Udvar

Tárgy: Udvar Szomb. Jan. 10, 2009 9:32 am

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 28, 2009 8:06 pm

* Nemsokára ki is értek az udvarra, ahol rögtön megcsapta a hideg. Nem zavarta egyelőre, ábr nem sokáig fogják bírni. A lány már előre gondolt erre, mert egy fekete kendőszerűséget kanyarított magára. *
- Szerintem is szuper. - * mondta. * - Jók a zenészek és az italok. Meg a táncosok is jól tancolnak. A lányok pedig szépek, a fiúk meg fessek.
* Mikor a táncosoknál tartott Jackékre gondolt és elvigyorodott. Nem gondolt arra, hogy a lány mit gondolhat róla, de a két fiú tánca még most is nevetésre készteti. *
- Jó érzés volt, amikor a busójáráskor elkezdtek ijesztgetni titeket?- * tette fel a következő kérdését. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 28, 2009 8:20 pm

* Fleurt kirazta a hideg. Fujt a szel es nem volt eleg vastag amit felvett de ezt nem mutatta.*
-Akkor meg nem voltam itt mikor ijesztegettek azt hiszem. Sajnos kesobb jottem. Volt egy kis dolgom. Tenyleg jok voltak a zenek is meg az italok is jok. *mutatta fel a a vajsoros poharat Fleur.* -Es te honnan jottel? *kerdi a fiut es mosolyog. ISmet mosolyog.*
-En Franciaorszagbol jottem. Most meg el kell koltoznunk onnan nem tudom hogy hova mert apum mas munkahelyet kapott. Kicsit szomorkodom mert sok baratomat kell ott hagyjam de azert jo dolog a koltozes. *mondta.*
-Hamarosan el kell mennunk valahova ahol szabad tartozkodni mert mindjat kijarasi tilalom van. *mondja es nagyobbat mosolyog. Egyszer csak szoke tincsek jelennek meg a hajan piroddak helye.* -Jujj, kezd elmulni a varazslat hatasa. *mondja* -Amugy kek a szemem es szoke a hajam csak feketere festettem a hajam voros tincsekkel es a szemem meg pirosra. A jelmez kedveert. *tajekoztatja a lany a fiut. Var hogy mit mond a fiu.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 28, 2009 8:29 pm

- Én a messzi Norvégiából jöttem. Ha érdekel. - * válaszolt a lány kérdésére. * - Annak is az északi feléből.
* Beszéd közben elmosolyodik egyszer-kétszer. Majd figyelmesen végig hallgatja a lány élettörténetének egy részét. *
- Hát azért nem jó egy költözés. Pont a régi barátok miatt. - * mondta. * - Bár az új barátok miatt is jó. Sajnos én máshogy éltem meg ezt. Nekem kényszerből kellett költöznöm. az összes barátomat, ismerősömet és rokonomat megölték még nagyon régen.
* Ekkor nagyon szomorú lett, mert senkije se volt, akihez visszatérhetne. Gyorsan összeszedte magát és folytatta. *
- De a vándor éveim alatt sok embert megismertem.
* Az órájára nézett, amikor a lány mondta, hogy nemsokára a kijárási tilalom érvénybe lép. *
- Igazad van. Szerintem menjünk a Társalgóba.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Feb. 28, 2009 8:37 pm

-Norvegia szep hely. Mar jartam ott en is. *mondja* -Hat biztosan szornyu lehetett elveszteni a rokonaidat. Egyszer en is szinte elvesztettem a hugomat. Eleg szornyu volt. Hiszen imadom ot. Beteg volt. Rengeteget apoltam es felgyogult. Azota sosem veszekszem vele. *mondja Fleur kisse szomoruan de aztan ismet elmosolyodik.* - De hat ennek vege. *mondja* - En imadok ismerkedni. *mondja*- Tenyleg akkor induljunk a Tarsalgom Nyugalom termebe. *mondja es felall. Elindulnak egyutt a fiuval*

Diák Hozzászólások száma : 3 Kaszt :

~Végre a hosszú út után megérkeztem.~ *Várja, hogy valaki érte jöjjön közben körül néz az udvaron. Nagyon tetszik neki a látvány és már alig várja, hogy elkezdhessen tanulni. Körbe néz. Sétál egy picit az udvaron és gondolkozik.*
~Remélem tud nekem valaki segíteni. Merre, hova kell mennem?~ *Kicsit kétségbe van esve, hogy most mit csináljon. De csak vár tovább, hogy valaki érte jöjjön és eligazítsa.*

Hozzászólások száma : 178 Kaszt :

*A távolban fiatal leányzó tűnik fel, a kúria felől érkezik. Úgy tudja ma jön egy új lány, és körbe kéne nézni vele, meg adni neki szobát. Meg is látja a tanácstalanul ácsorgót az udvaron, még a cuccai is nála vannak, vélhetően csak most szállt le a vadőr kocsijáról. Szóval hát fel indul kedves mosollyal, látszik, hogy segítőkész leányzóról van szó. Egyébként mint mindig most is hosszú szoknya van rajta, az oldalán egy kendő van kötve, ami alatt hallani hogy zörögnek a kis zacsik, amiben a cigánylány különleges holmijai vannak elrejtve. Végül oda is ér, és megáll a lányzó mellet.* -Szia, Scarlett Emerald vagyok, én leszek ma a kísérőd, szintén Allidonos, másodikos. Ő pedig Karnol. *Mutat a szintén vele érkezett hófehér agárra, aki történetesen daimon. A kutyus is meghajol a lány felé. A csomagok felé pillant, és segítőkészen megragadja az egyik bőröndöt.* -Gyere utánam, itt elég hideg van. *Azzal el is indul a kúria felé.*

Diák Hozzászólások száma : 3 Kaszt :

*Ahogy nézelődik hogy hátha valaki érte jön és segít neki, a félhomályban megpillant egy hosszú szoknyás prefektust aki mellett ott van egy kicsit ilyesztő de annál szelídebb kutyus.* ~Ohh végre biztos elém jönnek.~ -Jó napot kívánok. Én vagyok az új diák. Nagyon örülök , hogy megismerhetem.- *Nagyon örül hogy végre találkozik valakivel aki a segítségére van. Nagyon szimpatikusnak tartja a lányt aki elé ment. De már alig várja hogy lepakolhasson a szobájába hisz kint nagyon hideg van és majd meg fagy..* -Nagyon szépen köszönöm a segítséget.Ha megkérhetlek segítenél nekem hogy hova menjek mert ide kint nagyon hideg van és fáradt is vagyok.Jó lenne már egy kicsit pihenni.-*Felyezte be mondatát.*

Hozzászólások száma : 178 Kaszt :

*Karnol kimondottan barátságos kutyus, az agarak eleve nem egy félelmetes fajták, bár tény, hogy elég nagy a méretük.* -A neved, ugye Aldéric? *Teszi fel a maga kérdését, hisz a leányzó mindent elmondott, csak a nevét nem, de hát van ez így, idegesség, feledékenységet szül. Fel is kapja hát akkor az újdonsült ismerős egyik csomagját, és mennek szépen a kúria felé.* -Persze, végülis azért vagyok, vagy mi a szösz. *Kacsint a leányzóra.* -Kapsz egy szobát, bár még csak ideiglenes lesz, mert kell pár nap, amíg kiderül, melyik is lesz a végleges szobád, de ne aggódj, az is kényelmes lesz. *Bátorító mosoly, majd mikor odaérnek a kúria felé, belöki a méretes bejárati ajtót, hogy beléphessenek az Előcsarnokba. Természetesen előreengedi a másik lányt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Márc. 02, 2009 3:45 pm

*fleur megérkezik. Immár egy kis kabáttal és sállal a nyakán. Leül egy közeli padra. Élvezi ahogyan a szél az arcát csiklandozza. Feláll és sétálni kezd. Elsétál együegy fa alatt és nagy levegőket szív. Elkezd gondolkodni.* ~Milyen rövid is az élet. Mennyivel jobb a tündéknek. Nem bántam volna ha annak születek. ~ *gondolja. Hisz tényleg rövid az élet. Elsétál pár fa alatt és felkapja a táskáját. Elillan goyrsan hogy kicsit sétálgasson más felé is.*

Vendég

*A Kúria most csendes. Nem sok diák rohangál kint az udvaron, de egy mégis erre vetemedik. Mila alakja jelenik meg a Kúria ajtajában. Egy hosszú, fekete talár van rajta. A talár alól kilátszik egy hosszú, fekete, fodros szokny és egy tornacipő. A talár alatt egy piros pulcsi van, de ez nem látszik. Hosszú, fekete, göndör haja fel van tűzve, de a talár csuklyája miatt, mely a fejére van húzva, ez sem látszik. Szeret titokban maradni, egyedül a sötétben. Anaze már hiányzik neki, igen régen találkoztak, de most magányra vágyik. Valahogy nincs kedve semmihez. Táskáját most fent hagyta szobájában, minek. Majd este folytatja a könyvet, amit elkezdett. TEgnap este is elég sokáig fent maradt és körmölt, jegyzetelt, információkat gyűjtött a titokzatos emberkéről. De most egy kis friss leveőre vágyik. Frissnek friss ez az esti levegő, de hideg is. Összeébbhúzza magán a talárját, majd az egyik padhoz sétál és leül rá.*

Vendég

*Aisa miuttán beosztot azúj lányt a városzobába úgy döntöt hogy még is kimerészkedik az udvara. Mosolyogva sétál egész jó napja van föleg hogy szerzet egy új barát féleséget. Reméli nem sokára újra össze futtnak a lánynal és jobban megismerheti. Bár akivel most szivesen össze futtna az a kedvese már nagyon hiányzik neki. Cseresznye ott sétálgat mellet nem igazán teng benne az energia ha rajta múlt volna a szobában aludna.*-Szia Milla!*Mondja a lánynak mikor megpillantja az udvaron.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 05, 2009 6:01 pm

*Egy sálba bugyolált arcú alak lép az udvar még zsenge füvére. Rupert az, aki mint az szokás megint sétára indult. A hideg idő ellenére sem hagyta abba ezt a szokását, csupán ritkábban jön le, mint szokott. Farmernadrágot visel, és egy kabátot, de hogy mi van alatta az nem látszik, mert a kabát össze van húzva. Egy kissé fázik. De azért még nem hagy fel egyetlen testmozgásával. Minden cél nélkül sétálgat. Általában a tölgyes fele vagy a tóparton szokott, de mindenképp az udvaron keresztül. Megpillant egy számára ismerős személyt. Mivel úgy is egyedül volt a délután folyamán, oda megy köszöni. Max utána továbbáll. Ahogy közeledik veszi észre, hogy más is ott van.*- Sziasztok.*Köszön a többieknek, majd Aisának egy puszit is mellékel mellé, majd a kezét fogva állnak egymás mellett.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 05, 2009 6:01 pm

*Joacimo Kirino úrfink érkezik az udvarra. Nincsen túl vastagon öltöve, elévgre a meteorológiai tavasz már elkezdődött, de mégis sétálni kell. Még ha nem is szeret. Márpedig most az van, hogy nem szeret. Keserű arckifejezéssel, hatalmas léptekkel halad az udvaron, siokal inkább hasonlít egy dühödt óriáshoz, mint egy sétálgatóhoz. Kö7ben már ott vannak páran, akikhez úgy dönt, odacsapódik, hisz mégse lehet egyedül. Vannak már páran, aiiket nem ismer, így összeszorított szájjal bemutatozik.*
-Joacimo Kirino.

Hozzászólások száma : 158 Kaszt : Üzenőláda :

*Könnyed léptekkel sétál végig az udvaron a kúria irányából. Barna utazóköpeny van rajta, a csuklya a fejébe húza, hisz most eléggé cudar idő van, kell a meleg köpeny. A két rövid kard ott bújik meg a köpeny alatt, így más nem láthatja, és persze pálcája is kellően rejtve van. Kisebb csoportosulást vesz észre tündénk, így hát arra felé indul. Oda is ér vélhetően a bagázshoz, és apró biccentéssel köszön. Úgy látszik Allidonosokról van szó, szaktársak, bár többségüket inkább csak látásból ismeri, a nevüket nem igazán tudja.* -Csillagfényes szép estét! Loirens Ceronin vagyok, Allidon. *Mutatkozik be nekik, majd hátát egy fának veti, egyelőre szép csendben, hátha volt valami téma, amibe be tud kapcsolódni.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Az istálló felől érkezik egy szürke köpenyben. A haja az utóbbi időben megnőtt, néhol ápolatlannak tűnhet, akárcsak az arcát borító borosta, hiszen külhoniként a 16 éve egy húszon felüli férfinak felel meg. Hogy ellensúlyozza a leépült összhatást, egy karimás kalapot nyomott a fejébe. Boglárkát erre az utazásra most nem hozza. Ám méretes tünde rúnákkal átszőtt acélkardja a combját verdesi. Közelebb lépdel, szépen nyugodtan, úgysem indulnak el nélküle. A tündeleányt már ismeri, csillogó szemekkel bólint neki.*
Szép hölgy. *Körbejáratja a tekintetét.* Nos komáim, hova lesz a menet? *Az oldalzsebéből mentalevelet húz elő, amit csendesen rágcsálni is kezd. A mai estéről csak annyi tudomása van, hogy a dalnokok közös útra indulnak, de hogy mi az uticél, arról még nem tájékozódott, majd a helyzet adja magát. Loirens mellé lép, és karbafont kézzel ácsorog.*

Vendég

*Az allidonos feketeség is megérkezik az udvarra, ám nem számított ekkora tömegre. Igazából meg sem fordult a fejében az, hogy akár egy ember vagy más fajta lény is pont erre fog járni. Fekete szoknyát és egy fekete felsőt visel, szintén fekete tallárja alatt, ahogy általában mindig. Nem érdekli az időjárás, akár hideg van akár fúj, vagy épp süt a nap, nem fog vele foglalkozni. Biccent mindenkinek, de nem kíván odamenni egyik félhez sem, azt sem tudja, hogy vajon miért biccentett nekik, hiszen szerinte senki nem érdemli meg azt, hogy ő üdvözölje. Hát igen nagyra tartja magát, ok nélkül. De úgy látszik kezd megváltozni...Vagy ez csak a látszat? Meglehet...Soha sem lesz olyan mint a többiek..Olyan életvidám és boldog, de ezt nem is bánja.*

Hozzászólások száma : 338 Kaszt :

*Az égen hirtelen egy koncentrikus körökből álló lila színű köd kezd el kialakulni, melyet még nem vesznek észre az udvaron gyülekező diákok, csak egy különös, és eléggé szúrós szagú gáz illatát lehet érezni, mely erősen ingerli, szinte sérti az orrokat. Azonban nem is kell olyan sokáig várni, ugyanis a baj megtörténik. A spirituális kör hirtelen leszáll a fejükre, és egyesével kezdenek eltűnni, úgy, mintha csak valami bájital hatása lenne. Végülis lehetséges, hogy ez valamiféle eszencia, de, hogy hova kerülnek a diákok, az még kérdéses... De az biztos, hogy valami nagy kaland kellős közepén lehetnek.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 05, 2009 10:07 pm

*Kissé későre jár már, de az utolsó vonat nem rég érkezett be a nellondi pályaudvarra. Csehország elég messze van, ezért is ért ide ilyen későn, de a vadőr még épp kiment érte, így nem kellett a faluban töltenie az estét, amúgy sem volt most semmi kedve valami idegen fogadóban éjszakázni. Komor képpel ugrik le a kocsiról. Bőr lovagló csizma van rajta, fekete vászonnadrág, és egy sötét bordó kabát. Hogy alatta mi van...hát azt most úgyse látni, minek részletezzük. Az oldalára egy tőr van felcsatolva, ez az egyetlen fegyver, ami a tolvajlányhoz illik, más nem igazán. Pálca is akad ott, féltve örzött kincs, hisz jó ideig kuporgatott rá, mire sikerült megvenni...habár nem nevezhetjük kuporgatásnak mások erszényének kifosztását. Egy biccentéssel köszön el a vadőrtől, majd a katonai jellegű hátizsákot átlendítve a vállán indul el a kúria méretes épülete felé. Azt mondta neki az apja, hogy itt jó helyen lesz, és próbálja meg visszafogni magát, habár évek szokásait nehéz lesz levetkőznie, talán nem is akarja. Kissé elhúzza a száját, mikor rájön, hogy egyedül maradt a kinti hidegben, de nem szeppen meg ettől. Naxeldires lett, ami nem is csoda, hisz apja sötét titkokat örző kis boltjában érdekesnél érdekesebb dolgok lelhetőek fel. A tölgyes felé még vet egy pillantást, azon túl ott a mocsár, hátborzongató, épp ezért kimondottan kellemesnek mondható hely. Szimpatikus számára, már így elsőre, remélhetőleg a nem tiltott helyeken is lesz hasonló. De ott tartottunk, hogy a kúria felé indul, egyelőre kéne találnia egy ágyat, ahol elfekhet, mielőtt nekilát az iskola titkos helyeit felkutatni.*

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*A kúriától nem messze száll ki a szárnyas lovak vontatta hintóból. Úgy véli, hogy talán jobb is ha éjjel utazik, kisebb feltűnést kelt ezzel az utijármúvel, mint a napfénynél.* Itt kell lennie valahol. *szólal meg egy sipitó hang, a fiatal harcos pedig a legkülönösebb megdöbbenés nélkül vágja rá egyetértését.* Aha. *Jerzy még alig nőhetett ki a serdülőkorból, pár hónapon belül lesz csak nagykorú, ám járása magabiztos, ruganyos, mint aki már sokat látott, tapasztalt a nagyvilágból. A lányéhoz hasonló öltözéket visel. Lovaglócsizma, vívókesztyű, bár ez utóbbi a tőrkardokhoz, rapírokhoz illik, míg a hüvelyében egy széles pengéjű, keresztvassal ellátott veszdelemes acélkard pihen. Az életét bízná a különleges fegyverre, habár egy pálca is található a csizmája szárában, de csakis végszükséges esetére. Az éjszaka közepén már nem akar nekilátni a keresgélésnek, de ha nem tenné, akkor minden bizonnyal ráfognák, hogy felelőtlen volt, így megadó sóhajjal nyugszik bele, hogy éjnek évadján is a folyosókat kell majd rónia, és még az is meglehet, hogy többeket ki kell ugrasztania az ágyából, hogy megkapja a szükséges információkat. Egy pillanatra megáll a sosrskerék előtt, és amolyan minden mindegy alapon gurit. A bárdokhoz került, ami a múltját tekintve nem annyira meglepő, művészlélek volt egykor, a kényszer vitte rá, hogy felemelje a kardját. Most nem is a szakok miatt van itt, ha bárd lesz, hát bárd, nincs most jelentősége. A sötétben megpillant egy sudár alakot, talán ő tud segíteni. Lendületes léptekkel vág átz udvaron, hogy mielőtt a fiatal hölgy belépne az épületbe, finoman megragadja a karját.* Elnézést a zavarásért. Megtennéd, hogy útba igazítasz? *Felpillant a már csukott zsalus ablakokra, majd vissza a lányra, akinek eddig takarásban volt az arca.* Egy Katja Vlodva nevű lányt keresek. Nem ismered véletlenül? *Kérdezi fürkészően, végülis túl nagy személyleírást nem kapott. Míg a választ várja, kicsit nemtörődöm módon megszemléli a hölgyet, szemrevaló, azt meg kell hagyni.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Márc. 05, 2009 10:38 pm

*Közeledik a kúriához, sőt már majdnem belökné az ajtót, amikor közeledő léptek zaja csapja meg a fülét. Nem tünde ő, de elég jól megtanulta, hogy minden apró neszre figyeljen a környezetében, hisz apja már kiskorában sokszor küldte be dohos pincékbe a kis ablakokon, ahol csak ő fért be, hogy hozzon ki onnan ezt azt, ami majd jó lesz a boltba. És olyankor nem igazán jött ki jól, ha nem hallotta meg a közeledő léptek zaját, és netán lebukott. Egy-két ilyen eset után megtanulta, hogy résen legyen minden pillanatban. Így hát a közeledő lépteket is könnyedén kiszúrja a kissé nedves talaj cuppogásából. A karját megragadó kéz nem igazán nyeri el tetszését. Nagy hévvel, alkatához képest meglepő erővel rántja ki azt onnan, és szinte villámokat szórnak a szemei.* -Már megbocsáss...nem hiszem, hogy ennyire közvetlen viszonyban lennénk. *Egy lépést arébb is áll, nem ismeri az illetőt, jobb résen lenni, minthogy még valami gond legyen. Óvatosság, a tolvaj legfőbb jellemzője. A kérdés hallatán felszalad a szemöldöke, és gunyoros mosolyra húzódik a szája.* -Igazítson útba a hórér barátom, nem vagyok én valamiféle kíréső személyzet, ha nem tűnt volna fel. *Szavai enyhén szólva is keresetlenek, látszik, hogy nem járt leányneveldébe, és az utca nyelvét beszéli. Nem kimondottan nevezhető úri kisasszonynak. Kicsit megigazítja a hajába kötött vörös kendőt, mint egy igazi kis kalózlány, olyasmi a viselkedése, jó, hogy nem köpköd...vagy csak egyelőre. Aztán, amikor a saját nevét hallja végképp eléggé meglepődik.* -Mindjárt padlót fogok, honnan a jó fészkesből ismersz te engem? ~Csak nem az az átkozott Granon báró küldte utánam? El kellett volna metszenem a torkát, amikor lehetőségem volt rá. Tudhattam volna, hogy utánam küldi azokat a nyüves zsoldosokat.~ *A keze az oldalára csúszik, ahol a pálcát tapogatja ki. Egyelőre nem mutatja támadó reakciót, de ha kell képes megvédeni magát, megtanulta már, hogy inkább valaki más halála, minthogy neki bármi baja essen. Az ajtó felé pillant, majd vissza a fiúra. Kard...kard is van nála, talán mégsem a sunyi báró emberei közül való, azok nem ilyesmi hacukát hordanak. Összeszűkíti a szemét, úgy figyeli a másikat, mint egy ugrásra kész macska, aki bármelyik pillanatban képes kitérni a baj elől. Végül az ajtó felé lép, és a kilincsre teszi a kezét.*
-Talán mindketten ugyanabban az ügyben érkeztünk, én is épp csak most szálltam le a vadőr kocsijáról, szobát kellene találnom, vagy egyáltalán valami ágyat, ahol alhatok. *Kérdőn pillant a másikra, hogy ő is efféle tervekkel bír-e, majd végül lenyomja a kilincset, és belép a kúria épületébe, persze a szeme sarkából továbbra is figyeli a másikat, főleg a kezeit, a kardját figyeli. Igazán nem lenne jó egy hátba támadás. Üldözési mánia lenne ez? Nem mondhatni. Inkább csak természetes figyelem a környezetre.*

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*Flegmán vállat von, amikor a lány kirántja a kezét, erre készítették fel, tudta ő, hogy egy vélhetően paprikazsák kislányt fog találni. Nem is baj, úgy talán izgalmas lesz a következő pár hónap. Pimasz módon mosolyodik el, és összehúzza magán a köpenyt. Karba fonja a kezét, jelezve, hogy nincs támadó szándéka, de a lánynak meg lehetne annyi esze, hogy ha ártani akarna neki, akkor nem a karját kapná el, hanem a nyakát. Eddig persze nem terjed a hirtelen kis teremtés gondolkozása.* Nem vagyunk ennyire közvetlen viszonyban, de mágis a barátodnak nevezel? Nem ellentmondásos ez egy kicsit? *fűzi hozzá az okfejtést kötekedően vigyorogva.* Én udvarias próbáltam lenni, de láthatóan a jómodort nem ismered még elléggé, és nem az én tisztem ránevelni. Mellesleg azért vagyok itt, mert az apád küldött. Üzenetet küldött neked. *Egyenlőre nem mondja el az üzenetet, csak egy gyűrűt mutat fel, amin Katja apjának a címere található. Vagy családi jelképe, Jerzy ehhez nem ért különösebben. Azonban az a szemébe ötlik, hogy az oktalan lány még a pálca után is matat, ez már végképp érthetlen.* Ha akartam volna, már lett volna lehetőségem bántani téged, ezt be kell látnod. *mormolja halkan. Előhúzza a kardját, de mielőtt még a másik támadásnak fogná fel, a széles pengét oldalt hajtja, lapjával lefelé.* Ő Ravillion, hasznos szolgálatokat tesz meg nekem, mondhatni a karom folytatása. Úgy bizony ifjú hölgy, ahogy Jerzy mondja. Te Jerzy nem mondtad, hogy a lány ennyire nagyszájú lesz. Emlékszem, hogy amikor még Dergon, egy nagyhatalmú mágus forgatott, akkor is egy méregkeverő lány, hé, mi csinálsz, el ne merj rakni...! *A fiú flegmán teszi be a kardot a hüvelybe.* No igen, Ravillionnak már negyvenhat gazdája volt előttem. Majd egy másik alkalommal végighallgatjuk.
*Katja után lépdel, befelé az előcsarnokba.* Igen, olyasmi, de minden tőled függ, miattad vagyok itt. Kívánod, hogy atyád üzenetét fennhangon tolmácsoljam, vagy keresünk valami sötétebb, meghitt zugot?

Diák Hozzászólások száma : 35 Kaszt :

*Az udvarra indul el, Noeru társaságában, hogy egy kicsit kimossa a kezdetleges tavaszi levegővel fejét. Imádja az iskolát, de szeret kint lenni és most hogy végre kicsit kezd enyhülni az idő bár még elkel a vastagabb pulcsi örömmel baktat a lassan növő fűben. Mint általában most is talpig feketében van, de jó időre való tekintettel a pólóra vett hosszú ujjú inget most nem gombolta be. Mivel csak eddig döntötte el a dolgot még nemtud magával mit kezdeni. Körbekémlel hogy konkrétabban mik is veszik körbe, és csak lassan sétálgatni kezd, zsebre rakott kézzel*

Vendég

*Zoro baktat kifelé a kúriából az udvarra a kék farmerében, és piros pulcsijában. Megint egy szokásos sétájára indult, mikor meglátott valakit az udvaron, akit még nem ismert, és úgy saccolta, hogy az illető még új diák lehetett, így oda ment hozzá, ekkor látta, hogy szaktársról van szó*
Szia, Zoro Baisotei vagyok*mutatkozik be az illetőnek, és reméli, hogy nem zavarta meg semmiben*

Diák Hozzászólások száma : 35 Kaszt :

*Kicsit elmerült a nyugodt táj szemlélődésében, és Noeru sem nagyon hajtotta magát hogy figyelmeztesse hogy épp felé igyekszik valaki. Szerencsére nem rezzent meg a hirtelen hang miatt, de nem is számított rá, mindössze most túl nyugodt volt az ilyesmihez*
-Helo, Laurent Lewis. *Mutatkozik be, kezet nyújtva a másik srácnak és egy üdvözlő mosolyt is megenged, hisz első benyomás mindig döntő a másikról, néha ő sem akarja hogy valaki zsémbesnek kiáltsa ki.*
-Miújság? Te is egy kis séta? *Teszi vissza kezeit és egyik lábáról a másikra támaszkodik*

Vendég

*Mikor a másik fiú is bemutatkozik, akkor ő is a kezét nyújtja, majd ő is megenged magának egy mosolyt, bár Zoro alapban is mosolygott, úgyhogy ezzel nem volt gond. *
Háát semmi extra, most a hétvégén ilyen sétálós kedvemben voltam, tegnap majdnem egész nap kint voltam és sétálgattam erre-arra. Aztán úgy döntöttem, hogy most is kijövök egy kicsit, hiszen egy séta sosem árt* mondja a fiúnak majd ő is érdeklődni kezd*
És veled mi újság? Jól sejtem, hogy csak nem rég érkeztél?*kérdezi meg a fiútól, hisz mikor idejött úgy sejtette, hogy a fiú csak pár napja, esetleg egy-két hete lehet itt*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar