Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 3:54 pm

~Az lehet, hogy te nem harapsz, de Yora igen.~ *Gondolja, ám mire kettőt pislogna, a Monk nevezetű már el is ment, ők meg itt maradtak ebben a végtelenül kínos szituációban, amikor már így is éppen eléggé ki nem állhatják egymást. Pár méterről nézik egymást, Demian megköszörüli a torkát, és azon tűnődik, hogyan tudna továbbállni ebből a helyzetből.*

Vendég

*Monk után bámul. Úgy érzi magát, mint akit a pokol legmélyebb bugyrába taszítottak. Feszengve pislog körbe hátha el tud menekülni. A madár visszaszáll a lány vállára. Yora mosolyt erőltet az arcára.* - Ha már így összefutottunk. Akkor szia. *Erre a daimon levegőt kapkodva a földön fetreng a röhögéstől.* ~ Szép daimon vagy mondhatom. *Morgolódik a lány.* -Mi újság? *Kérdi még mindig feszengve a lány, miközben a lábával kavicsokat rugdal. Időközben a daimon abbahagyja a nyüszítést. * - Fogd be, Moren! Nem hiszem el, hogy állandóan rajtam szórakozol. *Duzzog a lány, és jelképesen hátat fordít az ordasnak. A kezét zsebre vágja, és vár hogy Demian hogyan reagál.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 4:13 pm

Öhm... szia. *Köszön a lánynak feszengve.* Újság nem sok van. ~De ami van, az sem tartozik rád, te kis kotnyeles.~ *Majdnem hangosan is kimondja, de aztán még időben észbekap.* És veled mi a khm.. helyzet? *Érdeklődik udvariasan, ide-oda lóbálja a sétapálcáját zavarában.*

Vendég

*Hát ahogy Moren a két fiatalt bámulja észreveszi, hogy mind ketten feszültek. Fogalma sincs, hogy miért. Pedig Yorával többnyire mindeki kijön.* -Remélem nem értetted félre a múltkori helyzetet. Mindent, amit mondtam akkor csak zavaromban volt. Ilyenkor neki kellene visszafognia, de nem csinált semmit. Néha kezelhetetlennek érzem magam. Ezért is szidtam le a társalgóban. Fintorog a lány, a zsebéből előveszi a pálcáját, és azzal kezd szórakozni. A lány előbbi kijelentésére ismét felhorkant.* - Köszi Yora. Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? *Szólal meg a daimon, erre Yora csak megsimogatja a fejét. A lány leguggol Morenhez és a fülébe súg valamit. A daimon ismét röhögőgörcsöt kapott.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 4:29 pm

*Biztos azért nem jönnek ki, mert annyira mások.* Tudod, más ~tudod, a normális~ emberek többnyire képesek arra, hogy mindenféle állatkert nélkül is visszafogják az indulataikat. Mindazonáltal szeretnék bocsánatot kérni, mert rád kiabáltam a múltkor. *Szertartásosan meghajol. Próbál nem tudomást venni arról az idegesítő vadállatról. Az állatokat nem igazán szereti, és a farkasokat meg még annyira sem.*

Vendég

- Csak elfelejted, hogy félig vagyok ember. A tündék a természet szülöttei, így félig én is az vagyok. A daimonomról pedig annyit, hogy ő a társam, a testvérem, a lelkem egy része. Ő tudja a titkaimat, amiket másnak soha nem mondanék el. Ő megért engem, igaz nem mindig vagyunk egy hullámhosszon, de akkor is többnyire csipkelődünk. A kiabálást nem hallottam meg. Addigra bizonyára már elteleportáltam, így nincs szükség bocsánatkérésre. *Próbálja elsunnyogni a dolgot, de valójában meghallotta, amit Demian kiabált. A sas úgy látszik megunta a társaságot, így továbbáll. A lány elrakja a pálcát, és leül a daimonja mellé. Csenden üldögél mellette. Yora elgondolkozott valamin. Annyira eszében volt, hogy ne felejtse el, hogy mégis kiment a fejéből.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 4:48 pm

Arra gondoltam, amikor a könyvnél azt mondtam, hogy maradj csendben. *Persze nem így mondta, de nem fog egy sértést megismételni.* Fura. *Tűnődik el. Sosem értette ezt a daimon dolgot, nem véletlen, hogy nincs neki.* Állítólag anyámnak is volt, sőt apámnak is van. De nekem sosem lesz. *Megrázza a fejét, és leül Yora mellé.* A lelkem egy része... *Ismétli el, amit a lány mondott. Szomorúan néz maga elé, eltűnődve. Rég érezte magát ilyen kétségbeesettnek.*

Vendég

- Hogy arra gondoltál? Nem figyeltem rá. *Nevet fel a lány.* - Nem szokásom megjegyezni a sértéseket. Bár Morennek jó a memóriája. *Jegyzi meg viccesen. Amikor Demian arról beszél, hogy a szüleinek is volt daimonja eltűnődik.* - Az lehetetlen, ha édesanyádnak és édesapádnak is volt daimonja akkor neked is kellene lennie.*Suttogja hitetlenkedve a lány. Nem bírja ép ésszel felfogni, hogy akkor Demiannak miért nincs daimonja. Amikor Demian leül mellé csodálkozva bámulja, de nem szól semmit. Látja, hogy a fiú most kicsit magára akar maradni, így inkább csenben marad. A hátát neki dönti a hatalmas farkashoz, és némán figyeli a fiút.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 5:30 pm

Nekem nincsen. Nem mintha hiányozna, bár amikor utánanéztem a dolognak, én is furcsálltam. De azért ez jellemző. *Némi keserűség hallatszik ki a hangjából.* Na és a te szüleid közül kinek volt? *Kérdezi meg, hogy mondjon valamit.*

Vendég

*Szótlanul hallatja a fiút, majd mikor kérdezik egy apró emlék jut eszébe.* - Az édesanyámnak volt daimonja. De már nincs köztünk. Ahogy édesapám se. Látod, ezért nem szeretek emlékezni a múltamra. *Mondja Yora, és letörli a könnyeit.* - Anya daimonja kutya volt. *Meséli visszaemlékezve. Megrázza a fejét, és újra eltemeti fájó emlékeit.* -Inkább te mesélj a családodról. *Szólal meg halkan Yora. A saját életével nem akarja untatni Demiant. Unalmában a zsebében kezd kotorászni, és rálel egy apró gondosan összehajtogatott papírfecnire.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 5:51 pm

Mit meséljek róluk? Anyám nem él, már... rég óta, apám meg élőhalott, amióta látta meghalni. *Érdekes, két összetört szív kuporog egymást mellett.* Anyám daimonja egy róka volt; ez egy igazi családi örökség. Apámé meg egy nyúl. De nem beszélnek egymással, bár fogalmam sincs, hogyan tudják megtenni. *Megrázza a fejét. Oldalra dönti a fejét, és kinyújtja a kezét, majd jobb kezének mutatóujjával letörli az utolsó csepp könnyet a lány arcáról.* Ne sírj, nem érdemes. Hidd el nekem.

Vendég

- Sajnálom édesanyádat. *Szólal meg halkan. Hagyja, hogy Demian letörölje az utolsó könnycseppet az arcáról. A daimon felmordulna, de Yora mentálisan leinti.* ~ Hagyd. *Hallja a daimon, így csendben marad.* -Mit írhattam erre a papírra? *Szólal meg a lány, és óvatosan kibontogatja a papírfecnit. Gyorsan elolvassa azt a pár szócskát, aztán a homlokára csap.* -Hát persze. Ezen gondolkoztam egész nap. *Nyög fel a lány. Gyorsan zsebre vágja a fecnit.* - Szóval. Azt akartam kérdezni, hogy van-e szobád, mert lehetséges, hogy hamarosan tudnék szerezni neked. Persze, ha nincsen. *Vált témát gyorsan a lány, kérdőn bámulva Demianre. A daimon eközben elszunyókált. Miért ne szunyókált volna el? Depressziós téma, untató társaság legalábbis a számára.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 6:03 pm

Én is sajnálom, úgyis az én hibám az egész. *Tenyerébe temeti az arcát, majd megdörzsöli a homlokát. A farkas megmorogja, persze érti, hogy miért. Nem is tudja, miért kellett neki letörölni a lány könnyeit. *Ne haragudj, nem akartalak megérinteni. *Szabadkozik.* Persze hogy van szobám, ilyen átmeneti... valami. Nem bánnám, ha végre lenne egy állandó helyem, amíg itt vagyok. *Ő nem bánja, hogy a farkas elaludt, annyival is kevésbé zavarja.*

Vendég

- Semmi baj. Nem a te hibád volt. Én kezdtem a daimonokról beszélni. Én vagyok a hibás. *Szólal meg halkan a lány, nehogy felkeltse a daimonját.* - Átmeneti? Szóval várólistás vagy. Hidd el nekem egy ideig tűrhető a várószoba, de pár nap után már mennél a sajátodba. Mióta vagy a várószobában elszállásolva? *Kérdi kíváncsian a lány.* -Majd megpróbálok keríteni egy normálisszobát, de mostanában rengeteg a dolgunk. Csodálom, hogy még nem telt meg a két várószoba. *nevet a lány, erre a daimon morcosan összerándul.* ~ A hangerőt kéretik levenni. *Hallja Yora daimont, de ezen csak még jobban nevetni kezd. Yora álmosan felpillant az égre. * -Lassan mennünk kellene. Ilyenkor már a szobámban szoktam lenni. Ha bármi kérdésed, óhajod lenne az Ékszerteknősben megtalálsz. *Ajánlja fel a segítségét a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 6:16 pm

Anyám halála? Dehogynem az én hibám. *Pontosítja a lányban, hogy mire vonatkozott a mondandója.* A várószobában? Amióta megérkeztem, azóta... egy hónapja, talán egy kicsit több. De majd csak alakul. Menj, ha akarsz. *A lány nyilvánvalóan nem óhajt több időt tölteni Demian társaságában, ő pedig nem fogja tartóztatni.*

Vendég

- Egy hónap? Megpróbálok szabad szobát keríteni neked. Egy hónap már túl sok. *Akad ki szegény fél-tünde lány. Ő sem volt olyan sokat a várószobában. A daimont felkelti, majd feltápászkodik a földről. Gyorsan leporolja a ruháját, aztán felnéz a égre.* -Biztos visszament. *Dünnyögi a lány, miközben tekintetével a madarát kutatja.* -Szívesen maradnék, de nekem is meg van kötve a kezem. A kijárási tilalmat meg nem szokásom megszegni, de mint már mondtam az Ékszerteknősben megtalálsz. Akkor szia. Jót beszélgettünk Demian. És te is elmehetnél egy biztonságos helyre. Nem lenne jó, ha a szakunkből büntetőmunkára küldenének valakit.*Mondja vidáman a lány, és daimonjával visszavonul a harmadik emeleti szobájába.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 21, 2011 6:26 pm

Ez van, majd lesz szobám. Ha meg nem, maradok, amíg bírom, aztán továbbállok. Jó éjt, Yora. *Köszön el hűvösen a lánytól. Ő még marad egy darabig, de még a kijárási tilalom életbe lépése előtt visszatér a szobába.*

Vendég

*Egy fiatal lány érkezik az udvarba. A jobb kezében lévő pálcáját csomagokat lebegtet. Két hatalmas utazóláda és három barna sporttáska száll előtte a levegőben. Bal kezében két levelet szorongat. A lány elegánsan egymásra pakolja a holmiait. Hogy miért hozott ennyi dolgot magával? A sportáskákban könyvek és egyéb tárgyai rejtőznek, a ládában pedig ruhák és cipők lapulnak. A lány felemeli az arcához a levelet, és átolvassa. Semmi egyéb támpontot nem talál, így egy helyben áll, és vár. Egy ezüst színű pólót visel, aminek a hátoldalán két sárga sivatagi róka foglal helyet. Ha jobban megszemélik a lány dolgait akkor megpillanhatják a családjának a címerét a ládákon. A címer jobb oldalán a francia zászló foglal helyet, míg a másik felén rózsaszín liliomok kaptak helyet. A lány végignéz magán.* ~ Egyszerű póló, farmer és sportcipő ki se néznék belőlem, hogy gazgad család gyermeke vagyok. *Erre a gondolatra olyan gonoszan vigyorodik el, mint a Grincs. Ismét körbenéz az udvarban. Senkit nem lát, igaz nem vágyik társaságra. Fogja az egyik táskát és kiveszi belőle egy fekete könyvecskét. Fellapozza a könyvet, amiben rengeteg rajz, levél és tervrajzok találhatók. Berakja a két levelet a naplóba, és elrejti azt. Unalmában az övén kezd dobolni, amin ott virít a tőre. Hát igen. Gazdag gyermeknek drága holmik járnak. Míg vár a tűző nap sütésben a napfény meg-megcsillan a lány nyakláncán.* ~ Most mit csináljak? Senkit nem ismerek itt. Kösz nagyi. Ezt megszervezted. Hol van a nagy Blanchard befolyás? *Dühöng magában a lány elmerengve, hogy otthon a kishúga vajon mit csinálhat.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 22, 2011 1:30 pm

*A fiú éppen prefektusi teendőivel szaladgál fel s alá az iskolában. Talált némi elfoglaltságot magának, és most kedve is van hozzá, hogy a sok aprósággal foglalkozzon. Gondolatai hevesen cikáznak a fejében, amint sietős létekkel vág át a birtokon, majd a kúra udvarára ér. Tekintete hamarosan észre is vesz egy ismeretlen lányt, táskáival, és bőröndjeivel a közelben. Eleinte tanácstalanul néz körbe, majd látszólag próbálja lekötni a gondolatit. Úgy tűnik, hogy útbaigazításra vár, és ez a segítség most Nemir képében fog megjelenni. Barátságos tekintettel közeledik a lányhoz, majd néhány méterre tőle megáll.* - Szia! Nemir vagyok. Tudok segíteni valamiben? *Kérdezi mosollyal az arcán, figyelmesen Tylinet fürkészi. Időközben figyelme a nagyobb csomagokon is megpihen, és sorra szemügyre veszi azokat. Minden bizonnyal új diákként érkezett a lány, úgyhogy fejben már az elkövetkezendő papírmunkára gondol, amelyet el kell még intéznie a szobákkal.*

Vendég

*Végigméri az udvart, hogy később mit rajzolgatna le. Hosszan elmereng arról, hogy mikor, hogyan és miképp jut vissza ide végül arra jut, hogy előbb talán kellene valaki, aki megmutatja a szobáját. Ekkor lép ki az előtte áll épületből egy teljesen idegen fiú. Mivel nem igazán köti le a figyelmét nem mozdul, mikor a fiú odamegy hozzá, és beszélni kezd. Tyline visszafojt egy gúnyos mosolyt.* -Elnézést, de ismerem magát? *Szólal meg a lány franciául. Nem mintha nem értené, sőt tökéletesen beszélni bolgárul csak mivel nem találja kellemes társaságnak a srácot így nem különösebb törődik vele. Viszont a művészi hajlamai megint előtörnek, így el kezdi vizsgálni a fiút arcát.* ~ Talán egyszer lerajzolom Violettenek. *Gondolja a lány, hiszen megígérte a húgának, hogy mindent lefotóz, vagy lerajzol, amit lát. A fiú bármit is kérdez tőle valószínűleg franciául beszél hozzá legalábbis addig biztosan, amíg nem kap róla döntő információt.* ~Vajon gazdag a családja? Aranyvérű egyátalán? Ismerheti a családom valamelyik rokonát? *Zongorázik végig a legtöbb szemponton, ami a Blanchrad-mércén szerepel. Olyanokkal nem is állhatna szóba, akik nem befolyásos család sarja.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 22, 2011 1:57 pm

*A lány kiállása nem tűnik túl barátságosnak, de ez mit sem számít most valójában. Ugyanis Nemir nem kér tőle semmit sem, és olyannyira mindegy számára, hogy hogyan viszonyul tehát hozzá. Tylinenak van lehet itt egyesül szüksége segítségre, mivel még idegen ezen a helyen. A franciául feltett kérésre halványan elmosolyodik. évekkel ezelőtt a fiú járt Franciaországban, és pár hónapot ott töltött el. Ennek egyik pozitív hatása, hogy valamelyest ismeri a francia nyelvet, és kultúrát, persze inkább csak felidézni tudja magában a gyerekként látott és hallott dolgokat. Azonban ha jól beszélni nem is tud franciául, megérti a nyelvet. Persze otthon, Ausztráliában is gyakran látott francia embereket, ami szintén csak tovább erősíti a tényt, hogy konyítson is valamelyest a nyelvhez. Szóval mosoly fut végig az arcán, majd válaszol:* - Biztosan nem ismersz még, ezért is mutatkoztam be. Viszont a franciául nem tudok olyan jól beszélni, és itt másoktól se ezt a nyelvet várd úgyhogy jobb lesz, ha te alkalmazkodsz a környezethez.*Elégedett mosoly ül az arcán, és várja, hogy Tyline némiképp változtasson a hozzáállásán. Legalább annyival, hogy bolgárul beszél hozzá.*

Vendég

~ A francba. Honnan tud franciául?! Még a legtöbb bolgár rokonom sem beszéli jól a francia nyelvet. *Szitkozódik magában a lány.* - Végre egy ember, aki érti az anyanyelvemet. Nos, szabadna tudom a családnevedet? Így könnyebben megjegyzem a neveket. Az előbbi közjátékért pedig szeretnék bocsánatot kérni, de a családom nem igazán szereti, ha ismeretlenekkel beszélek. *Mondja kedvesen bolgárul folytatva a bájcsevejt, mikor a bocsánatkérésnél tart a kék színű szemei gyilkosan bámulják a fiút. Ha szegény fiú tudná, hogy mekkora hibát követett el! A Blanchardok a gazdag varázslók közül a legbefolyásosabbak, és a legkegyetlenebbek.* -Tyline Blanchard vagyok. *Mutatkozik be a lány, de az arcáról semmit nem lehet leolvasni. A bemutatkozás közben pukledlizik, hiszen otthon az a megszokott, ha új embert ismernek meg.* -A környezethez nem szokásom alkalmazkodni. Nem barátkozni jöttem, hanem tanulni. Különben sem engedem, hogy sok ember a köreimben mozogjon. *Mondja halkan a lány nem szokása sokat beszélni. Csendben áll farkasszemet néz a fiúval. Ez a bevett szokása. Ezután a lesújtó pillantás után rögtön megtörnek körülötte az emberek. Nem szokása elbízni magát, ezért nem reménykedik abban, hogy a fiút sikerül-e bármire is rávennie.* ~ Egy kis idő múlva a kegyeimért fogsz könyörögni. Nem jó velem rossz kapcsolatot ápolni hidd el nekem.*Mint mindig most is el kezdett terveket gyártani, hogy elérje kitűzött céljait.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 22, 2011 2:29 pm

*Továbbra is az az elégedett mosoly ül az arcán, mivel sikerült úgy alakítania a beszélgetés menetét ahogyan azt ő akarta. Tylneban azt a tipikusan magának való úri kislányt látja. Ez csak újabb indok, hogy kekeckedjen vele, egy kicsit, és láthassa, amint kénytelen változtatni a modorán. Attól végképp nem tart, hogy bármiféle baja is eshetne. Persze nem ismeri még igazából a lányt, de stílusát illetően biztosan a családjára hivatkozna, ha bármire is szüksége lenne. Ez eleve arra sarkallja őt, hogy figyelmen kívül hagyja a fenyegetéseit.* - Mit számít igazán a családnevem? Sőt eleve mi jelentősége van a nevemnek? Egyszerűen csak Nemir vagyok. A családnév csak a származásra utal, én viszont nem a származásommal akarok dicsekedni. Legyen elég a keresztnevem. *Feleli határozottan.* - Ami meg a tanulást illeti, azt is bolgár nyelven fogod tanulni, úgyhogy ahhoz is alkalmazkodnod kell majd. *Azt a bizonyos pillantást csupán elengedi maga mellett.* - Szóval visszatérve az elejére. Tudok-e segíteni valamiben? Bizonyára le szeretnéd valahol rakni a holmijaidat. *Hangszíne a megszilárdult, határozott hangnemből kissé megenyhült.*

Vendég

- Csak szeretném tudni. Egyáltalán nem dicsekvés, ha az ember egy idegen teljes nevét tudja. Te is tudod az enyém, és a vezetéknevemet nem dicsekvésnek szántam. Amúgy sem hinném, hogy ismernéd a családomat. *Felel ridegen a lány, a fiú megjegyzéseire nem reagál. Miért reagálna? Azzal csak lesüllyed Nemir szintjére. Megint felveszi a táskáját, és elővesz egy vázlatfüzetet. Felnyitja a füzetet, és egy üres oldalra lapoz. Ha a fiú nagyon kíváncsi láthatja Tyline rajzait. Tájképek, csendéletek egy régi rajz magáról és a húgáról. Mindenféle dolog van itt. Elővesz a zsebéből egy ceruzát. Már nem bírja visszafogni magát. Mikor Nemir megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben gonoszan elvigyorodik.* -Azzal segítenél, ha egy kicsit nyugton maradnál.*Mondja a lány a "kívánságát". Neki állt rajzolni, ha a fiú nem kötözködik, vagy mocorog akkor pár perc alatt már Nemir képmása néz a lányra a papírról.* - Aidennek oda kell majd adnom. *Suttogja a lány franciául, hiszen ez a kijelentés nem a fiúnak szólt. A vázlatokat visszarakja a táskába, majd újra Nemir felé fordul.* -Ha nagyon kíváncsi vagy a kishúgomnak akarom elküldeni, ezért lett volna jó ha tudnám a teljes nevedet. Ha nem, hát nem.*Vonja meg a vállát a lány.* - Visszatérve a segítségre. Kellene egy ideiglenes szoba. *Mondja még mindig tartózkodva.* ~ Ha nem tudom meg a nevét, hogyan derítsem ki a származását?!

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 22, 2011 2:58 pm

*Amint a lány a vázlatfüzetét veszi elő, és neki áll lerajzolni őt, kérdőre vont szemöldökkel áll előtte. Csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül leáll, hogy lerajzolja őt. Ehhez egyrészt nagy fanatizmus kell, másrészt arcátlanság is. Hogy a lány otthon, a családjában hol mikor, és kit rajzol az egy dolog, de hogy a párbeszédük közben figyelmen kívül hagyja őt, és leálljon rajzolgatni, ráadásul őt. Ez már kicsit sokkolóan hat számára. Aztán amint meghallja hogy a kép a lány kishúgának készül, végleg elképed. Nem szokása dühbe gurulni, és most is mély levegőt vesz, mielőtt bármit is mondana.* - Én nem tudom, hogy te mihez vagy hozzászokva, de hogy csak úgy spontán leállj engem lerajzolni, hogy majd a nevemmel ellátva elküldhess egy képet otthonra, ez nekem már eléggé sok. Most így elsőre maradjunk annyiban, hogy érezd kiváltságnak, hogy nem borítom lángokba az egész füzetet.*Fejében igyekszik túltenni magát a dolgon, de erre még később biztosan vissza fog térni, ha találkozik a lánnyal.* - Szóval csak ideiglenes szoba kell? Talán úgy érzed, hogy nem maradsz itt túl soká majd? *Kérdezi érzelemmentesen. Udvariasságnak nincs nyoma a hangjában, kissé elvesztette a türelmét.* Lényegtelen, ne is válaszolj. Gyere, mutatom az utat. Időközben még annyit említs meg, hogy voltaképpen melyik szakba osztott a sorskerék.

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar