Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

- Nem. Tudod sok dolgom volt. Pedikűr, fodrász, arcpakolás. És persze utána a heti ki tud messzebbre rúgni nekifutásból egy házi manót helyi elődöntőjén. Majd a süssünk sütibe pókot és adjuk a mugliknak partyra mentem. -*Mondta Tom vigyorogva.* - De a tréfát félretéve. Megismerkedtem néhány lánnyal, néhány fiúval. Nem vészes. Lehetne rosszabb és jobb is.

Vendég

*Látja, hogy a fiú feltehetően hülyül, majd ezt be is vallja*
Hát igen, érdekes is lett volna, ha ez megtörténik*mondja nevetve, majd a komolyabb dolgokra tér rá*
Na azért annak örülök, hogy nem a legrosszabb, és hidd el ennél csak jobb lesz*mondja biztatólag a srácnak*

Vendég

- Melyik részére gondolsz, hogy érdekes? -*Kérdezte Tom felhúzott szemöldökkel.* - Arra a részre amit a fodrászatról szólt, vagy arra ami az izgalmas versenyekről mondtam?

Vendég

Én arra a részére gondoltam, hogy a verseny, meg ugye a pókos sütik*mondja, megint nevetve, és most örül, hogy itt van ez a gyerek, hiszen egész jól el tud vele nevetgélni, és a kedve is jó lett. *
Amúgy most tök jó, mert így hogy elnevetgélünk itt, így már kezd egészen jó kedvem lenni*mondja ezt is természetesen jókedvűen*

Vendég

- Még mindig nem értem miért nem bűvöltél meg valamit a pálcáddal. Ha már az iskolában vagyunk és varázsolhatunk használjuk is ki. -*Mondta Tom. Miközben megborzongott.* - Húúú kezd egyre rosszabb lenni ez a hideg. Nem tudom, te hogy vagy vele de én nem vágyom több szabad levegőre most. De egy kis meleg kandallóra annál inkább.

Vendég

Nem nagyon szoktam csak úgy varázsolgatni, de lehet, hogy ezek szerint rá kéne szoknom, mert jót tenne*mondja, és tényleg elgondolkodik a dolgon, hiszen egy bizonyos szintig biztosan jó lenne a dolog*
Hát ha gondolod, akkor bemehetsz, én még szerintem maradok egy kicsikét idekint*mondja, hiszen ő még szívesen maradna egy kicsit idekint, de ha a fiú menni akkor, akkor hát menjen nyugodtan, Zoro nem fog emiatt megsértődni*

Vendég

- Én tuti bemegyek. Számomra máris túl hűvös az idő. Pedig azt hinné nyáron nem kell pulcsit venni. Ha maradsz akkor viszlát. Én bementem. - *Köszönt el tom, és sarkon fordúlva vissza igyekezett a kastélyba*

Vendég

[colro=deepskyblue]*A másik srác bejelenti, hogy elmegy, és igazából Zoro számított is erre a válaszra, de hát akkor msot egy kicsit egyedül marad, még sétálni*
Akkor szia neked is*mondja, majd elindul még egy nagy sétára és még sétálgat kint egy olyan 10 percet, és mikor már végleg megunja, akkor ő is elindul befelé az épületbe*[/color]

Vendég

*Az új naxeldires diáklány is megérkezik az iskolába. A féltünde lány magában dohogva lépked a kúria udvarán. El nem tudja képzelni, hogy fog tudni itt élni, és tanulni.*
~Nem hiszem el, hogy az anyám képes volt bedugni ebbe a nyomorult kis putriba...~
*Persze csak azért nem akar itt lenni, mert nem magától jött ide. Előbb vagy utóbb úgyis megszereti a helyet. Most azonban csak körbehordozza sötét tekintetét az udvaron. Mindenhol csak a pórnép, senki sem méltó arra, hogy hozzászóljon.*
~Különben is, hol fogok lakni?! Ha nekem ebbe be kell mennem, én kidobom a taccsot. Miért nem maradhattam otthon? Valószínűleg azért, mert tanulnod kell.~
*Mondta neki daimonja, az a hatalmas szibériai tigris, aki eddig "alázatosan" lépkedett mögötte.*
~Nem kértem a véleményedet, Diego...~

//Ashley Montezzel-de én nagyon szeretem a citromos FAGYit//

Vendég

*Egy fiú érkezik meg az udvarra láthatólag eléggé lassú léptekkel, az arca sokmindent nem tükröz talán egy kisebb hangulattalanságot meg talán csöppnyi fáradtságot is. Amúgy egy sima szürke rövidujjú van rajta kék farmerral egybekötve nem mondhatni hogy nagyon érdekli. Lassan sétáll le a lépcsőn igazából sok célja nem volt hogy ide jöjjön mondhatni csak erre vitte a lába. Meg egy kis séta nem is árt mostanába elég sokat élt bezárkózva a szobába nevezhető magánynak vagy csak a fiatalságnál megszokott lustaságnak is. Na de ma máshogy történt megy egy jó pár kört az udvaron majd az egyik padot megcélozva telepedik meg rajta térdeit felúzva, közbe karjaival átöleli és állát ráteszi a térdére. Szemeit lassan végig futtatja az udvaron úgytűnik nem éppen forgalmas ma reggel. BÁr van sejtése hogy mit csinálhatnak a többiek hiszen nemsokára vizsga...*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 9:37 am

*Lothus szinte félálomban mászik le a lépcsőn Erui után, még mindig a tegnapi ruháit viseli. A farkas föl-le ugrándozik örömében, és néha vissza-visszanéz, hogy hol marad már a gazdája. A lány ilyenkor csak egy fáradt kis fintort küld felé.*- Szaladgálj csak nyugodtan. Én ehhez most fáradt vagyok. *Motyogja az állat után, elnyomva egy hatalmas ásítást. Nem is jött volna ki a szobából, ha Erui nem bökdösi meg nyalogatja addig, amíg türelme fogytán már inkább enged neki, és lehozza az udvarra, hadd futkorásszon egy kicsit. Elvégre mégis csak farkaskeverék, kell neki a mozgás.*~Én meg ember vagyok, és nekem az alvás kell. *Morogja Lothus az orra alatt, miközben majdnem elbukik egy nagyobb kőben. Épp kezdene szitkozódni, mikor meglátja, hogy Erui a közeli padon ülő ismeretlen fiú körül szaglászik. Az nem láthatja őt, mivel háttal ül neki, de Erui megtermett alakját nem nehéz nem észrevenni.*~Én is tudok magamnak társaságot keresni, bolhafészek.~*Gondolja sóhajtva, de be kell látnia, hogy most már kénytelen lesz szóba állni az idegennel.*

Vendég

*A srác eléggé elvan magával úgy tűnik hogy ritka pillanatok egyike amikor a srác képes lemenni alfába és csak a környezetével illetve a saját gondolataival törődik, ez csak azért is furcsa mivel a srác nem éppen a türelméről és a nyugodtságáról híres, álltalába mondhatni hogy előbb szól mielőtt elkezdene gondolkozni de lassan a 17 éves kor határán most már elgondolkozhatnak rajta hogy a srác igenis tud változtatni a viselkedésén, viszont úgytűnik hogy azt is észre veszi ha valami érkezik ebbe a roppant egybetűnő csendes környezetbe. Példának okáért a farkas. Lassan leereszti a lábait majd kicsit jobban szemügyre veszi. Nem tudja hogy daimon hiszen a lélekpárját nem látja még*-Te meg kié lehetsz?*néz le a farkasra kicsit halkan beszél de minek is szólaljon meg hangosan nincs értelme, a srác egy pillanatra lassan körbe néz elvégre nem szoktak farkasok csak úgy elkóborolni a birtokon főleg nem az udvaron. És meg is látja a lányt innen már gondolja hogy talán a daimonja lehet sőt biztos. Arrol még nem hallott hogy valaki élő farkast hozott volna be úgy hogy nem szűrték volna ki. Ha már látja akkor köszön is a lánynak, persze ha a farkast nem vette volna észre valószínüleg őt sem*-Szia. A tiedé?*köszön a lánynak közbe fél szemmel a farkas felé néz kicsit kérdő tekintettel jelként hogy bizony rá gondol*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 9:59 am

*Lothus lassan kerüli meg a padot, és közben gyilkos tekintettel mered Eruira. Az bűnbánóan sunyja le a fejét, de a lányt ez nem hatja meg.*- Igen, az enyém. *Feleli a fiú kérdésére, és lehuppan mellé a padra.*- De amint látod, nem igazán hallgat rám. *A farkas időközben kóborolni indult az udvaron. Lothus mérgesen nézett távolodó sziluettje után.*- Egyébként Lothus vagyok, nemrég érkeztem. Melyik szakra jársz? Én Allidonos lettem, de mivel így vizsgaidőszak előtt estem be, nem sok dolgom van. A többiek is biztos tanulnak. *Futtatja végig a szemét lopva a kihalt udvaron. Egészen felébredt a napfénytől, és jól esett egy kicsit beszélnie is valakivel. Nem mintha magányosnak érezte volna magát, de azért mégis... Most méginkább haragudott a farkasra, amiért mindig tudta, hogy mire van szüksége. Még nála is jobban.* ~Pedig csak egy bolhafészek.~ *Gondolja, de egy apró mosoly jelenik meg a szája szegletében.*

Vendég

-Lehetséges hogy csak ilyen napja van bár a tied én nem ismerem*mondja egy kissebb félmosollyal szája bal alsó szegletébe mi közbe fejét lassan a lány felé fordítja, fél szemmel még ő is vissza néz a távolodó farkasra majd el is veszi a pillantását*-Gondolom daimon nemde?*kérdezi közbe kicsit hátra dől a padon*-Van pár ismerősömnek ők is mindig vesződnek velük, bár nemtudom hogy ez általános tény e hiszen nekem nincs*mondja egy apró szemrebbenéssel közbe arcizmai teljesen kisimulnak mondhatni nyugodt önarcképet fest a srác*-Juho Heilamen. Örvendek*mondja közbe lassan kezet nyújt. Ő amolyan kézfogós fajta*- És szintén a bárdokhoz járok*mondja kicsit viccesen bár ő csak a dalmágia miatt hívja az Allidont bárdoknak*-Én se régóta vagyok itt. Vagyis mondjuk úgy hogy először majdnem másfél éve láttam a sulit de utána jó egy évi kénszerszünetem volt otthon, aztán pár hónapja jöttem csak vissza*mondja egy kicsit elhúzva a száját majd ismét a szokásos félmosoly*-Gondolom, elég nagy a csend, pedig álltalába tömve szokott lenni az udvar is. Bár nem mintha bánnám, szerencsére úgynéz ki én megúsztam a vizsgákat és mehetek harmadikba. De ne nézz strébernek...*mondja kicsit felnevet bár nem szokása ez se. A mai nap hozza ki belőle node a srác olyan mint a szél. Folyton változik sose tudni mikor tombol vagy mikor van nyugodt lelki állapotba. Különös alkat*-Amúgy honnan érkeztél ide?*kérdezi érdeklődő hangon*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 10:25 am

- Lehetséges. *Hagyja rá a fiúra Lothus, és mikor az a farkas után néz, egy kicsit jobban szemügyre veszi. Jégkék szemek, fehér bőr... Szinte már a nyelve hegyén van a kérdés, mikor a másik hangja kizökkenti merengéséből.* - Á, Erui nem daimon. *Nevet fel a lány, és közben a fejét egy kissé hátrahajtja.* - Csak össze vagyunk nőve, mint két tojás. Még az apámtól kaptam, kétéves koromban. *Teszi hozzá, de ahogy az apjára terelődik a szó, a tekintete egy kissé elborul. De ahogy a fiú kimondja a nevét, egy mosoly árnyéka suhan át az arcán.*~Juho... Heilamen... Okosabb ez a dög, mint gondoltam.~*Gyorsan kezet ráz a fiúval, bár általában kerüli másokkal a testi kontaktust. Az utóbbi egy-két évben alakult ki ez a szokása, de azóta se tudta elhagyni.*- Harmadikos? *Nevetett fel megint, pedig így egy kissé kicsinek érezte magát Juho mellett.*- Én maradok elsős. Már nem lenne időm a vizsgákra tanulni.*Magyarázkodik, de közben két rózsaszín foltocska jelenik meg az arcán. Még jó, hogy ő ezt nem veszi észre, mert akkor még nagyobb zavarban lenne.*- Finnországból. Vagyis... Finnország az igazi otthonom, de ide Spanyolországból jöttem. Az apám... spanyol volt. Pengemester.*Mondja halkan, pedig sokkal könnyebben csúsznak ki a száján a szavak, mint ahogy gondolta. Évek óta nem beszélt erről senkinek.*

Vendég

*Csak mosolyogva bólint de amikor meghallja hogy nem Daimon kicsit meglepődik. Először nem nagyon szólal meg inkább végig hallgatja a lányt majd megintcsak nyugodt arc marad mögötte pedig a kiváncsi pillantás*-Áh értem, csak fura. Mostanába már csak olyanokat látok akik Daimonokkal érkeznek , mondjuk én azon kevesek közé tartozok akiknek nincs. Minden esetre szép állat*mondja egy kicsit elmosolyodva*-Nekem is van otthon egy farkaskutyám. Egy Malamut*mondja kicsit még halk hangon, bár nem szokott annyira mesélni magáról de mostanába úgytűnik hogy ő se feszeng már annyit másokkal szembe*
-Minden esetre akkor ténleg szoros köztetek a kapocs gondolom*mondja még hozzátéve majd kicsit kinyújtózkodik, s újra a lányra néz*-Tudod otthon végeztem el az elsőt itt kezdtem volna de az ősök válltak és vissza kellett térnem. Aztán második évre csúsztam már csak be de úgytűnik sikerül a harmadik.*mondja a lánynak bár nem dicsekvős hangnembe, hiszen sose volt kenyere a dicsekvés nem is az a fajta. A pírt észre veszi de nem szól csak egy kis mosolyt ejt fiú létére volt már vele is hasonló főleg azokba az időkbe amikor még újnak nevezhette volna itt magát*-Sose csüggedj egy év hamar elmegy az elsős anyag meg ahogy tudom jó. Ismerek olyat aki majdnem felrobbantotta a labort bájital órán bár csak mesélésből.*mosolyodik el kicsit bár ahogy ismeri magát ő is képes lenne effélékre, a helyre viszont a mosoly kicsit nagyobb lesz*-Ténleg? Én Észak Finnországba születtem onnan jöttem ide, éppenhogy Lappföld alatt lakunk, nem sokkal Rovinemitől, a családdal.....*mondja kicsit a végét elnyújtva a családnál*-BÁr anyám most Londonba van apám Finnországba szóval utazhatok mivel kétlaki lettem*mondja kicsit elhúzva a száját*-Pengemester?*kérdezi kicsit meglepődve.*-Nem is olyan rég itt is volt kettő, legalábbis úgy emlékszem, amikor volt az a balhé azzal a pár sötétmágussal. Meg akarták ostromolni a sulit...*mondja kicsit csendesebben*-Minden esetre akkor honfitársak vagyunk, amúgy milyen spanyol ország?*kérdezi kiváncsi hangon*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 11:08 am

- Hát, lehet, hogy sokaknak van itt daimonja. Én nem tudhatom, elég új vagyok itt. *Mondja, és közben nagyot nyújtózkodik. A tegnapi utazástól és alvástól eléggé elgémberedtek az izmai.*- Malamut? Azok is szépek. Eruit mondjuk úgy találtuk, az anyja elpusztult egy csapdában. De a kölyök szerencsére túlélte.*Magyarázza komolyan, pedig ő sem szokott magáról ilyen sokat beszélni. Bár lehet, hogy csak azért, mert eddig nem volt rá lehetősége.* - Igen, elég szoros, de azért mégis csak egy farkas. Sokszor a maga feje után megy.*~Pont mint én.~*Gondolkodik el a lány. Talán pont azért jönnek ki ilyen jól egymással Eruival, mert a lány is olyan, mint egy farkas. Ha kell, falkában is megél, együtt tud működni másokkal a siker érdekében, de olykor magányra és egyedüllétre is szüksége van, hogy jól érezze magát. Csak a meggondolatlanságával nem volt kibékülve, de hát mit tehetne? Persze néha kellemetlen, mikor ez akaraterővel párosul, de Lothus ezt is egyre jobban tudta kezelni.*- Igazából nem bánom, hogy nem leszek másodikos. *Néz a fiúra mosolyogva.*- Mindenki azt mondja, hogy az első is érdekes, és a tanulást az alapoktól kell kezdeni. Anyám ugyan tanítgatott erre-arra, de inkább csak a természetmágiával kapcsolatban, és azok is csip-csup dolgok. Mondjuk, mivel erdő mellett laktunk, ez azért érthető. *Mikor a fiú az otthonáról kezd mesélni, jobban figyel rá. Nagyon hiányzik neki Finnország, már olyan rég nem járt ott.*- Én is Finnországban születtem, Pille-rinben, az egy kis falu az Inari-tó partján. Az emberek főleg halászatból élnek, szóval nem valami izgalmas hely, de nagyon szép.*Egy pillanatra elhomályosul a tekintete, ahogy felszínre bukkannak a régi emlékek, de hamar visszatér a jelenbe.*- Hát, rám is mondhatjuk, hogy kétlaki.*Kuncog egy kicsit.*- Az apám most Spanyolországban lakik, olyan igazi kalandor-fajta. De hát, pengemester, mit vár az ember... Nem szeretem Spanyolországot, olyan meleg, és az emberek nagyon tolakodóak. Csak apám miatt mentem oda. *Eszébe jutnak a napfényes spanyol vidékek, kis házakkal, a napon szinte gőzölögve heverésző macskákkal, és egy kicsit elmosolyodik. Egy egészen picit azért tetszett neki Spanyolhon.*- Megostromolni a sulit? Ki gondolna ilyesmire?*Kérdezi meglepődve, és akaratlanul is az erős védőbűbájokra meg az alapítókra gondol, akiknek a híre bejárt már messzi földeket is. Ha valaki meg akarja ostromolni a Nezát, akkor az őrült, vagy ostoba, vagy esetleg mindkettő.*

Vendég

-Én is csak az észrevételeimből szűrtem le ezeket szóval lehet hogy hülyeségeket beszélek*mondja kicsit vidámabb hangon miközbe fél lábát felhúzza a padra a fejét rátámasztja a térdére és úgy néz a lány felé, és hallgatja amit mond*-Minden esetre akkor szerencséje volt hogy kimentettétek*mondja majd egy kicsit megintcsak mosoly jön az arcára*-Szerintem ha sokáig van valaki mellett egy állat akkor elkerülhetetlen az össze kovácsolódás persze ez neveléstől is függ de ahogy látom ti megvagytok azért. Jó is ha az ember mellett van valaki, vagy valami*mondja kicsit egy mélyebb sóhajjal, azon gondolkozik lehet hogy jövőre ő is elhozza Rägnar-t de ez még a jövő zenéje nagyon is.*-Szerintem ezzel amúgy mi is így vagyunk. Sokszor azt hisszük hogy egy normát követünk pedig azt nézzük ami a saját szemünk előtt lebeg. Ösztönök*mondja kis mosollyal ő ebbe hisz, közbe csak mosolyogva bólint.*
-Jól teszed. Bánni nem érdemes inkább csak el kell fogadni. Amúgy igaz alapokról kezdeni a dolgokat fontos. Olyna mint a ház. Ismered a ház effekust gondolom*mondja derűs hangon*-A tégla ahogy egymásra épül és ha valahol gyenge akkor a felsőbb téglák instabill alapon állnak*mondja közbe lassan artikulál a kezével lehet kicsit hülyén fest valahogy le kéne vetkőznie ezt a hülye szokását a srácnak*-A természetmágia eléggé érdekes. Bár engem inkább majd későbbiekben a lélekmágia fog érdekelni azt hiszem az Allidonos tantárgy lesz legalábbis ha nem változtatnak a tanmeneten. Amúgy ha szereted a természet mágiát akkor szerintem tetszeni fognak Fallassion Prof órái. Ő úgytudom Druida*mondja nyugodt hangon, bár keveset tud a tanárokról és nem is mindenkiről, inkább csak a vezetőkről, közbe hallgatja a lány otthonának szóbeli leírását és bólint is*-Nemtudom én szeretem a nyugodt helyeket, meg magának Finnországnak megvannak a szépségei. Ahol én éltem is álltalába faipar meg kereskedelem volt ami dívott meg pár más dolog. Emlékszem a telekre jó hidegek voltak. Sokan azt mondják Bulgária hideg szerintem cseppet sem*mondja komolyabb hangon a lánynak*-Amúgy néha jobb is a nyugalom mint az izgalmas helyzetek. Azok bajba keverik az embert. BÁár már monták rám hogy keresem a bajt*mondja mosolyogva*-De szerintem előbb talál meg ő mint én*teszi hozzá nyugodt hangon*-Elhiszem mondjuk ilyen munka mellett érthető is hogy kalandor. Apám Minisztériumi megbízott. Finnországba. Anyám bájitalokat készít szóval nálunk eléggé vegyes a dolog*meséli a lánynak bár a minisztériumi megbízott alatt aurort ért.*- Én is amúgy inkább a hideg éghajlatot szeretem. *mondaj közbe oldalra dönti a fejét*-Nemtudom de elég kemény volt. És nem az első. És lehet nem is az utolsó valami van , de senki nem tud semmit Legutoljára kész csatatér volt az udvar.... *jegyzi meg kicsit halkabban*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 11:45 am

*Viky a friss levegőre kívánkozott ezért(szőrmókjával együtt)kiment az udvarra. Leült a kedvenc fájának tövébe és nézte a tájat. Elővette táskájából kedvenc könyvét és elhatározta,5.-szörre is elolvassa. Nagyonszerette ezt a könyvet. De aztán meggondoltam magát és visszatette táskájába. Úgydöntött egy kicsit meditál,de ezt az elhatározást is elvetette. Végül úgydöntött csak nézi a tájat,miközben szőrmókját simogatja.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 11:53 am

*Az allidonos lány sétálgat az udvaron.Nagyon nincs jó passzban,egész nap fájt a feje,legszivesebben az ágyában feküdne,de friss levegőt is kell szívni.Kissé morogva sétál,majd egy ismerőshöz érve megáll.Feket talárja volt rajta,ma nagyon nem volt kedve öltözködni.*-Szia!Hogy vagy?*kérdezte,miközben leült egy közeli padra.Közben Fred pattogott körülötte,bár ha így folytatja,ez a tevékenység sem fog tartani sokáig,mert még a lány mérgében megátkozza,vagy hasonlók.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 11:58 am

-Szia Rose! Látom nem vagy valami jó passzban. Miért?ˇ~Nem néz ki valami jól szegény~

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 11:59 am

//Bocsi rose nem tom miért zárta be//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 16, 2009 12:05 pm

- Szerencséje, igen. Már amennyire valakinek szerencséje lehet velem... *Mondja, és elkuncogja magát. De hamar komolyra fordítja a szót, mikor a fiú is így tesz.*-Igen, ez igaz, az ember és állat egy idő után akarva-akaratlanul összecsiszolódik. Persze ez mindenkinél máshogy van, de általában... Erui nélkül nem is jöttem volna el.*Teszi hozzá, és törökülésbe tornázza magát, majd könyökét a térdén pihentetve támasztja fejét a kezébe.*- Ismeretlen vidékre, idegen emberek közé... Legalább egyvalaki legyen, akiben megbízhatok. Persze, ő nem ember, de már nagyon sok ideje együtt vagyunk, és Finnország is mindig eszembe jut róla... *Elmélázva mered a távolban álló tölgyfák egy csoportja felé.* - Ösztönök?*Visszhangozza apró kis mosollyal, és a fiú felé fordul.*- Lehetséges. Bár én nem csak azt tartom szem előtt, hogy nekem mi lenne a legjobb, de kétségkívül vannak ilyen emberek... Meg másmilyenek is.*Nevet fel egy kissé saját suta kijelentésén.*
- Dehogy bánom! Elfogadni meg nem volt nehéz, tényleg érdekel, amit itt tanítanak. És hát, rám is fér egy kis tanulás.*Teszi hozzá mosolyogva.*- A ház-effektus, igen... Ez természetes, ha valami nem áll szilárd lábakon, akkor előbb-utóbb össze fog dőlni. A tudásra ez meg főleg igaz.*Mondja, de a fiú kézmozdulatai láttán nem bírja megállni nevetés nélkül. Nem akar tapintatlan lenni, de Juho tényleg hülyén fest így, miközben halál komoly arckifejezéssel magyaráz a lánynak. Mikor már meg tud szólalni, válaszol a srácnak.*- Anyám nagyon szereti a természetet, meg mindent, ami azzal kapcsolatos, és mivel mellette nőttem fel, ez biztos valahogy rám ragadt. Annak ellenére meg, hogy apám pengemester, engem egyáltalán nem érdekelnek a harcművészetek. A mágia sokkal... rejtelmesebb. Változatosabb. Persze semmi bajom azzal, aki szereti a fegyverforgatást, de hozzám ez nem áll közel.*Teszi hozzá a végén.*- Igen, Pille-rinben is hidegek voltak a telek. Sokszor a tó is befagyott, olyankor lehetett korcsolyázni. Itt Bulgáriában tavasszal már szinte olyan meleg van, mint nálunk nyáron.*A lány ismét nyújtózott egyet, és egy kis fülvakargatással köszöntötte a visszatérő Eruit, amint az letelepedett a pad alá, fejét a lány lába elé hajtva.* - Bajba? Miféle bajba keveredhet egy olyan nyugodt srác, mint te?*Kérdezte Lothus nevetve, ujjait farkasa selymes bundájába túrva.*- Hát, én azért biztonságban érzem itt magam. Elég strapabírónak néz ki a kastély.*Jegyzi meg mosolyogva.*

Vendég

*Álmos szemekkel baktat az udvaron, a tegnapi nap nem igazán dobta fel, semmi baja a halállal, de azért egy hullával egy szobában sok volt neki kicsit... vagy talán nagyon is. Mint mindig most is feketében van, egy fekete nadrágban, meg egy ugyancsak fekete blúzban, mely alól ujjai alig látszanak ki, válla viszont előbukkan, a nyaka annyira széles a felsőjének. Maga elé bámul, és az ecseteit nézegeti, melyik lesz jobb ehhez a képkezdeményhez, ami most épp a szobájában száradozik, de befejezve még nincs, szóval valahogyan folytatni kellene és addig is... Jé, hol van már megint, és hogy találja meg így egyáltalán a szobát? Egész aranyos... mindig eltéved. Kicsit idegesen túr bele a hajába, majd elhúzza a száját, és megszólítja a legközelebb álló lányt, egy ismeretlen fekete taláros valakit.*
-Szia... Ne haragudj, de meg tudnád mondani, hogy... hogy merre találom a lányszobákat. Vagyis még nem vagyok beosztva... csak a várószobába akarnék visszajutni.*bociszemek, tényleg nem ismeri még igazán a terepet, és a tájékozódó képessége sose volt a legjobb, sajnálatos módon.*

Vendég

-Magunk felé mindig sokkal keményebbek vagyunk*mondja kicsit mosolyogva a lány első mondatára majd cask eggyet értően bólogat*-Az hiszem igen. Mondjuk igazad van. Jó ha valaki úgy vág neki valami ismeretlennek hogy tudja hogy van valaki mellette mégha nem is ember hanem tegyük fel egy állat. *mondja kicsit komolykás mosollyal ő is sokat gondolkozik Finnországon mi lehet a malamuttal de valahol mindig elakad a gondolatok terén és vissza tér a jelenbe*-Most nem az önzősségre gondoltam kicsit nehéz kifejezni*mondja közbe ő is felnevet. Nem mindig a szavak embere*-Hanem inkább mondjuk úgy hogy ha kockáztatok valamit akkor tudom hogy kiért vagy miért kockáztassam*mondja meg ennél jobban nem tudja, elmondani mire gondol de reméli hogy a lány megérti, közbe a szavaira csak mosolyogva bólint*-Jaja és aztán azt elég nehézkes újra felépíteni, nálam is itt volt gáz, például bestia tanon, nagyon nem érzem magam otthon benne de az inkább az én hibám mint másé..*mondja hiszen nem hibáztat másokat azért mert talán ő annó lusta volt tanulni, a nevetésen nem sértődik meg inkább ő is nevet eltudja magát képzelni kívülről*-Bocs erről le kéne szoknom azt hiszem, mert a végén még a nagy igyekezetbe eltalálok valamit, amit nem akarok*mondja miközbe lassan ő is elcsendesedik *-El is hiszem mondjuk ha van egy megszokott környezet amibe nevelkedünk és élünk előbb utóbb két lehetőség áll fenn. VAgy megutáljuk egy életre, vagy pedig részesévé vállva megszeretjük*mondja mosolyogva , bár rá nem teljesen igaz, őt érdekli a legtöbb dolog de eggyenlőr úgy gondolja talán Auror lesz az apja után*-Én is a mágia iránt vagyok elkötelezve de inkább átkok meg illúziók. Megjegyzem az illúzió mágia alapja a bűbáj tan.*mondja mosolyogva azt is nagyon szerette még anno mégha nem is itt tanulta, közbe hallgatja az otthonáról szóló mondatokat lassan bólint is*-Ismerős helyzet mi is mindig kerestünk télen egy tavat ami bevolt fagyva és oda mentünk a többiekkel de már régen volt. Nagyon rég. *mondja bár a réget ő 5-6 évvel ezelőttnek gondolja. A kérdésre elmosolyodik*-hát tudod vannak itt furcsa dolgok ami csak úgy jön. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni, hallottam már furcsa dolgokat, meg talán tapszataltam is. De nem olyan túl nagy bajok inkább kissebb bakik amibe én részt vettem*mondja kicsit felemelve a fejét a térdéről*-Áh nem láttad még amikor a kilátó le lett rombolva. Mondjuk elég hamar helyre hozták de azért idő volt az is. Remélem még egy ilyen nem lesz. Ténleg ott voltál már? Szerintem szép fentről. Mondjuk ember legyen a talpán aki megmássza a lépcsőket de ha felérsz akkor szép látványba lesz részed az már biztos*mondja mosolyogva*-Ténleg mi akarsz lenni ha esetleg végig járod ezt a sulit?

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar