Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:36 pm

*Nem indul ő ám el sehova, igyekszik figyelni a többieket, Nikorinát, Laurát, Timothy-t, hiszen aggódik értük, ráadásul nem óhajt egyedül maradni. Mikor jön a villámszerű becsapódás, majd erőlökés, akkor erőteljesen hátraesik, de mivel az udvaron vannak, és eléggé ügyes akrobata mondhatni, ezért az esésből átpördül, és talpra érkezik, illetve guggolásba, igyekezve megtartani magát, hogy még így, a stílusos hátra lemenő hídból átlendülés után ne dőljön el, mint egy zsák krumpli. Azonnal talpra áll, felméri, hogy ki hogy van, majd a kegyenc felé lép, hallgatja a szavait, nem támad... *
- Jack... *Suttogja halkan, és valószínűleg a fél társaságban a fiú neve motoszkál. Körbeforog, keresve a fekete hajú naxeldires fiút, de sehol nem látja. Elönti az aggodalom, de igyekszik nyugalmat erőltetni magára, hiszen ezt kérte tőle, hogy maradjon, legyen itt... Sóhajt, de megszólalni nem mer, nem olyan bátor, hogy egy ilyen mágussal szembe szálljon.*
- Nem... Nem. *Mondja egyszerűen, kicsit megrázva a fejét, és félve néz körbe. Van talán aki átállna?*

Vendég

*Ari szavaira elmosolyodik, majd bólint. Hát igen... Ari érzi, ő már tudja. Már tél óta tudja... bár akkor még abban reménykedett, hogy hárman maradnak. De régen volt már az, és rengeteg minden változott. A villanásra csak kicsit kapja félre a fejét, majd vissza is néz a hírnökre, a követre, kihúzva magát, rezzenéstelen arccal. A szövegre felszalad a szemöldöke.* - Erőteljesen klisés szöveg. *Jegyzi meg halkan, Arinak, de tekintetét egy pillanatra se veszi le a hírnökről, és Lilith is minden idegszálával a mágust figyeli. Nem, nem áll át... meglenne az oka, a szíve is oda húzza, az esze is azt súgja, a túlélési ösztöne, hogy álljon át... de köti egy ígéret, hát marad ott, mozdulatlanul, Ariana mellett. Jana közelít a hírnök felé, mire Chris arrafelé néz, kifürkészhetetlen arccal... egyszerre figyelik mostmár a hírnököt, és Janát. Hogy meglepi ez? Hazudna, ha azt mondaná, hogy igen. Talán ha nem lenne mindez, akkor ő is előrelépne, feltéve ezt a kérdést. De most jelenleg a helyzete egyértelmű: bármit is kínálnak, ő nem megy. Nem mehet. Jacket már nem is keresi a tekintetével, ahogy Rosetta teszi... egyszerűen nem látja értelmét.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:36 pm

*Eddig sem volt teljesen jó lelkiállapotban, és most még ez is... Tökéletes. Csak azt kellene tudnia, mi az az EZ. Valami rossz, azt érzi legbelül - vagy ez még a délutáni adag maradéka? Az is könnyen meglehet... Ekkor viszont valami villanás látszik, és egy csuklyás alak jelenik meg. Cseppet sem tűnik kedvesnek és barátságosnak, aki délutánonként csokfagyizik a haverokkal, este meg a VB-t nézi... (Hogy hogy jön ide a VB? Jó kérdés. Annak az alaknak valószínűleg TV-je sincs...)*
- Nem pusztítanak el mindnyájunkat? *Suttogja maga elé.* - Ez igazán kedves, köszönjünk. *Mondja már valamivel hangosabban, és ő maga sem tudja, miért ejtette ki a száján ezeket a szavakat. Ismételt apróra húzza magát, csak úgy, mint a délelőtt... De inkább kerülne vissza abba a helyzetbe, mint hogy itt maradjon. Pusztulni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:37 pm

[Rosetta, Laura, Tim]

-Mi ez az egész...? Csak... csak nem?! *Kezd leesni neki a tantusz.... ő, mivel két éven át meghúzta magát mindig a Kúriában, amikor jöttek a Kegyencek, ő sokkal tudatlanabb, később esik le neki, hogy kik jönnek, később, mint azoknak, akik már több csatát láttak... Elsápad, remegni kezd a keze, úgy tűnik, eléggé pánikba esett.*
-És még azt mondta apám és marta, hogy itt biztonságosabb...! *Dohog magában, de Gradan rögtön is csitítja gondolatban.* ~Ezt még ők se tudhatták előre...~ *A macska daimon meglehetősen idegesen pislog körbe, de úgy tűnik, mindenki ideges. Aztán hatalmas, zöld villanás. Nikorina önkéntelenül is felsikolt, a lökéstől megtántorodik, elesik. A földön gyorsan átfordul, mert a hátára esett, és valamennyire feltámaszkodik, jobb kezével szinte görcsösen markolja a pálcáját... Hallgatja a mágus szavait, arcát düh önti el.* ~Soha, soha, soha! Nem vagyok olyan gyáva féreg! De azért szeretnél még élni, igaz? Ha igen, akkor nem mondd ki ezt hangosan.~ *Inti őt idegesen Gradan, mert Nikorina csak gondolatban mondja ki a tiltakozását.*
-Úgy tűnik, benne vagyunk a kakaószószban... *Mondja, miközben feltérdel, és egyenesen Rosettára néz, hiszen hozzá beszél.*

Vendég

*Rose éppen nem figyelt oda, amikor valami becsapódott az udvar közepére. Csak annyit fogott ebből fel, hogy szépen hátra repült, majd amikor feltápászkodott, egy csuklyás alakot pillantott meg, aki beszélt hozzájuk. Vagy átállnak, vagy meghalnak. Egyik sem volt neki szimpatikus, inkáb valami közepesben reménykedett. De nem tett egyenlőre még semmit sem. Körbe nézett, hogy mások mit csinálnak, és hogy reagálnak. Nem szeretett első lenni. Amint látta, hogy mások is hezitálnak, inkább magában is visszavonulót fújt, és átgondolta a helyzetét. Most semmilyen varázslat nem segíthetne rajtuk, akármit is tenne. Ha támadna, lehet, hogy előbb halna bele, minthogy bármit is tegyen. Tehát csak állt tétlenül, és szótlanul, és gondolkodott.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:37 pm

//És NJK.//

Vendég

[Martin,KM]
*Minden van már itt, ami a kellő csatahangulatot megteremtheti. Félhomály, erős szél, meg minden más. Egyszercsak egy zöld fénycsóva csapódik be, amiről Deynek fogalma nincsen, hogy mi is lehet az, az viszont biztos, hogy erős, hisz jó hangja is van, és Deyt is ledönti a lábáról, így szegény el is esik. Persze utána feláll, és türelmetlenül várja, hogy mi történik. A villanás mögött egy köpenyes, sötét arcú mágus jelenik meg, aki, mint ezt már Dey várta is, az átállásra buzdítja őket.*
-Hát, azt ugyan várhatja, hogy én átálljak. *mondja, de nem valószínű, hogy ezt az illető hallja is, mivel csak halkan megjegyezte. Az viszont elég egyértelmű jelzés lehet számára, hogy egy tapodtat se mozdul, és egyik kezével a varázspálcáját szorongatja, másik kezét meg a kardjának a markolatán tartja, készen arra, hogy ha rájuk támadna az ürge, védhesse magát.
A legváratlanabb pillanatban egy diák hozzászól, akit ő még eddig észre se vett.*
-Hát, amint láthatod, harcolni fogunk a kegyencekkel. *válaszol röviden és tömören, most nics sok kedve cseverészni.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:38 pm

[Laura, Niko, Rose]

*Ballag előre a többiekkel a mocsár felé, cseverészik szaktársaival mindenféle okos és nemokos dolgokról, majd találkoznak a varázslóbotos mágussal. Ugyebár nincs gömb a botján, de az valószínű hogy nem unikornisidézésekkel és szivárványokkal harcol, azért az szép lenne... valami sötét mágia, esetleg valami kevésbé népszerű dolog. Mikor a férfi befejezi a monológot és elhallgat, körbepillant a diákokon. Úgy tűnik, mindenki beszélget valakivel.* - Na akkor mi legyen? Mi lehet a nehéz út? *Egyenlőre még nem válaszol, de valószínűleg azért a többiek is a nehezebb utat preferálják, mivel a másik választási lehetőség elég sötét... átállás... hm... nem is hangzik olyan rosszul, mint amilyennek az ember azt gondolná. Bár a mesékben mindig a jó győz, a nezabar vezető tanárait, szakvezetőit sem nevezhetjük "főleg" jónak, tehát kétesélyes a dolog. Lehet, hogy ezek az emberek a nagy urukkal majd egyszer átveszik a hatalmat, lehet, hogy nem. Mindenesetre megrázza a fejét, majd megszólal, úgy, hogy a közelében lévők hallják.* - Nos, nehezebb út? *Marad az iskola mellett, talán ha sötétebb beállítottságú lenne akkor átállna, de egyenlőre a napocskát jobban szereti mint a sötétséget. Lehet, hogy rosszul dönt, de ez tűnik izgalmasabb útnak, meghát most az az egy férfi a rengeteg diák ellen... meghát a nagyúr bácsi.*

Vendég

*A lány csak némán figyeli az eseményeket. Amikor becsapódika zöld fény, akkor csak szépen a hátára esik. felszisszen, majd megpróbál felállni, amikor sikerül neki csak körbenéz. Szemében valami fura fény csillan meg. Amikor meghallja a hangokat először fel sem fogja csak áll és néz. Egy pillanatra leforog előtte az eddigi élete. A szemeit is lehunyja a csuklya alól csupán egy zöld szempár látszódik. A kegyenc( user legalábbis úgy vette le), szavait mélyen elraktározza a memóriájában. Nem most nem tudja felfogni őket. Ám, amikor meghallja a választási lehetőséget csak megrázza a fejét. A fossza viszont rögtön felcsapja a farkát és a lányra pillant. Annak pofáján egy gonosz vicsor jelenik meg.* [i/]~Állj át...Jobban jársz!~[/i]* vágja rá rögtön az állat, mire a lány csak megrázza a fejét.* ~ Nem..ott vannak a barátaim..~*vág vissza a lány, de csak megremeg, amikor a fossza újra megszólal.* e]]~Milyen barátok? Egy barátod sincsen..Csak én vagyok neked..Senkid sincs Susan...Mire vársz több bizonyítékra? Állj át...Csak lépj előre és állj át..~*[/i]*csábítja a daimon a gazdáját, de az teljesen le van sokkolva, mintha itt sem lenne...Semmit nem érzékel csak áll, mint egy szobor. Kiváncsi, hogy ki az aki először lép át.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:39 pm

//Liz//

* Pierre a hirtelen becsapódásnál elengedi Liz kezét. A lányra tekint lopva és a fülébe súgja.
- Maradj velem...kérlek. * Nem feltétlenül arra gondol, hogy a harcban is fogja a kezét, Liz bizonyára tudja mire gondol. A lökéshullámtól hátrébb kell mozdulnia pár lépést, de sikerül megtartania az egyensúlyát. Az alakot figyeli. Pálcájához nyúl megszorítja, de nem veszi elő. nem támad. Hallgatja a hirnököt. De nem mozdul. Ő az iskolát védi hiszen ez a második otthona. Nem áll át természetesen. Lizre pillant. reméli, hogy a lány sem futamodik meg és mellette marad.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:39 pm

*Ariana még hozzászól egyszer, amire bólint.*~Az, de nem sokra megyek vele..A jövő szálait így sem tudom fürkészni...~*gondolkodik el, de ekkor váratlan lökéshullám érkezik, nagyobb mint eddig, meg ugye a zöld fény, mire a lány hanyatt esik, felkészületlenül. Majd föl is tápászkodik, miközben hallgatja a férfit. Meg sem mozdul, csak feláll, lopva körbetekint, elindul e valaki. Ő maga egyenlőre nem tesz semmit, csak figyeli a férfi esetleges reakcióit. Agya pörög, gondolkozik, hogyan sikerülhetne, az, aminek kell..Tervet sző az agyában, de egyenlőre nem mozdul. Senki sincs nagyon körülötte, így egyenlőre egyedül van, érzékeit megfeszítve, figyel, minden külsőleg bejöhető dologra. Daimónját pedig kéri, hogy tekintsen olyan messze, amilyenre csak tud, nem közeledik e esetleg még valaki. Eléggé elkerekedik a szeme, mikor Jana elindul, és kérdez a hírnöktől, de magában teljesen érthetőnek tartja a lehetőségek megismerését. Átállna, semmi nem köti ehhez az oldalhoz. És talán ez lenne az életben maradás kulcsa, de egyenlőre nem tesz semmit, csak lereszti a pálcát.**

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:40 pm

[Belnis]
*Emil rákacsint a lányra, amit valószínüleg nem lát már a félhomály miatt. Ekkor azért már Emilnek is lehervad az arcáról a mosoly. Egyáltalán nem fél, talán inkább szorong egy cseppet.

Aztán hirtelen a földön találja magát. Teljesen véletlenül épp félig ráesik Belnisre. Egy pillanatra visszarázódik a csajozós állapotára és bevillannak pajzán gondolatok, amiket most csinálhatna a lánnyal, de a megjelenő alak hangja hidegzuhanyként visszarántja a valóságba.
Hallott már ezekről a drámákról, amik az ideérkezése előtt voltak, no meg tavaly a nagy támadások. Nem volt túl kellemes, de számíthattak rá, hogy eljön ennek is az ideje.
Mint mondottam volt, Emil nem a sziklaszilárd jelleme és eltökéltsége miatt van a Belsirionon. Inkább kalandvágyása és kiváncsisága miatt és hát egy vadászpalántát mi érdekelhetne jobban, mint az ellenséges tábor? Ennél jobb alkalom sosem lesz... de egyelőre a szlovén fiú is csendben kivár. Ekkor veszi észre azt a botor, búskomor naxeldires lányt, Janát. Sosem volt szimpatikus neki ez a nagy ridegség, de érdeklődve figyeli mit is akar Báthoryék pici lánya.*

Vendég

Figyeli, ahogy páran megindulnak a mocsár felé, ám ő nem moszdul. Dehogy teszi! Jó ott nekio ahol van, az udvar szélén a padoknál. Majd ahogy egy zöld valami csapódik az udvar közepébe, és félrelökődne-taszítódnak a többiek közül sokan, elé nagy nyekkenésel csapódik a falnak a lány. Bátort freskóvá keni ugyanaza széllökés, és mint egy használt szőnyeg csúsznak a földik. Aztán amikor a vakító lövéstől látni képes, egy varázslót lát a sziromszerűen szétnyílt diáksereg közepén. Ekkor szídja kicsit magát, de nem sokáig, hogy a napszemüveget minek is nem hagyta fent. Aztán a fura varázsló, aki nem tűnik gyengének, felajánlja, hogy vagy kínok között halljon, vagy csatlakozzon, és komolyan elgondolkodik! Hogy miről is, a halálról. Milyen élmény is lenne már kínok között halni végre! Végre! ... De nem mozdul, és meg sem szólal. Csak halkan és lassan kiveszi a pálcatartójából a pálcáját, és kézügyében tartja, hátha szükség lesz rá. A kérdést egyébként is csak költőinek tekinti rá nézve. Hiszen nem egyenrangú felek, tehát ha nem áll be a pasi mögé, akkor egyértelmű a válasza. Minek is nyitná ki a száját. Az amúgy is nyitva. Ugyanis a becsapódás után alig kapott levegőt. Így most csak feláll, lábra áll, és figyel. Bátor ugyan így tesz mellette. És látja hogy a kis szőrmók kész mellette a harcra. Eldőlt minden. Marad.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:41 pm

* Mivel a többiek is elindultak ő is a mocsár felé irányította lépteit. Ahogyan egyre közelednek, egy hatalmas széllökés tántorítja meg őket. A szőke hajú allidonos most már biztos benne hogy ez nem természetes vihar. Megpróbál tovább lépdelni, de egy zöld villanás, mely akár halálos átok is lehetne becsapódik az udvar közepére és hatalmas robbanást okoz. A fiú csak a lélekjelenlétének köszönhetően nem esik el. De jócskán hátratántorodik, s meg is csúszik. Ennek ellenére talpon sikerül maradnia. A villnás egy rövid ideig elvakította, s ez felidézte első varázslata emlékét. Melyben egy ártatlan kutyát pusztított el egyetlen villámal mikor az rá támadt. Persze ösztönös varázslat volt. Nem révedezhet sokáig a múlton ugyanis egy hideg hang szólítja meg őket. A fiú felkapja a fejét.*
- Hát ismét folytatódik. *suttogja magának halkan. Hallott már az elmúlt évek történéseiről mikor az iskolát akarták elfoglalni, s más iskolába mentek mentőakcióra, de ő egyiken sem volt jelen. Most már van személyes tapasztalata is a gonoszról. A szőke felszegi a fejét, majd gúnyosan elvigyorodik. Társait elnézve bátran kijelentheti, hogy ők bizony nem fognak áttérni a sötét oldalra. Ha kell az iskola védelmében fognak meghalni. Ám nem szólal meg. Tudja, hogy társai úgy is megteszik helyette is. Inkább az idegen alak mögé tekint, még több ellenséget keresve pillantásaival. Bár kétséges, hogy a félhomályban ellát e odáig.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:41 pm

~ Pár napja vagyok ebben az iskolában és máris mi történik?! Ez az én szerencsém! Átállni?! Kihez?! Itt is épp elég az ismeretlen...~*füstölög magában, de nem szólal meg, próbál észrevétlen maradni*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:42 pm

*Már eddig is itt volt, de eddig csendben állt. A ködben nem túl sokat lát, épp annyit, mint a többiek. Óvatosan Linahoz lépked. Nem szólal meg, csak áll mellette. A zöld robbanás meglepi. A lökéshullám feldönti. Néhány pillanatra a vakító fénytől semmit sem lát. Pálcáját a kezében szorongatja, miközben felkel. A hang hallatán a hátán végig fut a hideg. A csuhás kérdésére nem felel. Ő már saját magában eldöntötte, hogy a nehezebb utat választja. A fejében egy vékonyka hang megszólal, hogy válassza a könnyebb utat, de nem is figyel erre a hangra. Nem mond semmit. Nem akarja magára felhívni a figyelmet.*

//Bocsi a késésért :S//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:43 pm

*Martinnak semmi baja nem lett ebben a "lökőhullámban" mivel ő ült,ezért csak kissé meglobogtatta a haját.*
~Átállni??~
*Fordult meg fél pillanatra a srác fejében.De az üzenettel mit sem törődve,odamegy egy fához,és nekitámaszkodik,de rajta tartja mindenkin a szemét,nehogy valami rossz dolog történjen.De csak az egyik szeme van a többieken.A másik szemével,a szeme sarkából figyeli azt a furcsa alakot,aki csak ilyen hírtelen "itt termet"...*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:44 pm

*Biztonságban érzi magát a fiú mellet, még akkor is, amikor elengedi a kezét. A fiún csak elmosolyodik.*
-Persze, hogy maradok. *Majd próbálja megtartani az egyensúlyát, ami nem teljesen sikerül, de végül a fiúban megkapaszkodik. A hírnököt csak hallgatja. ~Átállni? Minek? Ez a második otthonom. Soha.~ *Nyomatékosítja magában, majd a fiúra pillant és erőt merítve, bátran szembeáll a hírnökkel.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:44 pm

// Rose, Niko, Tim //

*Egyre inkább nem tetszik neki ez az egész, és Odron szavai zakatolnak a fejében, a figyelmeztetése... Egyszerűen olyan egyértelmű volt, de akkor nem jött rá. De most minden világossá válik számára. Hiszen a nyarakra kellett emlékeznie... A támadásokra... Arra, hogy ez lesz... És most itt is van. A lökésre nem esik el, mert kapaszkodott a fába, de Rose kicsúszik a kezéből. Szerencsére a lány nem esik el, hanem szépen kigurulja, és talpra érkezik. A névre elakad a lélegzete, hiszen pont ugyanezen járt a feje. És Rosettával együtt keresni kezdi a fiút, aki sehol nincs. Végül elengedi a fát, és a kobold lányhoz rohan, miközben sűrűn néz Nikora, és Timothyra is. Majd a lányhoz hajol, kicsit átöleli, úgyis sötét van , nem látja senki... A fülébe suttog, és hallani, hogy már majdnem zokog.*
-Rose... Hol van Jack? Merre van Jack? Miért nincs itt? Hol van... Hol van... *Hangja lassan elhal, és elengedi a lányt, de keze reszket, és egyre szorosabban szorítja a pálcáját. Minden esetre most nagyon úgy néz ki, mint aki vívódik magában...*

Diák Hozzászólások száma : 181 Kaszt :

*Eleiente gondolkodik az ajánlaton, amit hall, de nem épp az iskola oldalára. Mikor Jana kilép, s bár még nem ismerő őt, de látja, hogy nem lenne egyedül, így hát Ő is előre sétál. Kezei a kimonójának zsebeiben, láthatóan nincs jelenleg támadó szándéka.* -A kérdés jogos. Mi a szolgálatért a jutalom? *Talán meglepő lehet azok számára, akik ismerik Kyo-t, hogy csak így kimegy és Őt is érdekli az átpártolás jutalma lényegében. Fél szemmel Janára tekint, s mivel még csak nem is hallott róla, nem tudja, hogy mit gondoljon: vajon komolyan is gondolja, hogy Ő is átállna? Ez csak idővel derülhet ki. Mindenesetre Kyo egyelőre több lépésnyi távolságra van Janától.

Vendég

[KM]
~Ó, még választhatunk is? Milyen nagylelkű.~ *A köd egyre sűrűbb, és egyre rosszabbul látnak a diákok, lassan azt hiszi, már támadnak is valahonnan, de nem, csak valami előkészült. Feszülten figyel mindent, ami a környéken történik, de a hatalmas fénycsóva őt is meglepi, a hatalmas lökés pedig egy oszlopnak tolja neki.* ~Még a látványeffektere is adnak, az igen.~ *Kicsit cinikus a hangja magában, kívül viszont hűvös, és nem akar semmit se mutatni. Az alak beszélni kezd, és amint végighallgatja az alak szövegét az orra alatt elneveti magát?* -Megadni magunkat? *Körös körül néz, talán már tanárnak is kellene itt lennie, de eddig csak diákokat lát. Az oszlopnak dőlve áll, és néz, megvár pár reakciót, figyeli a környéket. Mások úgy is hamar ki fognak csattani. Csak hátradől, és fejét lehajtva figyel , amíg valami ésszerűt, vagy többséget nem hall. Belül megvan az álláspontja, de ezt még nem szeretné kinyilvánítani. Eddig csak általános megmozdulások vannak, csak Jana megmozdulását látja értelmesnek.*
-Mi lesz ha átállunk? Kegyencképzés lesz az iskolában? Ha már ilyen kegyes az Ura akkor részleteket is elárulhatnak.

Vendég

Liliyának csak megrázza a fejét, mikor az bocsánatot kér, majd figyeli, ahogyan a mocsár felé indulók megtántorodnak. Ahogyan érkezik a lökéshullám, megtántorodik, és végül el is esik, de nem marad sokáig a földön. Gyorsan felpattan, és a csuhás alakot kezdi figyelni, elemezve a szavait. Megdermedve figyeli őt, majd körbenéz, hogy a többiek vajon mit tesznek. Ő nem érzi magát valami magabiztosnak, de aztán eszébe villan pár dolog.*~Az lenne a legjobb, ha egy igazán valamire való sötét mágus válna belőled, te ostoba kölyök~*hallja fejében apja hangját, és arcán dac fut át, meg egy kis undor, ahogyan a - feltételezhetően - férfire pillant. Ezennel eldöntetett: marad. Egyébként sincs sok veszteni valója az életén, senki sem fogja különösebben hiányolni, ha meghal.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:49 pm

*Megpilantja a sötét varázslót, és dobban a szive. Végighallgatja az ajánlatot, és mérlegre teszi a sorsát. Lelke mélyén a hideg, jeges ködszirt, ami a szive helyén rejlik, olyat sugal, hogy nem is lehet kérdéses a válasz. Pálca most nincs nála, egyszerűen előrelép, és bólint* Én elfogadom az úrnő erejét, és hatalmát. Nincs semmi ami idekössön. *Hátrapillant a többiekre.* Ez csak egy iskola. De ha meg akartok halni érte, akkor a ti bajotok. De ha egyszerre jöttök, akkor a barátaitok sem fognak elhullani. Én megyek. Aki marad, annak jóéjszakát. *Kimérten biccent, és átáll a sötét varázsló mellé. Kororan méregeti a társait.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 02, 2010 4:51 pm

*Mikor a hatalmas széllökés érkezik, hátra esik, mire Emil félig ráesik. A lány nagy hévvel kezdi lelökdösni magáról a fiút, aki nem igazán akarna leszállni róla. Végül felhagy a próbálgatásokkal, mikor megjelenik a kegyencek hírnöke.* ~Szóval, ettől volt az a nagy feszültség mindenkiben egész nap.~ *A hírnök szavára és ajánlatára meghökken és igen csak elgondolkodik.* ~Hát átállni nem igazán lenne kedvem, bár a halált se szeretném igazán még, de ha választani kell, akkor inkább a suli megvédése mellett döntök.~

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Végigtekint a diákokon, és egy pajkos mosoly suhan át az arcán. Néhányan felszólalnak, de a legtöbbje csak heiztál. A férfi kiköp oldalra, és, ahova köp, a fű egy kissé felgyullad, megpörkölődik, és elsorvad. Savas köpet.*
-Birkák. Tudtam, hogy ez lesz.. S hogy mit ajánl a Sötétség? *szemei kérdőn megvillannak, miközben még mindig szilárdan áll a lábán. Csodálkozik, hogy a diákok még nem támadtak. Ez is valami.*
-Hatalom, és élet. Mi több kellene még tehát? Elég, ha messzire elnéztek, vagy egy kicsit távolabb a birtok határaitól. Európa a Nagyúrnő lábai előtt hever, akik ellenálltak.. Hallott egyáltalán valaki is ellenállókról? *tárja szét a karját.* -Hát persze, hogy nem. Nincsenek. Már nincsenek.. *súgja, majd Ariadnéra téved a tekintete, és a szavaira elmosolyodik, majd röviden biccent felé, látva, hogy máris mellé áll.*
-Mindig is szerettem a határozott embereket. De, hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek, egy kis ízelítő abból, ami akkor vár rátok, hogyha véglegesen nemet mondotok. *szemei gyilkos fénnyel villannak meg, ahogyan dobbant egyet botjával, és a mocsár felől a sikolyok erősödnek, és úgy három dementor, és ugyanennyi lidérc, és két megtermett, medve szerű lény támad rá a diákokra, hatalmas lendülettel. A férfi érdeklődve figyeli, ahogyan a lények elrobognak mellette, és a diákoknak feszülnek. Hogy Ariadné, és azok, akik át akarnának állni, mit tesznek, az rájuk van bízva. Az férfi figyeli a diákokat, és látszik az arcán, hogy nem igen érdekli, mi lesz a lények sorsa, mintha csak afféle bemelegítés, gyakorlópálya lenne ez.
Ariana körül e közben a hangok megszűnnek, és teljesen máshol találja magát, gondolatban. Egykori szakvezetője, a jelenlegi igazgató szobáját látja maga előtt, és egy hosszú, lila villanást, majd arcokat. Egy kegyenc.. Jericho.. Jack.. A dementorok metsző sikolya szakítja ki a látomásból, még mielőtt teljesen felfoghatná az eseményeket, de érzi, hogy mennie kell.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar