Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

First topic message reminder :

A nem túl nagy, de mégis figyelemfelkeltő épület a Fogadótól nem messze található, de mégis kellő távolságban, nem messze a központi tértől. Alapítója Jenilia, egy fiatal hölgyemény, mellesleg véla, aki igazából ritkán tartózkodik itt, többnyire a beosztottak végzik a munkát. De időnként benéz, hogyan mennek a dolgok erre felé, és szépségével, rátermettségével mindenkit lenyűgöz.
A bejárat a főutcáról nyílik. Ide egész nap bárki betérhet egy kellemes teára, viszont van egy különleges közlekedési mód is. A bejárati ajtó mellett van egy kisebb függönnyel elkerített fakk, ahol csupán egy méretes tükör van. Nos ez a tükör egy átjáró, melynek a másik fele a Nezabar Társalgójának Központi termébe nyílik, ahol szintén van egy ilyen tükör. Ezt csak az iskolai diákjai és tanárai használhatják, tehát mágia által védve van mindenki más számára, sima nellondiaknak nem nyílik meg az átjáró. A többieknek olyan, mintha folyékonnyá válna az üveg, belépve a túloldalon a társalgóban kötnek ki, és fordítva.

Az épület alapvetően két részből áll, felül egy kellemes hangulatú teaház található, kis asztalokkal, kényelmes puffokkal, nagy választékkal. Ízletes teák, kávék, cappuchinok, jegeskávék, mindenféle megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, és ami általában egy teaházban fellelhető. Kellemes, lágy zene szól, és szórakoztatja a betérőket, akár számot is lehet kérni a pultos lánytól. A falak többségében színesek, a dekráció Nellond nevezetességeiből áll, vannak itt régi híres polgárok képei, de vannak képek is a város régebbi időszakaiból, sőt még néhány fotó a kúriáról is fellelhető, de azért hangulatos keleties minták és szőnyegek is akadnak. Szerelmes pároknak, de akár baráti társaságoknak is kiváló hely ez.
Éjszaka viszont odalent is beindul az élet. A pince, azaz alagsor hangszigetelő bűbájjal van védve, tehát nem zavarja az esti teázókat sem az itteni zaj, és ütemes zene. A terem nagy, van egy bár is, ahol italokat szolgálnak fel, meg egy asztalos rész, ahol azért le is lehet ülni, no meg a táncparkett. Természetesen disco gömb is cikázik esténként. A zene hangos, de azért nem az a vészesen fülsértő fajta, lehet közben beszélgetni is, bár egy fokkal hangosabban, mint teljes csendben. Kb. havonta van itt egy-egy nagyobb koncert is híresebb, vagy kevésbé híres bandákkal, akik jó szórakozást nyújtanak. A disco általában este 8-kor nyit, előtte még csak a bár üzemel, zene nem nagyon van.
Egyébként a teaház és a club is hajnalig nyitva tart, amíg vannak vendégek.

írta Cirelin de Sovalon

*Csak töpreng, magába roskadva, eléggé feljönnek az álmok, meg ez a gond, hogy akkor msot kell-e neki lakás, kell-e ház, és eléggé magába mélyed, amikor hallja, hogy valaki odaröppen hozzá. Pontosabban, nem is hallja, csak a hangot. Aztán azt is, ahogy puffan a sporttáska. Összerezzen, majd felpislog a lányra, aki ot lebeg előtte. Lebeg.. repül.. szárnyakkal.. Furcsán villannak a szemei, mire felfogja, miért is jött oda.* -Hmm? Ja, ez. Bocs. Amikor odanéztem, még nem voltál ott. *persze, nem is nézett oda.* -Ha szeretnéd, meghívlak valamire, kárpótlásuk. Ahogy elnézem, úgyis nagy útban vagy. *pillant le a táskára, majd vissza a leányzóra, kissé féloldalasan, mert ha jól saccolja, vele lehet egyidős.* -Csak nem a tükör fele készülődtél? *bök a tükör felé, ami az átjáró az iskolába. Csak érdeklődik, ha már ilyen sikeresen belebotlott a számára egy cseppet furcsa lányba.*

*Lassan sétálunk a Jenilia felé, majd be is lépünk, természetesen előre engedve a nőt. Az egyik szabad asztalhoz ülünk, egy két személyes kis boxba, ami kicsit el van szeparálva a Clubhangosabb részétől. Egészen kellemes a légkör és körülöttünk nincs is más, cska egy másik párocska, akik éppen nem túl diszkréten smárolnak az asztal fölött. Egy apró fintor fut át az arcomon, majd elfordulok és a nőre nézek.*
- Kicsit furcsán érzem magam... *kezdek bele, majd kicsit oldalra döntött fejjel nézek mélyen a nő szemébe.*
- ... hogy most temettünk el egy diákot, mi pedig éppen most teázgatunk kötetlen hangulatban. *vonom meg a vállamat és valami furcsa, rossz érzés cikázik át rajtam. Megcsóválom a fejemet, végül elmosolyodom.*
- De ne haragudjon, igyekszem túltenni magam rajta és szórakoztató lenni ma este az Ön számára! *villantok meg egy pajkos,csábító mosolyt, habár kicsit erőlködnöm kell, hogy a mosoly a szememet is elérje. Megkapjuk az étlapot, én pedig egy mandulás teát rendelek.*
- ÉS egy kis reszelt mandulát is kérek mellé, köszönöm! *szólok a pincér után, aki csak int, majd egy gonoszkás, pofátlan vigyort vetek Celine-re.*
- Remélem van mandulájuk... *tettetek aggódást, majd elnevetem magam.*
- Ne haragudjon, csak ugratom. Igen, vittem neki egy kis plüss állatot. Egy sárkányt. *mosolyodom el.*
- Nagyon tetszett neki főleg, hogy illúzió tüzet is fúj. Nekem is állatira tetszett! *vigyorodom el úgy, mint egy kisfiú.*
- És nem tudom, hogy tolakodónak fogja-e venni, de... *kezdem a mondatot, majd egy üveg bort húzok elő a zsebemből.*
- Önre is gondoltam és hoztam egy igazi magyar bort, egy Egri bikavért. Nem tudom, hogy ivott-e már ilyet... *pislogok kíváncsian a nőre és kirakom az asztalra a bort.*

*Nem vártam ezt a napot, de tudtam, hogy el kell jönnie, hiszen tovább kell lépni. Annyira szívfacsaró, amikor egy fiatal élet elmúlik, akkor is, ha ez nem most történt, hanem napokkal ezelőtt, de most ismerjük el a tényt. Csendben hallgatom végig a beszédet, a szertartás szép, Arianát pedig úgy tudom, hogy a családja majd hazaviszi és az övéi között temeti el rendesen. Szerencsére sok volt a dolgom, így nem kellett teljes mértékben átadnom magam a gyászos hangulatnak, vezényelni a hangosítást, a zenét és társai. Kifejezetten örülök ennek a feladatnak, nem szerettem volna csak ülni és teljesen átadni magam a figyelemnek. Amikor aztán minden elhallgat, és lassan szállingózni kezd mindenki, én pedig kiadom az utolsó utasításokat Péterhez indulok. Nem sírok, régen sírtam utoljára, de látszik az arcomon, hogy eléggé ráült a hangulatomra ez az egész. Elmondhatatlanul jól esik nekem a férfi ölelése, egy kicsit megnyugszom a karjai között, aztán kibontakozom és egy leheletnyit elmosolyodom. Azt hiszem pont azért jó időpont ez a randevúra, mert legalább nem a szobánkba megyünk vissza búslakodni, hanem könnyebben túllehetünk rajta. Egyszerű fekete ruhát viselek, viszonylag rövid szoknyával. Kellett a fekete, és az elegancia, de mégis randevúra megyek, ezét megpróbáltam kicsípni magam szolid keretek között.*
-Természetesen, hisz megbeszéltük és legalább egy kicsit eltudunk vonatkoztatni. *Belé karolok és a Jenilia felé indulunk el. Jól esik most érezni az érintést mégha csak a ruhán keresztül is.*
-Tudja azért az én teáimat nem fogják tudni überelni. *Mosolyodom el egy kicsit már szélesebben, mielőtt belépünk az ajtón, majd asztalt keresünk és helyet is foglalunk. Csendben maradok még, amíg megkapjuk az itallapot, és végül egyszerű levendulateát rendelek. Akkor szólalok meg újra, amikor a hölgy már távozott.*
-Tényleg végül vitt valamit a kisfiúnak? Ajándékba? *Kezdek valami kötetlen témát. Nem tudom, hogy mi is van kettőnk között, vagy mi alakul, hiszen már tudja mi vagyok, és bár kezdetben megijedt tőle, de remélem idővel teljesen eltudja majd fogadni. Teáztunk már és beszélgettünk is párszor... sőt nem egyszer a levegő is vibrál közöttünk, de mintha mindketten várnánk.*

Ruha

*Végre túlestünk ezen is. A temetés. Gyönyörű volt a szertartás a gyászbeszéd is. Elég sokan voltak, szinte minden diák részt vett rajta, aki itt maradt az iskolában. Voltak akik zokogtak, voltak, akik el voltak képedve - nyilván nem is hallották a pletykákat - és voltak, akik egyszerűen, érzéketlenül ülték végig a szertartást. Én is ezek közé tartoztam. Nagyon sajnáltam a kislányt, de nem tudtam mit tenni. Egyszerűen csak ültem és néztem. Amikor Celine csatlakozott hozzám, akkor lágyan magamhoz öleltem a nőt, hiszen ki tudja, hogy mikor fogja elsírni magát, vagy ilyesmi... Minden esetre mikor a szertartás véget ér, a nő felé fordultam.*
- Akkor megiszik velem egy teát? *mosolyodom el, habár eléggé le vagyok még hangolódva. Lehet, hogy nem a legjobb időpont volt ez a randevúra, de hát... Minden esetre a karomat nyújtom a nő felé, és hogyha belekarol, akkor lassan elindulunk egy sétára, a Jenilia felé.*

Ruha

* Lassacskán kezdett örülni a tudatnak, hogy égvilágon minden gondja elszállt... Vagy legalábbis jó mélyre ásta magát ahhoz, hogy ne kerüljön felszínre egy darabig. Nos.. tévedt. Méghozzá elég nagyot, ugyanis az egyik legérzékenyebb pontján ütötte fel a fejét a probléma: a magánéletében. Vagyis ezt szűrte le azokból a bizonyos üzenőfalas dolgokból... Mi az hogy asszony? Milyen alakokkal barátkozott David amíg ő távol volt? Jézusmáriaszentjózsef, bele s mer gondolni, mikbe keveredhetett a pasasa, elvégre véla, könnyen lehet, hogy ráunt arra, hogy alig találkoznak, és visszatért régi életmódjához... Nem, rosszakat nem akar feltételezni. Viszont már magára is öltötte cuki kis nyári partyzós göncét - pedig nem is bulira indul - és hamarosan eléri Nellond macskaköves utcáit, annyira elrepült az idő a nagy gondolkodásban. A Jeniliába igyekszik, valami jó kis alkoholos italért, az felfrissíti egy picit, vagy ha nem, úgy sem fog emlékezni semmire.... És a sors iróniája, hogy amint belép a teaházba, megpillantja Davidt, ahogy magában üldögél az egyik asztalnál. Kihúzza magát, és határozott, kecses léptekkel, rezzenéstelen arccal vonul oda hozzá. Megbámulják az emberek, mert hát milyen aprócska, milyen színes, de mégis milyen komoly... Lerí róla, hogy nem lenne szerencsés húzás beszólogatni neki, ezért senki sem teszi meg, pedig őszintén szólva nem is ideges. Se nem dühös, haragos és társai. Szó nélkül helyet foglal David előtt, és szinte már ijesztő mosollyal szólal meg. Vastagon rúzsozott ajkai közül kivillannak fehér fogai. *
- Szerbusz David... * Szólal meg lágy hangon. * - El sem tudod képzelni, min agyaltam ezidáig... * Mondja sejtelmesen, és töprengős arcot vág. Hát persze, hogy kapásból a lényegre tér. *
- Elárulom... Azon, hogy vajon mit nem tud, vagy nem akar tudni az "asszony", vagyis én... Elárulnád, légyszíves? * Most már komolyság csücsül az arcán, de még mindig higgadt, nem ideges. Mindenre fel van készülve, és nem, nem akarja bántani Davidet ha épp úgy alakul a dolog, és ennek igen egyszerű az indoka... *

* Érdekes dolog a bűntudat, a legelképesztőbb ostobaságokra sarkalja az embereket. Például, hogy visszatérjenek a "bűntett" helyszínére. Most ezt teszi David is, lehajtott fejjel lép be a bárba, az biztos, hogy soha többet nem iszik vodkát, és nem szívesen kér tanácsokat Solomontól, főleg nem nőügyekben. De most nem tehet semmit, senki nem kényszerítette, hogy hallgasson az ördögre, és ezzel ő is tisztában van. Szóval most ő szúrt el mindent, ami így belegondolva sokkal veszélyesebb vállalkozás volt, mint régebben tűnt, tudta, Cat milyen tud lenni, ha mérges, és hogy egyáltalán milyen tud lenni. De ha legalább emlékezne rá, hogy mi történt azon az éjszakán, hogy biztosan tudja, hogy tényleg megcsalta, de még ennyi sincs. És persze ez azt jelenti, hogy arra sem tud emlékezni, hogy ha megtörtént, akkor jó volt-e. De nem, még arra sem emlékszik. Szóval jelenleg nem csak hogy megszívta, de még csak meg sem érte. Amint beér, felkészül rá, hogy egyszer úgyis találkozni fog Cattel, ezért, hogy annyira ne féljen, rendel egy doboz sört, és egy húzásra megissza. Nem evett aznap semmit szinte, így a hatás eléggé feltűnő, kicsit elkezd szédlni... *

* Hogsy mire volt jó a vodka? Hogy David dönteni tudjon. Nem biztos, hogy jó ötlet a vodka hatása alatt dönteni, de legalább hoz egy döntést. Természetesen a Vodka sugallatára Szépen feláll, és elmegy Solomon után. Rámosolyog Solomonra, és rákacsint Carol-ra, aki kicsit húzza ugyan a száját, de láthatóan nincs olyan kedve, hogy megosztozzon valakin, így követi Davidet, aki vidám léptekkel sétál ki a Jeniliából, mondjuk kicsit egyenletlenek azok a léptek, de ez lesz holnap reggel a legkissebb problémája. Az, hogy mire fog a következő napon ébredni, a jövő zenéje, de nem biztos, hogy örülni fog a legújabb egyéjsakás kalandjának. Vagy igen, csak burkoltan. Mindenesetre Solomonra tuti nem fog haragudni, ugyanis ő csak közvetítő volt, bár magát elég valószínű, hogy utálni fogja.

*Kezd tetszeni, hogy kinyílik kicsit a szája, beszólogat és finoman szurkál és persze tudom jól, hogy csak játszik és színészkedik, mert eddig nem volt az a visszafogott típus, csak most nagyon jól játssza az ártatlant. A tömény vodka azért meglep, hiszen mi értelme, hogy kiüsse magát? Bár fene tudja, akkor legalább nekem marad a két csaj.* -Sok lesz az haver... *Én tovább iszogatom a limonádét, amiben csak egy ujjnyi vodka van és hogy én nyernék az tuti. A külsőm, a csáberőm alapvetően erősebb és nem csak azért, ami vagyok. Tudom, hogy Raven is oda van értem, pedig rá nem hatok egyáltalán és Mila is se perc alatt bevonszolt az ágyába, pedig negyedvéla, nem hatok rá olyan erővel, mint másokra. A verés pedig úgy fest véla vonás, hiszen én is kaptam már eleget, bár nem katonáktól, hanem srácoktól az árvaházban. Idővel az ember, vagyis a véla, megtanulja megvédeni magát.* -Tudod, hogy nem számítanak a különbségek, én vagyok a jobb, ez tény. *Vigyorodom el, aztán a két lányra pillantok, akik csak zavartan iszogatják a kólát, időnként felpillantva. Egyikükre pillantok, már fogalmam sincs, hogy melyik-melyik, csak a nevüket jegyeztem meg, az az igazság.* -Pedig jobb, ha figyelsz, majd nem fogod látni, hogy faképnél hagyunk a két kedves hölggyel. *Kacsintok egyet, de nem Davidre nézek, hanem a két lányra, mosollyal, mindent eláruló pillantással.* -No és merre laktok lányok? *Oh, minek húzni az időt? Felesleges az idő pazarlása, ha egyébként nem lennének benne, de szerencsére ilyen gond nincs, mert a gyors "Közel." válasz nekem bőven elég. Szélesen elmosolyodom és felhajtom a maradék limonádét. Apró meghajlást mímelek, miután felálltam, a pult felé pillantok.* -Írd a számlámhoz Tony! *Biccentek, majd a lányokra nézek, a karomat nyújtom, ők pedig cseppnyi ellenállást sem mutatva állnak fel.* -Nos mennyire vagy nagylegény haver? *Vajon marad? Nem is tudom melyik lenne a jobb...*

* Rámosolyog Solomonra, és odaböki. * - Ez igaz, de tudjátok, pont eggyel kevesebb pasival is. * Kacsint Solomonra. * - Egyébként örvendek, hogy megismerhetlek titeket. * Jól is végződhetne a nap, ha Davidet kinyírná, és nem hagyná, hogy hülyét csináljon belőle. Bár lehet, hogy jobb lenne megbocsátani neki, nem igazán volt soha alkalma senkit csesztetni, plusz nem is olyan durva. * - Én pedig kérnék egy pohár tömény vodkát. * Nem emeli ki a töményt, különösebben nem érdekli, mit gondolnak róla, nem akar vele semmit bizonyítani, de most nagyon szüksége van erre. * - Vajon mi lenne nélkülünk ha nem lennének különbségek? * Szegezi a kérdést Solomonnak, talán kissé túl burkoltan is arra céloz, hogy vajon ha egyikük sem lenne véla, melyiküknek sikerülne felszedni valakit ma este. * ~ Persze, hogy nekem. ~ * Gondolja magának, igen a génjeiben lévő büszkeség. Nem biztos, hogy jó ez a túlzott önbizalom, de ugye a hibákból tanul az ember, vagy... Vereti szét magát ismeretlen izomszagú pedofilokkal. Daviddel mindkettő megtörtént, bár a bácsik nem pedofilok voltak, hanem az apja katonái. Akik nem számítottak rá, hogy David varázsló. Szóval jót nevetett rajtuk, amikor mindegyik csirkefejjel hazarohant. * ~ Kicsit elkalandoztam. ~ *Jut eszébe hirtelen. * - Elnézést kérek, kicsit elkalandoztam, tudjátok, nagyon új ez nekem, azt se tudom hova nézzek. Azaz tudom, hova ne. * Bök Solomonra. Nála ilyen a baráti csipkelődés. Vagyi ilyennek képzeli, mivel ugye senkivel enm barátkozott még össze. Közben folyamatosan adja az ijedt kezdőt. Ha ez örömöt okoz Solomonnak, és az orránál fogja is vezetheti, akkor nem hagyja abba. * ~ Bizarr dolog gonoszt és jóbarátot játszani. ~

-Az, hogy dumálsz két jó csajjal, miért lenne bármiféle gyanúsítgatásnak is az alapja? Ott van azért még az a kulcs úgy látom... *Húzom kicsit az agyát és persze fennhangon a két hölgynek is bókolok, hogy kicsit még beetessem őket, mielőtt végleg bedobom a csalit és láthatóan jól is működik a terv. Az pedig, hogy az egyiket átengedjem a srácnak... igazából eszem ágában sincs. Rohadtul ki vagyok éhezve és azt hiszem erre a legjobb megoldás az lenne, ha két ilyen jó nő segítene a problémámon. Egy kicsit pár napig jobban lennék, aztán csak visszatér valamikor a vörös démon. A kis csipkelődést most se nagyon veszem fel.* -Szivárványt? Haver... tökéletesen igazat mondok, ha azt jelzem, hogy a környezetünkben rendkívül csini lányok ücsörögnek, nincs ebben semmi szivárvány. A leszbik és a pasik pedig, heterók, vagy sem, tökéletesen hidegen hagynak. *Rántom meg a vállam kicsit, mert így van, nem jönnek be a pasik, pedig az a srác nem is olyan régen, nagyon is rám volt mozdulva, Raven angyalkája, de hát nekem ez már sok volt és kész. Egy nő, vagy kettő, de egy nő és egy pasi már nem fér bele. Újra oldalt pillantok, majd könnyed mozdulattal lököm el magamat az asztaltól, és közelítem meg a két lányt. Egyszerű drapp-barna hosszanti csíkos rövid ujjú ing van rajtam, a felső pár gomb szabadon hagyva, alul egy tépett farmer, a lábamon edzőcipő, kellemes a külsőm egyébként is, és mellé még jön a tiszta vérűségem, melynek nem sokan tudnak ellenállni. Pillantok múlva már vissza is térek, két oldalról a hölgyek belém karolva, zavartan kuncogva.* -Két boroskolát kérünk! *Intek a pincérnek, hiszen már kipuhatoltam mit isznak a hölgyek, majd a színészkedést kezdő srácra pillantok egy elégedett mosollyal.* -Carol és Paula, ő pedig David. Egy kicsit tudjátok félénk típus, kevés hölggyel volt még dolga, főleg nem ilyen attraktívakkal. *A két ital megérkezik, én pedig gyorsan a lányok elé tolom. Még jó is végződhet ez a nap.*

- Nos nem zavar, miért is zavarna? ~ Talán mert ott az a nyomott üzenőfel... ~ - Bár, most hogy így jobban meggondolom, nos nem fogom kitenni magam alaptalan gyanusításnak. * Mondja határozottan, sokkal határozottabban, mint szokta. * - Egyébként szivárványt ne hányj. * Mondja fennkölt hangon, régen ő is ezt csinálta, előadta a lányoknak, hogy mennire érdeklik őt. Meg a nagy... Szóval inkább letett a hazudozásról. * - Az gáz, főleg, hogy ha jól látom nem okozott volna gondot megszerezned senkit. Kivéve a lezbiket, és a hetero férfiakat. Bár ki tudja... A lezbikusoknak talán bejönnél, tudod a genetika, meg a mágikus izé ami rajtunk van... Megkörítve egy kis szivárványhányással. Talán. De ne ők legyenek az első célpontjaid. * Nocsak, talán mégis kezd előbújni David csipkelődős énje. * - Szóval hívd ide őket, csak lehetőleg semmi ne legyen fehér a teaházban. * Kacsint Solomonra, miközben végignéz mindenkin és gondolatban elismerően füttyent, Solomonnak sikerült kiválasztania a két legjobb csajt. A neonzöld ingjének a nyakával babrál, mintha zavarban lenne, természetesn nincs, de kicsit játsani akar Solomon gondolataival. Első próbálkozása, hogy irányítson valakit mugli trükkökkel, mint a színészet. Kiváncsian várja, mi fog kisülni belőle. Bár a tettei ellentétben állnak azal, amit mondott, Solomon minden bizonnyal ismeri annyira, hogy rájöjjön, David esetében jobb a nonverbális reakciókra hagyatkozni. Elkezdi tördelni az ujjait, amint megközelítik a lányok az asztalt. Izzadni nem tud elkezdeni, de egy előadás sem tökéletes, így ez sem. * ~ Ha az nem jön össze, akkor valószínűleg holnap egy ismeretlen csaj ágyában találom magamat. Ha Solomon rájön, kinézem belőle, hogy "segít" bajba kerülni. ~ * Gondolkodik, ezerféle menekülési stratégia merül fel benne, de sajnos egyik sem olyan jó, hogy egyáltalán egy kretén bevegye. És az sztalánál ülő véla... Nos ő nem kretén. *

*Az biztos, hogy látványosan kiakadnék, ha látnám, hogy sírva fut el. Jó ég, mégis csak férfi, vagy legalábbis olyasmi, néha mégis úgy viselkedik, mint valami nyúl, aki nem tudja feldolgozni az életét. Azért a kis visszavágás hallatán elmosolyodom, cseppet sem veszem magamra, miért is tenném? Legalább egy kis határozottságot látok.* -Az apád beleüti az orrát a dolgaidba? *Bár úgy látom nem akarja kifejteni a dolgot, de csak azért is rákérdezek és kész. Mondjuk nem sok fogalmam van a szülőkről, az enyémek már elég régen meghaltak ahhoz, hogy ez így legyen.* -Velem nem sok, ki vagyok éhezve, és ez rendkívül nehezen viselem. *A szomszéd asztalnál két lány halkan felkuncog, tisztában vagyok vele, hogy hallottak, nem fogtam vissza a hangom, és azzal is, hogy a véla kisugárzás bizonyára hat rájuk. Hm... lehet, hogy egy kis búfelejtőnek még jók is lehetnek. Látványosan oldalt fordulok és egy szolid mosoly, plusz kacsintással köszönök nekik, amire csak újra a zavart kuncogás a válasz. Ez még jól is elsülhet. A következő kérdés viszont nagyon elvágni készül az esélyeimet, úgyhogy gyorsan hárítok.* -Nincs semmiféle barátnőm haver, Raven barát és nem rég úgy láttam talált valami pasit. Nem rossz, bár ha engem kérdezne, nem hozzá való. *Finoman megrántom a vállam, aztán a kulcstémára csak elmosolyodom, bár úgy látom az arcának rezdüléseiből, hogy azért az a nagy határozottság, meg hogy ő az úr nem teljesen igaz.* -Ah, te vagy az úr? Hát akkor nem gond neked, ha azt a két lányt idehívom igaz? *Biztos vagyok benne, hogy ellen fog állni, de akkor legalább kibújik a szög a zsákból.*

* Nos ha egymáson vezetnék le a haragjukat, akkor David tuti sírva rohanna ki, nem a szomorúságtól, hanem ideges lenne, nos igen, gyakran szokott sírni, ha ideges. Az fel sem merülne benne, hogy megpofozza Solomont, inkább elrohanna sírva. * - Ugyanannyira kerültelek, mint mindenki mást a suliból. És el is tűntem, volt egy kis ügyem az apámmal. Na mindegy. És veled mi van mostanában? * Az első mondatot kicsit megemelt szemöldökkel, enyhe arroganciával a hangjában mondja, mintha sértő lenne a gondolat, hogy kerül valakit. Bár tényleg nem vágyott vissza ide, de nem kerülte egyetlen olyan hím ismerősét, aki nem akarta megölni. * ~ Estupendo. Úgy tűnik ő sincs túl jó hangulatban. ~ * Miközben azon gondolkodik, mi lehet Solomon baja, felhozza a múltkor félbeszakadt témát, igyekszik terelni a bunkóságát. * - No és mi van a barátnőddel? Én megszereztem a kulcsokat, igaz vittem amgammal angliába, és azóta nem találkoztam a zárral, de... Én vagyok az úr. * A kód beszédet muszáj használnia, ugyanis még mindig paranoiás az üzenőfallal kapcsolatban. * ~ Istenem mit meg nem adnék azért, hogy ne kelljen majd végighallgatnom Cat hisztijét, hogy megint eltűntem. ~ * Nos igen, talán nem biztos, hogy ő a férfi a kapcsolatban, de muszáj volt valamivel hencegnie. * ~ Mindegy, majd elmondok mindent, és meg fogja érteni, vagy egy életre megutál. Mindkettő lehetséges opció, ami Cat kedvétől függ. ~

*Megfordult a fejemben, hogy talán megint jó lenne lelépni egy kis időre. Ravent valamit pasival láttam, bár mintha vitáztak volna, de valahogy forrt körülöttük a levegő. Mila meg eltűnt, valami rövid üzenetet hagyott csak és kb. ennyi. Morcos vagyok, kívánós vagyok, és azért lássuk be, hogy a piros lámpás ház nem az igazi, nem adja meg azt, ami pontosan kell, amíg a vörös démon meg ki tudja, hogy mit művel. Eléggé rámenősnek tűnt, szóval nem lepne meg, ha éppenséggel... jó én sem vagyok szentéletű, nem várhatom el, hogy ne tegyen semmit senkivel, de akkor is na. Szóval a kedvem határozottan pocsék, megfordult a fejemben, hogy keresek valami melót és elhúzok egy időre, pedig a legutóbbi után egész jól állok és igazán most nincs szükségem pénzre, de... unom is magam. Végül aztán sikeresen kevergek egy sort a városban és eléggé elfáradtam már ahhoz, hogy valami frissítőre és egy kis ücsörgésre vágyjak. Így aztán be térek a Jeniliába, ahol ital tuti van és egy kicsit pihenni is tudok, és hamar észre is veszem a srácot, aki lássuk be, mintha kissé eltűnt volna, vagy a legutóbbi után szimplán csak került? Na majd szépen rákérdezek, mert azért ha utóbbiról van szó, az nagyon nem szép dolog. A pulthoz lépdelek, kérek magamnak egy limonádét, sok jéggel és egy cseppnyi vodkával, majd szépen lehuppanok kérdés nélkül az asztalához.* -Szasz... eltűntél, vagy csak engem kerültél mostanában? *Szegezem neki egyből a kérdést. Úgy látom ő sincs épp a legjobb hangulatban, de ez most nem érdekel, maximum ha egymáson vezetjük le a mérgünket... hát majd kiderül, hogy ki bírja tovább.*

* Davidnek az utóbbi időben egyre inkább szökési hajlamai vannak, igaz mindig más elől, de valamiért mindig Angliában köt ki az apjával kiabálva, aki még mindig a fiát vonja felelősségre a felesége haláláért. Nevetséges. Hiszen a fiú még sokkal kevesebbet találkozott az anyjával, mint ő. Az egészt még viccesebbé teszi, hogy David az iskolából az apja elől menekült. Valahogy ugyanis sikerült neki minden héten "Megtalállakmegöllekmeghalsz." Leveleket küldenie a sácnak, amiből elege lett. Aztán persze odament az apja elé, hogy ugyanmár jöjjön, ölje meg, az apja kitalálta, hogy csak várta haza, majd megint megpróbálta kihasználni az egyik női főnökének meglágyítására. Jó módja a hazahívásnak. Na meg persze az udvarias kérdezgetésnek. A lényegében értelmetlen rohanglás után természetes, hogy megszomjazik kicsit a fiú, nem, nem Fantát akar, valami erősebbet. Nos amint belép, a hatás elkerülhetetlen és idegesítő, sok lány ott kelleti magát, mintha minden vágyuk lenne, hogy végighallgassák a grumpy David féle kiakadást, ami nem, nem fog megtörténni, de ha egy lány odamegy flörtölni hozzá, na akkor tuti elkezd hisztizni, ugyanis se a flörtöléshez nincs kedve, se ahhoz, hogy meggyanusítsák Cat megcsalásával. ~ Rohadt üzenőfel, csak megnehezíti az életemet. ~ * Gondolja, ahogy leül, és rendel egy sört. * ~ Vajon ez is fel fog kerülni a falra? ~ Becsmérlően megrántja a vállát, amolyan akkor sem érdekel módon. Pedig egy pohár sör ivásából sok mindent ki lehet hozni. * ~ Simán meggyanusíthatnak azal, hogy például kilenc csajjal smároltam, de nem emlékszem rá. ~ * Újabb nagyúri, kit érdekel vállrántás. Nem igazán van ismerkedős hangulatában, ezért inkább keres valakit, akivel korábban beszélt, mármint többet, minthogy órákon találkozzanak. Beletúr a hajába, valamiért nagyon furcsának éri mostanában magát, állandóan keresi az okát, a mai napot a haja piszkálásával töltötte, és bárhogy állt, akkor is meg volt róla győződve, hogy úgy néz ki, mint egy tudós, aki megnyalta a 220-as vezetéket. Jó 230 harminc, de ez csak apróság. *

*Tori valóban nem valami bőszavú, hangos leányzó, de ez nem is gond. Ilyen lányok is kellenek, mert ha mindenki hangos és bőszavú lenne, akkor tuti, hogy állandó hangzavarban élnénk. Én pedig szeretem, hogyha van, aki meghallgat, persze én is szívesen meghallgatok embereket, mint ahogy azt Samanthával is tettem valamelyik este. Kiráz a hideg a gondolatra és elgondolkozom, hogy vajon hogy lehet a lány és hogy begyógyult-e már a sebe. Sajnálom a leányzót és remélem, hogy megtalálja majd a választ az élete kérdéseire. Majd mindenképp fel akarom még keresni mondjuk a szobájában, vagy ilyesmi. *
- Nálunk a nyarak nagyon melegek, szinte forrók. És hát most nem igazán mutatja meg magát az a száraz, forró nyár. *nézek ismét az ablak felé csalódottan. Pedig köszönöm szépen, én nagyon imádom a meleget, hiszen egész életemben melegben, forróságban éltem. *
- Tél? És milyen hideg nálatok a tél? Honnan jöttél? *kérdezek rá a dologra, hiszen hallottam, hogy itt talán még hó is van. Még soha nem láttam havat. Már nagyon várom, hogy legyen hó itt a Nezabarban, bár sejtem, hogy tényleg nagyon hideg lesz és vélhetőleg nem nagyon fogom szeretni az itteni telet.*
- Igen, jó lenne már fagyizgatni egyet és sétálni egyet a parkban. Láttam, hogy van itt nagy sétány is, szerintem este nagyon szép, hogyha ki van világítva. Gyönyörű villák is vannak arra. *mesélek még egy kicsit a lánynak Nellondról és amit eddig láttam - azt a "sok" mindent...*

//Fagyunk!//

*Mikor az ember új valahol minden kedves szó és mosoly jól esik. Egyszerűen nem válogathat. Katherine aranyos lány, bár még sokat nem beszélgettünk. Ennek oka talán az, hogy akármennyire is próbálkozom alapból a természetem nem igazán barátságos. Többnyire kedves vagyok ugyan, de nem túl bőbeszédű, olyan magamnak való típus. Megkapom a levendulateámat és mélyen beleszippantok. nem sokan szeretik a levendula illatát, de nekem régi szép emlékeket hoz fel. Megengedem Katherine-nek is, hogy beleszagoljon, még mielőtt beleinnék. Ahogy sejtettem neki annyira nem tetszik. Idáig érzem a narancsos teájának az illatát. Az is biztos finom, vagyis ennél biztos finomabb, de nekem a levendula illata megér ennyi áldozatot. Kérdezősködik és kérdezősködöm, ahogy ez ilyenkor illik. Az időjárásról is beszélgetünk és egy kicsit kikerekedik a szemem. A lányka láthatóan el van tévedve.*
- Hiszen itt vagyunk a Fekete-tenger partjánál. *jegyzem meg óvatosan. Remélem rájön magától, hogy mire célzok.* - Nemsokára el kell kezdődnie az igazi nyárnak.*teszem még hozzá mosolyogva és tényleg várom egy kicsit a beígért forró, száraz nyarat.*
- Nálunk most van tél, és nincs ilyen rossz idő. *mosolyodok el, majd elkezdem legyűrni a pocsék ízű, ám remek illatú teámat. Tekintetem a kapura siklik. Legközelebb azon keresztül jövök. Közben elrakom az infókat a fagyizóról, hátha tényleg elkezd normálisan viselkedni az időjárás.*
- Talán jövő héten már ott lazíthatunk. *mondom még mosolyogva és lehajtom az utolsó csepp fűlevest is.*

*Figyelem, ahogy a leányzó megrendeli a teáját, majd visszatér hozzám és leül az asztalhoz. Örülök, hogy van társaságom, így mosolyogva figyelem őt, majd felteszek néhány kérdést. Talán kicsit sokat is egyszer és gyorsan, de hát én sajnos már csak ilyen vagyok. Kicsit sokat beszélek, bár csak azzal, akit kedvelek. Torit még annyira nem ismerem, de eddig nem volt rossz tapasztalatom vele, így miért ne legyek vele jó fej? *
- Levendula? Beleszimatolhatok? *kérdezem meg mosolyogva, és hogyha a lány engedi, akkor kicsit beleszippantok a forró teába.*
- Uhh... Hát nekem annyira nem ízlik, de attól az íze még lehet jó. *vonom meg a vállamat kicsit elpirulva, hiszen persze ízlések és pofonok, és lehet, hogy Torinak ez a kedvenc teája. *
- Én sem. Lehetne már olyan igazi meleg nyár. Bár úgy tudom, hogy Bulgáriában nem szoktak olyan melegek lenni a nyarak se. De azért ne essen már az eső mindig! *nyüsszögök és az ablak felé nézek, ahol látszódik, hogy mennyire borús az ég és lóg az eső lába és persze csepereg is valami.*
- Még én sem voltam itt. A Kúriát sem jártam még be teljesen, de úgy hallottam, hogy Nellond varázslatos város, rengeteg frankó hellyel és ezek közül a Jenilia a leghíresebb. Na, meg ide nyílik a teleport. *nevetem el magam és a kapura pillantok, ami lágyan fénylik jelezve, hogy működik.*
- Állítólag van még itt egy finom fagyizó is, de azt sajnos nem tudom, hogy hol van. No, meg ilyen időben kinek van kedve fagyizni? *húzom el morcosan a számat és belekortyolok a teámba.*

*Talán pont a rossz idő, az eső az ami beűzi az embereket az ilyen helyekre. A teázó kellemes hangulatú és még a viszonylag sok ember sem olyan zavaró. Köszönök a szobatársamnak, aki úgy tűnik szívesen lát a saját asztalánál. Örülök neki és próbálok kedvesen mosolyogni. A pulthoz megyek. Látom, hogy kiszolgálnának mindenképpen, de jobb szeretek a dolgok elé menni, ezért a pultnál rendelem meg a teámat, majd egyenlőre anélkül indulnék vissza Katherine mellé. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy így hívják a szép arcú angyallányt, aki azonnal megbombáz kérdéseivel. Sosem voltam túl harsány és most is csak halkan válaszolgatok.*
- Levendulát. Igen, az. Nem szeretem az esőt. *mondom, majd le is veszem kék, csupavíz pulcsimat, ami alól egy Puffancs hercegnős szürke póló kerül elő.*
- Még nem, de szerintem máskor is jövök. Persze csak ha a tea is jó. *ekkor hozzák meg a teámat. Töltök magamnak és a bögrét szorongatva elkezdem szagolgatni. Ha nem is finom az illata nagyon finom és megnyugtató. Belekortyolok és elhúzom a számat. Elfelejtettem cukrot tenni bele. Így a bögrét lerakva három kanál cukorral mérgezem meg a különben nagyon egészséges italt.*
- És te voltál már itt? Ismersz más jó helyet a környéken? *kérdezősködök én is kicsit, miközben a cukrot lapátolom.*

*Valóban elég sokan vannak a Jeniliában a rossz idő ellenére is, ám úgy tűnik, hogy szinte mindenki a barátjával, barátnőjével van itt, és kicsit rosszul érzem magam, amiért egyedül ücsörgök. Egy idősebb férfivel kezdek szemezgetni, és bájosan elmosolyodom, amikor felém emeli a poharát. Elpirulva sütöm le a szememet és rezegtetem megy lágyan a szárnyaimat, amikor is egy ismerős hang szakítja félbe a zavartságomat. Tori az, a vendégszobából. Habár még nem sokat beszélgettünk, gyakran csodáltam gyönyörű fehér haját és csinos, kislányos arcát. Mikor rám köszön, én is elmosolyodom.*
- Szia Tori! Gyere majd ide, ha szeretnél. *szólok a lány után, aki elindul a pult felé rendelni. Érdekes, talán itt nem is pincérek vannak és nekem is a pultnál kellett volna rendelnek? Kicsit feszélyezve pillantok a pincérnő felé, aki azonban nem vet rám gonosz pillantásokat, így elkönyvelem magamban hogy nem, annyira nem voltam pofátlan. A lány lassan megkapja a teáját, és lágyan integetek neki,hogy csatlakozzon hozzám, ha van kedve. Ahogy leül velem szembe, ismét csodálkozó pillantást vetek hosszú, fehér hajára és barátságosan elmosolyodom.*
- Milyen teát rendeltél? Szörnyű ez az idő nem? Voltál már itt? *záporoznak a kérdéseim gyors tűzben, hiszen beszélgetni szeretnék, és lehet, hogy kicsit durván kezdem az ismerkedést, de én ilyen vagyok. Nyitott, lelkes és kedves. Végtére is egy angyal vagyok! *

*Még csak pár napja vagyok itt és nem nagyon ismerem a helyet. Úgy döntök körbejárok, úgyhogy még a délelőtt folyamán lesétálok Nellondba. Az idő eléggé takony, eső helyett csak valami permet-szerű dolog hullik az égből. Végigjárom Nellondot és gyakran eltévedek. Egy dolgot tudok csak mindig biztosra, hogy merre kell mennem az iskola felé. Akármi van hazatalálok. Egy ideje kocsmák és egyéb vendéglátóipari egységek között bolyongok. Gondolom ez a negyed erről nevezetes. Kiválasztom a legbarátságosabbat és belépek az ajtón. A teremben többnyire fiatalok vannak, egyik-másikon kitűzőt is látok. nem régóta vagyok itt és az arcmemóriám is borzasztó, de felismerem egyik társamat az újoncok szobájából. Így nyakamba veszem decensen összeszegecsezett bakancsomat és felé indulok. Nem úgy, mintha le akarnék ülni mellé, csak útba ejtem a pult felé menet, hogy köszönhessek neki.*
- Szia! *köszönök rá halványan mosolyogva, majd a pult felé megyek. Levendulás teát rendelek, mert valamiért imádom az illatát, aztán megfordulok hely után kutatva. Ha a szárnyas lányka jelt ad, akkor mellé ülök le. Ha nem, akkor elvonulok szépen a sarokba, ahogy szoktam. Általában nem vagyok túl közvetlen, de most a túlélésem múlik rajta. Szóval megpróbálok mosolyogni és kedves lenni. Legalább addig, amíg nem találkozok valakivel, aki egy kicsit is hasonlít rám.*

*Az idő elgé pocsék, szinte egész nap esik az eső és sehol nincs nyoma a nyárnak. Utálom, hogy esik, mert így hideg is van és nem húzhatok fel szép, nyári ruhákat, és a szárnyaim is kicsit eláznak, így muszáj magamra terítenem egy hosszú kapucnis köpenyt. A köpeny sötétzöld, legalább ez visz egy kis színt a sötét, borús időbe. A teleportrendszert használva érkezek meg a Jeniliába. Habár még az iskolában sem ismerek minden helyet, vonzott Nellond nyüzsgő városa, és sok diáktól hallottam már,hogy a Jenilia egy fantasztikus hely: a hangulata is jó, állandóan pörög és nyüzsögnek a nelllondiak és a nezások egyaránt. Így hát nem a szobámban ücsörgök, hanem felkerekedtem, hogy betérjek ide és meglessem ezt a helyet. Besétálva körbenézek és nem kell csalódnom, tényleg még most, a rossz idő ellenére is elég sokan ücsörögnek itt bent és beszélgetnek. Elmosolyodom, majd kicsit megigazítom hosszú, vörös tincseimet, és az egyik szabad négy személyes asztalhoz csüccsenek le és átböngészem a tealapot, majd intek a pincérhez és egy vérnarancs teát rendelek, amit hamarosan meg is kapok néhány finom teasüteménnyel. Elégedetten kortyolgatom a forró bögréből a vérvörös teát, ropogtatom a süteményt és nézelődök ismerős arcok után. Bár gyanítom, hogy olyan sokat nem fogok találni, lévén talán három napja vagyok itt.

-Köszönöm. * mondja helyet foglalva. Az itala nagyon forró, még gőzölök hiszen csak nemrég készült el. Félre tolja, hogy addig is hűljön egy kicsit. Az előtte ülőre pillant, aki látszólag tényleg elmerült a mobiljába. Látja, hogy időnként be-bekancsalít. Nem tudja véletlenül csinálja e a lány és hogy tud -e róla, minden esetre viccesnek találja. Tovább nézve halkan felnevet. *
-... Tudod, hogy egy kicsit kancsalítasz, ahogy a telefonod nézed? * kérdezi őt méregetve. Egyértelműen csinosnak találja. Vékony, sportos alkata van. Szép, sima bőrrel és dús, vörös hajjal rendelkezik, ami gyönyörűen fénylik az ablakon besütő Nap hatására.*

//fagy//

* Kicsit nyújtózik egyet, s megropogtatja kissé elgémberedett tagjait, végül ismét elmerül telefonja kijelzőjében. Enyhén begörnyedve ül a széken, s néha-néha kisöpri szeméből rakoncátlan vörös tincseit. Hát igen. Ez a hajtömeg mindig a szemébe hullik, ha szeretné, ha nem, viszont ha egy copfba fogja össze, akkor úgy néz ki, mint egy puffos fejű madár. Próbálja lelapogatni és a füle mögé tuszkolni, de az a hajtömeg ismét visszahullik. Egy grimaszt vág, s kissé durvábban tolja hátra azt az idegesítő tincset. Mikor a férfi odalép hozzá, ő ugyanúgy pötyög tovább. Figyelmen kívül hagyja, hisz jóval érdekesebb a színes kijelző, mint egy városi polgár új arca. Ám azért ő sem annyira pofátlan, hogy ennyire ne figyeljen rá, ezért lassan felpillant.*
- Üdv, foglalj helyet. * mondja érzelemmentes arccal, s mutató ujjával a székre bök. Végül ismételten elmélyül a mobiljában. Kicsit előrébb csúszik a széken és rákönyököl az asztalra, ez a pozíció valahogy kényelmesebb, mint az előbbi. Vicces látványt nyújthat, mert a nagy koncentrálásban néha bekancsalít, habár ő erről nem igazán tud.*

*Épp akkor nyílik ki az ajtó. Egy gyönyörű, vörös hajú nő lép be és foglal helyet egy széken. Hosszú percekig bámulja, csak a pultos lány téríti vissza azzal, hogy elkészült a teája. Egy halk köszönöm mormogva fizeti ki, majd fogja az italát és lassan odasétál a lányhoz.*
-Jó napot! * köszön, igyekszik udvarias lenni.* -Nem zavarná, ha leülnék ide? *mutat egy vele szembe levő helyre, ami épp üres. Elfoglalhatta volna ugyan, de azért nem ő olyan bunkó. És biztos hogy nem lenne előnyös dolog a vöröskével szemben. Miközben felteszi a kérdést, megpróbál a szemeibe nézni ami sajnos nem sikerül. Épp a telefonjával szórakozik a lány, ami miatt alig láthat valamit az arcából, főleg a szemeiből.*

* Fárasztó napjainak szinte sose lesz vége, mondjuk nem mintha olyan sok mindent kellene csinálnia. Bár az utóbbi napokban szórakozóhelyekre járt, ami eléggé kivette minden energiáját. Most egy nyugisabb helyre tart, pontosabban a Jeniliába, ahol egy kicsit szusszanhat. Az ajtón átlépve körbepislog, hogy mégis melyik lenne a számára ideális ülőhely. Választása az ablak melletti asztalkára esik. Miután helyet foglal máris előveszi mobilját, hogy azzal pötyögjön. Nem is akar teát rendelni, bár ami azt illeti igazán ráférne egy forró, gőzölgő nedű. Na de ő mégis csak bele van buzulva a telefonjába, szóval nem csoda, ha valaki netán odatántorog hozzá, leszólítja, s a vörös leányka nem válaszol. Lassan nyomkodja a színesen világító gombokot, miközben hátradől a szék támlájára.*
- A fene... * motyogja maga elé, miután már harmadjára sípol fel telefonja.*