Udvar

*Lassan még több diák érkezik, és jön a felmentő sereg is a tanárok képében. Kik utasítják hogy irány a kúriába. A fiú elnéz feléje, szemeiben megjelenik a szakköri kép. Mely talán a jövőt ábrázolta. Ha pálcája visszakerült a kezébe marad. Marad és harcol. Elmúlt tizenhét. Harcolni akar az iskoláért. Majd megjelenik Ariana is. Aki elképesztő hírt közöl. Az igazgató halott. A nagymester meghalt…Szemében még durvább tűz ég. Nem fog elfutni. Gyáván és megalázottan. A harcot a tanárokra hagyja. Közztük kedvenc tanárjára akit pár nappal ezelöttt ismert meg, de már belopta magát a szívébe. Ő is tereli a diákokat befgelé. S a sérülteket megpróálja megfelelően ellátni. Majd egy utolsó tekintettel visszanézve háta mögött hagyja a csatamezőt. *

//Kitűnőőő Köszönöm szépen a lehetőséget, nagyon jóóó. Tettszik. Kitünő kitaláció az egész, jó történet… //

*Mikor meghallja Ariana szavait, enyhén szólva is ledöbben... Aztán felszólal a férfi is, miszerint 3 napjuk maradt. Remek. Yanra néz, majd ismét a padlóra.* - Én nem állok át. Semmiképp. *Motyogja csak úgy maga elé, s próbál nem hangosan felzokogni. Meghalt az igazgató! Elfoglalják az iskolát! Lehet, hogy ez lesz élete utolsó három napja?..*

//Sajnos jövő héten nem leszek itthon, de aztán jövök.. :/ most is mennem kell...//

*A többi diákkal együtt Lina is a Kastély felé szalad, megbotlik és megrántja a bokáját, de szerencsére már az épület közelében jár. ~Ilyen béna is csak én lehetek~*füstölög magában, majd lassan, de bejut a kastélyba. Szemével Katet és Emilyt keresi, beszélnie kell valakivel, mert semmit nem ért a történtekből. Haragszik az átállt diákokra, nem érti miért tették. Mivel rettenetesen fáj a bokája leül a fal mellé*

[Ariana és Sepp]

*Amikor Jack befut, és a kegyenc lelkesen fogadja a fiút, fellobog benne a düh. Még ott állt az udvar szélénél a bejáratánál, így mindent szépen láthatott. Aztán Ariana felé megy, amikor az a fiút kedi befele cibálni, segít neki, ha nem utasítják vissza. A gyengélkedőn a srác helye. Most nincs idő másra, hiába hogy mindenki szétszéled a tubarózsa minden irányába. Szemei Seppet keresik, de közben halad a gyengélkedő felé. Vagy Ariékkal, vagy nélkülük, de arra. Másnak is ott a helye. És ő örül, hogy egy adag koszos ruhával, és egy fóbiásodó famulussal egyenlőre megúszta. most ennyi tellett tőle, de megfogadta. Lesz ennél több is. Sebeket vágyott, de más kapta. pedig bár bekaphatta volna mind helyettük!*

/ Köszönöm szépen! Ez oltári jó volt! ^^ Hát ha ilyen lesz az egész, sírva megyek nyaralni majd úgy hiszem! XD /

[Sepp]

*Enzio csak szórja a lidércek felé a gyilkos dolgokat. A pisztoly is érdekes módon töltényt lő, de az nem hogy áthalad a lidérceken, hanem belecsapódik, és bizony ki is irtja őket. A tűz szintén. A fegyvert előre tartva, balját behajlítva zöld lánggal, figyeli a visszavonulókat. Nem mond semmit. Tőle senki nem kért hűséget. Ő saját belátására cselekszik. Nem ítéli el sem egyik, sem másik oldalt. Nem dobálózik áruló szavakkal. Miért tenné? Vörös kabátja lobog mögötte, majd látja, hogy Sepp nem akar tiszta szívből bemenni. Arcán végigfut egy vigyor.*
- Menj Kölyök... lesz még időd hőssé válni. De nem ma. Most a bőrödre vigyázz.
* Jegyzi meg reszelős hangon. Teljesen más, mint annak idején a szakkörön. A szemeiben elvetemült fény lobog. Nézi a visszavonuló csoportot, akik a hírnök köré gyűlnek. Mikor megtisztul az udvar tőlük, akkor fordul meg. Bal kezéről eloszlik a láng. Pisztoly be a másik táskába.*
- Ezek szerint meghalt az Igazgató... hogyan tovább? Van valakinek ötlete? * Kérdi komolyan, kemény tekintettel. Majd ha már mindenki bement, a tanárok is, akkor lép csak be utánuk.*


//Köszi a mesét. Én is élveztem. //

*Miután a csuklyás férfi elmondta amit akart, és befejeződik a rémálom, Rose elgondolkozva indul el vissza a helyére, a szobájába, hogy bezárkózzon, és átgondoljon mindent. Majd pihenés után megbeszéli a dolgokat a többiekkel, de most senkihez sincs hangulata. Mikor meg tud mozdulni, lassan elindul vissza, s látja, hogy mások is úgy tesznek. Azt nem tudja, hogy lesz-e egyáltalán még folytatás, hiszen a történtek után nem biztos, hogy bármi is ugyanolyan lesz. Sőt, biztosan nem lesz ugyanolyan. Némán, csendben sétált fel a szobájba, s egy meleg zuhany utána, fejére húzva a takaróját gondolkodott tovább.*


//Köszi a mesét... Várom a hétfői adagot:D:D//