Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

~Most szívesen pofán vernék valakit. Vagy épp Őt! Kiborító a viselkedése. Nem elég hogy mióta itt vagyok stírölnek és randi ajánlatokat is kapok. Ehez nem vagyok épp hozzá szokva.~morgolódok magamban, ahogy a pult mögött állok és sorban veszem fel a rendeléseket. Majd föl alá rohangálok hogy össze szedjem a csészéket. Egy vendég jön egy megy. Nem áll másból a mai nap sem mint hogy szaladgálok teát főzök és kiszolgálok másokat. Valahogy nyugodt ez a munka de furcsa mert eddig nem ehez voltam szokva.*

*Erőseket üt, nem egyszer kaptam már ki tőle. Kicsit ciki beismerni, de így van. Belekortyolok a meleg italba.*
- Ha gondolod, munka után lerendezhetjük valahogy! *csücsörítek ajkaimmal, persze csak viccelek. Nem pont erre a megoldásra gondoltam.*
- Pedig aranyosan áll rajtad! *vigyorgok továbbra is, végül csak biccentek és hagyom hogy odébb álljon.
Örülök, hogy munkát váltott végre, mert egyébként nem lett volna jó, ha tovább folytatja az auror megbízásokat. Túl veszélyes, sok energiát igényel, szinte csak a hátrányait tudom felsorolni.*

-Az a Te szerencséd hogy nem akarom kirugatni magam. Különben nem úsznád meg.*mondom hallkan ahogy elveszem a pénzt majd oda adom a visszajárót. *
-Vettem. De nem szívesen viselem. *mondom. *- Egészségére!* mondom és elindulok a pulthoz. Inkább a pult mögé megyek mert nem szeretem ha megbámulnak. És hát most ebben a ruhában mindenki megbámul.*

*Valahol egy pofon csattan. Egy nő pofozta el a párját, mert az Sophie fenekét nézte.*
- Akkor pöttöm leszel! *mosolygok rá. Hirtelen jókedvem van a látvány miatt. Ahogy a fenekét nézem, úgy riszálja, mintha épp cha-cha-chát járna.
Hangosan odafüttyentek, mire eltelik pár perc. Meghozzák a teámat. Illedelmesen megköszönöm, majd előveszem a tárcámból a pénzt és egy széles vigyorral nyújtom a kezében. Olyan arcot vágok, mintha ma nyertem volna meg a lottó fődíját.*
- Csini a rucid, vetted, vagy ajándék volt?

*Mikor oda megyek felvenni a rendelést ledermedek. *
-Tudod kit tündérbogarazz!*morgok az orrom alatt majd elvörösödöm mikor megint megszólal. Morgolódva elmegyek megcsinálni a teát de érzem hogy minden szem rám szegeződik. Hihetetlenül égő amit Stev művel. Megcsinálom a teát és visszamegyek.*
- Parancsoljon uram. A teája.* mondom ahogy leteszem az asztalra. *~Hogy lehetek ilyen szerencsétlen. És pont Stev éget be.~*ketyeg az agyam és vissza indulok a pulthoz.*

- Hmm? *fordulok a hölgy felé, majd szélesen elvigyorodom. Belém hasít a felismerés, ő bizony Sophie! Halkan felnevetek, szemet összeszorítom. Bakker, ez aztán a meglepetés! Az nem elég, hogy úgy néz ki, mint egy csini baba valamilyen vicces álomból, de meg sem ismertem egy pillanatra!
Röhögve fordulok felé és kitörlök egy könnycseppet szemem sarkából.*
- Szia tündérbogaram, egy menta tea jó lesz, de te légy benne a cukor! *vigyorgok rá szélesen, majd újra kitör belőlem a jókedv. Ne bakker, mindjárt leesek a székről, neee!!*

-Sophie mész most e a vendégekhez?*kérdezi munkatársam. Nem rég kaptam munkát a teaházban. Kénytelen voltam otthagyni az Auror központot mert Linc nem akarja hogy ott dolgozzam. Így kénytelen vagyok itt dolgozni. Kimegyek a pult mögül és magamhoz veszek egy tálcát hogy összeszedjem az üres poharakat, csészéket és tányérokat. Fekete miniszoknya fehér blúz és fekete magassarkú van ma rajtam hajamat magas copfban fogtam össze. Nem szokásom de most nagyon halványan kisminkeltem magam. Egy fehér kötény van még rajtam hogy védjem a ruhámat ami persze a munka ruhám. Magamtól sose vennék fel szoknyát. Mikor leteszem tálcát nyílik az ajtó és helyet foglalnak az egyik kétszemélyes asztalnál. Nagyot sóhajtok majd a noteszal meg egy tollal oda sétálok mit sem sejtve ki is az. *
-Jó napot! Mit hozhatok? *kérdezem mosolyogva ami az arcomra fagy. Mivel a vendég drága bátyuskám.*~Ez de ciki!~*teszem hozzá gondolatban.*

*Az eset után nem tudok aludni. Karikás szemekkel látogatom hát el ide, hátha segít a teájuk. Unottan ledobom magam kedvenc helyemre, ami egy ablak melletti két székes asztal és hátradőlve élvezem a táj látványát.
Nellond ma is kitesz magáért, sok ember jár-kel, nem is tudva arról, ami a mi házunkban történt, a négy fal között.
Összevonom szemöldököm, rám törnek az emlékek és csak még fanyarabbul érzem magam.
A tettes azóta sincs meg.*

*A pultos asztalnál ácsorogva figyelem a többieket, és közben iszogatom az üveg sörömet. A nem tudom hanyadikat, hiszen néhány üveg már ott van előttem. Vigyorogva kacsintok a haveromra, aki szintén fél-véla, így hát nem csoda, hogy ilyen hamar talált magának csajt. Persze relatív a hamar, hiszen ő is megivott már 6-7 sört, úgyhogy azért eléggé elbeszélgettünk. Érzem, hogy valaki megcsjpi a fenekemet és utána is fordulok egy fekete szépségnek, de hamarvalaki más vonja magára a igyelmemet, méghozzá Mei, a csinos harcos leányzó. Valahogy mindig is tetszett, de most 6-7 sör után egészen szépnek látom és kívánatosnak. Talán csak ez a furcsa löket kell ahhoz, hogy történjen közöttünk valami. Mosolyogva sétál oda hozzám, én pedig enyhe felhős tekintettel nézek rá.*
- Hahó Mei! *vigyorodom el és furcsa, titokzatos mosolyt küldök a lánynak és furcsán csillan meg a szemem. Lágyan magamhoz vonom, ahogy átölelem a derekánál és egy puszit nyomok az arcára. Érezheti, hogy enyhén be vagyok csípve, kérdés, hogy neki ez mennyire jön be és mennyire érzi magát kellemetlenül ettől.*
- Mit iszol? Ásványvíz?? Na nee!! *háborodok fel nevetve és kapom ki a kezéből az üveget, majd erőteljesen rakom le az asztalra.*
- Ne hülyéskedj már. Bulii van! *vigyorodom el és tárom szét a kezemet a táncparkett felé mutatva, ahol már igen sok emberke ropja egyedül, vagy éppen mással.*
- Igyál már valami keményebbet. Gyere, meghívlak valamire! Szereted a sört? Vagy vodkát? Vagy akármit? *nézek rá kérdőn és látszik rajtam, hogy tényleg komolyan gondolom azt, hogy igyon velem valamit a leányzó.*

*Hosszú-hosszú könyörgés után szobatársaimnak végre sikerült elrángatniuk ide. Nem örülök neki, de muszáj lesz beletörődnöm, hogy ismét a Jenilia felé tartok. Nem akarok bulizni, az elmúlt hónapok megtanítottak rá, hogy ha megtartóztatom magam és tiszta fejjel gondolkodom könnyebben megtalálom az utam és elérem a céljaim. Tehát semmi alkohol, így legalább tudok vigyázni viháncoló szobatársaimra. A pulthoz megyek, és megpillantom Demyant. Egy pillanatra elgyengülök és eszembe jut mennyire elbűvölt néhány hónappal ezelőtt. Gyorsan lehűtöm magam, és egy italt is kérek. Szénsavmentes ásványvizet. Odasomfordálok vele Dem mellé.*
- Szia. *köszönök mosolyogva. Muszáj beszélnem vele pár szót, de csak mint barátok. Nem akarok tőle semmit. Amúgy sem érdeklem, engem sem érdekel már. Nem is érek rá mindenféle vélafiúk után nyáladzani. Mióta visszatértem a Nezabarba az időm nagy részét erőnléti edzésekkel töltöm, alig vagyok a kúria falain belül. Mióta nem találkoztunk sokat változtam alkatra. Izmosabb lettem, de még mindig siralmasan törékenynek tűnök harcoshoz képest.*

*Az idő egész kellemes, ámbár mégis felhúztam egy fekete kabátot, hiszen ki tudja, hogy mikor keveredek haza. Mivel péntek van, úgy határoztam, hogy az egyik haverommal lejövök kicsit kiengedni a gőzt a Jeniliába. Nem sűrűn szoktam bulizni, de akkor nagyon. Igazából már eléggé nőre lenne szükségem, és úgy gondoltam, hogyha iszok egy kicsit, akkor rá is segítek a helyzetre. Persze nem gondoltam, hogy a kicsit az nagyon lesz, úgyhogy már kb. a hatodik sört csúsztatom le a torkomon és kezdem érezni a hatását. Egy egyszerű álló pultnál ácsorgok és figyelem, ahogy a haverom éppen egy szőke cicababa nyakát szívja ki. Csak vigyorgok, csóválom a fejemet és emelem ismét az ajkaimhoz a sörös üveget, ami már nem az első az estén. Kicsit szédelgek már és kezd nehéz lenni a fejem, de várok, hogy hátha érkezik egy számomra kedves, tökéletes leányzó, akivel együtt tölthetem az estét...*

-Nem kell félned, mert nem veszítesz el egy könnyen, az biztos! *vigyorodom el, miközben erősen belemarkol a kezembe. Látom, hogy remeg.*
-Lucy..? Ja, hogy animágus lenne? *nevetem el magam. Igen csak becsapós a hölgy külseje, így nem hinném első látszatra hogy az, s lehet a következőre sem. Szinte tökéletesen tartja fent, ha jó a tippem és tényleg az.*
-Rendben, gyere! *fogom továbbra is kezét, majd lerendezem a számlát, s lassan elindulunk a tengerpart felé.*

-Tudom hogy makacs vagy. *válaszolom és nagyot sóhajtok. - Igen félek de nem magam miatt. Attól félek hogy elveszítelek. Mert most szerencsénk volt. De lehet legközelebb nem lesz. *magyarázom és erősen kapaszkodok a kezébe, hogy ne remegjek. Majd meghallom hogy Lucy-hoz szól.*-Am, édesem jobb ha vigyázol. Mert ha Lucyt megbántod még a végén nem kapsz vacsorát. *mondom mosolyogva, és próbálok természetesen viselkedni de nagyon nehéz. *-Menjünk ki a tengerpartra kérlek.*mondom nagyot sóhajtva.*

-Lehet, de a makacsságom néha erősebb mindennél. Ide akartam jönni, utánad. *mondom komolyan, majd kedvesen megpuszilom az arcát, a kezét pedig enyhén megszorítom, hogy érezze a közelségemet. Közben azt mondja, nincs semmi baja, de én nem hiszek neki. Nem tudok. Aggódom amiatt, hogy mi van, ha örökre elveszti a látását? Akkor soha többé nem láthatná a világot. A csillagokat az égen, a partot nyaldosó tengert, a napfényt. Persze azután is mellette állnék és segíteném, ha bekövetkezne, de tudom hogy nem kéne egyből a legrosszabbakra gondolni.*
-Hmm, nem hinném hogy így lenne. Tudom, hogy ideges vagy, megértem. Én is, de megnyugodtam, mert végül is megúsztuk a kalandot, mindketten. Egyébként szia, blöki! *pillantok le az asztal alá, mire a kutya felemeli fejét, rám néz pár másodpercre, majd visszahajtja a mancsaira.*

*A két lány hamar elviharzik így Stev és Lucy marad velem. Aki végre megnyugszik hogy a démonlány nincs velünk. -Igen jól vagyok, de neked nem lett volna szabad felkelned. *mondom majd kicsit elfordítom a tekintetem. *-Nincs semmi bajom. *mondom és tudom hogy mem verhetem át de nem akarom hogy ez miatt aggódjon. Nem tudó miért pont minket szemeltek ki. Ideges vagyok mert kiszolgáltatottnak érzem magam most hogy nem látok. *

*Kis idő után úgy tűnik, hogy ketten maradunk, mert a két lánynak dolga akad, így lelépnek. Nagyot sóhajtok. Jobb is, hogy az a démon odébb áll, mielőtt nekiugranék, csak mert már nem állok messze tőle. Ha emberből lenne, már nyakon öntöttem volna a teámmal.*
-Minden rendben? *kérdezem, ahogy kedvesem felé fordulok. Felmerül bennem egy újabb kérdés, azt hiszem sejtheti is, mi lesz az.*
-És.. nem látsz, eltaláltam? Miért nem mondtad el? *érintem meg kezét.*

-Sajnálom.*mondom. Nem tudom mit tegyek. Ha így folytatom tényleg lebuktatom magam. *-Tényleg semmi nem történt. *mondom Cat felé küldve egy angyali mosolyal. Nem hagyom annyiban a dolgot. Érzem Stev tekintetét de nem tudom mit tegyek. *-Én nem kérek semmit. *mondom majd homlokomra szorítom a kezem.*-Legalább ne itt marjátok egymást. *szólok rájuk kicsit ingerülten. Fáj a fejem és nem viselem jól a marakodásukat.*

*Tekintetem rögtön kedvesemre vándorol. Szegény, olyan, mintha nem látna, ami aggaszt, mert tegnap fel se tűnt. Lehet, hogy az ütés miatt van ez? Remélni tudom, hogy ha igazam van, akkor még rendbe jöhet magától. Így csak még inkább féltem őt. A barna hajú lánynak segítek a szilánkok összeszedésében, majd felállok és a legközelebbi kukába dobom a darabokat. Ezután visszaslisszolok a helyemre, a többieket fürkészve.*
-Ugyanezt kérdezhetném én is, tőled! *válaszolok a megjegyzésre, belekortyolva az italomba.*
-Kezdem unni a képedet. *csóválom meg fejem, majd a barna hajúra pillantok.*
-Én semmit sem kérek, kössz. *mondom, miközben tekintetem visszavándorol a kék hajú dögre. Szúrós pillantásokkal illetem őt, majd nagyot sóhajtok.* ~Ilyen az én szerencsém!~

* Meglepően gyorsan leérek a teaházba, és foglalom el a helyemet Lisa és Patrice között. Kék hajammal eléggé kitűnök a két hölgyemény közül, mert úgy tánik egyik sem vette valami színesre a figurát... De segáz, mindig is szerettem különcködni. Pláne, hogyha tömgeből kell kitánni, az mindig is az erősségeim közé tartozott... Néha már nem is szándékosan csinálom, eleve a kisugárzásom negatív érzést kelt az emberekben. Köszönöm szépen démoni lét, most már még kevesebb esélyem van a normális életre... No nem mintha hiányozna egy normális élet. Patriceel nem igazán foglalkozom, nem fogok belekötni, nem semmi kedvem hozzá, viszont Steven jelenlétét már nem tudom szó nélkül hagyni. *
- Hát te mindenhol ott vagy? * Csattan a gúnyos kérdés, majd dühösen kortyolok egyet a teámból. Komolyan kezdem már unni, hogy ahányszor kilépek Nellondba, mindig összefutok valahogy ezzel az alakkal... De legalább most nem kettesben vagyunk. Bár ez inkább sajnálatos, mert akkor nem biztos hogy ennyire türtőztetném magamat... *
- Semmi komoly? Ne próbálj meg átverni, be van kötve a szemed! Halljam, mi történt? * Kérdezem gyanakvóan, és ha látna Lisa, akkor valószínűleg egy ijsztő pillantást zsebelhtne be, de mivel nem lát, így nem tűnök annyira fenyegetőnek, hacsak nem a kisugárzásom... Gyorsan elrakom a pénztől majd szétszakadó pénztárcámat, ugyanis bolond lennék nem élni Patrice ajánlatával. *
- Én kérnék egy áfonyás teát, ha szabad. * Mosolyogok elragadóan gonoszul, s a poharat úgy ahogy van egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Úgy ahogy az ujj elvágását, hogy valakit leöntöttek. Amíg engem nem érint, nem kérek belőle. *

*Nem sokkal érkezése után még ketten csatlakoznak az asztalukhoz, köztük a tegnapi nem éppen szimpatikus leányzó is. Csak biccent egyet amikor Cat leül, úgy dönt, hogy nem fog vele komolyabb eszmecserét folytatni. Köszön Stevennek is, mikor az megérkezik, majd lehúzza jeges teáját. Meglepődik amikor egy pohár ital landol épp az ölébe,és már épp szentségelni akar, amikor észreveszi, hogy a lány valószínűleg nem lát. Szó nélkül szedi össze a szilánkokat, aminek köszönhetően el is vágja a kezét, úgyhogy félbehagyja. Int a pincérnek, és kér szépen még egy jeges teát, és megnézi, mennyi pénz van nála, majd a többiekhez fordul.* -Ti isztok valamit? vagy esetleg van kedve reggelizni valakinek? Szívesen állom a kört, csak nem szeretek egyedül enni. *Mondja, majd inkább nyugton ül a székbe, még mielőtt ő is összetörne valamit. *

*Ahogy elmékedem valaki odalép hozzám. *-Nyugodtan. *válaszolom. Megkérdezi mitörtént, majd a hangokból ítélve Cat is berobog. *-Szervusz Cat és ne játszd az aggódót. Amúgy csak egy kis baleset ért semmi komoly. Próbálok természetesen viselkedni. Nem lenne szerencsés pont Cat előtt lebukni hogy nem látok. Majd nem sokkal Stev hangját hallom meg. *-Szia Stev.*mondom ahogy leül mellém. Aggódom mert nem lett volna szabad felkelnie. *-És mi járatban Cat?*kérdezem és a teám után nyúlok de sikeresen ki is borítom. A csésze pedig szilánkjaira törik a padlón. *

*Másnap nem ébredek kellemesen. Az oldalam úgy hasogat, mint a fene, de az arcom ka rezzenéstelen marad. Kikászálódom az ágyból, majd rögtön az oldalamra tapasztom kezem, mert hirtelen mozdulatokkal teszem meg. Pár percig csak állok, hogy össze tudjam szedni magam, majd felkapok egy ruhát és elindulok a teaház felé. Tudom, hogy Eden ott van, mert hagyott egy cetlit az éjjeliszekrényemen, ami rendes tőle. Hajnalban hamar elnyomott az álom, de azóta folyamatosan csak azon jár az eszem, ki lehet a rejtélyes támadó. A kék hajúra gyanakszom, visszavágás gyanánt, amiért egy kémet küldtem utána, hogy figyelje. Meglehetősen okos, így nem kizárt, hogy rájöhetett a tervemre, bár bizonyítani továbbra sem tudná. Körültekintő voltam és eltüntettem minden nyomot, ami csak felém vezetne. Lassabban tudok haladni, mert most még erősebben fájlalom. Minden lépésemnél belenyilal és ég, belülről. Útközben meg is állhatok hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót , csak azután megyek tovább. Végül elérem a hely ajtaját. Kinyitom, belépek, majd rögtön körbetekintek. Szememet végigfuttatom minden vendégen, remélve hogy meglelem köztük a páromat. Kiszúrom, egy idegen lány és a már jól ismert kék hajú hölgyemény társaságában. A pultnál egy egyszerű zöld teát kérek, majd felkapom a csészét és odarobogok hozzájuk.*
-Jó napot hölgyeim! *nézek rájuk komor arccal, majd leülök az egyetlen szabad helyre, ami még Mellette van. Nem viselek amúgy ma sem érdekes ruhát egy fehér bermudanadrágon, piros atlétán és barna szandálon kívül.*

* Mérhetetlen unalommal szaladgálok fel alá a szobámban. Borzalmas dolog a takarítás, mondtam már? Igen, szeirntem hangoztattam már párszor. Pláne ennyi ruhával... Emlékszem, amikor idejöttem, röpke két bőrönd volt tele a ruháimmal... Azóta az egész soha. Ráadásul némelyik olyan mint egy jelmez, hatalmas nagy levelekkel és miegymással az oldalán. De akad zebracsíkos estélyi, és sok egyéb ruhaköltemény, amit a kedvenceim közé tudhatok. Most azonban egy sima, nyers neon színekből összeállított egyszerű de mégis elegáns ruha van rajtam, hozzáillő sminkkel és cipővel. Amint kilépek a szobámból, beszebelek pár meglepő pillantást, szokatlan tőlem a szolid öltözködés, bár szerencsére kék hajam nem engedi hogy annyira szolidan nézzek ki... Az nem is én lennék. Természetesen a reggeli teám elfogyasztására indulok egy olyan helyre, ahol a legtöbb ember már ismer. Az iskola is olyan, lévén hogy már elég magas pozícióban vagyok, de ne csak itt ismerjenek, az nem nevezhető hírnévnek... Pillanatok alatt megérkezek a Jeniliába, és határozott, kecses léptekkel vonulok be a teázóba. Érzem a pillantásokat a hátamon, majd a pultsohoz érve kérek egy finom citromteát, mentával és még sok furcsasággal, majd keresek egy asztalt... Természetes, hogy Lisa mellé ülök le, ő az egyetlen ismerős a teremben, viszont annak nem igazán örülök hogy itt a lány aki tegnap megpróbált kiosztani. De egye-fene, kap még egy esélyt. *
- Üdv. * Köszönök, majd leülök az egyik székre, majd kecsesen kihúzom magam, és kortyolok a teámból. *
- Te jó ég Lisa, veled meg mi történt? * Kérdezem színlelt aggodalmassággal, mert hát nem ismerem annyira hogy őszintén aggódjak érte, nem is lennék rá képes amíg nem ápolunk bizalmas viszonyt. Közben biccentek egyet Patricenek, de vele nem igazán társalgok, egyelőre nem jut eszembe semi amit felhozhatnék, csak cinikus szövegek a ruhájáról, de azokat inkább most mellőzném. *

// Ruha //

*Mivel már ez a második napja a Nezabarban, és tanítás sincs, úgy dönt, egy kicsit szemügyre veszi a környező települést. Úgy dönt, most Dark-rock stílusra vált, ezért az egyik bőröndjéből elővesz egy feketenadrágot, a lábára felhúzza kedvenc bakancsát, és egy fekete pólót, majd feldob egy vadítóan darkos sminket, feketére lakkozza körmeit, majd kilép az ajtón.
A társalgóban talál egy tükröt, ami nagy meglepetésére egy kávézóba viszi. A pulthoz lép,és kér valami italt.* -Szia. Ha szépen megkérlek, adsz nekem egy pohár citromos teát sok jéggel és egy szívószállal? *adja le kívánságát, majd az egészet megspékeli bájos mosolyával, ami szerelésével együtt elég furcsa látványt ad.
Az italára várakozva körbe néz a termen, majd amikor az egyik lányt észreveszi az asztalnál, bekötött fejjel, odalép hozzá, és nagyon cuki hangnemben megszólítja.* -Szia, csatlakozhatok esetleg? Még új vagyok az iskolában, és gondoltam nem ártana egy kicsit ismerkedni. Patrice vagyok. Patrice Deveraux. *Mutatkozik be, majd ha a lány engedi, helyet foglal vele szemben és kortyol egyet a teából, majd az asztalra rakja a poharat.*
-Lehet egy személyes kérdésem? Hogy sérültétél meg? *Kezdi el a beszélgetést, majd nagy érdeklődéssel várja a választ.*

*A tegnapi este vagy is inkább a mai hajnal, nem volt valami szerencses. Stev súlyosan megsérült én meg úgy néz ki hogy ideiglenesen elvesztettem a látásom. Mivel párom az ágyhoz lett kötve sérülése miatt, ezért Lucy a személyzetem egyik tagja kísért el a teaházba. Mivel animágus egy nagytestű kutya képében pihen a lábamnál. Bizonytalan vagyok ezért kellett eljönnöm otthonról hogy gondolkodni tudjak. Steven majdnem meghalt miattam. Ezt nem tudom megbocsájtani magamnak. Óvatosan megérintem a homlokomon lévő kötést, és elfintorodtam. Teljesen összezavarodtam. Ki támadott ránk és miért? Félelem járja át mindenemet ha csak a hajnalra gondolok.*