Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 27, 2011 5:53 pm

- Na azt azért nem mondanám. *Vonja meg a vállát a megjegyzésre, és ugye, ekkor tápászkodik fel. Néhány pillanatig csak tartja a kezét, mint valami egyszerű szobor, és nagyon úgy tűnik, hogy Karen nem igazán akarja elfogadni a segítséget, de aztán a lány csak megragadja a jobbot, és Robert finoman felhúzza a földről. (Amúgy usernek semmi ilyesféle dolog nem jut eszébe, vagyis, mintha rémlene neki valami, de hát, mint tudjuk, szegénykének elég szita az agya, nem szabad tőle semmi ilyesmit várni.) Az érintés egy gyors hidegrázást von maga után, de ez nem tart sokáig, talán Karennek fel sem tűnik a dolog. A gúnyos megjegyzésre elhúzza a száját.* - Ugyan. Csak nem akarom, hogy az éjszaka furcsa neszei ártsanak a piciny lelkednek. *Jelenti ki, és elvigyorodik. Mintha kicsit oldódott volna, de nem biztos. Miután elindulnak, egy hosszúkás, gyorsan süvítő sötét árnyat láthatnak meg, amint a földön, mindenféle nagyobb köveket és ágakat átugrálva-kerülgetve suhan feléjük. Robert, amint megpillantja, megáll, és leguggol, a földre rakva mindkét tenyerét, hogy Zeus rögtön belé kapaszkodhasson, de nem az történik, amit várt; a vadászgörény kétszer-háromszor átszlalomozik Karenlábai között, majd belecsimpaszkodik a lány lábszárába, és felfelé kúszik, a válla felé.Robert felegyenesedik és megvakarja a tarkóját, nem erre számított.* - Khm. Azt hiszem, hiányoztál neki. *Jelenti ki bizonytalanul, majd a párbajversenyes dologra megvonja a vállát.* - Nem volt már hely. Ez van.

Vendég

*Nem, a lány tényleg nem érzékel semmit a hidegrázásból... viszont mikor Robert megjegyzi, hogy csak az ő lelkecskéjét félti felhorkant.* - Hogy Te mennyire kedves vagy... nem is gondolná az ember. *Mondja enyhe arroganciával hangjában, majd csak hozzáteszi.* - Egyébként kösz, de a piciny lelkecskémnek nincs szüksége a védelmedre. *Mézes-mázosan néz a másikra, bár az kétséges, hogy ebben a félhomályban látják is rendesen egymást. Mindenesetre talán az utolsó mondattal kissé durva volt. Pedig most nem állt szándékában... vagy legalább is nem annyira. Elindulnak, közben Karen most hálát az égnek, hogy sötét van, és a másik nem észleli össze-vissza lépteit. Két méter távolságban lemarad az allidonos sráctól és elnézi magának, hogy annak, a nem rég lezajlott párbaj ellenére kutya baja... pedig ő talán még többet is kapott kicsivel mint a lány.* ~Ennyire gyenge lenne a szervezetem? Vagy... vagy csak pszichés alapon készültem ki. ~ *Tűnődik hangtalanul, majd csak megrázza fejét.* ~ Marha vagyok! Csak kissé megszédültem mikor felálltam... ennyi. Ami a harc közben volt meg... ~ *Sajnos hiába próbálkozik, nem tudja helytálló érvel befejezni a gondolta mentetét. Nem tudja... de már nem is fontos. Visszalépdel Robert mellé, mikor megjelenik valami előttük. Összeszűkült szemekkel mered a sötét, suhanó foltra, de nem cselekszik az ég világon semmit. Viszont pár pillanat múlva már rá is jön, hogy ki a legújabb társaságuk.* - Zeus. *Kuncog fel, amint az állatka felkúszik lábán. Igen, a lány csiklandós. Mosolyogva néz rá a vállán pihenő vadászgörényre, és mutatóujjával megpöccinti a fejét.* - Hát heló! Téged se láttalak már egy ideje. *Nem sokkal később a gazdi is úgy dönt, hogy megszólal, mire felé kapja tekintetét. Szólásra nyitja száját, majd csak becsukja. Végül nagyon halkan ennyit mond.* - Igen, Neki lehet... *Talán ezt a fiú meg sem hallja, de őszintén Karen nem bánja. Tudja, érzi, hogy valami zavarja... Csak még ő sem jött rá, hogy mi is az valójában.* - Nos, sajnálom. Viszont remélem maratonon már látlak. *Térnek át más témára, és kezdnek egyre közeledni az Kúria felé.* - Hogy telet a szentestéd? *Érdeklődik, nem szeretné kussban meg tenni még azt a maradék kis utat.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jan. 27, 2011 6:31 pm

- Ugye? Nem is ismersz igazán. *Válaszolja, de amikor az utolsó mondat elhagyja a száját, ismét csak magát szidja. Tök kétértelmű. Annyira, de annyira bugyután viselkedik... na mindegy. A megjegyzésre csak megvonja a vállát.* - Hát, Te tudod. Pedig soha nem lehetsz biztos benne, mi rejtőzik a sötét éjszakában... *Suttogja sejtelmesen, csak heccből, hogy ráijesszen a lányra, bár kétli, hogy ez sikerülne. Ekkor érkezik meg Zeus, és célba is veszi Karen vállát, ahol aztán körbeszaglászva a lány nyakát, fülét, arcát végül letelepedik. A Marathonos dologra csak megvonja a vállát.* - Nem hiszem, hogy arra elmennék. *Jelenti ki.* - Tudod, Emily tavaly mindenki meglepetésére második lett nem akarom tőle elvenni ezt az örömöt... *Jelenti ki. A szentestés kérdésre meg csak megrázza a fejét.* - Egyedül voltam. Emily haza ment, de én amint tudtam, visszajöttem. És tudod... nekem itt Emilyn, Kearán és Rajtad kívül nincs senkim... Senki ismerősöm... Szóval, unalmas volt. *Tűnődik el egy pillanatra, majd, az Kastély bejáratánál megáll, és a lányra pillant.* - Figyelj, én még... szóval, van még egy kis dolgom. *Igyekszik úgy csinálni, mintha ez a kis dolog most jutott volna eszébe, és roppant sürgős lenne.* - Úgyhogy... Akkor szia. És sok sikert. *Füttyent egyet, mire Zeus akaratlanul lebucskázik Karenről, és felkapaszkodik a lábán, majd itt még egyet a lánynak, végül a fejére húzza a kapucnit, és eltűnik a másik irányban...*

Vendég

*Mikor meghallja a fiú válaszát meglepetten pislog rá. Kicsit vártanul érinti ez a megnyilvánulás, de végül csak lenyeli ami nyelve hegyén van és közömbös hangon válaszol.* - Lehet. *Amúgy ebben az egészben az a legnagyobb röhej, hogy Robertnek igaza van. Tényleg nem is ismeri igazán.* - Nos, igen. Ebben egyet értek veled, viszont most nem különösebben tud érdekelni... meg úgy általában máskor sem. *Pillant a másikra, a sötét éjszakára célozva. Szemmel láthatóan most ez a kis hecc nem tudta megriasztani. Viszont a maratonos dologra már érdeklődve vonja fel szemöldökét.* - Miért? *Kérdi, de a válasz már érkezik is.* - Hát igen, Emily tényleg nagyon ügyes volt. Büszke lehetsz rá. *Mondja hót komolyan, aztán felnevet.* - Na Te meg az Egod. *Viszont a maratonról eszébe jut Senilla. Érdekes, különösebb reakciót nem vált ki belőle a lány emléke, így nem hozza szóba. Rob a karácsonyáról mesél, és mikor Karen meghallja amit a másik mond, jönne, hogy elátkozza magát amiért egyáltalán felhozta ezt a témát. Amúgy ezen kívül váratlanul érinti a dolog. Ő nem gondolta, hogy a fiú ennyire ... hm visszahúzódó? Vagy nem is tudja, hogy mivel jellemezze. Nem ilyennek ismerte meg.* - És... és Seni? *Kérdi meg óvatosan, de aztán rögtön meg is bánja. A fiú pedig fontos dolgokra hivatkozva el is tűnik... Ő meg csak áll ott mint egy szamár, és annyit se mond, hogy búú. Végül a korlátnak támaszkodva próbálja kiküszöbölni a hirtelen rátörő szédülést, de igazából gondolatai még mindig az előbbi beszélgetés körül forognak.* - Azt hiszem most meg keresem Brendát... *Határozza el magát, és felsiet a lépcsőn. Már amennyire tud az instabil állapota miatt.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 30, 2011 11:55 am

*Kopogó léptek zaja üti meg a csendet az udvaron. Egy srác tűnik fel, bőrönddel a kezében. Tekintete kissé üres, és elveszettség látszik rajta bizonyos fokon, tekintve azt a pörgést amin a napokban keresztül ment, és igazán azt sem tudta hogy mi folyik körülötte. Egy fekete inget húzott magára, valamint egy farmert, és egyetlen bőröndjével, a hatalmas épülethez közelebb lépett. Nem tűnt olyan távolinak, messzinek, hatalmasnak, és elvarázsolónak így élőben mint azt sejtette volna. Kissé összevont szemekkel fürkészte, majd kihúzta magát, és arra várt, hogy a környéken valami diák féle fölbukkan e, aki meg tudja mondani hogy hol tud lepihenni.
Szabad kezét zsebébe nyomta, és úgy közelített még néhány lépést az épület felé, de egyenlőre még nem lépett be. A hely hatalmas, szinte elképzelhetetlen számára hogy neki tulajdonképpen hova is kéne mennie. Nem véletlen, azt sem tudja a legtöbb dologról hogy micsoda...*

Vendég

*Az ajtó abban a pillanatban, ahogy Aleksandar a közelébe ér valósággal kirobban és Ashley keveredik ki rajta, mint valami mini-tornádó, kezében egy mélytányérral, amiből gőz száll fel. Igen, épp ebédelt, mikor a fülébe jutott az új diák híre. Vacillált is rendesen, hogy ebéd, diák, ebéd, diák....Végül mindkettő nyert. Magába tol még pár kanálnyit a forró léből, aztán odasasszézik leendő szaktársához.*Hello, Ashley vagyok. Ashley Emma Goldworthy, Erás főprefi, de hagyjuk a formai dolgokat. Én leszek az idegenvezetőd, és bocsi, de előtte muszáj megennem a leves maradékát, mert ha nem, akkor...nos, nem akarsz úgy látni.*Kacsint rá talán nem túl biztatóan a fiúra, de csak lazán felkapaszkodik a pad támlájára, a tányér az ölébe kerül és a fölé görnyed. Csak a tigris marad ott, nagy szemekkel néz a fiúra, aztán magához képest kissé szokatlan viselkedést produkál.*Bocsáss meg neki, kelekótya mostanában. Tudod ki a kelekótya...Kövess!*Inti maga után Aleksandart a daimón, aki szintúgy a padhoz sétál és gazdája mellett állapodik meg a földön. A kanál már az edény falánál csörömpöl, már alig van benne.*Igen-igen bocs. Ameddig én ezt befejezem, mesélj magadról. Hogy utaztál, honnan, miért, ilyesmik.*Ejt meg még egy mosolyt a másik felé, majd halkan, de szürcsölgetve kezdi felhajtani az utolsó cseppeket.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jan. 30, 2011 12:14 pm

*Az ajtó, valóságosan kirobban mikor a közelébe kerül Aleksandar, és egy lány, valamint a daimonja jelenik meg, ami történetesen egy tigris. Eléggé meglepi a srácot, de azért nem annyira, hogy ne válaszoljon neki természetesen rögtön udvariasan ahogy szokott. Még el is mosolyodik, majd úgy szólal meg.* -Szia! Rendben, örülök hogy valaki körbevezet, hatalmas ez a hely. Persze, csak nyugodtan, ráérek. *A tigris mondandóján, megint csak elmosolyodik, nem az a fapofa típus. Odasétál a lányhoz, aki ismét megszólítsa, amire természetesen, kis gondolkodás után válaszol is a fiú.* -Az utazás kényelmes volt, idehopponáltak engem a környékre, aztán fel kellet hogy kutassam ezt a helyet, ami egyedül nehézkes volt, de végül sikerült, aztán, kis híján el is tévedtem itt, de ekkor érkeztél te. A fővárosban élek egyébként. *Mikor befejezi mondókáját, türelmesen vár természetesen, de még hozzáteszi a nevét.* -Ohh, egyébként Aleksandar K. K. Deyan vagyok. *Ha még a lány is bemutatkozik, akkor hozzátesz egy kéznyújtást, és egy örvendek-et is.*

Vendég

Köszi!*Mondja a nyugodtan, ráérek részre. Amikor elfogy az ebédje csak belesüllyeszti a vállán himbálózó táskájába, majd valamikor visszakerül a konyhára Szépen végighallgatja a fiút, régen volt dolga újakkal. Talán a múlt hónapban, de neki az régen volt.*Akkor elég kalandos volt az ide utad.*Állapítja meg derűsen a fővárosnál meg picit elgondolkodik. Ő nem bolgár, és ugyan régóta él itt, mégsem tudja biztosan mi is a főváros neve.*Szóval....Sz...Sz...Szó...Oké, ez gáz. Bocs, de nem jut eszembe, hogy mi a neve.*Hajtja le bohókásan a fejét, majd úgy csinál, mint akit felakasztottak. Olyan fejet vág, mert most pont úgy érzi magát.*
A földrajzom sosem volt jó, és nem is Bulgáriai vagyok, de gondolom erre rájöttél a nevemből. A bemutatkozást meg köszi, de tudtam, hogy Te fogsz jönni.*Megnyomja picit a "te" szócskát, mivel általában tudják a prefektusok az érkező diákok nevét, ugyanis....tudják és kész.*Szerintem lassan indulhatnánk befele is, nagyon szép az idő, de egy kissé hideg van.*Még összébb is húzza magán a kabátját, hogy mutassa, tényleg fázik egy kicsit. Leugrik a padról, pálcájával pedig a fiú bőröndjei felé suhint, amik ha minden igaz, akkor lebegni kezdenek. Hát persze, hogy így lesz. Ashley pedig int Aleksandarnak, hogy kövesse befelé, mert ott ugye melegebb van és beszélgetni bárhol lehet.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Amikor Effy köhögni kezd Sela megütögeti picit a hátát, és ő is benyomja a csokiadagját.*Csajszi, nem megfulladni!*Mondja kissé cinikusan, de mosolyogva. Viszont meglepődik. Ha nem ruhát, akkor mi mást vehetett? Lehet egyáltalán ruhán, cipőn és kiegészítőkön mást venni?*Tehát csokin kívül semmit nem vettél. Tényleg kell majd az a vásárló körút.*Állapítja meg, ezzel választ adva Effy kérdésére. Kinyitja hatalmas táskáját és kiemel belőle egy nagy neszeszeres tasit. Elkezd benne turkálni és egy csomó minden kezd a közeli kuka felé repülni, de van, amit a lány felé gurít. Pár szempillaspirál, szájfények, tusok, ilyesmik.*Ezeket is frissítenem kéne. Egy csomó mindent kéne már megint rendelnem az amerikai szállítótól. Ajhh...nehéz gazdagnak lenni.*Csóválja meg a fejét lemondóan egy sóhajtás keretében, és tényleg olyan, mint aki arra vár, hogy elkezdjék sajnálni, "szörnyű" sorsa miatt.*Neked kell valami, drágám?*Kérdezi, mert pénze van, szóval bármit tudna hozatni barátnőjének. Valahogy meg kell tartania ezt a lányt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 31, 2011 3:53 pm

*Csodálkozva nézi a lány dolgait. Annyi mindene van, Effynek pedig alig volt otthon valamije. Vagy valakije? Örül, hogy ezzel a lánnyal kicsit jobban megismerkedett, mert itt tartózkodása alatt még senkit sem kedvelt meg ennyire, mint őt. Nem éppen olyan mint akikkel általában jóban szokott lenni, de valamiért nem bánja. Követi a szemével a dolgokat, amiket Sela elhajít.*
-Te jó ég. Te azt mind kidobod? *Elcsodálkozik, hogy van akiknek ilyen jól megy, de hát nincs mit tenni. Nem mintha meg akarná változtatni. Ő nem irigy rá, inkább örül, hogy neki ilyen jó élete van. A kijelentés hallatán felkapja a fejét.*
-Hát igen.. biztos szörnyű gazdagnak lenni.. *Kicsit gúnyosan vágja rá, de megbántani egyáltalán nem akarja. Mikor a lány megkérdezi, hogy kell-e neki valami, Effy csak megcsóválja a fejét. Nem akarja, hogy rá költsön. Igazság szerint szüksége lenne pár dologra, de majd csak beszerzi azokat.*
-Nos, akkor majd egyszer kiugrunk valahová? *Ismétli meg magát, mert Sela nem adott rá választ.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*A kérdésen elcsodálkozik.*Miért mit csináljak velük? Tartogassam őket a következő szezonig? Drágám, még a sminkcuccoknak is trendjük van. Azok, amiket kidobtam a tavalyi nyár színei voltak. Lesz majd újabb.*Vágja rá egy kis előadás közepette, a gúnyos megjegyzésnél pedig felhorkan. Effy nem igazán él a felajánlásával. Még furcsább. Ilyen otthon sose történt vele. Amikor valakinek felajánlotta a pénzét, akkor kaptak a dolgon és egy csomó mindent kértek tőle. De szaktársa egészen más...Lenne valaki, aki a lényéért szereti? Nagyon furcsa.*Ugyan, ne szerénykedj. Csak nyugodtan.*Arcára kedves mosoly kerül, kicsit meg is böki a lányt, bohókásan. Az újrakérdezésnél meg fáradtan sóhajt, mert igazából válaszolt a dologra, de lehet, hogy túl kacifántos volt a dolog.*
Igen, jó lenne elmenni valahova. De áruld már el, hogy mégis mi a halált vettél a kiruccanásod alatt?*Nagyon fúrja az oldalát, hogy mi mást lehet venni ruhákon kívül.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jan. 31, 2011 4:22 pm

*Hallgatja a lány kis monológját a trendekről. Csak bólogat és mosolyog. Visszanéz sminkekre. Szerinte ezt még lehetett volna használni, de hát Sela tudja. A lány újra felajánlja a pénzét, úgymond jótékony célokra. Effy zsebreteszi a kezét.*
-Szükségem lenn pár új cuccra, de nem akarlak kifosztani. *Neveti el magát a mondat végén. Úgy mondja mintha kitudná, de ő sem hiszi el. Kezd sötétedni. Feláll a padtól, megigazítja a ruháját. Hívja Mariselát is, hogy jöjjön. Ketten elindulnak visszafelé a kúriába. Út közben pedig elmondja, hogy mit vett.*
-Igazából csokit és cigarettát. *Effy már régóta dohányzik. Nem büszke rá, de leszokni már nem tud sajnos..*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Felcsillan a szeme, mikor Effy végre beadja a derekát. Belekarol a lányba mikor feláll a padról és úgy indulnak el. A ciginél elhúzza a száját és undorodva ereszt ki egy "fúúúúj"-t.*Az büdös és árt a bőrnek, a tüdőnek, meg minden másnak.*Mondja fejcsóválva, majd mindketten eltűnnek a Kúriában.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Muszáj volt egyből iderohannia. Amikor reggel mondta az ápoló, hogy végre leléphet, szinte kötelezőnek érezte, hogy a természetbe meneküljön. Persze...Nem az a tipikus természetjáró, meg természetbarát, de most...annyira szép az idő, vétek lenne bent ülni a Kúriában. No, meg az is szempont nála, hogy a videoblogjához kell a változatos háttér. Meg amúgy is imádja a fényeket, a különböző effektusokat, látványokat. Talán pont emiatt imádja az illúziókat is? Ezen gondolkozik a pokrócon kiterül az egyik pad tövében, amin a Maine Coon heverészik. Néha mancsaival a lány fején dögönyözik, máskor csak úgy babrálja a tincseit. Loretta pedig az elmúlt két nap képeit rostázza, mert az órai rohanás közepette némelyik homályosabb lett a kelleténél, és ezt semmilyen effektussal nem tudná helyrehozni. Így is csoda, hogy ez a mágiával átszőtt gép ennyire jól bírja. Mivel eredetileg muglik által készített kütyü, szóval...egyszerűen frenetikus. Imádja a mágiát, ez nem kétséges, de a másik világhoz is kötődik bizonyos szinten. Igen erős szinten...*

Tárgy: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 3:19 pm

*Egy általános fiú lépdel ki az ajton,egy farmernadrágba,és egy puloverbe.Nincs nagyon felöltözve,de nem fázik.Pálcája,ott van nála.Mostanába nem gyakran mozdult ki a szobájábol,inkább bujta a könyveket: védőbűbáj,támadás...stb.Meg látott egy lányt,aki,fekszik a pad tövébe.Most nem nagyon akar oda menni hozzá,de ha csak ő van ott.Oda ment a lányhoz,és udvariasan köszönt.*-Szia,Isidor Tibor vagyok,és te ki vagy?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 3:35 pm

*Eramiros vámpírlány ballag kinn, a lassan már lemenő napban, mert ugye tél van, így a nap későn kel, és korán megy le, délután 5 órakkor már majdnem sötét van, ami kedvez a hölgyeménynek. Minden estere a csűrű úgyis megvédi a napfénytől. Ruházatát tekintve egy tört fehér póló, fekete, háromnegyedes ujjú dzseki, fekete rakott szoknya, fekete csizma, kiegészítőnek pedig egy dögcédula nyakláncon, és egy öv. Ergo kb [Only admins are allowed to see this link] néz ki, csak ugye megfelelő hajviselettel, hosszú, fehér, kiengedett frizurával. Elég valószínű, hogy minden szem rá szegeződik, mert ugye a durva karizmától és csáberőtől izzik a levegő körülötte. Amúgy nem fázik, hála a karkötőjének. Egy pillanatnyi gondolkodás után szép lassan a pároshoz sétál, akik közül az egyiket ismeri, a másikat még nem. Semmi mosoly, semmi érzelem, csak a hideg-rideg lány.* - Szép napot egybegyűltek. *Köszön mindkettőjüknek, majd a lány szemébe néz, bűvös aranysárga tekintetével, majd ismét megszólal.* - Laura vagyok. Laura Wylee. *Igazából csak érdekli, hogy milyen reakciót kap a név hallatán, elvégre eléggé híres, vagy épp hírhedt a lány, mondhatni az iskola történetének egyik kulcsfigurája.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Képek sokasága. Homályosabb. Törlés. Homályosabb. Törlés. Nos, ez megy most. A kamera is ott lapul az élénk színű táskában, de az egy hosszabb metódus lesz, mert vágás, szerkesztés, miegyebek. A köszönésre ugrik egyet fektében (lehet azt egyáltalán? ><), de minimum nagyon gyorsan próbál meg fölegyenesedni. amibe erőteljesen szól bele a pad. Feje sajog, kezeivel azt a pontot dörzsölgeti, amit beütött, miközben ugyebár ráköszönnek. Mondaná, hogy szia, meg hasonlók, de megjelenik a nekromanta lány is, aki valahogy, valamiért...Mindegy is. A szempár elbűvöli, aminek hangot is ad némi "húúúú"-zással, és most igazi IQ harcosnak tűnhet.*Loretta Alvord.*válaszolja lelkesen mindkettőjüknek, és kattan is a gép, hogy a két alanyról is legyen örök emlék. A reakció pedig...Nos, ez. Két nap alatt nem jutott el hozzá semmi, lényegében egyáltalán nem tud semmit. Szóval ilyen téren Laura jelenléte némi kíváncsiságon és apró távolságtartáson kívül semmilyen reakciót nem vált ki, a jövő...az más kérdés.*Szépnek szép amúgy, csak hideg.*Kamera kerül elő, a lányt régebbi motorosnak tartja, így ő lesz a mai riporter alanya.*Ha nem gond, akkor egy mini-interjút elvállalnál, Laura?

Tárgy: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 3:56 pm

*Meghallot egy hangot,már gondolta ki az.Laura.-Szia,Laura.*Úgy köszön,mintha a levegönek nézné.Közben felál a lány.Beverte a fejét a padba,nem nagyon érdekli.Katant a gép,rendben.A lány inkább Laurát figyeli.Leül a padra és olvasni kezd...Loretta Laurával foglalkozik,ő meg elövesz egy könyvet a mágiáról,és megint bujni kezdte a könyveket*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 4:08 pm

*A húúúúra kicsit elmosolyodik, majd a névre biccent, és a fiú felé tekintene, de az már a könyvét olvassa... Majd kattan a gép, nagy villanás, a lány pedig akarva akaratlanul a szeme elé emeli a kezét, méghozzá iszonyat gyorsan. Valamint kiad magából egy nagyon halk, fújó hangot, mintha egy macska csinálta volna. Tényleg nem olyan feltűnő a hang, inkább az, hogy simán hátralép, arca elé emeli kezeit, és szeme vörösen villan meg. Majd kicsit megrázza magát, és sóhajt egyet.* - Khömm... Sajnálom... *Mondja, és az ember azt hinné zavart lesz. De Laura nem nagyon. Elegánsan lép át a dolgon, és inkább a lányra néz, aki interjút kér tőle. Ezen viszont egy kicsit megdöbben, és elmosolyodik, most még van is benne valamiféle érzelem. Majd kedvesen(!) szólal meg.* - Természetesen, kérdezz nyugodtan. *És nem a kamerába néz, hanem a lányra, ha már vele beszélget.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Egy valamit már most biztosan lát. Nem Tibor lesz az, aki mély nyomot hagy majd benne. Csak olvasgat. Oké, ez igazából nem kér további kíváncsiskodást, ellenben Laura viselkedése igen. Mikor látja a másik reakcióját zavartan kezd kattintgatni a gép nyomógombjain, hogy lekapcsolja a vakut.*Bocsi, totál kiment a fejemből, hogy van, aki nem szereti a vakut. Meg tényleg bocs, biztos totál szembe kapott. Már szinte ösztönből jön, amit meg nehéz irányítani.*A "sajnálom"-nál heves fejrázásba kezd, inkább ő sajnálja a dolgot, ez pedig tekintetén is tükröződik. De csak egy másodpercre, utána ismét a lelkes, kíváncsi és barátságos kis tűz kezd lobogni. Persze-persze, ő is a lányt nézi, a kamerának ugyanis előbányász egy állványt, ami szokatlanul kis méretűre volt összehajtva. De ez nem is lényeges dolog a mágia világában. Szóval beállítja, mondjuk a világítás már nem a legtökéletesebb, de nem akar erősebb fényt csinálni az előbbiek után. Nem szeretné, ha Laura kényelmetlenül érezné magát, szóval marad a félhomály, ami egyre inkább kezd háromnegyed lenni.*Akkor üdv mindenkinek, ismét jelentkezem, a mai interjúalanyom pedig a most megismert Laura Wylee, akit kicsit faggatnék az iskoláról, a múltjáról, meg persze önmagáról is, mert szeretjük a szaftos részleteket. Először is nagyon köszi, hogy elfogadtad a felkérést, mert az idegenek ilyenkor általában dilinyósnak néznek, aztán meg tovább mennek. Hallottam az egyik prefektus csajszitól néhány érdekes dolgot, hogy volt itt valami robbanás vagy mifene....Ez igaz? És ha igen, kommentálnád ezt a "hírt"?

Tárgy: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 4:29 pm

*Nézegeti a könyveket,sorról sorra...Észrevette hogy Laura nem szereti a vakut,nem nagyon érdekli,inkább bujja a könyvet.Halgatja,ahogy a lány teszi a dolgát,riportott csinál Laurával.Rátekint az órájára,már több mint öt óra mulott,és már sötét van.Még nincs nagyon sötét,de nem nagyon látja a könyvet,ezért elöveszi a pálcáját,és:*-Lumos!*Kis lángocska jelent meg a pálcája végén,de már nem nagyon érdekelte ez a könyv,és elövesz egy másik könyvet:Különös lények cimű könyvét.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 4:47 pm

*Nem, a lumosra már nem reagál ilyen furán, az nem olyan hirtelen, és nem olyan erős fény. Azért a lány szabadkozására csak elmosolyodik egy kicsit. azért fontos leszögezni, hogy egyetlen mosoly sem igazi mosoly, mindegyik csak ilyen nagyon gyenge, de mégis látható gesztus. De minden esetre így már van valamiféle oldalfény, amiben a lány ugyan kissé kísértetiesnek fest a fakó bőrével, és fehér hajával, hozzá meg a fekete öltözettel. A fiúra pillant egy kicsit, majd vissza a lányra, aki már kérdez is, meg elmondja a szokásos interjú eleje szöveget. Közben a kérdésekre koncentrál, és a végén válaszol.* - Üdv, köszönöm a lehetőséget. Igen, a prefektus jól beszélt, valóban volt itt egy robbanás. A történet úgy hangzik, hogy odalenn, a föld alatt valaki elpusztította az iskolát összetartó energiaforrást. Így egy hatalmas nukleáris robbanás jött létre. A diákokat egy védelmező varázslat megóvta, de az épület és az egész szurdok egy nagy romhalmaz lett. Később persze újjá építették, de azért az élmény mindenkiben benne maradt. Összefoglalva nem egy nyugodt hely... *Meséli a történetet, ami nem ott történt, ahol ő tartózkodott, de azért tudja, hogy mi volt a szitu. Direkt nem mond neveket, nem akar viszályt szítani. Majd elhallgat, és várja a következő kérdést.*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Néhány kósza pillantást kap az antiszoc fiú, de a Laura által mesélt történet jobban leköti. Tényleg kissé kísérteties az alakja így, de látott már ennél rosszabbat is, valahogy túléli. A prefektus tehát igazat beszélt neki, jó pont. Hallat néha hümmögéseket, meg aházik is egy sort, de úgy összességébe nem szól bele a dolgokba, folydogáljanak csak szépen maguktól.*Váó, ez nagyon izgin hangzik. Persze egyszerre félelmetes, tragikus, de mégis van benne valami állati misztikus.*említettem már, hogy néha felpörög és hiperaktív lesz? A macska amúgy nagy nyugodtan figyeli a szokásos procedúrát, amit a lány lenyom, néha rászól, hogy ne pörögjön túl, de egyébként nem aktív szereplő. Most.*Nem biztos, hogy örülnék egy nyugodt iskolának. És ha tényleg ilyenek történnek az nekem csak jó. Riporteri szempontból, meg amúgy is oda vagyok meg vissza az ilyenektől. Nagy Sci-Fi rajongó vagyok egyébként. Bocs, ha néha hülyeségeket beszélek, szólj rám nyugodtan, csak imádom a pörgést.*Szabadkozik egy picit miközben fodros szoknyájának egyik sarkát kezdi el piszkálgatni. Egyelőre kérdésen gondolkozik, meg hogy ő mit is mondhatna a nézőinek.*Tehát a Neza egy elég mozgalmas hely, itt nem áll az élet, mint más sulikban. Az jó. akkor bizonyára jól gondolom, hogy nem ez volt és nem is ez lesz az első ilyen, nagyobb kaliberű eset? És kérhetnék pár információt mondjuk az iskolai órákról, meg az itt zajló eseményekről? Mármint bál, versenyek, tudod...a szokásos.*Kacsint egyet, aztán szépen elhallgat és türelmesen vár, mert remélhetőleg lesz miről hallania.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Feb. 06, 2011 5:21 pm

*Hallgatja a szavakat, néha mosolyog egyet-egyet, meg minden, és amikor a lány következik a beszélésben, csak bólogat egy kicsit. Mondjuk nem épp a legjobb párosítás ez a mosoly, az oldalfény, meg az külseje. Arról nem is beszélve, hogy lassan tényleg besötétedik, és ő maga ugyan tökéletesen lát ebben az időben, a másik lány, és a kamera nem. Mivel az udvart megvilágító kristályok nem adnak elég fényt, fogja a pálcáját, és gyújt egy lumost gyorsan, persze nem teszi bele a kamera látókörébe, alulról-oldalról világítja meg a lányt.* - Na igen, az "állati misztikus" jelző igaz a legtöbb itt történő dologra. Előzőleg például egy beholder nagyúr is csatlakozott a csatához. Meg aztán vannak itt különlegesebb emberek is, mint Bianca, az iskola egyetlen nemes harcosa, és Aeryn a druida lány. Mások persze másról híresek. De ne félj, nem beszélsz hülyeségeket. *Mondja a lány, és közben elejt egy félmosolyt. Gondolataiba úszik persze az is, hogy ő maga nem mond el sok mindent, amit tud, de nem számít. Nem is lenne jó, ha mindent elmondana, amit tud, és ami történt vele azalatt a két és fél év alatt, míg az iskolában tartózkodott. Az újabb kérdésekre is készségesen válaszol.* - Nos igen, általában minden nyáron történik valami izgalmasabb dolog, és több-kevesebb akció van az egész évben. A bálok általában nagyon jók szoktak lenni, van bálkirály-bálkirálynő választás, zene, tánc, minden ami kell, és a szervezők egy kis utazásra is elinvitálják a megjelenőket, érdemes meglátogatni pár ilyen eseményt. Az órákon szintén van akció, de minden óra más, minden tanár más, hosszú lenne mindegyikről beszélni. Versenyek pedig akadnak szép számmal, maraton, párbajverseny... Nem nagyon áll meg itt az élet.

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

Akkor nagyon beletrafáltam.*Kuncog egy picit, utána meg ugye hallgatja a lány hosszú monológját. A két névre még kíváncsibban pillant fel, bár kissé talán kiéhezettnek hathat így. Bár, nyugodtan rálehet mondani, hogy az, rég nem készített interjúkat senkivel, de itt úgy látszik hemzsegnek az alanyok.*Az egyetlen nemes harcos? Biztos nincs rajta kívül más, hasonló ember?*Az, hogy nem beszél hülyeségeket egyrészről nyugtató, másrészt viszont vitatkozásra hangot adó ok. Lenne. Saját állítása szerint igenis sok zagyvaságot hord össze, de végülis fölösleges lenne erre elpocsékolni az időt.*azt hiszem itt jobban pezseg az élet, mint egy pohár vízben a pezsgőtabletta. Remek, remek. Gondolom akkor itt is van valami elitebb csapat, amolyan helyi hírességek. Amibe nyilvánvalóan te is beletartozol, meg az a két másik lány, akiket mondtál.*Igen, ezt azért nem volt nehéz levágni. sok mindent tud a lány, elég részletesen is, és ismeri az ismertebb embereket. Ez nem nagyon jelenhet mást.*Az órák...volt szerencsém megtapasztalni az aurormágia gyönyöreit, és általuk eltölteni egy csodálatos napot a Betegszobán. Isteni volt.*Meséli egyáltalán nem lelkesen, habár ezt senki nem kérdezte tőle. Persze, ebben az állapotában ez nem tud rá hatni. Olyasféle boldogságot érez, amit már rég nem. Tökéletes.*Tudod, mindig is imádtam az ilyen történeteket. Amikor ilyen egységben az erő dologgal meg lehet menteni valakit. Vagy valakiket. Megbízol bennük?*Furcsa fordulat lehet, de....nincs de. Megkérdezte, és kész.*

//fagy//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar