Udvar

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 3:45 pm

*Látja azt a gúnyos mosolyt, melyet úgy szeret kihozni az emberekből. Persze nem mindig, van amikor kedves hangulata van, de most nincs kedve jópofizni, bár prefiként lehet, hogy nem ártana, ha egy kicsit kedvesebb lenne, főleg az új diákokkal, na de mindegy. Azért nem olyan könnyű még beleszoknia ebbe a szerepbe. *
- Nem hinném el, nocsak... *mondja és most már az ő arcán is jelen van az a bizonyos gonoszkás mosoly.*
- Nyugi, nem vagyok oda a tehenekért, nem szeretem őket, ahogy téged se, szóval nem értem ezt a hasonlatot. *hanja most már eléggé rideg, de szemeivel azért figyeli a lányt, amíg az felkel és odasétál az egyik közeli padhoz, majd elfekszik rajta. *
~ Na jó, most már úgy sincs nyugalmam...~ *gondolja, ezzel feláll és lassan odasétál a lányhoz, azaz pontosabban a lány feje mögé lép, a padnak azon oldalára, majd kezeivel megfogja annak kezeit, szaktársa fölé hajol és úgy néz bele a zöld szempárba. *
- Nem tanítottak még meg a szüleid arra, hogy ha idegenekkel találkozol, akkor illik bemutatkozni? *kérdi, majd elengedi a lány kezét, arrébb sétál és úgy figyelget tovább. *
- Amúgy Astor vagyok, Astor Seymour, a szakunk egyik prefektusa és második évfolyamos diák. Tehát idősebb nálad. *mutat újjával a lányra, aki minden bizonnyal nemsokára elkezdi majd az első évet itt.*

Vendég

* Lehunyja szemeit, s gondolataiba mélyed, ám egy hang megszakítja... Egy új, ám már ismert hang. Kinyitja szemét, s kissé meghökken mikor meglátja közvetlen közel a fiút. Érzi a kéz érintését, ám nem mozdul, nem szól. Most is csak néz...
Szemöldöke ismételten a magasba szökken... Azért a pofátlanságnak is van határa, s ezt most Millie sem hagyja csak úgy.*
- Már ne is haragudj... Gorombáskodásod ellenére mutatkozzak be? Hm... Bocs, nem foglalkozok olyanokkal, akik bunkón viselkednek velem.
* Jegyzi meg még mindig fekve. Mikor a fiú eltávolodik tőle, szemével követi, s végig hallgatja a megmutatkozást... És még felvágós is... De mire, hogy másodikos? Na BUMM!*
- Millie Morgen vagyok és első évfolyamos diák... Igen idősebb vagy, ám ne izgulj, nem látszik rajtad...~ Főleg az észjárásodból nem.~
* Ekkor jelenik meg újra arcán a gunyoros mosoly... Egy ideig csak farkas szemet néz a fiúval, majd sóhajtva felül a padon. Lábát felhúzza, s térdére könyököl. Ránéz Astorra, majd a megüresedett helyre a padon, jelezve, hogy ne ácsorogjon, foglaljon helyet. Majd ha a fiú ezt megtette - vagy esetleg nem tette- kissé unott tekintettel fúrja bele ez idegen szempárba saját zöld íriszeit.
Pár perc néma csend után elfordítja tekintetét és a kék égre emeli szemét. Így elfordított fejjel szólal meg, most már jóval normálisabb hangfekvésbe.*
- És... Milyen itt lenni?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 4:06 pm

*Csak figyel és vár, mint egy áldozatára váró farkas. *
- Bunkón? Hát pedig van pár bunkó ember az iskolában. És attól még, hogy valaki nem beszél veled rögtön mézesmázos hangon, még lehet jó fej. Bár ahhoz már meg kellene ismerni, ami túl sok erőfeszítésedbe kerülne. *mosolyodik el, majd csak figyeli a lányt és bizny mosolya még jobban kiszélesedik annak mondandóját követően. *
- Millie... nem is bánom, hogy nem látszik. Tudod, az álca néha szükséges. Na meg ki akar túl hamar felnőni, jól érzem én magam a bőrömben. *teszi még hozzá, majd amikor a lány felül és utal rá, hogy üljön mellé, Astor se ácsorog tovább, minek tenné. Lecsüccsen a lányka mellé, majd figyeli a zöld szempárt, amik igen csak nézik. *
- Most meg miért nézel annyira? Ne hidd, hogy zavarba tudsz hozni az ilyesmivel, megszoktam már, hogy egyes emberek így bámulnak rám ~ bár nem értem, hogy mire jó ez. ~ Úgy látszik, hogy ilyen ez a férfisors itt, a Nezabarban. Túl sok a lány és kevés a fiú és bizony ha egy lány egy fiút lát, jól megnézi, hogy tényleg az-e. Legalábbis én már kezdem azt hinni. *feleli komolan, hisz már tényleg néha ilyen érzések kerülgetik. *
- Hogy milyen itt? Hát én már megszoktam ezt a helyet. A vizsgákon is túl vagyok, amik azért nem voltak könnyűek, na de megvannak, szóval most élvezem azt az egy hónapot, amit még pihenéssel tölthetek. Utána pedig ismét jön a tanulás. Barátokat nem olyan nehéz találni, bár én bizalmatlan ember vagyok, úgy hogy nem igen barátkozom, azaz jól megválogatom, hogy kivel.*feleli, hiszen tényleg így gondolja. Jó a hely, csak sok ember nem olyan, amilyennek látszik.*

Vendég

*Hirtelen prüszkölve tör ki belőle a nevetés...*
- Ne is haragudj meg... de... neked üldözési...mániád van* Mondja, s közben el-el csuklik hangja a nevetéstől, amit próbál minél jobban vissza tartani.*
- Úgy nézek ki mint aki pasit akar halászni magának?* Néz teljesen komoly arccal.* Pár napja vagyok még csak itt és amúgy is... Nem vagyok ilyen vadász típus.
* Hangja vissza nyerte eredeti színét, ám arcán még látszik, hogy pár perce milyen jóízűen nevetett, hisz orcája két oldalán kis piros foltocska jelent meg...
Ahogy a fiú mesélni kezd az itt töltött időről, csak csendben hallgat, s néha bólint egyet. Már inkább rá sem néz, nem akarja, hogy Astor rosszat higgyen. Inkább a tájat bambulja... Az legalább nem szól vissza neki mert nézi....*
- Mhm... értem. Én meg... Hát hm.. Mit is mondjak?! Sose voltak barátaim igazából, nem is nagyon foglalkoztam ezzel, hisz ahonnan én jöttem ott nincsenek barátságok.
* Hangja kissé szomorkás, ám arcáról semmit nem lehet leolvasni. Póker arca van...szerencsére leplezni tudja érzéseit.
Teljesen őszintén beszél most a fiúhoz, ám csúf titkot nem ejti ki száján, hisz erről senki nem tud Amalia-n kívül... Még ott se tudnak erről ahonnan jött, s nem is szándékozik több embernek elmondani...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 4:20 pm

*Laura kisétál az udvarra és körbenéz. Nem lát senkit. Kijebb megy és mozgást lát egy fa mögül. Egy lány és egy fiú van ott. Nem ismeri fel őket. Közelebb megy és döbbenten viszi észre, hogy aki ott ül, az Astor! A lány csöndesen megfordul és elindul visszafelé, de Robinak más terve van. Elkezd Boley felé rohanni és Laura tudja, hogy Astor azonnal felismeri. A szőke lány a daimonja után veti magát, de az ügyesen manőverezve kikerüli őt, és tovább fut. A végeredmény, hogy Laura a földön fekszik hason.*
~ Ez nem igaz... én nem akartam találkozni vele... váááá!~
* A vidra eléri a két eramirost és a lábaik között rohangál, figyelve arra, hogy ne érjen hozzájuk. Ezután visszaszalad társához és lefekszik a háta közepére. Miután minden bizonnyal mindketten őt nézik megszólal.*
- Szia Astor. És szia... őőő. Te ki vagy? Én Laura Wylee eramíros és elsős.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 4:26 pm

*Amikor a lány elneveti magát, akkor azért egy aprócska mosoly a fiú arcán is megjelenik.*
- Hát nincs, csak tudod, már elegem van az olyan lányokból, de örömmel hallom, hogy te nem vagy olyan. Ez esetben szívesen beszélgetek veled. *mondja most már mosoly nélkül, bár arca azért annyira nem komoly, inkább normálisnak mondható. *
- Nem voltak barátaid? Az hogy lehet? Olyan nincs, hogy valakinek nincsenek barátai, azok nélkül magányos és... hát tényleg nem tudom elképzelni, hogy milyen is lehet úgy élni. *mondja most már tényleg komolyan és a lányra pillant, aki bizony kerüli a tekintetét, de ez érthető. *
- Elmondod, hogy honnan jöttél? Nem tudok rájönni, hogy hol lehet olyan hely, ahol nem ismerik a barátkozást. Nekem se volt soha sok barátom, de az a pár, akik voltak, számomra fontosak maradnak. *mondja a lánynak és közben felhúzza egyik lábát, kicsit oldalra fordul, Millie felé és úgy figyeli tovább, ám ekkor hírtelen valami előrohan a fák rejtekéből és az a valami bizony egy vidra, amit Astor valóban felismer. A vidrát egy szőke leányzó követi, akinek láttán Astor már nem szól semmit, csak sóhajt. Boley mordul egyet, ezzel jelezve a vidra daimonnak, hogy jobban teszi, ha nem jön közelebb, mert annak rossz vége lesz. És ekkor jön az esés, hisz Laura bizony a földön köt ki. *
- Jaj te, már megint elestél? ~ ezt már tényleg nem tudom elhinni. Ma másodszorra talákozunk, erre ő már másodszorra van a földön. ~ *nem mozdul, csupán csak Milliere néz, majd egy semmit mondó tekintettel pillant ismét Laurára. *
- Ezek szerint Rosettának dolga akadt. Úgy láttam, hogy jól megértitek egymást. *mondja, de nem mosolyog, most valahogy nincs hozzá kedve. *

Vendég

* Hát pedig Millie-nek sosem voltak barátai... A gyerekek féltek tőle így nem is közeledtek felé, Millie pedig sosem kereste a társaságukat...*
- Pedig nem voltak...Elhiheted...* Sóhajt, majd belekezd immár harmadszor a mai nap folyamán.*
- Tonotából érkeztem, Botswana egyik kisvárosából... Nem is ezzel van a baj... Csak...
* S ekkor robban be a vidra, akit követ a szőke ismeretlen lány. Fejét kissé hátra húzza, meghökkenve figyeli a lányt, ahogy zuhanó repülésbe ér földet... Száját elhúzza az esés láttál, hisz biztos nem volt kellemes...
Rápillant a mellette ülő fiúra, majd a lányra... Könnyen megérti a helyzet súlyosságát.*
- Áh, Helo Laura! Millie Morgen vagyok.
* Alig látható mosoly suhan át arcán, majd vissza fordul a fiúhoz, s folytatja mondani valóját.*
- Szóval az a környezet ahol én éltem...Hát nem volt túl mesébe illő. Nem is a hellyel van a gond... Csak... az emberekkel.
* Sóhajt egy nagyot, majd újra a lányra pillant. Érdekes a helyzet azt meg kell hagyni.*
- Mesélj inkább te... Nem szeretek dicsekedni a múltammal.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 4:52 pm

* A lány fekszik a földön és hátán a vidrája. Gyorsan feláll és felveszi a daimont. Persze a lány megint elpirul.*
~ Már megint hülyén viselkedem... Ez nem lehet igaz.... Én nem akartam találkozni vele... pont ezért. Mindíg hülyén viselkedem ha ott van. Életemben 10szer estem el és ebből 5ször amikor ott volt. (Ez persze tulzás...)~
* A lány lesöpri a ruhájáról a port, és úgy mosolyog az újonan megismert lányra mintha nem történt volna semmi. Nem akar tudomást venni Astorról, hiszen tuti, hogy elesne még párszor...*
- Szóval Astor mesél a multjáról? Erre én is kiváncsi vagyok.* Ekkor Astorra néz és elindul a pad felé. Nem ül le... csak ott áll és kiváncsi a folytatásra....azaz inkább Astorra...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 4:55 pm

- Tonotából érkeztél? És az még is merrefele van? Sajnos nem ismerem azt a helyet, így még csak elképzelni se tudom, hogy merre lehet. *pedig igyekszik behatárolni, már a szemei előtt van a föld térképe, de sajnos nem tudja, hogy hova is helyezhetné Millie szülőhelyét. Ekkor jön a szőke leányzó és Astor érdeklődve pislant a mellette ülő lányra, aki úgy tűnik, hogy nem sokat foglalkozik azzal, hogy valaki hasraesett előttük, így el is mosolyodik. Talán bunkó ez a megnyilvánulás, de ma valahogy nagyon antiszociális, pedig igyekszik a szentem barátságos maradni, de az oly nehéz.*
- Hogy én? Hát nem is tudom, hogy mit mesélhetnék magamról. Angol származású vagyok és egy nemes család sarja. Nem érdekel a pénz és az se, hogy ki milyen vérű, bár a családomat igen. Sokáig igyekeztem megfelelni nekik és az elvárásaiknak, de ma már nem akarok. Van egy bátyám is, de vele eléggé rossz a viszonyom. Rólam elég ennyit tudni. *Ő se beszél szívesen a múltjáról, de ez nem is csoda. Nagyzolni se fog azzal, hogy mennyi pénze van a családjának, minek kellene azt elmondania. Jól érzi itt magát, ennyi a lényeg. Biztos, hogy nem menne magániskolába, ahova a Seymour család feje akarta küldeni. Ott aztán biztos magányos lenne és neki se lennének barátai. Közben azért Laura is becsatlakozott hozzájuk és ő is figyelmesen hallgatja a srác szavait, bár tényleg nem valami izgalmas a történet, legalábbis az nem, amit Astor mesél. *

Vendég

* Intenzíven bólogat, s nem vág közbe. A lányra néz, majd vissza Astorra. Ismét kitörni készül belőle a nevetés, ám most vissza tartja. Kicsit köhögni kezd, hisz nehéz magába tartani a feltörekvő kacagást.*
- Nem tudod hol van Tonota? Nem is nagyon csodálom... Öm... Megpróbálom neked elmagyarázni ha érdekel.* Nagy levegőt vesz, majd egy pár másodpercnyi gondolkodás utána belekezd az eligazításba.*
- Nos! Délről Dél-afrikai köztársaság, nyugatról Namíbia, északon Zambia, északkeleten pedig Zimbabwe határolja.
* Hirtelen csend... Kissé zavarba jött, ahogy így elkezdett beszélni a földrajzi viszonyokról... Inkább vissza tereli a témát.*
- Értem... Én aranyvérű vagyok, de sosem vágtam fel ezzel. Nem láttam értelmét. De szerencsére a családom se volt ennyire... vér mániás.
* Elhúzza a száját, ám most kissé undorodva. Hiába mondta szüleinek, hogy megbocsájtott tetteikért, legbelül haragszik, s gyűlöli őket.
Megint a csend... Néz Laurára és Astorra, közben magában mosolyog... Itt valami nem stimmel az tuti... Nem szól többet... kíváncsi a fejleményekre.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 5:34 pm

* Laura még mindíg áll a paddal szemben. Tudja, hogy odaférne még de inkább áll. Mindíg érdekelte a többi diák származása, de ő nem szereti kérdezgetni. Ő sem szereti elmondani, de ha megkérdezik megteszi. Igazából azért áll mert úgy nem kell megmozdulnia és ha elindulna valamerre biztos, hogy elbotlana. Már gondolkodik arról, hogy mit is fog elmondani az életéből ha megkérdezik. Már nem is érti mért sírt annyit ma délután. Könnyei már felszáradtak és a szomorúságot felváltja a boldogság. Azon veszi észre magát, hogy megint Asort nézi...*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 5:39 pm

- Hát sajnos én se tudhatok mindent, bár nagyon igyekszem. *mosolyodik el és akkor a lány belekezd a földrajzi magyarázásokba. Astor figyel és figyel, majd bólint és reagál. *
- Ezek szerint Afrikából származol. Nem gondoltam volna. *feleli őszíntén, majd a lány aranyvérűségére nem mondd semmit, csupán csak látja, hogy bizony valami gond van. Millie hírtelen másképp viselkedik, mint ha valami zavarná. *
~ Inkább nem kérdezek rá, úgy sincs semmi közöm se hozzá, főleg, hogy még csak nem is ismerem és ő se engem. ~ *gondolja, majd lassan feláll a padról és a kúriára pillant. *
- Én viszont most megyek. Majd még találkozunk, sziasztok. *köszön el a lányoktól, majd a farkassal együtt betérnek a kúriába.*

Vendég

* Elmosolyodik, majd Ő is feláll... *
- Én is megyek.. Sok még itt a látni való...
* Biccent egyet mind két diák-társának, majd elindul valamerre...amerre a lába viszi.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Aug. 07, 2008 5:51 pm

* Laura csak most veszi észre, hogy a lába elfáradt. Nem akar leülni míg Astor itt van, de mikor elmegy leül a lány mellé...és erre ő is elmegy...*
- Akkor sziasztok *köszön olyan hangosan, hogy a kastélyhoz közel lévő Astor is hallja*
* Még ül egy-két percek a padon, majd feláll és távozik a színrál a kúria felé.*

Vendég

*A tegnapi eső nyomai még látszanak, néhány letördelt ág, amit a szél szakított le, nedves padok, vizes fű, hűvös idő, hisz még reggel van, és nincs felmelegedés //már ha megsaccolhatom az időjárást XD// Curtis egy vastagabb fekete pulcsiban érkezik, kapucnija csak úgy lóg a hátán, haja kieresztve, kék farmer, s a víz miatt megint csak bakancsban sétálgat, s közben nagyokat szippant a levegőbe, hisz az eső szépen felfrissítette a levegő zamatát. Kezeit zsebre vágva élvezi a tegnapi áldatlan időjárás áldott következményeit*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 08, 2008 7:02 am

*Egy újabb alak tűnik fel az Udvaron, lassan közeledve a Kúria felé. Az illető lány is melegen van öltözve, hiszen nincsen túl meleg. Előtte meglehetősen nagy utazóláda lebeg komótosan, a lány mellett pedig egy szürke macska baktat. A lány, azaz Nikorina észreveszi Curtist, és lassan odasétál mellé.*
-Szia Curtis. Hogy vagy? *köszön neki kissé fásultan. Bal kraja fel van kötve, és valahányszor kénytelen megmozdítani, fájdalmas fintor suhan át az arcán. Gradan bal melső lábán is látszik egy ügyetlen kötés. A macska leül, fájó lábát magasra tartva, onnan figyeli gazdáját és Curtist. Nikorina most érkezett vissza az apjától, de látszik rajta, hogy látogatása nem volt épp a legkellemesebb.*

Vendég

*Hallja, ahogy a nedves fűben lépked Nikorina, így nem ijed meg, mikor ráköszön. A lányra tekint, majd üdvözli*
Szia Nikorina, régen láttalak. Te, mi van a karoddal? Várj csak, tedd le a bőröndödet, majd segítek felvinni
*És előveszi a pálcáját, de még nem lebegteti a bőröndöt, hiszen elég akkor, ha majd elindulnak. Közben szeme a macskára csúszik, s látja, hogy neki is be van kötözve a mellső végtagja. Elkerekedik a szeme, és megrázza a fejét*
~Pedig tudtommal nem Daimón~
Nah mesélj csak Niko, hogy mi történt a karoddal! És szerintem tedd le magad a bőröndre addig is

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 08, 2008 7:20 am

*Nikorina kissé fásultan mosolyog Curtisre. A pálcáját, amivel eddig a ládáját lebegtette, most leereszti, majd halkan sóhajt egyet.*
-Nem, semmi, csak... Apánál voltam, és az utolsó napokban... Történt egy kis baleset. *Mondja, de látszik rajta, hogy nem egészen ez az igazság. Leül a bőröndre, és onnan figyeli Curtist.*
-Látom, nagyon nézed, mi van Gradannal... *Jegyzi meg halkan.* Ne aggódj, mindketten túléljük. *A nevezett macska legyint egyet a farkával, továbbra is a fűben ücsörögve, és smaragdzöld szemével Curtisre néz továbbra is merőn.* ~Szerintem nem tudja... Mit? Azt, hogy daimon vagyok...~ *Röpke kis gondolati párbeszéd zajlik le, bár a macska nem néz Nikorinára.*

Vendég

*Még néha furcsállkodva néz a macsekra, de inkább nem kérdez semmit, mint ahogy inkább elhiszi azt is, hogy valamiféle baleset történt*
Na de mondd csak Nikorina, még is, mi történt? Milyen baleset? És el is van törve vagy csak egyszerűen meghúzódott, meg...vagy nem is tudom, nagyon sok minden ötletem lenne, szóval inkább mesélj te. De remélem nem fáj nagyon.
*Nagy sárga szemeivel megint a macskára néz ~nem hagy nyugodni~ majd Niko kötését kezdi el vizslatni, majd végre a lány szemébe tekint*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 08, 2008 7:35 am

*Nikorina halkan sóhajt egyet. Amikor a suli felé utazott, már tudta, hogy nem lesz egyszerű kimagyaráznia a dolgot. Körülnéz, hogy nincs-e a közelben más is, majd Curtis szemébe néz.*
-Na jó... elmondom *mondja őszintén, szinte megadóan.* Nem eltört, nem is meghúzódott, de ne aggódj, nem súlyos. Pár napja... újra megjelentek a házunknál azok a feketemágusok, akik kilenc évvel ezelőtt megölték az anyámat. Volt most is egy kisebb csetepaté, és az egyik eltévedt átok eltalálta a karomat. Azt hiszem, egy Sectumsempra lehetett. Szerencsére nem túl mély, ne aggódj *próbálja megnyugtatni a srácot, ha az esetleg elkezdene idegeskedni.* A feketemágusok elmentek, és apának sincs semmi baja. *Kicsit szomorkásan, elrévedezve nézi a Tölgyes fáit.* Csak tudnám, mért történik mindig mindez velem...

Vendég

*Curtis nem idegeskedik, csak meghökkenve mered, hisz ő még a fekete mágusokról sem hallott, nem hogy visszajöttek*
Na de még is, mit akarnak tőletek a sötét mágusok? Miért támadtak rátok? Szóval nem értem.
*mostmár aztán végképp nem érti a dolgot, és kibukik belúőle az eddig foglalkoztató kérdés*
És Gradan pedig daimón lett közben? Vagy is kiderült, hogy daimón? Vagy mi, mert ez fura, hogy mindkettőtök ugyanott sérült, de főleg, hogy be van kötözve. Meg...
*sóhajt egyet, majd lenyugodva lassít.*
Nem ülsz le? Vagy bemenjünk?*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Aug. 08, 2008 7:49 am

-Nem tudom, mit akarnak. De nem is engem üldöznek, hanem az apámat. Kilenc évvel ezelőtt az apám összetűzésbe, majd varázspárbajba keveredett velük. Én akkor még csak hat éves voltam... *Nikorina szeme kissé elhomályosodik, ahogy felidézi a múltat. Ahogy Curtis rákérdez Gradanra, szórakozottan pillant a macsekra, majd rámosolyog, kissé haloványan bár Curtisre.*
-Kiderült közben róla, hogy daimon. Olyan... pár hónapja talán. Jack segített benne... *Sóhajt egyet, majd feláll.* Kissé fázom... Szerintem menjünk be. Segítesz a cuccomat felvinni a szobámba? Lehet, hogy most... nem boldogulnék vele egyedül. *Kissé lesüti a szemét, miközben ezt mondja. Jobb kezével előhúzza a pálcáját, hátha használnia kellene, majd kérdőn pillant a srácra.*

Vendég

Hát csak természetes hogy segítek, hagyd csak, tedd el a pálcád
*S mivel eddig is készen a kezében tartotta a saját pálcáját, most hamar lebegésre kényszeríti a bőröndöt, s elindulnak*
Értem, tehát az apádra pájáznak. Talán megtudott valamit, amit nem kellett volna *Morfondírozik hangosan* Vagy csak szúrja a szemét a mágusoknak, hogy beavatkozott akkor régen. De akkor miért most jutott eszükbe újratámadni. Nah mindegy. De a többi napod remélem jól telt.
És Gradan *Szól most a macskához* Te miért titkoltad eddig kilétedet?
*Közben felballagnak Nikorina szobájába, és ott folytatják a beszélgetést*

Vendég

*Leila sétál ki egy fekete farmergatyába és egy fekete -fehét csíkos pólóba. Senki nincs itt kinnt ,de Liela nme csodálkozik. Tiszta latyak és sáros minden. Persze a két napi esőzés miatt. Leila mégsem fordul vissza ,hiszen ha már kijött akkor nem megy vissza. Kicsit lusta. Odasétál az egyik padhoz és egy újságot halász elő magának és olvasgatni kezd. Kutyusa mellé a padra ugrik ,mert Ő sem szereti a sarat.- Jajj Cézár ne legyél iylen. Amugy sem megyünk vissza. Egy kis fris slevegőt nekünk is lehet szívni és kell is.*Mosolyodik el a kutyuson a lány ,majd tovább olvas.*

Vendég

*Kristen is az Udvarra tart. Elég furcsa öltözékben, ugyanis a lányka felkészült a saras talajra. Térdig érő csizmája 100%-ig vízálló. Amúgy piros alapon fehér virágok díszítik. Kérdés, hogy aki tervezte belegondolt-e, hogy sárban a minta úgy se látszik... Mindenesetre a csizma egyáltalán nem szép, inkább komikusnak hat, pláne, mert a terepszínű halásznadrág szára bele van gyömöszölve. Felül manózöld póló van az így elég furán kinéző lányon, viszont ő teli szájjal vigyorog, és lehajol egy kicsit vizes, sáros és megtépázott virághoz. Megsimogatja a szirmait és le nem szakítaná a világért se. Mikor felnéz észreveszi Leilát. Fülig érő mosollyal indul felé.*
-Szia, mizujs? Hogy állsz a vizsgákkal? *csak hogy kérezzen valamit. Közben leül a kutyus mellé*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar