Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

*Az épület falának neki dőlve egy fiatal szőkeség álldogál. A kezében egy vázlatfüzet tart. Szép nyugodtan rajzolgat egy tájképet. Nem izgatja, ha őt bámulják. Szőkésbarna tincsei a szemében lógnak. Sötét farmert, sportcipőt és bőrdzsekit visel. Miért bőrdzsekit? Először is mert szereti a bőrkabátokat, másodszor pedig azért, mert hűvös van. A lány nem szándékozik ilyenkor bemenni a váróba. Angi nélkül unatkozik ott, és senkit nem tud piszkálni. Ezért vonult ki a kúria elé rajzolni. Csendben áll, és mereng az élet nagy dolgain.* ~ Viol azt írta, hogy elküld egy csomó levelet, de még nem jött meg. Görény elkapta volna a leveleket? *Agyal valamin a lány. Tekintetével a környéket vizslatja.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 01, 2011 6:46 pm

*Arrafelé viszi az útja, amerre Tyline rajzol. Elmélázásában alig veszi észre a lányt, mert fölfelé néz és az eget kémleli, töpreng, hogy vajon fog-e esni, vagy még maradhat egy órácskát. Ahogy elhalad mellette, a sétapálcája, alig észrevehetően nekiütődik a lány cipőjének az orrához. Erre eszmél fel Demian.* Elnézést. *Suttogja, remélve, hogy ezzel a véletlennel nem haragította magára a lányt, és folytatja a sétát, hacsak a másik meg nem állítja.*

Vendég

*Mikor a fiú sétapálcája neki ütközik dühös lesz, bár ez a hangján nem érződik.* - Nincs elnézve. *Mondja a lány franciául. Nem érdekli, ha a srác érti, amit mond. Senki ne kössön belé, mert ma eléggé bal lábbal kelt fel. Acélkék szemeivel lesújtóan néz a fiúra. Végig se méri. Egy pillanat alatt feltűnik neki, hogy valami ficsúr lehet. Nem mintha Tyline szegény családból származna csak ő eléldegél a saját kis álom világában. Egy olyan világban, ahol ő parancsol és irányít. Ő befolyásolja az embereket. Ehhez ért a legjobban. A manipuláláshoz. Befejezi a rajzot, és hangos csattanással becsukja a füzetet.* ~Vajon ki ez? És mit keres itt? *Cikáznak a gondolatok a fejében. Hol Demian kilétére, hol a húgára és hol Angire gondol. A lány agyában lévő fogaskerekek vadul zakatolnak. A fal mellől felkap egy táskát, és elrakja a vázlatait. Vár, hogy az idegen hogyan reagál rá.*

Vendég

*Kamen az egyik árnyékos padon ücsörög, hangosan fütyörészve. Jókedve azonban nem teljesen valódi. Időnként kicsit elhalkul a füttyszó, olyankor a fiú tekintete is kissé réveteggé válik, de aztán új erőre kap, és a szürkéskék tekintet végigfut az udvaron, beszélgetőpartner után kutatva. Unja az egyedüllétet. Nem véletlenül jött ki: jó időben sokan mászkálnak errefelé, reményei szerint sikerül elkapnia valakit, akit ismer, és tud vele beszélgetni. De hát, egyelőre nem volt szerencséje. Pedig már vagy fél órája itt ücsörög... Hogy beszélgethetne az unokatesójával? Még mit nem! Egyébként se tudja, Yan merre kószál. Ezek alatt a gondolatok alatt ismét a halkuló fütyülés - elrévedő tekintet kombináció figyelhető meg rajta. Aztán mocorog egy sort, aztán még egyet, végül egy szusszanás kíséretében megtámasztja a kezét a lábain, és a tenyereibe ereszti a fejét. Lábaival a fütyülés ritmusára dobbantgat a földön, ezzel együtt pedig ugye az egész rendszer mozog: ahogyan felemeli a lábát a dobbantáshoz, a feje is kissé megemelkedik, majd visszaesik. Egyszóval Kam igencsak elvan, de közben láthatóan unatkozik. Mellette a padon bőven van hely, ő maga pedig kíváncsi tekintettel fürkészi az udvaron járókat.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 3:48 pm

Je dit, excusez-moi! *Csattan fel a fiú.* Mademoiselle hutain. *Hajol meg a lány előtt hideg, mosolytalan arccal. Elmenőben még egyszer odacsattintja a lány lába elé a sétapálcát, hadd idegeskedjen.* ~Micsoda gőgös, idegesítő fruska! Nem is fruska, inkább liba. Első látásra talán még Yoránál is rosszabb, pedig az a lány sem semmi.~ *Gondolkodik, ahogy félfordulatban megáll a lány mellett.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 3:55 pm

[Kamen]

*Éppen a tölgyesből tart visszafelé, és hát, csoda, hogy útbaesik az udvar? Nem. Ma halványzöld hanfu van rjata, a haja lófarokba van kötve, és a haját két oldalt zöld színű csattal tűzte meg, aminek a végén két zöld színű rózsa van. Persze nem igaziak. A tölgyesbe egyébként Wuyét is kivitte, na azóta sem látta. Az az átokverte macska már megint elkószált. Xiát egyre jobban bosszantja ez a szokása. Menet közben is ilyenekre gondol, hogy minek tartja még meg, meg egyáltalán hogy lehet ilyen hálátlan az állat. Hiszen enni ad neki, meg minden. De nem. Ezt érdemli. Persze tudja, hogy ez Jinsong nagysikerű tréfái közül való, de akkor is. Igyekszik nem arra gondolni, hogy mit fog csinálni vele, ha hazajut Kínába. Mikor már az udvarra ér, észrevesz egy nagyon ismerős alakot. Közelebb megy, és látja, hogy Kamen az. Meggyorsítja lépteit, majd boldog mosollyal az arcán megáll előtte, és meghajol.*-Szia, ezer éve nem láttalak.*Örvendezik. Majd leül a fiú mellé, és egy kicsit faggatja.*-Nem voltál itt az iskolában, vagy csak én nem vettelek észre?*Érdeklődik, majd észreveszi, hogy Kamen egy kicsit szomorúnak tűnik. Furcsállja, mert a fiú mindig is vidám természetű volt.*-Mi a baj? Elmeséled?*Kérdezi, miközben arckifejezése átalakul együttérzővé, bár még azt sem tudja, hogy miről van szó.*

Vendég

[Demian]
*Tyline gyilkos tekintettel bámulja tovább a fiút. Mikor hallja a szavakat, és a bot újra neki csapódik nyugodt marad. Ez az egész neki csak egy játék.* - Fennhéjázó? Hát van rá okom, hogy ne alacsonyodjak le egy senkiházi szintjére. *Szólal meg kimérten. Nem mintha idegesítette volna a sráccal történt kisebb "baleset" csak jól esik belekötnie valakibe. Ellöki magát a faltól, és előveszi a pálcáját. Hát igen Tyline nem vacakol sokat, bár a fiúból kinézi, hogy megfutamodna.* - Egyszer összecsapunk, és az számodra kellemetlen élmény lesz. *Mondja immár bolgárul a lány előre eltervezve, hogy ő lesz az első embert, aki ha bajba kerül nem segít rajta. Még mindig farkasszemezik a sráccal, miközben a pálcáját pörgeti az ujjai között.* -Biztos vagy benne, hogy meg akarsz ismerni? *Kérdi halkan. Nagyon jól ismeri magát, vagyis csak azt az énjét, amit álcaként használ. Hogy kicsoda valójában Tyline Blanchard azt senki nem tudja. Még ő maga se a sok játszadozás után, de nem is akarja tudni, hogy régen milyen volt. Az régen volt, Tyline pedig a mának él.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 4:09 pm

[Tájlin]

Nem hinném, hogy a saját szintednél még lenne lejjebb bármi is... *Vág vissza a lánynak, immár az itteni nyelven, ha a francia kiscica ezt is megérti. Nem igazán rémül meg attól, hogy a lány ilyen nyíltan forgatja a pálcáját, az a tapasztalata, hogy az ilyenek valójában elég gyávák. És Demian nem futamodik meg, a pálcáját pedig mindig közel tartja magához. Közelebb, mint a lány gondolná; a sétapálcában rejtőzik. * Megismerni, téged? Azt hiszem, inkább kihagynám, Mademoiselle hautain. *Jelenti ki, maga is eléggé gőgös stílusban. Nem tetszik neki Tyline viselkedése, amikor az egész tényleg véletlen volt.*

Vendég

[Xia]

*És igen! Végre jön valaki akit ismer! Elég nehéz lenne eltéveszteni a kínai lánykát, zöld hanfuban, virágokkal a hajában. Szélesen rávigyorog, aztán visszatér az előbbi fütyörésző pozícióba, bár magát a fütyülést abbahagyja. Aztán ugye jön az ezer éve nem láttalak, meg a kérdés, mire elhúzza a száját.*
- Én? Hát, itt voltam, csak családi okok miatt eléggé sok dolgom volt... Viszont örülök, hogy látlak *ereszt meg egy félmosolyt a lány irányába. Aztán ugye jön a következő kérdés, amire csak vállat von. Amiből sok minden ugye nem látszik, tekintve, hogy a fejét még mindig a tenyerében nyugtatja, és ez kissé gátolja a mozdulatot.*
- Á, hosszú. Hidd el, nem érdekel. Inkább mesélj te! Mi újság veled mostanában? *kérdezi, igyekezve terelni a témát. Nem szeret magáról beszélni, legalábbis a problémáiról nem. Van egy álcája, az örök jókedv, amit nem is szeret levedleni. Szóval várja a lány válaszát, és reméli, hogy amaz nem igyekszik mégis kiszedni belőle, hogy mi a helyzet.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 4:22 pm

[Kamen]

-Ó, akkor én nem vettelek észre. Sajnálom.*Szontyolodik el kissé, mert már tényleg nagyon régen találkoztak, és nem is emlékszik rá, hogy mikor. Talán még ősszel. Meg az utóbbi időben valahogy nem veszi észre az embereket. Ott van például az a múltkori eset, amikor majdnem fellökött egy lányt Nellondban.*-Én is nagyon örülök.*Mosolyog. Jó újra ismerősökkel találkozni, akik nem úgy ismerősök, hogy például egyszer beszóltak neki, vagy valami. Hanem akikkel jóban van. És azok meg nem sokan vannak.*-Értem. Akkor nem is faggatlak.*Válaszolja, majd összekulcsolja a kezét az ölében. Meg tudja érteni a fiút, elvégre ő sem szokott a problémáiról mesélni.*-Én megvagyok. Csak nehéz az évvége. Valahogy úgy érzem, hogy egyre többet kell tanulni.*Sóhajt fel. Alapból nincs baja a tanulással ,de ez már azért neki is sok.*-Meg aztán ott van még az idegesítő macskám. Most is eltűnt, és nem tudom, hogy mikor fog előkeveredni.*Bosszankodik.*-De ugye azért jól vagy?*Kérdezi aggódva, visszatérve egy kicsit az előző témához. neki annyi is elég, ha erre a kérdésre választ kap.*

Vendég

[Demian]
- Nálam lejjebb? Nem lejebb sok minden van, amiről nem is tudsz. Én legalább tisztességes családból származom. Nem úgy, mint egyesek. *Vág vissza a lány, aki egyszer váltogat a francia, a bolgár és az angol nyelv között minél nehezebb dolga legyen a fiúnak. Párbajozni éppenséggel lenne kedve. Egyetlen apró igével használhatná a jól bevetett illuzióit. Igen, Tyline illuziókkal dolgozik. A szemfényvesztés. Ehhez ért a legjobban. Ráadásul kicsit sem ejtették fejre, hiszen jó pár auror van a családban. Halvány elmosolydik, mikor a fiú sétapálcájára téved a tekintete.* ~Abban van a pálcád, mi? *Figyeli a fiú minden mozdulatát.* -Remek ötlet, hiszen egy ilyen felfújt hólyaggal a kutya sem akar beszélni. *Jelenti ki a lány, majd sarkon fordul, és az udvar túlsó végébe megy, hogy rajzolhasson. Félúton kiveszi a füzetet, de abból a kitépett lapok kiszabadulnak, és az udvar kövén landolnak.* ~ Hogy az a...*Fojt vissza egy hozzá nem illő káromkodást, és begyűjtő bűbájjal sikeresen visszaszerzi a legtöbb rajzot. Kivéve egyet, ami Demian előtt ér földet. Azon a rajzon rengeteg fiatal gyerek van. Persze a rajz fekete-fehér, hiszen Tyline nem szokta a drága idejét színezésre pazarolni. Viszont ahelyett minden ember mellett ott virít a neve. Blanchardok és Petrovák. A kép Tylinet és a rokonait ábrázolja. A lány bosszúsan megfordul miközben rádöbben, hogy egy rajz kimaradt. Riadtan veszi észre, hogy az egyik emléke Demian lábai előt hever. Viszont nem csinál belőle nagy dolgot, mert akkor biztos benne, hogy soha nem kapja vissza a művét.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 4:34 pm

[Tájlin]

Mégis honnan tudod, hogy én milyen családból származom, te nyavajás... Blanchard! *Kiált a lány után, felkapva a rajzot, ami a lába elé hullik.* Nocsak, Mademoiselle Tyline Balnchard... Azt hiszem, elhagytál valamit. *Elindul a lány felé, előrenyújtva a rajzot, ám menet közben szépen memorizálja az arcokat és a neveket. Ha a lány megpróbálja kikapni a kezéből, azt persze nem hagyhatja, és nem is hagyja.* Mert persze a Blanchard olyan csodálatos család, látom... milyen idilli. Téged biztosan a remek modorod miatt küldtek egészen idáig. Talán Franciaországig nem hallatszik el az éles beszéded. *Ha Tyline párbajt akar, megkapja, de legalábbis szócsata keretében mindenképpen. Pedig Demian minden, csak nem ilyen, mint most, de az udvariatlanság hiánya sosem hatott rá túl jól.* Azt hiszem, a rajzot megtartom, ha már nekem adtad. Egészen... tűrhető. És persze legalább megtudom, milyenek a Blanchardok és Petrovák. *Vigyorodik el.*

Vendég

[Dem]
- Neked csak Mademoiselle Blanchard. *Sziszegi a lány. Már előre terveket kovácsol, hogyan szerezhetné vissza a rajzát.* ~Talán egy begyűjtő bűbáj megteszi. *Kattag az agya a lánynak.* -Ha annyira tduni akarod azért ide küldtek, mert a családom innen származik te tudatlan tuskó! *Felel hűvösen a lány, de a pálcája már mozgásba lendült. A tárgyteleport segítségével magához helyezi a rajzot. A képet gyorsan eltűnteti a táskába.* -Ez nem jött össze. A Blanchardok és a Petrovák ugyan azok te idióta. *Folytatja tovább Tyline, miközben a szeme villámokat szór.* -Soha ne merészelj az engedélyem nélkül a dolgaimhoz nyúlni! *Hagyja el a lányt egy valódi fenyegetés. A vázlataiért ölni is tudna.* ~Meg fogom fojtani ezt a gyereket, ha tovább pattog nekem. *A kis játéka lassan gyűlöletbe vált át. Mások ilyenkor megfutamodnak, de ez a fiú még mindig itt áll.* ~Vajon miért nem lépett még le? *Tűnődik a lány. Egy arra járó diáknak kicsit furcsa lehet két diák, az egyik az udvar kellős közepén, miközben szócsatáznak. Ez a tény Tylinet nem érdekli. Meg akarja keseríteni a fiú itt töltött perceit.*

Vendég

[Xia]

- Á, nem gond. Én se igazán vettelek észre. Nagyon el voltam foglalva. Szóval én kérek bocsánatot *mosolyog a lányra zavartan. Hálás, hogy a másik nem zargatja azzal, hogy meséljen, mert nem igazán szeret. A tanulásra nagyokat bólogat. Már nagyon elege van az egészből, de talán most már nincs sok vissza belőle. Bár valahogy mindig ezek az utolsó hetek a legrosszabbak.*
- Miért nem adod oda valakinek, ha ennyi gond van vele? *kérdezi. Na, szép, látszik, hogyan viszonyul az állatokhoz. Hiába, jobb szereti, ha minden állatszerű dolog minél messzebb van tőle. Nem is érti, mások hogy képesek ennyire rajongani értük. Neki valahogy... Nem a kedvencei. Pedig azokat általában mindenki szereti. Hát, ő nem.*
- Persze, oké vagyok *vigyorog a lányra. Aztán zavartan csendben marad. Na, ilyen is ritkán fordul elő vele, az egyszer biztos! De most ez történt, úgyhogy csendben várja, hogy Xia felvessen valami témát.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 4:58 pm

[Tyline]

*Hagyja a rajzot Tylinehoz repülni, nem tartja meg, hiszen nem az övé.* Ó, bocsásson meg, Blanchard de majestueux, hogy nem vagyok tisztában a nemes és nagy múltú családja szokásaival. Beismerem vétkemet, Felséges Hölgy, hogy a világon toutes les personnes kellene tudnia, hogy mi a különbség Blanchardok és Petrovák között. Hogy mulasztásomat pótoljam, most azonnal rohanok, és bemagolom a családfájukat legalább kétszáz évre visszamenőleg! *Szavai csak úgy csöpögnek a gúnytól.* És persze ne feledjük, hogy ha önnek itt ma bántódása esne, mademoiselle hautain, ön nem tudná megmondani, hogy kivel állt szemben, mivel a bemutatkozásra való minden kísérletemet gyökerében fojtotta el! *Állát felszegi, most olyannak látszik, mint egy nagyképű herceg. De hát Tyline sem különb, sőt.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 5:03 pm

[Kamen]

-Nem, nem, én tehetek róla.*Erősködik. A tanulásra meg csak ennyit mond még.*-Ráadásul még jönnek a vizsgák. Meg fogok halni.*Panaszkodik. És tényleg az utolsó hetek a legrosszabbak.*-Hát, szerintem senkinek sem kellene. Ilyen viselkedés alapján.*Tárja szét a karját. Ő szereti az állatokat, de Wuyéval valahogy nem lehet kijönni. Azért vannak még olyanok, akik nem szertik az állatokat.*-Akkor jó. Megnyugodtam.*Válaszolja. Észreveszi, hogy a fiú szokásával ellentétben most inkább hallgat.*-Na és mit fogsz csinálni a szünetben?*Kérdezi. Témának talán jó lesz.*

Vendég

[Demi]
- Még meggondolom, hogy megbocsájtok-e. Előre szólok, hogy nem jó kivívni a családom haragját. Hozzátenném, hogy a családom nem kétszáz éve létezik. A családomról pedig nehéz információkat szerezni, ha nem mozog a köreinkben. Ahogy elnézem semmi keresnivalója egy nemesi család nemzetközi köreibe. *Felel gúnyosan, bár Tyline ennél gonoszabb is tud lenni, ha akar.* -Nekem? Bajom? Ne butáskodjon! Maga alábecsül engem, és ez számomra nagyon jó. Nem tudja mire vagyok képes. Az lehet, hogy tudja a nevemet, viszont én nagyon könnyen információt tudok szerezni magáról. Főleg, ha körbekérdezek. *Kacag gonoszan a lány, hiszen most kezdi kiépíteni a saját kis bizalmi körét, amibe egy embert be is engedett már.* ~Talán nem is különbözünk annyira. *Az agya ismét működni kezd.* ~Nem fogok megtörni, ha valamit akar szépen kinyögi. *A lány szemében lévő acélkék tűz kihunyni kezd.*

Vendég

[Xia]

A lány erősködésére csak megcsóválja a fejét, már amennyire ebben a helyzetben lehet, aztán újra heves bólogatásba kezd.*
- Igen, a meghalás dolog nálam is elég esélyes. Utálok tanulni *fintorog. Nagyon nincs jóban a dologgal, bizony. Az állatos témára csak megvonja a vállát, de bedob egy ötletet, hátha az jó lesz. Meg ki tudja. Amúgy is tud róla, hogy akar egy macskát, végül is, hátha elfogadja Xiáét.*
- Szünetben? Hát... Fogalmam sincs. Jó lenne utazgatni... Hiányzik Anglia. Jó lenne újra látni a régi helyeket, a régi otthont, ilyesmiket. *A srác hangja meglehetősen sóvárgó. Látszik rajta, hogy szörnyen hiányolja a hazáját. Ami igazából nem a szülőföldje, mégis, a fél életét ott élte le, és hát nem egyszerű egy egész évet anélkül eltölteni.* És te? Mik a terveid? *kérdez vissza kis csend után, immár csak kíváncsisággal a hangjában.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 5:19 pm

Hát persze, Mademoiselle hautain, nyilván nagyon könnyű "információkat szerezni" egy ismeretlenről. Jaj, mon papa, olyan barna haja volt és zöld szeme, tudd meg, ki az! *Utánozza Tyline - szerinte - meglehetősen affektáló hanghordozását.* Úgy látom, önt sem az eszéért fogják ellopni, kisasszony. Mert ha lenne némi sütnivalója, nem állna le ilyen otromba módon veszekedni valakivel, akinek a családja szintén eléggé befolyásos. Nem gondolja, hogy talán a jövendő férjét hordja le ilyen trágár hangnemben? Amennyire tudom, a Blanchardoknál még mindig divat az érdekházasság. *Kacsint egyet. Maga sem tudja, miért ment bele ebbe a vitába, még sosem találkozott Tylinehoz hasonló teremtéssel - bár ezt egyszerre rossz és jó is.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 5:32 pm

[Kamen]

*Kicsit mókásnak tartja, hogy a fiú csóválja a fejét, majd hirtelen átvált bólogatásba, de nem mond semmit, mert illetlenség.*-Nekem nem is a tanulással van bajom, hanema mennyiséggel.*Emeli a tekintetét az égre.*-Borzasztó magasak a követelmények.*Az állatos témára már nem tud mit mondani, mert ekkor felszökken a padra Wuye.*-Na tessék, itt is van.*Jegyzi meg.*-Mindig ezt csinálja. De most mintha megérezte, hogy róla van szó. Nézd, milyen pimaszul néz.*Mututja a fiúnak.*-Én egyszer voltam Angliában szakkörön, de annyi elég is volt belőle. Nem való nekem az az éghajlat.*Mondja el véleményét.*-Én nem is tudom. Szerintem a szünet nagy részében itt leszek, aztán talán én is hazamegyek egy kicsit. Ha megtudom oldani. Majd még kiderül.*Meséli, majd ekkor eszébe jut valami.*-Mondd csak, ha lesz rá időd, megtanítanál engem bolgárul olvasni?*Tesz fel egy nagyon butának hangzó kérdést.*-Mert még mindig csak kínaiul tudok írni és olvasni. A bolgárt egyedül nem tudom megtanulni.*Szomorodik el.*

Vendég

[Dem]

- Igenis könnyű információkat szerezni. Attól, hogy maga nincs tisztában azzal hogyan lehetséges attól még könnyedén meg lehet oldani ezt a kis problémát. *Felel durcásan Tyline.* ~Ne merészelj utánozni! *Sziszegi magában, majd tűnetően hátat fordít Demiannak.* -Befolyásos? Kötve hiszem. Ilyen tuskónak a családja nem lehet valami ismert. *Sértegeti tovább a fiút.* -Leendő férjem? Az nem lesz. Legalábbis nem a családom fog dönteni az életemről. *Feleli a lány, mikor az érdekházasság kerül szóba. A lány soha nem tűrte, hogy beleszóljanak a dolgaiba.* - Inkább a halál. Azt is hamarabb vállalom, mint hogy egy ilyen bunkóhoz adjanak hozzá. *Vág vissza a lány, mert már elege van Demianból. Persze igyekszik minél kevesebbet mutatni a dühéből, és valamilyen szinten sikerül elfojtania.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 5:54 pm

[Tájlin]

Nem csodálom, ha nem lesz férje, kedves kisasszony, ilyen modorral. Mert hiába nevez engem tuskónak és bunkónak, én elnézést kértem, amikor véletlenül a lábához ért a sétapálcám. És semmi sem történt volna, ha az ön modorán nem lenne még bőven csiszolni való. És persze nyilván semmit sem ismerne el a családomról, akkor sem, ha én lennék az Egyesült Királyság trónörököse. Önnél rémesebb teremtést még nem hordott a hátán a föld! *Jeleni ki nemes egyszerűséggel. Amit a lány a családjáról mondott, az kétszeresen is sértő, hiszen a Deyan család még édesanyja halála után is megőrizte méltóságát és tisztességét. És valóban nem csak sérti, bántja is, olyannyira, hogy egyszerűen el akar menni, és el is megy, egy szó nélkül.*

Vendég

[Xia]

- Na, igen *helyesel még a tanulós témára. Aztán ugrik. Kis híján szó szerint, mert ugye állat érkezik. Kicsit arrébb húzódik, nem feltűnően, de akkor is. Azért szereti tartani a távolságot az állatoktól. Agyára is megy rendesen az unokaöccse kígyója! Borzalom, hogy amaz képes úgy aludni, hogy egy kígyó van az ágya mellett!*
- Bizony, határozottan szemtelenül. *Újabb témaváltás következik, ezúttal Anglia a soros.* Igen, sokaknak ez a problémája vele. Pedig remek hely, elhiheted nekem, igazán *vigyorog. De persze nem az a célja, hogy meggyőzze a lányt, csak közli a véleményét. A tervekre bólogat, aztán ugye jön a kérés, amire kicsit zavarba jön.*
- Hát, megpróbálhatom, de nem ígérek semmit. Nem tudom, mennyire vagyok jó tanár *ismeri be vállat vonva.* Mondjuk te meg még lógsz nekem kínaival *kacsint.* De persze én tűntem el *vakarja meg a fejét zavartan, és egy kis helyezkedés kíséretében, aminek a végeredménye, hogy a lábait egymásra teszi, a karjaival pedig megtámaszkodik maga mellett a padon.*

Vendég

[Demi]

- Hah, az én modorommal semmi baj nem lenne, ha maga nem jött volna belém. Hiába szövegel nekem a csodálatos családjáról az én rokonaimat soha nem fogja ismerni. Nem fogom hagyni, hogy ilyen csőcselék, ilyen hirtelen haragú elmebeteg betegye a lábát a családi birtokra! *Kiáltja a fiú után, de még mindig csak szórakozik. Beletiporni mások érzéseibe. Az nagyon megy neki.* -Ha annyira tudni akarja rengetegen akarták már megszerezni a kezemet. *Felesel a lány, hogy Demian megtudja mennyire imádják őt.* ~Persze a családi vagyont is akarják. *Hallatszik egy kis hang Tyline fejében, mire fájdalmas emlékek törnek fel a felszínre.* ~Nem, nem akarom. Ezeket nem. *Hajtogatja magában, miközben megrázza a fejét. Rengeteg olyan dolog van, amit Tyline elzár mások elől. Talán ezért sem ismeri még maga sem a valódi énjét. Demian elindul visszafelé. Tyline nem állítja meg.* ~Fusson csak a gyáva nyúl.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 02, 2011 6:14 pm

[Kamen]

-Mit képzelsz, Wuye?*Szidja a mcskáját, majd megfogja, és átrakja a másik oldalára, hogy Kament ne zavarja.*-Bocsáss, meg de erről beszéltem. Pimasz.*Wuye közben dühösen fúj, mivel elkerült a figyelem középpontjából.*-Elhiszem, hogy szép helyek vannak ott, de akkor is. Én mondjuk hegyvidékről jözttem, az is már, de annyi esőt nem tudnék elviselni.*Magyarázza. Alapvetően csak ez a baja Angliával.*-Szerintem nem lesz annyira nehéz. Mármint a részedről.*Mosolyog. Ezzel arra céloz, hogy ő lesz nehéz eset.*-Nem felejtettem el. Bár azt hiszem, csak a kiejtést tudom neked megtanítani. Írni talán már nehéz lenne. Mondjuk attól függ, hogy mennyire van érzéked hozzá.*Mondja, majd feláll.*-Azt hiszem, hogy most megyek is. Majd valamikor találkozhatnánk, és elkezdhetnénk a taulást.*Javasolja, majd egy meghajlással elköszön, és a sértett Wuyéval együtt visszamegy az iskolába.*

//Köszi a játékot Smile

//

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar