Tengerpart

*Hamar utól ér. Megragadja a bokám és a vízalá húz. Prüszkölve jövök a felszínre majd kedvesembe kapaszkodom meg.*-Feladom elkaptál.*mondom mosolyogva és hozzá simulok. *-De ugye tudod hogy nem adtam bele mindent. *mondom ahogy homlokának döntöm homlokom. Közben arcát és hátát cirógatom. *~Olyan boldog vagyok. Azt kívánom bárcsak örökké ígymaradna minden. ~*elmélkedem ahogy továbbra is magamhoz ölelem. *-Lejössz velem kutakodni egy kicsit? *Kérdezem ahogy rámosolygok. Kicsit hajt a kíváncsiság mit találhatunk.*

*Mikor felúszok a felszínre kedvessemmel találom szembe magam és kicsi meglepődöm. *- Ja semmi különöset. Csak elég sziklás a tenger fenék és gondoltam hogy megnézem találok -e valamit. *mondom mosolyogva és kipislogtam szememből a vizet hogy lássak is valamit. Sunyi vigyorra húzódik a szám. Mikor lankad a figyelme lefröcskölöm és elkezdek úszni előle bár tudom hogy gyorsabb mint én. És be kell valjam nem is nagyon töröm magam hogy elmeneküljek előle. Miért tenném.*

*Nem hajlandó oda jönni ezért kénytelen vagyok utánna úszni. Már jócskán eltávolodtunk a partól. Lemerülök a víz alá és látó hogy nem olyan mély a víz és látom a tenger fenekét. Rengeteg szikla van lent és az ereklyevadás énem feltörni készül. Felmegyek a felszínre hogy levegőt vegyek. Látom Stevet kicsit távolabb tőlem. Integetek neki mert még erősen kapkodom a levegőt. Nagy levegőt veszek és újra lemerülök de most leúszom az ajjáig. A sziklák közt kezdek keresgélni, de egyenlőre néhány rákon és halon kívül nem találok semmit. Mivel fogytán van a levegőm felúszok a felszínre, hogy levegőhöz jussak.*

*Eléggé elbambulok és majd szívbajt kapok mikor szerelmem üvöltve beugrik a vízbe ami magasra csap és én is csurom víz leszek. *-Steven... *morgok kicsit majd leveszem felsőmet, nadrágomat és cipőmet, majd egyszerűen fehérneműben berohanok utánna a vízbe. *-Menekülj édesem mert mert elkaplak. *kiáltom és utánna megyek a mély vízbe. *-Gyerecsak ide édesem. *mondó víyorogva ahogy egyhelyben lebegek. Várom hogy oda úszonhozzám. *

//Olvad//
*Továbbra sem nézek rá, pedig megmondta hogy nem gyűlöl. Valamien szinten megnyugodtam. Kicsit nehezen veszem a levegőt, és kissé forog velem a világ. Utoljára nem is tudom mikor éreztem így. *-Köszönöm Steven. *suttogom de közben homlokomhoz emeltem kezem hogy enyhítsem fejfájásomat. *-Azt hittem gyűlölni, fogsz.* elég gyenge a hangom de próbálom összedni magam hogy ne aggódjon miattam. *~Jobban megviseltek az emlékeim mint hittem~*gondolkodom és próbálok megnyugodni.*

*Nagy levegőt veszek hogy elkezdjem.*- Meséltem neked a nőről aki kiképzett. Feketeangyalnak hívták és egy bérgyilkos volt.*Kezdek bele, de nem nézek rá. * - Ő angyalnak született, még is bűnözőknek dolgozott, és tudnod kell hogy én is az ő útját járom. Vagy legalább is jártam még elég nagy vagyonra tettem szert hogy a magam ura legyek. *mesélem ahogy a szemébe nézek. Nem látok rajta semmit, de az én szemeimből eltűnt minden boldögság. *A lényeg hogy nem egyszer vámpírokkal dolgoztam együtt, vagy ép nekik dolgoztam. * nyögöm ki végül. Lehajtom a fejem és hajam függönyként takarja el arcomat. *- És a férfi aki majdnem megölt. Az is egy vámpír volt, és még is tovább segítettem őket. *monoton hangszínnel beszéltem és már oda sem figyeltem mit mondok el. Hogy veszélyes lehet -e rámnézve vagy sem.*- Megértem ha ezért gyűlölmi fogsz.*teszem még hozzá majd elhalgatok.*

*Elfog a remegés mikor elmeséli mi történt valójában a szüleivel. És még szorosabban ölelem magamhoz.*~Teremtőm segíts. Ha megtudja hogy én vámpírokkal dolgoztam, vajon mit tenne? Tán meggyűlölne? El kell mondanom. Joga van tudni.~*gondolkodom és elengedve visszaülök a sarkaimra. *- Még közel sem tudsz mindent. *mondom és összeszorítom szemem majd a fejemet is lehajtom. Kezeimet térdeimen tartom és ökölbe szorítom kezeimet. Bróbálok erőtvenni magamon és úgy érzem egyre kevesebb körülöttem a levegő.*

*Megfogja a kezem és az arcához szorítja. Mosolyogva nézek a szemébe, de látom hogy valami baj van. Felemelkedek sarkaimról és magamhoz ölelem. Félek hogy eszébe jutattam vallamit amit nem kellett volna. *- Valami baj van? *kérdezem de nem engedem el és óvatosan simogatom és lágyan a hajába túrok. Nem akarom hogy miattam eszébe jussanak a rossz emlékek amit el akar felejteni.*- Mert ha igen nyugodtan elmondhatod, mert én itt vagyok.*mondom halkan.*

*Magához ölel, és én még szorosabban bújok hozzá. Nagyon jól esik az ölelése. *-Én is szeretlek Steven. Nem akartalak megijezteni. *Nézek fel rá. Mint eddig mindíg most is rabul ejt a tekintete.*~ Nem tudom miért pont most tört rám a sírás hisz Angyal halála óta nem sírtam.~*gondolkodom és óvatosan megérintem az arcát, és kék szemeit figyelem.*

-Nem, nem. Jól vagyok. *mondom és próbálok rá mosolyogni. Nem akarom hogy aggódjon az ostoba gondolataim miatt. Kicsit közelebb ülök hogy hozzá tudjak bújni. *- Ne aggódj jól vagyok. És nagyon boldog. *teszem hozyá és lehunyom a szemem. Megnyugtat a közelsége. Tényleg nem akarom hogy azt higye nem érzem jól magam, mert épp ellenkezőleg. *- Nagyon jól játszol. És jó hangod van. *dícsérem mert tényleg nagyon tetszett.*