Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

* Csak morgolódva szedem a szilánkokat, szerencsére elkerülöm azt, hogy megvágjam magam. Annak nem igazán örülnék. Ahogy jobban szemügyre veszem az akadályom, rögtön felismerem, bár egy kicsit kihagy a memóriám azzal kapcsolatban, hogy mégis milyen szituációban futottam vele össze. Lisa és Steven is segít, amit igazán megköszönök, legalább nem egyedül kell felszednem azt a rengeteg szilánkot. Lisa elmegy intézkedni ez ügyben, úgyhogy lassan visszahuppanok a székemre.*
- Telefonbúvár? Nehogy azt hidd, hogy csak az az egy elfoglaltságom van. Ráadásul elég szépen elkiáltottad magad, ami nos... nem volt épp kellemes. * tapasztom kezemet fülemre, jelezve, hogy még mindig zsong a fejem a "Te jöttél nekem!" szövegtől. Amint Lisa visszaér elhúzom kezem és kíváncsian pislogva hallgatom őket. jegesteának azért örülök, de az egyszer biztos, hogy a mosdón fogok kikötni egy újabb iszogatás után.*

-Te jöttél nekem! *kiáltok fel, majd lehajolok és segítek neki összeszedni néhány pohárdarabot. Hamarosan szerelmem is csatlakozik hozzánk, így hamar megvagyunk, aztán elmegy lerendezni a dolgot, míg én a lányt méregetem. Most látom csak az arcát, és nem kicsit lepődök meg.*
-Ni csak, te vagy az, telefonbúvár? Rég nem láttalak! *vigyorodom el. Még nem sokkal azelőtt találkoztam vele, hogy idekerültem, vicces hogy így látom újra. Szinte azóta sem változott semmit. Az arca ugyanolyan kerekded, a haja ugyanolyan dús, s gyönyörű, vörös színben pompázik. Nem sokkal ezután leülök az asztalhoz, ahol Elisa is ül, nem sokkal a pohár incidens lerendezése után.*
-Szia neked is. Hogy-hogy nem vagy a kórházban? *kérdezem érdeklődve.*

*Nem hencegésnek szánom csak ha valaki ismeri az épületeket könnyebb megtalálni őket. Mikor rákérdez mi bajom nem válaszolok csak meredek a háta mögött álló páromra. Mikor Rebecca felkel és megfordul nekimegy és kicsúszik kezéből a pohár és nagy hangal törik szét. *-Szia édesem. *mosolygok rá mert nekem épp a kóqházban kéne lennem még. Felkelek és segítek Beccának összeszedni az üvegcserepeket. *-Várj mindjárt jövök.*mosolygok a lányra és kiveszem kezéből a pohár maradékát. Felkelek és elindulok a pulthoz. Ott lerendezem a pohár ügyet majd rendelek három jeges teát. Visszamegyek és leülök a helyemre. *-Mimdjárt hoznak még jeges teát. *mondom és kedvesemre mosolygok.*

* Angol stílus... Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem ezzel hencegni akar. No persze ez egyáltalán nem biztos, csak én érzem így. Sajnos egy ideje nem bízok meg az emberekben, de Lisa most kivétel. Ő ad nekem munkát, amit meg kell hálálnom valahogy, szóval nem kellene a feszültséget fokoznom. Látom arcán, hogy kissé elsápad, de nem tudom mi lehet a gond.*
- Öhm... Minden oké? * kérdezem felvont szemöldökkel, miközben arcát fürkészem, hátha leolvashatok róla valamit, de ő csak kitartóan néz rám. Kelletlenül sóhajtok fel, végül az üres poharat felkapom kezembe és lassacskán felállok a székről.*
- Mindjárt jövök, csak visszaviszem! * szólok Lisának. Lényegében most egy kicsit magára akarom hagyni, mert lövésem sincs mi lehetett vele ilyen hirtelen. Amint felpattanok a székről és megpördülök, véletlen belebotlok egy férfibe, s mivel eléggé csúszik a pohár a víztől, így lazán kicsúszik kezemből és nagy csattanással ér földet.*
- Egek! Figyelhetnél! * morgom kissé dühösen, mert alighanem velem fogják kifizettetni a poharat. Szitkozódva guggolok le, hogy a szilánkokat felvegyem.*

*Kedvesem megint csak eltűnik mellőlem. A nap nagy részét azzal töltöm, hogy Nellondban bolyongok céltalanul. Megállok nézelődni egy-egy kirakat előtt, olykor-olykor be is térek néhány helyre, csak hogy felfedezzem a város minden részét. Nagy levegőt veszek, miközben ráfordulok a Jeníliahoz vezető kis utcára. Fekete atlétát viselek, kék halásznadrággal, barna saruval. 10 perc sem telik el, és benyitok. Körbetekintve látom, hogy vannak egy páran, de a legérdekesebb az, ahol Őt pillantom meg, egy vörös hajú lány társaságában, aki épp háttal van nekem. Elisa látványa kicsit meglep, hiszen úgy volt, hogy ő kórházban van. Az hogy otthon elláttam, csak egy dolog, semmi nem pótolhatja az orvosok segítségét. Neki erre volt szüksége, most mégis itt van, egy olyan ember társaságába, akit nem ismerek, bár lehet csak azért, mert nem látom az arcát. Elég sűrű haja van.*

*Jó látni hogy felvidult. Rám is kezdi átragasztani. *-Viszonylag új épület egy Angol stílusú kúria.*mosolygok tovább mikor kicsit belenyilal oldalamba a fájdalom. Kicsit nagyobb levegőt veszek, hogy enyhítsem a fájdalmat.*-Amúgy hány éves vagy ha szabad megkérdezni?*nézek rá hogy tereljem figyelmemet. Nem szokásom kimutatni a fájdalmam. Nem szeretem ha gyengének látnak.*

* Várom a válaszát a kérdésemre, hogy végre megtudjam milyen ügyekbe kellene belekeverednem. Ahogy hallgatom egész elfogadható munka, de már felesleges lenne elutasítanom, hisz már elfogadtam az ajánlatát. Nem hinném, hogy olyan szörnyű munka lenne, legalábbis a hallottak alapján egész jó kis meló lenne nekem.*
- Hm, értem. * bólogatok a mondatára, aztán elveszem a kis névjegykártyát. Mielőtt eltenném, még alaposan megnézegetem a kártyát, majd csak utána csusszantom a nadrágzsebembe.*
- Valahogy eltalálok oda. * ejtek egy vigyort, mert azt nem ígérem meg százszázalékra, hogy sikeresen megtalálom, hol is lakik Lisa. De mondjuk a cím meg van és egész jól ismerem Nellond Palotanegyed részét, szóval csak remélem, hogy nem lesz gondom.*
- Rendben, és köszönöm. A házat meg valahogy intézem. * vonom meg vállam, mert ez most nem igazán létfontosságú dolog. Mondjuk jó, ha van fedél a fejem fölött, de még ott van a fogadó, ahová simán bemehetek.*

*Hallgatom amit mond. És most komolyan csak az üzleti részbe akarom bevenni. Hisz Seven segít az érme másik oldalán.*-Van néhány birtokom. És onnan érkező papírokat és számlákat kell átnézni. Például Franciaországbó a borászattal kapcsolatos ügyek érkeznek. Beszámolnak az adott hónapban eseményeiről és költségvetéséről. *mondom mosolyogva mert örülök hogy elválalta. A táskámért nyülok és előveszek egy telefonszámot és a nevemet tartalmazó kártyát. *-Ha sikerült mindent rendezned, szólj. Vagy gyere el a Palota negyeben lakom. Ott szinte egész nap megtalálsz.*mondom neki ahogy átadom a kártyát. Örülök hogy segíthetek neki. És úgy érzem jó munkaerő lesz.*-És szerintem keress egy jobb házat. *Mondom neki mosolyogva.*

* Amint kijavít, hogy mégsem a világuralomra gondolt, egy kicsit elhúzom a szám. A vagyonra vágynék, igen, nagyon is, mert szükségem lenne rá, de most még nem tudom, hogy Lisa miként akarja ezt megvalósítani. A kérdésekre csak bólintok párat. Valóban nem szeretném, ha parancsokat osztogatnának nekem, anélkül, hogy én azt akarnám. Azt azért abszolút kihagynám. A mostani munkahelyemen is szétdolgozom a lelkemet és csak további utasításokat, szidásokat kapok. Nekem ebből már elegem van.*
- Hm... Ezt még megfontolom, de mi is a munkád? * kérdezem, mert azért holmi piszkos ügyekbe nem akarnék befolyni. Az hiányozna még az életemből, hogy valahol a sitten végezzem. Na jó, nem nézném ki Lisából, hogy ilyen dolgokat művelne, úgyhogy az ajánlata jónak tűnik, eddig.*
- A találkozók és a kapcsolattartás nem okozna nagy gondot. * gondolkozok el a szavain, mert nagyon is érdekelne.* - Elvállalom, már amennyiben komolyan gondoltad ezt az egészet.* döntöm el végre, s kiiszom az utolsó cseppeket a pohárból.*

-Nem arra gondoltam hogy törj világuralnmra. Csak arra hogy nem vágysz arra hogy vagyonod és befolyásod legyen. Végre ne osztogassanak parancsokat? És hogy jobban élhess?*kérdezem komolyan. Tettem olyan dolgokat amikre nem vagyok büszke de már nem változtathatom meg. És nem nekem osztják a parancsokat hanem én másokat.*-Mert ha lenne kedved dolgozhatnál nekem. *mondom mosolyogva. *-Nem kéne mást tenned csak segíteni nekem külömböző üzleti találkozókon és kapcsolatot tartani az üzletfeleimmel.*

* Rezzenéstelen arccal nézem, ahogy elmosolyodik szavaim hallatán. Most nem tudom, hogy nevetségesnek tartja-e a magyarázatom vagy szimplán előtört belőle a kedvesség. Mindenesetre amint megszólal egy kicsit elbizonytalanodom. Eddig sose találkoztam olyan emberrel, aki hasonlóképp járt volna, mint én. Inkább nem is mondok semmit mondatára, mert úgy érzem, azzal igencsak elhúznám a beszélgetésünk ezen szakaszát.*
- Igen, pincérnő, de nagy valószínűséggel felmondok és keresek valami normális munkát, mert a főnök az egy idióta...* mondom sóhajtva. * - Ráadásul messze is van a munkahelyem, mert nem Nellondban dolgozok. * szürcsölgetem tovább a hűs, frissítő teát, közben szememmel vizslatom Lisa arcát.*
- Jelenleg egy kisebb házban, amit még anno egy család épített fakuckónak, de abból lett egy normális lakás, viszont a gáz, víz, áram egy kicsit sokba kerül, pedig nem is használom sokat azokat. * ingatom meg fejem reménytelenül.* - Ezért gondolkoztam azon, hogy el kellene költöznöm, akkor talán normális életem lehetne.*
- Hatalom? * kérdezek vissza megszeppenten. Nem vagyok az a hatalommániás idióta, aki csakis a világuralomra koncentrál. Én megelégszek boszorkányi adottságaimmal, nem kell nekem holmi hatalom. Meg úgy minek?*
- Nem rajongok a túlzottan nagy erőért, szóval nem, nem szeretnék. * mondom válaszomat komolyan. Nem is értem miért tette fel ezt a kérdést, de inkább nem kérdezek rá.*

*Kicsit elmosolyodom azon amit mond. *-Pedig el hiheted. Én is ugyan ebben a cipőben jártam.*mondom és eszembe jut, Andrej és a többi mocsok. Nem épp leányálom az ember éldte ha bűnözőknek dolgozik de ennek már vége. *-Szóval pincérnő vagy? Gondolom hogy nem a legjobb munka. De vannak annál szörnyűbbek is. *mondom és ahogy hátra dőlök keresztbe rakom lábaimat. *-Merre laksz? *kérdezem mert említi a magas lakbért. Nem lehet könnyű az élete neki se de ha ő úgy gondolja a jó oldalon áll akkor nem ajánlok fel neki munkát.*-Mond csak hatalmat szeretnél? *Kérdezem ahogy komolyan nézek a szemébe. Kíváncsi vagyok a válaszára és hogy milyen is valójában.*

* Csak sóhajtok válaszom után. El sem hiszem, hogy képes vagyok egy vadidegennek kikotyogni ezt. Én és az a nagy szám... Most már tök mindegy, várom a reakcióját és kissé ledöbbenek, amikor közli, hogy megért engem.*
- Nem hiszem, hogy ugyanarra gondoltunk. * mondom egy újabb korty után.* - Tudod én most nem arra gondoltam, hogy csak úgy beleesek mások csapdájába. Szimplán az emberekkel van a bajom, mert legbelül mindenki kegyetlen, idióta és erőszakos. És ez nekem már nem tetszik. Anno gondolkodás nélkül megtettem bármit, amire megkértek, de ez változott. Soha többet nem engedelmeskedek másnak, bárki is legyen az.* morgom az orrom alatt, mert a régi emlékek ismét felszínre törtek. Lisa újabb kérdésére valamelyest megkönnyebbülten ülök fel a széken, mert közben eléggé lecsúsztam.*
- Négy éve. * válaszolom komoly hangnemben.* - De egy éve úgy döntöttem elköltözök, mert nincs amiért itt maradhatnék. Bár végül is csak egy normális munkát kellene találnom, mert a pincérkedéssel nem sokra viszem. Ráadásul a lakbérem is emelkedett, úgyhogy egy kicsit macerás itt elhelyezkedni...*

*Tudom hogy nem tetszik neki a kérdésem. Majd megdöbbenek a válaszán. Ismerem az érzést. Azóta van jobb életem mióta találkoztam Stevennel. *-Megértelek. *mondom ahogy lehunyom a szemem és nagyot sóhajtok. Valahonnan sejtem mi a baj de nem tudom biztosra. Nem egyszeer használtak ki, és nem egyszer meg akart az ölni aki a bizalmamba férkőzött. *-Úgy látom hogy neked se volt jobb életed. *mondom és ránézek.*- Te mióta élsz itt? *kérdezem de nem tudom eldönteni hogy melyik oldalt pártolja. Mert ha magam mellé tudnám állítani sokat segíthetne a munkában. Eszesnek és ügyesnek látszik*

* Kényelmesen üdögélek tovább, persze azért eléggé zavar az újonnan érkező vendégek sorozata. Inkább nem is foglalkozok vele, csak tovább kortyolgatom a teát és csakis Lisára figyelek. A kérdésemre lassacskán meg is kapom a választ. Valahogy sejtettem, hogy nem rég költözhetett ide, ugyanis elég gyakran járok az utcákon, úgyhogy Nellond lakosságát ismerem, úgy ahogy. Igazából csak látásból, a legtöbb emberrel nem beszélgetek, lévén, hogy nem vagyok az a nagy társasági ember.*
- Rendben, akkor tegezlek.* mondom egyet biccentve felé, közben a csúszós poharat sikeresen az asztalra helyezem. A vizes kezemet simán beletörlöm nadrágomba, majd Lisa kérdésére felkapom tekintetem. Kissé furcsálom, hogy már most kérdezne valamit, de csak bólintok egyet, hogy nyugodtan kérdezzen. A komoly tekintetétől nem rettenek el, csak kitartóan tartom vele a szemkontaktust. Kérdő pillantásokkal várom a kérdést, amit meg is kapok. Csak sóhajtva pillantok félre és a talajt kezdem el figyelgetni. Nem számítottam, hogy ilyen kérdést tesz fel, ami ráadásul magánügy. Kissé tolakodónak érzem ezt a kérdést, de mivel látom rajta, hogy ő sem az a szörnyű ember, hát válaszolok rá.*
- Őszintén szólva nem hittem, hogy máris ilyen kérdést teszel fel, de rendben van. * mondom cinikusan és egy mély levegőt veszek mondandóm előtt.* - Nem mondanám ezt félelemnek, csupán attól tartok, hogy valaki gondol egyet és kihasznál. Mondjuk ezt nem hinném, hogy sikerülne végrehajtania. * sóhajtok fel gondterhelten.*

*Rebecca elég bizalmatlan a külvilággal szemben. A vendépeket is szemügyre veszi mintha félne valamitől vagy valakitől.*-Nem rég költöztem ide. *mondom egy újabb korty után. *-És meg köszönném ha tegeznél. *válaszolom halványan mosolyogva. Nem szeretem a korommal kapcsolatos dolgokat pláne ha magáznak vagy asszonyomoznak. *-Kérdezhetek valamit Rebecca? *nézek rá komolyan. Nem tudom hogy fogja fogadni a kérdést.*-Félsz valakitől, vagy valamitől hogy ennyire megfigyeled az újonnan érkezetteket?*kérdezem kíváncsian. És megértem hisz nem mindenki élt békés életett.*

* Örömmel fogadom, amikor megengedi, hogy leüljek hozzá. Érdekelne pár dolog róla, hisz én is az a kíváncsi természet vagyok. Na jó, nem minden helyzetben, de jelen pillanatban kíváncsi vagyok Elisabeth történetére. A bemutatkozására csak egyet bólintok, jelezve, hogy értettem, majd mikor felőlem kérdez, csak lazán leteszem a poharat és hátradőlök a kényelmes széken.*
- Rebecca Grifith. * mondom, közben vetek egy pillantást a most érkező vendégekre. Miután már jól kibámészkodtam magam, tekintetemet visszavezetem Lisára. Nem tűnik rossz embernek, sőt elég békés teremtésnek látszik, de lehet, hogy csak megjátssza. Ezzel az állandó világfélelmemmel már lassan a saját idegeimre megyek. De a múltam miatt sajnos ilyenné váltam, szóval el kell fogadnom azt, ami történt.*
- Nem igazán láttalak errefelé, új vagy itt? * kérdezem kíváncsian.* - Remélem tegezhetlek. * szürcsölök egyet a teámból.*

*Hirtelen pattan fel és majdnem feldönti a széket, de elkapja. Majd odalép hozzám.*-Nyugodtan foglalj helyet. *mondom ahogy biccentek. Érdekes lány mintha nem talált volna még igazán magára. Heves természetűnek tűnik. De nem vagyok benne biztos. *-Elisabeth Torchwood vagyok. Benned kit tisztelhetek? *Kérdezem ahogy bele kortyolok a teámba. Kicsit magamra emlékeztet mikor Angyalal találkoztam. A világ ellensége. Mindenben és mindenkiben a rosszat láttam.*

//Olvad!//

* Amint berobbanok a Jeniliába már helyet is foglalok. Italomat elég hamar kihozzák, szóval egyáltalán nincs szükségem arra, hogy egy kisebb vásárlói panaszt tegyek. Jó a felszolgálás, nagyon is, úgyhogy nincs miért keltenem a feszültséget. Ahogy szememet az idősebb nőre emelem észreveszem, hogy ő is eléggé néz. Még csak most veszem észre, hogy talpig feketében van, és ami most először megfordul a fejemben, az az, hogy biztosan gyászol. Vagy nem? Általában olyankor szoktak az emberek feketébe öltözni. Vagy csak szimplán szereti ezt a színt, nem tudom, de nem is nagyon izgat. Azért valamelyest látom arcán, hogy szívesen leszólítana egy kis beszélgetésre vagy valami. Ami azt illeti én is szívesen elegyednék egy nyugodtabb csevejbe, csak először meg kellene tudnom, hogy a hölgyemény milyen modorral rendelkezik. No mindegy, bátorságot veszek magamon, s felállok helyemről. A széket szinte majdnem fellököm a hirtelen felpattanásom miatt, de még időben elkapom a támlát. Kezembe veszem a hűvös, jegesteával teli poharam, majd odalépek hozzá.*
- Üdv, szabad ez a hely? * kérdezem, s bökök a vele szemben lévő szabad helyre.*

*Miután cukkoltam kicsit Haku-t elrohantam a szobámba hogy átöltözzek. Egy vörös nyakba kötős top és fehér rövid nadrágot veszek föl. Valamint egy fehér tornacipőt. Mikor kész vagyok utánnuk megyek és végre elérünk a teaházba. Úgy intézem az asztalnál hogy Haku, Doncho-val üljön szembe. Ahogy az étlapot figyelem, észre veszem hogy Linc valamit suttog az újfiúnak majd mintha mi sem történt volna hívja a pincért. *-Am... én csak egy gyümölcsös jegesteát kérnék. *mondom észbe kapva. Még várunk Linc arcát fürkészem hogy kiderítsem mire gondolhat.*
//Fagy//

* A lányok egymás felé fordulnak és elkezdenek susmogni, kétség sem férhető hozzá, hogy az új fiú jelenlététől jöttek ilyen izgalomba, a kérdés az, hogy vajon ő tudatában van-e ennek. Linc kíváncsian Doncho-ra pillant, vajon le tudja e olvasni az arcáról, hogy mit gondol a dologgal kapcsolatban. Aztán a társaság átvonul a jenilia teaházba nem a tükörportálon keresztül, hanem gyalog hamár ilyen jó idő van. Miután betértek az ajtón és megtalálták a megfelelő asztalt, amíg a lányok az étlappal bajlódnak Linc próbálja úgy odasúgni Doncho-nak, hogy a többiek ne hallják.*
- Azt hiszem Haku-nak szimpatikus vagy. * Mondja suttogva neki aztán visszahajol az étlapja fölé és mintha mi sem történt volna tovább olvasgatja.* - Én asszem egy fekete teát rendelek. * Mondja majd int a pincérnek, aki rögvest hozzájuk igyekszik.* - Ti mit kértek? * Fordul Sophie és Haku felé.*

*Mivel eleve állok, így én csak annyit teszek, hogy lerakom az asztalra a kiürült csészét. Amikor meglátom, hogy Sophie egy szívecskét mutat vigyorogva, rögtön utána futnék, de végül nem teszem, mert mégis csak társaságban vagyok és nem kicsit lenne feltűnő, hogy mint egy őrült, rohanok utána.*
-Menjünk! *mondom helyette, majd kilépek a társalgóból, ahogy a többiek is. Elindulunk a Jenília teaház felé, közben jót beszélgetünk, továbbra is. Nem telik sok időbe és megérkezünk, mivel Nellond elég közel van, s maga a teaház is.*

*Ahogy gondolkodom hirtelen nagy lendülettel kivágják az ajtót. Csak a szemem sarkából pillantok arra. Nálam valamivel magasabb de fiatal lány robban be a teaházba. Haja élénk vörös és amennyire megtudom állapítani innen a szdme is hasonló színű. Feltűnő jelenség. Nem mintha én talpig feketében nem lennék az. Bokáig érő fekete szoknya, fekete hosszú ujjú póló, és egy mgas sarkú fekete szandál. Látom hogy engem néz de nem jön ide inkább iszogatja a teáját. Mikor újra rápillantok kicsit megemelem felé csészémet és biccentek hogy üdvözöljem. Érdekes lány de nem fogok belemászni mások aurájába mert azt én sem viselem jól. *
//fagy//

* Fekete csőnadrág, szürke, kopott tornacipő, és egy neon kék színű ujjatlan felső. Ebben a dög melegben már csak így tudom elviselni a meleget, mondjuk a hosszúnadrág nem épp nyárias viselet, de pechemre nem készültem fel rövid gatyákkal. No mindegy, ez már késő bánat, úgyhogy inkább foglalkozok a jelennel és bemegyek a Jeniliába, hogy valami hideg, jeges teát vehessek. Szinte berobbanok az ajtón, ezzel egész biztos felkeltem mások figyelmét, de nem érdekel. Lazán lehuppanok az egyik asztalhoz, majd hátradőlve a széken kezdem el lapozgatni az itallapot. Unott arccal keresem a megfelelő teát, majd mikor sikerült választanom, megrendelem és visszaülök a helyemre. Figyelmemet azonnal felkelti egy idősebb nő, aki szintén egy teát rendelt. Oldalra döntött fejjel vizslatom tekintetemmel, egyáltalán nem ismerős. Odamenni nem akarok, mert nem lehet tudni milyen bájos személyiséggel rendelkezik, és nem szeretnék most holmi veszekedésbe kezdeni. Nem hiányzik ez nekem, kicsit sem. Fáradtan sóhajtok fel, majd mikor elém helyezik a jegesteát, csak lassan számhoz emelem, s kortyolok belőle párat. A hűs, jéghideg folyadék lecsúszik torkomon, ezzel valamelyest lehűt, hisz kint tombol a nyár és fullasztó meleg van.*

*A teaházban ücsörgök. Elég sok minden történt az elmúlt időben. Oldalamon a seb már szépen javul. Még mindíg nem hiszem el hogy magamba sikerült állítani a tőrt. De inkább én mint Steven. *~Kicsit jó a nyugalom. De ha Stev megtudja hogy meglógtam a kórházból kitekeri a nyakam. ~*húzom el a szám. Lassan kortyolom teámat ahogy gondolkodom. Lassan vánszorog az idő amit most nem is bánok. Néha jó a nyugalom.*