Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*A kegyenc távozik, mindenkivel aki megy vele. Diákok, akikért most nem fog könnyeket hullajtani. Ők döntöttek így, a könnyebb utat választva, a sötét oldal mellé állva. Rákulcsolódik a keze a pálcára, erősen szorítja meg azt, majd lefelé csapva vele, mintegy jelezve talán önmagának is, hogy a harc kezdetét vette, és nincs visszaút. Küzdeni fog, és védeni a gyerekeket, amíg van benne cseppnyi szufla is. Végül a diákok nagy része távozik, aki maradt azoknak is segítenek bemenni. A többi tanárnak csak halkan szól, főleg mivel Enzio kérdezett is.* -Jöjjenek kérem az igazgató szobájába. Méltó temetést kell neki szerveznünk, és azt hiszem valamilyen módon a szakvezetőket is el kell érni, értesíteni őket. Ezen kívül... *Itt lehalkítja a hangját.*...a lány, Miss Ravenwood, egy újabb képet alkotott. Meg kellene nézniük, a többit pedig megbeszéljük. *A tanároknak tehát megmutatja a képet, ami a szakvezetőket ábrázolja a sötét nagyúrnővel, és a napokban az igazgatót is méltó nyugalomra helyezik. Aztán jöhetnek az előkészületek, hiszen három napjuk van.*

Vendég

*Már nem néz hátra, nem fordítja vissza a fejét, nem tudja, hogy mit hagyott itt, és azt se biztosan, hogy mi felé megy. Ő most ezt látta helyesnek, de sok igazság, amihez ragaszkodunk, javarészt a mi szemszögünkön múlik. Ő csak sétál a többiek mellett, halad a mocsárban, követi a férfit oda, ahova vezetik. Útközben a karján lévő jelet figyeli, na meg a lába elé hogy el ne essen. Néha azokra is gondol, akik ott maradtak, akikkel eljött nem ismeri őket annyira, de hiszi, hogy ma helyesen cselekedett.*

//Köszi a mesét, rohadtul várom már a hétfőt.//

Vendég

]~Szóval most akkor átállsz?~*Teszi fel a kérdést Darwin, aki most nem látszik a lány oldalán. Egyértelmű, hogy kiábrándító bűbáj van az állaton. Egy magas barna hajú lány is ott lépdel mellette. Kinézete egyáltalán nem olyan, mint szokott lenni. Szemei csokoládé barnán csillognnak. Bőre szépen napbarnított. Köze sincs a szőke hajú Susanhoz. Ruhája is teljesen másmilyen. A lány ruhája, olyan akár egy mint egy Amerikából jött utcagyereké. Mindenesetre csak megrázza a fejét Darwin szavaira.*~Nem, nem egészen csak kémkedni fogok..Szerinted miért alakítottam át magam?~*teszi fela kérdést, majd csak leveszi a Főprefektusi kitüzőt a mellkasáról.*~Ez azért nem kell oda..~*mondja, majd a Naxis kitüzőt is leveszi magáról szépen zsebre dugja őket. A Lawrentől kapott nyakláncot is most kapcsolta ki előszőr. Otthon pihen fenn a szobájába. Semmi kedve lebukni. Csak némán megy keresztül a megrongálódott udvaron.*-Semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen!*suttogja maga elé, majd csak megigazítja a ruháját. Igen, tegnap eset mindent eltervezett. Kémkedni fog, aztán vagy lebukik vagy nem.*~És kinek fogod magad ki adni?~teszi fel az újabb kérdést Darwin, mire a lány csak megtorpan. Majd csak kimondja az első nevet, ami az eszébe jut.*-Bianca Meyer!*suttogja a nevet, maga elé, majd még egy kicsit barnít a bőrén. Alány kissé talán úgy nézhet ki, mint valami fél néger leányzó, bár attól azért messze van. Mindenesetre mondhatni jól lesült Californiában...*~Akor menjünk..Darwin egyet igérj meg..Nem fogsz közbe beszélni, mert azzal meg zavarsz és akkor lebukok..~*mondja a lány, mire a daimon csak biccent egyet. Nos, mindenesetre ő maga elindul az át állt diákok felé...*

Vendég

-Háborúúú!*hallatszik az ordítás, majd egy teljes katonai felszerelésben lévő fekete hajú lány érkezik meg az udvarra. Jobban mondva rohan. A kezében egy Angol valamint egy Orosz zászló lobog. nos, igen a lány kicsit beleélte magát ebbe a dologba. Mindenesetre teljesen fel van készülve.*-Gyertek előő!*ordítja a lány, nos igen feltehetőleg a kegyenceknek ordibál. Mindenesetre az udvar teljesen kihalt. Fekete katona bakancs és egy zöld katona egyneruha van rajta. fején egy olyan sisak van, mintha a második világháborúból lépett volna. A pisztolya is nála van, ám most nem csak egy golyó van benne. Csak körbenéz az udvaron, majd végül fogja magát és leül az egyik padra. Éberen figyel...*

Vendég

*Yan csendes, határozott léptekkel érkezik az udvarra. Csuklyája mélyen az arcába húzva, de a harc alatt nem tervezi így hagyni. Komor-komoly tekintete ki-kivillan a csuklya alól. A vörös anyag lágyan lengi körbe a testét, lépései puhák, feszültségéről csak ökölbe szorított kezei árulkodnak. A gondolatai össze-vissza kalandoznak, hol a legutóbbi események, hol eddigi élete körül. Nagy eltűnődésééből valami kiabálás zökkenti ki. Gyanakodva körbepillant, és egy katonai ruhába öltözött lányt lát meg. Szemöldöke a magasba szökken, noha ezt a csuklyától nem lehet látni.*
-Hát te mit csinálsz? *kérdi a lánytól, aki azóta már leült egy padra.*

Vendég

*A lány csak szépen pihenget a padon. Mindenesetre mindig ilyen ruhákban járkál, de most még jobban beöltözött. Amikor megpillantja a fiút csak felpattan a padról majd feléje rohan.*-Miaz, hogy mit csinálok? Mégis szerinted mit?! Várom az ellenséget!*mondja a lány, majd csak egy őrült félvigyor jelenik meg az arcán.*-És te?*teszi fel a kérdést, majd csak körbenéz.*-Én megmondtam, hogy háború lesz, de senki nem hitt nekem..Mindenki hülyének nézett! Csak azért mert hadimániás vagyok!*morogja a lány, majd csak valamit suttog oroszul. Zafír kék szemeit a fiú felé fordítja.*-Remélem meghal, majd valaki! Persz nem tőlünk!*mondja a lány, majd csak a mocsár felé néz.*

Vendég

*Amikor a lány feléje rohan, hátrál egy lépést, és a keze a köpenye egyik belső zsebe felé indul, de aztán pár heves szóból kiderül, hogy a másik is az iskola oldalán áll, így leereszti a kezét.*
-Sétálok. Varázsigéken tűnődöm. Meg persze az esélyeinken *sorolja közömbös hangon, aztán megkerüli a lányt, és leül a padra.*
-Egyébként Yan vagyok *mutatkozik be, majd megtámasztja a kezeit maga mellett, és hátradől. Ő nem kívánja senki halálát, csak legyen vége ennek a háborúnak, hogy végre egyszer normális élete lehessen... Korábban sosem gondolta volna magáról, hogy ennyire békepárti, de most igazán nem vágyott a harcra, sőt! Szíve szerint nem is törődött volna az egésszel, hanem elvonult volna... Talán bájitalokat főzni, vagy olvasgatni. Sajnos azonban ez már őt is érintette. Számára nem sok fontos személy létezett, de aki ilyen volt, az mind itt fog harcolni ma este. Nem hagyhatta cserben őket.*

Vendég

*Máté sétál az udvar felé, a fekete bőrkötésű határidő naplójával, toll a kezében, leül a többiektől távol, már amennyien kint vannak. Kinyitja a könyvet, és írni kezd bele. Néha-néha, rajzokkal is ellátja az oldalakat. Mesét ír, a látottakról, megörökíti. Többször elmosolyodik, majd egy alak arcára néz, és hevesen jegyzetel. Látszólag jól érzi magát, és élvezi a napsütést. Unatkozott bent ülni állandóan. Máshoz nem megy oda, hisz tudja nagyon jól, más is ugyanígy tenne.*

Vendég

-Nos, igen, bár szerintem úgyis elbukjuk!*mondja a lány, miközben vállat von. A bemutatkozás szerűségre csak biccent.*-Én meg Arlena. Arlena Ransford!*mondja a lány, majd csak a pisztolyával kezd el szórakozni.*-Hát én az igazat megvallva szeretem a háborúkat, de nem az ilyen izéket, hanem, mint amilyen volt a világháború is!*mondja, miközben zafírkék szemeiben valami fura fény csillan meg.*-Te még új vagy igaz? Én is nemrég érkeztem!*válaszolja a lány, majd csak leül a fiú mellé, márha az nem bánja.*

Vendég

-Ezt az optimizmust *mondja gúnyosan, a bemutatkozásra pedig biccent. Futó pillantást vet az arrafelé sétáló fiúra, de nem foglalkozik vele különösebben. Mikor a lány arról beszél, hogy mi a véleménye a háborúkról, végigpillant rajta.*
-Igen, látszik *kommentálja a látottakat. Most nagyon harapós, hisz aggasztja a helyzet. Zavarja ugyan, hogy a lány leül mellé, de nem szól egy szót sem, hisz addig csináljon, amihez kedve van, ameddig még megteheti. A kérdésre bólint.*
-Ez a harmadik hetem itt *mondja, majd elhúzza a száját.*
-Jókor jöttem *mondja cinikusan, majd elhallgat, aztán pár perc csend után feláll, és leveszi a csuklyáját, és megrázza a haját, majd elővesz egy fekete hajgumit, és pár gyors mozdulattal összefogja. Magyarázatként hozzáfűzi a lánynak:*
-Hogy ne zavarjon a harcban. *Arlena meglepődhet furcsa hajszínén, de most még ez sem zavarja.*

Vendég

*Gaea érkezik az udvarra. Edzésből jött, de ezt inkább csak bemelegítésnek szánta. Most fekete edzőnadrág, és Vérvörös lenvászon ing van rajta. Derékövén a dobótőrei, azok a bizonyos újak, amit csináltatott magának Nellondban. És egy, amit meghagyott Jana duplikumaiból, ... a lánynak. Haja szorosan egy fekete szalaggal pedig hátúl copfba kötve. Ruganyos mozdulatokkal érkezik, látszik a mozdulatain, hogy nyújtott, bemelegített. Zuhanyozni indult, amikor kiszúrta Mátét és Yant az Udvaron. Oda is köszön nekik.* Sziasztok! Máté? Yan? ... Hogy vagy? *Fordul Yanhoz, és hangja lágyabb színt nyer, mint amit fagyosan eddig hallani lehet rajta. A holdlencse szemüveg most is rajta, a nap ugyanis szépen süt, miért is ne tenné. Csak a fél suli készül a saját halálára. Miért is ne tenné. Állítólag a pénteki csak ízelítő volt abból, ami a diákokra vár. Hát kérdés akkor, hogy ma mit kapnak a nyakukba. Mert az tuti, hogy többet. Seppel nem találkozott tegnap este óta. És most már kezd aggódik a fiú miatt. Nem tudja hol lehet. Pedig azt ígérte nem hagyja innentől el. Mellette lesz amikor kell. ... De hol lehet? És bár dúlnak benne a a kétségek, nem mutatja. Inkább figyel, hiszen közeleg a pénteken megadott idő. ... Aggódik*

Vendég

*Deyan nem túl jó állapotban érkezik az udvarra. Az arca tiszta sápadt, szemein most is vörös karikák éktelenkednek. Aki ismeri Deyant, tudja, hogy még soha életében nem nézett ki így, és ez minden bizonnyal valami nagyon rosszat jelent. Persze, aki tényleg ismeri, azt is tudja, hogy miért van ez. Nem tud aludni már napok óta, aggódik a kegyencek elleni harc kimenetelében, és hogy valószínűleg ezt a támadást nem fogja túlélni. Sokféle megoldás eszébe jutott már, még az is, hogy önként átáll a sötét oldalra. Ez azonban abszolut lehetetlen számára, hisz akkor a számára legfontosabb három személy ellen fordulna, akikért pedig az életét is feláldozná. Az is eszébe jutott már, hogy megbeszéli velük a dolgot, és felveti az átállás ötletét, de attól fél, hogy akkor egybehangzóan kiutálnák és soha többet nem lehetne a barátjuk, Vio pedig egyszer és mindenkorra szakítana vele.
Végignéz az odakint tartózkodó diákokon, és nevet magában. Na nem őszinte, jókedvű nevetésről van szó. Azon nevet, hogy mindezek ellenére vannak még diákok, akik csak úgy kijöttek épp ide az udvarra, hogy jól érezzék magukat és kedvükre diskurálhassanak. Ő bezzeg közel se ezért jött ide... Újra szembe kell néznie az ellenségeivel, és megpróbálni túlélni a találkozást.
Amíg várakozik, hogy történjen valami, addig egyszerűen fogja magát és leül az egyik padra. Ha valamelyiküknek kedve szottyanna beszélgetni vele, valószínűleg nem küldené el, de nem is várhat az illető túl kedves megnyilatkozásokat tőle.*

Vendég

*Máté hevesen ír. Elegáns mondatokkal ékesíti a látottakat, majd mikor meghall egy hangot, kicsit felemeli a fejét. Ránéz Gaeára, és int neki.* -Jah...megvagyok! És...és...te? *Néz rá, hangja elég halk, haja kicsit rendezetlen.* -Kicsit remeg a keze, de az lényegtelen. Végighúzza az arcán, a tollnak a végét, majd ismét ír tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:47 pm

*Egy koboldlány közelít kifelé, de még mindig bent vannak ám az előcsarnokban.* - Rendben, van nálam néhány dolog, válassz. *Mondja a lány, kedvesen, és kinyitja a tértágított táskáját, lassan kihúz néhány dolgot, amit átad Emily-nek. Egy védőköpeny, egy jégtőr, egy villámtőr, - ezek univerzális rúnával, a villámban villámcsapás van, a jégtőrben pedig jégkitörés, - egy mérgezett tőr, és egy tudatvédő amulett. *
- Hogy én ezért miért nem kérek pénzt. *Mondja, játékosan sóhajtva, de a sóhajon látszik, hogy kissé ideges. Amikor a lány elfogadta a dolgokat, bezárja a táskáját és szépen kilép az udvarra. Nem látszik rajta semmi változás, a kardja ott van az oldalán, a tőre a másik oldalon, pálca, fókuszok, és a tértágított oldaltáska, meg persze az övén a sok szütyő, ami most rengeteg mindent rejt. Egyedül a nyakában van most két medál, nem csak az AMM fókusz, hanem egy tudatvédő amulett is. A talpán pedig a szokásos lopakodó lábbelije.
Hogy mit rejtenek a zsebei, nos, az igen csak rejtély. *
- Sokan vagyunk itt... Emily, szerinted vannak olyanok, akik meggondolták magukat és átállnak? *Pillant fel a lányra, akit olyannyira nem ismer, de abban biztos, hogy az iskola oldalán fog harcolni. *

Vendég

*Egy szőke hajú lány érkezik meg az udvarra. Mostmár ismét Susan.os lakjában. Még épp látja a szobájába felrohanó Arlenát. Csak odasétál Yanhoz, mivel látta, hogy Lena onna futott el.*-Szia! Áhh, látom megismerkedtél Arlenával!*mondja a lány, miközben megforgatja a szemeit*-Dilis a csaj..Múltkor rám fogta a fegyverét!*mondja a lány, majd csak felsóhajt.*-Egy fekete térdig érő nadrág valamint egy fehér topp van rajta. Darwin is természetesen ott van mellette.*-ÉS amúgy, hogy vagy?*teszi fel neki a kérdést. Egyenlőre nem ül le.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:47 pm

*Bella és Leonidas érkeznek meg az Udvar helyszínére. Sajnos a múltkori összecsapásról lemaradt, de hallott egyet s mást, így most gondolta, hogy utánajár a dolgoknak. Ez már a harmadik nyár, a harmadik, sőt ötödik vagy hatodik összecsapás a kegyencekkel. De abban már most biztos, hogy nem ez lesz az utolsó. Az igazgató halála eléggé megviselte őt is, pedig aztán jóformán csak az órákon találkozott a tündével. Sajnálja, hogy így történt és megbotránkozott azon, amit Jack tett. Bár előre tudhatta volna, hogy ilyesmi fog történni, ehhez nem kellenek látnoki, jósi képességek. Mindenesetre ő marad a jó oldalon, inkább választja a halált, mintsem elárulja az iskolát, a tanári kart és saját magát. Kitart a barátai mellett és mindent megtesz, hogy újra győzhessen a diákság a sötét erő ellen. Nem lehet tudni, hogy mi fog következni, de izgatottan várja. Keze ügyében ott a pálcája, haja kiengedve omlik vállára. Ruházata egyszerű és kényelmes. Tornacipő, farmer és az elmaradhatatlan fekete talár, amin ott virít a főprefektusi és szakjelvény is. Az, hogy mi hozta az udvarra? Nem tudja, de érzi, hogy most itt a helye. Küzdelemre számít, újabb küzdelemre, ami közelebb viszi őket a győzelemhez. A másik lehetőséget egyenlőre számba sem vette. Majd ráér később gondolkozni azon, ha esetleg elbuknak. Itt most nincs helye kételynek. Daimónja mellette lépdel, ő is feszültebb, mint szokott. Farka idegesen libben egyik oldalról a másikra. Halkan felmordul néha, nem tetszését fejezve ki a lány gondolatait hallva, de szinte abban a pillanatban el is némul és csak vár... Most mindenki ezt teszi*

Vendég

~ Fel kellene menni a padlásra, és lerángatni Nicolast... - Ne parázz már. - Mondani könnyű! Jaj, de akkor is annyival könnyebb lenne, ha itt lenne... Ő nem fél, vagy ha igen, nem látszik rajta... Róla tudnék példát venni. - Te is meg tudod oldani, hogy ne látszódjon. Nyugi. ~ *Kilép az udvarra, hiszen valóban közeledik a kitűzött időpont... És ő nem fog átállni. Szilárdan fog állni a helyén. Köszön a kint lévőknek, majd csak az egyik fának támaszkodik, közel a kúria falához, és várakozik. Néha-néha a torony felé pillant, oda, amerre körülbelül a titkos padlás lehet... De nem is látja ilyen távolságból az ablakát, és arra is kevés az esély, hogy Nicolas éppen azon bambul kifelé.*

Vendég

*Arlena nagyjából akkor megy el, mikor Gaea megérkezik. Halvány mosoly fut át az arcán, amelyet most nem takar csuklya, ugyanis azt az előbb levette.*
-A körülményekhez képest megvagyok. Látom készültél *biccent a lány tőrei felé. Előhúzza a pálcáját, majd köszön a megérkező Susannak.*
-Susan. Jól. Te? *kérdez vissza udvariasan, de szeme láthatóan ide-oda cikázik az udvaron, bár újra és újra visszatér Gaeára. Teste már most ugrásra kész, komor-komoly tekintetében időnként felcsillan egy-egy szikra. Pálcáját egyik kezéből a másikba dobálgatja, szinte oda sem figyelve. Minden gondolata a harc körül forog.*

Vendég

*Chris is lesétál, fekete nadrágban, ugyanolyan cipőben, fekete pólóban, hátán katanája, kezében már ott forgatja a pálcáját. A bal kezében, dehát aki kétkezes, annak ez megy. Arcáról sok mindent nem lehet leolvasni... jön, mert jönnie kell, legalábbis ő úgy érzi. Valami elkezdődött, és szembe kell nézni vele. Fekete haja itt-ott a szemébe lóg, de nem zavarja... most nem. A barna szemek nem csillognak élettel... de nem is üresek, mint pár napja. Egyszerűen elszántság csillog bennük. Jéghideg elszántság. Semmi más. Ha küzdenie kell, hát küzdeni fog... bárki is legyen vele szemben. Az nem biztos, hogy életre-halálra... de futni nem fog. Arira ránéz, halvány mosolyra rándul a szája, és biccent... de semmi több.*

Vendég

[Rosetta]

*Gyors léptekkel sétál ki az előcsarnokból. Még mindig a reggeli ruhája van rajta, vagyis fekete melegítőnadrág, edzőcipő és fehér póló. Haja lófarokban, derekán egy öv, rajta három tőr. Kettő mérgezett, ebből az egyik kifejezetten vámpírok ellen, amennyiben azok is jönnének, a másik a Palmyrától kapott. A harmadik tőr egy villámtőr, egyike a Rosetta által készítetteknek. Nyakában AMM-medálja, csuklóján bőr karperec. Természetesen PSM-fókusza, melyet tervei szerint sokszor használ majd. Ahogy kilép az ajtón, rögtön felméri a terepet, és Rosettához lép.* - Szia. Felkészültél? *Kérdezi, kissé idegesen. Igaz, a délután végig meditált, de ez hátha nem lesz elég... Látszólag nyugodtan áll Rose mellett, de belül elfolytott indulatok kavarognak, amik bármikor kitörhetnek, hogy teljes erővel belevesse magát a harcba.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:55 pm

*Emily tekintete zavarosan gomolyog. Bizonytalanul veszi el Rosettától a dolgokat.. az amulettet a nyakába akasztja, a tőröket pedig átfűzi azon a tokon, amiben már van egy egyszerű, mágia nélküli, teljesen ártalmatlan bicska. (Maximum arra jó, hogy kenyeret cincáljunk vele. De Emily szerint jobb, mint a semmi... de most már elég sok mindent kapott, szóval a bicskára nem is nagyon lesz szüksége... de azért mégis.) Nyakában még az AMM medál, kezén a karperec, amolyan segédeszközként. A köpenyt a kezében tartja, nem veszi fel, amíg nincs rá szükség. Pálcáját elfehéredett ujjakkal markolja... vagy a pálca, vagy az ujjai, de valami törni fog.
Lassan biccent a koboldlánynak, köszönetképpen. Kilépnek az udvarra, és Emily, a kérdést hallva bánatosan lehajtja a fejét... Elcsuklik a hangja, miközben válaszol.*
- Attól félek, lesznek... David... az... az unokatesóm... Meg fogja tenni. *Mondja szomorúan, és körülpillant. Itt már megint nem okés valami, ismét túl sokan vannak...*

Vendég

* Egy barna hajú lány érkezik az udvarra. Szürke szabadidőnadrág és egy fehér top van rajta, haját szoros lőfarokba kötötte. Ébenfa pálcáját a kezében tartja. Biztos benne, hogy szüksége lesz rá, így már el sem teszi. Elég sokan össze gyűltek már és a távolból rögtön ki is szűrja Gaeát és még jó pár ismerőst. Csak int feléjük a kezével, majd egy nagyobb fához sétál és letelepszika annak aljába. Szórakozottan játszadozik a pálcájával, próbálja nyugtatni magát és nem idegeskedni, hogy mi fog vajon történni. Miután a pálcával való játszást is megunja szürke, most teljesen érzelem mentes tekintetével a társaságot kezdi el pásztázni. Vajon van-e közöttük olyan aki a mai nap folyamán átáll? Biztosan.. De vajon ki? És túléli-e mindenki ezt az egészet? Rengeteg kérdés és kevés válasz. Most csak a remény marad neki. Erről eszébe jut egy mondás:" A remény hal meg utoljára." Mennyire igaz..*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:56 pm

*Laura Wlyee is kilép az udvarra, megtölti tüdejét a ködös levegővel, és megáll egy pillanatra. Egy fekete farmert vett fel, egy fekete pólóval, és most egy köpeny is van rajta, kicsit talárszerű. Méghozzá egy mágikus aura varázsjellel ellátott talár. Övében egy ezüst tőr, és kezében mahagóni fa pálcáját pörgeti. Majd még nem megy előrébb, megáll a kúria fala mellett, és onnan figyeli a tölgyest, és amit még lát. Szóval egyenlőre még nem tesz semmit, de pálcája a kezében van, szőke haja összefogja, és lazán támaszkodik a falnak, ugrásra készen, ha kell.*

Vendég

*Christi érkezik az udvarra. 1 órája kelt fel mert ki volt merülve így sem volt túl jó a kedve. ~ Nem kellene itt lennem...~ Szokásos farmer ruha meg egy felső van rajta, ami fekete bőr. Szerette a bőr rucikat így kivételesen azt vett fel. ~ Egész sokan vagyunk ~
- Sziasztok.*Köszön a lány, majd barátnőjéhez és egy fiúhoz sétál. Ha jól emlékszik Máténak hívják.* - Hogy vagy Gaea? Rég láttalak. Majd a fiúhoz fordul.*- Üdv Christie vagyok.*Mosolyodik el Mátéra.* - Egész sokan vagyunk már itt az udvaron.*Jegyzi meg és körbe néz.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:57 pm

*Gabriella, Nikorina kissé idegesítő unokatestvére jön ki az Udvarra... azazhogy inkább szökdécsel. A lány túl izgatott, ráadásul negyed órával korábban Nikorináért is elment, de a rokona elég ijesztő látványt nyújtott karikás szemekkel, holtfáradtan (már megint az a fránya rémálom...), úgyhogy inkább azt mondta neki, hogy maradjon csak, tartja helyette a frontot... Még a szobában magához vett egy ezüst-, egy tűz- és egy mérgezett tőrt, amelyek Rosetta, illetve Chleopatra kezemunkáját dicsérik. Meg persze a pálcája... 12 hüvelykes mogyorópálca, főnixtollal, rugalmas, könnyed, átkokra való. Szóval Gaby érkezik... Barna haja lófarokba kötve, kék pólót visel, aminek a hátán... khrm, nos igen, két fehér angyalszárny van felfestve. Nem hiába... Ezen kívül farmernadrág, aminek övén, gondosan a tokjukba rejtve a három tőr, ebból kettő dobótőr ugyebár. Rosettát ki is szúrja rögtön, bár még csak messziről látta.*
-Szia! Gaby vagyok, Nikorina unokatesója. *Köszön a koboldlánynak kissé komolykásan, de a szeme nevet.* Rina üzeni, hogy nagyon rosszul van, inkább nem jönne le. Gradan szerint fél, vagy mi. Úgy néz ki, most jött ki rajta a tegnapi sokk... Ne haragudjatok rá! *Magyarázza meg gyorsan a helyzetet, majd félig a mocsár felé fordul, kissé aggodalmasan, de láthatóan várja a közelgő harcot.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar