Aeolus Játszótér

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 16, 2013 10:01 am

*A leányzó bemutatkozik, én pedig érdeklődve hallgatom a nevét és a kiejtését.*
- Francia vagy, ha nem tévedek. Legalábbis a nevedből és a kiejtésedből erre következtetek. *mosolyodom el és nézek a lányra kíváncsian. Kíváncsi vagyok, hogy eltaláltam-e, hiszen lehet, hogy éppen olasz a lány. A neve alapján az is lehetne, de hát ki tudja...*
- Meghívsz? Hát milyen férfi lennék, ha hagynám, hogy egy nő meghívjon? *csóválom meg a fejemet é enyhe sértett fejet vágok hozzá, végül elmosolyodom.*
- Hát rendben, sétáljunk. *kapom fel a cuccomat, és a karomat nyújtom a lány felé.*
- Kisasszony! Szabad? *hajtom meg előtte mosolyogva a fejemet, és hogyha Pat elfogadja a karomat, akkor úgy indulunk meg kifelé a játszótérről, a fő utcára, ahol elhelyezkedik a Jégvilág.*
- És hogy tetszik eddig a Kúria? Gondolom, hogyha 3 napja vagy itt, még alig láttál belőle valamit. *mosolygok sejtelmesen a leányzóra.*
- Varázslatos egy hely, az biztos!

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 16, 2013 9:56 am

-Patrice vagyok. A csokifagyi a kedvencem, de m lenne, ha mondjuk együtt mennénk oda? Meghívlak, ha gondolod, de neked sem ártana gy kis mozgás, mint teleportálni mindenhova, meg aztán... ~Szeretnék sétálni veled, és megismerni, meg együtt tölteni a napot~ *pörögnek a gondolatai, de inkább nem mondja ki őket* Szóval csak szeretném felfedezni Nellondot, ha nem nagy gond. Érted? *mosolyog rá a srácra, majd ellentmondást nem tűrően indul meg, bár csak tudná, merre is van az az arra. Két lépés után megtorpan, és a sráchoz fordul.* -Szóval merre is kell menni?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 16, 2013 9:43 am

*A mászóka tetején ücsörögve fagyizok és igyekszem figyelni arra, hogy ne egyem le magamat. Annyira bele merülök a dologba és a koncertálásba, hogy észre sem veszem, hogy van még más is rajtam kívül a játszótéren. Csak akkor, amikor a kedves, kellemes lány hang megszólít. Felnézek - illetve le rá - és elmosolyodom.*
- Érdekes ismerkedős szöveg. *vigyorodom el, majd leteleportálok a lány mellé, amitől igazán megijedhet. Viszont a fagyim is teleportál, a nadrágomra.*
- Oh, a francba... *morgom és gyorsan lenyalom a fagyi oldalát, majd egy zsepit halászok elő, hogy letöröljem a gatyámat.*
- Amúgy Demyan vagyok. Na és Te? Új lány? *mosolygok a leányzóra és most először mérem végig. Teljesen.... Kék. De egészen csinos, tetszenek a göndör fürtjei.*
- Van a közelben egy fagyizó, az a neve, hogy Jégvilág. Állati finom fagyikat meg süteményeket lehet ott kapni. Ha gondolod, hozok neked egyet. Milyet szeretnél? *kérdezek rá és hogyha a leányzó szeretne fagyit és el is árulja, hogy milyen ízűt akar, akkor eltűnök, majd néhány perc múlva feltűnök kezemben a fagyijával.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 16, 2013 9:38 am

*Már harmadik napja van a Nezabarban, és még mindig nem sikerült felfedeznie Nellondot. Van még mit bepótolnia, meg hát ismerősök sem ártanának ezért egy gyors zuhany után szolid stílusra vált. egy passzos kék farmer van rajta, és egy kék top, lábán pedig egy sötétkék edzőcipő.
Laza, kényelmes léptekkel sétálgat Nellond utcáin, ahol furcsa mód senki sincs, egy srácot kivéve, aki a játszótér mondhatni legtetején fagyizik. Gondolkodás nélkül lép hozzá, és legelbűvölőbb mosolyával köszön rá, felfelé bámulva.* -Hello. Ismerősöket gyűjtök, 3 napja érkeztem a Nezabarba. Azt a fagyit hol szerezted? *Elég furcsa ismerkedő szöveg, de teljesen megfelel. Hátra fésüli vállára omló göndör fürtjeit, és a tarkójára kulcsolja kezeit, amitől elég bájosan néz ki, meg mondjuk ő mindenhogy, na de ez más kérdés. Szóval várja, hogy a srác lemásszon, vagy elküldje, vagy történjen valami.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 16, 2013 9:28 am

*A mai nap csodálatosnak ígérkezik, így hát nem is sokat gondolkozom azon, hogy hova is menjek és hol is töltsem a napomat. Nem máshol, mint Nellondban! amúgy is be kell vásárolnom az új tanévre, kell vennem néhány bájital hozzávalót, meg ilyenek, illetve a pálcámat sem árt megfényeztetni kicsit. A délelőttöm ezzel ment el, azonban még nincs kedvem visszamenni a suliba. A Játszótér felé veszem az irányt, ami most furcsa módon üres és kihalt. Érdekes, ám ahogy oda teleportálok, körbenézek, majd az egyik mászóka felé indulok, ami háromszög alakú. Felmászok a tetejére, a cuccaimat lent hagyom az aljánál, és lazán elhelyezkedve kezdem el nyalni a fagylaltot, amit a Jégvilágban vettem. Finom csavart agyi csoki vanilia ízekkel, igazán hűsítő és persze finom is a rá csöpögtetett olvasztott csokitól. Egy szürke farmer van rajtam, valamint egy egyszerű szürke póló, kezemen óra és egy bőr karkötő, szememen napszemüveg, a lábamon pedig egy fehér tornacipő. Laza vagyok, de dögös. Naná, hiszen véla vagyok, vagy mi a szösz.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 09, 2013 8:22 pm

*Mikor meghallom a mozgást, hiszen vérfarkasként valahogy csak-csak felfigyelek, egy pillanatra arra villan a tekintetem, amerre Avanel van, de a következő pillanatban már is lehajtom és folytatom ezt a mélabús, csendes magányt, amibe éppenséggel lesüllyedek. A tekintetem abban a villanásban kissé elkeseredett volt, üres, fájdalmas, és a világ minden negatívérzelmének a keveréke örvénylett benne. Úgy festhetek, mint egy összetört kislány, egy törékeny, megmenteni való hölgy. Nem vérfarkas, vagy a Druida, az, aki annyi mindent tett már az elmúlt években... Mikor kilép és hozzám szól újra felemelem a tekintetem, kissé bágyadtan, a lábaimat leengedem és nem lökök többet, megmarkozom a láncokat, amiken hintázok a kezemmel. Ha lenne a fémnek érzése, biztosan feljajdulna, de annyira nem szorítom, hogy eldeformálódjon.* - A suliba? *Elsőre kicsit zavarodott a tekintetem, mintha a Nezabart már nem is tekinteném iskolának, vagy mintha a tudatom törölni akarná a létezését, soha... soha nem akarok visszamenni oda.* - A hajam? *Kérdezek vissza újra, a jobb kezem lassan lefejtődik a láncról és a hajamhoz érek. Mi van velem? mi ez a bágyadtság? Hova tűnt az eszem, csak kérdezgetni fogok a következő ki tudja milyen hosszú időszakban, míg élek? Kissé megrázom a fejemet, hogy jobban fókuszáljak a fiúra és magamra erőltetek egy mosolyt, de látszódik, hogy akármennyire akarok kedves lenni, sokkal erősebb alatta a fájdalmam.* - Igen, oda járok, és... Ha szereted a répát, abban az esetben bóknak veszem és köszönöm. *Válaszolom kissé monotonon, de azért egy gyengéd mosollyal az ajkamon. Valahogy furcsának tűnik nekem, bár az egész világ furcsának tűnik, egyszerre csendes még is hátborzongató, az érzékeim csalóka játékot játszanak velem.* - Rosetta, és nem, nem zavarsz. Mi az a kezedben? *Kérdem csendesen, a fémes színű laptopra pillantva. Én és a mai technika... Jerry az egyetlen kapcsolatom ezekhez, de az ő kütyüjeit se értem annyira. Én egy antik fantasy-világ szülötte vagyok és a modern technika elkerült mindig is, sosem érdekelt.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 09, 2013 7:57 pm

*Nem is olyan messze a lánykától ülök az egyik padon, teljesen a gondolataimba merülve. Azaz inkább a kezemben tartott laptopon keresztül gépelek Biancának, akivel bár egészen jóban lettünk, de mivel olyan béna vagyok, hogy sosem gondoltam többre, maradtunk simán barátok, amivel neki sem volt ellenvetése. Valahogy nem nekem való az egész barátnős történet, mert még sosem jöttem ki belőle jól. Először Dél-Afrikában a sok mellényúlás, aztán a Cecile nevű csajszi akart tőlem furcsaságokat, amitől zavarba jöttem, Biával pedig igazából elvoltunk, de csak vegetáltunk. Sebaj, maradnak a jó öreg számítógépes játékok, azokkkal nincsen gond. Az otthoniakról pedig kevés hír jön át, a háború még mindig dúl, már alig emlékszem a saját világunkra, csak néha álmomban sejlik fel például a vízesés, amelynek közelében éltünk. Elköszönök a kengurúlánytól, és visszatérek a valóságba, ahogyan lenyomom a laptop tetejét. Felfigyelek a nyikorgásra, amelytől nyilván nem ijedek meg. Jó, ha valami lidérc lenne, akkor azt nem komálnám, de csak nincsen olyan balszerencsém. Felállok, és a hónom alá csapom a szerkezetet. Közelebb lépek, és észreveszem - nem kis megkönnyebbüléssel - hogy egy nagyon is élő személy hintázik. Egy pillanatra összenézünk, bár nem tudom, hogy észrevett-e engem. Belenézek az elképzelhetlenül nagy smaragd szempárba, és nyelek egy nagyot, pedig ő már löki is magát tovább. Megrázom a fejemet, kb ilyesmit érezhettek a varázsvilág parasztjai, amikor véletlenül egy tündért pillantottak meg. Okés, én nem vagyok paraszt, ő pedig inkább huri, mint tündér, de mégis van hasonlóság. Bátorságot erőltetve magamra felhagyok a leskelődéssel, és széthajtom a bokrot magam előtt, kilépve a térre.* Ugye nem zavarok? Én is a suliba járok, ha jól sejtem te is. ~Béna, béna indítás Turcantil! Szedd össze magad. Mondj valami értelmeset! Olyan... répaszín a hajad... ~Affrancba, de miért ezt?~ *Sóbálvánnyá vagyok merevedve, miért kellenek női egyedek is erre a bolygóra? Végigtúrok egyébként csinos arcomon, végigfuttatva kezemet a hajamig, aztán igyekszem elnyomni magamban az összeomlás jeleit. Kihúzom magam, hátha attól javul az önértékelésem. Izmos vagyok, bár nagyon nem dolgoztam meg érte. Szerencsés alkat. Bátortalanul lépek közelebb.* Avanel.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Aug. 09, 2013 6:34 pm

*Csend van, síri csend, furcsa ez, tekintve, hogy már éppen elviselhető az időjárás ahhoz, hogy kint legyünk a szabadban. Nem kísért el senki, otthon nem sokat tudnak rólam, Jack pedig nem kérdezi meg minden alkalommal, hogy hova megyek. Még is úgy érzem, hogy néha többször figyel rám, mint szükségem lenne rá. Kihalt az utca, csak néhány madár hangját hallom, ahogy felröppen a játszóteret övező fa ágáról. A levegő alig mozog, minden áll, én pedig a hintán ülök, két kezemmel kapaszkodok a láncokba, ahogy előre hajtott fejjel bámulom a saját térdemet. Lassan ring a hinta, előre-hátra, a láncok nyikorgása fülsértően béklyózza a gondolataimat erre a világra, a tudatom akármennyire süllyed szépen lassan egy öntudatlan állapotba. Halk lélegzeteket veszek, néha kissé meglendítem a lábam, csak hogy finom mozgásban maradjak. Köpenyem alatt lenge top és rövidnadrág van, lábamon egy pántos saru, szinte alul vagyok öltözve - azaz alul lennék, ha nem lenne a köpeny, ami kellemetlenebbül nehezedik rám, mint a meleg levegő.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Május 03, 2013 5:40 pm

- Azt hiszem... vannak olyan helyek, ahol lehet lenni tíz után, de nem rémlik, hogy a mozi rajta lett volna a listán. De csak nem dobnak ki. *Végülis lehetne, hogy eleve nem mennek oda, hogyha tízig nem lesz vége a filmnek, de akkor körülbelül nyolc után már be lenne zárva az egész, szóval tényleg nincs értelme. Akkor mi lesz az éjszakai horrorfilmnézéssel? Na nem mintha őt rá lehetne venni olyanra. Majd Polly kijelenti, hogy pofonvágja Jonast, mire kicsit megrándul az arca, de végül bólint.* - Oké, majd addig megfogom a cuccaidat, vagy valami. *Ajánlja halvány mosollyal, viccelődve.* - Persze, értem. Azt hiszem, könnyebb, hogyha te is ott vagy. *Mondja, ezzel tulajdonképpen ha kimondatlanul is, de beleegyezve abba hogy a lány bemutassa, de csak ha ő is ott marad vele. Aztán leugrik a hintáról, felveszi a nyalókát, és végül csak kidobja a kukába.* - Oké, menjünk. *Egyezik bele, és valóban elmennek a moziba, ahonnan remélhetőleg nem dobják ki őket tízkor.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 7:54 pm

*Na igen, még nem volt szerencséje ilyesmihez, de nagyon is hallott már róla, hogy elég fura ízű dolgokat árulnak ott, sőt akkor még finoman fogalmaztunk.* -Jó, menjünk el most! Már, ha nincs más dolgod. Késő van, és van valami kijárási tilalom izé is azt hiszem, de ott talán lehet lenni, mégis csak egy mozi, hülyén jön ki, ha le kell állítani tízkor a filmet nem? *Tippel, annyira még nem ismeri a szabályokat őszintén szólva. De amúgy is kipróbálná szívesen azokat a kényelmes foteleket.* -Majd tényleg megkeresem valamikor és beszélek vele, maximum ha szemét lesz, akkor pofon vágom és faképnél hagyom! *Bólint egyet, hogy ezzel is erősítse meg úgymond saját magát. Na nem mintha amúgy tényleg képes lenne bárkit is pofon vágni, még soha nem fordult elő ilyesmi. Jó eséllyel előbb elrohan sírva, minthogy ilyen módon támadjon vissza. Amikor kiszabadul a haja, inkább úgy dönt, hogy kiszáll a hintából. Az ő szerencséjével ez azért veszélyes hely tud lenni, jobb, ha azért lehetőség szerint óvatosabb.* -Tudom én, de ha eleve nem kedves valaki, akkor még kisebb az esély, ha pedig eleve nem reménykedsz, maradnak a mókusok, meg a lovak. Szóval... elmegyünk szépen együtt valamerre és majd meglátod, hogy rendes. *Bizonygatja csak azért is. Persze megérti, hogy e téren Cameron visszafogott és nincs oda az új ismeretségekért, mert elég könnyen eshet pofára, de azért érdemes próbálkozni. Kicsit kinyújtóztatja mostmár magát és a pad felé pillant.* -Igen, szerintem is. *Újra Cameronhoz fordul.* -Megnézzük a mozit? Kezd hűvös lenni, és sötét, mit szólsz?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 7:47 pm

*Igazából majdhogynem mindegy neki, milyen ízű a nyalóka, mármint úgy a hagyományos, gyümölcsös ízeket tekintve... aztán mostanában, meg főleg a Csodák palotájában akadnak olyanok, amiktől ketté állna bárkinek a füle alighanem. Sejtette, hogy Pollynak abszolút nem sok a dolog, szóval kuncog a válaszon.* - Majd elmehetünk megnézni valamit, még én sem nagyon voltam... mármint voltam bent, de nem néztem rajta filmet, inkább csak körbenéztem. Tényleg kényelmesek a fotelek. *Erősíti meg, aztán mikor hallja, hogy Jonas mit mondott, kicsit elhúzza a száját. Valljuk be, néha ő is megkérdőjelezi, hogy Marcel valóban itt van, de eszében sem jutna ezt hangosan is megtenni. Pollynak ez az igazság.* - Nem hiszem, hogy úgy gondolta. Bár persze lehet, de... szerintem legalább egy esélyt kellene adnod neki, hogy megmagyarázza. Vagy elmondanod neki, hogy te hogy gondolod, és hogy Marcel igenis itt van és beszélsz vele. *Aztán persze odahajol, hogy segítsen kioperálni a hajat a láncból, viszont Alexandra említésére megrázza a fejét.* - Attól, hogy valaki rendesnek tűnik, vagy bizonyos dolgokban rendes, korántsem biztos, hogy mindennel szemben az. Persze nem mondom, hogy nem az, de... az, hogy kedves volt veled, nem garancia. *Húzza el a száját. Nem nagyon titkolja a kilétét, előbb vagy utóbb úgyis közli mindenkivel, akivel találkozik, de azért sosem repes igazán ezekért az alkalmakért.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 7:26 pm

*Azért akkor is tuti, hogy kárpótolni fogja, ha már nem, akkor majd pár nap múlva a kezébe nyom egy nyalókát, hasonló színben, mert az ízét azt ebből nem tudja megállapítani, ha meg rákérdezne, az túlságosan átlátszó lenne.* -Dehogy sok, szerintem nagyon frankó! *Jó ez persze nem meglepő, hiszen néha ő maga is kicsit sok, olyan esetében nem létezik, hogy ne legyen rajta sok szín, soha nem lenne képes télen fekete kabátot felvenni, mint olyan sokan. Az iszonyatosan komor, elviselhetetlenül.* -Az az édesség bolt igen, szuper és a mozis, azt még nem láttam belülről, mármint használatban, csak bekukkantottam, de baromi kényelmesnek tűnnek a fotelek. *Ha már ott volt ki is próbálhatta volna, de végül oda csak nem jutott el, ráér még, arra is sort kerít majd szépen idővel. A Jonasos dologra hümmög kicsit, aprót bólint, ekkor veszi észre, hogy az előző fejrázásnál remekül belegabalyodott a haja a láncba.* -Fenébe! *Morog kicsit, próbálva húzni, de így nem lesz épp a legjobb megoldás, mert alig látja, kicsit hátul is van, szóval Cameronra pillant esdeklően, és miközben segít, mert hát tuti segít, akkor válaszol. * -De azt mondta, hogy igazából is beszélhetnék vele, mintha nem lenne most is igazi! *A padra pillant, ahol most is ott ül az öcskös, lelkesen lógázva a lábát, figyelve egy kósza szentjánosbogarat. Aztán csak sóhajt egyet.* -De tudom, lehet hogy rosszul mondta csak, majd valami megkeresem, vagy legalább nem kerülöm direkt, hogy összefussunk. *Azért arra egy együtt érző mosolyt ereszt meg, hogy mókusokkal és lovakkal barátkozott Cameron.* -Na a kissrác az jó! És biztos majd lesz a suliban is valaki. Ott volt a bálon tudod Alexandra, az a kobold lány, akit bemutattam, csak aztán hamar mennie kellett. Ő például nagyon rendes, szóval nem hiszem, hogy bármivel is gondja lenne. *Tudja persze, hogy Cam mire értette az előző szavait, hogy vele azért elég sokan voltak, akik bántóan reagáltak.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 7:01 pm

- Nem fontos, már alig volt belőle. *Rázza a fejét az édesség említésére. Kibírja egy nyalóka nélkül. Mikor Polly egyetért vele, csak bólogat - persze, nem minden része komor az iskolának, de azért alapvetően nem annyira az ő stílusa. A Csodák palotája említésére viszont már mosolyog.* - Igen, valóban, bár az meg talán néha túl sok. De a kettő közül inkább az. Onnan volt a nyalóka is, meg van egy csomó dolog... a mozisarok a legjobb, az olyan hangulatos. Voltál már arra? *Azon meg sem lepődik, hogy Polly már felfedezte a palotát, alighanem belülről is - egyértelmű volt, hogy ahogy meglátja, felderíti.* - Ha előtte normális volt, akkor van rá esély, hogy nem úgy gondolta, csak... nem tudta, hogy ez neked mennyire fontos, vagy hogy hogyan kellene kezelni. Előfordul, hogy az emberek azért sértenek mert, mert tudatlanok, nem azért, mert akartak. *Ő már csak tudja, bár a másodikból is kapott éppen eleget, igazából többet, mint az elsőből, de azért az is előfordult.* - Összebarátkoztam néhány mókussal. Meg a lovakkal. *Vonja meg a vállát a kérdésre.* - Egyébként nem nagyon, diákokkal még nem. De van egy kissrác itt a játszótéren akivel jót beszélgettünk délután.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 6:53 pm

*Azért amennyire tudja visszafogja a visítást, de nem sikerül teljesen a dolog, a nagy csendben még így is túl hangosnak bizonyul a reakciója. Sajnálkozva pillant a leesett nyalóka után, de már az is valami, hogy Cameron nem esett ki miatta a hintából. Félsiker!* -Oh, sajnálom az édességet, szerezek majd neked másikat, kárpótlásként, becs' szó! *Bizonygatja erőteljes bólogatás kíséretében, miközben szépen le is huppan a másik hintába az ölelés után. Szeret hintázni, szóval nem csoda, ha kicsi löki magát. Remélhetőleg mindenféle balszerencsétől mentesen, bár ami késik...* -Teljesen igazad van, bent elég sötét és komor, de láttad már a Csodák palotáját? Hát az valami fantasztikusan színes! Na azt imádom! *Lelkendezik, persze a labirintusért ő se nagyon van oda, meg a többi rész is eléggé ódon és sötét, de hát ez végülis egy régi kúria vagy mi. A kérdésre csak megrázza a fejét.* -Nem, azóta nem, szerinted meg kéne keresnem és beszélni vele? Egyszer láttam az ebédlőben, de gyorsan leléptem inkább. Olyan bántó volt azzal az egésszel, de... talán nem úgy gondolta. *Fejti ki kicsit, hogy látszódjon min is őrlődik azóta. Persze első felindulásában úgy adta elő a dolgot, hogy Jonas nagyon tapintatlan volt és tuti, hogy direkt bántó stb. de azóta már sok idő telt el és volt ideje lenyugodni, átgondolni. A kérdésre elmosolyodik, és az egyik üres pad felé pillant.* -Jól van, üdvözöl téged. Persze idegesíti, hogy nem látja senki, engem is idegesítene, de azért meg van. És te? Találtál már barátokat, új ismerősöket?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 6:38 pm

*A nyikorgó hinta azért valljuk be, kicsit kísérteties ebben a sötétben, a viszonylagos csendben, de mellette valóban valami hangulatot ad az egésznek. Ijesztő, hátborzongató hangulatot. De akkor is hangulat. Na meg a nyikorgás legalább egyenletes, valamennyire megnyugtató ezt hallgatni, folyamatosan, bár egy idő után idegőrlő is. Na, ott még Cameron szerencsére nem tart. Mikor Polly rávisít, összerezzen, de úgy, hogy majdnem kiesik a hintából. Az első reakciója, hogy teljesen behúzza a nyakát, elejti a nyalókát, és a kezeit maga elé emeli, védekezően. Határozottan nem reagál jól a hirtelen hangokra, a kiabálásra, visításra, de mikor az első rémület után rájön, hogy csak Polly az, akkor lassan kifújja a levegőt. Kicsit zavartan pillant le a nyalókára, de ezt már nem kellene megenni, szóval egyelőre otthagyja, és feláll a hintából hogy megölelje a másikat.* - Szia Polly! Hát naná, főleg a birtok. Én főleg kint voltam, pláne most, hogy melegedik az idő... az épületet nem szeretem annyira belülről. *Vonja meg a vállát, majd visszahuppan a hintába, és int Pollynak, hogy nyugodtan üljön le a másikba. A bál óta valóban nem nagyon találkoztak. Most már mindkét kezével megfogja a láncot, de még mindig nem nagyon löki magát, csak ringatózik.* - Mi újság? Találkoztál azóta azzal a sráccal? *Érdeklődik, majd körbepillant, mintha keresne valakit.* - Hogy van Marcel?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 6:33 pm

*Egy egész kicsit még mindig szontyolodott a kedve a bálon történt kis eset miatt, bár a shoppingolás, amit Szandival folytatott le pár nappal később, azért valamelyest helyretette a lelki világát. Egyre inkább úgy van vele, hogy talán meg kéne beszélnie ezt Jonasszal, mert amúgy rendes fiúnak tűnik, még táncolni is hajlandó lett volna végül, át is öltözött... de ez a megjegyzés. De talán túlságosan felfújta az egészet, és nem kéne e miatt kerülnie, adhatna legalább egy esélyt, hogy megmagyarázza. Vagy nem kéne és hagyni az egészet, mert úgyis csak olyan, mint a többiek, akik nem hiszik el, hogy Marcel igenis ott van vele gyakran?* -Tudom öcskös, hogy szerinted ne is találkozzak vele többet, de azért... alapjáraton kedves fiú, tényleg. *Magyaráz az egyik bokornak, miközben épp egy lámpa alatt halad el a kis ösvényen, amit a játszóteret szeli át. Ekkor csapja meg a fülét a hinta jellegzetes időnként megnyikorduló hangja. Az olajozás nem tökéletes, de az nem is lenne valami szuper, ha tökéletesen hangtalan lenne a dolog. Arra veszi hát az irányt, legalább kicsit eltereli a gondolatait az egész helyzetről. Amikor meglátja unokatestvérét mosoly suhan az arcára, és mostmár gyors léptekkel indul meg felé. A ruházata mint mindig most is extravagáns, egy térdig érő rózsaszín farmert visel, a lábán papucs fehér színben, apró flitterekkel díszítve, felül pedig egy színátmenetes pirosból-fehérbe haladó topp, ami éppen hogy a nadrágig ér, tehát majdnem kilátszik a köldöke.* -Cameron! *Majdnem fel is visít, de végül csak lelkes kiáltássá csitítja magát, de nem akarja kikapni/lökni a másikat a hintából, így azért megvárja, amíg megáll, akkor viszont tuti, hogy megfogja ölelni.* -Annyit kerestelek ám! Hogy vagy, merre voltál? Akkora ez az iskola, hogy ihaj!

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Ápr. 30, 2013 6:19 pm

*Az igazság az, hogy még mindig elég nehezen közelít meg olyan helyeket, ahol sok ember megfordulhat, de este nyolckor a játszótéren azért már nincsenek annyian. Persze, körülötte eljárnak az emberek, de a gyerekek ilyenkor már nem igazán az utcán rohangálnak, akkor sem, ha lassan nyárba hajlik az idő. Így hát tökéletes számára a terep. Az egyik hintán ül, és csak a lábait lógatja, enyhén lökve magát. Nem is nagyon kapaszkodik, inkább csak fogja, erő nélkül a láncot az egyik kezével, egyébként pedig a másikkal egy nyalókát tart, azt szopogatja. A ruházata persze most sem a legátlagosabb: a tigrises póló még semmi, az univerzumot ábrázoló szoknya viszont már jóval színesebb és feltűnőbb, hogy a fején lévő rókafüles fejpántról ne is beszéljünk. Láthatóan békésen elmerül a gondolataiban, a cipője a hinta alatt hever, de levetette őket, így sokkal jobban érzi magát.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 2:39 pm

*Igazából jó eséllyel, ha nem maradhatna kint a kijárási tilalom kezdete után, akkor sem foglalkozna az idővel. Azt kell kiélvezni, ami épp van, bár persze az már jóval kellemetlenebben fogja érinteni, amikor az egészet félbeszakítják. A leányzó megjegyzésére csak elmosolyodik.* -Úgy tudtam a nők több funkciósak, de akkor hát akadnak kivételek. *Jó persze más az, hogy a vámpír érzékeivel nem pont akkor pásztázza a környéket, amikor baromira mással van elfoglalva. Amikor aztán lekerül a leányzóról a póló és a már eleve kikapcsolt melltartót is ledobja néhány pillanatra azért elidőzik a látványon. Meg kell hagyni, jól el van eresztve e téren, szóval van mit nézni, de most nem a látvány a fontos, már nagyon is tovább szeretne haladni, elérni azt a bizonyos lényeget, a célt. Aztán lekerül róla a nadrág, és a kérdésre csak lazán felnevet.* -Azt hiszem ez a kérdés már igazán felesleges. *Hátraveti a fejét, amikor a mögötte álló lány a hasát kezdi cirógatni, és lejjebb is férkőzik időnként néhány pillanatra. Már épp fordulna meg, hogy lekapja az ingét és mostmár igenis földre vigye a lányt, mert olyan szinten felizgatta, hogy nem tudja tovább visszafogni magát, amikor felhangzik a suttogás, majd Mila szavai. Az a baromi nagy helyzet, hogy ott áll, letolt nadrággal, finoman szólva és harcra kész állapotban, és az egész nagyon úgy fest, hogy ebben a pillanatban meg is szakad.* -Hogy a rohadt... *Morog el egy rövid káromkodást az orra alatt, még mindig szaporán véve a levegőt. A szíve hangosan zakatol, és a következő pillanatban a leányzó már el is tűnik a démonnal együtt, itt hagyva a melltartót, és őt is. Lehajol, felhúzza a nadrágot és kicsit elrendezi magát. Egy pillanatra lehunyja a szemét, igyekszik lassítani a légzésén, ami most rendkívül nehéz, de ilyen állapotban igen kellemetlen lenne végiggyalogolni Nellondon, akkor is, ha este van. Égnek a lámpák és le kell higgadnia, minden szempontból, aztán ki kell találnia, hogyan is oldja meg a helyzetet, mert felajzva ziher, hogy nem fog visszamenni a kúriába és jóleső álomra hajtani a fejét. A piros lámpás ház nem épp olcsó mulatság, így azt végül elveti, feldereng előtte Raven alakja, ahogy a bálról Jareddel távozott, és végül bólint csak úgy saját magának. A kívülről látható jelek lassan lankadnak, így mostmár elindul, egyenesen a Jenilia felé, majd Ravenhez. Nem valószínű, hogy túl sok magyarázattal szolgál a leányzónak, de amennyiben a szobájában találja... befejezi, ami most elkezdődött.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 11:25 am

*Solomon kijelentésére Mila halkan morrant egyet, és elvigyorodik, mikor a srác kijelenti, hogy őt akarja itt és most. Hát ez aztán a fantasztikus nap és a fantasztikus éjszaka. Már csak az a kellemetlen, hogy már rég elmúlt takarodó, és Mila biztos benne, hogy hamarosan keresni fogják. Nem tudja, hogy a fiúnak joga van kint maradni takarodó után, így ő nem szívja meg, csak a vámpír lány. De üsse kő, ennyit megér ez a kis kéjes este/éjszaka. *
- Helyes, ennek örülök. *vigyorodik el a lány Solomon kijelentésére, majd hamarosan már egymásnak esve kényeztetik egymást. Hevesen csókolják egymást, Mila pedig határozottan vezeti a fonalat, amit Solomon igazán kellemes kap el és ezt meg is jegyzi. A megjegyzésre Mila nem szól semmit, csak halkan, mosolyogva hümmög egyet és belepuszil a fiú fülébe, lágyan megnyalva azt. Ajkuk ismét találkozik, és hevesen kezdenek el csókolózni, miközben a melltartó kattan, majd hamarosan a felső is lekerül a lányról. *
- Gondolod, hogy most bármi másra tudok figyelni? *súgja a lány feltüzelt tekintettel, és kissé szégyenlősen elmosolyodik. Valóban nm nagyon figyelt ő semmire, és az is biztos, hogy simán ki tudnák őket most nyírni. De remélhetőleg ez nem történik meg. Amikor a póló lekerül a lányról, Mila elvigyorodik, és a melltartóját is ledobja. Ha már ki van kapcsolva, akkor minek legyen rajta? Fél másodpercet hagy a fiúnak, hogy megszemlélje a melleit, majd egy gyors mozdulattal Solomon mögé kerül. Megpuszilja a nyakát, és ismét egy gyors mozdulattal húzza le róla a nadrágját.*
- Nem vagy szégyenlős? *susogja a fiú fülébe Mila, miközben lágyan simogatni kezdi a hasát a pólója alatt, még mindig mögötte állva, és ujjaival be-bekúszik a boxere alá is.*
*Mögülük halk suhogás hallatszik, Mila pedig megdermed és hátranéz.*
- Oh, hát ez remek... *motyogja, és eltakarja fedetlen mellét, majd egy fehér őrdémon jelenik meg, határozott hangon megszólalva:*
- Miss Zelenkova! Megszegte ak ijárási tilalmat, így kérem jöjjön velem. Aurora Valanthe Mediaris várja az irodájában! *szól az őrdémon, és a karját nyújtja, nyilván teleportálás céljából.*
- Basszus. A felsőmet felvehetem? *morogja a lány, és felkapja a felsőjét, a melltartóját pedig Solomon gatyájába tűri.*
- Ezért még visszajövök. *súgja a fiú fülébe gonosz mosollyal, majd Miroslavval együtt elteleportálnak Aurora szobájába. Ki tudja, hogy mi vár a párosra...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 11:16 am

*Jót mosolyog a leányzó egészséges önbizalmán, de nincs ezzel semmi baj. Sokkal jobban kedveli a határozott csajokat, mint a visszahúzódó sokszor álszenteket. Akkor már legyen egyértelmű, hogy valaki karakán, mintsem hogy aztán utólag derüljön ki valami rejtett turpisság, ami csak a kedvesség álcája mögé volt bújtatva. Egyetértően bólint Mila szavaira. Lássuk be hogy a fenébe utasítana vissza egy ilyen helyzetet? Mindenféle kötöttség és ígéret nélkül, csak szabadon szórakozni. Hülye lenne, aki erre nemet mondana, amikor eleve semmiféle kapcsolat nem korlátozza be.* -Tökéletesen egyetértek, téged akarlak most, és kit érdekel, hogy ennek mi a pontos oka. Tőlem akár még mágiával is csábíthatnál, a végeredmény minden szempontból ugyanaz, élvezet és kielégültség. Így lehet igazán jót aludni. *Teszi még ő is hozzá, úgy fest hogy szerencsére egyezik a véleményük, ez így tökéletes. A gonosz csillanást nem is nagyon veszi észre, jelen helyzetben erre érthető módon baromira nem tud figyelni. Jó eséllyel most még azt se nagyon venné észre, ha a leányzó épp egy tőrt akarna előhúzni valahonnan, hogy átvágja vele a torkát. És egyébként is, az se számítana, ha az véla kéjes élvezetek között leli a halált, azzal sincs baj. Nem sok minden van, ami olyan erősen kötni az élethez. Halkan felnyög, és erősen markol bele a leányzó derekába, amikor az éles fogakat érzi a nyaka tájékán. Kicsit oldalra dönti a fejét, hogy tökéletese utat adjon a kényeztetésnek, amiben része van. Halk sóhaj szakad fel belőle, ahogy a lány nyelve táncot jár a nyakán, majd feljebb siklik a fülére.* -Te aztán tudod, hogyan tüzelhetsz fel egy férfit... tetszik. *Nyögi, aztán csak megrázza a fejét, és újra a lány száját keresi meg, elvonva most a saját fülétől, pedig az is rendkívül kellemes. Még a csók előtt szólal meg, de csak milliméterekkel Mila ajkaitól.* -Egyáltalán nem zavar, feltüzeltél és kellemesen hűtesz is. Tökéletes az egyensúly. *Újra hevesen tapasztja a száját a másikéra, finoman végignyalva az vámpír fogait, hiszen ott bújnak meg azok a halálos fegyverek is. A kérdésre csak szélesen elmosolyodik, aztán Mila hátrébb húzódik, már épp utána akarna lépni, amikor végül ő lép vissza hozzá.* -Nincs a környéken senki, és ha bárki közeledne te hallanád és éreznéd nem? Akkor pedig maximum attól tarthatsz, hogy füves lesz a hátad... de hideg talaj is maximum engem zavarhat, ám ha én vagyok felül... *Röviden felnevet, aztán már újra találkoznak az ajkaik, a hátsója megmarkolására, elégedetten nyög fel, majd mostmár tovább lép. Egy pillanatra elszakad a leányzótól, és határozottan húzza le a felsőjét, majd lassan lefelé kezdi vonni a földre, a puha fűbe.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 11:01 am

- Igen, tényleg dögös vagy. És persze én sem panaszkodhatom. *neveti el magát a lány és oldalra döntött fejjel csábos mosolyt küld a fiúnak.*
- Igen, valószínű, hogy csak a faji adottságok miatt, de ez kit érdekel? Szórakozni akarok, élvezni az életet. Még soha nem voltam szerelmes, és szerintem nem is nagyon leszek. Arra, amire én akarom, tökéletes ez az adottság. Nem tudom, te hogy vagy vele... *mondja el a véleményét a lány és megvonja a vállát. Majd hamarosan már a hinta mögött ácsorogva vadul, hevesen csókolóznak, halk nyögések hagyják el a lány ajkait, ahogy érzi, hogyan gyűlik, hogyan feszül benne a vágy. Érzi és hallja is, hogy Solomon mennyire kívánja őt, és ez elégtétellel tölti el. Gonoszkásan csillannak meg a szemei és titokzatosan mosolyodik el, miközben lágyan végighúzza szemfogait a fiú nyakát, majd nyalogatni kezdi a nyakát. Közben Solomon is akcióba lendül, keze Mila topja alá kúszik és simogatni kezdi a hátát, a melltartója pántjával szórakozva, ami halkan kattan és a lány érzi, hogy lazul a szorítás.*
- Ha kávét iszok, az kicsit segít ezen a hideg bőrön, de sajnos ez van. *vonja meg a lány a vállát, lágyan suttogva a fiú fülébe, majd lágyan harapdálni kezdi a fülcimpáját és belenyal a fülébe.*
- Itt akarsz levetkőztetni? *kuncog bele suttogva Solomon fülébe a lány, majd kicsit hátrébb húzódik, és mélyen belenéz a fiú szemébe. Ismét egy csókot lehel a fiú ajkaira, majd vigyorogva megvonja a vállát.*
- Na jó, legyen. *kuncog, és ismét vadul csókolni kezdi a fiú ajkait, nyalogatja őket, miközben a kezével megmarkolja Solomon dögös, formás hátsóját.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 10:55 am

-Rögtön gondoltam. *Jegyzi meg egy mosollyal, hiszen tényleg nem úgy fest a leányzó, mint egy vérengző szörnyeteg, bár persze az is tény, hogy a legtöbb vámpír nem néz ki alapból annak, mert úgy igen nehéz lenne becserkészni az áldozatot, legalábbis az elején, amikor ugye még az illető távol van és elmenekülhetne, vagy megpróbálhatna. Jó eséllyel persze akkor is a sötétség teremtménye győzedelmeskedne, csupán több energiájába telne. Nem csoda, hogy sok vámpír is hasonlóképpen erőteljes csábító tudománnyal rendelkezik, mint mondjuk egy véla. A megjegyzés hallatán, pedig még röviden el is neveti magát.* -Dögös? Hát te sem panaszkodhatsz, de ki tudja, lehetséges, hogy nem is vagyok dögös, csupán annak látszik, mert rám vagy gerjedve. Egyszerű ösztön ez, ami a fajtám miatt jön létre. *Teszi még hozzá, hiszen tisztában van a ténnyel, sokkal inkább lehet a kettejük között pattogó szikrák oka a faji adottság, mintsem valami egyéb, aztán persze ki tudja. Részéről pedig az is tény, hogy hónapok óta nem csókolt senkit, nem kapott kényeztetést, és hát férfiember lévén azért ez fájdalmasan hosszú idő tud lenni. Amíg nem volt az iskolában egyéb teendők kötötték le, amikor pedig már visszatért, valami miatt Raven tartotta vissza attól, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget. Ellenben a tündér-véla a bál után azzal a Jared fickóval lépett le, akkor pedig... miért kellene magát visszafognia? Nem is teszi hát. Eléggé el vannak itt zárva a külvilágtól, késő van, és nem valószínű, hogy túl sok gyerek jár a játszótérre ilyenkor. A lámpák fénye is csak halványan ér el idáig. Átkarolja a lány derekát, szorosan húzva magához, Mila tökéletesen érezheti, hogy nagyon is kívánja. Nyelveik vad csatát dúlnak, aztán a vámpír lejjebb halad, amire csak halkan felnyög. Nagyon is hiányzott ez már, a szíve természetesen vadul kalapál, a keze pedig elkalandozva csúszik be a leányzó felsője alá.* -Olyan furcsa, hogy ilyen hűvös a bőröd, de mégis izgalmas. *Súgja, finoman cirógatva a vöröske hátát, kutatón matatva, hogy kipattinthassa a melltartó csatját.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 10:38 am

*Sajnos a viccnek szánt igazság tényleg nem úgy sül el, ahogy a lány gondolta volna, Miroslav pedig halkan sóhajt egyet, amikor Solomon kijelenti, hogy tudja, hogy mi is a vörös lány. Hogyha tudna, akkor a leányzó elpirulna - ismét. Egyre gyakrabban fordul elő ez a fiú jelenlétében. A megjegyzésre Mila sóhajt egyet, majd lassan bólint egyet. Nem szól, de tudja, hogy Solomon érti, hogy végül is most már be is vallotta azt, amit az előbb még csak viccként említett meg. Most már mindegy, talán majd ha vége az estének, akkor megigézi a fiút, hogyha sikerül. A fiú elmélkedésére Mila lágyan felnevet és megcsóválja a fejét.*
- Nem, nem vagyok vérengző szörnyeteg, igyekszem kontrollálni a dolgaimat. És nem, nem hiszem, hogy megölnélek. Túl dögös vagy ahhoz. *vigyorodik el a lány pajkosan, megcsillan a szeme a holdfényben. Látszik a fiún, hogy mennyire nem érdekli, hogy Mila vámpír. No, igen az iskolában elég sok furcsa fajú és kinézetű lény van, egy kis vámpír bizonyára nem dobja meg annyira a szívdobogását. Vagy legalábbis nem azért... A hinta mögött Mila lágyan a fiú mellkasára teszi a kezét és végigsimít rajta, majd a fülébe sussogja, hogy mit is akar. Solomon veszi a jeleket, pont ő ne venné? És habár kicsit még szívatja a lányt, végül ajkuk összeér és hevesen csókolózni kezdenek. Solomon gyors mozdulatokkal áll fel a hintából, néhány másodpercre engedve el a lányt, aki amint ismét magán érzi a fiú édes ajkait, szorosan a nyaka köré fonja a karját és úgy csókolja a fiút. Nyelvével felderíti a fiú vágyait, lágyan végignyalja a fiú ajkait és tovább csókolja egyre hevesebben. Még szerencse, hogy neki nem kell levegőt vennie, bár érzi és hallja, hogy a fiú szíve a vágy hatására egyre hevesebben kezd el verni. Ajkaik elszakadnak egymástól, de Mila nem igazán áll meg, most már benne van, a vére lángol, vágy járja át a testét, lágyan végighúzza szemfogát a fia nyakán, hogy nyelvével kövesse és kényeztesse őt.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Ápr. 27, 2013 10:28 am

*Végülis vehette volna poénnak is, de nem nagyon tudta a leányzó kisugárzását mással magyarázni, mint a vámpír léttel, hiszen negyed-véla, akkor nem lehetett erre fogni. A reakciója alapján pedig végképp nem igazán hiszi el, a vicceltem kijelentést, hiszen elég rendesen megütközött rajta Mila, hogy csak úgy egyszerűen elhitte és kész. Finoman elmosolyodik, aztán csak megrántja a vállát.* -Nem hiszem, hogy vicceltél, ahhoz képest elég hideg a kezed. *Jegyzi meg, amikor ugye aztán a leányzó mögé lép megint és a mellkasára csúszik a keze, ő pedig végigsimít rajta. Lássuk be, akadnak árulkodó jelek egy vámpír esetén, maximum el lehet őket nyomni, de ha már eleve tudja az ember, hogy mire figyeljen, onnantól már elég nehéz.* -Egyébként a te dolgod, ha vérengző szörnyeteg lennél, akkor már elkaptak volna az aurorok és nem az iskolába járnál, tehát azt hiszem nem kell attól tartanom, hogy netán végeznél velem, igaz? Akkor pedig nem zavar a dolog. *Teszi még hozzá rezzenéstelen arccal. Tisztában van vele, hogy miféle lények járnak az iskolába, és nem az a fajta, akinek bármikor is előítéletei lettek volna vámpírok, vérfarkasok, vagy bármiféle egyéb lények irányában. Főleg, hogy általában nem ők választják ezt a létet maguknak, mint ahogyan ő maga sem dönthetett, hogy az lesz-e, ami. És lássuk be van is elég gondja és nehézsége abból, hogy véla, miért is ítélne el mást, hiszen őt már elég sokan ítélték el. Szélesebben mosolyodik el, amikor meghallja a választ, alig pár centire vannak csak egymástól, és Mila még közelebb hajol. Nagyon jól látja a tekintetét és tökéletesen érti, hogy miről is beszél. Ha vehetjük úgy ez az ő speciális tudása, vélaként, csábítóként rendkívül jól érti a test jeleit, nagyon is könnyen ki tudja szűrni, hogy mikor mit akar tőle valaki, mit súgnak az apró gesztusok. Pár pillanatig még húzza a dolgot, mondhatni egy kicsit fokozva azt, ami most Milából sugárzik, megnyalja az ajkait, majd egészen hirtelen tapasztja a száját a vöröskéére. Lassacskán fel is áll a hintából, és csak arra pár pillanatra szakad el a lánytól, amíg a lánc keresztezi az útjukat, majd tovább folytatja a csókot, erősen és felettébb hevesen, hiszen ténylegesen érezhető, hogy csak úgy szikrázik köztük a levegő. A véla báj az egyik oldalról fejti ki áldásos hatását, feltüzelve a leányzót, a vámpír csábereje pedig a másik oldalról benne kelti fel a vágyat.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 9:05 pm

*A nevetésre és a megjegyzésre Mila is elvigyorodik, majd néhányszor meglöki a fiút. Solomon élvezi a dolgot, habár persze Mila hátulról nem látja, hogy mennyire. Végül hamarosan visszaül mellé a hintába, és tovább folytatják a beszélgetést. A fiú logikusan megmagyarázza, hogy valóban az erős kisugárzás csakis a vámpírlétből jöhet, és Mila arca megfeszül. Ő csak poénkodni akart ezzel az információval, Solomon mégis komolyan vette, és úgy tűnik, hogy már nem lehet majd lebeszélni, hiszen az erős kisugárzásra ez tökéletes magyarázat. Kellemetlen, így a lány csak elhúzza a száját. Nem akarta ilyen komolyan és ilyen nyíltan elmondani, hogy micsoda szörnyeteg is ő, de most már nincs visszaút.*
~Igézd meg!~*morogja Miroslav gondolatban.*
~Naná, ma az nem nagyon ment...~*gondolja Mila kissé elszontyolodva, és kissé idegesen is. Hallgatja, ahogy a fiú beszél és vállat von.*
- Csak vicceltem. *próbálkozik egy satnya kis vigyorral, de elég valószínű, hogy az arcáról lerí, hogy próbálja menteni a menthetőt. Kiderül, hogy a fiú is véla, méghozzá teljes vérű, így hát érhető az a hihetetlen vonzalom, amit Mila iránta érez. Még nem sok fiú dobogtatta meg a szívét, bár a srácnál is inkább a testi vágy éledt fel benne, és nem a szerelem, vagy valami ilyen kicsinyes érzelmek. A lány igyekszik elfojtani az érzelmeit, így szinte csak az állatias testi vágy marad neki, ami egy véle férfi mellett igencsak hatalmas méreteket ölt. A vörös leányzó hamarosan ismét feláll, a hintához lép és nem szól semmit arra, hogy a fiúnak így alakult az élete. Neki mindig is frankó családja volt, habár a szülei nem nagyon foglalkoztak vele, de megkapott mindent. Talán ezért is nem volt olyan érzelmes már emberként sem, mert nem nagyon adtak az érzelmekre, a családi kötelékre otthon. Ezen kicsit elgondolkozik, ahogy lökni kezdi a fiút, majd végül megállítja a hintát, és kezét előre csúsztatva a fiú mellkasán, lágyan a fülébe suttogja, hogy nem ártana bemenni, hiszen itt a takarodó ideje. Mila megérzi a fiú kezét a karján és mintha apró szikrák keringenének körülöttük. A lány hűvös teste szinte forró lesz az érintésre, és érzi, hogyan önti el a testét a vágy. *
- Általában igen, de most valami másra vágyom... *súgja a lány és egészen közel hajolva a fiúhoz az ajkára függeszti a tekintetét, majd ismét mélyen belenéz a fiú szemébe. Elég egyértelmű, hogy mire is vágyik a lány.*

//Fagyunk!//