Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

Vendég

- Majd igyekszem. *Egy kicsit el is mosolyodom. Furcsa dolog ilyeneken nevetni, de hogyha nem tennénk... fene tudja, hogy bírnám ki. Egyszerűen túl sok volt már ez az itt töltött hat év, a rengeteg veszteség... de már csak egy, és aztán vége, ugye?* - Áh, persze, tudom. Hallottam fél füllel, hogy beszéltetek róla... Igazából a görög istenes kommentet is. *Nem szeretek hallgatózni, de ha egyszer össze vagyunk zárva... a vérfarkas hallás jóval fejlettebb, így nem ritkán hallottam meg magánbeszélgetéseket akaratomon kívül is.* - Én sem gondoltam volna róla, hogy valaha így fog viselkedni, valahogy annyira nem illik hozzá. Úgy látszik, mindenki tartogat még meglepetéseket. Vagy csak változunk. *Megvonom a vállam. Annyi mindent tudnék mondani magamban is, a barátaimban is, aminek a szöges ellentéte volt igaz mikor idejöttünk, és ez nem csak a szokásos felnövés, tinédzserkor.* - Még fogalmam sincs, hova megyek, tényleg. Lehet, hogy én leszek az utazgatós inkább, főleg hogyha tényleg nagyon szétszéledünk. De persze, hogy benézek majd. *Hah, mintha hagynám, hogy megszabaduljanak tőlem. Aztán nevetek mikor megismétli amit mondok, majd egyetértően bólogatok.* - Igenis apu, majd kiviszel gyakorolni. *Majd szépen lemegyünk inni valamit, bár maradok az alkoholmentes, vagy minimális alkoholos dolgoknál.*

-Azért örülök, hogy nem mentél el, bőven elég feldolgozni azt, ami történt, és legalább te itt vagy, nem pedig még téged is... szóval ne merészelj elmenni és végképp mégegyszer így rám hozni a frászt! *Dorgálom meg látványosan, de persze csak viccelődve és játékosan, nem gondolom komolyan egyáltalán. De akkor sem értékeltem volna, ha lelép.* -Én azt hiszem, hogy menne neki, tudod most van az a lány, Madison, eléggé oda van érte. Még komolyan soha sem láttam ilyennek, mint egy szerelmes tini, nem merte megszólítani, meg ilyenek. Azért ez nagyon nem rá vall. Talán egy ilyen lánnyal meg tudna állni és végre révbe érni. *Reménykedem, mindig reménykedem, és hát az étterem már régen nagy álmom, szeretném megvalósítani mindenképpen. Nicolas pedig remélem ragaszkodik annyira hozzám, hogy ha arról van szó, akkor egy helyben marad miattam.* -Azért remélem annyira nem mész majd te sem messze, és párszor benézel hozzám, eszel nálam, meg ilyesmi. Oké? *Mosolyodom el kicsit. Szeretném, ha nem szakadnánk el azokkal, akik fontosak nekem, de nem tudni, hogy mit hoz a sors.* -Talán nem velem? Hát mik ki nem derülnek! *Mosolyodom el egészen szélesen.* -És ne felejtsd el, lassan el kell kezdeni az edzést, a szárnyaid sosem lesznek elég erősek, ha nem használod őket sokat. *Teszem még hozzá, hiszen így van, rengeteg gyakorlást és még annál is több fáradtság és izomláz vár rá. Szóval irány inni valamit.*

Vendég

- Igazából gondolkoztam rajta. *Vallom be, mikor Kyle kijelenti, hogy nem hagyhatunk hátra mindent.* - Úgy értem... ez most jó zárás lett volna, nem? Teljesen új élet kezdődött ezzel az egész angyalos, meg új testes dologgal, és... De aztán mégsem tudtam elmenni. Hova mennék? *Megrántom a vállam. Igazából bárhol ugyanakkora eséllyel boldogulnék, sehol nem lennének papírjaim vagy ilyesmi, szóval fene tudja, hogy találnék munkát, vagy jutnék be egy másik iskolába akár. Így legalább Maia ebben segít, és most már késő lelépni szó nélkül.* - Nem is tudom annyira elképzelni, hogy Nicolas letelepedjen. *Jegyzem meg merengve, amikor Kyle étteremnyitásról beszél.* - Valahogy inkább... vándorként látom, aki nem marad igazán sokáig sehol. De fene tudja, mi lesz még egy év múlva. Az étteremnyitás tetszik, tuti, hogy jól menne neked. *Erősítem meg, majd kicsit felhúzom az orrom.* - Talán nem veled. *Válaszolom, ál-sértődöttséggel, majd lesétálunk a Jeniliába.*

-Tudom Ari, tudom. *Mosolyodom el, hiszen ezzel tisztában vagyok, hogy ilyesmit nem tenne még véletlenül sem, főleg hogy én magam sem vagyok tisztában saját magammal teljesen, hogy ez csak pillanatnyi dolog volt, Chris felé, vagy valami más, több? Az biztos, hogy Jannával határozottan élveztem azt az estét, ami persze még nem zárja ki, hogy egy pasival ne élvezném ugyanúgy.* -Igen, a végét már muszáj, és amúgy se hagyhatunk csak úgy hátra mindent, az nem lenne fair. *Biccentek, aztán Nicolasra csak megrántom a vállam.* -Én szívesen megyek vele, nem érzem úgy, hogy túl sok lenne, ha kell akkor el tudok szakadni, de nekem is fontos, valahogy összekötött minket valami, tudod? Nyitok egy éttermet, nem messze onnan, ahol ő talál munkát és ennyi. *Igen, valahogy így képzelem el, de ki tudja, még mit hoz a sors. Felállok lassan és megkérdezem, hogy lemenjünk-e inni valamit. A válaszára elnevetem magam és finoman oldalba bököm.* -Héj! Nem vagyok olyan, és nem tudom elképzelni rólad, hogy olyasmiket csinálnál, mint ő. Nevetve megrázom a fejem, aztán előre tessékelem, miután belebújtam a cipőmbe. Behúzom és bekulcsolom utána természetesen az ajtót is.*

Vendég

- Persze, tudom... nem is hoznám fel nyilvánosan, vagy akármi. *Azért az egy eléggé más fajta szemétség, még az ellenségemmel sem tenném meg hogy így beárulom, akár a világnak, akár a szüleinek, nemhogy a barátommal. Viszont válaszol is a kérdésre, amit nem tettem fel, így csak bólintok. Ismerős a helyzet...* - Sejtem. Na meg... mi is itt vagyunk, pedig lehet, hogy már rég le kellett volna lépnünk. De az utolsó évet akkor már csináljuk végig. *Határozottan nem várom ezt a tanévet, és főleg a következő nyarat nem, hiszen mindig akkor szabadul el a pokol, na meg karácsonykor. Aztán mikor Kyle megint arról beszél, hogy mit hagy Nicolas és mi nem, elhúzom a számat.* - Oda menj, ahova te akarsz. Ki tudja, Nicolas mit fog összeügyködni az iskola után... igazából valamennyire félek tőle, hogy páran lelépnek és többet nem is hallok felőlük. *A kérdésre felnevetek, és felkelek az ágyról, kicsit nyújtózva.* - Ha lenne dolgom, nem is lennék itt. Lemehetünk inni. Csak vigyázz, nehogy nagyon bepörögjön a dolog és ne tudj nemet mondani. *Jegyzem meg kicsit viccelve, Jannára célozva.*

*A jó ég tudja, hogy valaha rájövök-e az előnyeire, és hogy kihasználnám-e? Azt erősen kétlem, nem hiszem, hogy erre valamikor is sor kerülne. A kérdésén egy picit meglepődöm.* -Igen, megszokás, tudod... ez nem egy olyan dolog, ami nyilvános lenne, apámnak se mondtam el soha, és nem is volt más rajta kívül. *Nem tudom kimondani a nevét, egyszerűen csak célzok rá, de Ari így is tudni fogja.* -Tudom, hogy itt veszélyes, de akkor is örülnék, ha visszajönne. *Mondom még és kicsit kinyújtózom. Az utóbbi hetekben nagyon sok időt töltöttem bent és tudom, hogy lassan muszáj lesz legalább valamennyire feloldódnom, ha képes leszek rá.* -Én ezt még így nem is gondoltam át, majd... majd kiderül, hogy mi lesz. Azt nem hiszem, hogy Nicolasszal elválnának útjaink, kétlem, hogy hagyná. *Mosolyodom el kicsit, hiszen tudom, hogy mennyire ragaszkodik, már azt is megpedzegette, hogy nem nagyon hagyná, hogy megöregedjek és meghaljak, pedig eszem ágában sincs örökké élni.* -Lemegyünk inni valamit? Vagy van még dolgod? *Vetem fel az ötletet, bár kicsit álmos vagyok már, de nem vészes.*

Vendég

*Előbb vagy utóbb talán úgyis rájön az előnyeire... bár ahhoz, hogy ki is használja őket, tényleg sokat kellene változnia. Aztán talán kicsit jobban belelendülök a dologba, nem is tudom, honnan jön az egész. Mikor válaszol a Nicolas kérdésre megvonom a vállam.* - Igaz. Egyébként miért mondod, hogy lányok terén? *Kérdezem hirtelen, kicsit félredöntve a fejem.* - Mármint, jó így meg minden, csak érdekel, hiszen... tudom, hogy nem kizárólag a lányok érdekelnek. Megszokás? *Tippelek, bár igazából azt sem mondta, hogy Chrisen kívül más fiú érdekelte. Erre is rákérdeznék, de ahhoz meg kellene említeni őt konkrétan, szóval... nem.* - Ha belegondolsz, még ha vissza is jön... akkor is csak egy év, ráadásul nem akarok pesszimistán hangzani, de ha visszajön, itt jóval nagyobb esélye van újra... tudod. *Nem akarom kimondani, hogy meghalni, hiszen Kyle az elsőt sem viselte jól, érthető okokból... de láthatóan még most sem tette túl magát rajta, pedig sok éve volt. Elgondolkoztat azon, nekem meddig fog majd tartani.* - Fogalmam sincs, mi lesz velünk ha vége a Nezának, hiszen mindenkinek annyira más tervei vannak... most itt vagyunk egy helyen, de utána mi is szétszéledünk, nem csak más városokba, hanem más országokba.

*Kicsit meglepődöm, amikor Ari kimondja, ami kimondd a külsőmről, meg úgy általában.* -Hát... öhm... kösz. Sose gondoltam ezekbe így bele az az igazság. *Rántom meg picit a vállam, aztán a kis infotömeg a külső felturbózásáról. Egy kicsit úgy érzem, mintha azért is mondaná, mert ez nem fair, főleg ahogy még gesztikulál is mellé. Védekezőn emelem fel a kezem kicsit felnevetve.* -Jól van no, én a lányoktól sem várom el, hogy órákat töltsenek el a külsejük fényezésével, hidd el. *Nem vagyok annyira a smink híve, persze egy sima láb azért előny, de nem kell senkinek sem órákat tölteni a tükör előtt, hogy tökéletes külsőt varázsoljon magának. A Nicolasos kérdésre elmosolyodom.* -Hát például eddig nem hagytam magam a lányok terén sem igaz? *Nem jön a számra, hogy nyíltan kimondjam, hogy szexuális téren, pedig eleget nyúzott már miatta, és mégsem adtam be a derekam igaz?* -Nem, egyelőre még nem, remélem, hogy hamarosan sor kerül rá, hogy legalább tudjam. Azt hiszem igen, pont attól tartok, hogy rendben van és ott akar maradni. Rossz lenne kétszer elveszíteni... *Hiszen én nem akarok hazamenni, túl sok minden köt ide. Csak reménykedhetem, hogy idővel Elena is megnyugszik annyira, hogy meg tud nekem bocsátani és visszajön, és akkor még mindig nem tudom, hogy mi lesz.*

Vendég

*A görög istenes dologra felnevetek, majd elgondolkozom a feltételezésen. Végülis...* - Nem csak a külsődről van szó egyébként. A személyiséged is vonzó. De ha csak a külsőnél maradunk... külön edzened nem is nagyon kell Nezabar mellett, eleve szerencsés génjeid vannak... talán az angyali aura is hozzáad, nem tudom, de nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb része. Különben is, mit tudnál törődni a külsőddel? Hajat gondolom rendszeresen mosol, meg fogat is, a körmöd alól is kiszeded a mocskot... tőled senki nem várja el hogy nekiállj sminkelni, vagy mindig be legyen lőve a hajad, vagy eljárj pedikűrőshöz, vagy leborotváld a lábaidat. *Enyhén gesztikulálok beszéd közben, amit rögtön abba is hagyok mikor észreveszem, és csak visszaejtem a kezeimet az ölembe. Arra próbálok kilyukadni, hogy a fiúkkal szemben valahogy sokkal kevesebb elvárás van, így ameddig ápoltak, addig nem is nagyon kell csinálniuk semmi pluszt, hogy jól nézzenek ki.* - Például miben nem hagyod? *Kérdezem kicsit piszkálódva, de sejtem, hogy úgyse fog sehova eljutni ez a beszélgetés, így nem is annyira próbálkozom.* - Hát, akkor sok sikert. Szóval még Elena sem írt vissza? Kíváncsi vagyok, a szülei mit szólnak erre az egészre... de hogyha elzavarták volna, vagy ilyesmi, akkor csak ide jött volna, nem? Senki mást nem ismer itt.

*Jó, ezt már nem Ari az első, aki mondja, de valahogy nem tudom kezelni a külsőmet. Lehet, hogy jól nézek ki, de az még nem indok rá, hogy... vagy mégis?* -Már más is mondta, Nicolas a görög istenekhez hasonlított, ami azért röhej. És Janna... igen, ő ilyen, nagyon-nagyon lazán vesz mindent. *És hát igen, mások mondták már, hogy nem vagyok rossz darab, de ez így nekem magamtól nem tűnt volna fel, és továbbra sem kezelem tényként a helyzetet, maximum, hogy van és kész, aztán meglepődöm, ha valami e miatt történik, hiszen nem szoktam pluszban rádolgozni a külsőmre soha.* -De ez tudod lehet, hogy csak azért vagyok, ami, fél-angyal, plusz kisugárzással, és az nem annyira imponáló, ha valaki azért akar velem lenni, ami vagyok, nem azért, aki. *Nem adok olyan sokat a külsőre, jó persze, ha Janna egy bányarém lenne, akkor lehet, hogy könnyebben utasítottam volna vissza, de hát határozottan nem az. Nicolas említésére elmosolyodom, hiszen Ari mondta már, hogy túlságosan hagyom magam, de igazából tényleg megszoktam már.* -Nem is hagyom hogy mindig és mindenben rendezgesse az életem... tényleg! *Bizonygatom, és fogjuk rá, hogy tényleg nem hagyom mindenben, csak sok mindenben.* -Nem, azóta még nem sajnos, de tudom, hogy muszáj lesz minél előbb, érzem, hogy valami nincs rendben.

Vendég

*Elmosolyodok Kyle szavain, és kicsit megvonom a vállam mielőtt válaszolnék.* - Miért nem? Mármint, határozottan jól nézel ki, ezt ugye tudod, ugye? És vannak, akik annyira lazák, hogy simán lefekszenek a barátaikkal is, akkor is ha nem szerelmesek... bár persze én nem ismerem Jannát, nem tudom mennyire volt egyértelmű, hogy ő is ilyen. *Talán lassan nem ártana találkoznom vele, ha már Kyle barátja...* - Azért nem kellene hagynod, hogy ennyire rendezgesse az életedet. Felnőtt ember vagy, el tudod magadnak dönteni, hogy mit csinálj, nem? *Jegyzem meg, hiszen észrevettem már, hogy Nicolas mennyire ki akarná sajátítani magának Kyle-t, de Kyle meg nem is nagyon tesz ellene semmit. Túlságosan megszokta, és már szinte így jó neki.* - Nem baj, hogy komolyan veszed, teljesen érthető, ha ez neked még ennyire új. Ő nem mondott semmit? Beszéltetek azóta? *Felhúzom a lábaimat az ágyra, persze cipő nélkül, szóval kényelmesen elhelyezkedek.*

*A tok messzebb van, én is előzőleg csak az ágyra tettem le, biztosan nem fogunk nekiállni vehemensen ugrálni, hogy lepattanjon onnan, vagy ilyesmi, ettől nem félek. Annyira igazából nem ismerem Ari szexuális életét, azt hiszem ilyesmiről soha sem beszéltünk bővebben, én is határozottan zavarban lettem volna miatta, és valószínűleg ő is, mint ahogy én még mindig ugyanígy vagyok ezzel.* -Tudod, én így visszagondolva az egészen meg vagyok lepődve. Mármint tudom, hogy Janna elég laza, de... nem tudtam, hogy ilyesmire gondol velem kapcsolatban. *Tényleg így van, az más, hogy eddig is sokszor próbálkozott, hogy elhívjon valahova, meg ilyesmi, de soha sem gondoltam, hogy ennél többet is akar.* -Izgalmasabbá? *Zavartan nevetem el magam és túrok a hajamba. Végülis valami olyasmi, igen, bár azt hiszem nekem így első alkalomként egy ágy is kellően izgalmas lett volna.* -Hát addig jó neked, Nicolas általában inkább csak az én életemben intézkedik. *Mosolyodom el. Persze néha kiborít, de tudom, hogy ez azt jelenti, hogy figyel rám és fontos vagyok neki.* -Igen tudom, mindent túl komolyan veszek... ezt már sokan mondták. Igyekszem, és beszélek majd vele, ha sikerül rávennem magam. *Ebben nem vagyok jó, az is majdnem két hétbe telt, mire arra rávettem magam, hogy Rosettával váltsak pár szót legutóbb, miután előkerült. Nehéz eset vagyok, tudom.*

Vendég

*A gitárt óvatosan leteszem magam mellé, vagy hogyha kartávolságban van a tok, akkor abba, de Kyle is az előbb az ágyon játszott rajta és oda tette le mikor bejöttem, szóval csak nem lesz baj. Kyle erősen vörösödik a Janna témára, amin kicsit mosolygok. Volt idő, amikor én is így álltam hozzá magához a szex említéséhez is, de... azóta valahogy megváltoztak a dolgok. Nem mintha sokkal tapasztaltabb lennék ilyen téren, még mindig csak egyetlen partnerem volt, de valahogy a gondolkodásom megváltozott, kevésbé tabu a dolog.* - Bevallom őszintén, a nyilvános hely dolgon jobban meg vagyok lepődve, mint a többi részen. Azt azért nem hiszem, hogy bevállaltam volna, de tuti, hogy izgalmasabbá teszi. *Jegyzem meg kicsit nevetve, megcsóválva a fejem. Elvégre ha nem is hallják őket, akkor is odasétálhat valaki, aki szintén el akarja foglalni a hátsó boxot, vagy valami. Mosolygok, mikor Kyle kijelenti, hogy fantasztikus volt, de Nicolasra a szemeimet forgatom.* - Nincs olyan, hogy ideje van, akkor történik meg, amikor akarod, vagy amikor épp úgy esik a dolog. Bár sejtettem, hogy Nicolas nem így gondolja. Engem bezzeg nem szívat ilyesmivel... *Na igen, Nicolas nem is tud róla, hogy nekem már megvolt a tűzkeresztség, igazából nem sok embernek reklámoztam. James letépte volna az illető fejét, vagy legalábbis megpróbálta volna.* - Hm, értem. Szerintem mindenképpen beszélj vele, lehet, hogy ő is csak hülyén érzi magát valamiért. De szerintem hogyha élvezted, és nem lesz baja a barátságotoknak, akkor nyugi, nagy levegő, nem kell emiatt aggódni.

*Végülis igaza van tudom, elég nagy az anyagai keretük rá, hogy ne jelentsen gondot egy gitár, csak hát gondoltam egyszerűbb kölcsönkérni, mert az valamivel gyorsabb és... azt hiszem ennyi. Így sem jelent gondot, hogy ha kéri, akkor eljöhet játszani rajta, nekem nem jelent problémát igazából. Rosettára tudom, hogy nem lehet már mit mondani, hiszen az egész helyzet elég pocsék így is, majd valami lesz. Az, hogy képes leszek-e ezen megint túllépni... fogalmam sincs, a jövő zenéje. Halkan sóhajtok még egyet, majd amikor Janna témája van terítéken zavartan és enyhén szólva is lángoló vörös arccal próbálom mostmár érthetően a tudtára adni, hogy mi is történt. Látom mennyire meg van lepődve, amit végülis meg is értek, én is meg voltam lepődve saját magamon, de hát mit kezdhettem volna a helyzettel? Totálisan képtelen voltam nemet mondani, akkor is, ha tudom, hogy kellett volna. Lassan bólintok egyet.* -Igen, de azért nem csak úgy, ott nem látott senki és a zene is hangos volt... *Jó persze, attól még baromira zavart az elején, aztán már nem nagyon figyeltem semmire.* -Hát... nem tudom, mert jó volt... mit jó, fantasztikus! *Zavartan elmosolyodom.* -És Nicolas szerint már rég ideje volt, hogy átessek a tűzkeresztségen, de közben meg... azt mondta, hogy ez nem változtat a barátságunkon, másnap mégis furcsán viselkedett, vagy csak én láttam bele? Nem tudom... tényleg nem. És ott van Elena is... *Most hogy itt van, vagy ha itt lesz, ha lesz egyáltalán. Nem azzal kellett volna megtörténni az elsőnek, akit szeretek, vagy szerettem? Jó ég, miért ennyire bonyolult?*

Vendég

- Áh, annyira nem fontos, hogyha nagyon szeretnék, szerezhetnék... *Elharapom a mondat végét. Valljuk be, még ha nem is nagyon éltem vele, eddig bármit megkaphattam volna első szóra, hiszen a családom eléggé gazdag. Egy gitár? Semmiség. De most, hogy az apámmal még nem is beszéltem... Maia azt mondta, augusztus elején látogatjuk majd meg, mert személyesen kell ezt elintézni. Hát jó. Kicsit szomorúan mosolygok, mikor Kyle nem mond már mást Rosettára, majd elkezdi kifejteni, mi történt Jannával. Így már azért leesik a dolog, bár még mindig nehéz elhinni.* - Komolyan? Csak úgy, a bárban? *Kérdezem hitetlenkedve, és kicsit előrébb dőlök automatikusan.* - Hűha. Szóval végülis megbántad a dolgot? *Azt mondja, jó volt, de most mégis rosszul érzi magát... nem tudom, hogy ez Janna viselkedése miatt lehet, vagy mert megbánta.*

*Igazából annyira nem akartam tudomásul venni Chris halálát, hogy inkább bele sem gondoltam, hogy e miatt ürült ki a szoba. Egyszerűen úgy tettem, mintha nem is lenne, és ezért is töltöttem több időt itt, meg máshol, erre-arra úgy általában. A gitárjátékát megdicsérem és a kottája is meg van, úgy fest.* -Hát ha gyakorolni akarsz, akkor szólj és kölcsön adom, mármint persze ha itt vagy, mert el nem viheted, túl drága nekem. *Mosolyodom el. A gitárom fontos, és nem is az hogy félek, hogy kárt tesz benne, inkább csak jó, ha bármikor hozzá tudok nyúlni, ahhoz pedig az kell, hogy itt legyen mellettem.* -Igen, de... *Próbálok még Rosettára reagálni, de nem sikerül értelmesen a dolog, nem tudom, hogy mit mondhatnék. Megértem... azaz értem, de attól még ugyanúgy rosszul esik, amit tett megint és ő ezt tökéletesen tudja. Aztán megpróbálom neki elmondani a Jannás dolgokat, de csak nem érti. Persze... ez tőlem merőben szokatlan, de nem is igazán rajtam múlt, konkrétan rám mászott, és ki tudott volna ellenállni neki mégis? Morcosan húzom el a szám és pillantok rá.* -Hát egy félreeső boxban, a sötétben hátul mi... együtt voltunk úgy... és nekem előtte még... Próbáltam nemet mondani, de képtelen voltam, annyira be volt indulva és én is, és... nagyon jó volt, de most hülyén érzem magam... *Akadozva beszélek és az első pár szó után már konkrétan az ágyneműt gyűrögetem és arra koncentrálok. Az arcom persze teljesen paprikavörös az utolsó szavak környékére. Ha így sem érti, akkor feladom, tényleg feladom!*

//fagy//

Vendég

*Egyértelműen Chris halála az oka annak, hogy minimum a fél szoba kiürült, ezért nem is annyira járok arra, hacsak nem muszáj éppen Kyle miatt. Amikor majdnem olyan jó leszek, mint a gitár, kicsit a karjába boxolok ahogy elhaladok mellette. Egyébként sem akarom túl erősen, de mostmár nem is tudnám mondjuk eltörni a karját kapásból, ha akarnám se. Nem mintha akarnám, de az egy plusz, hogy nem kell amiatt aggódnom hogy hirtelen felindulásból baleset történik.* - Azt hiszem, megvan valahol a cuccaim között a kotta. *Bólintok rá, hiszen fejből tényleg elég nehéz lett volna, de jó tudni, hogy azért az első néhány sor legalább még ment.* - Megértem a dolgot, tényleg... mindkét oldalt. Teljesen érthető, hogy ki vagy akadva amiért eltűnt, de... túl sok neki már ez az egész, nem gondolkozik logikusan. *A gitárral játszadozom, csak megpengetem néhányszor mielőtt letenném. Mindenkinek sok már, aki régebb óta van itt.* - Aham, mondd csak. *Említette Jannát, emlékszem. Aztán tovább mondja a dolgokat, és összeráncolom a szemöldököm.* - ... táncoltatok? Nem, nem értem. *Talán elég nyilvánvaló így a dolog, de valahogy Kyleból annyira nem nézem ki, hogy random valakivel, ráadásul nyilvános helyen, hogy ennyi után nem ugrik be.*

*Igazság szerint annyira nem figyeltem, hogy mi volt a szomszéd szobában, eleve két hónapot távol voltunk, és még nem jutottam el oda, hogy megkérdezzem mondjuk Mattet, hogy miért is ürült ki az az oldal. Önzés? Lehet, hogy az, de túl sok volt a bajom mostanában, hogy még mások gondjaival is foglalkozzam. Elmosolyodom a válasza hallatán és csak lassan bólintok.* -Hát igen... majdnem olyan jó. *Persze, hogy csak cukkolom, egész más, mint a gitár, hiszen az csak egy tárgy, megnyugtat, de ennyi, nem hallgat meg, és nem is válaszol a panaszaimra, nem próbál segíteni, ha magam alatt vagyok. Bólintok, hogy nyugodtan vegye el a hangszert, aztán amikor megakad elismerően pillantok rá.* -Jó volt ez, nézz utána a kottának és akkor menni fog. Fejből én sem tudom, nem ismerem a dalt, és amúgy is gyakran játszom... csak úgy. *Hát igen, spontán vagyok e téren, közben annyi másban egyáltalán nem, de a zene valahogy csak úgy jön. Rosettára csak elhúzom a szám.* -Persze, de... megígérte, és még egy fél sort sem hagyott, hogy két hetet kér, és aztán majd beszélünk. A barátai tudnának segíteni a leginkább nem, hiszen... én is kiborultam, nekem is szükségem lett volna rá. *És én nem mehetek haza az apámhoz, van elég baja, nem kell még az enyémet is a vállára venni. Igenis ezzel újra csak megbántott a kis vörös. A kérdésére elbizonytalanodom kicsit.* -Hát.. csak... meséltem már Jannáról igaz? Ő is itt dolgozik, csak más fronton és eléggé rámenős lány... *Ezt talán egyszerűbb leírni, vagy nem is tudom.* ...szóval ő, meg én, egy klubban... érted? *Vágom rá hirtelen a végén a kérdő szócskát. Kérlek értsd!*

Vendég

*Nem is feltétlenül az iskolára gondoltam, bár az is logikus, az egyszer biztos... de ha eddig ott laktam, már nem futok előle. Nem, szűkebb dologra gondoltam, a szobájára, aminek a másik oldala csúnyán megüresedett, különféle okokból.* - Hé! Én is felajánlottam, hogy várok, szóval vagyok legalább annyira jó barát, mint a gitár? *Kérdezem mosolyogva, és szemügyre veszem a hangszert. Régen Szevér tanított gitározni, de már nagyon régóta nem gyakoroltam, és akkor is csak néhány dal ment...* - Szabad? *Kérdezem végül, és hogyha igent mond, akkor felveszem a gitárt, és megpróbálok elpengetni egy dalt. Ameddig megy, addig jól hangzik, de az nem valami sok - néhány sor után elakadok.* - Fogalmam sincs, hogy van tovább. *Vallom be.* - Inni most nem, köszi. És ígérheti, de érthető okokból van kiakadva... más kérdés, hogy nekünk se jó hogyha még miatta is aggódni kell. *Elenára nem nagyon szólok semmit, úgy látszik, akkor most csak várni lehet... Majd Kyle mintha folytatni akarná.* - Még mi?

*Megfordult a fejemben, hogy talán nem jó az iskolában maradni, de mi értelme lenne elmenekülni? Lehet, hogy azzal csak magunkra haragítanánk, vagy azt hinné, hogy nyert és elért valamit. Nem, azt kell, hogy lássa, hogy nem félünk és hogy igenis szembe fogunk szállni vele és le fogjuk győzni! Mert ezt akarom, legyőzni, hogy egyszer és mindenkorra vége legyen ennek az egésznek, hogy tiszta lappal kezdhessünk új életet, valahol máshol. Visszaülök az ágyra, és kicsit félretolom a gitárt, amikor belépdel, a kérdésre pedig csak megrázom a fejem.* -Nem zavarsz, alapvetően ráérek, a gitár jó barát, mindig megvárja, mikor érek rá. *Ejtek meg egy apró mosolyt. Van hely a fotelben, akár az ágyon is. Töltött itt pár napot, úgyhogy azt hiszem elég otthonosan mozog ahhoz, hogy ne kelljen külön hellyel kínálnom.* -Kérsz inni valamit? Dög meleg van. Azt hiszem van a hűtőben jég, meg a csapban víz és talán jeges tea is.* -Hát ez kár, én sem tudom, hogy Rosetta hol lehet, talán a családjával, de eléggé elnyelte a föld pedig... megígérte nekem, hogy nem csinálja ezt újra. *Sóhajtok egyet, hiszen így volt, megígérte, és mégis megint megtette.* -Velem? Elenának írtam levelet, de nem válaszolt még, nem tudom, hogy visszajön-e... és még, szóval... *Zavartan vakarom meg a tarkómat. Most ezt hogy lehet elmondani normálisan? Valakivel beszélnem kell róla, csak hát nem vagyok az a nyílt típus ilyen témák terén.*

Vendég

*Szerencsére a lakásban találom Kyle-t - talán nem lakik itt mindig, de azért mégiscsak az övé a hely... és inkább itt próbáltam először, mint hogy a szobájába menjek. Fogalmam sincs, egyáltalán hogy alszik még ott, én tuti, hogy az ő helyében végleg leköltöztem volna Nellondba az után amik történtek. Ezt hamar el is hessegetem, és inkább gyorsan visszaölelek. Az, hogy így köszönt azért reményre ad okot, akkor csak visszaáll a rendes kerékvágásba a kapcsolatunk. Na de mi számít rendesnek?* - Szia, ugye nem zavarok nagyon? Mondd nyugodtan, ha inkább egyedül lennél, csak gondoltam benézek. *Valahogy látom rajta, hogy nem minden oké, de nem kérdezek rá külön, hiszen elég sok okot tudnék erre mondani gondolkozás nélkül.* - Nem... nem igazán. Zakariással találkoztam, de Jacket, Rosettát mintha a föld nyelte volna el... még Jamest sem tudom meglelni. Ha nem lennének szobatársaik, letáboroznék a szobájukban, vagy nem tudom. *Megcsóválom a fejem, majd leülök - elsősorban valami székre, fotelbe, de hogyha nagyon nincs más, akkor akár az ágyra is.* - Veled történt valami?

*Már napok óta nem tudok mit kezdeni magammal... megint. Nem tudom, hogy valaha normalizálódni fog-e az életem, lehetséges, hogy ez soha nem történik meg? Nicolasszal akartam beszélni, de aztán túl sok volt a munka és nem került rá sor. Jannával olyan, mintha nem történt volna semmi és ez annyira... furcsa. Persze, tudom, hogy nem járunk, nem volt ilyesmiről szó, de ahogy másnap rám nézett. Valahogy furcsa érzésem volt, és ez a mai napig nem változott semmit. Elena még mindig nem jött vissza és nem tudom, hogy mikor fog. Írtam neki levelet, remélem, hogy megkapja és legalább válaszol, ha úgy dönt, hogy a szüleivel marad, és nem akar visszatérni az iskolába. A munkám pár órája ért véget, úgyhogy most a fenti szobában ücsörgök. Visszamegyek a kúriába, hiszen alapvetően ott lakom, csak valahogy nem sikerült rávennem magam, valahogy nem vágyom a társaságra, mert kérdezgetnének és nem biztos, hogy vannak válaszaim. A kopogtatásra felkapom a fejem, és leteszem magam mellé az ágyra a gitárt, majd az ajtóhoz lépdelek.* -Áh, szia! *Hajolok felé egy gyors ölelésre, majd be is tessékelem.* -Haladtál már... tudod, a többiekkel? *Kérte, hogy menjek vele legalább Nicolashoz, de én meg azt, hogy előbb Jackkel beszéljen. Nem tudom, hogy megtette-e már.*

Vendég

*Az igazság az, hogy fogalmam sincs, Kyle mikor dolgozik, de kényelmes hogy a munkahelye és a lakása tulajdonképpen ugyanabban az épületben vannak, így mondhatni kétszer akkora esélyem van, hogy megtaláljam. Az első egy-két napban nála aludtam, aztán találkoztam Zakariással, aki egyedül lakik a szobájában, így végül átköltöztem oda. Az igazság az, hogy határozottan zavarodottak az érzéseim vele kapcsolatban, szóval szívesebben maradtam volna Kyle mellett amíg tisztázódnak a dolgok... de az ágy-padló dolgon képtelenek voltunk megegyezni, így mégsem maradhatott sokáig ez a helyzet. Ettől függetlenül viszont még mindig csak ők ketten tudják, mi a helyzet velem, mert a többi barátomat valahogy képtelen vagyok megtalálni. Legelőször a lakásához megyek, és ott kopogok be. Várok egy darabig, majd hogyha nem válaszol, lesétálok a Jeniliába, és megkérdezem az egyik pincért, dolgozik-e, és mikor végez.*

-Tudom, de akkor is szeretném ha vége lenne, ha végre egy kis nyugalom lenne már. *Sóhajtok még egyet, és kicsit magamhoz is szorítom. Persze, jó dolog ilyenkor az érintés, nagyon is, de nem oldd meg mindent, nem javít meg minden gondot és problémát a legnagyobb sajnálatomra persze, pedig milyen jó is lenne! És tényleg próbálkozom, még egy cseppet el is mosolyodom, amikor elvigyorodik, bár nagyon halványan, de fogjuk rá, hogy már ez is nevezhető előre lépésnek. Inkább elterelem a szót, hogy vele mi volt, amíg nem voltunk itt. Nem akarok arról bővebben beszélni, hogy Chris meghalt és arról sem, hogy Ari mégis él, de más a teste, arról pedig végképp, hogy Elena mennyire szenved. De nem tehettem mást, ha ott hagyom, akkor megint meghal, és azt nem hagyhattam igaz? Egyszerűen muszáj volt, tényleg nem tehettem mást. Inkább rá figyelek.*
-Hát az nem sok, mármint csak a szokásos akkor. És én üzentem, mármint pontosat nem, csak hogy egy időre eltűnök, de én sem tudtam hova és mikor kerülök elő megint. *Tényleg megmondtam volna, ha tudom nem akartam, hogy aggódjon, vagy ilyesmi. Inkább irány a cél, amúgy se túl gyakran járok ilyen helyekre, őszintén szóval nem sok mindent tudok kezdeni magammal.*
-Jó, de te mondod meg, hogy mit igyak, ha már én választottam helyet. *Rá fogok hagyatkozni, bár érdekes lesz, mert nem valami jól bírom az alkoholt, hiszen elég ritkán szoktam inni.*

– Persze, hogy értem, de most nem állhatsz hozzá örökösen így. Nem retteghetsz mindig, minden egyes pillanatban, hogy akkor veled mi lesz! Nem tudhatod, mi van megírva, én ezzel már nem is foglalkozom. Pláne, hogy ennyi erővel én is pánikolhatnék… mert valszeg mindenkit túlélek, és láthatok meghalni, vagy épp eltesznek láb alól, egy karóval… * vigyorgom, majd a fiú mellkasán pihengetek. Nem érthetem min megy keresztül ez igaz, de szeretnék neki segíteni. *
- A próbálkozás jó, pláne ha sokszor ismétled! * vigyorgom az arcába, majd mikor megkérdezi, hogy mi történt velem, míg ő nem volt itthon elhallgatok. Mit is mondhatnék… mesélhetnék arról, hogy felszedtem az iskola pszichológust, hogy angyal, és hogy gyakorlatilag megerőszakoltam, többször is. Majd hogy elvitt randizni és ő is megerőszakolt… és hogy kezd belém szeretni, de úgy, ahogyan az angyalok teszik. Kezdek én lenni az az egyetlen, akiért odavan, és akin kívül nem lát senki mást. Akkor elmondhatnám, hogy igazából nem így terveztem. Hogy rá várok már mióta, mert ő az a férfi, akit el akarok csábítani valójában. Túl zárkózott, és ki akarom csalogatni a csigaházából. Csak közben ugye bonyolódtak a dolgok, és Jaden miatt már nem tudom, hogy tényleg annyira akarom-e mint amennyire eddig, és hogy nem csak azért ragaszkodom ehhez a beteges ötlethez, mert félek az elköteleződéstől. *
- Hát sok minden nem. Buliztam, melóztam, és gyakorlatilag ennyi. Ja meg neked üzengettem a falon, de nem válaszoltál. Nem tudtam hol vagy…. * mondom, majd fogom meg a kezét és vezetem ki az utcára, és viszem a szórakozóhelyre. *