Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Ápr. 08, 2009 6:27 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Segédtanár Hozzászólások száma : 28 Kaszt :

*Na Sidney csak megismeri őt végül.* Bizony ám, Griffendél, de itt együtt leszünk ezen az Allidon szakon amelett, hogy boszorkánykodunk vagy mifene. *vonja meg mosolyogva a vállát. Bólint Moyrának és elindulnak befelé.* Rendben van, sima ügy, akkor majd a vendégszobákban nekiesek, és kimosom, nézni sem bírom, ha így piszkosan maradna. *Ginette-től visszaveszi a rudat, és kellemesen biccent.* Kikapcsolódásnak remek, majd ha van időd, szivesen beszélgetek még veled, ha kipakoltunk. De ahogy elnézem, csak reggel pakolok ki, mert későre vagyunk, de remélem vacsorát még kapunk. *Fejezi be, és felnéz az iskola falaira. Mivel nem lát különösebb bajt, átkot az erőterekben, könnyű szívvel lép be, hogy találjon valami ideiglenes hálóhelyet.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:16 pm

*Atum lép ki az udvarra. A szokásos fekete nadrág és felső van rajta. A kezéről már a kötés lekerült de egy vörös folt tanúskodik sérülése helyéről. Márt szüksége volt rá hogy kijöjjön egy kicsit hiszen szinte egész héten a szobájában volt. Körülnéz de nem látja hogy valaki kinn lenne. Odasétál egy nagyobbacska kőhöz és leül mellé. Nekitámasztja a hátát és csak nézi ahogy pár felhő átúszik a feje felett.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:20 pm

*Irina megy ki az udvarra, élvezve a korai nyarat. Hallgatja a madarak csiripelését, nézi a nyíló virágokat. Mélyet szippant a friss levegőből. Lassan sétál, kiélvezve minden egyes pillanatot. Mai napon lengén öltözött fel. Egy polót és egy térdig érő nadrágot. Talárja most is rajta van. Haját lófarokba kötötte, hogy ne melegítse a nyakát. Ahogy sétál, észrevesz egy fiút. Közelebb megy hozzá, majd ráköszön* -Szia, nem zavarok?- *Kérdezi meg mosolyogva, mutatva udvariasságát.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:27 pm

*Atum lépteket hall közeledni. Odapillant és egy lányt vesz észre amint felé tart. Miután a lány köszönt neki Atum kissé fejet hajt.*-Szia, nem zavarsz. Atum Malah vagyok. Benned kit tisztelhetek?-*Kérdezi majd feláll. Leporolja a nadrágját és nekitámaszkodik a kőnek.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:33 pm

*A negyed-tünde lány mosolyogva figyeli a fiút. Mindig is barátságos teremtés volt.* -Engem Irina Yoanának hívnak.- *Válaszol a feltett kérdésre. Végignéz a környezeten, majd mélyet szippant a levegőből. Végignéz a fiún, és észrevesz a kezén egy foltot.* -Mi történt a kezeddel, ha szabad tudni?- *Kérdezi meg, majd gyorsan hozzá teszi* -Persze nem muszály válaszolni- *Mosolyog a lány. Leveszi a talárját, majd leteríti a földre és ráül. Lábait kinyútja, kezeivel hátul megtámaszkodik. Onnan néz fel Atumra.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:42 pm

*Atum hallgatja Irina szavait majd a kezére pillant.*-Hát nemrég tettünk egy kis kiruccanást és ott összefutottunk egy lidérc szerű lénnyel. Ez a szörnyeteg irányított szinte mindannyiunkat. Akik maguknál voltak azok harcoltak ellene. Egy idő után sikerült is elzavarni de mielőtt elment volna megfogta a kezemet és azon keresztül akarta elszívni az összes energiámat. Ez szerencsére nem teljesen sikerült neki.-*Válaszol a lány kérdésére majd kicsit megmozgatja a jobb kezét. Belenéz a lány szemébe. Még soha nem látta hogy valakinek ilyen kék lenne a szeme.*-Ugye te nem ember vagy?-

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 2:51 pm

*A lány figyelmesen hallgatja Atum szavait. A történet végén kissé elborzadt arcot vág.* -Miért van olyan érzésem, hogy az Árnymadarak-mocsarában jártatok?- *Kérdezi meg kissé mosolyogva* -Egyébként nem lehetett valami kellemes érzés. Fáj még, vagy már azért jobb?- *Kérdezi meg. Hangján hallani, hogy némi aggodalom azért van a lányban, attól eltekintve, hogy csak most ismerte meg a fiút. Atum kérdésére széles mosoly terül szét az arcán* -Nem, nem ember vagyok. Negyed-tünde. Érdekes még senki sem vette észre. Csak nem a szemem árult el?- *Kérdezi meg nevetve*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:01 pm

-Nem a mocsárban voltunk.-*Mondja kicsit álmos arcal Atum.*-Hawaiira mentünk. Hát tényleg nem volt túl kellemes de most már csak akkor fáj ha hozzáérek.-*Mondja majd egy kis mosoly jelenik meg a szája szélén.*-De a szemed volt az. Még nem láttam itt olyan embert akinek ilyen szép kék szeme lett volna.-*Mondja majd leül Irina mellé.*-Negyed-tünde? Ahhoz képest hogy nem sok tünde vér csordogál az ereidben nagyon meglátszik a szemeden.-*Néz ismét a lány szemébe.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:12 pm

-Akkor tévedtem, de megesik, hisz nem tudhatunk mindent- *Mondja a lánya, majd hallgatja Atumot.* -Hát akkor ne nagyon érj hozzá, és akkor nem fog fájni. de talán tudok segíteni.- *Mondja, majd a földön lévő talárja zsebében kezd kutatni.* -Ezt nem hiszem el, itt kell lennie.- *Morog magában a lány, miközben tovább keresgél* -Áhh, meg is van.- *Majd egy kis üvegcsét nyújt a fiú felé* -Családi gyógyszer. Kend be vele kezed, segít a gyógyulásban, és a gyulladást is leviszi.- *Mondja mosolyogva a fiúnak* -Pedig én határozottan abban a hitben éltem, hogy Hawai kellemes hely...- *Neveti el magát a lány. Majd visszahelyezkedik elöző helyzetébe. Hallgatja a fiú szavait, miközben halványal elpirosoik az arca* -Öhmm, köszönöm a bókot- *Mondja kissé zavartan, miközben ő is a fiú szemeit kémleli.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:22 pm

*Atum érdeklődve figyeli hogy vajon mit keres annyira Irina. Miután megtalálta amit akart a fiú elveszi tőle az üveget.*-Köszönöm.-*Mondja a lánynak majd ki is bontja az üvegcsét és egy kevés gyógyszert a kezére önt belőle. Elkezdi bedörzsölni vele a sérült kezét de rögtön felszisszent amikor hozzáér.*-Azt hiszem ennyi elég lesz rá.-*Mondja majd egy mosolyt erőltet az arcára.*-Hát viszonylag jó hely az ilyen lényeket leszámítva.-Szólal meg ismét és Irinára mosolyog.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:30 pm

*Érdeklődve figyeli, ahogyan a fiú elkezdi bekenni a kezét.* -Ha nagyon fáj, akkor itass be vele egy kendőt, és azt tedd rá, így is hat. A lényeg csupán annyi, hogy érje a fájdalmas felületet- *Ad tanácsot a fiúnak, miközben hevesen mutogat. Elég vicces látvány lehet kivülről, de ha egyszer beleéli magát valamibe, akkor bármi kisülhet belőle.* -Akkor talán egyszer oda is elmegyek, ha lesz rá idő. Persze elkerülöm az ilyen helyeket és lényeket.- *Mosolyodik el ismét a lány. Szinte nem bírja ki, ha nem mosolyog. Ilyen a természete.* -Egybéként hogy jutottál el Hawaira? Iskolai program keretében, vagy nyaraltál?- *Kérdezi meg kedvesen érdeklődve a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:40 pm

*Atum nagyon nehezen bírja ki hogy ne nevesse el magát amikor Irina hevesen elkezd mutogatni.*-Köszönöm a jó tanácsot.-*Mondja majd tovább hallgatja a lányt.*-Menj csak el. Érdemes.-*Mondja majd válaszol a kérdésre is.*-Iskolai program volt. Persze csak mi Eramirosok mentünk.-*Válaszol a lány kérdésére.*-És te mióta vagy itt? Még soha nem láttalak. Arra biztos emlékeznék.-

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 3:50 pm

-Akkor nem értem, hogy én miért nem voltam ott, hisz én is eramiros vagyok- *Mondja a lány* -Hát erről lemaradtam, de talán majd még megyünk oda, és akkor én is ott leszek, legalább is remélem- *Tervezi el előre a lány, majd tovább hallgatja a fiút.* -Már második éve. Most vizsgázgatok. Remélem átmegyek- *Mondja a lány.* -És te? Mert nekem is furcsa, hogy még nem láttalak.-
//Fagy//

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:00 pm

[Tündemódra bosszankodva]

Hát igen, a láthatatlan meglátása egy érdekes képesség, becsüli is azt, aki ilyet meg tud tenni. Bár ha ez nincs miért, akkor tényleg nem érti, biztos, hogy ez valami ismeretlen mágia. No mindegy. Az árnyékban tényleg nem látja az ellenséget, akiről igazából nem lehet eldönteni, hogy hányadán állnak. Nem szívlelik egymást, ez tény, de mégis, együtt sok mindenre képesek lennének. Csak akarni kell. És annyira nem volt vészes az, hogy már ki tudja, melyik óra keretén belül legyőzzék a lidércet. Igen, ez rúnamágia volt.
Mellett ül. Hirtelen csak azon kapja magát, hogy valaki melléhuppan, akinek az arca most már ténylegesen ismerős, sőt, túlságosan is közeli. Száját fintorba húzza, amolyan kis szokásos reakcióképpen. Arca az a tipikus pont-te-hiányoztál-már-csak kifejezést ölt, és így tekint a fekete fürtökkel megáldott naxeldiresre. Ha most ő csippentene le egész véletlenül... Nem csak egy tincs vágódna le arról a mesésnek nem nevezhető emberi hajról, hanem az egész. A haja tabu, erre kényes volt mindig is, elvégre tünde, vagy mi a fene.
Az őrültek a legnagyobb zsenik. Goraph is annak mondható, őrült, hogy ennyire nem képes alkalmazkodni ahhoz, hogy emberek között él. Nem tud szocializálódni. De hát az már 6 éves korában lezárult, és most felül akar mindent írni? Nem, nem hajlandó erre, és nem is fogja véghezvinni a túlságosan is isteninek tűnő küldetést.
- Képzeld eléggé élesek, ha nem tudnád. De miért is nekem kell elmondanom ezt egy iskolaelsőnek? Bocsánat, VOLT iskolaelsőnek - kacag fel hirtelen, persze ez nem azért van, mintha ő nyerte volna el a címet, csak olyan jól jön ez ki. Túl jól ahhoz, hogy igaz legyen, biztos lesz valami visszavágás felé nézve. De mindegy, már túlvan rajta, nem is foglalkozik vele.
- A barátod nagyon jól elvolt magában is, sőt, kifejezetten csak volt jól. Kijöttem, kellett már a levegőcsere, a benti szoba túlságosan is zárt volt már. És te? Tudtad, hogy cimborád kint üldögél magányosan? Vagy mit keresel erre? Láttad azt a szektát ott? - mutat a csoportosulás felé.

Vendég

*Haylie az udvaron sétál. Nyakán fehér kötés díszeleg, a vállán ülő szürke galambén szintén. Még nem merte levenni, fél a látványtól. Hiába ha egyszer nem bírja a vért.* - Mit gondolsz, unalmas itt? *Kérdezi daimonját, aki csak oldalra fordítja a fejét, mire a lány elmosolyodik.* -Azért itt jobb mint otthon. *Tekintete az égre vándorol.* - Anya most biztos mosogat. Apa meg , áh ő mindig csak a laborban van. Vajon Niki mit csinálhat? És vajon...*Ekkor észreveszi hogy mások is vannak körülötte ezért csendben marad. És arrébb sétál.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:12 pm

*Hogy hányadán áll a tündével, az valóban egy remek kérdés, amire a válasz nem éppen egyszerű. Ha a fiú jobban belegondol, nincs is akkroa baja ezzel a hegyesfülűvel.. Jah, de, mégis. Pont a füle. Ez által a faja. Annak ellenére, hogy igen, bizony a jövendőbeli hitvese is egy hegyesfülű, ő ugyanúgy gyűlöli a fajtát. Minden hegyesfülűt. Lehet az goblin, tünde, elf, vagy csak valami megcakkozott idegen. Ő márcsak ilyen. Elvetemülten rasszista, ha így jobban tetszik. Ezt nevelték belé. Az, hogy mitől olvadt meg a jég pont Arnuil felé, egy másik remek kérdés, melyről hosszasan lehetne filozofálni, de a fiú túlságosan kiismerhetetlen a pontos válasz megadásához. Minden esetre jelenleg remek kedvben van, és éppen ezért remekül érzi magát, láblógázva a fiú mellett. Szemeiben, azokban a parázsló, apró gombolyagokban őrült láng csillog, táncol szüntelenül, ahogyan Goraphot figyeli. Csakmegmoslyojogja a fiú szavait egy cseppet, majd félredönti a fejét.* -Ugyan már. Ha komolyan azt hiszed, hogy az efféle díszes címek miatt vagyok én az egész iskolában a legjobb, akkor erőteljesen tévedsz. Van valaki, aki ismeri képességeimet, aki a szárnyai alá vett. Az efféle néma titkok, el nem hangzott szavak sokkal többet érnek, mint egy darab fém. Remélem te sem vélekedsz másképp, mert akkor bizony nagyot csalódnék benned.. *sóhajt fel egészen drámaian, majd úgy néz ismét a fiúra.* -Ugye, ugye nem hiszed azt, hogy az efféle csecsebecsék, a földi világ ostoba jelképei többet érnek az elismerő figyelemnél, megbízatásokkal, titkokkal, bizalommal? *jobb kezével végigsimít nagymacskáján, mintha csak valami maffiózó lenne, miközben hátradől a padon. Hátát nekiveti a háttámlának, és lassan elkezdi simogatni állatkáját. A nemes nagymacska halkan dorombolni kezd. A fiú igazából nem tudja konkrétan, hányadán álljon szakvezetőjével, Mesterével. Vagy a végzete lesz, vagy a megmentője, vagy pedig a Mestere lesz az ő végzete. Ez már csak efféle Sors, és furcsa fintoros játék. Nem lehet ellene mit tenni. Minden esetre a fiú úgy véli, egészen remekül elvan Mesterével, mégha nem is tud mindent. De talán jbob ez így. Jobb az édes tudatlanság.* -Na igen. Ti emg a bezártság. *szemeiben gonoszkásan fény villan meg.* -Már csak ilyenek vagytok. A szekta pedig.. *elnéz az említett csoport felé.* -Nem más, mint ostoba gyerek összetömörülése. A képességeiket nem tudom megítélni, de ahogy látom, hatalmas hintókkal érkeztek, melyeknek csak sziluettjét lehet látni. Gazdag ficsúrok, semmi több. *fonja össze karjait maga előtt, aztán eltöpreng a kérdésen.* -Igazából nem gondoltam volna, hogy itt vagy. Arra gondoltam, kijövök, kell egy kis séta ez után a remek napkezdet után. Tudod, sikerült egy fiút leszoktatnom a káromkodásról, legalább is remélem. Naxeldires.. *lemondóa sóhajjal rázza meg a fejét.* -Fajulunk el drága barátom, fajulunk el.. Ha így folytatjuk, jövőre már a Sötét Nagyúrnő is úgy fog ide bejárni, mint te meg én, vagy ezek a csitrik és bájgúnárok. *sóhajt fel, majd felnéz az égre, láblógázását abbahagyva. Mintha csak abból kiolvashatná a választ. Jobb keze ismét a macskára csúszik.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:31 pm

Haylie

*Halk léptekkel halad, most egész sokan vannak az udvaron, valami csoda fojtán, mikor ő erre jár, akkor mindig üres. Lehet, mert éjszaka szokott csak itt lenni. Talán már lassan leszokik az éjjeli lófrálásról? Nem tudni. Ekkor pillantja meg Haylie-t, és köszön is neki, miközben megközelíti.*
-SZia! Hát te?-
*Kérdi mosollyal arcán. Ekkor LEx a vállára száll, és ő is kitartóan kémleli a lány rejtélyekkel teli arcát.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:31 pm

Ha magát a fiút nézzük, Goraphnak sincs semmi baja vele. Vagy mégis? Igen, most eljátszhatnánk ugyanezt fordítva, úgy, hogy azért, mert nem olyan a füle, mint a tündénknek. És ez kifejezetten piszkálja. Mindig is éles határfelület húzódott a két faj között, amelyet az elfek nagyon komolyan vesznek, és vettek is mindig. Ja igen, és ez a jövőre is kihatással lesz, természetesen. Legalábbis a hegyesfülű nem tudja elképzelni, hogy mindez egyik pillanatról a másikra eltűnne. Úgy, mint a berlin fal.
Érmek... Nem, nem kell félreértésekbe esni, Goraph ezeket sosem tartotta nagy számnak. Csak valaminek a kimutatója, de lehet, hogy az mégsem ad teljes képet. Nem mindig azok kapnak pozíciót, akik meg is érdemlik, mert olyan nagyon sokat tettek le az asztalra. Ebben a világban még csak a protekció számít, más nem is nagyom. Legyél te akármilyen, lehetsz te kitűnő tanuló, lehet, hogy az utcán végzed, és ott énekelsz. Amúgy nulla tudással, ezt hozzáteszem. Semmi hangod, de erre szorulsz.
- Nem hiszem azt. Mindennél fontosabb a kegy, amelyben részesülhetünk. És annak nem szoktak csecsebecsét osztogatni, az egy bizalmas kötelék. Hát, engem még nem fedeztek fel, pedig eléggé tehetséges vagyok, bizonyos dolgokban. Ilyenek az illúziók. Mondhatni, hogy a legjobb vagyok az iskolában. De sajnos vannak olyanok, akik a lehetőséget eltiporják, pedig konkrétan semmit sem tudnak felmutatni. Csak jókor voltak jó helyen - fejti ki a véleményét, majd enyhén mosolyog. Tisztában van Jack képességeivel, amelyet már többször is megmutatott neki, és azzal is tisztában van, hogy ő maga milyen szinten űzi a mágiát.
És azt is tudja, milyenek lennének ketten.
Óriások.
- Hát igen, gazdag egykék. Pedig nincs mire büszkének lenniük. A pénz nem minden, ha mögötte nincs háttér - ért egyet nyílvánosan, azért a gondolkodásmód még tetszik, melyet Jack képvisel. Azon része, amely nem a tündék ellenességére hangolódik.
- Gratulálok hozzá. Legalább elmondtad neki, hogy üdv a nezabarban? Mert ez az, amit látott. Emberek hadakoznak egymással, mint a ludak. Ti semmiből sem tanultok - lesújtó sóhaj, mintha már minden remény kiveszne a világból. Rázza a fejét, és erőteljesen húzza azt. A Nagyúrnő kijelentésére kissé megborzong, nem nagyon szeretné elhinni ezt, pedig az iskola nem tudja magát tartani, csak segítségekkel együtt, ami már nem túl jó jel. Pedig elméletben a vezetők nagyon nagy varázslók. Ezek szerint az az egy ember, Gabriel, még mindig jobb, és négyet tesz ki egy személyben. 4 in 1. Jó kilátások...
- Azért az még ne legyen. Tényleg, azóta sem adott magáról jelet... Nem tudsz valamit? Ti, feketék nagy spanok vagytok együtt, nem? Nem tudsz valamit?

Vendég

*Gyorsan megpördül a tengelye körül majd megáll Lara előtt de úgy hogy majdnem elveszti egyensúlyát és a földre esik. A madár ijedten repül le válláról.* - Szia! Hát én...csak gondoltam levegőzöm egyet. *Nevet a lányra miközben visszanyeri egyensúlyát és a madár gyíkká változik mikor a vállára telepszik.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:51 pm

*Látja a lány hebrencs reakcióját, és ez kicsit mulattatja, kedvesnek találja Haylie-t. *
-Levegőzni sosem árt...-
*NEvet egyet LAra, majd figyelemmel kíséri, amint a lány daimónja változik. Ma kissé ideges volt, de most jókedvre derült Haylie láttán.*
-Különben jó hogy itt talállak! NEm megyünk el hétvégén Nellondba?-
*Kérdi reménykedve.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 5:54 pm

*No igen, Jack és a posztok, jelvények. Mindig is büszkén hordta őket, ám az óta sokkalta kedvesebb csecsebecsét kapott. Szinte minden posztot megjárt, neki elég is volt ennyi a hatalmi ranglétrából. Volt ugyebár prefektus, fprefektus, tanársegéd... Sorolhatni lehetne, de felesleges. Aztán az óta itt az elismerés jelképe, egy védőangyal. Egy sötét, démoni védőangyal. Mindennél többet ér a fiú számára. A határvonalakat pedig mindig szívesen lépkedte át. A fiú első szavait meghallva elégedetten dől hátra.* -Megnyugtató szavak. *mondja, majd lehunyja szemeit, és úgy hallgatja a fiút. A tehetség kérdésénél sanda oldalpillantásokkal méri végig, majd ismét lehunyja szemeit.* -Szerintem az egyetlen dolog, amiben te jó vagy, az nem más, mint az a remekbe szabott imperius átok. Az illúziókhoz nem tudok annyit hozzászólni, azokon az órákon kevesebb dolgom is több és van jobb dolgom annál, hogy mászokat figyeljek. Dictum factum az életemért kell, hogy megzküdjek. Mert a szem furcsa érzékszerv.. Az igazság is azért vak, hogy az illúziók ne csaphassák be. Hogy minden mást megláthasson. *mondja a maga hideg, egészen halk, mégis remekül érthető hangján, miközben továbbra is csak csukott szemmel támasztja a pad hátát. Elképzeli, milyen lenne vakon a világ. Elképzeli, mert szeretné megtudni. Talán nem is rossz, elvégre nincs több látás, nincs több illúzió. De nem, mert akkor minden rossz is kiveszne az életéből. Minden rossz, mely számára tökéletes. Hogy ketten óriások lennének? Letagadni sem lehet.* -És ki az, aki botor módon bitorolja helyedet? *érdeklődik felfelé nézve, csukott szemekkel.* -Pénz.. pedig drága Goraph, a pénz hatalom.. A kinti világban pénzzel nagyon sok mindent el lehet érni. De idebent. Ó nem. Itt, közöttünk, egymás között a pénz nem számít. A pénz nem ok gyilkosságra, minden más azonban az. Egy emberi élet vajon mennyit ér? Mennyit kell fizetni szabadulásért, törvényekért? Sokat. De, hogyha valaki bekerül egy olyan helyre, ahol nem a pénz, hanem a tudás számít, és az erő, vagy az a dolog, amit képvisel, mindennek az illúziónak végeszakad. Mert bizony drága cimborám, a pénz is csak illúzió. Olyan illúzió, melyet a szél könnyedén fúj el.. *szemeit kinyitja, bal kezével úgy tesz, mintha pénzköteget fogna, majd ráfúj, kinyitja kezeit, és lám, semmi nincs ott. A tündére emeli tekintetét.* -Elszáll, mintha ott sem lett volna. Jack elenevti magát, és előbbre dől, ocelotja idegesen leugrik az öléből, emgrázza magát, majd nekiáll mosakodni. A fiú tekintete acélossá, hideggé, szürkévé válik.* -Mi feketék. Spanok. Furcsa egy hegyesfülű vagy. *mondja, miközben rédekes, sejtelmes pillantásokkal nézi, méregeti a fiút, mint valami áldozatot a ragadozó.* -Mellesleg nem mondta, mikor fog beugrani, de szerintem nemsokára. A nyár a sebezhetőség időszaka. Aztán, mikor ősszel beérkeznek a diákok.. Mikor télen, karácsonykor mindenki elmegy.. ezek azok az időszakok, amikor jöhet. Vagy, akkor, amikor jónak látja. Mellesleg Nellond polgármesterét megölte. Az óta semmi hír róla. De él, virul, és egészséges. A félvér mocska. *köp ki oldalra.* -Remélem egyszer majd megmutathatom neki, mi jár azoknak, akik azt hiszik, hegyes fülekkel és furcsa hangszerekkel belekontárkodhatnak a más birodalmába. *kezei ökölbe szporulnak, szemeiben furcsa, ősi láng gyullad fel, ahogyan maga elé mered, majd felsóhajt, a tűz kihuny, keze enged, ő maga pedig hátradől a padon, és csak mosolyog.* -Majd. Egy szép napon. Egyszer. Talán. *felsóhajt, és csak figyeli, figyeli a körülötte zajló világot.*

Vendég

*Tanácstalanul méri végig Photiont, mint mindig amikor a daimon változik, aztán nagy szemeket mereszt a vele szemben állóra és értelmes képpel néz aztán megrázza a fejét és kérdez.* - Rendben menjünk, de az mi fán terem?

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 6:04 pm

*Ismét szelíd mosoly ül arcára. MAjd ekkor jön rá, hogy HAylie még csak most érkezett, így nem árt kicsit mesélni neki Nellondról.*
-Nellónd... az a közeli falu, afféle varázsló falu, nagyon klassz hely, ha nem utazol haza a szüleidhez, akkor jöhetnél velem. Elmehetnénk fagyizni, vagy bárhová. Ruhát venni, vagy csak leülni a szökőkút mellé, és beszélgetni.-
*Javasolja , és jó kedvre derül az ígéretes hétvége hallatán. LEx felrőppen válláról, Lara oda néz, és csak gondolatban szól neki, hogy senki se hallja.*
~NEm tudsz valahogy segíteni neki, hogy megtalálja önmagát?~
*Néz A feje fölött repkedő Lex-re, majd Photionra. *
~Megpróbálhatom~
*Válaszol, azzal leszáll a daimón mellé, és és vizsgálgatni kezdi a fekete madár.*

Vendég

-Ahaa. *Nagyban bólogat Lara minden szavára. A magyarázat után már idiótának érzi magát hiszen evidens hogy egy varázslóiskola mellett van egy varázslófalu, legalábbis valahol a környékén. *-Nem utazom haza, még csak most jöttem. *Nevet.* - Király lenne ha elmennénk! *Mivel még sohasem járt ott és amúgy is szeret új dolgokat megismerni nagyon örül. Daimonja kolibrivé változik és heves szárnycsapkodásokkal emelkedik a magasba. Azért is teszi hogy kicsit távolabb legyen Lextől, Photiont kicsit zavarja ha más daimon túl közel van hozzá.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 11, 2009 6:26 pm

-Értem, és hogy tetszik a suli?-
*Érdeklődik majd elmosolyodik Haylie daimónjának félénkségén. LExre néz*
~NEm a te hibád~
*Gondolja, majd vissza fordítja tekintetét Haylie-re. Hirtelen elszomorodik, kezén ismét meglátja a gyűrűt, amit nem rég kapott. még mindig nem sikerült kigyógyulni a régi szerelméből, aki csúnyán átverte és játszott vele.MAjd megrázta a fejét, és a zöld íriszből kitörölt egy könnycseppet, és felemelte fejét.*
-Én lassan egy éve itt vagyok, és rengeteget utaztam, sé mentem el a francba innen... lehet megint azt kéne tennem.-

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar