Udvar

Tárgy: Udvar Pént. Szept. 18, 2009 12:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 1:43 pm

*Kat igyekszik az Udvarra. Egyáltalán nem akar elkésni, ezért sokkal korábban érkezik meg, mint kellene. Felszerelése egy pálca, AMM medál, PSM karperec és egy tőr. Dúdolgatva ül le egy padra. Átnézte szinte minden jegyzetét a varázslatokról.*~Nem fogok bénázni.~*Lábait lóbálja. A tőre hiába van övtartójában, hisz nem igazán bírja azt kezelni. Szemeit lehunyja néhány percre és élvezi a napfényét. A napszemüvegét otthon hagyta, mondjuk nem is vette volna fel egy versenyre. Egyszerű blúzszerűséget és fekete cső nadrágot visel. Majd észreveszi a lányt is.*
-Sziasztok! *Többet nem igazán mond, inkább tovább sütkérezik a napfényben. Ő leginkább Pszihoniks mágiából jó, bár abból sem tökéletes. Majd kiderül mi fog történni.*

Diák Hozzászólások száma : 220 Kaszt :

*Mivel eszében sincsen elkésni a versenyről, inkább hamarabb indult el a szobájából, hogy időben ideérjen. Kényelmes tempóval haladt, és még csak aggódnia sem kellett. kifejezetten jó dolog, ha az embernek van ideje, és nem fenyegeti a késés.
Mist is játékosan szökdécsel gazdája lábai körül, néha előre szalad, máskor vissza.
Az udvarra érve Análknak feltűnik a földön ücsörgő Arit, s még két lányzót. A lány int nekik, de nem köszön hangosan, inkább óvatosan Ariana mögé igyekszik lopózni, s ha sikerült, akkor váratlan mozdulattal takarja el a lány szemeit két kezével.*
- Na, ki vagyok? *kérdi hangját mélyítve, majd ha Ariana kitalálta, mosolyogva engedi el a lányt, s ül le mellé, Mist pedig Ana ölébe kucorodik kényelmesen.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 1:51 pm

* Végre egy újabb lehetőség, hogy Shawn megpróbálja mire képes. A verseny kezdése előtt pár perccel már türelmesen ül egy padon és éppen a Pszionikus mágia-hoz szükséges karperecet húzza meg a jobb csuklóján, hiszen biztos, hogy erre szüksége lesz. Fehér inget és fekete nadrágot visel, övén egy barna erszénnyel, amit fekete rúnák tarkítanak. Nyakában egy bőrből készült nyakpánt van, amiket vésett rúnák díszítenek körbe. Nem akarja ezt használni a versenyen, hiszen itt azt pontozzák, amit az ember az órán tanult és, hogy azokat, hogyan használja, de mindenképpen jó ötlet elhozni óvintézkedésnek. Mindent összevetve egész jó reményekkel várja a verseny kezdetét. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 1:54 pm

*Szevér tanácsait megfogadva lépdel végig a Kúria folyosóin, karján ott a PSM fókusztárgy, a zsebében a pálcája, oldalán pedig néha halványan felizzik a akrd, de amint kilép a fényre, egyből egyszerű, átlagos kardnak tetszik, látszik. A fiú ruházata egészen egyszerű ruházat, fekete gyakorlóruhában van, fűző nélküli tornacipőben, ügyesen megszerelte magának, hogy a fűzőben semmiképpn se eshessen el. Kihúzza magát, int néhány ember felé, egy apró biccentéssel, majd megáll, és várja az óra hangját. Az ocelot is könnyed, kényelmes léptekkel sétál mellette, a nyakörvén levő biléta halkan csilingel, ahogyan egyre előbbre és előbbre lépdel. A fiú arcán elszántság látszik, melyet egészen jól leplez a hidegségével. Beáll egy fa árnyéka alá, és vár.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Az udvaron kezdődik az akadályverseny. Hirtelen teljesen máshol találod magad. Sötét ruhát viselsz, cicomás kalapot a fejeden, az oldaladon pedig egy vívótőr, igazi vámpírvadász lettél. Le kell jutnod a föld alatti katakombákba, hogy megszerezd megbízód számára a sokak által áhított varázsszert.
1. A katakomba egy vár udvaráról nyílik, ám azt manók őrzik. Éktelen rikácsolásukkal felverik az igazi őröket, akik nagyhatalmú élőholtak. Egyikük egy élőholt mágus, egy sötét plazmagömböt dob feléd, amely hasonló, mint egy tűzgolyó, ám elemi vízzel nem lehet kivédeni.
2.Ha túléled, akkor le tudsz szaladni a lépcsőn, méghozzá a föld alatti terembe, ahol maga a mágus vár rád. Hihetetlenül gyors. Ha valahogy nem tudod elhallgattatni, akkor pillanatok alatt végez. Ám ha fizikai fegyverrel mész ellene, még akkor is komoly ellenfél. Lássuk mire mész vele.
3.A mágus mögött egy misztikus fal jelenik meg, a továbbjutás kapuja. A falon egy száj mozog, ahogy közelebb lépsz, meg is szólal. Jó estét monsieur, ha tovább kíván haladni, mondja: Már láttam. Ha tudod mi a megoldás, akkor a fal eltolódik, és be tudsz lépni a kincseskamrába.
4.A kamrában éppen rátennéd a kezed az elefántcsont tekercsre, ami a varázslatot rejti, ám az aranykupacok közül egy lidérc ugrik eléd. Tapasztalt vámpírvadászként tudod, véged. De hiszen ő Belzegár egykori szerelmének lidérce. Hogyan is hívták? Ha tudod, akkor elenged a tekerccsel együtt. Ha nem, akkor széttép.

//Határidő: 17.00, következő helyszín: rózsakert//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 2:29 pm

*Végignéz magán, majd egy kicsit megigazítja kalapját, megforgatja vívótőrét, és halvány mosollyal indul meg a katakombarendszer felé. A vár udvara felé lopakodik, és megpillantja a manókat. Kicsit idegesen markolja meg a tőr markolatát, bár nem is a manók miatt ideges, hanem azért, mert a remekbeszabott kardja erőteljesen átalakult egy tőrré, de nembaj, majd csak túléli. Amint közelebb lép, hallja, hogy az egyik manó észreveszi, és esélye sincs a menekülésre. A hatalmas rikácsolás vége az lesz, hogy a következő pillanatban egy vár udvarán találja magát, egy élőholttal szemben. Megforgatja a vívótőrt a kezében, ügyesen lépdel oldalra, és a kalapot ledobja a fejéről. A másik azonban nem igen vár, már emeli is a kezét, hogy varázsoljon, és Jack tudja, hogy nincs esélye, hogy ezt visszapattintsa, így hátrább lép, az ocelot bemenekül mögé, Jack pedig megszorítja szabad kezével a fókusztárgyat, tőrös kezét.* -Sanctimonia! *sziszegi kissé idegesen, és azonnal érzi, hogy melegség önti el, és a meditációs burok elönti. A varázslat manaszálai feloldódnak a mágiamentes térben, Jack pedig egyszerűen futásnak ered, kihasználva az élőhalott döbbenetét, és ocelotjával együtt lerohan a lépcsőn. A mágussal találja szembe magád, de egy pillanatra sem döbben, vagy dermed le. Azonnal küldi az ocelotot, aki már rohan is, hogy elterelje a mágus figyelmét, csak egy pillanatra. Ez is elég a fiúnak ahhoz, hogy egy ügyes nekifutásos tigrisbukfenccel egyik kezével a mágus fejét tudja megérinteni. Kezével hozzáér a fókuszához, miközben kiejti az igét.* -Claudus. *és látja, ahogyan a mágus idegesen feléfordul, de késő. Jack azonnal a mágus széja, arca felé bök kezével, majd elterül a földön, és igyekszik kipörögni az esésből. Sikerül lebénítania a mágus szája környéki izmokat, így nem fog beszélni, de máris fegyvert ránt. Jack gyorsan cselekszik, ismét a pszionikus mágiához nyúl, és a fókusztárgyához.* -Cretum Nervus. *suttogja, ez által felgyorsítva magát, majd harcba bocsátkozik, fegyver fegyver ellen támad, és a fiú egészen üygesen és sokáig küzd, látszik rajta, hogy mostanság még többet edzett, és egy ideje tanulja a fegyverforgatást, nem is akármilyen mestertől. Valamennyire hatástalanná teszi az ellenfelét, kiüti a fegyvert a kezéből, ocelotja segítségével, és megkerülve a mágust a szájhoz lép. Nem érti, mi ebben a nagy rejtélyesség, tehát egy rövid biccentés után kimondja.* -XXX. *értetlenkedik még egy kicsit, majd az ajtó kinyílik, ő pedig beljebb lép a kincseskamrába, és egyenesen a tekercshez nyúl, mert mégiscsak ezért jött, amikor is egy lidérc ugrik elé. A fiú idegesne lép egyet hátrább ocelotja figyelmeztetésére, majd amikor megpillantja a csillogó, ezüstös szemeket, akkor összeszorul a torka, nem tudja, mi az a furcsa érzés, ami hirtelen ismét erőt vesz rajta. Nem érdekli, hogy milyen vámpírvadász, csak az érdekli, hogy itt áll előtte ismét az a lidérc, az a nő, akit már látott akkor, és ott, és most megint.* -YYY. *nyújtja ki egyik kezét, miközben kiejti a nő nevét, aki csak felszegi a fejét, hátrál egy lépést, Jack pedig érzi, ahogy valami bokán harapja. Megrázza a fejét, még egyszer a nőre néz, majd elfordítja a fejét, felkapja a tekercset, és kirohan a várból, megy tovább útján.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 2:38 pm

//Öhm... Jack hszét megszerkesztettem, ugyanis a két rejtvényt a kalandmesternek kellett elküldeni, bár nem mondtam, de gondoltam hogy csak nem írja le senki a többi ember előtt^^ De akkor bocsi, tévedtem, a két rejtvényt üziben kérem a kalandmesternek, köszi^^//

Vendég

*Hamarosan Eli is megérkezik, majd egy allidonos lány. Mindkettejüknek köszön, szép lassan összegyűlnek. Ana viszont elég nehéz dologra vállalkozik: éppenséggel egy látnokot akar hirtelen meglepni.* - Helena Bonham Carter? *Tippeli meg végülis, ki takarta el a szemeit, aztán elmosolyodik.* - Szia, Ana. *Ha a lány leül mellé a padra, mert egyébként ott ül, nem a földön, akkor elteszi a könyvet a táskába, és felpillant.* - Na, mit gondolsz, nehéz lesz? *Sablonkérdés, de más nem jut eszébe hirtelen így a verseny előtt. Az érkező Jacknek szintén köszön, int, aztán csak vár, hamarosan kezdenek. Sőt... mire észbekap, már teljesen máshol van, méghozzá vámpírvadász-szerelésben.* ~ Na, ez a verseny is jól kezdődik. ~ *Kihúzza magát, majd a PSM karpánttal a csuklóján, a pálcával és a két tőrrel a zsebében magabiztosan indul el, daimónjával az oldalán a katakombák felé. A manókat észreveszi, de mielőtt bármit cselekedhetne, azok felverik az őröket, akik azonnal megjelennek. Ahogy meglátja a felé suhanó plazmagömböt, gondolkozás nélkül, reflexből kapja maga elé a kezeit. X alakban, úgy, hogy a karpántos csuklója a csupaszon feküdjön. Visszapattintás, pszionikus mágia, harmadik évfolyam.* - Repulsio! *Ha minden igaz, ezzel visszapattintja a varázslatot a támadóra, ő maga pedig le tud iszkolni a föld alá. A mágus láttán felszisszen, és gyorsan jár az agya, mégis mivel intézhetné el. Végül egy egyszerű, elsős varázslathoz folyamodik, de sötét varázslatok használata, tehát belsis. Félkört rajzol, majd a közepébe egy függőleges vonalat.* - Petrificus Totalus! *A varázsló megdermed és eldől, Ariana pedig könnyedén kikerüli. A száj elé lép, és annak szavaira összefonja maga előtt a karjait.* - Kikérem magamnak a monsieur megszólítást, hé! De rendben, ha ennyire akarod... [...] *Jelenti ki magabiztosan, szinte ezer százalékig biztos benne, hogy jól oldotta meg a feladatot. A fal eltolódik, ő pedig belép a kincseskamrába. Az elefántcsonttekercset hamar kiszúrja, és már éppen megfogná, mikor előkerül... egy lidérc. Neeee, csak lidércet neeee! Nyel egyet, és néhány pillanatig megdermed. A lidércek nem tesznek neki jót.* - XY...? *Suttogja a nevet, majd felkapja a tekercset, és kirohan. Irány a következő pálya.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 2:49 pm

*Kat vámpírvadásznak tűnik, ám nem az. A vívótőrt elbírja, mert nem túl nehéz, viszont használni nem igazán bírja. Elindul a vár udvartól. A manókat észreveszi. Próbál elsettenkedni mögöttük, de azok észreveszik és valami kiáltás szerű hangot adnak ki.*~Rühellem a manókat.~*Gondolja egy sóhajjal. Nem sok ideje van szitkozódni, mert megjelennek az élőholtak. Hamarosan fog kapni egy sötét plazmát, ha nem tesz valamit. PSM-es varázslattal próbálja megoldani a problémát. Megszorítja a karperecet, majd kimondja a varázsigét.*
-Fragilim(Légiesség) *Ha minden igaz, akkor a plazma gömb átmegy a testén.Ha túléli, akkor rohan lefelé a lépcsőn. A vívótőrben majdnem el is esik, de tovább fut. Ismét egy kedves emberkével találkozik. Töri a fejét, hogy mit tehetne, most a hangmágiára próbál támaszkodni.Az ellensége torka felé próbál bökni pálcájával.*
-Faux Excidium(Gégerobbantás) *Ha ez is sikerül neki, akkor próbálja legyőzni a mágust.
-Ferrum Iactum!( Fegyverdobás) *Majd elhajítja a vívótőrt. Ha minden igaz, addig követi a mágust, még el nem éri és meg nem öli.Tovább indul, majd a mágikus fallal találja szemben magát.*~Ajjaj, a jelszavak sosem voltak az erősségeim.~*Eléggé furcsán bámul.*
-XYZ *Inkább kérdésnek tűnhet, de nem az. Ha a megoldás jó és eltolódik az ajtó, akkor belép rajta. Már nyúlna is a tekercsért, de akkor megjelenik egy lidérc.*~A fene. Hogy is hívják?~*Gondolkozni, kezd.*
-XYZ? *Ha jó a megfejtése akkor sietve indul tovább a tekerccsel együtt.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 2:53 pm

*Eli miközben ácsorog az udvaron az eget pásztázva, látja, hogy egyre többen jelennek meg. Nem túl nagy a sereg, de vannak rendesen. A lányka felhúzza a szemöldökét.* ~Eddig egy belsirionos se jött, pedig ez az ő körük...~ *Pillant körbe. Halványan elmosolyodik.* ~Nehéz a mezőny, de azért megpróbálom. Biztos elérek vala...~ *A gondolatmenete azonnal abbamarad, ahogy az udvarról egy villanás alatt hirtelen minden és mindenki eltűnik. Egy teljesen más helyen van, valami furcsa párbajos ruhában. Magára pillant, és halvány mosolya erősen kiszélesedik.* ~Vámpírvadász lettem.~ *Büszkén egyenesedik fel, majd pillant körbe. Elindul a várudvarba, viszont manók állják el az útját.* ~Heh, most komolyan ezek ellen kell harcolni.~ *Nevet szánakozóan a ricsajozó manókra. Ahogy felpillant, meglátja a valódi őröket; élőholtak. A lányka az ajkába harap, legszívesebben elrohanna. De ő vállalkozott erre, hát végig kell csinálnia. A következő pillanatban egy plazmagömb repül felé. Eli hátrahőköl, gondolatai azonnal peregni kezdenek. Az első varázslat, ami eszébe jutna, a kettős pajzs lenne, viszont ezzel együtt annak lassú megidézése is jár, amire viszont egy kétszázzal száguldó gömbbel szemben nem túl hasznos.*
Repulsio! [Visszapattintás] *Kiáltja a diáklány, miközben karjait védekezőn maga elé tartja, persze nem ész nélkül, hanem úgy, ahogy tanulta. Amennyiben sikerül a varázslat, pár pillanatnyi reszkető csend áll be. Eli pillantása gyorsan a lépcsőre esik, ahogy sietve lohol le. Egy mágus áll vele szemben odalent. A mágus hihetetlen gyors, ez kissé megijeszti a lánykát, akinek a gondolatai már azonnal egy újabb varázslat körül forognak. Szinte mindent elolvasott, amit tudni akart, rengeteget magolt, ne legyen már, hogy mégis elbukik! Amikor az ellenfele hirtelen mozgásba lendül, eszébe jut egy varázsige.*
Tardus! [Súly vagy gyorsaság befolyásolása - Gyorsaságcsökkentés] *Kiáltja a diák, közben megrajzolja a csigavonalat, majd pöccint. De neki ez nem elég, mindenképp meg akarja akadályozni, hogy bárminemű támadás érje a lányt, pedig ereje már fogy.*
Inmorterm! [Pálcatörés] *Pálcájával megrajzol egy amolyan + alakot, majd végül megint pöccint. Ha sikeres a varázslata, a mágus pálcája kettétörik, megjavítani már nem lehet. Eli halkan liheg. Eléggé legyengült, nem kéne ennyit varázsolnia puszta önvédelem biztosításból, de ő ilyen; mindig aggódik.*
Ingens virtus [Herkulesi erő] *Mondja ki az utolsó igét, mialatt a fókusztárgyhoz kap. Hirtelen az ellenfele felé indul, puszta erejével fizikális harcba kezd a meggyengített mágussal. Még így se túl könnyű, hisz' Eli varázslatai elég kezdő szintűen működnek. Ha a mágust letudta, egy misztikus fal jelenik meg fölötte. A "kapuban egy száj van, ami hirtelen megszólítja. A lányka gondolkozni kezd, majd kiböki a választ. Tovább jut, mosolyogva kap a tekercsért, viszont egy lidérc ugrik elé. Hátrahőkölve összeráncolja a szemöldökét.* ~Tudom...~ *Egy nevet ejt ki tisztán, majd az övé a pálya.*

//Francba, nekem kevés ez az egy óra. xD De a továbbiakat ha 7 percen belül megfejtem, küldöm a kalandmester bácsinak. : D//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 01, 2010 2:56 pm

* A hirtelen váltás után nem meglepett, de pár másodpercbe beletelik amíg megismerkedik az új környezettel. Az új öltözékét végig tekintve tudja, hogy ez egy "hivatalos" vámpírvadász öltözet és mintha a ruha mellé emlékeket is adtak volna neki azt is rögtön tudja, hogy mi a dolga. Kardját, ami az oldalán lóg, kihúzza és a levegőben tesz pár szúrást aztán pedig hátrafelé lépkedve hárításokat. Nyugodtan konstatálja, hogy olyan kar, mint amit ő használ csak ennek kicsit el van csúszva a súlypontja hozzá képest, de így is valószínűleg hasznára fog válni. Szerencsére tudja, hogy merre kell mennie így két perc múlva már ott is van egy domb tetején a bokor mögött, ahonnan tökéletesen rálát a vár udvarában lévő bejáratra. Tudja, hogy mindenképpen be kell jutnia így óvatos mozdulatokkal megközelíti a várat viszont amikor az udvaron próbál átvágni hatalmas ricsaj veszi kezdetét. Kiderül, hogy a növények között megbújtak manók és a rikácsolásuk, mint egy fajta riasztásként működik. A zajra mintha az idáig kietlen és elhagyatottnak tűnő vár egyszeriben feléled. Ami ebben a legrosszabb, hogy a katakomba lépcsőjén egy félig emberi arc tekint rá, amelynek másik fele már elrohadt az idők során. Mikor az arc tulajdonosa el kezd furcsa szavakat mormolni, mely jelenhelyzetbe szinte biztos, hogy mágikusak, Shawn tudja, hogy gyorsan reagálnia kell. A legbiztosabb védelem felé fordul, ami jelen helyzetben megadatik neki. Jobb kezével megszorítja a bal csuklóján lévő karperecet és kimondja a varázsigét. * - Sanctimonia. * A testét melegség önti el rögtön, aminek hála tudja, hogy sikerült a varázslat és mihelyt ezt befejezi az idáig a fiú számára ismeretlen szavakat mormoló élőholt mágus egy sötéten izzó gömböt hajít felé, ami hála a meditációs buroknak nem tudja végrehajtani célját. Szereti ezt a varázslatot, de néha úgy érzi, hogy nagyon nagy árat kell fizetni a használatáért. Értelme nem sok van annak, hogyha itt kint állva szabad célpontot nyújt, úgyhogy gyorsan elindul lefelé a lépcsőn.
A lépcsőn lemenve most már legalább bejutott, de a gondja nem oldódtak meg, hiszen a mágus ott van szinte rögtön az orra előtt. Körvonalai szinte elmosódnak olyan gyorsan mozog, ami eléggé aggasztó. Védekező varázslatának hála, most csak a fizikai támadásoktól kell félnie, de a másik mágus ezt még nem tudja. Egy újabb plazmagömb foszlik semmivé, amikor Shawn a megfelelő pillanatnak érezvén ezt a meditációs burkot feloszlatja és bal kezét függőlegesen maga elé tartja jobbjával megy a mágus felé tartja a nyitott tenyerét, mint egy megálljt mutatva. * - Mediocris * A varázslat hatására az ellenfele aki éppen feladta a varázslást és hosszú karmait akarta belé mélyeszteni egyszeribe nem hogy hihetetlen gyors lett, de még az átlagosnál is lassabb lett. Mivel ennél jobb alkalom valószínűleg nem adódik az ifjú, immár vámpírvadász, szabad jobb kezével kirántja a vívótőrét és egy pontos gyors szúrással azt az ellenfél homlokába mélyeszti, majd jobb lábával a mellkasába rúg egyet, hogy a karmok véletlen se érjék el. Pechére a mágusnak elég nagy lendülete volt és a kezei gyorsan záródtak, így pont felsértetek a lábát még mielőtt a tetem hátra esett volna, de nem tűnt komolynak a sérülés első ránézésre.
Miután a mágus elterül a földön és elpattan a kapocs ami a lelkét a testben tartotta végleg kihuny. Mögötte mintha egy hullám terjedne végig a falon és miután ennek vége vissza áll eredeti állapotára. Shawn két lépést közelebb megy, hogy jobban megfigyelhesse amikor egy száj jelenik meg rajta. Már éppen kérdezné, hogy mi folyik itt, de a furcsa beszélőke megelőzi. * - Jó estét monsieur, ha tovább kíván haladni, mondja: Már láttam. * Homlok ráncolva gondolkodik egy picit ezen, hogy mit is akarhat jelenteni amikor villámként hasít bele a felismerés. Végül reményekkel teli kimondja a megoldást. * -XYZYXxyX. * Szerencséjére úgy tűnik tényleg ezt kellet mondani és betud lépni a kincseskamrába. Ott rögtön kiszúrja az elefántcsont tekercset, amiért idejött, de egy Lidérc állja az útját. Már fel készült a végre Shawn, maikor hirtelen valamit észrevesz a lidércen? * - Te vagy az, Xyz? * Ami hallatán a lidérc egy pillanatra ledermed és ezt az időt kihasználva a fiú gondolkodás nélkül futásnak eres a tekercsel. *

Diák Hozzászólások száma : 220 Kaszt :

[color=#B0C4DE]

1 *Meglepetten néz végig az új környezeten, majd saját öltözékén is. Tudomásul veszi az oldalára kötött pengét, s a mókás kalapot is. Ez utóbbitól, ha nem lényeges kellék, hamar meg is szabadul a lány.
A manók sipítozását nem tudja elhallgattatni időben, hamar megjelennek az élőholtak. A mágus plazmagömbje ellen Athreana gyors mozdulatot tesz a pálcájával. Hasánál kezdi, felhúzza maga előtt, majd mellkasnál rajzol egy kört. *
- Chrono Armore! - kiáltja, s csak remélni tudja, hogy időben hat a varázslat. Közben persze ösztönösen igyekszik fizikailag is kitérni a plazmagömb elől. ha sikerül, teper lefelé a lépcsőn.

2 Becsapja maga mögött az ajtót, de nem sok ideje van fellélegezni, újabb mágussal kerül szembe. Mivel látja, hogy az illető gyorsaságával nem vetekedhet, egy lassító átokhoz folyamodik.
- Mediocris! - egyik kezét függőlegese maga előtt tartja, a másikkal a megállás jelzését mutatja a mágus felé.ha az lelassul, s Anának még van ideje, mielőtt varázsolni tudna a másik, akkor a lassulását kihasználva már nagyobb esélye van eltalálni a varázslót a következő átkával.
- Pherecitius mangicus! - mondja a lány, miután megrajzolta a két kört. Szavai után azonnal rajzolja is a levegőbe az X-et. Remélhetőleg sikerült megdermesztenie a mágust.
Azután, még mielőtt a Chrono Armore negatív hatásai jelentkeznének, megszünteti a varázst.*
- Armore endo.

3. Meglepetten pislog a szájra. mióta monsieour ő? Nme inkább mademoiselle? És hogy kerül ide a francia nyelv? *
- Már láttam... I've seen it... *próbálkozik, majd ha semmi nem történik, a fejére csap... A száj franciául bszélt, bizonyára így is várja a megoldást.*
- Deja vue! - //vagy hogy írják//

4 Arnuil?

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Sajnálom Ana, kicsúsztál a határidőből, sok sikert legközelebb//

Hozzászólások száma : 34 Kaszt :

*Mivel úgy tűnik a másik hölgyike nem fogadja el a ribizlilét, tovább kortyolgatja ő. Eközben Maise visszatér hozzá, bizonyára úgy vélte, hogy nagyobb biztonságban van az ölében, mint egy fa tetején. Jasmine bizonytalanul néz le a macskára, az egész helyzet nagyon különös. Picit idegesíti, hogy a másik lány ennyire vizslatja a külsejét, olyan, mintha a tükörképe lépett volna ki az udvarra, akár egy gonosz szellem, aki kiszakad belőle, és üldözi. Karbafonja a kezét, amitől Maise lehuppan a földre, közvetlenül a collie mellé, és hirtelen nem is tudja, hogy mit csináljon, csak összehúzza magát, és beáll nála a merevkuss. A lány eközben szkeptikusan hallgatja végig az olasz hölgyeményt, és kétkedve ingatja a fejét* Megtalálták a hasonmásukat? Na de ennyire? Ez azért rémisztően furcsa.*Járatja a tekintetét most már ő is Sezanne-on, egyenlőre ő a ruhát nézi, a stílusbeli hasonlóságot, de nem igazán tud dőlőre jutni. Annyi bizonyos, hogy mindkettőjüknek jól állnak a szép ruhák, kiemelik az alakjukat. Illat tekintetében teljesen más az izlésük. Ő a virágillatot kedveli, míg Sezenne felől valamiféle édeskés illat árad. Bár ebben a tavaszi szellőben úgy összekeverednek az illatok, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Keresztberakja a lábát, és úgy mérlegeli a kérdést, arcán nevetőgödröcskék jellennek meg, noha nem vidám ez a téma.* Apu Hamed Ibn Fahdlan, anyu viszont sajnos gyerekkoromban meghalt, ha jól tudom, rákban. Szomorú, de sajnos nem ismertem őt. Pedig állítólag elég sokat örököltem a kinézetéből... *hirtelen elharapja a mondatot, mert ez szöget üt a fejébe. Itt egy másik lány, aki pont úgy néz ki mint ő, hogyan hasonlítana ő is az édesanyjára?!*

Diák Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*A nagy kavarodásban igazából nem is figyelt annyira a ribizlilére, ezért is nem fogadta el. A cica kóricálására fókuszált inkább, ami kicsit elvonta a figyelmét ezekről a furcsa eseményekről. Leguggol a collie mellé, és egyszerűen hiába a szép ruha leül a fűbe, simogatva az állatkát, hiszen közismert tény, hogy a szőrős jószágok érintése nyugtatja a lelket és boldogság hormont termel, amire most igazán nagy szüksége van. A visszakérdezésre csak a fejét rázza. Igaza van Jasminnek, de valamit mégis csak mondania kellett, hogy saját magát is megnyugtassa, mégha nem is volt elég alapja ennek a lehetőségnek.* -Én csak...megoldásokat keresek, mert ez túl furcsa ahhoz, hogy értelmes választ tudjak adni rá. Én legalább próbálok megoldást keresni. *Húzza el picit a száját, persze nem a másik lányon akarja levezetni értetlenkedését, de ez most így jön össze. Valamit csak kell mondani, hozzátenni...kitaláni, hogy miért lehet, ami van. Az is igaz, hogy még az öltözködésük is sokban hasonló jelen esetben, bár ő általában a könnyedebb ruhákat szereti, most inkább csak az érkezés miatt öltözött ki ennyire. Az illatot pedig jól érzi Jas, anyja kent rá valami parfűmöt még induláskor, amit szinte vattacukor szagot kölcsönöz neki, bár ennek annyira nem örül. Fel húzza a lábát törökülésbe, miközben jól eligazgatja a szoknyát, talán kicsit hosszabb ideig is pepecsel, mint arra szükség lenne, de valamit muszáj kezdenie magával. Aztán amikor hasonmása újra megszólal felnéz és figyelmesen hallgatja a szavait.* -Én is...azt mondják nagyon sok mindenben hasonlítok anyura, csak a szemem színe nem az övé, azt mondta mindig, hogy a szemem teljesen olyan, mint apué. Az anyukám Patricia Celentano, és apukám valami messzi földi keleti háborúban veszítette életét, még amikor nagyon kicsi voltam. Nem is emlékszem rá, és kép sincs róla. Anya mindig azt mondta, hogy rossz lenne neki visszaemlékezni. *Kicsit félre fordítja a fejét, mint a kutya, amikor érdeklődve néz, és erősen gondolkozik. Hát igen, anyukájának szép erős barna szeme van, mint sok olasznak, ez illik a sötét haj és a napbarnított bőr mellé. De az övé mindig is inkább zöldes volt, nem olyan sötét.* -A te...apukádnak milyen szinű a szeme? *Teszi fel a kérdést, ami még egyelőre számára is furcsán hat. A hasonmásnak apukája van, neki pedig anyukája, akiből ő is sokat örökölt, és Jasimn is a saját anyjától, aki meghalt...ez túl komplikált. Számított rá, hogy az új iskola kezdése bonyodalmas lesz, sok új diákot megismerni, meg effélék, de azért ilyesmire korántsem gondolt volna.*

Hozzászólások száma : 34 Kaszt :

*Hát eddig is kétkedve fogadta magát a helyzetet, de nem igazán szívleli, ha még rá is pirítanak, holott ő is járatja az agyát. Nem teszi szóvá a dolgot, végülis nem akkora dolog, hogy veszekedni kelljen érte. Tippelni nincs kedve, ezért a logikus következtetést vonja le.* Tehát... neked van egy anyud, nekem egy apum. Mindkettőnknek azt mondták a másik szülőjéről, hogy meghalt. Hm... ez így eléggé Két Lottis, nem gondolod? *Picit elneveti magát.* Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy bevett szokás az ikreket szétosztani egy esetleges válásnál. *tovább hallgatja a másik lányt, aztán óvatosan megrázza a fejét* Hát én nem tudom, hogy hogy hívták anyud, apu sosem beszélt róla, de apunak tényleg zöldesbarna a szeme. Akkor ez azt jelenti, hogy testvérek vagyunk? De miért más a nevünk? Ennyire nem akarták, hogy tartsuk a kapcsolatot? *Nagy hirtelenjében nem is tudja, hogy hogyan reagáljon a helyzetre. Felhívja apját? Vagy gyorsan az anyukájával akarjon beszélni? Az biztos, hogy nem akar helyetcserélni itt ezzel a leányzóval, de fejében kavarognak a gondolatok. Megölelje Sezenne-t? De mégiscsak egy idegen, olyan furcsa lenne elsőre? Tördeli a kezét, még mindig kételkedik picit, amolyan Scully-s arckifejezéssel néz ki a fejéből, hol a lányt nézi, hol a macskát, hol pedig a kutyust. Mint amikor Poirot készül bejelenteni, hogy a gyanusítottjai közül ki ölte meg a gazdag nagybácsit. Na de most mi legyen?*

Diák Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*A másik lány következtetéseire csak értetlenkedve rázza meg a fejét.* -De ez a valóság, vagy mi, ide elevenedett egy könyv? Rém fura, mit ne mondjak. *Simizi meg megint a collie-t kicsit, az azért jót tesz az ember kedélyállapotának.* -Bevett szokás lenne elszakítani két testvért? Ez akkor is...annyira... *Nem tudja hogyan fejezze ki magát, mert ha a szülei ilyet tettek...biztosan jó okuk volt rá, de mégis csak kegyetlen dolog velük szemben. Testvérek lennének, de nem is ismerik egymást, és soha nem találkoztak, vagy beszéltek. Tehát innen a szeme színe, ez már egyre inkább azt mutatja, hogy mégis csak testvérek, és az apja...egy arab fickó, aki tényleg keleti, de nem halt meg semmiféle háborúban. Észreveszi, hogy feláll a karjain a szőr, és nem az hűvös szellő az oka, hanem ezek a tények, a zavaros információk. Hasonló kérdések kavarognak a fejében, hogy mit is tegyen most. Ott a tükörképe, de nem érzi, hogy közel állna hozzá, hiszen vérrokonok, de soha nem ismerték egymást, milyen lehet a másik fele? Olyan, mint ő, vagy egész más? Az anyja miért titkolta ezt az egészet, és egyáltalán milyen nyomós okuk lehetett a szüleiknek, hogy elválasztották őket egymástól? Biztosan mindenre van megfelelő magyarázat, de egyelőre ez így túlontúl furcsa. Hasonlóképpen tanácstalanul mered maga elő, mint újdonsült ikertestvére, nézegeti a fűszálakat, hogy elterelje az gondolatait.* -Ennek utána kell járnunk, de persze itt még telefon sincs. Írok anyunak, ez annyira furcsa. Egyáltalán hogy tehették ezt? *Lehajtja a fejét, és tovább fixírozza a földet. Az anyja világ életében jót akart neki, jó volt hozzá, és most mégis az derül ki róla, hogy elszaktítta a testvérétől? Az rendben van, hogy nem tudtákm melyiküknél helyezzék el őket, de legalább megmondhatták volna nekik az igazat a másikról. Ez így annyira nem fer.*

Hozzászólások száma : 34 Kaszt :

Hát nem tudom, de ha már így alakult, akkor örüljünk neki szerintem. Én nehezen szoktam elhinni bármit is, de ha már a saját szememmel látom, akkor nincs mese. *Bizonygatja magának és a testvérének egyaránt. Odalép Sezanne-hoz, megöleli, és ad neki két puszit. Picit még a karjaiban tartja, aztán eltolja magától.* Sosem gondoltam volna,hogy valahol lehet egy testvérem. Olyan jól elvoltunk apuval, hogy fel sem merült ez a dolog, de most mégis nagyon örülök. Kiváncsi vagyok, hogy a szüleink mit fognak szólni, hogy már tudjuk. Vagy lehet, hogy szándékosan irattak ide minket, hogy most szerezzünk tudomást a dologról? *Vonja fel a szemöldökét. Ő sem tudja, hogy vajon hogy lehetne ennek utánajárni, de mivel nincs telefon, marad a levél, vagy pedig bemenni az egyik nagyvárosba telefonálni, de végül mégsem ez köti most le a gondolatait. Az ölébe veszi a macskáját, és átnyújtja Sezenne-nak.* Tessék, ő itt Maise, törzskönyvezett perzsamacs, ismerkedj meg vele. Annyi mindenre kiváncsi vagyok, de van még időnk. Szerintem keressünk egy szobát, pakoljunk ki, aztán kezdődhet az ismerkedési délután. Rendben? *Kérdezi hugát (vagy nővérét?) kipirult arccal. Aztán kézbe veszi a csomagjait, majd remélhetőleg együtt elindulnak a kúria felfedezésére.*

Diák Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

-Igen, végeredményében igazad van. Itt túlzottan sok lehetőség tényleg nincsen, mert ahhoz túlságosan sok az egybeesés, hogy valami más magyarázat lehessen. *Bólogat. Végülis igen, nem lehetnek véletlen hasonmások, ahhoz ez túl erőteljes egyezés, sőt a szüleik ügye is erősen erre mutat rá. Finoman visszaöleli Jasmine-t, és viszonozza a két puszit. Azért akárhogy is, de furcsa lesz ezt az egészet megszokni, de ki tudja, lehet hogy hamar megkedvelik egymást, és minden jó lesz. Az már biztos, hogy remélhetőleg egy barátra talált az iskolában.* -Én sem, mi is teljesen jól meg voltunk, még az sem merült fel anyuban sosem, hogy új férjet keres magának. Kérdeztem is néha, de sosem válaszolt, hogy miért nem keresett magának más apu halála...azaz ugye nem halt, szóval utána. De ezt valahogy nem hiszem, akkor miért nem mondták meg, hogy ez van, és miért csinálták volna így? Szerintem nem is tartják a kapcsolatot egymással. *Vonja meg a vállát nemtörődöm módon, ami persze nem igaz, nagyon is piszkálja a dolog. A cicus fejét megsimizi, elég barátságosnak tűnik.* -Ő meg Caesar, de ugye ez már kiderült. Nagyon barátságos, általában a macskákkal is, csak mindent szeret jól megszaglászni. *Aztán újra bólint és megragadja a gurulós bőröndöt.* -Akkor keressünk egy szobát. Gyere Caesar! *Ütögeti meg kicsit a combját, hogy ösztökélje indulásra a kutyust, majd szépen húzva maga után a bőröndöt indulnak el a bejárat felé.* -Ez tartalmas beszélgetés lesz, abban biztos vagyok, 17 évnyi elmaradást kell bepótolni és apuról sem tudok semmit. *Mosolyodik el, majd hát irány az emelet.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Új hely ez a számára, ahová a mai nap megérkezett. A szülei azt akarták, hogy itt tanulja meg mindazt, amire szüksége lehet, így hát nem volt más választása, mint engedelmeskedni akaratuknak. Megérkezik hát az udvarra, ahol most nem lát senkit semerre és ez kissé elszomorítja. * ~ Azért csak nem tévedek el... ~ *szemei végigmérik a nagy épületet, majd kissé elhúzza száját. * ~ Na jó, lehet, hogy még is. Ez nagyobb, mint gondoltam. ~ *fut át egy kósza gondolat az agyán, majd megigazítja vállán lévő, fekete sporttáskáját és kissé megszaporázza lépteit, hogy mihamarabb az ajtóhoz érjen. Már kezd hűvös lenni, hiszen közeleg az este, így a hűvös szél néha-néha belekapdos vöröses-barna tincseibe. Azokat a leányzó csak egy könnyed mozdulattal a helyükre parancsolja és végül ismét feltekint az épületre. A bagoly leszáll a vállára, de nem szól semmit, csupán csak ő is végigméri ezt a helyet, majd pár pillanat múlva már ismét a levegőben van. És hogy mit visel a mai napon Lilith? Egy fekete hosszú nadrágot, hófehér sportcipővel és felül pedig egy bordó színű blúzt, melyen fekete kabátja pihen. Félig elegáns, félig pedig sportos. Furcsa stílusa van, na de őt így kell elfogadni és szeretni is. Most már egyre közelebb jár az ajtóhoz, amely mögött ott található második otthona, legalábbis hogy ha minden jól megy, akkor talán az lesz.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 04, 2010 6:58 pm

* Egy árny jelenik meg a sötét udvaron. Nem félelmetes és nem is bántásra készülő árny közelít a kapu felé szapora léptekkel. Közelebbről megszemlélve látszik, hogy egy kedves barna hajú fiúcska az. A szél sűrűn belekap bozontos hajába így kicsit kócosnak tűnik ahogy barna fürtyei össze-vissza kavarognak. Ruházatát egy fekete nadrág egy kék színű ing és egy fekete ezüst színű talár képzi mely a szélben lobog a fiú után. Nem más az mint Pierre. Kintlétének okát, pedig egy új allidonos diák képzi. Egy fiatal lány érkezett hozzájuk kinek fogadására sietett le az allidon főprefektusa. Pierre szemével hamar meg is pillantja lányt és mosolyogva siet hozzá.
- Szép estét. Ha nem tévedek Lilith Draver-hez van szerencsém. Üdvözöllek. Én Pierre Bontavier vagyok allidonos főprefektus. Üdvözöllek a Nezabarban! * Mondja mosolyogva a lánynak majd a bemutatkozás után kicsit meghajlik. A táskája felé nyúlik majd kedvesen kérdezi.
- Szabad lesz? * És ha a lány átadja a táskátő kezdi el cipelni. Az ajtó felé kíséri miközben kedves hangon beszélgetést kezdeményez.
- Most felkísérlek a várószobába amíg az összes adminisztráció el nem készül ott tudsz aludni, ha minden rendben lesz pár napon belül átkírlek a szobádba. Kellemesen telt az utazás? * Teszi fel a kérdést miközben ajtót nyit és a lépcsőn felfelé tereli a lányt. A várószobához sietnek.

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Elég jó tempóban halad a kapu felé, de még nem ér oda, viszont ekkor veszi észre, hogy a távolban közelít felé valaki. Alakja kissé sötét, hiszen már késő este van, nem csak szürkület, de a lány megáll, hát ha egy kis segítségre lel benne. Barna szemei egyre könnyebben veszik ki a közeledő fiú teljes testét és arcát, majd pedig már ott is terem előtte a segítség.* - Üdv. *fejét kissé oldalra dönti, ahogy a fiút figyeli, majd meghallja saját nevét és csak lassan, de jól láthatóan bólint is.* - Igen, én lennék és akkor nagyon örvendek Pierre. *mondja dallamosan csengő hangján, majd látja a meghajolást, de ő maga jobb kezét nyújtja ki a fiú felé, remélve, hogy megtörténhet egy kézfogás. Lehet, hogy itt ez nem szokás, de ő is szeretné köszönteni a másikat és talán ezért is teszi most ezt. Ahogy viszont a táskája felé nyúl a fiú, szemein látszik, hogy elcsodálkozik a dolgon, hiszen ez a kedves és egyben udvarias gesztus nagyon is meglepi, de lassan átnyújtja a másiknak.* - Csak óvatosan, vannak benne törékeny dolgok is és köszönöm a segítséged. *arcán még mindig ott marad az a kedves és bájos kis mosoly, de azért úgy érezte, hogy a figyelmeztetés se fog megártani. Ez után viszont megindulnak ismét az ajtó irányába és amikor Pierre ajtót nyit neki, besétál előtte és pár lépés után megáll, hogy körbenézhessen.* - Otthonosnak látszik. *mondja mosolyogva, majd a fiúra tekint és lassan bólogatni kezd.* - Igen-igen, kellemesen telt, bár régen utaztam már ennyit. *magyarázza és e közben tudatosítja magában, hogy most hova is fog kerülni. Egy ideiglenes szobába, tehát jobb lesz nem kipakolni. Időközben megindul a lépcsők felé és szaporán kezdi szedni lábait, hogy ne maradjon le a fiútól.* - Mesélsz egy kicsit az iskoláról, a tanórákról és a tanárokról? *szemei ismét a fiút veszik célkeresztbe és kíváncsian megcsillannak, miközben most már egyre feljebb vannak.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 05, 2010 1:26 pm

*Délután van, szokványos tavaszi délután. Az eső kb nagyon közel jár, ugyanis meglehetősem be van borulva, de olyan kis lightos, nyugodt a mindenség, így egy allidonos srác bukkan fel a kúria bejárata előtt, majd előrelépdel, sőt, még a lépcsőn is lemerészekdik néhány fokkal, majd leül rá. Na, de nézzük is meg közelebbről a fiút, ugyanis nemrég érkezett csak a Nezabarba és minden tök új neki. Max egy viszonylag átlagos külsejű gyerek, nincs rajta semmi extra, esetleg a sugárzó tekintete, mert igen optimista kis vigyori fiúról van szó. Általában mosolyogva látod, merthát na, jobb, mintha bőgne egész nap, vagy bosszúvágyban forrongana, esetleg szkeptikus fapofával nézne mindent. Tehát Max egy jófej diáksrác, aki, hoyg miért van itt, azt nem nagyon tudja, viszont tagadhatatlanul illik az Allidonra. Mondjuk a jellem az nem olyan hú, de sok minden, hisz más szakokon is vannak vidám természetű emberkék, ahogy allidonon is vannak sötét bunkó típusú fiatalok. Igazából kicsit unatkozik, valamilyen társaságra vágyik, csak az a baj, hogy nem nagyon ismer még senkit és így azért nem olyan könnyű. Mindegy, egy ideig kibírja itt üldögélve, de ha nem jön mondjuk 7 perc 23 másodpercen belül valaki, akkor feladja és tényleg keres valakit.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 05, 2010 1:40 pm

*Valahogy a négy fal közt eltöltött idő teljesen kimerítette. Rosszabb mintha egész nap órán kellene ülnie. Napfényre és társaságra szomjazik. Ezért belebújt egy kényelmes fekete felsőbe, farmerbe és tornacibőbe, majd fogta magát és elindul kifelé a friss levegőre. Ahogy kilépett az ajtón, megcsapta a lágy szellő, a fű illata, mintha visszaköltözött volna belé az élet. Megszaporázva lépteit az udvar felé indul. Hallkan dúdolászva nézelödött, szívta magába a természet frissitő mivoltát. Nem is gondolná az ember, mennyire le tud hangolodni, ha egyfolytában csak benn ül és vegetál. Sóhajtott egyet, és társaág után nézett. Jól esne valakiel beszélni, de nem jó ötlet ha ezt saját magával tenné. Rövid uton újabb szobába kerülne, de hogy onnan nem negednék ki egyhamar az is biztos. Megállt és várt Maga se tudta mire, de várt. aztán feltünt nem is olyan messze egy magányos alak. Talán ő is vár valakire, de addig se unatkozik. Elindul a fiú felé, majd megállt, és finoman megkocogtatta a vállát.*
-Szia...nem zavarok?

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 05, 2010 1:47 pm

*Max, miközben a kúria előtti lépcsősoron üldögél, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy egy hátulról támadó valaki megkocogtatja. Felkapja fejét és válla fölött hátranéz.*
-Ha a semmittevést meg lehet zavarni, akkor zavarsz, de amúgy nem. *Mondja a fiú derüs hangon.*
-Kérlek foglalj helyet az irodámban. Nagyon egyedien van berendezve, nem?! *Mutat a fiú a lépcsőkra és mintegy megkéri Victoriát, hogy ő is üljön le egy lépcsőfokra. Ha most a kúriában tűz ütne ki és mindenki hirtelen elfelejtene varázsolni és szaladnának kifelé az épületből, sorba felbuknának bennük. Tök jó.*
-Amúgy Max Arden vagyok. *Mutatkozik be egyszerűen a fiú. Örül, hogy végre társasága akadt. Biztosan lesz majd még több is.*
-Mit gondolsz, mikor kezd el esni az eső? *Tesz fel váratlanul egy kérdést, ahogy a burús égre pillant. Hát igen, a végrelen egyszerűség jellemzi Maxet és elvan a maga kis világában, amit nem tud olyan nagy dolog bepiszkítani, mint hatalmas ideológiák, világmegváltó tervek, vérbosszú... vagy efféle érdekes nyalánkság az emberi elméből. Ő csak szimplán, egyszerűen élni szeret.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar