Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

*Kamen szinte öntudatlanul bóklászva érkezik az udvarra. Elég... Sokkoló híreket kapott tegnap, és még nem teljesen tért magához. Ő komolyan abban a hitben volt, hogy a mostohaszüleinél minden rendben, és a beszélgetésből úgy tűnt, hogy Yan is ezt gondolta. Még mindig igyekszik feldolgozni a tényeket, szóval egyáltalán nem irányítja a lépteit. Csak úgy megy, bele a vakvilágba. Meg is lepődik, mikor szembetalálja magát egy paddal, majd kissé üres tekintettel lehuppan rá. Állát a tenyereibe támasztja, és így bámul ki a fejéből. Kicsit talán szánni valóan néz ki, olyannak tűnik, mint egy otthontalan kiskutyus. Nagy szemeit az udvarra mereszti, és nézve de nem látva futtatja végig a tekintetét a növényeken, az épületen és az esetleges kint tartózkodókon.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 28, 2011 3:33 pm

~huh, végre.*Evi beleszippant a levegőbe. Nem olyan, mint a hegyekben, de mégiscsak jobb, mint a szobában lévő elhasznált oxigén. Lassú léptekkel sétál, s közben erre-arra nézeget. Gyönyörű fák vannak itt. És milyen régiek lehetnek. Odamegy az egyikhez és megsimogatja a törzsét, majd átöleli. Ez is a furcsa szokásaihoz tartozik. De az erős törzs mint mindig, most is sok energiát ad neki. Máris jobban érzi magát. Mosolyogva megy tovább, mikor meghallja a patak csobogását. Miközben keresi a vizet meglát egy fiút. Első ránézésre teljesen átlagos. Egy padon ül, semmi különös. De Evi észreveszi, hogy a tekintete üres és szomorú. Pont úgy nézett ki, ahogy ő szokott a szülei halála után jópár évig. Erős volt a késztetés, hogy odamenjen hozzá, de nem akarta megzavarni, és bizonyára egyedül szeretett volna lenni. Lassan elindult, de pár lépés után visszafordult, és mégis odament a fiúhoz.* -Szia. Evi vagyok. Leülhetek melléd?-*Nem akarta megkérdezni, mi baja, majd elmondja ha szeretné. Csak egy kicsit fel akarta vidítani, már ha ez lehetséges. Egy nagyon barátságos mosolyt küldött felé, és várta a fiú válaszát.*

Vendég

*Nem tűnik fel neki Evelia fura viselkedése, sőt, elsőre még az sem, amikor amaz odalép mellé. Mikor köszön, kissé kábán pislog fel rá. Aztán lassacskán kitisztul a tekintete, mikor felfogja, hogy mi van. Aztán, fura módon vigyor ül ki az arcára.*
- Helló! Kamen... Kam, és igen, nyugodtan ülj csak le. Mi szél hozott erre? *Igen, határozottan fura. A srác nem igazán néz Evi szemébe, és ez az egyetlen jele, hogy felhőtlen jókedve, amibe átváltott csak tettetés. De nem is lehet kibillenteni belőle: rutinszerűen tesz úgy, mintha minden rendben lenne vele. Meg mindennel az egész világon. Továbbra is az előző pozícióban marad, nem mozdul el, csak a fejét forgatja, hogy ne oldalról lássa a lány, hanem szemből. Szóval ül, figyeli a másikat és várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 28, 2011 3:58 pm

*Evi leül a fiú mellé. Amíg az beszél, a lány az arcát nézi. A szemeit. Bár a fiú nem néz Evi szemébe, ő mégis látja, hogy a jókedve hamis. Túl jól ismeri a szenvedést, s annak elrejtését ahhoz, hogy ilyen könnyen be lehessen csapni. De nem akarja leleplezni a fiút. Ha Evi ezt várltja ki belőle, hát akkor ez van. Csak most fogja fel, hogy Kamen kérdezett valamit. Bizonyára bolondnak nézheti, előbb a fa most meg ez.* -Nemrég érkeztem a suliba, gondoltam körülnézek.Te régóta jársz már ide?* A hangja barátságos, csendes. Megpróbálja elkapni Kam tekintetét, de a fiú nem engedi, mindenhova néz, csak rá nem.*

Vendég

- Óóóó, szóval új vagy! *kiált fel izgatottan. Vagy legalábbis úgy, mintha izgatott lenne. Egyébként egyre megtévesztőbb a viselkedése. Már kevésbé tűnik hamisnak a jókedv. Azért még lehet érezni egy picurit a mesterkéltséget, egy kicsit még látszik a szemében, de most már jobban megy neki a megtévesztés. Hiába, túlságosan rászokott, hogy rejtse a valódi gondolatait, hangulatát és viselkedését, így most is automatikusan beindulnak a reflexek.*
- Hát, ez az első tanévem itt. Augusztusban jöttem. Voltaképpen az unokatesóm miatt kerültem ide, szóval az ő szülei a mostohaszüleim, szóval velük lakok, vagyis nyár óta, és azért írattak ide, hogy egyrészt Bulgáriában legyek, másrészt meg hogy egy helyre járjunk Yannal. Igaz, azóta megszerettem, de azért hiányzik a régi sulim... Amúgy naxeldires vagyok. Te? *kérdez. Csak úgy ömlenek belőle a szavak. Hiába, imádja hallani a hangját, az neki minden bajra gyógyszer. Kissé fura a srác, de azért kedvelhető. Már ha valakit nem zavar, hogy ilyen sokat beszél...*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 28, 2011 4:17 pm

-Én allidonos.*Válaszol Evi. Tetszik neki, hogy a fiú sokat beszél. Legalábbis hozzá képest sokat. Vajon mi történhetett a szüleivel? Ugyanaz, mint Evi anyjával és apjával? A lány reméli, hogy nem, és nem kellett ennyi fájdalmat túlélnie. Egy kicsit elszomorodott, ahogy eszébe jutottak a szülei, de aztán visszazökkent az eredeti kerékvágásba.*-Szereted a mostohaszüleidet?*Evi úgy gondolta, ez nem olyan tolakodó kérdés, bár mivel ő túl nyitott, és úgy gondolja mások is azok, ezért sokszor tesz fel túl személyes kérdéseket.*

Vendég

- Elvagyok velük *vonja meg a vállát.* Mivel a nagybátyámék, jól ismerem őket, szóval nem olyan extra a helyzet. *Meg aztán a szülei már elég régen meghaltak. Ők nem is hiányoznak neki, igazából, csak Sergej bácsi. Az arcára nem ül ki a pillanatnyi szúrás, amit a szívében érez, ellentétben a lánnyal, akin észreveszi a röpke szomorúságot.*
- És te? Mi a helyzet otthon? *kérdezi. Ha tolakodónak ítélik, akkor illedelmesen bűnbánó arcot vág, ha nem, kíváncsian hallgatja a másikat. Minden esetre eddig nem tűnt valami zárkózottnak a lány, így reménykedik a válaszban.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 28, 2011 4:39 pm

*A lány meglepődik, amikor Kamen róla kérdez. De furcsa módon válaszolni akar. Nem szokta elmesélni a történteket, de most igazán kivételt tehet.* -Hát... a szüleim meghaltak. Aztán a nagyapámhoz kerültem, de pár hónappal ezelőtt ő is meghalt, mialatt jártam a világot... Mire hazaértem már késő volt.*Evit nagyon bántja, hogy otthagyta a hegyekben a nagyapját és elment. Szörnyű lelkiismeretfurdalása van a dolog miatt. Hallgatott egy ideig, s csak meredt a távolba, majd ránézett a fiúra, s megeresztett egy halvány mosolyt.*~talán mostmár ő is őszintébb lesz egy kicsit.~*reménykedett, mert Evi úgy gondolta, hogy a bánatot ki kell beszélni, különben erősödik.*

Vendég

*Komolyan bólogat. Látja és érzi is, hogy a lány bánatos. Megértően a megérinti a vállát, aztán témát vált. Nem igazán akarta elkedvteleníteni a lányt, úgyhogy most megpróbálja a vélhetően pozitívabb emlékeket kicsalni belőle. Ő nem beszél tovább a családjáról. Nem tartja szükségesnek, és Evi amúgy sem kérdezte. A halvány mosolyra egy hasonlóval reagál.*
- És, mit láttál a világból? *kíváncsiskodik. Ő is utazgatott, és akar is, mert szeret idegen helyeket megismerni. Közben hátradől a padon, és keresztbe teszi a lábait egymáson, bal kézzel megtámaszkodva a padon, a jobbot pedig - elvéve a lány válláról - a combjára ejti.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 28, 2011 5:02 pm

-Hát mindenfelé. Szerte a világon. Egy fetővel mentem, mint a tanítványa.*Evi megszédült, de nem akarta itthagyni a fiút.* -És te utaztál már valam...*A lány körül megfordult a világ. *-Azt hiszem.. én.. inkább most lefekszem. Bocsi. Majd még biztosan beszéllünk. Szia.*Bizonytalan léptekkel elindult a suli felé.*

Vendég

- Az jó *mosolyog a lányra, és kérdezne is, de ekkor ugye a lány rosszul lesz. Aztán láthatóan még rosszabbul, és el is köszön. Annyira azonban még Kamen sem bunkó, hogy hagyja csak úgy elmenni, így utánasiet, és segít neki feltámolyogni a harmadikra, azon belül is oda, ahová a lánynak mennie kell.*
- Jobbulást. Szia! *köszön el tőle odafent, majd a szobája felé indul. Odabent meglepődve jön rá, hogy Yan sehol, de aztán úgy dönt, biztos elkószált valamerre. Pedig ha tudná...*

Vendég

*Teljes nyugalommal sétál az Udvaron, és ismét úgy néz ki, mint a halál angyala, csak szárny nélkül. Egy fekete [Only admins are allowed to see this link] amiből azért szépen látszik dekoltázsa, fekete magassarkú [Only admins are allowed to see this link], egy fekete szalaggal oldalára erősítve rövid kardja és pálcája, szeme erősen kihúzva feketével, szőke kissé göndör haja kiengedve lóg le a háta közepéig. Arcán rideg kifejezés ül, és ahogy a szél fújja a haját... hát elég ijesztően néz ki. Így sétálgat az udvaron, néha megáll egy fa mellett és megérinti a törzsét. Azután tovább megy, majd ismét megáll az egyik fánál, és ismét csak megérinti a törzsét, és a fát kezdi nézni.*

Vendég

*Lini most már átöltözött az esti program után, egy sima fehér melegítö alsó+felsö van rajta, mivel kezd hüvösödni, lábán sportcipö, mert éppen fut egyet még lefekvés elött. Oldalán mint mindig ott tartja vele a tempót daimon pumája, úgyhogy igy futnak,, közben pedig néha-néha megállnak, majd ujra sprintelnek és újabb 5-10 perc gyenge futás után ismét leállnak sétálni. Közben beszélgetnek, persze az esti eseményekröl, s néha vizivásra is odamegy daimonjához Lini. Ekkor pillantja meg Lisát, akivel már jó ideje nem találkozott, így odamegy hozzá.*-Szia, mit csinálsz? Mizujs? *kérdi mosollyal arcán, mert ez a kis futás felpezsdítette vérét és teljesen jókedve lett töle.*

Vendég

*Áll a fa mellett és gondolkozik, vagy is inkább csak visszaemlékezik a régi szép időkre, amikor még nem kellett ide járnia, csak a családi küldetéseket kellett elvégeznie. Akkor boldog volt, most meg... Hát nem épp. Unja ezt a helyet. Mikor Al feltűnik, kicsit bambul, majd mikor ráköszön a lány, egy gonoszkás félmosoly húzódik a szájára.* - Szia Al. Hogy mit? Csak sétálgatok és unatkozok. Semmi érdekes nem történik itt. *Mondja egy szemforgatás kíséretében, majd a pumára pillant.* - Na és ti mi járatban erre? *Kérdi a lánytól, miközben kicsit közelebb sétál, persze azért olyan 1 méter még mindig van közöttük.*

Vendég

-Csak kocogunk egyet, semmi különös. *mondja a lány válaszára Lini, majd folytatja.*-Látom, gondolkodtál valamin? Remélem nem negatív dolgon, vagy hasonlón. *érdeklödik kedvesen tovább, persze azért mindig is furcsálja hogy Lisi kicsit távolságtartö ami fizikailag is megnyilvánul, de, annyira nem érdekli, vannak még itt ennél furcsább egyének is.*-Nincs kedved sétálni egyet, közben meg cseveghetnénk valamiröl. Például hogy mit fogsz csinálni a szünetben? Van már terved? *tesz fel egy egyszerü kérdést a daimonos lány, valahogy most hirtelen ez jutott eszébe.*

Vendég

*Bólint egyet a lány válaszára, majd mikor újra beszélni kezd, újra egy gonoszkás mosoly húzódik a szájára.* - Csak azon, hogy jó lenne már ha vége lenne az iskolának. *Mondja a lánynak még mindig azzal a gonoszkás mosolyával. Nem távolságtartó, csak nem szereti mások társaságát. Bár azért valamilyen szinten tényleg távolságtartó...* - Menjünk. *Mondja a lánynak válasz képp, majd elindul egyenesen és közben folytatja.* - Hogy mit tervezek? Haza utazok és otthon dolgozom. *Feleli a lány kérdésére, és ha Al ismeri a családját, akkor tudja is, hogy mit.* - Na és te? Neked vannak már terveid a szünetre? *Kérdi a lánytól, csak puszta udvariasságból.*

Vendég

-Mit dolgozol, ha szabad kérdeznem? *mert sajnos nem tudja Lini, nem ismeri a családját.*-Oh, én igaziból semmit. Talán, legalábbis remélem hogy majd egy kis idöt otthon eltölt majd nálunk a barátom, meg ilyesmi, megismeri a szüleimet, meg hasonlók esetleg, de csak ennyi a fix. Remélem hogy majd a kuzinommal is eltudok menni kicsit világot látni, szóval elvisz egy-két útjára meg ilyesmi. *mondja most már kicsit biztosabban, hisz otthon érzi magát itt is, nehéz az elválása.*-O egyébként fejvadász, de van néha olyan felkérése amikor csak valakit meg kell keresnie, szóval csak felderítés meg szülönek visszaszolgáltatás, szóval nem veszélyes. Nos, én ezekre szeretnék majd vele menni, remélem megengedi. *sóhajt fel egy nagyot.*

Vendég

-Nos, a szüleim bérgyilkosok, és nálunk az egész család besegít ebben a családi válalkozásban. De talán már te is hallottál a családomról, a Dedwoodokról *Mondja a lánynak, immáron egy gonosz mosollyal az arcán. Sosem érezte úgy, hogy el kéne titkolnia ezt mások elől. És valahogy kétli, hogy a lányt annyira zavarná ez. Esetleg megijedne, de kétli, hogy rettegni kezdene, bár semmi sem úgy történik mint ahogy azt az ember gondolná, szóval...* - Értem. *Mondja egy bólintás kíséretében, majd mikor a lány folytatja, már érdeklődni kezd.* - Hmm, nagyon jól hangzik. A fejvadászoknak szinte ugyan az a dolguk, mint nekünk, bérgyilkosoknak. Szívesen találkoznék vele. *Mondja a lánynak, egy titokzatosés egyben gonosz mosollyal az arcán. Végre valami érdekesről is hall.*

Vendég

-Bérgyilkosok? Azta, de izgalmas. *jegyzi meg kicsit érdekesen Lini, mert azért egy olyan lánnyal beszélgetni akiknek a szüleii bérgyilkosok, nem mindennapi, ráadásul ö is besegít, ez nem semmi. Persze vegyes érzelmei vannak a dolog miatt, de ö is ember, mármint Lisi, szóval így is tekint rá.*-Akkor valamennyire rokonlelkek vagyunk, szegröl-végröl. *mondja*-Igen, lehet hogy már találkoztál vele ha megfordulsz néha Nellondban, mert ö annak a szélén lakik, Lavanya Yamunanak hívják amúgy. Nem rémlik? *kérdi fürkészve a lányt, majd folytatja.*-Igen, hasonló szakma, és hasonló emberek. Milyen kicsi a világ.... *hangjában közömbösen jegyzi meg, majd a lányra néz.*-Meg ne sértödj, de egyáltalán nem látszol fejvadászos emberkének, bár, Lavanya sem. *mondja halkan.*

//fagy//

Vendég

// Olvadáááás //

- Nagyon is az. Kár, hogy nem én fogom átvenni, majd apámtól a vállalkozást... *Mondja félig a lánynak, félig magának. Ahoz képest, hogy nem nagyon ismeri elég jól kijön a lánnyal, és valahogy nem is érzi úgy, hogy távol kéne maradnia tőle. Talán rokonlélek...* - Talán... *Motyogja a lánynak, bár nem nagyon érthető.* - Valahonnan igen, de még személyesen nem találkoztam vele. Azt hiszem apámtól hallottam felőle. De ez nem biztos... *Mondja a lánynak mintha nem is érdekelné, de magában erősen gondolkozni kezd, persze ezt nem mutatja. Arca még mindig elég rideg. Pont mint eddig is.* - Pont ez a cél. Nem szokásunk mutogatni, hogy milyen erősek vagyunk, mivel akkor úgy mond lelepleződnénk. Ezért is végezzük titokban a munkánkat, hogy ne tudódjon ki, hogy mire vagyunk képesek. Így könnyebben tudunk lesúlytani a célszemélyre. *Magyarázza a lánynak elég nagy beleéléssel. Látszik rajta, hogy tapasztalt, legalább is nem kezdő. Arca ez alatt a kis magyarázat alatt valami lelkesdést mutat, de nem nagyon. Csak ami egy szeretett témához kell.*

Vendég

*Lini kedvesen, érdeklödve hallgatja a lányt, majd mikor az mesélni kezd, néha hümmög, néha pedig csak bólogat. Valahogy ö sosem szerettte a hasonló dolgokat, ami harccal meg ilyesmivel kapcsolatos, de mióta kiderült sok minden az ö életében is, titkok meg ilyesmi, azóta ö is sokkal elszántabb, meg ilyesmi, mi sem bizonyítja ezt a két electrás tore ami két oldalán van. Miközben sétálgatnak, valahogy egyre jobban kezdi megismerni a lányt, és egyre jobban szimpatikusabb lesz neki, úgyhogy el is határozza hogy megjegyzi a Deadwood nevet, hátha Lavanya is ismeri, ki tudja. Mivel lassan a lány elhallgat, néhány perces csend után ismét Lini kérdez.*-Es, van völegényed vagy barátod? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét,meg ilyenek. *érdeklödik.*

Vendég

*Beszél, beszél, beszél és beszél, ami elég meglepő. Sose gondolta volna, hogy lesz itt olyan ember akivel kijöhet. Vagyis inkább akivel ennyit beszélhet. Talán nem is lesz olyan unalmas ez az iskola. Igazán jöhetett volna korábban ez a lány...* - Nincs. De ebben a suliban nem is nagyon találkoztam még fiúkkal. Legalább is akikkel találkoztam, azok nem voltak túl jók. *Magyarázza a lánynak, miközben oldalra tűri az egyik szőke tincsét.* - Na és neked esetleg van valakid? *Kérdi a lánytól, kissé illemből, kissé mert érdekli. Bár van egy olyan érzése, hogy van. És általában a megérzéseinak mindig igaza van.* - Amúgy, hogy hívják a daimonod? *Kérdi a lánytól és a pumára pillant amig beszél, majd vissza a lányra.*

Vendég

-Ertem, és sajnálom. *mondja, most csak ennyit tud kinyögni*-Nekem van barátom, bár most ment el egy kis idöre hogy életet mentsen, de majd jön vissza már remélem nem sokára.*mondja Lini kedvesen, és eltöpreng hogy bár nagyon kedves hogy nem csak úgy lelépett, meg ilyesmi, meg az a tábla csoki is édes töle, de azért ö maga mégis csak sokat jelent neki. A csókjai, az ölelése, egyáltalán a jelenléte. Azóta is ideges hogy minden rendben van-e vele, ép és egészséges-e, meg hát ugyebár sikerul-e megmenteni Linanak a hugicáját. Azért meg szurkol, mert ö ilyen kedves, segítökész, meg gyámolító leányzó.*-Oh, öt Ciqala amúgy. *bólint fejével a daimonja felé, majd azzal egymásra néznek és nevetnek, persze csak Lini hangja hallatszik kacajnak, a puma csak egy nagyobbacskát morog.*-Es Sikálának kell ejteni, mert indiai neve van amúgy, ami csöppséget jelent. *mondja kacagva, majd a lányra néz.*

Vendég

- Szerintem ezen nincs mit sajnálni. Meg majd egyszer úgy is összefutok valakivel. *Kacsint a láncsra. Érdekes. Sokkal jobb kedve van. Jó hatással van rá a lány. Több ilyen személlyel kéne összefutnia.* - Életet menteni? Szép. *Mondja a lánynak elismerően. Sose gondolta volna, hogy van aki csak úgy elmegy, hogy életet mentsen. Ingyen. Érdekes.* - Szép név. Bár a jelentése nem épp rá illő. *Mondja és közben gonoszkásan kezd kuncogni. Persze jó értelemben. Felnéz az égre, mélyet szív a levegőből, majd pár perc csend után megszólal.* - Szerintem én visszaindulok a szobámba. *Mondja, majd a lányhoz fordul.* - Akkor majd máskor. Szia! *Mondja a lánynak egy félmosollyal, és ez már haladás! Talán a lány is észreveszi. Ezután szépen elsétál a Kúria felé, aztán pedig fel a szobájába.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 01, 2011 6:22 pm

*Esti szokásos sétáját tartja. Azon töpreng, hogy vajon merészkedjen-e távolabb - szeretné látni a rózsakertet - vagy maradjon, és úgy dönt, hogy nem megy most messzebbre, mert nem érne vissza tízig. Amúgy is elég pocsék az időérzéke. Magára kanyarítja halványszürke, könnyű anyagú zakóját, mivel ma hidegebb az idő; sétapálcájával ütemesen dobolva halad a fák között. Alig hallhatóan dúdol egy kedves dalt, kellemes, mély hangon.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar