Udvar

Tárgy: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:07 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:35 pm

*A lánynak sikerül a varázslat, így érzi, hogy egyre több erő szökik vissza ereibe. Még nem száz százalékos, de közel jár hozzá. A varázslat után gyorsan pattan fel a földről és nem sokat szórakozva indul el a torony felé. Útközben azonban még ellő egy varázslatot, a levegőben tartózkodó lények felé* - Gellios *mondja ki a Párbajtanon tanult Háló átok varázsszavát, de a hatást már nem igazán várja meg, a nyitott kapun keresztül egyenesen berohan a Toronyba. Itt talán biztonságban lesznek. Ha már bent van újra daimónjára pillant, most már ő is jól van* ~Soha többé~ *csak ennyit mond, aztán szusszan egyet. Az előbbi támadás, a gyógyítás és a futás is kivett az erejéből egy keveset*

//Gellios - Háló átok: Ezzel a varázslattal, a varázsló képes megakadályozn a fizikális mozgásban az ellenfelet. Nem is akárhogy, mint egy megidézett mágikus hálóval. A háló a varázslat végrehajtása után közvetlen a célpontra idéződik, mondhatni rátekeredik a testére és egyre erősebb össze szorítással gátolja, majd végül lehetettlenné is teszi azt a mozgásban.A háló nagyon erős, emberi erővel széttépni mondhatni lehetetlen, csakis bestiális erővel vagy mágiával lehet a varázslatot megszűntetni//

Vendég

[Laura-Nicolas, mesélő]

*Alig érzékeli, hogy Laura védi őket... majd ha eljut a tudatáig, megköszöni neki, de most csakis Nicolasra koncentrál. És valóban... a fiú kezében volt a rokona élete, most pedig az övében van a fiúé... de nem kétséges, hogy ő erről az életről máshogy fog dönteni. A kezét kitépi Nicolaséból, nem hagyja, hogy lefogják, elvégzi a gyógyítást.* - Eszemben sincs. *Felel a suttogásra, majd a következő mondatra már majdnem kicsúszik a száján, hogy ne beszéljen, csak energiát veszt vele... De egy sugallat, talán Pereus felől érkező, az övénél sokkal reménytelenebb gondolat megállítja. Megfordul a fejében, hogy nem mondhatja, hogy most ne beszéljen a fiú, majd elmondja később... mert nem lesz később. Nyel egyet, de koncentrál amennyire tud, összeszedi zilált gondolatait, egy helyre összpontosítja a mágiáját, csakis Nicolasra koncentrál... Nem vallhat kudarcot, nem halhat meg a fiú, nem halhat meg az ő karjaiban, nem lehet, hogy őt sem tudja megmenteni, amikor itt van az ölében. De nem, hiába. A varázslat nem sikerül, nem tudja meggyógyítani... A fiú tekintete kiürül, anélkül, hogy elmondhatta volna, amit akart.* - Nicolas... Nicolas, ébredj fel, könyörgöm... Nicolas, hallgatlak, mondd... mondd el, amit akartál! Jaj, könyörgöm, Angyal... Angyal... *Már kicsúszik a száján az utolsó mondat is, az utolsó kérés, az utolsó fohász, amit már nem a fiúhoz intéz. De hiába, kérése süket fülekre talál. Keze ökölbe szorul, magához szorítja szaktársát, és némán áztatja el könnyeivel. Igen... Laurának már harmadszor kell egy holttest mellől elrángatnia. De az biztos, hogy Nicolast nem hagyja az udvaron. Mindegy, milyen varázslatot kell bevetnie, de magával viszi. Az még mindig nem tudatosul benne, hogy a fiú őt védte, és ha nem tette volna, most élne, és Ő, Ariana lenne a halott... de talán jobb is.*

Vendég

[Jana, km]

*Működik, két lény is a földre zuhan, de még mindig rengetegen vannak. Újra gömbvillámot idéz, megint figyelve arra, hogy ne Rosetta felé irányítsa... nem akarja legolyózni az égből a lányt, na.* - Orbiscutum flumen. *És hátrál tovább, amint eléri a torony bejáratát, egyből beslisszol, alighanem Janával együtt, és kap is egy pálcát a homlokához, amibe rezzenéstelen tekintettel néz bele.* - Ejnye, Jana. Ez nem a mi stílusunk. *Jegyzi meg, és határozott mozdulattal a katanájához nyúl a háta felé. Persze, ha várja őket bent valami, akkor ez nem így van, hiszen amikor belép, legelső dolga körbenézni... de ha nincs bent semmi zavaró tényező, csapda....*

//Gömbvillám: Trükkös varázslat, ugyanis nem csak egy célpontra hat. A gömbillám zabolátlan, irányíthatatlan varázslat. Amikor útjára bocsátod a kezdeti célpontról visszapattan, és a közelben állókat találja sorra el ide-oda pattanva közöttük. Óvatosan kell hát használni ezt az igét, ugyanis a társaidat is ugyaúgy megsüthetedvele, mint az ellenfelet. Kezdő esetén csak maximum teniszlabda méretű gömb keletkezik, de idővel és gyakorlással ez akár többszörösére is nőhet
Neked viszont védelmet nyújt a gömb létrejöttekor megjelenő elektromos pajzs. Ez abban a pillanatban alakul ki, mikor kimondod az igét, tehát ez egy kombinált varázslat, viszont el is tűnik, amikor a gömbvillám is semmivé foszlik.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:38 pm

[Ariana]

*A lány újra elintéz két repülő valamit, de többre nem lesz ideje, meg kapacitása sem, meg semmi ilyesmi, és főleg nem esélye... És erre ő maga is hamar rájön, szóval pajzsot kell felhúznia, a meneküléshez.*
- Materia Crista. Magus Crista. *Imádkozik, hogy lesz elég ideje mind a kettőre, és utána vetődik le Ariana mellé. Mivel nekromanta, valószínűleg elég egy pillantás is, hogy felfogja a tényt. Nicolsaban bizony egy csepp élet sincs... Akkora a hangzavar, hogy ordítania kell a mellette lévő lánynak is.*
- Azonnal el kell tűnnünk innen! Gyere! Gyere! *Sikoltja, és rántja maga után a lányt, be a toronyba. Meg kell mentenie! Ha meghal itt neki! De a hullát vinni már tuti nem lesz idő...*

//A fizikai és Mágikus pajzs egyvelege. Mivel mind a két pajzsnál külön-külön meg lett említve, hogy varázstárgyak védésére magában nem alkalmas, megoldás rá, hogy a két pajzsot egyszerre használjuk. Ez egy kicsit időigényesebb varázslat, de így a két pajzs előnyeit egyszerre tudjuk használni, egymás hátrányait pedig kijavítják valamelyest.//

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

[Átálltak, Mesélő]

*Követi néhány ember példáját, és a biztonságosnak tűnő Fehér toronyba szalad, megpróbálva elkerülni az esetleges támadásokat felé. Ha beért, akkor odabent körbenéz, hogy nincs-e csapda, és próbálja a hatodik érzékével feltérképezni az itt ráleselkedő veszélyeket. A tőr is nála van ám még, csak rejtve, a karján. Ha most marad egy kis ideje, akkor próbálja egy Ferulával meggyógyítani, vagy legalább rendbe hozni magát.*

//Ferula - Mágikus kötszer:
Az ige hatására megjelenik a kötszer a sérült testrész felett, majd jó szorosan rátekeredik. Nagyobb sérülések esetén hatástalan, hisz egy nyílt törés kötözés után is tovább vérzik.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:39 pm

* A fiú természetesen számított arra, hogy saját embereket is el fog találni a varázslat. Töviről hegyire ismeri ezt a varázslatot, hiszen rengetegszer használta. Reményei szerint azt tervezte, hogy egy levegőben lévőt kap el és a közelség miatt végig rohan a levegőben lévőkön. Nem ez sikerült, de valójában most ez nem zavarja, hiszen még mindig biztonságban van, viszont, ahogy felnéz az égre látja, hogy már nem sokáig, így gyors ütemben vissza vonul a toronyba és gondolja, hogy majd a többiek is követni fogják a példáját. Ha már a toronyba ért, majd egy ablakból próbálja meg a varázslatokat szórni. *

// Visszavonul a fehér toronyba és majd onnan folytatja a csatát, de nekem mennem kell, úgyhogy innentől automata üzemmódba fut. Köszi a játékot és sajnálom, hogy nem maradhattam végig érdekel a vége Very Happy

//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:42 pm

*Hála az égnek senki nem lövi le őt valami futó villámlással, mert látja ám, hogy rengetegen olyasmit lövöldöznek fel az égre, és lett volna rá esély, hogy őt lövik le. Amikor leszed egyet, tovább támad a lény hátán, a Tünde kötél elviekben csak akkor old ki, hogyha a gazdája akarja így, és a gazdája nagyon nem akarja így, csak megmarad a hátán. Az állat pedig röpül vele, gyorsan, nagyon gyorsan.
Mivel a kőzápor a legerősebb varázslata, ha abból indulunk ki, hogy elemi mágus, és főként föld mágus, ezért miközben az állatába kapaszkodik, és az a legközelebbi lényt akarja leütni, ő a pálcájáért nyúl, úgy tartja, hogy ne eshessen ki a kezéből, és varázsol, azokra a lényekre, akik legközelebb vannak, legjobban fenyegetik a befelé indulókat, vagy az ajtónál levőket. Egy szó mint száz, igyekezik vigyázni magára és fedezni a többieket. Az állat egy lényt akar ketté tépni, miközben ő a többiekre engedi a kőzáport.*
- Pluvia Lapis! *Mondja precízen, szépen ráhajol az állatra, és úgy céloz, ne lehessen gond. Csak következő cselekedetre tervezi a torony egyik ablakán való berepülést, most még védi a már bemenekülőket. *

// Kőzápor
Varázsige: Pluvia Lapis
Leírás: Adott területen 2-3 centi átmérőjű kövek kezdenek hullani fentről. Ez az adott terület először egy embernyi, majd később gyakorlással növelhető. A kövekből sok van, így nehéz mind elől kitérni, és mivel magasról esnek, gyorsan, ezért fájdalmas sebeket okozhatnak.
Pálcamozdulat: Négy pontot kell a levegőbe "helyezni" pálcánkkal, tetszőleges távolságra és irányban a célszemély/célterület felé, mintha csak a fentről hulló kis köveket szimbolizálnánk.
Hatása: Azonnali-átmeneti. Kezdőknél maximum három percig zuhognak a kövek, ráadásul nem is túl sűrűen, majd gyakorlással ez növelhető akár órákra is.//

Vendég

[Liliya, Xia]

*Mikor Liliya elkezdi rángatni, sietős léptekre vált, és úgy igyekszik a torony felé, próbálva minél inkább támogatni a lányt. Valószínűleg Xiával együtt igyekeznek bemenni a toronyba, ahol most sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint idekint. Ezúttal nem varázsol: csak az a célja, hogy elérje a tornyot, a két lánnyal együtt. Ha a kínai lánynak szüksége van rá, őt is segíti.*

Vendég

*A gyíkokat eddig észre se vette. Kézjelével tudatta álaltának, hogy ideje indulni a toronyba.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Lilya jégnyila hatásos, újabb farkasnak annyi, és eléri a kaput is.
Hua: Sikeres mágikus pajzs, és eléri a tornyot is.
Sylvia: A gyík elől kitér először, de túl sokan vannak. A tőr talál, de aztán két lény száll alá a magasból, és a lányt egy mozdulattal tépik ketté...a daimon pedig kámforrá válik.
Miyamoto is leszed egy újabb lényt, de szinte folyamatosan nő a számuk. Neki is sikerül bejutni a kapun.
Katherine varázslata is sikeres, leszed még egy farkast, amik már szinte alig vannak, a fenti vész már sokkal veszélyesebb.
Arabella is bejut a toronyba, a háló átokkal előbb még leszedve egy lényt.
Chris gömbvillámja is sikeres, bent pedig nem lát semmilyen csapdát, vagy veszélyt.
Laura próbálja bevonszolni Arianát, de nincs esélye, hiszen a lány a halál láttán, mondhatni plusz fanatizmust kapott. Több lény is lecsap rájuk a küzdelem közben, és szó szerint szétmarcangolják őket.
Aprhorite nem érez semmilyen veszélyt jelenleg, és sikerül a sebét is begyógyítania.
Rosetta kőzápora sikeres, és ő is bejut a torony emeletére.

Akik a torony felé haladnak sikeresen bemenekülnek oda, majd vélhetően a kaput is bezárják. Kintről már csak a villyogó hangokat hallani, ahogy kopácsolnak ablakokon, ajtókon, minden bejáraton. Majd egy mélyről feltörő nevetés hasítja végig a levegőt, és valami megremeg. Történetesen a torony az, melynek az ajtaja immár nyithatatlan. A kövek pedig hullani kezdenek fentről, egy-kettő...majd több tucat, és végül az egész a bent rekedt diákokra omlik úgy ahogy van.*

*Aztán újra az udvaron találja magát mindenki a kezdeti pozícióban, ahol minden kezdődött. A földön vannak most is, mint amikor még a lökéshullám terítette le őket, az iskola mágiarendszere ugyanis már olyan labilis, hogy az idő kereke is összekuszálódott, ezért is nem érzékeltek a látnokok a jövőben semmit. Egy időhullám, azaz kettő söpört végig az udvaron, hiszen egy időfolyam is épp a birtokon halad át. Ez ugratta őket ki tudja mikori jövőbe, amikor is a fehér torony leomlott. Mindenki pontosan emlékszik arra, hogy mi történt, a halálára, a vele járó fájdalomra, ahogy látták mások halálát, de most mind itt vannak...és élnek sértetlenül.
A nemesi gonosz vezért is láthatóan elég zavart, ezért visszavonulót fúj mára, és magához intve a rossz oldalon álló diákokat távoznak a fekete toronyba. A jó diákok pedig visszatérhetnek a fehérbe, ami még mindig áll.*

//Köszönöm a részvételt, és szerdán finálé. ^^//

Vendég

//Köszi, Cir, ez jó mese volt Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:55 pm

[Liliya, Yan]

*Xia igencsak meglepődik, mikor a kőzápor, majd végül a torony összeomlása után az udvaron vannak a kiindulási helyzetben.*
~Ezt sem gondoltam volna.
*Már hozzászokott a furcsa eseményekhez, de hát ilyet mégsem várt. Liliyához és Yanhoz fordul.*
-Hogy vagytok?
*Kérdezi, bár mindenki sértetlen, de akkor is.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 5:55 pm

[Ariana]

*A halálból valami kiragadja. Valami időmágia lenne? Fene tudja. Ám még mindig él. Sőt teljesen máshol, mint ahol az előbb. Megtapogatja magát, nem érez fájdalmat, habár némi keserédes ízt a szájában. Fura. A lökéshullám ami az elején jött, valami misztikus dolog lenne? Most nem áll le tűnődni rajta, hiszen pontosan ott áll, ahol kilépett a toronyból, a fal mellett. Körülnéz, és látja, hogy társai mind élnek. Tőle szokatlan módon elmosolyodik, főleg amikor meglátja Arianát.* Na gyere buta szöszi, úgy tűnik kaptunk egy második esélyt. *Hangja szokás szerint cinikusnak szánt, ám ezúttal a gunyoros felhang elmarad, inkább ölelésre tárja a karját. Na persza azért jófiú mostantól sem lesz, de talán ennyi érzelgősség belefér...*

Segédtanár Hozzászólások száma : 202 Kaszt :

*Menekülés be. majd bezárja az ajtót, vagy legalábbis segít bezárni. Aztán jön a fura nevetés, mire a lány összerezzen, majd rájuk omlik lassanként az egész. É nem tudnak mit tenni. Szóval meghal, ha minden igaz. Majd egyszer csak felkel. ott, ahol először elesett, a pad mellett. Eléggé furcsa. Mert mindenre emlékszik, és még fogj is a fejét, a fájdalomtól, amit a halálakor érzet. Szóval feláll, körbe néz, és már venné a fegyverét, de ekkor hagyja az egészet, és inkább visszasétál toronyba. Fel egy nyugalmas helyre, és gondolkozik, a történteken..*~Talán ez fog történni ?~*gondolkodik el...Majd csak ül, és el is alszik egy idő múlva, igen mélyen...A toronyban*

// Egy nagyon tuti volt *------------------* Júúúj ez nagyon tetszett, Gratu Cir! Nagyon jóó, és a véége *-----* alig várom DD //

Vendég

- Nem a mi stílusunk? Miért is ne? Nekromanta vagyok... a cél szentesíti az eszközt. Most egy szavamba kerülne és...
* Ám nem jut tovább. A fal megremeg, és Jana látja, ahogy lassan elindulnak lefelé a kövek. Egy pillanatra mindent csiga lassúsággal érzékel, majd hirtelen sötétség borul a szeme elé. A távolból kattogás...régi mozigép kattogása üti meg a fülét, majd a sötétségben egy fénycsóva nyílik, és lassan kezd el levetíteni mindent. Egy hatalmas három refflektoros lámpa... és egy zöld kendővel eltakart arcú férfi. A hideg, ami a lány testét megcsapja... és összefüggéstelen, érthetetlen szavak. - Gratulálunk anyuka... kislánya született...
* majd egyre gyorabban pereg le az a bizonyos film, amit az emberek haláluk előtt végignéznek. Aztán ez elmúlik, és egy iszonyatos fájdalom, és reccsenés hallatszik...azaz hall a lány, ami nem más mint a koponyájának reccsenése. A földön már nem érez semmit...

És akkor lágy szellő csapja meg az arcát, és a szemeit kinyitja. Ott fekszik a fa alatt, ahol megállt még a kezdetben. Zavarodottan tápászkodik fel, és néz körbe. Semmit nem ért. Most nem. Ám a Kegyenc visszavonulót fúj, és így a lány feltétel nélkül teljesíti a parancsot. Chris felé egy pillantást még küld, és egy Biccentést.
~Köszönöm a segítséget!~ Üzeni a tekintete, majd elfordul, és elsétál a fekete torony felé.

//Köszi a mesét. Very Happy

Jó volt. XD//

Vendég

*A nevetésre a keze nem ér el a katanáig, és a torony összeomlik. Felkiált, érzi a fájdalmat, látja, ahogy Jana felé is hatalmas torony-törmelékdarabok zuhannak. A feje fölé kapja a karjait, de ezekkel semmit sem ér, telekinézise egyáltalán nem erős ahhoz, hogy a ráomló tornyot fenntartsa, hát elkerülhetetlenül eljön a vég, és összezúzódik a többiekkel együtt... vagy mégsem. A földön fekve kap levegő után, és hirtelen ül fel. Meghalt... és mégsem. Megint. Hanyadszor már? Talán össze tudná számolni, de most nem akaródzik neki. Jana biccent, neki, mire ő visszabiccent. Ezután az átállt diákok eltűnnek, ő pedig feláll, de egyelőre nem megy át a fehér toronyba. Elindul, de előtte körbenéz, és látja Arit... jó, épségben van, ahogy mindenki más is, ő pedig elindul... valamerre. Aztán majd valamikor visszatér a toronyba.*

//köszi, nagyon jó vooooolt^^//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 6:00 pm

[Lauraaaa]

*Mikor a torony elkezd omlani, a lány igazából először a madarát küldte volna maga fölé, hogy megvédje, vagy egy földkupolát idézett volna, magának, vagy a menedékkövéhez nyúlt volna, hiszen az azonnal haza szállítja, de a nagy kavarodásban, már maga sem érti, hogy mi történik.
Amikor eléri a halál, akkor, hát, valszeg nem a kőzápor öli meg, hanem a fulladás, mert biztos, hogy valamilyen kupolát vont volna maga fölé... minden esetre magához tér, éppen, egészségesen, a földön, zavartan megrázza a fejét, és azonnal talpra áll... Létszámlálást tart. Nagyon zavart, látszik rajta, így ahogy már teljesen magához tér, odaszalad Laurához, megnézni jól van e. Hiszen most a csatában őt szúrta ki, meg Bellát, akik közel állnának hozzá teljes mértékben.*
- Laura... Minden rendben? Te érted ezt?... Mi történt? *Kérdezi, mert látja, hogy a rosszak visszavonulnak, akkor viszont nem kell bemenekülniük sehová.*

// Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a mesét *-* //

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 6:00 pm

Elégedett mosolyra húzódik az ajka, amikor a tőr talál.. De talán kissé elbambult, mert túl későn veszi észre a két alászálló lényt, amik megragadják őt. Élesen felsikít a kíntól, azt már nem látja, hogy Darkness szertefoszlik a levegőben... Az éles fájdalmat felváltja a feketesgé, ami magába szívja a széttépett lány... Aztán...*

*Aztán újra az Udvaron találja magát, ott, ahol még a csata előtt állt. Döbbenten pislog, mert igen élénken emlékszik az elevenen széttépetés kínjára... Darkness mellette van, a daimon is egyben, de rendkívül ideges. Syl zihálva néz körbe, döbbenten, nem érti, hogy mi történt... Csak azt fogja fel, hogy annak ellenére, hogy egy fél perce két szárnyas gyík kettétépte, most mégis életben van. A vezérük viszont visszavonulót fúj, és a lány nem is tétovázik, megfordul, és menekülőre fogja. A jók úgyis biztosan eléggé le vannak döbbenve.. Így sikerül biztonságba menekülnie, a sokkot majd fel fogja dolgozni, jó ő ebben.*

//Aztaaaaaa *.* Nagyonbejövősextrabrutálisanmegafantasztikus voooolt *.* Ííííímádtaaaaaaaaam *.*//

Vendég

*Megnyugodva nyugtázza, hogy a jégnyila célba talált, sőt, a toronyba is beértek, mind a hárman. Ám ekkor a fejükre omlik az egész - és hirtelen kinnt találják magukat, úgy, ahogy voltak az egész kezdete előtt. Lil pár percig csak értetlenül bámul a magukat összeszedő diákokra, majd ő is feltápászkodik, és mostmár figyelmesebben néz körül: úgy tűnik, Yan és Xia jól vannak, már ő sem érzi a szédülést, amit a fiú villámvarázslata okozott. És akkor a gonosz csapat lelép - erre számítani lehetett, elég nagy az összezavarodás. Lil emlékszik mindenre, most pedig Yan és Xiafelé fordul.* - Én jól vagyok...És ti? *Kérdezi tőlük.* - És mégis, mi volt ez? Bár, legalább már nem érzem úgy magam, mint egy mosogatórongy. *Mondja Yannak címezve, de rögötn meg is bánja, hisz nem akar a fiúnál lelkiismeret furdalást kiváltani. Aztán, ha megkapta a választ, elindul a torony felé, hogy elnyúljon az egyik kanapén, és, ha Yan és Xia is követik, velük is megvitathatja ott a helyzetet.*

//Köszi a mesét, nagyon jóó volt Very Happy

Már csak arra kéne rájönni, hogy hogyan kell kinyírni azokat a nyamvadt lidérceket xD//

Vendég

[Laura, Nicolas]

*Laura újra megragadja, és vinné a toronyhoz... de Nicolast nem bírja el egyedül, a lány pedig nem segít neki. Kitépi magát Laura kezéből.* - Ha a barátomat kint hagyod, engem is! *Sikoltja szinte vissza válaszul, hisztérikusan. Már épp térdelne le a fiú mellé, és végezné el a herkulesi erőt, hogy be tudja vinni, de nincs rá ideje. Lények vetik rá magukat, széttépik, darabjaira... Majd újra az udvaron van. Emlékszik a halálára, és még sajog mindene. Ő pedig ott áll Laura mellett, és Shawn is mellettük van... Tekintetével azonnal Nicolast keresi, és meg is találja. Még mielőtt hozzá futna, gyors csekkolás: Chris és Jana is megvannak, Laura meg persze, hogy megvan, hiszen ott áll mellette. Fogalma sincs, mi történt, de így már nem is érdekli. Ellöki magát a faltól, és a fiú mellé fut, majd átöleli, szorosan. Ha rajta múlik, jó sokáig nem engedi el, és ha Nicolasnak ez nem tetszik, akkor bizony le kell vakarnia magáról.* - Mit akartál mondani? *Kérdezi, de ha Nicolas nem vakarta le magáról, akkor még mindig a fiút ölelve, csukott szemmel, halkan.*

//Köszönömköszönömköszönömköszönöm *_______* Cir, imádlak, nagyonnagyon köszi a mesét, jóóó volt, imádtam, főleg a végét, váááá. *___* Szerdán finálééééé. ^^ Ki nem hagyom, Ari itt lesz, az első sorban. ^^ Imádom az anyumesélőnénit :3//

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Végül eloldalog a vezérrel, és sóhajok közepette próbálja rendezni magában az imént történteket. Tudja, hogy közeleg a vég, de azt nem, hogy melyik oldal számára. Mégis bízik benne, hogy megérzései jó oldalra hajtottak, ugyanakkor ott van az az elkeserítő tény, hogy a másik oldalon tucatszámra vannak látnokok. Vagy erősek a megérzései, vagy gyengék... Azonban a kételyt elfojtja, és tovább folytatja, amit elkezdett. Büszkén vonul be a Fekete toronyba, társaival oldalán.*

//Köszi a mesét, jó volt. : )//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Lilya: Élőholtat nem nagyon tudsz megölni, mert holt, szóval halottat nehéz megölni, speciális varázsfegyverrel lehet a lelkét elpusztítani max. ^^ Ezért van éteri fény, ami távoltartja őket.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 6:05 pm

*Eléggé megörül, amikor beér a toronyba. Ám az ijesztő hangok hallatán a hátán végig fut a hideg. A torony beomlásakor próbálja kinyitni az ajtót, de nem sikerül. Aztán csak behunyja a szemét és várja, hogy a kövek betemessék. Amint újra kinyitja, a földön fekszik.*~Most mi van?~*Nyakához kap, de már ott nyoma sincs a harapásnak. Feltápászkodik és szét néz. Sehol nem látja a farkasokat vagy a gyíkokat.*
- Hát ez...érdekes volt... *Mondja csak úgy magának csendesen. Nem nagyon most megint ilyen kusza dolgokhoz keveredni, ezért egy biccenéssel a fehér toronyba indul.*

//Köszi Smile

nagyon, nagyon, nagyon... jó mese volt és nyugodtan mondhatom, hogy ez fel tolta az életkedvemet, már nagyon várom a szerdáááát ^^//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 6:05 pm

*Sikeresen eléri a tornyot, ahogy a többi diáktársa is. Bent már nem varázsol, sokkal inkább csak figyel, hogy a kint lévő lények nem tudnak-e esetleg valahol bejutni. Aztán mikor mindenki bent van, becsukódik a kapu. Most már biztonságban vannak. A mélyről jövő nevetéstől első körben kirázza a hideg, aztán körbefordul, hogy honnan is jöhetett a hang. Mégis csapda lett volna? Nem tudja biztosan, de valaki, vagy valami van itt, akinek nem kellene. Nem éppen túl biztató. Meg sem próbál az ajtó felé menekülni, elkönyveli magában, hogy itt a vége mindennek és már semmit sem tehetnek. Amikor a kövek hullani kezdenek még utoljára megidéz egy Földkupolát, ami egy ideig talán megvédi, de nem fogja túlélni. A kövek egyre csak záporoznak, a varázslat pedig lassan megszűnik védeni a lányt és daimónját, majd az aláhulló kövek élve temetik el. Innen már nincs menekvés, már csak néhány pillanat választja el a haláltól... Hát ismét itt van. Alig néhány nappal ezelőtt már felemésztette a tűz. Azt túl élte. De vajon ez is csak egy illúzió? Egy álom, amiből hamarosan felébred és sértetlen lesz? Nem lehet tudni. A lány utolsó erejével szorosan magához vonja daimónját és így várja a halált, mely lassan el is jön érte...
Aztán újra az udvaron van. Már másodszor ússza meg a halált. Már másodszor szórakozik vele a mágia. Egyszer egy akadálypálya, most az idő... mi jöhet még szegény lány számára? Hányszor fog még meghalni, hogy aztán pár pillanat múlva újra ott legyen, ahonnan indult halála előtt? Nem is nagyon figyel, hogy mi van körülötte, ösztönösen indul el a Fehér torony felé. Keze ott pihen, ahol az előbb még kínzó fájdalom nyilallt belé, de most már jól van. Hála a gyógyításnak. Alszik egyet és újra száz százalékos lesz* ~Ez tanulságos volt...~ *mondja még, mire daimónja csak biccent egyet, aztán mindketten eltűnnek a toronyban, hogy kipihenjék magukat*

//Nagyon köszönöm a mesét Cir, szuper volt, élveztem Smile

Várom már a finálét, remélhetőleg itt tudok rajt lenni...//

Vendég

*Érzi a fájdalmat, ahogyan a torony rájuk omlik, és átvillan az agyán, hogy ennyi volt. Itt a vége. Megszorítja Liliya kezét, és lehunyja a szemét, de hirtelen észreveszi, hogy már nem érzi a fájdalmat. Kinyitja a szemét, és meglepetésében felkiált:*
-Mi a...? *Ez után motyogva káromkodik egy sort, majd feltápászkodik, és Liliyát is felsegíti, meg Xia kérdésére is válaszol.*
-Én igen.*pillant a lányra, majd, ha minden rendben, végigsimít a vállán, majd a lány megjegyzésére el is kapja a kezét. A tekintetében valami fájdalom és bűntudat keverék csillan meg, de a lánynak nincs sok ideje tanulmányozni, mert Yan szőrén-szálán eltűnik. Akár a kámfor. Borzalmas lelkiismeret-furdalása van, noha a lánynak nem esett komolyabb baja. Még egy ilyen, és akár meg is halhat. Ez az egész dolog még egy álmatlan éjszakát fog okozni neki... Ettől függetlenül most eliramodik fürödni, majd befekszik az ágyába, és olvasgat meg gondolkodik. Inkább az utóbbi.

//Köszönöm a mesét, hatalmas volt! Very Happy

Kár, h a végén már nem volt valami húdejó a netem Sad

De azért itt voltam egész végig és nagyon élveztem ^^//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar