszkáljunk végig abban. *Mondja és kiúszik a partra a két táska ott van, ahol hagyták őket, egy centivel sem tették őket arrébb. Leveszi magáról a ruhát és kiteríti valahol a környéken, hogy mire visszaérnek megszáradjon. Most érdekes módon nem zavarja, hogy látszanak a sebesülései. A háta, a válla tele van mély karmolásnyomokkal, a mellkasán pedig egy nyíl hegge díszeleg. Ha meglátnák a szülei szívbajt is kapnának azonnal.*
-Gondolom megyünk vissza, vagy igyunk valamit? *A parton kis kunyhókban italokat és tengeri ételeket árulnak, kiskorában sokat járt ide, apja pedig ezeknek a kis kunyhóknak is szállít halakat.*

Vendég

* Nikol egyetlen fiú kivételével senkinek az érintését nem viseli jól, a tenger viszont elfeledteti vele azt, hogy éppen le akart keverni Gavrilnek egy pofont. Rettentően megalázónak érzi, ha nem a saját lábán jut el valahova, és egyszer sem felejti el hangoztatni, hogy tud még járni. INkább furcsa közömbösséget érez a helyzet iránt, mintha mindegy lenne, és nem számítana. Azért mégiscsak megkönnyebbül, amikor a saját lába alatt érezheti a süppedős homokot, aztán a vízben már egyedül úszkálhat. *
- Hát én magamból indulok ki, mielőtt idekerültem, folyékonyan beszéltem angolul, most pedig már alig emlékszem pár szóra, pedig otthon sokszor angolul beszéltek hozzám. * Vonja meg a vállát, így akkor már minden rendben. A kommunikáció miatt nem kell aggódnia. *
- De régen voltam itt. * Toldja meg egy finom mosollyal az örömködést. Beljebb úszik, ahol már nem ér le a lába, és több merülést is végez. Vörös fürtjei még így sem lapulnak a fejére, vizesen is ugyanúgy kunkorodnak, ha nem jobban. *

Vendég

-Már hogyne tudnék görögül, ha innen származom? A görög és a bolgár sokban hasonlítanak egymásra, csak kis eltérések, vannak. *Közben előre mutat, egyenesen az utca vége felé.* -Nézd csak!
*Az utca végén aranybarna homokot látni, mögötte pedig végtelen kékséget, a tengert.* -Gyere! *Megfogja Nikol kezét és elkezd szaladni vele az utca közepén a tenger felé. 200 métert futhatnak, nem többet, és már a puha homok van a talpuk alatt. Hirtelen eldobja a csomagokat a két táskát, és felkapja a lányt, majd beszalad vele a tengerbe, ruhástól. Nem bír várni vele, a dolgaikat meg úgyse lopják el, nem olyan környék ez.*
-De jó itthon! De jó itt! De jó veled! *Három rövidke mondat, és elengedi a lányt. Megrázza a fejét, és a lehulló vízcseppek megcsillannak a fényben. Az idő tökéletes süt a nap, a tenger langyos.*

Vendég

* Retteghet Görögország, mert jönnek, és itt kő kövön nem marad, ha beszabadulnak egyszer a tengerbe, és elmerülnek végre a hűsítő habokban. Nikol nem a türelem híve, a vonatutat is alig bírta ki, percenként állt fel, hogy kipillanthasson az ablakon, az összes vagont megjárta már, csak hogy csináljon valamit, és ne érezze elvesztegetettnek a vonaton töltött időt. Még azzal sem ér rá törődni, hogy nem szeret elfogadni segítséget, Gavril pedig ragaszkodik, hogy a csomagját segítsen leszedni a vonatról.
Jóleső izgalommal, és érdeklődéssel figyeli meg útjukat a tengerig, bár nem tagadja, neki az a négy utca is sok. Mikor végre a kékes víztömeg közelében járnak, kis bőröndjét az út közepén hagyva nekiiramodik, és a rövidtávfutókat is megszégyenítő sebességgel rohan neki a víznek, úgy ahogy van, farmerestől, cipőstől. *
- Te egyáltalán tudsz görögül? * Teszi fel a kérdést már csak a miheztartás végett is, mert nem szívesen vetné be kiskorában elsajátított activity tehetségét. *

Vendég

*Nellendból induló több órás vonatút, kevés csomag, és két diák, ez vár Görögországra. A vonat befut egy kis falu állomásán, név szerint Burgasban, ahol Gavril lakott. Most nem tervezi meglátogatni a szüleit, bár lehet összefut velük a parton.*
-Várj, leveszem a csomagod! *Szól Nikolinának Gavril és felnyúl a fejük feletti csomagokért.* -Akkor mehetünk is.
*Leszállnak a vonatról, és egy egyszűrű kis halászfalu képe rajzolódik ki előttük. Kis halászkunyhók a part mentén, a város szíve felé haladva pedig egyszerű kőépületek. Az állomástól kétfelé ágazik az út, az egyik a part a másik a központ felé.*
-Akkor irány a part! Erre menjünk. *elemében érzi magát, otthol van, ismerős illatok, színek és emberek. Szinte minden sarkon köszön valakinek, de nem állnak le csevegni, hanem egyenesen a part felé tartanak.*
-Már nincs messze, még úgy 4 utcányira lehet, és onnan már láthatod a tengert. *Mondja, és közben tovább sétálnak a macskaköves utcákon.*

Tárgy: Re: Görögország Kedd Jan. 13, 2009 9:14 pm

*Hát ez nem is meglepő, a túl komoly arc sem a legjobb, de általában kénytelen ezt mutatni a külvilág felé, nem tehet róla, azaz részben tehet, de túl sok minden történt mostanában, ami ezt okozta, és nehéz ezeket csak úgy elfelejteni, vagy átlépni rajtuk.* -Én sem értem, a miértek, a kérdések, csak egyre nőnek, és senki nem ad válaszokat. Persze szerintem a minisztérium és a mágus szövetség is többet tud annál, mint amit elmondd. *Elhúzza a száját, néha már úgy érzi nem bízhat senkiben sem, cska Pengi van neki és Leonidas. Ha benne is csalódna...hát azt nem tudni hogy élné túl, a múltkori is szörnyű volt, amikor összevesztek.* -Rendben, akkor hajnalban, megpróbálok aludni. *Viszonozza a puszit, majd tovább pakolászik, mikor a herceg távozott. Újab előveszi a gömböt...nem tehet róla, kényszert érez, hogy megnézze a jóslatot, hiába szörnyű az egész. Végül aztán ő is ágyba bújik, hogy muszáj lesz aludnia is valamennyit.*

Tárgy: Re: Görögország Kedd Jan. 13, 2009 9:03 pm

*Hát igen, neki sokkal jobban tetszik ezekben a lopott kis pillanatokban, mint amikor a komoly vagy ünnepélyesen Vanessát látja maga alőtt.* Még mindig nem értem ezt az egészet. Kinek állhatunk mi útjában? Ki akarja állandóan az iskolát megszerezni, és miért? Furcsállom a dolgot. *ásít egy nagyot.* Hajnalban indulunk, rendben? Addigra én is bepakolok. Próbálj meg aludni. *egy puha puszit nyom a lány arcára, és kilibben a szobából.*

Tárgy: Re: Görögország Kedd Jan. 13, 2009 8:56 pm

*Hát igen, most nincs rajta a köpeny, nem is figyelt rá, hogy nincs igazán túlöltözve. Vékony kis pizsi, meg rajta a pakolástól már félig kikötődött hálóköpeny. Most nem az a sötét köpenyt viselő lány áll a herceg előtt, hanem a kis szolid, világos ruhás lányzó, aki valamikor régen volt a fél-kobold. Halványan el is mosolyodik, ahogy a herceghez bújik újfent.* -Gondolom az, aki engem is bántani akar, valószínűleg az, aki téged is. Talán az egész csak csapda...vámpírokat láttam, könnyen lehet, hogy okkal voltak ott, különben miért támadtak volna meg egy ilyen kis falut? *Afféle költői kérdés ez, hisz ki tudná igazán a válaszokat...maximum csak a terv kiagyalója, a szálakat háttérből mozgató személy, akiről nem sokan tudják igazán, kicsoda is valójában.*

Tárgy: Re: Görögország Kedd Jan. 13, 2009 8:52 pm

*Halványan elneveti magát.* Ugyan... Nem emlékszel? Meg akarnak ölni. Hol máshol lennék nagyobb biztonságban, mint veled? *ismét magához öleli a leányzót, akin végre nincs az a csúf fekete köpeny.* Elmegyünk, és rendet teszünk. Megoldjuk, bármi lesz is az. Ki akarná bántani a szüleidet? *simogatja a lány haját.*

Tárgy: Re: Görögország Kedd Jan. 13, 2009 8:47 pm

*Most fel sem merül benne, hogy kinek mondd ellent, vagy milyen szabályt szeg meg, ez most egyáltalán nem fontos. Egy pillanatra élvezi a helyzetet, törékenynek lenni, odabújik a herceghez, majd újra elszakad tőle, és tovább pakol. Amikor Leonidas azt mondja vele megy, egy pillanatra megáll a keze.* -Nem teheted. Neked itt kell maradnod, hisz rád kéne vigyáznom, így meg én sodorrak bajba. *Megrázza a fejét.* -Nem, itt kell maradnod. ~A jóslaton is csak magamat láttam.~ *Fut át a fejét a gondolat, majd tovább pakol.*