Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Vendég

*Egyet bólint, jelezvén, hogy marad a véleménye. Ez már szinte biztos, nem szokása váltogatni. Itt legalább nem érték egyből megszólások... Ez is valami. Igaz, itt nem állt szándékában túl sok embert megismerni, sőt, egyáltalán senkit. Még a szobatársait sem. De ők sem voltak túlságosan kíváncsiak egy mókusos kislányra, aki sosem szólal meg, és csak nagy szemeivel bámulja őket. Oh a mókus... Most is ott lapul valahol kezei szorításában, de nem látni.*
- Ismerős van, barát nem nagyon... *bár nehéz dolog megmondani, hogy ki barát, és ki az ismerős. De azaz egy biztos, hogy neki még sohasem volt igazi barátja, akit ő is annak érzett. Nem egy társasági lélek, és csak remélte, hogy az iskola ezen segíteni fog. Aztán... Kopp lett a vége, de ez már mind csak a múlt. Itt a jelen, lehetőségek a szemei előtt.*

Vendég

* Egy érdeklődő mosollyal figyeli a lányt, különösnek találja Florát, hiszen pont az a kissé visszahúzódó, kedves szerény jellem, akivel valljuk be, Nikolnak még nem nagyon volt dolga, s most örül, hogy végre talált ilyet. Hiszen az ilyentől csakis tanulni lehet. * - Nem kell aggódni, először én is nagyon egyedül voltam, talán sokkal tovább, mint te, csak azt a prefektust ismertem, aki a szobámba felkísért, és utána hónapokig senkit. De ezalatt a szobámat nagyon kiismertem. *Magyarázza megértően, s ezzel arra akar célozni, hogy egész nap a szobájában kuksolt, csak az órákra ment be. Most viszont már annyi emberrel találkozott, hogy nem győzi megjegyezni a nevüket.*
- Hogy hívják a mókust?

Vendég

*Nem is emlékszik már, hogy mikor kezdte el a földet stírölni, de mindenesetre máris ismerte a legapróbb követ is lába mellett. Észerevétlenül is legalább kétszer átszámolta már őket, de annyi baj legyen. Nikolina mondata kizökkentette, és a nagy barna szempár ismét őt figyelte. Csak hallgatott, figyelt, de nem szólt semmit. Belül talán mosolygott, de ezt nem lehetett látni. Alig láthatóan megmozdította a fejét először le, aztán fel. Mintha csak bólintana.*
- Mókus. A neve egyszerúen Mókus. *Mondta, és most már kénytelen volt kiszabadítani szegényt a szoros ölelésből. Érdekes, szinte megszólalásig hasonlított egy igazi élőlényre, de mégsem teljesen az. Néha vannak mozdulatai, de ezek olyan gépiesek. Nem is csoda, ő csak egy megbűvölt plüss állatka, akit még anyukájától kapott, hogy ne legyen sosem egyedül. A mókussal meg kell vallani, nem is volt.*

Vendég

* Fejét csóválva hallgatja, vagyis hallgatná, ha mondana pár szónál többet. Úgy tűnik ezt a lányt egy jégpáncél veszi körbe, s Nikol csak úgy tud vele felszabadultan beszélgetni, ha megtöri ezt. Vagy ő ebben is különbözik a többiektől? Elképzelhető ez a változat is. *
- Nekem sajnos még nincs állatom, de még gondolkodom rajta. Nagyon szeretnék, de semmi ötletem nincs. Esetleg neked van? *Néz rá reménykedve, örülne neki, ha ellátná pár ötlettel, hogy könnyebb legyen neki dönteni.*

Vendég

*Most fejét a másik irányba csóválja. Érdekes, hogy valakinek nincs állata. Általában mindenki előbb-utóbb beszervál magának valami kismacskát, egeret, hörcsögöt, nyulat, vagy ki tudja miket. Esetleg egy puffskeint... Sosem volt kimondott állatbarát, részben szőrallergiája miatt. Talán ezért is tart csak anyagdarabokból összevarrt mókust.*
- Esetleg egy kneazle... Azok aranyosak.
*Szemei most is a lány arcát kutatják. A kneazle egy olyan bestia, amit elvisel, talán éppen ezért is említette ezt. Netalán méga crup olyan, amit lehet tartani, és tényleg kellemes bestia.*

Vendég

* Kissé értetlen fejjel néz rá, amikor javasol egy fura nevű állatot, Nikol sosem hallott mág ilyenekről, azt sem tudja lehet-e egyáltalán valahol kapni ilyet. * - Öhm bocs, de fogalmam sincs róla mi az. *Mondja nevetve, nincs ötlete honnan tud ilyeneket a lány, Nikol nem valami tájékozott ezekben, általában csak a muglik által ismert állatokat tudja megnevezni, nem olvasott túl sok könyvet a varázslatos állatokról. *
- Te hol kaptad a mókusod? *Érdeklődik, hátha ott lehet venni több fajta állatot is. *

Vendég

*Érdekes, hogy a lány nem ismeri a kneazle-t, pedig mágikus világban él. De az is lehet, hogy itt Bulgáriában nem teremnek. Azt, hogy hogyan is néz ki egy kneazle viszont nehéz elmondani. Egy próbát viszont megér.*
- Olyan mint egy... *gondolkodik pár másodpercet, majd folytatja* egy nagy macska. Kicsit nagyobb füllel. Általában pöttyös, de nem feltétlenül.
*Egész szép kis megfogalmazás volt, ami a lény külsejét illeti. A természetébe nem nagyon merne belemenni, végtelenül összetett személyiségűek, éppúgy mint az emberek. Ezért nem lehet elmondani, hogy mind remekül tájékozódik, és nagyszerű megérzéseik vannak.*
- Őt édesanyámtól kaptam. Nem tudom hol vette. *És ez igaz is. Valószínűleg egy mugli játékboltban, aztán pedig valahogy megbütykölte, és így teljesen olyan, mint egy igazi. Természetesen mozgása és cselekedetei nem, de kinézetre megtévesztő.*

Vendég

- Hm, még sosem hallottam róluk. De majd utánanézek esetleg a könyvtárban, meg írok a szüleimnek is, hogy tudnak-e róluk valamit, aztán majd agyalunk rajta. Nagyon köszi ilyen jó ötletet, még senkitől nem kaptam. * Egy hálás vigyor kíséretében már azon jár az esze, mit fog írni a szüleinek erről az állatról. Már a tenyere is viszket, elmenne a könyvtárba is, hogy keressen róluk valamit, ígyhát feláll, hogy menjen is, nem kell habozni ez ügyben. *
- Bocs, de ha nem haragszol, akkor én most mennék, mert az ilyen nálam nem tűr halasztást. *Magyarázza izgatottan, majd sebes léptekkel elindul befelé, s csak ekkor veszi észre, hogy el sem köszönt. * - Szia! *Int neki egyet még gyorsan visszafordulva, majd eltűnik az ajtó mögött.*

Vendég

*Nem tud mit tenni, csak bólint. Vajon tényleg ilyen frappáns ötletet adott a lánynak?... Lehetséges, de csak egy vállrándítással jutalmazzan tudását. Noha nem kimondott rajongója az állatoknak, érdeklődik irántuk. Nem gyűlöli őket szívből, éppenhogy csak nem betegesen rajong egy-egy giccses kiscicáért esetleg kisnyusziért. Egészségesen tiszteli őket. Nem keresi szándékosan a társaságukat, csak annyira, amennyire ők szeretnék az övét. Ennek ellenére rengeteg fajt ismer, noha tudása csak lexikális. Sok tapasztalata nincs, legfeljebb még a régi erdőjárásokból maradt valamennyi.*
- Hmm... Akkor szia. *köszönt félhangosan, majd hozzátette:* Sok szerencsét.
*Ez az utolsó megjegyzés már nem is igazán hangos volt, csak olyan halk mormogás az orra alatt. A szellő mégis talán messzire elrepítette, talán még valaki meg is hallhatta. Nagy szemei ismét a világot fürkészik, minden élőlény nélkül.
Ismét egydül a padon.
De már nem sokáig, megunja a szél monoton játékát, komótosan felállva elindul a lány után. Még nem telt el egész fél óra, és az ajtó másodjára is csapódik.*

Diák Hozzászólások száma : 65

*L.G. ugrál ki az udvarra, fekete hosszúszoknyát és topot visel, Trixi cicája aligtudja vele tartani a lépést. Azudvaron fogja magát, és beleveti ai illatos zöld fűtenger közepébe. Ilyen boldog is régen volt. Eszébe jutott egy rég elfeledett dal. Fél, hogy boldogsága hamar elmúlik. De ezzel most nem törődik, addig boldog, míg el nem felejti újra ezt a dalt, élvezi a pillanatot. Beszívja a természet friss illatát, élvezi a szél simogatását, és a napfény gyöngéd cirógatását. Cicáját babusgatja,közben a dalt dúdolgatja.*~Lehet,hogy ezt édesanyám énekelte nekem, mikor még pici voltam?*gondolja magában,s habár egy csöppnyire elszomorodik, csak a dalra gondol, azt dúdolja továbbra is, és az azérzés,amimost átjárja, sohatöbbé nem akar megszabadulni tőle.*

Vendég

*Kata sétálgat az udvaron. Egy fehér miniszoknyát és egy rózsaszín toppot visel. Megpillantja Loreleit, aki úgy látszik, hogy nagyon boldog.Odasétál mosolyogva a lányhoz, majd kedvesen megszólitja.*-Szia Lorelei! Zavarlak? Mi újság? Hú de boldog valaki...Még nem láttalak ennyire feldobottnak. Mi tudott ennyire boldoggá tenni? elmeséled?*kérdezi mosolyogva, majd helyetfoglal a közeli padon, és Loreleire figyel. Örül, hogy boldognak látja a lányt.*

Diák Hozzászólások száma : 65

*L.G. össze se rezzen, mikor megszólítják, ami fura dolog nála. Hátrafordul, Katát pillantja meg.
-Sziaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!*köszön neki*-Eszembe jutott egy nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon de még annális nagyonrégebbi régi dal. Nem tudom honnan, tudod, nincsenek szüleim, éslehet, hogy ez az egyetlen emlékem róluk, na mindegy, mert annyira jóó, hogy ez most a fejemben van, mert olyan ,mintha tényleg család venne körül. Amúgymeg idegesnek kéne legyek a holnapi vizsgák miatt, tanulnom is kéne, te nem tudod, mik lesznek, vagyhogy mire kéne odafigyeljek?*kérdezte Katát s közben leült egy padra, Katának is helyet kínálva.*

Vendég

*Gyors léptekkel siet az iskola bejárata felé,karján egy fekete szőrgombolyaggal,aki félve nyomja hozzá fejét a lány vállához.Corina meglát pár ismerős diákot az udavaron,s röpke percre odamegy hozzájuk.*
-Sziasztok,szép napot. *Köszön rájuk integetve,mikor elhalad mellettük,majd olyan gyorsan,ahogyan jött szalad is be az épületbe.*

Vendég

-Értem. Ez végülis jó. Egy emlék mindig sokat jelent.*mondja mosolyogva.*-Főleg a boldognak számitó emlékek. *ismét elmosolyodik.*-A vizsgák..Fú fogalmam sincs. Még nem vizsgáztam le. Jó is lenne. Még nem mindennel vagyok kész.*mondja majd az órájára pillant.Látja, hogy fél 7 fele közeleg az idő, és mégis milyen meleg van még. *-Tényleg hogy telnek a napjaid itt a suliban? Mert gondolom nem csak unatkozni szoktál.*mondja Loreleinek kedvesen.Közben észreveszi Corinát*Szia Corina! Nem csatlakozol hozzánk?*kérdezné meg de a lány már el is halad mellettük.*~Különös nagyon különös~*jegyzi meg magában.*

Diák Hozzászólások száma : 65

-Akkor neked is tartogat a holnap izgalmakat. És igen, azthiszem,ha nincs családod, mindent megtennél, hogy legyen egy,ha megmár van, mindent megtennél,hogy neis lenne. Aza baj, hogy hallom, és holnapra tán el is felejtem.....Mondd csak, nincs véletlenül egy zongora ebben az iskolában? Régebben játszottam. Ha letudnám kottázni eztadalt, örökre megmaradna. *csuklott el L.G. hangja, izgatott volt, te tűrtőztettemagát, lehet, hogy lelkesedése túl korai, és nem akar koppanni. Ha eddig nem talált seholsem egy zongorát, valószínűleg nincs is. A reményt viszont soha nem adja fel.*

Vendég

-Zongora? Hm nem is tudom. Még nem találkoztam egy zongorával sem az iskolában. Bár lehet a főhadiszállásunkon van egy. *mondja, majd látja, hogy Lorelei kicsit izgatott. El is hiszi, hiszen egy ilyen emlék a családról őt is felzaklatná. Nem tudja, hogy mit is mondjon a lánynak. Még azért a vizsgákról szól egy kicsi. *-Hát igen. Majd kiderül a köeljövőben , hogy mi is lesz. kicsit félek a vizsgáktól. Nem is kicsit nagyon.*mondja mosolyogva. Bár ez inkább rémült mosolynak látszik, mint boldognak. Már ha egyáltalán egy rémült tud mosolyogni.*

Vendég

*Maja tűnik fel a horizonton másnéven az udavron, megpillantja Katát és oda siet hozzá meg a másik lányhoz *
-Szia Maja Herold vagyok *Mutatkozik be és jó szokáshoz híven kezet nyújt. Hosszú bordó szoknyáját megigazítja, utolsó szavaikat elkapja és felkapja a fejét*
-A vizsgákról beszéltek? *Kérdezi aztán az arcából hátra söpri a szemébe lógó tincseket*

Diák Hozzászólások száma : 65

*L.G. próbált nem letörtnek látszania hír hallatán.*~Semmibaj,majd varázsolok egyet, vagy építek.*nyugtatgattamagát.*-Szerinteem nem kell izgulni, majdminden remekülfog sikerülni,csak bízz magadban. *próbált lelket önteni Katába, hátha ettől mindkettőjük félelme elillan. *-Amúgy szerinted...*fejezte be volna a mondatot így: mi lelte Corinat,de odajött egy lány, Maja, s üdvözölte őket.*-Szia, Lorelei vagyok.*köszönt neki, s jobbnak látta, hogy végül nem tudta befejezni a mondatot,hsizen erre a kérdésre csakis Corina adhat választ.*

Vendég

-Szia Maja!*köszön mosolyogva a lánynak.*-Ó ne haragudjatok de mennem kell. Még van egy kis dolgom. Remélem azért majd még találkozunk! Viszlát! Sziasztok!*köszön el kicsit csügedten a lányoktól, majd feláll és elindul a kúria irányába, majd belép az ajtón és a harmadik emeleti Piranha háló ajtajáig meg sem állt. Ott bement és tanult egy kicsit, majd ledőlt pihenni.*

Vendég

*Biccent Loreleinek, és leül mellé, de Kata abban a pillantban felpattan*
-Semmi gond, szia *Köszön a lány után, mikor az elsiet aztán Lorelei fele fordul*
-Szóval mesélsz magadról valamit? *kérdezi mosolyogva, elhet hogy nem jó tulajdonság de mindenkitől ezt kárdezi először.*

Diák Hozzászólások száma : 65

*L.G. sajnálta, hogy Katának el kell mennie, de örült, hogy nem marad egyedül.*-Szia Kata!!!!MAjd még találkozunk!*Maja leült mellé,első kérdése megdöbbentette L.G.t,hirtelen nem is tudott rá mit válaszolni.*-Nos...épp egy zongorát keresek....Szerintem nincs is itt a suliban egyse, KAta sem tud róla, hogy van-e, gondolom te sem, de azértmegkérdezem, sohasem lehet tudni.*L.G. még mindig nem ocsúdott fel a kérdéséből, szinte nem is hallotta, hogy mit mond, zavartan simogatta az ölében fekvő cicát.*

Vendég

-Hát szerintem sincs itt zongora, bár ki tudja *Emeli meg vállait, aztán megvakargajt állát*
-Szóval te zongorázni szeretnél? Zongorázol? vagy zogoráztál? *Egy újjab értelmetlen kérdés sor no de mindegy, mindenesetre a zongora is érdekli ugyan úgy mint a tánc*

Vendég

*Angel érkezik az udvarra, ahol végre talál más diákokat is. Nem zavarja őket, inkább elmegy másik irányba. Ma egy térdig érő fehér, testhez simuló egybe ruha van rajta, aminek az alján és a mell résznél arany motívumok vannak. A fűben lépkedés hatására sem lett fehré balerina cipője koszos, mivel hála a speciális cipő ápolojának, megvédi a cipőt mindenféle szennyeződéstől. Üres padot találva, leül rá és a lemenő napot nézi.*~Milyen szép~*mondja majd egy teljesen más gondolat fut át az agyán...a fiú...*~Milyen régen láttam már...~*mondja majd tovább csodálkozik a lemenő nap narancssárga fényében.*

Diák Hozzászólások száma : 65

-Régebben zongoráztam, és most megint megjött hozzá a kedvem. Aztánmég amit nagyon szégyellek, hogy nem tudoktáncolni. A Bálra is azért nem mentem,mert egyrészt nem volt ruhám,és mert nem tudoktáncolni. Olyan jólenne, ha lenne itt egy önképzőkör, ahol azt tehetnénk, amit csak szeretnénk. Jólenne. Nem alapítunkegyet?*kérdeztehülyeségből, és elisnevettemagát.*

Vendég

* Ma kivételesen fekete természetesen goth stílusú ruhába lép az udvarra Anne... ~ hmmm végre a levegőn *majd leül egy padra ne hogy koszos legyen a ruhája ~remélem valaki ismerős erre téved beszélgeti van kedvem, ammm jó a levegő *csodálkozik,majd megigazítja a hosszú fekete haját

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar