Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Rose összekötött hajjal érkezik meg az udvarra, ahol már rajta kívül jópáran vannak. Gaea-t, és Ariana-t felismeri, azonban a többieket nem. Ennek ellenére mindenkinek bólint egyet, majd a szokásos módon, hogy ne zavarjon, leül egy szabad, üres helyre, és várja, hogy barátnői is befussanak, mielőtt elkezdődik a dolog. Az előző alkalmon tanulva most egy feszülősebb térdnadrág, és egy pántos felső van rajta, amiben könnyű mozogni. És a változatosság kedvéért, Azúrt most is fent hagyta a szobájában, ahol biztonságban van.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:57 pm

[Gaea, mindenki (de csak a felszerelés részig)]

* A szőke hajú fiú teljes harci díszben jelenik meg az udvaron. Pálcája már most a kezében, övén ott pihen három tőre és kedvenc bájitalai. Robbantó, gyógyító, méregtelenítő és mérgező egyaránt. Most kivételesen vörös inget, és barna nadrágot visel. Viszont ingje fölé sárkánybőrből készült mellényt vett fel. S csizmája is sárkánypikkelyek díszítik. Szemeiben őrült tűz ég. Letelt a három nap. Ismét harcra kerül a sor. S a szőke fiúnak ismét van miért harcolnia. Válla már teljesen rendbejött, s csak sérülése hege tudatja, hogy nemrégiben egy lidérccel találkozott. Az udvarra érkezve körbetekint, figyeli megjelenő társait. Őrül, hogy nem csak egyedül kel az iskola védelmébe. Majd megpillantja a naxeldíres lányt, aki mindennél fontosabb az életében. Azonnal hozzá sétál, s már távolról üdvözli őt egy boldog mosollyal, és amikor odaér hozzá szorosan a karjaiba zárja. Tudva, hogy talán most ölelheti utoljára a szeretett lányt. A hat órás csengő hangjáig élvezi a gyönyörű lány közelségét. Majd abban a pillanatban mikor az óra hat órát üt csak ennyit mond.*
- Egymás mellet, és egymástól függetlenül de ha kell egymást segítve harcolunk. *ismétli a lényeges szavakat, melyekben kicsit bővebben állapodtak meg az elmúlt napokban.* Hiszen tudod, legyőzhetetlenek vagyunk. Bízz bennem a harc minden másodperce során. *mondja halkan szinte csak suttogva majd a lány mellé áll, nem engedve annak kezét. Egészen az ellenség megjelenéséig. Készen áll a harcra testileg lelkileg.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:59 pm

*Liz ma egész nap nyugtalan volt. A pénteki eset óta, átnézett egy pár varázslatot, de rossz előérzete van. Nem tudja mi lesz, de abban szinte biztos, hogy nem lesz jó vége. Ma csak egy szürke farmert, egy bordó toppot és a fekete talárját viseli, melynek belső zsebében pálcája, és a talár alatt pedig tőre és annak kis táskája lapul meg. Emilyt otthagyta a szobájában, hiszen csak veszélyben lenne és rá kellene vigyázni. Egyedül érkezik, körülnéz, de nem lát senki ismerőst, ezért egy fának támaszkodik és vár. Hogy mire azt ő maga sem tudja.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 3:59 pm

*Stefan érkezik meg az udvarra. Az előző "támadást" a kúria északi tornyából figyelte, most azonban úgy döntött, hogy meglátogatja a dolgokat. Saphira a vállán üldögél, nmeg sem szólal, néha-néha gondolatban társalog Stefannal. A vadászgörényről eleinte senkinek nem tűnik fel hogy daimón, de esetleg egy másik daimón kiszagolhatja, hogy ő is az. Sötétszürke talárban van, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy tőr van az övére csatolva pálcája mellett meg egy kisebb táska amiben fontosabb dolgokat hozott magával. Egyenlőre csöndben figyel, ha minden igaz mindjért elkezdődik a "parádé".*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Elérkezett a harmadik nap. Az időjárás nem javult. Talaj menti köd terjeng mindenfelé, körbefolyva a megérkezett diákok bokáját. A felhőkből lassan csepeg az eső is, apró szemekben. Mintha csak siratnák az iskola elhunyt Igazgatóját, kit egy diák ölt meg. Valahol Nellondban egy toronyóra elüti a hat órát. A mocsár felől furcsa tüzek gyúlnak, és lassan az iskola felé közelednek. Nem olyan sokára már az alakok is kivehetőek. Lángoló sörényű és patájú Lidércmének kaptatnak az Udvar felé. Majd egy tíz perc múlva, már fel is sorakoznak az iskola udvarán. Lidércek, és dementorok kísérik a volt diákokat, akik átálltak. Lassan egy lángoló patájú, és sörényű ló előre lépdel, majd egy köpenyes alak száll le róla. Oldalán egy karcsú kard, ám arca még nem látszik. Lassan leszáll a lidércnyomásról, megveregeti annak nyakát, és elé lép. A mozdulatait azonnal két lidérc követi, és megállnak mellette. A köpenyének csuklyáját hátraveti. Bizony ez nem más, mint a lány, akiben oly sokan csalódtak. Báthory Marijana. Egyenes tartású, az arca kőmerev, megbánásnak jele nincs. Mikor megszólal, a hangja kemény, egyszer sem remeg meg.*

- Diákok… barátaim… Ti akik itt maradtatok, és úgy döntöttetek, hogy nem csatlakoztok hozzánk. Eltelt a három nap. Lejárt az időtök, és mostmár választanotok kell. Vagy ott maradtok, ahol most vagytok, vagy mellénk álltok, és olyan dologban lesz részetek, amiről nem is álmodtatok. Ti azt hiszitek mi a gonoszt szolgáljuk… hogy mi… a rossz oldalon állunk. Pedig nem. Az elmúlt három nap felnyitotta a szemem. Az Úrnő cseppet sem elpusztítani akar titeket. Dehogy is. Neki ebből haszna nem lenne. A segítségeteket kéri, és a hűségeteket, hogy végre egységessé formálhassa a világot. Azért teszi amit tesz, hogy végre abbamaradjanak a háborúk, és beköszöntsön a virágzás. Az ő kezében ott a hatalom, hogy végre jólétet hozzon a földre. És ti ezt akarjátok megállítani?
*A lány szavai határozottak, és meggyőződéssel teliek. Nincs benne fenyegetés, vagy hátsó szándékra utaló felhang.*
- Félre vezettek titeket. Elkendőzték a szemeitek elől a valóságot. Minden amit az Úrnőről, és seregéről, mondtak csak egy rágalom hadjárat. Minden amit ellenetek…ellenünk tettek, pusztán félreértések láncolata volt. Azonban… a jólétért áldozatokat kell hozni. És…csak hogy egy régi mugli vezért idézzek… „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. A mi feladatunk, a világ egységének megteremtése. Ne harcoljatok ez ellen… hiszen… a mi célunk közös. Ti sem akartok háborút… ahogyan mi sem. Azonban ha továbbra is ellenszegültök az Úrnő akaratának… félre kell állítanunk titeket. Kérlek most titeket… mint régi barátotok…ismerősötök… diáktársatok. Ne kényszerítsetek minket… ne kelljen erre vetemednünk! Csatlakozzatok hozzánk.

*A lány csak áll a ló előtt, a diákokat fürkészve. Várja a válaszokat, és a reakciókat. Mellette a két lidérc lebeg, közrefogva, hogy megvédhessék, ha esetleg valaki támadást tervezne.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:04 pm

[Chleo, Emily, Gaby]

*Mikor Chleo megjelenik mellettük kissé felsóhajt.* - Hát fel lehet erre készülni? Szerintem hátrébb kéne mennünk, és megvárni, hogy kik állnak át, mert mi nem vagyunk közéjük valók. *Mondja a lány, miközben Emily elmondja a nagyon is rossz hírt. * - Sajnálom... Biztos vagyok benne, hogy a diákoknak nem kell egymást megtámadniuk, az túl nagy kegyetlenség lenne, és még az átálltakat is meginogtatná a sötét oldal felé, tehát nem hinném, hogy ilyet bevetne a sötét nagyúrnő. *Mondja Emilynek, miközben szemeivel Nikorinát és Laurát keresi, de cserébe Gaby lép oda hozzá. *
- Akkor tényleg ne jöjjön le. Ha nem érzi magát jól, csak bajba kerülne. *Mondja a lány, de már így is aggódik a mai nap miatt. A hátára terít egy köpenyt, kifordítva, így csak egy egyszerű köpenynek tűnik... De kelleni fog, biztosan.
Mikor megjelenik Jana, konkrétan lefagy. Vele üzentek?... Végighallgatja, hogy mit mondd, nem erről van szó, de határozottan lefagy. * - Jólét... Virágzás... *Suttogja maga elé, de a szemében düh van. NEm szólal meg hangosabban, de nem moccan, csak kissé lehajtott fejjel a pillái alól figyeli, hogy ki az, aki mozdulni készül, át a másik oldalra.*

Vendég

*Jön a hírnök... miért is ne jönne. Számít rá, mint mindenki más... de arra azért nem, hogy pont ő. Becsukja egy hosszú pillanatra a szemeit, nagy levegőt vesz, majd kinyitja őket, a szemeiben meg csak ott lángol tovább az elszántság. Igen, továbbra is az a helyzet, hogy ha a józan eszére, vagy a szívére hallgatna, akkor átállna... de nem teheti. Egyszerűen nem. Jana szavait végighallgatja majd felszusszant, és hangosan tapsolni kezd.* - Bravó. Egy szép új világért hobbiból kínozzunk embereket... emésztessük el a kedves tanárnőt húsevő növényekkel, pedig csak segíteni akart a diákjainak... What a brave, brave, brave new world. Chhh. *Ciccen egyet a végére, felszegve a fejét. A válasza egyértelmű: nem. Maga is meglepődik, mennyire határozott tud lenni a hangja... és igen. Cinikus.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:06 pm

*Fél-kobold...áh már nagyon nem. Szóval egy éjtünde-ember lány áll az udvaron. Szőke hajába bele-bele kap a szél, nem foglalkozik most a többi diákkal, Jana beszédével sem, és úgy általában semmivel. Páncélt visel, az oldalán halványan vibráló varázskard, a szeme a távolba veszik. Keresik azokat, akik visszatérnek. Látta, hogy ma lesz az időpont, és ő akarja közölni a szakvezetőkkel, hogy mi a helyzet, hátha képes lesz megállítani őket, hogy átgondolják mielőtt cselekszenek, és ne menjenek neki egyből annak, akiről végül kiderült hogy épp az ő anyja. Vár tehát, nem tesz mást, csak vár.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:10 pm

[Rosetta és akik vele vannak]

*A lány a tömegben hamar kiszúrja Rosettát, így hát odasétál hozzá. Nem szokott csoportban harcolni, de régi barátnőjét üdvözölni szeretné és hátha még egymás segítségére is válhatnak a harcban. Nem mondd semmit, csak halkan köszön, amikor odaér a csapathoz* - Arabella vagyok *mutatkozik be, hátha van valaki, aki esetleg nem ismeri, bár most pont nem az a lényeg, hogy ki ismeri és ki nem. A fontos, hogy együtt maradjanak a jó oldalon. Pontban hat órakor aztán elkezdődik valami. Fények gyúlnak, majd egyre közelednek. Lidércek, dementorok és a régi diáktársak. Meglátva őket vág egy fintort és pálcáját előhúzva védekező pozíciót vesz fel. Egyenlőre nem támad, miért is tenné? Előbb tárgyalni kell, aztán jöhet a harc. Marijana szavait hallva újabb fintort vág, ő aztán nem hisz ebben a dologban. Aki az iskolát támadja, az jó nem lehet. És akárhogy is, a Kegyencek mind az Úrnőt szolgálják. Háború mindig is volt, most is van és lesz az elkövetkezendő évszázadokban, évezredekben is. Ez nem olyan, amit el lehet kerülni. Düh keveredik tekintetében, csalódás és fájdalom, hogy idáig fajultak a dolgok. Ő sziklaszilárdan áll Rose mellett, egy milliméternyit sem mozdul előre. Itt marad és harcol ameddig csak bír. Daimónja újra felmordul a szavakat hallva és ő is azt figyeli, amit mindenki más... Most ki áll át a sötét oldalra?*

Vendég

[KM]

*A lány csak felkapja a fejét, amikor az óra hatot üt. Nem különösebben törődne vele. ám látja, ahogy a lidércek és a tüzes lovak megjelnnek. Csak közelebb lépdel, majd nyel egyet, amikor meglátja Janát. Végig hallgatja annaka szavait. Fogait erősen összeszorítja, szemeit lehunyja. Amikor az befejezte a szónoklatot csak vesz egy mély levegőt, amjd megszólal.*-És Mégis mit hisztek a miniszter és a hatóságok mindezt hagyni fogják?*teszi fel a kérdést, majd csak még közelebb lépdel. Arcáról nem sok érzelmmet lehet leolvasni. Zöld szemei tüzesen villannak meg. Pálcáját erősen szorongatja a kezében.*-Nem akar háborút? Akkor mégis miért csinálja ezt?*kérdezi meg a lány határozottan. Hangja fagyos sőt akár még gyúnosnak is mondható. Mindenesetre még nem támad.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:11 pm

[Chleo, Rozé, Gaby]

- Elmész a jó... *Sziszegi Emily Marijanára pillantva, és bizony nem áll meg a mondatban ott, ahol user tette. Valahogy a furcsa gomolygás még mindig a szemeiben van, és egyre durvábban fest. Valahogy most már igazán nem érdekli semmi, még a túlélés sem, nem hogy az, hogy melyik oldal kerül ki innen győztesként... Már csak az jár a fejében, hogy ezeket az embernek nem nevezhető akármiket megalázhassa, vagy észhez térítse - mindegy. Lassan kihúzza a jégtőrt, a villámtőrt, és a mérgezett tőrt a tokjukból (Rosettának köszönthető mind a három) de egyenlőre nem tesz semmit. Csak áll. És nézi Marijanát. A legmélyebb megvetéssel, amire valaha képes lesz...*

Vendég

[Mindenki]

*Máté a többiekre néz, majd Seppre, és nevetni kezd.* -Haggyad már te hős! Úgyis bezúzzák a búrátokat! Ti tényleg ennyire mazók vagytok, hogy mégjobban le akarjátok amortizálni magatokat? heh! *Nevet hangosan a fiú, majd amikor meglátja a közelgő sereget, feláll egy farönkre.* -Nézzétek meg! Ott jön a jövő! Ha átállunk, talán egy jobb, tisztább életet kapunk, nem ezt! *Mikor odaér a sereg, és szónokolni kezd Jana, nevetni kezd ismét.* Nézzétek meg! Felajánlották a lehetőséget! Részemről új életet kezdek. Ti! Igen, ti Nezabar diákjai! Értem nem tettetek semmit, én is ugyanígy teszek! Lenézem az összes kis...kölyköt, akik nagyon hősködni akartok! *Ekkor Janára néz, majd elmosolyodik.* -Mi Czilleyek, évszázadokig küzdöttünk ellenetek! Békét kötöttünk, és nem akarok még egy sebet felszakítani. Szíves örömest kitartok az oldalatokon! *Máté leugrik a rönkről, majd elkezd átsétálni az ellenség felé, közben odaveti a szavakat a Nezabariaknak.* -Ennyi Lúzerek! Én leléptem! *Nevetve odaér a sereghez, majd megáll Janától nem messze.* ~Sosem voltam valami jó szónok...de akkor is...nem tök mind egy már? *Kuncog magában*

Vendég

[Chris, mesélő]

*Mikor a kilépő Christ meglátja, rögtön ellöki magát a fától, és barátjához sétál. A tenyere eléggé izzadt, így gyorsan beletörli a ruhájába, mielőtt megfogná a fiú egyik kezét. Persze ha elkezdődik a balhé, elengedi majd, hiszen nem akarja lefogni a kezét, amikor szüksége lehet rá... De előtte még megszorítja, és fogja, hogy bátorítsa... Hát, Christ, és igazából magát is. Megpillantja a furcsa tüzeket, és mikor kiveszi a lidércmének alakját, elengedi Chris kezét, és egy fél lépést tesz oldalra, hogy ne akadályozzák egymást a mozgásban ennyire. Viszont mikor Jana jelenik meg a csuklya alól... akkor mozgástér ide vagy oda, reflexből kap Chris keze felé, és erősen szorítja meg, mintha elájulna, ha nem tenné. Talán ígyis van.* - Sok a beszéd, és a felét sem hiszem. *Mondja végül fennhangon, kihúzva magát, és enyhén villámló szavakkal nézve barátnőjére.* ~ És nem hiszem el, hogy te képes vagy úgy, ahogy van elhinni. ~ *Nem, nem támad... Nem fogja megtámadni barátnőjét, és egyelőre a lidérceket sem. Egyelőre.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:11 pm

[Rosetta, Chleo, Emily]

-Fél... Gradan szerint attól fél, hogy áruló lesz belőle. *Suttogja nagyon halkan Rosettának, hogy csak ő hallja meg - tudja, hogy a kobold lány közel áll az unokatesójához.* Gradan vigyáz rá, nem lesz gond. *Teszi még hozzá mosolyogva, majd figyeli, ahogyan jün az ellenség. Jana, az egyik "áruló" a hírnök... ettől nem fagy le különösebben, bár eléggé gonosz húzás, hogy az egyik volt diákot kérték fel erre a szerepre. Jana szavaira kicsit felhorkant, de szilárdan marad Rosettáék mellett, kezében pörgeti mogyorófa pálcáját.*
-Persze, ezt akarják... Hiszi a piszi. Mondom én, lányok, hogy ez az ígéret egy nagy nulla. *Mondja még félhangosan, az angyaloknak címezve szavait, és merőn figyeli a szemközt állókat.*

Vendég

*Deyan nagyon elgondolkodott, hogy mi legyen. Most először fordult meg úgy istenigazából, hogy mitévő legyen. Végül, úgy dönt, hogy átáll, de feltételekkel.
Közelebb lépked Marijanához, felteszi a kezét, de nem várja meg, hogy "felszólítsák", rögtön bele is kezd a mondókájába:*
-És mi lesz a barátainkkal? Azokkal, akik odabent vannak? Ha megígéritek, hogy őket nem bántjátok, átállok. Ők nem hallották azt, amit mondtál. Ha megígéritek, hogy nekik is elmondjátok az igazságot, hozzátok állok.
*Mondanivalóját határozottan mondja, és az arca is kissé jobb színben van most már. Ha megnyugtató választ ad, ő tényleg kész átállni hozzájuk. Ha nem, úgy a történet más.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:12 pm

*Hát eljött az az óra, a perc, a másodperc, aminek el kellett jönnie. Lidércmének érkeznek egy kis köd és eső kíséretében, valószínűleg nem maguktól esnek. Lehet, hogy mágikus eső, vagy valami. A diákok túl óvatlanok, csak úgy hagyják hogy közrefogja lábaikat a talajmenti köd. Ő maga hagyja ugyan, de reménykedik, hogy rá nem lesz hatással, legalább is azután nem, hogy átállt. Mert igen, át akar állni. Sosem érezte jól magát ebben az iskolában, szülei akarata ellenére küldték ide, mert nagybátyja itt a gondnok, valamint azért, mert az iskolának "jó" híre van. Végighallgatja egykori diáktársának szavait. Az ő szemét még nem nyitották fel, így nem hiszi el teljességgel azt amit mond, de hát miért hazudna? Abban nagyon is igaza van, hogy az Úrnőnek semmi jó nem származik abból, ha lemészároltatja a diákokat, ez igaz. A másik nagy igazság az az, amit a mugli hadvezértől idézett. Mikor Jana felszólítja a diákokat, hogy álljanak át vagy maradjanak, egy kisebb gombóc keletkezik a torkában. Nem akar az első lenni, de utolsó sem, így remélve, hogy akad más is aki át akar állni, elindul Jana felé. Mindenesetre egyszerűen átáll, pálcája az övén van, csak nem gondolják a lidércek, hogy támadni akar. Lassan lépked, nem siet sehová, de talán még így is ő lesz az első, aki a mai napon átáll. A lánytól balra helyezkedik el, óvatosan, nehogy csak úgy meg tudják ölni a diákok, tehát a lidércek enyhe takarásában foglal helyet, majd összefonja két karját, és vár.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:12 pm

*Igen távolról, majdhogynem az udvar széléről figyeli az összegyűlt diáksereget, és az előtte, neki háttal menő Janát, a két lidérccel. Nem hallja rendesen, sőt szinte alig valamit abból, amit a lány mond, de tudja mit mond, szóval nem is igazán figyel oda. Ott áll, teljes harci felszerelésben, nyakában egy tudatvédő amulettel. Táskában a fiolák. Övén egy tőr, és kezében a pálcája. Farmer, fekete póló, tornacipő. Így áll ott, és várja a fejleményeket, esetleges utasításokat.*

Vendég

* Megjött a hírnök. Marijana. Karen felpattan a földröl és pálcáját maga mellet tartva áll és figyeli az eseményeket, hallgatja az egykori szaktársa szavait. A hányinger kerülgeti ennek a sok hablaty mesének a hallatán. Csupa szépítés. Ami igaz, az igaz, júl tudnak bánni a szavakkal és ez egy kicsit aggasztja a lányt. Ám remélnykedik, de szinte biztos benne, hogy vannal olyanok akik majd bedölnek ennek és átállnak a sötét oldalra. De ő nem fog. Akár az egykori barátaival is végez ha kell, de nem fog átállni a Sötét Úrnő oldalára. És nagyon bízik benne, hogy ezzel a társai is így vannak. Szemeivel a tömeget fürkészi, hogy ki lép először elő. Hogy vajon ki emel pálcát a lányra és próbálja meg megtámadni. Mert valószínüleg ilyen diákok is lesznek. Ő egyenlőre csak hátulról szemléli az eseményeket. Amíg nem muszály nem támad. *

Vendég

*Látja Karent, látja a beeső Christ, és amikor Sepp is megérkezik, hálásan engedi a fiúnak, hogy megölelje, magához vonja. Majd hallgatja a szavakat, És egyet ért. Igen, együtt legyőzhetetlenek lesznek. Aztán megérkezik Jana, és a többi átállt diák, és legszívesebben már most vissza adná a lánynak a tőrt. De Sepp már fogja a kezét. És neki sem akaródzik elengednie a fiúét, ha már egyszer fogja. Örül, hogy végre megint ott van vele. Szemével a többieket figyeli, amikor Jana beszédét adja elő. De minek is beszél ennyit? Ő ugyan át nem állna. Jana meg köszönje magának a többiekkel együtt, amit kapni fog, ha az ő testükön keresztül akarja az Úrnő véghez vinni amit eltervezett. Hullákon és megfélemlítésen keresztül NEM vezet Gaea számára út. És tudja, hogy itt másoknak, sokuknak nem. De vajon ma még ki fog átállni? Figyeli, és nézi ahogy a többiek mozdulnak. De ki az, aki oda is lép majd azért a tetkóért?*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:12 pm

*Laura, amikor Jana jelenik meg, egyszerűen két lábra áll, ellöki magát a faltól, de nem moccan tovább. Fejében bolond dalok kántálnak, szemei nem izzanak, nem fénylenek. Csak áll ott, figyeli a tömeget, azt, hogy ki áll át, kit hat meg ez a kis beszámoló. Bolondság! Gondolatai peregnek, de Chris szavaira kicsit megdermed. Valahogy nem akarja, hogy a fiúnak baja essen... Ahogy Rosettát is félti, de még pár embert. De egyenlőre nem tesz mást, csak áll, és egyszerűen vár a további fejleményekre.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:13 pm

*Közeledik minden idők egyik legnagyobb csatája, ami bizonyára kihat megannyi ember, tünde, kobold és minden szerzet életére. Három napja történt, hogy megjelent egy Hírnök. A szakvezetők távol voltak az iskolától, ámbátor mostanra már mindahányan megérkeztek teljes életnagyságukban. Nem fogják hagyni egykönnyen elveszni az iskolát.
Egy fekete folt jelenik meg Vanessa mellett a földön. Néhány fekete villám csap ki belőle, körülbelül térdmagasságig. A következő pillanatban lassan kiemelkedik a feketeségből egy csuklyás alak. Végül felemeli két kezét, lecsúsztatja fejéről a kámzsát és gonosz félmosolyra húzza száját.*
-Barátok? *Kérdi mély, zengő, mondhatni kellemes hangján, majd a földre köp... Marijana lábai elé. Megérkezett hát a Belsirion feje,a vadászmester, Evan Darian.*

Vendég

[Emily, Rose, Gaby]

- Nem, valóban nem lehet. *A két vadidegen lánynak, csak annyit mond bemutatkozásul, hogy Chleo, ez most nem alkalmas erre. A pálcáját markolássza, nem görcsösen, de azért elég erősen. Körbe-körbe tekint, majd mikor megjönnek a lidércparipák a diákokkal meg egyéb lényekkel, kicsit enyhít a foáson... Ujjai finoman kulcsoódnak a pálcára, de mikor Janára tekint, szemében gyűlölet és düh izzik. Rose szavaira hátravonul, amennyiben a többiek is megteszik, máskülönben marad a többiekkel.*

Vendég

[Gaea, Susan, Sepp]

*Lepillant a talajra, ahogyan a lábukat körbefonja a köd, majd fel, a mocsárra. Némán, szálegyenesen állva figyeli, ahogyan megérkeznek a lovak, és ahogyan az újabb küldönc - legalábbis ő annak hiszi első pillantásra - leszáll az egyik ménről. Mikor meglátja, hogy egy diák, elfintorodik, azonban ahogyan beszél a fintor eltűnik az arcáról, és kissé elgondolkodóvá válik.* ~Egységes világ... Jólét...~ *tűnődik, majd megrázza a fejét, és Liliyára gondol, meg persze Gaea és Susan felé fordul, hogy megnézze azoknak reakcióját. Láthatóan egyikük sem gondol átállásra, így mély levegőt vesz, és kihúzza magát. Közben alig láthatóan biccent Seppnek, megszokásból. Miután felmérte a reakciókat, ismét a lovon érkező lányra pillant, és alig hallhatóan, szinte csak maga elé suttogja:*
-Hát elkezdődött...

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:15 pm

*Robert szeme vörösen felizzik, amikor a lány - aki igencsak ismerős az órákról - leszáll a lidércparipáról. A leghátsó sorban áll, majdnem rátapadva a falra, de miután Marijana végzett a beszédével, nemes egyszerűséggel elteszi a farzsebébe az eddig szorongatott pálcát, és utat tör magának a diákok között. Elhalad Emily mellett, valami érdekes fény csillan a szemében, amikor ránéz - de töretlenül megy tovább. Szó nélkül beáll az átállt diákok közé, és állát megemelve figyeli a többieket - akik nem képesek belátni, melyik oldal a jobbik rossz.*

//Rob NJK//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 05, 2010 4:15 pm

*Megérkezik az, akit Liz nem várt. Számíthatott volna rá, de meg sem fordult a fejében, hogy az áruló visszatérhet. Türelmesen végighallgatja a beszédet, bár nem nagyon érdekli. Mikor vége, elgondolkodik, majd felszisszen.*
-Nah visszatért az áruló, hogy itt papoljon nekünk. Csak nem azt hiszi, hogy átállok. Azt már nem. A végsőkig harcolok. *Mondja ki, majd felveszi a kapucniját és kifejezéstelen arccal magaelé néz.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar