Udvar

*Deyt ugyan nem nagyon érdekli a hatalom, ő csak azt akarja, hogy a barátai biztonságban legyenek, és hogy a második otthonát ne dúlják fel. Ezt pedig a kegyencek nem tudják megadni. Éppen ezért eszében sincs átállni, inkább felkészül arra, ami rá vár.
Hamarosan dementorok, lidércek és aranyos, szőrös macikák érkeznek, akiket a kegyenc bácsi hívott.Gyorsan gondol valami vidám dologra, ez pedig az a pillanat, amikor eljegyezték egymást Violette-tel. Az egyik dementorra szegezi a pálcáját, és miközben engedi, hogy az élmény átjárja, kimondja az ellenük ható varázsigét.*
-Expecto Patronum! *kiáltja, és ha sikerül, úgy egy hattyú alakú patrónus robban ki a pálcájából, és elkergeti a dementort.*

- Expecto Patronum! *Kiáltja magabiztosan, a tópartra, a grillpartira, a szakkörökre, s az otthonra gondolva, s ha a varázslat sikerült, a pálcájából előröppen patrónusa.* - Locomotor Mortis! *Kiáltja az egyik, közeledő medveszerű lényre szegezve pálcáját, majd Yanra néz, hogy ő mit tesz, de csak félszemmel, máskülönben a lényeket s a csatát figyeli...Ez így nem jó, nagyon nem. Átálljon? Hiszen másiok is megtették. De nem. Nem lehet! Hogy is juthatott ilyen eszébe? Hisz szereti az iskolát... Már lassan..ez az otthona! Itt vannak a barátai (jelenleg még elég kevés), s a helyek, amik oly fontossá kezdenek válni az életében.*

Locomotor Mortis: lábbilincselő átok

*Elborzadva figyeli, ahogy Ariadné, Marijana, meg esetlegesen még többek átállnak... egy pillanatra lehunyja a szemeit, visszanyeli újra és újra kitörni készülő könnyeit.* ~Vilen... Vilen hol lehet? És... hova fog állni?!~ *Kérdezi magától dühödten és szomorúan. Valamiért nem biztos benne, hogy Vilen vele marad... Ezen az oldalon, de... de ha nem így lesz, akkor őt nem is érdekli, hogyha esetleg meghalna, itt és most. Akkor már tényleg nem érdekelné semmi... De szeretné hinni az ellenkezőjét, ezért vesz egy mély levegőt, lehajol, és előrántja a sárkányszívizomhúr magos, tiszafa pálcát a cipőjéből.*
- Expecto patronum! *Sikoltja sírva, s ha minden igaz, megjelenik egy hiúz. De már ezt sem láthatja (láthatná) a szemét elhomályosító könnyektől.*

//Expecto patronum - Patrónus-bűbáj: bűbáj egy személyes védőt hoz létre, ami az ellenség és közénk áll, jelen esetben egy dementor és közénk. Elvégzéséhez nagy koncentráció szükséges. A dementorokat mindenki ismeri, a jót szívják el a környezetükből, lehűl körülüttök a levegő, elhal a környékükön az élet, és a kiszemelt áldozat lelkét akarják megszerezni. Nem könnyű ellenük varázsolni, mert a patrónus bűbáj akkor a legerősebb, ha a legszebb emlékünkből merítheti az erőt. Viszont nagyon nehéz egy szép emléket felidézni, mikor azt érzed, hogy minden ami jó elhagy, és tökéletesen elmegy az életkedved is.//

* Még mindig felszegett bámulja a férfit. Majd hirtelen hangokat hall, Jana, Kyo, Ariadné. A fiú meglepett szemekkel méri végig őket. Hát tévedett ismét. Három diák kiket nem ismer jól, de ezt nem gondolta volna róluk. Mikor a három diák ki átálni készül (ill van aki már át is állt) kilép a soraikból a fiú lassan kezébe csúsztatja a pálcáját. Még éppen időben, hiszen a férfi magyarázkodásba kezd. Úgy néz ki a szavak embere, nem pedig a tetteké. Ellenállás? Van. Körbetekint.*
- Ellenállok? Vannak. Az iskolához hű társaim. *szemeit megvetően villantja az átállók felé.* Az aurórok maréknyi csapata. Mi még mindig ellenállunk a sötét oldalnak, és ellen is fogunk. Szemeiben határozott tűz ég. Tudja, hogy míg barátai mögötte állnak szívesen rohan a halálba is akár, ha ezzel megmentheti életüket. S azt is érzi, hogy ezzel majdnem minden körülötte álló diák így van. Ismét tévedett. Az idegen a tettek embere is, ezt bizonyítja a rájuk támadó kis szörnyserege. A fiú pálcáját az egyik arra rohanó medveszerű lényre fogja. S miközben lelkébe kezd beszivárogni a dementorok miatti jeges félelem, úgy dönt itt az ideje felmelegedni kicsit.*
- Orbus Ignem! *kiáltja az igét miközben fektetett nyolcast rajzol a medve felé. S mint társai ő is az egyik ilyen lényt támadja. Hiszen azt tartja a legveszélyesebbnek, a dementorok mellet.*

// Tűzgolyó: Egy apró golyócska pattan ki pálcánk végéből, mely elérve célpontját hatalmas detonációval robban szét. Akit nem szakít szét a robbanás ereje, azt az égési sérülések ölik meg.//

*Lina észreveszi, h. Kat lép mellé, és eszébe jut a vízesésnél látott különös pillangó és az öröm amit akkor érzett mikor a kézfejére szállt, majd Keltára gondol, a képzeletszép friz lovára és arra mikor otthon a tónál lovagolt, majd több diákhoz hasonlóan ő is felkiált*: -Expecto Patronum!~ebből csak nem lesz baj*gondolja, majd csodálkozva látja, h. Kelta tökéletes mása jelenik meg.*

*A férfi Ariadné ajánlata után meggyalázza az udvar kövét, és olyat ajánl, amire szüksége sincs. Élet? Minek? Hatalom? Az majd úgy is lesz neki, de nem tud majd sok mindent kezdeni vele, a bosszún kívül a szülei gyilkosa felé, így hát most már tudja, hogy jól döntött. Aztán amikor a pasas rájuk uszít egy adag szörnyűséget, harci állást vesz fel a fal mellett, és furcsa tűz gyullad a szemében Bátorra nézve.* -Együtt halunk? *Kérdez rá a kis lényre, és úgy dönt, a legjobb védekezés a támadás elsőnek. Így egy kis csonteltüntetést küld aze gyik medvére* -Braquiam Emendo! *Aztán mivel jönnek a dementorok, és igencsak érzékeny rájuk nézvést a lelke, előhívja a patrónusát.* -Expekto Patronum! *Erre a lány előtt egy fényesen szikrázó főnix szerű nemes alkatú kecses daru kezdi el csapkodni a szárnyait, visszatartva a szárnycsapásokkal, akit csak bír.*

/Csonteltüntető:
A varázsige hatására azon csont(ok) tűnnek, el amelyre éppen aktuálisan koncentráltunk, miközben a varázsigét elvégeztük. (Kezdetben csak kis felületen lehet eltüntetni a csontokat).
Patrónus:
A bűbáj egy személyes védőt hoz létre, ami az ellenség és közénk áll, jelen esetben egy dementor és közénk. /