Udvar

Vendég

First topic message reminder :

-Velem sincs semmi különös. Unatkoztam, tanultam, meg sétáltam. És igen nagyon jó ez az évszak, főleg most. Olyan gyönyörű a természet. És az a jó, hogy a legszebb hónap van most. Május. Nagyon szép évszak és sok rejtelmet rejt.*mondja bár nem is tudja, hogy ezt miért jegyezte meg.*-Mit terveztek a mai napra? tényleg ti hazamentek a nyáron? Én nem hiszem. Sokkal jobb itt mint otthon.*jelenti ki majd csendben figyeli a két beszélgető lányt, hátha ő is be tud kapcsolódni.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 2:58 pm

-Oké rendben...mit szólnál elöször valami könnyűhez? Mondjuk...a....-gondolkozik közben ujjával dobol a gitáron. -Áhh..megvan...igaz ezt tábortűznél szokás de gyakorolni megteszi...-modnja majd elökerei pengetöjét majd belekezd.
Egy kis idő mulva megáll. -Tudod követni vagy lasabbat játszak?-kérdezi közben tovább játsza a dalt.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:02 pm

"Azért jelentkeztem ebbe a suliba, hogy többet tanuljak, hogy végül én legyek az, aki végez a valódi családom gyilkosaival"-*mondja Dante és a kézfején egy fekete jel bukkan fel és a szemei is bevörösödnek, ami annyit takar, hogy az érzései változtatják a kinézetét*

Vendég

-Megölték a családodat?! Úristen! Bocsi rossz helyre tapintottam. *Mondja közben elszégyeneli magát.Aztán Dante kezére pillant. * -Mi az a jel a kezeden?! *Mutat oda először, majd hogy jobban szemügyre vegy a jelet, megfogja a fiú kezét. * -Mitől lett ilyen a kezed?! *Kérdésekkel halmozza el a fiút közben persze elfelejeti hogy fogja Dante kezét.*

Vendég

*Lee jobbra-balra billegeti a fejét. Jó ritmusa van a dalnak véleméyne szerint de valmait hiányol*-Dalszöveg nincs hozzá?*Kérdezi mosolyogva majd tovább hallgatja a dalt. Bernádt közben visszatért és ütemre kezd el ugrállni a két lábán. Lee feláll a padról majd odamegy Bernádthoz. Megfogja a két mancsát majd óvatosan elkezd vele táncolni. Elmosolyodik a kutya ügyességén. Nem hiába az volt a legdrágább nellondban úgytűnik megérte az a sok pénz*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:15 pm

"Ez a jel az Sparda család Átokpecsétje. Minden Sparda, aki magán viseli, kapcsolatban áll a sötétséggel. ha harag vagy gyűlölet uralkodik el egy Spardán, akkor ez a pecsét teljesen megváltoztatja a viselő jellemét, legrosszabb esetben örökre"-*válaszolja nyugodtnak nem éppen nevezhető hangon*

Vendég

-Huh tök jó ez a jel hiába, hogy átokpecsét. *Mondja közben mesimogatja a fiú kezét.* -Nos hová menjük, mert én már nagyon meguntam az ülés.*Mondja és kérdezi is egyben.* -Menjünk oda ahová te akarod. '~Tetszik a fiú jelleme...~ *Közben feláll és megigazítja a ruháját.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:21 pm

*Rosetta érkezik az udvarra, ami első látásra eléggé zsúfolt. Szinte toppnak nevezhetőt visel, egy spagetti pántos póló, ami elég rövidecske, így a hasa és az oldala kilátszik. Egy rövidnadrág van még rajta, ami eléggé világos, legalább annyira, mint az említett halványkék topp. Épp elkapja Bernádt és Lee "táncát" így azonnal el is neveti magát. Kicsit bugdácsolva közeledik, hisz a kezével takarja száját, s száján a vigyort. Egy egyszerű szandál féleséget visel, eléggé nyáriasan van öltözve..Ilyennek se láthatták még... Mikor elér hozzájuk kérdőn és kíváncsian tekint a számára idegen lány felé.*
- He...*Még egy kis nevetés, de minimum mosoly.* - ..Helo! Rosetta vagyol, eramir főprefi. *Mondja mosolyogva a lánynak, mintegy bemutatkozás ként, bár a szakja és "rangja" rajta van azon a bizonyos toppon. A haja össze van fogva, jó magasra, és össze meg vissza, a lényege, hogy ne érjen a nyakához.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:24 pm

Mosolyogva nézi Lee-t és Bernard-ot majd mikor Rosetta odamegy hozzá abbahagyja a dalt.
-Ohh...hello...Victori Dewey... első éves deridion-os.-mondja majd felnéz a lányra mosolyogva. Elengedi a gitárt majd megropogtatja az ujjait, és a lány felé nyújtja. Kezet ráz vele majd feláll.
-Bocsi de most mennem kell..Lee majd máskor folytatjuk...-mondja majd int egyet és elsiet*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:28 pm

"Nekem mindegy"-*mondja Dante és felkel a földről, közben az Átokpecsét kezd lejönni róla*
"Menjünk sétálni, te jobban ismered a terepet"-*mondja Sabrinának

Vendég

-Akkor menjünk a vízeséshez. *Mondja és elindulnak Dantéval a vízeséshez vezető úton. Sabnak még mindig fáj a lába ezért egy kicsikét sántikálva megy.* -Tényleg neked van barátnőd? *Megérdezi hiszen ezt még nem kérdezte meg tőle. Nagyon szép az idő eléggé süt a nap és nagyon meleg van.*

Vendég

*Lee abbahagyja a táncot Bernádtal és visszaül a padra. Bernádt hirtelen elszaladt. Lee nem érti a jelenséget de ekkor látja meg hoyg Rosettához szaladt. Közben Victoria elment*-Szia! és köszi!*Köszön el majd ismételten feláll és ránéz a koboldra*-Szia Ros! Hogy smint?*Kérdezi mosolyogva majd elkezd kotorászni a zsbeében. Már rég óta nála van ez. Odanyújtja a lánynak*-Megszereztem a varangydudvár amivel a víz alatt maradhatsz!*Mondja a lányank mosoylogva majd odanyújtja felé és várja hogy elvegye tőle*

Vendég

*Egy lány üldögél egyedül, kint az udvaron. Szemei összezárva, mindössze orrcimpái ütemes mozgása jelzi, hogy még él. És valóban; ő maga sem érzi teljesen valónak a helyzetet. A szél egyszer-kétszer erősebben belekap a kócos szőke hajba, majd hagyja tovább szabadon lengeni. És ő ezeket a másodperceket várja összeszorított szemmel. Élvezi a tavaszt, mondhatni. Sokkal szebb mint a tél, eltűnnek a szürkék. Hejüket átveszik a színek, árnyalatok. Milyen szép is... Kezében egy kis lény válik láthatóvá, de éppen csak egy másodpercre. Utána eltűnik gazdája szorításában. És a szél újra lecsap, és ismét felidéződik benne a tavasz.
Egy lány üldögél a padon. És álmodozik az elkövetkezendő szebb időkről.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 3:47 pm

*A kobold lány aprókat pislog,amikor a mostmár nevevan, de nem igazán ismeri, lány mehrázza a kezét, még mindig nem érti, hogy ez mire is jó, de hát sebaj.*
- Ó...Heló!*Köszön el elnyeklő hanggal, kicsit szerencsétlenül. Bernádtra tekintve elmosolyodik, nem kell nagyon lehajolnia, hogy megsimogatta a kutyust. Mikor Lee hozzá szól kiegyenesedik, márha a kutya engedi és nem teperi le azonnal..De csak nem.. Egy aprócska mosollyal néz fel a fiúra, s mikor hallja a kérdést épp belekezdeni a válaszba, de fülét üti, hogy mit mond utánna a fiú, s hogy mit nyújt át a kezébe.*
- Lee! Köszi! *Vidul fel mégjobban egyszeribe s elég furcsa dolgot tesz...Elég érdekes, de gyakorlatilag a nyakába "szökkel" a fiúnak és ad az arcára egy puszit. Sebaj, hogy az a kettes szépség biztosan meglepődik, de azért az a kis varanydudva azért ne essen ki a kezébőll. A kobold lány kicsit kínosan engedi el a nyakát, belegondolva, hogy most tényleg a nyakába ugrott. *
- Kh..ő...*Kezdene bele a magyarázkodásba zavartan, miközben lassan elveszi végülis a kezéből a varangydudvát. Miközben próbálja elfordítani kissé a tekintetét, veszi észre a lányt, aki elég furcsa látvány...Egyedül van, s pillái lehunyva, mintha valamire egyszerűen várna...Vagy csak meditál? Ki tudja. A z alacsony, csupán egy méteres -vagy épp annyi se- magasságú csöpp lény cseppet elgondolkozik felé tekintve, talán el is bambul, ha így hagyják és nem szólnak rá.*

Vendég

*Lee meglepődik a hirtelen jött jeleneten. Elmosolyodik természetesen csak halványan majd az arcához kap és kicsit pirultan halk hangon így szól*-Szívesen!*Mondja neki mosolyogva*-De azért elkísérlek majd ahová mész hogyha esetleg nem boldogulnál azzal a...~Már megitn elfelejtettem a nevét~-Az üldöződdel!*Mondja mosolyogva majd egy ideig még halgat aztán újra megszólal*-Na gyere menjkünk mert elkésünk az óráról...ülhetnénk egymás mellett...úgyis jól jönne a segítséged!*Modnaj neki újult mosollyal amjd el is indul remélve hogy a lány követi őt*

Vendég

* Nikol sétál ki az udvarra, s nagyokat szippantva a levegőbe, egy kis sétára indul, de alig pár lépés után pár ismerős arccal találkozik. Lee-nek, és Rosettának csak int egyet, de célja most Flora, aki éppen mint egy alvó leány ül az egyik padon. Óvatosan lép oda mellé, és halkan megszólítja. *
- Szia Flora. Nikol vagyok. Ébren vagy? *Kérdi bizonytalanul, eddig úgy áll a helyzet, hogy alszik. Persze ebben sem biztos, így finoman megböki, hátha ettől felébred.*

//Fagy, óra van.//

Vendég

*Leila lépked be szépen lassan az udvarba egy piros-fehét hosszúgatyába és egy ugyanolyan szívű pulcsiba. Leül egy padhoz és a tájat nézi. *
~Egyedül nagyon roszs lenni...milyen jó lenne ,ha most jönne vki.~
*Elővesz egy könyvet és olvasgatni kezdi.Bár nem nagyon van kedve olvasni ,inkább beszélgetni lenne kedve. De nincs sajnos kivel. Éppen azon gondolkodik ,hogy lehozza a gitárját és gitározik egyet,de ezt az ötletett elveti magában és csöndben ül ,s olvassa a könyvét.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 6:10 pm

*Elisa a mai nap nem szokyában virított, hanem az egyik szakadt farmeerében és egy kinyúlt lila pólóban. Haját laza lófarokban lóg a hátán. Az udvaron lépdel mikor észrevesz egy ismerős lányt és oda siet hozzzá*
- Szia! Leülhetek? Nem zavarok? - *választ nem várva leült a lány mellé.*

Vendég

*Leila felpillant a könyvéből és észreveszi ,hogy Elisa köszön rá.*
-Szia4 Persze leülhetsz ,nem zavarsz ,sőt! Örülök ,hogy végre erre jön és beszélgethetek vele!-
*Visszateszi a könyvét a táskájába és elővesz egy csomag kekszet. Kibontja és megkínálja a barátnőjét.*
-Tessék ,vegyél csak*Nyújtja Elisa felé.*
-És, milyen volt a napod?*Kérdezi majd maga is beletöm egy kekszet a szájába.*
-Tekem ,na'on jos.Maszt írsztan a tetett.*
*Mikor lenyeli a kekszet újból elmondja értelmesen a mondtatot.*
-Nekem ,nagyon rossz.Most írtam a tesztett.*Rámosolyog a lányra majd várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 6:43 pm

- Köszönöm! - *vesz el egy kekszet.*
- Nekem se volt valami tökéletes. Ma vizsgáztam csak az akadálypályát kell még letegyem. Remélem jobban sikerül mint a többi. Amúgy másképp se túl jó. Még mindig állat nélkül élem a világom. Illetve festőállvány nélkül. Mást nem tehetk szinesebbé a pólóimon, és a padokon kívűl. - * vesz elő két filcet, és egy ceruzát, majd feléjük bök.* - És ne nevessél ki de még most se tudom, hogy ki a másik két szobatársam, mert csak a nevüket tudom de nem ismerem őket, a másikkal pedig csak pár szót váltottam. És nem tudom melyik ágy szabad még. Mert egy ágyon látszik, hogy laknak körülötte, de mostmár én is szeretnék kipakolni, de ha nem talizok a többiekkel nem t'om hova pakolhatnék ki, és hol dekorálhatnámm ki a falat. Most viszont, hogy ezt neked így elpanaszoltam, eldöntöttem, hogy az ágyat ami az erkéllyel szemben van az enyém lesz, a hozzá tartozó szekrénnyel és a fallal együtt... Na jól van! Leállok! - ~Szegény lány.... Minek kell én mindenkita lepjak?! Azt hiszi biztos, hogy nem vagyok komplett!~ * ELisa szegény nagyon ki van borulva a tegnapi óta. Úgy érzi, hogy elnyerte Jack és Tasha ellenszenvét is. Igaz Tasha féltünde és ebből kifolyólag is viselkedik úgy ahogy viselkedik, Jack pedig mindenkivel hűvösebb, szóval így nem lehetett rá mérges, csak kicsit felhúzhatta a szemöldökét, amiért ELisa megmondta neki, hogy jobban álll neki ha viccel, mint mikor komor és rideg. Nem kell neki hogy most Leila miatt is egyfolytában agyaljon.* ~Hallgass ELisa!~ * Torkolja le saját gondolatait.*

Vendég

*Leila hallgatja a lányt majd ráteszi a kezét a lány vállára.*
-Nyuggii,ilyeneket nem kell agyalni ,hisz én sem ismerem a szobatársaimat.*Biztató mosolyt küld felé.*
-Fel a fejjel! Hisz az élet szép.*Megsimogatja a vállát és megint odanyújtja neki a kekszet.*
-Egy nyúgtató keksz.*Ránevet és bár már este van még akkor is látszik miylen boldog.Hisz még mindig annak örül ,hogy a BBT vizsgája 20%-os lett.*
-De én nagyon megéheztem és te? Nem mehetnénk át az ebédlőbe bekapni vmit?*Kérdezi és egy korgás hangzik el.*
-Meg hát már fázom is ...na Elisa...neked is jót tenne egy nagy szelet csokitorta vagy egy kehely búfeledő fagylalt. Tuti segítene neked.. Na ,eljössz velem?*Kérdezi közben a táskájába matatt egy zsepiért,amit perzse mint mindig megint nem talál meg.*
-Van egy zsebid? *Kérdezi és várja a kérdésekre a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Május 28, 2008 7:05 pm

- Szivesen veled megyek és egy fagyi tényleg jól esne. - *mondja míg a kért zsepit nyújtja a lány felé. A vál simogatásra megnyugszik, hogy mégsem maradt egyedül*
- Na akkor mehetünk... Nem? - * néz kérdően lányra, majd elindul az ebédlő felé.*

Vendég

/{olvad}/

*Továbbra is csak ül, és les. Még azt sem mondhatni, hogy gondolkozik, nem, nem gyakori szokása. Nem szeret belemélyedni azokba a tekervényes gondolatmenetekbe, sokkal inkább a környezetét szemléli, rövid megállapításokat tesz. Ezek sokkal jobban lekötik.
Egy érintés, érdekes. Vajon mi jót fújt oda a szél?...*
- Persze. *hangja halk volt, szinte csak súrolta a levegőt. Szemeit nem nyitotta csak résnyire ki, hogy mégis lássa, kire kellene emlékezni. A hangról nagyjából eltalálta… A névről nem. De igaza volt, az első ember, akit megismert, ő áll vele szemben.
Majd a helyzetet jobban felmérvén lassan kifújta a szél a pókhálót fejéből. Szemei elnyújtottan kinyitódtak, majd a lányra meredtek. Nagy barna szemek, mégsem lehet belőlük semmit kiolvasni. Csak némi zavartságot…*

Vendég

* Megkönnyebbülve látja, hogy Flora nem alszik, így mosolyogva ácsorog előtte. Alaposan megnézi a lányt, de amióta beosztotta egy szobába, semmi változást nem lát rajta. * - Remélem emlékszel még rám. Ha nem, akkor Nikol vagyok. *Biccent neki, nem tudhatja mennyi emlékszik még a nevére, amikor ő érkezett meg, egy csomót eldumálgatott az első prefektussal, mégse jegyezte meg a nevét. *
- Nah, hogy s mint vagy, tetszik a suli? *Érdeklődik kíváncsian*

Vendég

*Annak örömére, hogy méltóztatott kitárni szemeit, most tág pupillákkal szemléli a környezetet. Semmi különös, egyszerűen szép. De olyan sok szép dolog van a világban... Nem érdemes túlságosan elvakítatnia érte a szemét. Nikolinára néz ugyanolyan kimeredt szemekkel.*
- Persze hogy emlékszek. *hangzott a tömör felelet. Nem felejt, csak neveket, embereket nagyon ritkán. Akire pedig nem emlékszik, az olyan is. Feledhető, nem túl érdekes.
Most jobb híján lábait kezdte lóbálni, de még mindig csak a lányra nézett. Mondhatni a vonásait memorizálta.*
- Szép. *nem túl tömören ennyi lenne a felelet, de ezt még ő is érezte, hogy nem elég.* Hmm... És persze jó is.
*Most kapott csak észbe. Igyekezett arrébb vánszorogni, hogy a pad fele üres legyen, és elférjen mellette egy személy.*
- Egyébként leülsz? *ritkán tesz ilyesfajta felajánlásokat, az esetek nagy részében nem veszi észre az ilyen csekélységeket.*

Vendég

- Ó köszi, ha nem szólsz, észre sem veszem, hogy állok, már úgy megszoktam. *Mosolyog rá, és óvatosan helyet foglal a lány mellett, nem tartozik a szokásai közé, hogyha hellyel kínálják, rögtön lehuppan oda és szép kényelmesen elterpeszkedik, hogy a másiknak ne jusson hely, ígyhát kissé összehúzva magát ül, de ez alig észrevehető. *
- Na, remélem akkor ez marad a véleményed továbbra is. * Mondja örömmel, hiszen jó látni valakit, aki ugyanazon a véleményen van mint ő. Nikol bevallása szerint imádja ezt az iskolát, és nem bánta meg, hogy ideiratták be a szülei. *
- És vannak már ismerőseid, barátaid? *Kérdezi, kíváncsi lenne kikkel ismerkedett meg, hátha közös a társasági körük.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar