Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 27, 2009 3:04 pm

*Erisz pakolgat az udvarban. A lila hátizsákját jól megtömi.* ~Nézzük csak mindent elraktam-e. Ital, szendvics, keksz, könyv, pálca... Oké megvan minden.~ *Nagyon izgatott már, kíváncsi a túrára. Majd leül egy fa tövébe. Elkezdi olvasni a könyvet amit berakott az elöbb a táskájába. Hallja a madarak csicsergését közben.*

Hozzászólások száma : 173 Kaszt :

*Egy 40-50 év körüli férfi jelenik meg az udvaron. Kezében egy vastagabb bot van, amit sétáláshoz használ és most is arra támaszkodik. Viszont aki ránéz, az egyből láthatja, hogy igen csak jó kondiban van idősebb kora ellenére. Egyébként egy sötétbarna nadrágot visel, lábain túrabakancsot és felső testén pedig egy egyszerű, fekete színű hosszú ujjú pólót.
Hogy ez a férfi mit is keres a Nezabar Varázslóképző területén? Egyértelmű, diákokat. A mai nap felajánlotta az iskolának, hogy elkísér pár diákot a Himalájára és megmutatja nekik a Mount Everest szépségeit.
Egy kissé megszaporázza lépteit, amikor meglátja, hogy a diákok már gyülekeznek az udvaron és amikor végül megérkezik hozzájuk, egy aprót biccent, majd köszönti őket. *
- Üdvözlök mindenkit! Victor Oclar vagyok és én leszek a mai nap az idegenvezetőjük. Remélem, hogy mindannyian itt vannak, mert akkor ismertetnék pár fontos szabályt, amiket mindenkinek be kell tartania. Ha nem, akkor az rövid időn belül újból itt találja magát. *mondja, majd barna szemeit végighordozza tekintetét a diákokon. *
- Tehát, mindenki kövesse az utasításaimat és senki se kallódjon el. Nem szeretném, ha bárkinek balja esne, hiszen ma az enyém a felelősség az Önök testi épségéért. Remélem, hogy minden értenek. *mondja és ismét körbenéz, remélhetőleg mindenki megérkezett már. Így hát leveszi a válláról a kötelet, ami eddig is nála volt természetesen, majd egy könnyed mozdulattal szétszedi és az egyik felét a kezében hagyja. *
- Kérem fogják meg és akkor már indulhatunk is! *mondja, hiszen a kötél egy zsupszkulcs, amit a diákok is már sejthetnek. És ha mindenki megfogja, akkor már el is tűnnek az iskola területéről. *

//A következő hsz-em a Himalája – Mount Everest topichban lesz, tehát az enyém után írjatok majd oda. //

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 27, 2009 3:08 pm

*Kicsit felvonja a szemöldökét, figyelve a gyülekező diákokat. Nem valami csapatépítő, hogyha mindenki külön megáll, és egymáshoz se szól, így a fiú úgy dönt, hogy nem üldögél, hanem inkább keres magának valakit, akivel simerkedhet. Az egyberuhás fekete hajú lányt elvből kizárja, Aaron és Elizabeth már egymásra talált, a sétapálcás fiú a pálcától rögvest ellenszenves, így egyetlen arc, akit észrevesz Szevér lesz. Kezdeményező, jókedvű srácnak tűnik... Pont ismerkedni való. Noel feláll a padról, hátára veszi azt a böhömnagy táskát, ami azért nem olyan nagy, de egy csaj körülbelül azonnal feldönlne vele, és odasomfordál a fiú mellé.*
- Hali. Noel Cameron, Deri. Gondoltam megerősíthetnénk a szakok közötti összetartást. És itt a kirándulás bizony... Mit énekeltél? Olyan ismerős volt... Ez nem egy meséből van? *Kérdezi, felvont szemöldökkel, hiszen muglik között élt, még minig muglinak vallaná magát, olyan szerencsétlen a mágiában. Csendben elfordul a fiútól, amikor megejelenik egy férfi. Köszön neki, illedelmesen, ahogy szokás, majd csak hallgat. Érdeklődve méri végig, és hallgatja, szimpatikusnak tűnik neki a férfi. Célratörő, egyértelműen és világosan beszél, és gyorsan belevág a dolgokba... Tökéletes túravezető. Odalép a kötélhez, megfogja a végét, és kissé érdeklődve várja, hogy mi fog történni, mikor idul be a zsupszkulcs. *

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*Természetesen Effie is ott volt mindvégig - csak elvegyült a tömegben. Felismer néhány ismerős arcot, például Patricket. Integet neki, és mellészegődik.* - Szia. Mit csináltatok végül a ládával? *Kérdezi apró mosollyal, és a tömegben próbál felismerni valakit, akiről tudja, hogy nem lehet itt...* - Ó, remek. Bipin! *Kiált struccának, akit a mai napon kapott Bilyena nénitől. Felugrik könnyedén az állat hátára, és vele indul Victor nyomába.*

//Bocs a késésért... ^^"//

Vendég

*Mila elég sok ismerőst pillant meg. Persze többnyire csak látásból ismeri az illetőket és van, akit még soha nem is látott. Hát ez van. A leányzó nem valami barátkozós tipus, nem sokat rohangál társai után. Ahogy körbepillant, egy öreg emberkét lát meg, aki feléjük közeledik. Majd bemutatkozik és mesélni kezd.*
~Oké, oké, tudjuk. Mehetnénk már végre?~*morogja Mila, majd eszébe jut, hogyha Marcus itt lenne, lehet jobb kedve lenne. De hát ez van. Imádja a hegyeket, biztos élvezni fogj. Aztán majd elmeséli a fiúnak, milyen volt. A kötél elég hosszú, igy mindenki odasorakozik hozzá. Mila is egy srác mellé kerül. Megfogja a kötele és már érzi is azt a rántást, ami a zsupszkulccsal való utazással jár.*

Diák Hozzászólások száma : 196 Kaszt :

*Úgytűnik jön is egy fazon akit a srác még életében nem nagyon látott csak kicsit szemügyre veszi de inkább csak feltápázkodik. Úgy tűnik a férfi elmondja a paragrafust miszerint vigyázzanak meg hasonlók a srác álltalába szokott, nomeg nem is ellenkezik az utasításokkal, majd előkerül a zsuszkulcs, egy kötél formájába amit ahogy mondja a srác meg is fog remélhetőleg ezek után már máshol lesz ő is akárcsak a többiek*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 27, 2009 3:13 pm

[Noel]

*Mikor valaki odaállít mellé, akkor felsóhajt, és halványan elmosolyodva nyújtja jobbját a fiú felé, másikat is kivéve a zsebéből.* -Szevasz, Szevér, Hunyadvári Szevér. Remek. *mondja, kissé kihúzva magát, sikerült nem eltévednie. No igen, még mindig szokja a terepet, és gyakorta keveredik olyan helyre, aminek a létezérésől eddig nem is tudott semmit, azt se gondolta volna, hogy ilyen van az iskola falain belül.* -Szakok közötti összetartás, ez jól hangzik. Mellesleg eltaláltad, jó vagy. *nagymosollyal nézi a fiút egy darabig.* -Az Oroszlánkirályból volt, nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül bárki ismerné Disney-t és a meséit.. Ez örömmel tölti el a szívem, vagy mifene.. *vakarja meg egy cseppet zavartan a fejét, aztán előtoppan az a bizonyos valaki.* -Aham.. Te, Noel. Mik a szabályok? Vagy csak én nem hallottam..? *kérdezi, halkan, odasúgva a srácnak, kissé oldalba bökve, mert valóban nem igen hallotta a szabályokat, így nem érti, mit is kéne betartania.. Minden esetre közelebb sétál, és megfogja azt a bizonyos köteles, mondván akkor csapjanak is bele.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 27, 2009 3:14 pm

*Metallic könnyedén megmarkolja a kötelet.*Várja Victor Oclar utasítását,és remélhetőleg minden oké lesz

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 27, 2009 3:18 pm

*Erisz figyeli a beszédet.* ~Persze-persze a felelősségi duma...~ *Mosolyogja el magát. Gyorsan ő is megragadja a kötél másik felét, ahol a többi diák is. Majd vár a nagy pillanatra. Végigpislant mindenkin, majd maga is megnézi a tanárt, ahogy az összes diák is. Megpillantya egyszercsak Marcust és a többieket is. Örül nekik, hiszen arra várt hogy ne egyedül legyen.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

*Cornelia kilép az udvarra, és körbenéz. Nagyon tetszik neki a hely, amióta csak itt van. Ha nem tudja nagyon, mit akar, vagy nincs semmi dolga, általában ide szokott kijönni, vagy a Lugasba.*~Nem is tudom pontosan, de ez a hely magával ragadott szinte, amint megpillantottam. Talán még jobban is tetszik, mint az otthoni kertünk! Már szinte egy hónapja vagyok itt. Hát nem csodálatos? Úgy repül az idő, hogy észre sem vettem!~*Cornelia mosolyogni kezdett, tekintetét az ég felé fordította., és leült egy árnyas fa alá. Úgy tűnt, mintha egy kicsit unatkozna, ami nem is csoda. Fáradt is volt, és ma szinte egész nap nem került nagyon kapcsolatba senkivel.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Nem sokkal a deris lány feltűnése után egy gyöngyházfényű alak suhan az udvar közepére. Nem igen van most dolga kedves szellemünknek, aki a szurdokot hívatott őrizni. Mostanában egyre többet száll-kel a diákok között, társaságot keresve. Mikor megpillantja a magányosan üldögélő leányt, rögtön célbaveszi. Néhány pillanat és máris ott terem ifjú kísértetünk Cornelia előtt.*
-Üdvözlet bájos hölygem! *Kösznti az ifjú leányzót a kísértet és közben meghajol előtte a levegőben, majd közelsuhan hozzá.*
-Mi járatban erre ezen a szépséges őszi napon? *Érdeklődik szelíden. Igazi kis kovag lehetett életében, bár nagyon gyakorliak a hangulatváltopzásai, így kiszámíthatatlan egy kicsit.*

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

*Cornelia ijedtében, és meglepetésében felugrik a földről. Még soha életében nem látott kísértetet, így nem is csoda, hogy kissé zavartan válaszol*
-Izé... csak hát... sétálgatok! Nagyon szeretem ezt a helyet. Igazán... Igazán gyönyörű, és magával ragadó...
~Jaj, mindig így makogok, ha zavarban vagyok... Ajj~*Cornelia végigméri a kísértetet, és úgy gondolja, hogy nem is olyan félelmetes, mint azt a szellemekről mondják, majd kérdően a kísértetre néz*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

-Ó, ha ez a hely mesélni tudna, mennyi érdekes és kalandos ábrándról szólhatna! *Mondja a SZÖSZ és ő már nagyon jól tudja, hogy ez a hely valóban tud mesélni. Évszázadok óta él itt, így ismeri a sziklák minden egyes zugát, a hegyek minden egyes repedéseit. Itt volt amikor megjelen a sötét nagyhatalom. Itt volt, amikor a kegyencek garázdálkodtak. Itt volt, mikor a lidércek uralták ezt a helyet. Sőt, látta, miként emelekdett föl a birtok az Alapítókakl. Miként lett azzá a Nezabar,ami ma is.
Kísértetünk rámosolyog Corneliára. Hogy egy szellem ijesztő? egy varázstalan akárkinek bizonyára, de egy máguscsemete hozzászokhat, hogy a halál messze nem vet véget mindennek.*

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

*Cornelia éppen sétálgatott az udvaron.*~Milyen szép ez a hely!~*gondolta*~Habár ez a véleményem sosem fog megváltozni.*Itt elmosolyodott, és maga elé meredt. Leült az egyik terebélyes lombkoronájú tölgyfa alá. Kicsit magányosnak érezte magát, szeretett volna valakivel beszélgetni, ilyenkor ha más nincs, Cornelia magával beszélget.*
- Nem vagyok valami jó egyik tárgyból sem. Na jó, talán bűbájtanból, de hát nem tehetek róla, ha a természet nem áldott meg tehetséggel, nem igaz?
*Cornelia nekidőlt a széles fatörzsnek, és behunyta a szemét. Maga elé képzelte a családját, amint leülnek mellé, és beszélgetnek vele.*~Kicsit hiányoztok. De hát... majd megszokom. Végül is nincs rossz dolgom. De azért egy kicsit még hazavágyom. Jaj, bárcsak jönne valaki, akivel beszélgethetek.~*Cornelia behunyta a szemét, és élvezte a lágy szellőt az arcán.*

Vendég

*A mai nap egy még igen csak újnak számító diáklány érkezik meg az udvarra a kúria felől. Egy fekete nadrágot visel és egy fehér színű vászoninget. Hátát egy fekete tegezben ott pihen szépen kidolgozott kardja is, amely csak úgy, mint gyönyörű hópárduc daimona, mindig vele van. Egyébként a párduc is ott van ám a lány közelében, méltóságteljesen lép ki a kastélyból, majd indul meg a padok irányába.
Ginger fekete tincsei most lófarokban lógnak, mint általában, hiszen így sokkal kényelmesebb számára a hajviselet, na meg nem is lóg a szemébe és még a szél se kócolhatja úgy össze, mint ha szabadon lennének.
Ahogy így sétálgat az örökös páros, az egyik tölgyfa tövében egy még eddig nem látott lányra lesznek figyelmesek. *
- Szerintem most mi menjünk oda hozzá Ginger. *mondja a daimon, majd a lány bólint és valóban megindul a deridionos lány felé. Amikor odaér, egy kicsit megköszörüli a torkát, hogy ezzel magára vonja a figyelmet. *
- Üdv. Ginger Valerious vagyok, ő pedig a daimonom, Armarus. Még új diák vagyok itt és Deridionos… gondolta idejövök hozzád, hát ha nem zavarlak. *az igazság az, hogy szeretne ismerkedni is egy kicsit, hiszen most már kezdi unni, hogy soha senkivel nem tud pár szót váltani. A hópárduc daimon biccent egyet a lány felé, majd leül Ginger mellé, viszont a lány még állva marad, előbb megvárva szaktársa válaszát, hogy zavar-e. *

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

*Cornelia alaposan végigméri a lányt. Nagyon örül, hogy végre akadt egy beszélgetőtársa. Ginger megkérdezi, hogy nem zavar-e. Cornelia előbb biccent Armarus felé, majd válaszol.*
- Egyáltalán nem zavarsz, gyere, ülj csak le! Örülök, hogy végre beszélgethetek valakivel, tudod én is csak nemrég jöttem, és nem igazán van sok barátom, akikkel társaloghatok.*Cornelia maga elé meredve nézi a tájat, majd odafordul Gingerhez.*
- Te jó tanuló vagy? Mert én nem nagyon. Elvégre otthon csak egy-két varázslatot leshettem el a szüleimtől, meg a testvéreimtől, és hát... az órákon nem teljesítek valami ragyogóan. Csak másoktól figyelhetem meg, hogy mit kell mondani, vagy csinálni. Ez pedig nem az igazi.
*Cornelia várakozóan tekint a lányra.*

Vendég

*Amikor Ginger meghallja, hogy nem zavar és hogy nyugodtan üljön le, kicsit meglepődik. Eddig nem igen kapott még ilyen választ senkitől se, általában negatív emberekkel futott össze. Ilyen az ő szerencséje. De úgy tűnik, hogy most jól tette, hogy megszólított valakit, végre itt a lehetőség az ismerkedésre és a társalgásra. *
- Köszi. Egyébként téged hogy hívnak? *teszi fel a nagy kérdést, mert arra még nem derült fény. Közben lassan leül a lány mellé, nekiveti hátát a fának ő is, oldalra fordítja fejét és úgy hallgatja tovább szaktársát. Armarus a két lánnyal szemben ül és onnan figyeli a beszélgetőket. *
- Ezek szerint te is új vagy még itt? Nahát, ez tök jó. Akkor legalább mi tartsunk össze mi? *mondja egy apró mosollyal a lánynak, majd a kérdését hallva egy pár másodpercig csendben marad, elgondolkodik. *
- Tudod, én aranyvérű családból származok és a családom nagyon ügyelt rá, hogy megtanuljak rendesen varázsolni. Tény, hogy később érkeztem és egy kicsit le vagyok maradva, de úgy érzem, hogy mostanra már mindent pótoltam. Szóval úgy fogalmaznék, hogy elég jól mennek a varázslatok. *mondja a lánynak, majd hírtelen eszébe jut egy ötlet. *
- Ha segítség kell valamiből, akkor szólj ám és segítek. *ismét egy kedves mosoly, ami ritka a lánynál. De ha már Cornelia ilyen kedves volt vele, akkor ő is szívesen segít majd neki, ha szüksége van rá és persze ha elfogadja a segítséget. *

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

*Amikor a lány említi, hogy aranyvérű családból származik, egy kicsit elszomorodik. Ugyanis nagyszülei egyáltalán nem varázslók. Az ő családjának nagyobb része mugli, mint varázsló.*
-Sajnos nekem nem tiszta aranyvérű családom van, és ezért nem nagyon tudtam elsajátítani a dolgokat...

Vendég

- Szerintem ez miatt ne legyél szomorú. Én például nem ismerek egy mugli dolgot se, legalábbis nem valami sokat, ha még néhányat még is ismernék. *ismét egy kisebb mosoly, majd ismételten megemlíti a lánynak, az eddig mondottakat, ha esetleg Cornelia nem figyelt volna rá eléggé.*
- De mint mondtam, hozzám bármikor fordulhatsz. Ha segítségre lesz szükséged például bájitaltanból vagy akármelyik varázslatot szeretnéd gyakorolni, engem majd megtalálsz. A sivatagi róka hálóban lakom. *meséli a lánynak, hogy hol keresse majd fel Gingert, ha tényleg segítség kell neki. *
- És amúgy te honnan jöttél ide, a Nezabarba? *természetesen az országra gondol a lányka, így kíváncsi szemekkel figyel és vár, ahogy azt ilyenkor szokás.*
- Amúgy én Írországból érkeztem és egy igen régi kelta családnak a sarja vagyok. *mesél egy picit magáról, persze nem túl sokat, hiszen még alig ismeri Corneliát, nem bízhat benne azonal, na meg Ginger nem is egy bizakodó leányzó, ahhoz bizonyítani kell neki. *

Diák Hozzászólások száma : 30 Kaszt :

-Én Magyarországról jöttem, és egy nemesi csalásból származom.*válaszol azonnal Cornelia, és mesélni kezd. Első látásra szimpatikusnak találta a lányt, és úgy gondolta, megbízhat benne.*
-Képzeld, tizenkét unokatestvérem van, azaz most már csak kilenc. Ugyanis hármat elvesztettem egy vonatbalesetben.*Cornelia szeme egy pillanatra elhomályosul, ahogy visszagondol a szomorú emlékekere, de aztán folytatja*
- A nagyszüleimmel, akik ugye muglik, gyakran járok nyaralni a Balatonra, Horvátországra. Voltam Amerikában, Hawaii-n, Ausztráliában, Skandináviában, Olaszországban, és még sok-sok helyen. Nagyon szeretek velük utazni. De most sajnos mennem kell, szervusz.
*Cornelia feláll, és elmegy.*

Vendég

- Magyarországból? Szerintem ott még nem jártam, maximum átutazóban. Általában a nagyobb országokba szoktunk eljárni a szüleimmel, de egyik se köthető Írország szépségéhez. A felsorolásodból ítélve még nem jártál ott, majd mindenképpen nézd meg. *mondja a lánynak, majd amikor elmeséli Cornelia, hogy hány unokatestvére van, akkor csak elmosolyodik. *
- Az én családom is igen nagy, ezek szerint hasonlítunk egymásra. *már éppen kezdené fejtegetni, hogy milyen nagy is a Valerious család, de úgy tűnik, hogy szaktársának dolga van és mennie kell. Így hát lassan a lány is feláll, majd int neki. *
- Rendben, akkor szia. Örülök, hogy megismerhettelek. *mondja, majd röviddel a lány távozása után ők is elindulnak vissza a kúria felé Armarussal. *

Segédtanár Hozzászólások száma : 32 Kaszt :

*Szép lassan alkonyba burkolózik az ég, ledobja a fény forrását, és felveszi a fény hordozóját. A kicsit hűvös szélben már elsárgult falevelek táncikálnak a légtömeg parancsára, erőltetett pörgéssel. Egy kicsit már megviselt hintó gördül be az Udvarra, benne egy kicsit ijedt, de mindenképp félénk auror leányzó ül. Barna haja feltűzve, és egy szép zöld dresszt visel, egy pár zöld-barna tornacipővel. Bűbájos arcocskáján egy elvarázsolt kis mosoly, mogyoróbarna szemei a holdvilágot és a táncos faleveleket kémlelik, míg ujjaival izgatottan dobol, tompán, alig észrevehetően a kellemesen puha ülésen. Tizennegyedjére nyáron előbukkanó - feltűnésénél is alig észrevehető, halovány - szeplőinek alig maradt nyoma tiszta vérű vélákat megszégyenítően gyönyörű arcán, aminek nagyon örül, hiszen mindig is úgy vélte, hogy azok az aprócska pöttyök tették olyan gyermekivé tekintetét, de téved - szemeiben mindig ott csillog majd a fiatalság, a gyermeki ártatlanság és báj, legyen gyönyörű fiatal leányzó, vagy tapasztalt nagymama. Szép lassan megérkeznek a célponthoz, hiszen a vadőr lassít, és végül a lassulás már fokozhatatlan, és kénytelen ráébredni, hogy vége az utazásának. Nagy nehezen kiveszi a táskáját, mikor már teljesen megszakadt a gondolatmenete, és kilép az önmagától kinyíló ajtón. Épp elköszönne, mikor a férfi már el is megy. Kicsit zavartan, vacogva pillant körbe.* - Van itt valaki? *Szinte sziszeg, olyan halkan suttog. Valószínűleg senki sem hallja meg, vagy talán mégis?*

Segédtanár Hozzászólások száma : 202 Kaszt :

*Egy japán lány, sőt egyenesen egy gésa lép ki, a nyilú robosztus tömegű ajtón. Egydíszes kimonót visel, haja tökéletesen áll, csak egy tincs szabadul el, amit gyorsan helyre is rak. Most rendes cipőben van, vagyis egy lapos talpú, fa papucsban. A fűre lépve nesztelenül közeledik, az újjonnan érkezett lány felé. Arcán, apró, bájos mosoly ül. Arca hófehér, akár a friss hamvas bababőr, szája mélyvörös, haja pedig ébenfekete. A szél játszik a falevelekkel, és éppen egy falevél tömeget kap fel, és mögötte, mikor elmegy, megjelenik a lány. hatásos belépő, mintha előtte ott se lett volna. De ott volt. Egy csukott legyezőt tart a kezében, amit lengetve tart maga mellett.*-Konnichiwa*köszön anyanyelvén, bár ez bárkinek érthető.*- A nevem Miyamoto Satsuki, Naxeldires, első évfolyamos és Ealestin-tanonc.*mondja mosolyogva, szépen, töretlenül bolgárul. Már ráállt a nyelve, úgyhogy nem okoz gondot. Mosolyog, majd vár a lány reakciójára,*

Segédtanár Hozzászólások száma : 28 Kaszt :

*A látnok hölgyemény is kisétál az udvarra, hiszen társai egyre fokozódó jelenlétét érzi. Értesült róla, hogy többeket eltávolítottak a boszorkányrendből, aminek az okairól nem sokat tud, csak hogy hűtlenek lettek a rend szabályaihoz. Hogy mi lett a sorsuk arról már tényleg nincs tudomása, de nem is nagyon izgatja. Látta előre, hogy ez lesz. Szó szerint is, és józan paraszti ésszel is kisakkozható volt. De végülis ennek már nincs jelentősége, mert új rendtagok érkeznek, méghozzá mára volt beharangozva egy auror leányzó érkezése, de többeket igazából azóta sem ismert meg, amióta beléptek. Brandy kislány egy hófehér csuklyás tunikában lépdel végig az udvaron, csillogó fehér csizmája alatt szinte alig zörög az avar. Kezében már-már elmaradhatatlan chante pálcája. Meglátja a társait, akikről lerí, hogy azonos a céljuk, sőt a gondolkozásuk is ugyanolyan szintű tettekre sarkalja majd őket. Magabiztosan hűvös mosollyal lép közelebb.*
Chante hercegnő vagyok szolgálatotokra. Bár az allidon az én szakom, de a rend tagjai vagyok, akárcsak ti. A gyűlés talán két héten belül várható, de úgy gondoltam, nem árt megismerkedünk. *Karbafonja a kezét, és válaszokat vár.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Szept. 30, 2009 7:06 pm

*És igen az ifjú mentalista is érkezik az udvarra, ugyanis azt a hírt kapta, hogy ma érkezik egy újonc, mivel nem régiben két tanonc kiszállt úgymond a csapatból. Kiderült róluk - legalábbis ezt hallotta -, hogy mégsem voltak alkalmasak ezen kivételes lehetőségek betöltésre, ezért visszaküldék őket oda, ahonnan jöttek. Pech, de a természetes kiválasztódás nagy úr. Könnyed léptekkel közelít a már három fős társaság felé, lila egyberészes ruha van rajta, de most egy hasonló színű harisnya is védi a lábát, és a cipője is vízálló. Felülről pedig egy szintén halvány lilás, néhol szolidan flitteres kabátkát visel. Szép az összhatás, még a fél-véla lány szépségét is megközelíti, pedig ő maga szimpla ember. Már messziről észreveszi, hogy Brandy is az udvaron van, ezért őt célozza meg elsősorban, de persze a másik két diákot is, bár a gésával még csak egyszer találkozott.* -Szép jó estét, ha jól sejtem te lennél az új tanonc. Jól utaztál? *Pillant a távolba, mintha csak tudná, hogy a lány messziről érkezett, és talán még azt is, hogy mivel.* -Fél-véla vagy, nem de bár? Ne aggódj, itt nem lesz gondod ebből, úgy tudom sok hozzád hasonló jár az iskolába. *Mintha csak olvasna a fejében, pedig szimplán mutatják a gesztusai, hogy még kicsit tart a helyzettől, és amikor a véla szót kiejtette, látszott, hogy ez a fő ok, nem csak a szokásos új diákos tartás. Finom mosoly jelenik meg az arcán, majd Brandy-re néz.* -No jól megijesztjük itt az elején, Ginette Morient vagyok a csapat...hogy is mondjam szépen kifejezve...mentalistája. *Ad választ az okoskodásokra. Brandy szavaira felcsillan a szeme.* -Igen, ez lesz az első, remélem valamelyik főboszorkány is tiszteletét tetszi majd azon az estén nálunk, még egyikükkel sem találkoztam. *Elhallgat, sok lehet így hirtelen az információ az új lánynak, és igazán nem szeretné így egyből elijeszteni.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar