Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 5:40 pm

*Úgy tűnik, a furfangos Relent tanárúr jó választás volt, mármint hogy felvették, és neki jó választás volt, hogy visszatámadt Timotei cselének. Várható volt, hogy nem tudja az egészet megolvasztani, de azért ilyen minimális hatásra nem számított, csak olyan 5-10 cm-rel ment alább a pajzs. A kobold fiú kicsit megszédül, de utána sikeresen újra talpra áll; figyeli egy ideig a távozókat, nem jó hír, megfutamodnak, hiszen mi másért hagynák itt ezt a jó mókát. Felé már nem nagyon érkezik hógolyó, ha meg igen, elintézi, hogy ne találják el. Szinte liheg, hiszen elégé kifárasztotta Relent tanárúr visszatámadása. Nem látja szükségét hogy komoly tervezgetésbe, csapatszervezésbe fogjon, feladatokat osszon ki, az nem az ő stílusa, meg nem olyan a tét. Ha most egy kegyenccel hógolyóznának így, akkor már nem itt tartanának, az biztos. A fiú már nem szenved egyszerű hógolyókkal, túlságosan becsavarodott már, így most vízből fagyasztott jéggolyókkal bombázza a tanárok pajzsát, de csak azt, így ha sikerül áttörnie azt akkor jó, ha meg nem, akkor is valamilyen szempontból... bár utóbbi nem éppen szerencsés. Úgy tűnik, elsődleges feladatnak a pajzs lebontását tartja szem előtt. Nem látja a cselt, de a megadás tetszik neki, ám nem veszít figyelméből, az nem szokása.*

Vendég

* Dühösen szidja magában azokat a diákokat, akik lelépnek a nagy csata elől, az ő elképzelése az, hogy mindenki beijedt, hogy a tanárok ellen ell harcolni, és Nikol már csak azért is marad, és hipergyorsasággal adogatja a hógolyókat mindegyikhez egy nem éppen kedves megjegyzést fűzve, ami tulajdonképpen nem is a tanároknak szól.
Tisztelettel pillant a még harcolókra, és a központi kupac felé halad a dobások közben. Úgy tűnik bevált a csavarás, szóval még pár ilyennel küzd a tanárok rémuralma ellen. Persze arra már nem jut neki ideje, hogy elköszönjön a többiektől, ugyanis épp hogy még kap levegőt. Kimerítő egy dolog ez, főleg térdig érő hóban, ami jócskán lelassítja a mozgását.
De rögtön abba is hagyja a fehér zászló láttán. * - Na mi van, megfutamodnak? * Kérdi csodálkozva a még ott lévő diákoktól, és csalódottan dobja el a kezében lévő hógolyót.

//Pápusz mindenkinek, aki megy. Smile

//

Vendég

*A szerzetesből még hangosabb nevetés tör ki, ahogy Stefan katonázni kezd. Nem bírja, mindjárt belefullad a nevetésbe, alig kap levegőt. Csak bólogatni tud, hogy oké, és kacarászva gyúrni kezdi a hógolyókat, miközben bajtársa ügyködik. Teletömi szerzetesruhájának zsebét, úgyis jó mély, egészen a térdéig ér a zsebe. Mivel a nadrág jeges már kívülről, nem látszik, hogy néhol púpos. Miután Stefan felkelt, ő is megy utána, feltartja kezét is.*
- Megadjuk magunkat. *Neveti önfeledten a diákoknak, és közéjük csörtetnek, mint a ma született bárány. Ennél jobb már nem is lehet, mint hősiesen meghalni, szembefordul Stefannal, és biccent. Megperdül, mint a szélvész, és bele sem nyúl zsebébe de már előrepül onnan egy golyó. Iszonyatos mértékben sorozni kezdik a diákokat.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 5:46 pm

*Toomas jó havasan tapasztalja hogy a célpontjának ismét röpködni támadt kedve úgyhogy lassan föladja hogy megkerüljön másokat. Eldől a hóban, és egy kicsit lihegve hallgatja hogy a többiek hógolyóznak. Calina is oda száll mellé, Toomas meglepetésére úgy tűnik a madarat is elkapta egy kósza lövedék mivel félig hópermet borítja. A tünde óvatosan leporolgatja a madarat, majd fölül.* Azt hiszem ideje mennünk. Nem gondolod Calina? *A megszólított víjogásával jelzi hogy igazat ad a társának. Toomas arcán már nyoma sincs a nem régi vigyornak, bár még mindig mosolyog. Ritkán kapcsolódik ki ennyire, főleg ilyen módon. Az elmúlt hetven évben nagyon ritkán volt alkalma igazán játszani. Még nézi amint a tanárok megadják magukat és a gyerekekhez mennek miközben ő maga elsétál a fához ahol a köpenyét hagyta. Lerázza magáról a havat, majd visszaveszi a sötétzöld ruhadarabot. Int a többieknek, majd lassú komótos léptekkel elindul a kúria felé.
Még visszapillant a többiekre akik még mindig a havat élvezik mielőtt eltűnne az ajtóban Calinával.*~Látod Iverin ez az ami elől értelmetlenül zárkózol.~Igazat adok neked, de úgy érzem soha nem válok olyanná mint szeretnéd.~

Vendég

*Hát itt a jel, itt az ideje a csatának utolsó vérig, vagy is utolsó hógolyóig. Már kapja is elő a golyókat, s két kézzel sorozza a körülöttük állókat, vigyázva, hogy senkit ne érjen az arcán, vagy nagyon kellemetlen helyen. Csak hogy egy kis bökkenő. Elég kevés golyót lehet elrejteni ebben a ruhában, így hamar elfogy a muníció, és most Stefan védtelen. Szétteszi két karját, majd mosolyog ártatlan szemekkel és arccal. Aztán az első érkező golyótól fogva kicsire összekuporodva állja a diákok hózáporát*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 5:49 pm

*Mindkét lövése nagy veszélynek teszi ki a tanárokat, az egyiket félig el is találja. Tényleg túl erősre sikeredett, dehát a csalásért meg kell lakolni. Kezében szorongat még egy labdát, és lihegni kezd. Elfáradt a keze, de a tanárok úgyis megadták magukat, így fölösleges dobálózni. Odasétál a többiekhez, a kör szélére, és várja a következő lépéseket. LEhajol, és tovább liheg. Nem látja a történést, csak érzi, ugyanis ebben a pózában kobakon találja egy hógolyó. Pajzsát már megszüntette, odakap kezével, és megdörzsöli. Picit fájt, mert erősféle volt, de ha így, akkor így. A kezében lévő golyót Stefan úrhoz vágja izomból, aztán egy frisset a másik tanárnak. Aztán már csak gyúrja őket, és felváltva dog egyet-egyet a tanárokhoz.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 5:54 pm

*Amalia már nagyon fáradt így hát egy köszönéssel távozik.*

Vendég

* Egy bosszús pillantással söpri ki a hajából a havat, és sötéten pislog a csaló tanárokra. Legszívesebben a épükbe vágná, hogy ez így nem fair play, és hogy ki vannak zárva, de itt a remek alkalom, hogy kapjanak az aljasságukért, épp olyan közel vannak, hogy könnyűszerrel betaláljanak a kevésbé jól célzott hógolyók is, és Nikol hülye lenne, ha nem használná ki.
Gyorsan felkap egy ölnyi havat, és azt akkora hógolyoóvá gyúrja, amekkorát csak elbír. Ezt nehéz lesz elhajítani, de nem kell messzire mennie, csak pár méter van közte, és Stefan között, akinek a fején fog landolni, ha minden jól megy. Ördögi, és diadalittas vigyora már-már feltűnik az arcán. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 6:00 pm

*Csel, ádáz csel. A tanárok első hózápora annyira megtarkítja a fiút, vagyis a jelenleg nem létező védelmét, hogy el is esik. A kobold kezével erősen tartja a pálcáját, néhány hógolyót elintéz, elolvaszt mielőtt odaérnének, néhányat pedig visszafordít; ám a legtöbb eltalálja. Mikor a tanárok kifogynak a munícióból, fellebegtet egy pálcát, és mintha pisztolyt tartana, úgy szegezi pálcáját a fegyvertelen duóra.*
- Csaltak, vesztettek. *Vigyorodik el, továbbra is lebegtetve a hógolyót, támadásra készen. persze lehet, hogy ez rossz ötlet, hiszen a tanárok akár egy intéssel rá is küldhetik..*

Vendég

*Ivellios is kifogyott, pedig elég mély zsebe van. Sokakat telibe talált, de itt a vége.* - Áááááá!!! *Kiabálja halkan, és leguggol. El is borul, így most ülve nevet, miközben összekuporodva, mint Stefan viseli, ahogy szórják. Na igen, ez az a apillanat, amikor ki kell használni, hogy bánthatjuk a tanárokat.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 6:03 pm

*Jess is elég fáradt és teljesen átázott...* -Huh...azt hiszem lassan én is megyek! sziasztok!- *azzal Mex-el oldalán elindulnak a kastély felé. Már előre látja, hogy az egész szoba csurom víz lesz Mex szőrétől...de már úgy is mindegy.*

Vendég

* Igaz, kezd fáradni, és az is benne van a pakliban, hogy nemsokára már mozdulni sem fog tudni, annyira kevés lesz az ereje, de amíg él, és mozog, addig minden lehetőséget megragad, hogy óriási hókupacot tömkelegét zúdítsa a hóban fetrengő tanárokra, mit sem törődve a nevetésükkel. Jóleső érzés. Nem is gondotla volna, hogy ilyen mennyeien felemelő, amikor egy tanért bánthat. Valószínűleg ha tudta volna, már rég kipróbálta volna. *
- Ééééés, győzeleeeem! * Kiáltja szuszogva, de büszkén vigyorogva, és lenézően pillant le a két tanárra, ha már így megengedett a dolog. *

Vendég

*Hát, úgy néz ki, a diákok hamar elunták a dolgot, de így legalább nem volt nagy a bosszú sem. A kisebb hókupac alól előkászálódik Stefan, megrázza magát, és leporolja ruháit, majd felteszi kezeit*
-Nos én köszönöm mindenkinek, hogy itt volt, én jól éreztem magam, remélem önök is. Most pedig ajánlok mindenkinek egy jó meleg levest, száraz friss ruhát, és hőburkot, vagy ahogy jól esik. Köszönöm a játékot
*A földről még segít kollégájának feltápászkodni, még a vár falai közül is előjönnek a görények, akik eddig ott tartózkodtak, hogy a kivégzőosztag golyózápora őket ne érhesse, s Stefan mindenkitől vidáman búcsút véve, besétál a kúriába. A hó idővel magától elolvad*

//Köszönöm mindenkinek a játékot//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jan. 31, 2009 6:17 pm

*Úgy tűnik, győztek, nincs ellenállás. Jókedvűen, bár még lihegve biccent a diákoknak, és a tanároknak is, közben pedig vigyorog. Pálcáját elteszi, majd leporolja magát; nincs sok dolga, hiszen kicsi a teste, kobold lévén. Mikor ezzel megvan, hófehér ruhában távozik, bár lehet, hogy van még rajta hó, csak nem vette észre. Talán még benéz valahova, sőt egyszerűen valószínű.*

//köszönöm a játékot, nagyon tetszett. :D

Vendég

*Ő is kapja a nagy hókupacokat, de a nevetést nem tudja abbahagyni, még akkor sem, amikor Stefan felsegíti.* - Ig... Igen, köszönjük a rész... részvételt. Hehe! *NEmm tud beszélni sem, de lassan megembereli magát.* - Amint visszaérnek, kúrálják ki magukat, nehogy megfázzanak, meg ilyesmi. *Mondja, majd ő is leporolja magát. Kipakolja a zsebéből a benne maradt havat, körbenéz a diákokon, akik látszólag meglehetősen fáradtak.*
- Akkor a viszont látásra! *Köszön el, majd még néha kacarászva elhagyja a csatateret. A diákok, ha még később akarnak, amíg még itt van a hó, addig jöhetnek szórakozni.*

// Köszönjük a részvételt! Quarion is elhagyja a teret. //

Vendég

* Mindenkinek illedelmesen biccent a távazásakor, ő marad legutoljára. Ücsörög még egy darabig a hdieg hóban, meggyőződése, hogy vagy megfázik, vagy belázasodik, szóval innentől kezdve már mindegy, meddig ül még ott, kellemes érzésekkel a győzelmet illetően. Természetesen sejti, hogy a tanárok előre megtervezték a végeredményt, és nem adtak bele mindent, elvégre akkor esélyük sem lett volna a diákseregnek, de nem gondolja úgy, hogy ez kifejezetten baj.
Ugyan sosem kedvelte, ha hagyják nyerni, de mindig is a fair play híve volt. Valamit valamiért. Még mosolyog egyet a feldúlt csatatér láttán, majd ő is elindul a kúriába. Kissé lassabban vánszorog az átlagnál, de hát kis harcosunk igazi harcot vívott kard nélkül. *

// Thanks for the game. Smile

//

Vendég

*Egy szőke lány ül az udvaron, egy padon. Kezében a tegnapi könyv, annyi változással, hogy már a vége felé jár. Haja befonva, szinte soha nem hordja így, hiszen rocker, de megunta, hogy olvasás közben mindig a szeme elé megy a nagy hajzuhatag, hála a fújdogáló szélnek. Habár frufruja most is eltakarta bal szemét, kivételesen tökéletesen látott olvasni, hacsak egy szemmel is. Sokan mondták már, hogy nem normális, meg hogy ha lát, akkor mért takarja el a szemét, de őt ezek hidegen hagyták. Szerette így, és már megszokta. Lehet, hogy az idő még mindig elég rossz volt, mégis szeretett kint lenni, a szabadban olvasni, utált a négy fal között ülni. Fekete répanadrágot, acélbetétes bakancsot, és egy fekete, kapucnis pulcsit visel, most valamiért nem volt kedve a kabáthoz. A pulcsiján egyik kedvenc együttese, az Evanescence látható. Karácsonyra kapta szüleitől. Ez volt egyik kedvenc pulcsija. Körmei feketék, kesztyűt sem visel, habár kezeit átfújta a szél, és így a lapozás is nehézkesebben megy.*

Vendég

*Lily sétál az udvaron. Hosszú fekete kabátját most is felvette, mert eléggé hideg van. Kezét a zsebébe tette, hogy ne fázzon, mivel a kesztyűjét elhagyta valahol. Sapkát nem vett, így a hosszú fekete hajára hullik a hó. Amint sétálgat, meglát egy talpig fekete lányt, aki egy könyvet olvas.Odasomfordál hozzá és megszólítja.*
- Szia! Lilyana Marisol vagyok naxis. Zavarlak?*kérdezi, majd rápillant a lányra*

Vendég

*Igaz, hogy rühelli a havat, de jobban szeret kint olvasni, mint odabent. És szerencsére annyira nem esik nagy pelyhekben, hogy a könyve totálkáros legyen. Mikor lépteket hall gyorsan helyreteszi a könyvjelzőt, és becsapja a könyvét, majd felnéz. Egy fekete kabátos lányt lát közeledni, akivel ezelőtt még nem találkozott. A lány már távolról köszön neki. *
Szia! Lyra Krasimira, szintén naxi. *Mondja, majd maga mellé mutat a padra, ami varázslattal van védve a hó ellen, mint a legtöbb pad a kúria környékén.*
Nincs kedved csatlakozni? *Kérdezi, hiszen nagyon szereti a társaságot, habár kinézete alapján ezt nem sokan tudják elképzelni róla. Fekete szemfestékétől az amúgy sötétzöld szeme most feketének hat, de mosolyog a lányra, így ez a fekete szín most szelídnek tűnik.*

Vendég

*Lily örül, hogy a lány közvetlen vele. Mostanában úgyis csak csalódott így jól esik neki egy kis kedvesség. Amikor a lány a maga mellett lévő üres helyre mutat, Lily leül.*
- Hm mit olvasol?*kérdezi a lánytól, majd rápillant a könyvre, de nem látja a címét.*
- Vigyázz rá nagyon, mert ha vizes lesz, akkor tönkremegy.*mondja okoskodóan Lily, bár sosem szokott így beszélni.*
- Milyen szép a havas kúria.*mondja majd rápillant a hatalmas kastélyra.*

Vendég

*Mikor a lány a könyvről kérdez észreveszi, hogy pont fejjel lefelé rakta maga mellé a könyvet, agy Lilyana nem láthatja a címét, ezért a lány felé nyújtja a regényt.*
Egy mugli író írta. A burok.. Stephenie Meyertől.. Jó könyv, olyan érdekes. Ez tényleg az a kategória, hogy ilyen nincs.. Na de mindegy, azért izgalmas..*Meséli szaktársának.*
Szeretsz olvasni? *Kérdezi, majd amikor a lány felhívja a figyelmét a vízre, csak legyint.*
nem szeretek bent olvasni, viszont az igaz, hogy utálom a havat, de elvégre.. Boszorkány vagyok, vagy mi..*Mondja mosolyogva.*
Csak van valami jó kis szárító bűbáj..* Felnéz az épületre, az tényleg szép, egyedi látványt nyújt a szállingózó hóban.*
Igen, tényleg szép.. Lehetne úgy, hogy csak gyönyörködünk a hóban, de ne lenne latyakos.. nem szeretem ezt az időt.. Olyan.. rossz..*Mondja, miközben kirázza a hideg a gondolatra, hogy önszántából belevesse magát a térdig érő hóba. Ennyi még elmegy, mint ami most van, csak ne legyen több.*

Vendég

*Amikor Lyrát kirázza a hideg Lily is kicsit fázni kezd.*
- De jó lenne egy kis meleg tea.*mondja Lily majd a zsebébe nyúl és elővesz egy tábla csokit.a Lány felé nyújtja*
- Sajna teám nincs, de egy kis csoki mindig akad*mondja, majd nevet egyet.*
- Amúgy honnan jöttél?*kérdezi kíváncsian Lily.*

Vendég

*Mikor Lily csokival kínálja mosolyogva megrázza a fejét*
Köszönöm, nem kérek.. Igen, egy meleg tea biztos jól esne ilyen időben..*Mondja elgondolkodva. Szereti a csokit, de nem igazán szokott enni, főleg növényeken él. Ez a következménye annak, ha valaki ideje legtöbb részét a lovával tölti, és almán meg répán él. Lyra ugyanis pont ezt tette. Általában Smera almájából "lopott", habár lova biztosan szívesen megkínálta volna, és néha még a nyers répát is megette. De hozzászokott, és már tényleg csak gyümölcsöt eszik. Meg ázott müzlit.. Ami egy rossz szokás nála.*
Spanyolországból jöttem. Anyám spanyol, apám bolgár..*Mondja, miközben szüleire gondol, s hazájára, habár be kell látni, sokkal jobban érzi magát itt, mint otthon. Több oka is volt annak, hogy ezt a messzi iskolát választotta tanulmányai színterének.*
És te honnan érkeztél? *Kérdezi érdeklődve a lányt.*

Vendég

*Amikor a lány visszautasítja a csokit Lily kicsit meglepődik.*
- hm és akkor ezek szerint vega vagy?*kérdezi Lily érdeklődve.*

Vendég

*A lány kérdésére elmosolyodik.*
Nem, nem vagyok vega.. Csak tudod van egy lovam, Smeralda, és általában vele vagyok.. És mivel mindig elfelejtek kaját vinni magammal rászoktam az almára, és a répára. De ha elém raknak egy jól kinéző rántott húst, akkor nagyon szívesen megeszem.. *Felelni nevetve, de a lányt úgy látszik annyira lekötötte a dolog, hogy nem kért a csokiból, hogy meg se hallotta, mikor Lyra az ő hazájáról kérdezett.*
Szóval te honnan is jöttél? *Kérdezi ismét, remélve, hogy most már választ is kap a kérdésre.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar