Udvar

- Ohh, velem már többször előfordult. *Mondja a lány, próbál biztató lenni. Persze, ő is azt hitte, hogy itt a vég, de nem, nincs, és örülni kell, hogy csak valami időfolyamos izébigyó. Mikor a lány elindul a torony felé, nem engedi, hogy egyedül menjen, utána szalad. * - Várj! Szerinted biztonságos? Valamikor le fog omlani... Jó, tudom, valamikor, amikor azok a gyíklények, a lidércek, és a farkasok jönnek, mert láttam, hogy a "gonoszak" is megilletődtek, sarokba szorultak. Hogyha ezek megtörténnek, akkor fog újra összedőlni, illetve először, vagy... Vagy nem tudom. Hipotézis gyártásából mindig jó voltam, de hogy igaz e... *Mondja a lány, kicsit talán sokat beszél. Minden esetre bárhova is megy a lány, vele tart, követi őt.*

* Maros elég nehezen aludt el éjszaka, de ennek köszönhetően reggel igen későn ébredt fel. Miután vett egy zuhanyt és normálisan rendbe szedte magát, elment reggelizni, utána pedig kóborolni kezdett a folyosókon. Mindennek már egy órája, s mivel már szörnyen unja a sétát, aminek sosincs vége, úgy dönt, hogy kisétál az udvarra. Kint csodálatos idő várja, még jó is, hogy csak egy térdig érő, szürke rövidgatyát és egy kék pólót kapott magára. Ma sincs jobb kedve, ez a honvágy már egyre rosszabb lesz, s még csak egy levelet sem kap, hogy tudja, otthon mindenki jól van. Más is aggasztja, de arról még maga sem tudja, hogy miért is olyan nagy probléma. Sóhajt egyet, majd letelepszik az egyik padra és csak bámul ki a fejéből. *

*Bámulásából egy fura lány megjelenése szakítja ki, Maros csak pislogva figyeli a fura mozgású, kék szalaggal játszó leányt és egy pillanatig úgy érzi, hogy talán most valamiféle álomba csöppent. Aztán, amikor egy légy körülötte zümmög, és el kell hessegetnie, rájön, hogy ez bizony mégis a valóság, s az iskolában tényleg van néhány furcsa szerzet, ami persze nem baj.*
- Szia *Köszön a fiú a furcsa meghajlást látva, amiből arra következtet, hogy a lány így köszönt neki.* - Mond csak, te most mit csinálsz? Ez ilyen rituális esőtánc, netán valami varázslógyakorlat? *kérdi felvont szemöldökkel, mert ez neki tényleg szokatlan jelenség.*

*Végig hallgatja a lány szavait, részben egyet is ért vele, de az utolsó szavaknál elfintorodik, nem tetszik neki, hogy már megint beszólnak neki. * - Mert miért ne lenne hasznos, ha ücsörgök és gondolkodom? * Vág vissza a kérdéssel, ez van, úgy tűnik, hogy az utóbbi napokban csak ilyen kommunikációra képes. Persze azért nincs annyira kiakadva , mint tegnap, így vissza is vesz a lendületből, s inkább bekötözött kezét nézegeti egy ideig , majd felpillant a lányra.* - Csak azon gondolkodom, hogy miért vagyok itt, mi lehet a családommal és a barátaimmal és...úgy összességében minden rossz. * Erőltetett vigyora szavak után.* - Nem tudom, mit csináljak, örülnék egy levélnek, de még csak azt sem kapok...itt nincsenek barátaim, néhány ember, akikkel úgy tűnt, hogy összebarátkozom, azokkal is összevesztem és semmi sem úgy sikerül, ahogy én akarom. *Megvonja a vállait, nem gondolta, hogy éppen egy ismeretlen lánynak fog erről beszélni.* - Amúgy Maros vagyok, és igazad van, neked legalább van valami hobbid, amivel lekötheted magad...

*Látja, hogy a lány már nem akarja kioktatni, és megértőnek tűnik, ezt a jelenlegi helyzetben Maros díjazza, hisz semmi kedve nincs most kötekedni , ő csak békére és nyugalomra vágyik a tegnapi nap után. Miután elmeséli, hogy mi a baja, oldalra biccentett fejjel hallgatja a lányt, aki szintén megosztja Marossal a problémáit. Rossz hallani, hogy mostanában mindenki ennyire ki van a harcok miatt, de mit is lehetne tenni?*
- Igen, tudom, hogy mik történnek itt, hallottam róla, de...hidd el, az életben mindenhol ott van a veszély, s ha nem éppen ilyen formában, akkor máshogy. Nekem a családom elég szegény, a napi megélhetésért küzd az anyám, s hogy fönt tartsa a családot és eltartsa a testvéreimet. Az apám...ő nem jó ember, most is börtönben ül valahol Oroszországban. Így én épp úgy aggódom a családomért, ahogy te itt a testvéreidért. Mert nem csak egy csatában lehet meghalni, az éhezés , az is egy kellemetlen halálnem... *Ahogy ezt megemlíti, egy pillanatra eszébe is jut az az időszak, mikor ők maguk is a kiszáradás szélére kerültek. Marosnak sokszor nem volt mit ennie, ezért is vékonyabb a srác, bár mostanában sokat sportol, hogy a vékonyság helyére némi izomzatot varázsoljon.* - Látod, ez az...egyszerűen csak rossz napom volt és minden szavammal megbántottam valakit. Van egy nagyon kedves lány, Miley, őt szó szerint elüldöztem a közelemből. Egy másikat is megsértettem, csak mert ideges és dühös voltam...és ott van...szóval van valaki...mindegy. *Legyint egyet és halványan elmosolyodik, nem fogja hülyeségekkel traktálni szerencsétlen lányt, akinek bizonyára van épp elég baja.* - Én bízom benne , hogy nem lesz baja a családodnak. Előbb -utóbb csak sikerül itt rendet tenni.

*Meglepi ez a kedvesség és jóindulat, eddig még nem igen találkozott olyanokkal, akik ennyire szívesen segítenének neki és a családjának. Maros elgondolkodik azon, hogy éppen ő szokta elcsórni az ilyen emberek tárcáit, most pedig épp egy gazdagabb lány ajánlaná fel a segítségét? Na nem, ő aztán nem fog senkinél sem pénzért kujtorogni, ahhoz túl büszke. Inkább elvesz, de kérni sosem kér.* - Nagyon rendes tőled, hogy így ismeretlenül is ilyen segítőkész vagy, de nem tehetsz semmit, mindenesetre köszönöm. *Halvány mosolyt küld a lány felé, a további kérdésekre azonban elhallgat.* - Ez...ez hülyeség, inkább nem beszélnék róla. *Ismét halvány mosoly, bár maga sem tudja, hogy valóban hülyeség-e, vagy tényleg olyasmi történt vele, ami eddig sosem. Nagyon tetszik neki egy lány, de ha megkérdeznék, hogy érez is valamit, nem tudna mit felelni, mert maga sem tudja, mindenesetre mégis bántja őt valami.* - Tök aranyos vagy. *Mondja mosolyogva a lánynak, aki, ha nem tolja el, Maros hirtelen ötlettől fogva megöleli, ebből is látszik, hogy kissé szeretet hiánya van, másrészt tud jó fej is lenni, csak érteni kell a nyelvén.*

//Fagyunk//

[védők]

* Az allidonos fiú, megújult külsővel érkezik meg a toronyhoz. Haja immáron rövid, s egy mugli dolognak köszönhetően most a szőke tincsek felfelé állnak. Égbetörően. A fiú tengerkék szemei komorságot tükröznek. Pár napja, hogy majdnem meghalt barátnője. A naxeldír egyik vörös hajú leányzója, Gaea. Pontosabban fogalmazva, majdnem belehalt sérüléseibe. Melyet korábbi tanáruk, Wayne Lazarus Shahrivar okozott. A látványmágia tanár gondolatára a fiú szemei megtelnek érzelmekkel. Düh, csalódottság és bosszúvágy furcsa egyvelege. A korábbi tanár elárulta őt, diáktársait a volt szakvezetőket és az igazgatót. Átállt a kegyencek oldalára, mint ahogyan a fiú sok diáktársa is. De Sepp már nem haragszik az átálltakra. Az ő döntésük volt, az pedig, hogy helyes-e majd kiderül az idő folyamán. Mindössze két személy kivétel. Az egyik Máté Czilley egy volt naxeldíres diák, míg a másik a korábbi látványmágia tanár. Az elementalista fiú eldöntötte, ha lehetősége lsz rá, megpróbálja megölni őket. De a többieknek nem fog ártani. Így most nem is csodálkozhatunk, ha sárkánybőr mellényben, és nadrágban, már pálcával a kezében közeledik az udvaron álló fehér torony felé. Egyéb fókuszait is viseli. Ma harcolni fog. Keményen, minden erejéből. S a nap végén dicsőségben fürödve, büszkén fog a még mindig eszméletlen Gaea mellet megjelenni, hogy elmondja bosszúja tökéletes volt. Már persze ha a gyáva tanár nem fut el ismét, mint pár nappal ezelőtt.*

//Sziasztok! Mindenkinek jó játékot kívánok. Remélem ma is hasonlóan jó mesében lesz részünk mint pár nappal ezelőtt. Bár tudom, hogy a mesélő mindent meg fog tenni ez ügyben. Még egyszer is jó játékot mindenkinek. Helló! //

[Védők]

Kis izgalmak után bekötött nyakkal és testtel jelent meg kis Daimónjával, aki szintén ugyan ott sérült meg. Kicsi izomláza is van. Magával hozta a varázspálcáját, minden tudását, egy tőrt, kedvenc íját és nyilát is, és persze sok szerencsét és minden tudását se felejtette otthon, a táskájában. Daimónja nagyon feszült. Érzi, vagy most, vagy soha. Mil is idegesen néz össze-vissza. Vajon a megérzései most csaltak? Nem hiszi Mil. Végül idegesen áll ott a vagány csaj és daimónja a semmi közepén, mert az udvar is már romokban hever.

[Védők]

*Egy aprócska koboldlány gubbaszt a torony egyik beugrójának árnyékában. Köpeny alatt van, megint, nézegeti az "egybegyűlteket", hogy hány társa van itt, és hány ellenfele. Ellenfél... Mert volt diákokkal szemben kábításnál tovább sose menne. Nem tud annyira haragudni rájuk, hogy meggyilkolja őket. Nem úgy, mint Nicolas... De ezt hagyjuk. Szóval a láthatatlanná tévő köpenye alatt nézelődik a falnál, miközben várja a mai eseményeket. Eldől talán az iskola sorsa?... Vagy tovább folytatódik ez a végeláthatatlan csatározás és mind a két félen a diákság felörlődik... *