Udvar

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 27, 2008 4:21 pm

First topic message reminder :

*Arabella lép ki a kúria ajtaján. A lépcsőn megáll majd körbenéz. Hosszú fekete talár fedi testét alatta pedig kék farmert és fehér polót visel. Táskája oldalán lifeg, melyben egy könyv néhány pergamen kapott helyet. Elindult a padok felé ahol 2 szaktársát pillantotta meg. Lassan lépkedett a padok felé. Vállán hóbaglya pihent, aranysárga szemeivel pásztázva a környéket.* -Sziasztok csatlakozhatok? *kérdezi halkan a srácokhoz érve, majd miután választ kapott leül egy másik padra, ahonnan hallhatja a társai szavait. Egyenlőre nem kérdez mást, tekintete az eget fürkészi.*

Vendég

*Lee-t sokan alábecsülték már. Sok emberrel küzdött eddig és tapazstalatot is ynert bőven. A legtöbb elllenfelét legyőúzte. Azonban Iliával szemben alulmaradt. Végülis pusztakezes harcban állapodtak meg ahol egyértelmű hogy a negyed-óriásnak angy előnye van. Mindent megpróbált de végülis Ilia nyert. Már várja a visszavágót. A lány válaszára nem csinál semmit. De egy ötlet kipattan az agyából. Elmosolyodik majd így szól*-Ebben nem igazán tudunk düllőre jutni...csak úűgy deríthetjük ki hogyha megküzdünk egymás ellen...vagy talán félsz kiállni ellenem?*Kérdezi a lánytól gúnyos mosollyal. Eszébe jut hogy Elluin egy felnőtt ember korával egyezik meg. Gúnyosan hozzáteszi*-Tudod...az a vicces ebben hogy évekkel vagy idősebb nálam mégis alul fogsz mardni velem szemben...így a 15 éves korkülöbség kárba vész!*A 15-öt természetesen csak kerekítette. Ő is leindul a kúria felé.*

Vendég

*Úgy tűnik Lee vele tart, így előre indul. A fiú, valamint Aepos és Barnádt követik őket. Útközben Lee tovább kekeckedik. Elluin nyugodtan hallgatja a nevettséges beszédet, majd mikor a fiú elhallgat, mosolyogva megszólal.* -Nem félek, sőt szeretnék kiállni ellenéd. Valamelyik nap, mikor mindketten ráérünk, meg is tehetjük. Ezt még addig megbeszéljük. És hát gondold, ahogy akarod, csak kopogd le, mert aztán mégúgyse fog összejönni. *Vigyorodik el, de társa mostmár hiába is kopogna, elkésett vele és nagyon reméli, hogy nem babonás. Nyugodtan bandukol tovább, majd ismét megszólal.* -Nekem még e hét valamelyik délutánján jó lenne. A főhadiszálláson le is rendezhetnénk a dolgot és szeretném, ha a Mester is jelen lenne majd. Azt akarom, hogy lássa, mire vagyunk mi képesek. Szeretnék végre diadalmasan feláll, vagy pedig szégyen szemre lebőgni előtte. Még az utóbbi sem zavarna, csak ha pont te miattad történne. *Mondja, s lassan közelednek a kúria felé.* -Én a hálóm felé veszem majd az irányt, no is te merre mész? *Kérdi csak úgy érdeklődésképpen és hátraint Aeposnak, hogy tartsa a tempót, ne a kutyával lődörögjön.*

Vendég

*Lee elmosolyodik a lányon. Elcsodálkozik elgondolásán de aztán újra elmosolyodik. Ökölbe szorítja a kezét*~Caleb mester...most bebizonyítom hogy mire vagyok képes...el fog engem ismerni...azonban...új technikát kell kieszeljek hogyha leakarom győzni ezt a lányt...~*Gondolja magában. Bólint egyet majd megszólal*-A mesterrel nem rég harcoltam...kivételes tehetséggel rendelkezik..mégcsak meg sem izzadt...pedig az egyik legerősebb támadásomat vetettem be...*Gondolja magában miközben visszagondol arra a bizonyos mérkőzésre. Rátekint a lányra*-Igen.. azthiszem én is a szobámba megyek!*Mondja a lánynak mosolyogva*

Vendég

*Lee arcát fürkészi, aki láthatóan elgondolkodik. Elluin agyában egy pillanatra felmerül, lehet most hogy ő belement ebbe az egészbe, Lee kissé vesztett önbizalmából, s mielőtt még megszólal, megfontolja azt, nehogy aztán olyasmibe sodorja magát, amit jobb lett volna elkerülni. Végül a fiú szólásra nyitja száját, s csak nem mondja vissza.*
-Persze, nem véletlen, hogy ő a mesterünk. Reméljük egyszer olyan erősek leszünk mint ő maga.... talán erősebbek. *Válaszol szórakozottan. Közben ő is tervezgetni kezdi, hogy nem ártana gyakorolni és felkészülni az összecsapásra, elvégre lehet nem tartja Leet jobbnak mint magát, mégis tart kissé attól, hogy alul marad majd, elvégre nem egészen ismeri a fiú képességeit. ELérik a kúriát, amelynek ajtaján belép, majd megtartja az ajtót Leenek és dajmónjának, valamint megvárja amíg a kutya is beslisszol. Néhány folyósót még együtt tesznek meg, majd mikor elválnak útjaik, Elluin elköszön.* -No, akkor az összecsapás alkalmát majd még egyeztetjük, és a mesterrel is beszélni kéne. Jóéjt! *Evvel le is tudja, s elindul Aepossal az Anakonda hálóhoz.*

Vendég

*Lee besétál az ajtón. Mosolyogva bólint*-Igen...egyszer...talán!*Hangtalanul sétálnak tovább. Amikor elvállnak útjaik elköszön a lánytól*-Rendben...szia!*Mondja a lánynak majd lehajtja a fejét. Összeszorítja az öklét. Amikor felnéz szemeiben újra fellobbannak a lángok. A bizonyítás iránti vágy. Ezt tükrözi ezek a lángok.*~Már most megkezdenm az edzést!~*Határozza el magát majd egy emelettel lejjebb megy míg végül nem ér el a szobájáig*-Gyere Bernádt!*Szól a kutyának mosolyogva*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Ápr. 30, 2008 7:27 am

*Viszonylag korán van még, ám pont ez a reggeli óra a legmegfelelôbb egy kis frissítô sétára, bandukolásra az Udvaron. Ezért is nyílik a Kúria ajtaja és egy csinos alak indul meg a kikövezett úton, mélyet szippantva a kellemes, tavaszi levegôbôl. Karbatett kezekkel halad, magassarkú cipellôi halkan kopognak. A hölgyemény egy térdigérô, hatalmas gombos, fekete szövetkabátba van burkolózva, lábait pedig egy hasonló színû nadrág takarja. Haja ezuttal lófarokba fogva, frufruja csiklandozza homlokát, és picit szemeit is zavarja, lassan vágni kellene belôle. Minden szép és jó, ám mégis mintha hiányozna valami... Nincs vele macskája, a kis vörösszemû kandúr, ugyanis Lex most bent hagyta a szobában, egyedül szerett volna nekivágni az agyszellôztetésnek. Megpillant egy kényelmesnek tûnô padot, odatipeg hozzá, majd elhelyezkedik rajta. Élvezi a nap ilyenkor még bágyadt sugarait és próbál minden zavaró gondolatfoszlányt kitoloncolni elméjébôl.*

Vendég

*Nyikorgást hoz a szél a korán kelő emberke/emberkék füle felé. Hogy milyen nyikordulás ez? Ajtó, kérem szépen, merthogy szélesre tárták, méghozzá egy fiatal, sápadt arcú, 15 éves forma fiú. Mintha az utóbbi napokban kissé lefogyott volna. Igen, vesztett valamennyit a súlyából. Mostmár vaságyastól jó, ha megüti a normál, 15 éves kori testsúlyt. Ezen feltétlen javítani kellessz, de az valahol arrébb van. Most a tanulás és a gyógyulás ez elsődleges napirendi pontok, azaz szedje ki a kicsi fejéből a hasadt énjét és menjen át év végén a vizsgákon ép bőrrel, ha lehet. Ha ez megvan, jöhet a többi maga után szépen. Kivételesen a nem túől meleg időre tekintettel még egy melegítő felsőt azért magára vett. Azt a sacc/kb 12-15 fokot megérzi a szervezete, mikor ilyen ingatag az immunrendszere.
Azt hitte, ilyenkor senki sincs idekinn, hogy majd itt magában sétál egy felettébb kellemeset és vélhetően ~~fotoszintetizál egy sort~~ szippant pár kellemeset az életadó O2-ből, hogy legyen egy kis szín az arcában, de lámcsak... Lex? Hmmm, nem számított ilyesmire. Enyhe meglepettség tükröződik amúgy nyugodt vonásain, de milyen modortalanság lenne az, hogy látja és nem megy oda hozzá, még biccenteni sem biccent. Talán ezért is veszi felé az irányt, s jópár lépés után sikeresen a közelébe is ér, hurrá*
-Nem csak én vagyok korán kelő *egy halovány mosoly játszik a szája sarkán, amint megáll a lány két méteres magánszférájának határán*
-Szép jó reggelt *igen, ez mintha lemaradt volna a formalitások nemes kavalkádjából* A macskád merre jár, ha megkérdezhetem? *a kis sziszegő gép nincs semerre, s ez felettébb szokatlan látvány. lex mellett mindig ott van a kis szőrgolyó*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Ápr. 30, 2008 7:52 am

*Ásít egy nagyot, azért mégis csak nem olyan rég kelt ki az ágyból, tehát nem fitt és friss teljes mértékben, de pont azért van most itt, hogy ezen változtasson. Hallgatja a mellette levô fán egymásnak udvarló énekes madarak dalát, nézi a kék eget, melyen csak pár méretesebb, pufókabb felhô siklik.* ~Milyen kellemes és békés.~ *Gondolja enyhe gúnnyal, ám csak jól esik neki a mostani levegô, pezsdít. A szellô is életre kel, végigsuhan az Udvaron, magával sodorva egy ismerôs arcot.*
- Ezekszerint nemcsak. *pillant fel a fiúra, aki kissé távolabb állt meg, pedig nincs semmi ok a félelemre, Lex már jó ideje nem harap. Keresztbetett lábakkal ücsörög tovább.*
- Jó reggelt! *ha már vette Matt a fáradtságot és köszöntötte ôt, hát visszabiccent.* Morty? A szobámban van, bezártam. *mosolyodik el, majd kicsit arébb húzódva a padon felszabadít egy helyet a fúnak, már ha az csatlakozni óhajt.* Most nélküle akartam kimerészkedni. *teszi még hozzá.* És te... Hogy vagy? *tekintetével a fiú kitûzôjét keresi...*

Vendég

*Apropó kikelés-neki még legnagyobb bosszúságára azzal is gondjai akadtak. Az Istennek se ment volna a takaró lehámozása; csak hosszú percek fáradtságos munkájával sikerül kiszabadulnia az ágyat és őt beterítő paplan "gyilkos" szorításából, de a végén övé lett a siker.
Nem szokása értékelni a madárfüttyöt, most is csak egy idegenkedő szemvillanással nyugtázza a tollas teremtmények számára érthetetlen szimfóniáját. A gitárhang... nos az megmelengetné a szívét, de jelenleg hangszere fent pihen az ágy alatt egy szép megmunkált bőr tokba ágyazva és nem mostanság akaródzik neki kijönni onnan*
-Nos... Eléggé ütős ébredésem volt, de ez teljességgel lényegtelen *nem tartja érdemesnek ezt az apró kis baklövést, hogy említést tegyen róla bővebben. Nem, nem azért maradt távol a lánytól, mert félne tőle-csupán tiszteletben tartja a magán szférát, alap megszokásból (bár mostanság egyre kevésbé jutott el az agyáig ez a fontos etikett szabály)*
-Ohm... Pedig neki sem ártana a levegő. Szegény egy kissé mozáshiányosnak hat, ha először szemléli meg az ember alaposan *ha már helyet szorítottak neki, modortalanság lenne, nem lepakolni a pici fenekét a padra, vagyis egy percen belül ott landol a hölgy mellett, ujjait a térdén összekulcsolva, egyik lábát átrakva a másik felett-tökéletes összkép, az úri mivolt kifogástalan hangsúlyozása.
Apró mosollyal nézi, ahogy Lex a kitűzőt vizslatja, mely most is, mint mindig (ahogy meghagyta a gyógyító) a szíve felett pihen, s a Nap egy-egy villanása, rávetült sugara jelzi csupán, hogy abban bent egy lélek tanyázik, ki szabadulást szeretne kieszközölni magának*
-Ha a másik énemre gondolsz és a köztem és közte levő kötelékre... nos remekül megvagyunk, bár kimondottan fárasztó olykor, hogy ketten használjunk egy testet *ez meg is látszik az arcán. Már-már márványfehér az arcszíne, egyáltalán nem az egészségről árulkodik*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Ápr. 30, 2008 8:25 am

*Hát ha aza bizonyos ütôs ébredés lényegtelen, akkor Lex a világért sem kérdez rá, mivel nem akar tolakodni, meg nem is az a kiváncsi fajta nôszemély, mindenlében kanál, valahogy belôle hiányzik a faggatózás szelleme. Csak figyeli a fiú sápadt arcát, talán most még sajátját is túlszárnyalja fakóság téren, epdig Lexet igazán nehéz lekörözni ha falfehérségrôl van szó, de úgy tûnik ez most a fiúnak sikerült.*
- Te most sértegeted a macskámat... *ez nem kérdés, ez kijelentés. Mert Matt tényleg "tiszteletlen" volt ezegyszer, nem szép dolog mortyt mozgáshiányosnak titulálni. Szúrós tekintet, ám ez nem annyira vészes, nem tud úgy haragudni a mellette ülôre, ahogy régebben képes volt rá, talán a gyógyítónál történtek miatt, meg azok miatt miket mondott neki a bölcs tünde.*
- Elhiszem, hogy fárasztó. *vált hangnemet, amolyan érdeklôdô, picit aggodalmas, de ezt csak ô érzi igazán.* Nem is tûnsz a legvidámabbnak... *és most tanakodik, hogy it lehetne tenni esetleg ezellen, és csak nézi a fiút...*

Vendég

*Nem, egyáltalán nem fontos, ezek apró kis ostobaságok, amiket le kellene már kűzdjön, de rest volt megbírkózni velük. Történetesen ideje megemberelnie magát és nem magára csavarni a végletekig azt a takarót éjjelente. Ha ezzel a remek elfoglaltságával sikeresen felhagyna, minden szebb és jobb lenne egy hangyányival. A sikerhez rögös út vezet, de ha apró léptekkel halad az ember, bizonyosan eléri, amit óhajt.
Sápadtsága már annyira nem is kétségbeejtő, hála a friss levegőnek, ami némi színt kölcsönzött Matt orcájának. Innentől megint Lexé a pont, ami a falfehérséget illeti*
-Ne haragudj, de tényleg eléggé passzív macsek *kénytelen ezen a gondolatmeneten halkan felnevetni. Szerinte mulattató, hogy egy macskára mondott jelzőt felvegyen a gazdija, bár az is igaz, hogy ha a macsek fontos, akkor természetből adandóan a gazdi magára veszi mind a pozitív, mind a negatív jelzőket*
-Ohh, igazándiből semmi baj *amolyan megnyugtatónak szánt mosollyal fürkészi a hölgyemény vonásait*
-A kéthárom naponta bekövetkező éjszakai túrázások zavarnak inkább. Emlékszel? Azt mondta a gyógyító, hogy néha engedjem szabadjára őt is *bök a kitűzőre* s ilyenkor rendszerint elindul felfedezni... az én testemmel. Érthető, hogy enyhén szólva fáradt vagyok, de kezdem megszokni. Több vitamin, több mozgás és bírni fogjuk, míg ismét eggyé nem olvad a lelkünk *és ő ebben bízik a legjobban. Nem szeretne két lélekkel élni földi léte utolsó pillanatáig*
-Veled mi történt mostanság? A Betegszobában tett látogatásunk óta nem is láttalak *ami azért sem meglepő, emrt végig bent dekkolt a szobájában és szokta az új helyzetét*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Ápr. 30, 2008 8:53 am

- Dehogy passzív. *vonja fel a szemöldökét, nem érti Matt mirôl beszél, hisz Morty szinte mindig vele van, éjjel-nappal együtt járnak kellnek, tehát egy ilyen állat, hogy lehet passzív? Nehezen, de ha Matt szerint az, akkor hát egészségére, Lex nem fog most elkezdeni ezen lovagolni. A megnyugtató mosoly láttán pedig kicsit megkönnyebbül, tehát nem történt semmi komoly a gyógyítónál tett látogatásuk óta, ezt a fiú szavai is tanúsítják.*
- Igen, emlékszem. De csak kibirod. *reménykedik.* De ugye mindig épen térsz vissza a szobádba? Azaz mikor reggel felkelsz a fáradtságon kívül nincs semmi gond? *érdeklôdik finoman tovább.* Csak azért kérdem, mert... A gyógyító, hogy vigyázzak rád. *ezt nem a fiú szemeibe nézve mondja, hanem így magaelé, nem akar túl kedvesnek tûnni...*
- Velem? Hát kóborolok többnyire, meg készülök a vizsgákra. *von vállat.* Tegnap Eric-el futottam össze... *sóhajtja, nem volt a legkellemesebb élmény.* Megbántottam ôfelségét, pedig én csak igyekszem túltenni magam rajta... *mondja szemlesütve, majd feláll.* De most inkább visszamegye a szobámba, vár az Lli. Örülök, hogy találkoztunk, vigyázz magadra. *egy ideig még áll a fiú elôtt, mintha vacilálna, majd aztán biccent és a Medúzáig meg sem áll.*

Vendég

-Oké, akkor nem passzív *lhet, hogy mozgékony cirmos, csak jól titkolja a fizikai kondiját, ha valaki még a gazdája mellett van. Ki tudja.... Amúgy is, macskafizikum terén ő nincs otthon és ebben az esetben csakis Lex tudhatja, milyen a macskája valójában*
-Persze... leszámítva egy-két zöld foltot, ami azt jelzi, hogy a kedves másik énem sikeresen nekiment valaminek *egy halvány vigyorból, amit megejt, leszűrhető, hogy tökéletesen kibírható állapotban leledzik, csupán nehéz fenntartani a megfelelő egészségi szintet így, dupla lélekkel*
-Ohh... *hát igen, mintha most nem csak a szellő miatt pirult volna el. Vigyázzanak rá? És Lex? Ez érdekesnek ígérkezik. Titikon remélte, hogy a lány elfelejti ezt az apró kérelmet, amit a gyógyító intézett hozzá-mégsem így lett*
-Hátőőőő.... A vigyázás... *majdnem kibukott a száján, hogy "Kössz, én is tudok vigyázni magamra", de aztán gyorsan megszólalt az a vészcsengő az agyában, hogy "Matt, ezt nem szabad; fő a látszat fenntartása. Légy jó kisfiú, ne mutasd ki a fogad fehérjét". Van neki gonosz kis agyzuga is, ami ilyenkor indul be, de Lexxel szemben sosem fog valószínűleg modortalanul viselkedni, hisz a lány elméletileg "vigyáz rá" és a vigyázóknak nem így adja vissza a gondoskodást az ember*
-Őt elég nehéz megbántani, *gondolkodó fejjel méregeti a HŐS lányt* de ezek szerint valami olyasmit mondhattál neki, ami felvitte a vérnyomását *egy apró, lemondó sóhaj. Pedig nem hitte volna, hogy majdhogynem fordul a felállás-Lex kontra Matt és Lex and Ericből lesz Lex kontra Eric és Lex and Matt-változnak az idők*
-Rendben. Hajár a tanulással. *még pár pillanatig azért kérdőn néz, amikor a lány csak nem akarna elmenni, de a távozása után szépen ő is felkel a padról és visszamegy a saját hálójába*

Vendég

*Egy fiu érkezik meg a daimonjával az udvarra, már itt van pár napja és az iskola is egyre jobban kezd neki tetszeni*~pedig még nem is ismerem~*gondolja de nem is baj ez, hiszen itt lesz még egy jó ideig, így most leül és lábát feltéve nézelődik, majd el is megy nemsokára*

Vendég

*Alexej esik le az udvara nem lát senkit aki ismerös lenni igy hátt le üll az egyik padra és váraja hátva valami történik.*

Vendég

*Vio érkezik az udvarra.Egy kis kosarazás után jót tesz neki.Halk léptekkel ér el egy padhoz,és valakit lát ott a távolba.Mikor már közel van látja hogy Alexej az.Odasétál hozzá és leül ő is.Közben cicája is megy kicsi léptekkel gazdija után.*
-Szia.Csatlakozhatok a magányodhoz?
*Kérdi egy kis mosollyal az arcán,aztán várja a fiu válaszát.*

Vendég

-Jah nyugotan csatlakozhatsz.*VOnja meg a vállát Alexej.*-Hogy vagy rég látalak?*Felnéz a lányram majd a kis állatkájára pillnat.*-A kis szőrgolyo hogy van?*Nincs tul jó kedvében lehet menstruácios gondjai vannak.*

Vendég

*Vio megnyugszik hogy nem zavarja a fiut.*
-Jol vagyok köszi.És a kis szőrgolyóm is jol van.
*Mondja kihangsúlyozva,ezt a részt.aztán cicájára pillant.*
-És te hogy vagy?
*Kérdezi,s közben kíváncsi szemekkel néz a fiura.*

Vendég

-Sehogy, élek valahogy enyi megyunk a spor csarnokba vagy nincs kedved?*Néz a lányra ,de most a szemében semmi jó kedv nincs csak és kizárolag a hideg semiség.*-Vagy inkáb meászkáljunk össze vissza?

Vendég

-Értem.Igazából a sportcsarnokból nem rég jöttem ki,de nekem teljesen mindegy.
*Mondja s közben cicájára tekint.aztán vissza a fiura,és várja a reagálását.*

Vendég

-Jó akkor ne menyünk oda akkor valamere catangolás erre arra?*Néz vissza lányra .*-Vagy haláig párbaj?*Kérdezi csugy mintha csak azt krdezné hogy milyne napja volt a lánynak.egyik zebét el tüntetni a talárj zsebében.*

Vendég

*Vio néz a fiura,ahogy ltja nincsen valami jó napja ma.Mert nem ilyen szokott lenni.Vio inkább nem szól semmit,inkább fel se hozza a témát.*
-Mondom nekem teljesen minegy menjünk amerre akarsz.Felőlem mehetünk a sportcsarnokba is,dönts te.

Vendég

-JÓ legyen a csarnod de előbbvissza adoma tallárodat már meg van szárad meg minde féle
*fel is pattan a padról és onan nézi a lányt.*-NA jösz hogy oda adjamvagy félsz egy fiú hálotól?

Vendég

*Vio határozottan néz a fiura,aztán mosolyog egy kicsit.*
-Rendben.Már gondoltam.Én ugyan nem félek.
*S közben még mindíg mosolyog.Aztán felveszi cicusát az ölébe és elindul a fiu után.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Ápr. 30, 2008 8:27 pm

*Atanas és Sheila érkeznek kézenfogva az udvarra.Hirtelen megtorpan és Atanasra néz majd megcsókolja boldogan.Pár percel késöbb kiszemel magának egy padot és reméli a fiú csatlakozik hozzá.Míg vár a csillaogkat nézegeti az égen és néha azért tekintete megakad Atanason*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar