Udvar

Vendég

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*Lore felnéz
-Ó szija ..köszi jól vagyok...ami meg a beilleszkedést illeti nagyon jól megállom a helyem úgy érzem-mondta
-Neked is a battle royale a kedvenced? Ez tök szuper.-mondja örömmel Lore majd összezárta a könyvet.*

Vendég

*Kezd fázni, lehet, hogy jobban járt volna, ha kicsit vastagabban öltözik. Most Josh sincs itt, hogy segítsen a lány vacogásán, ezért úgy tűnik amíg be nem megy fagyoskodni fog. Hajpántját kezdi igazgatni, úgy hallgatja Lore-t.*
-De jó, azt hittem, hogy csak én kedvelem azt a könyvet!*monja vidáman*Neked ki a kedvenced? Én imádom Norikot és Kavada a másik kedvencem. A kedvenc részem pedig, mikor már csak négyen vannak! És neked?*kérdezi izgatottan, örül, hogy máris van hasonlóság közte és Lore közt. Végighallgatja Lore válaszait, majd feláll és elindul szobájába Mamuszért.*
-Nekem, most mennem kell! Ne haragudj, Szia!

Vendég

*Elrakja a pálcáját a zsebébe, majd feláll és leteszi Bethuelt a földre. Eleget volt már kint a mai nap folyamán, s úgy döntött, hogy mostmár bemegy és inkább a kúriában keres magának társaságot. Elindul az épület felé, de már nem néz körül az udvaron, így sajnos nem veszi észre az egyik távolabbi padon ücsörgő ismeretlen lányt.
Fay a nyakában lógó sálat kicsit megszorítja, mikor a hideg szellő hirtelen megcsapja.
Bethuel ismét szorgalmasan követi gazdáját, aki sietős léptekkel hagyja el az udvart.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Egy égő gyertyával a kezében baktat kifelé, fekete köpenyében észre sem lehetne venni ha nem lenne egy kis fény. Az udvar közepe felé megy,közben körbe sem néz, hiszen ki lenne kint ilyenkor? Senki. A járőrözés tehát gyenge kifogás lenne egy Alapítóval szemben. Az udvar közepén megáll, s álmodozva néz fel a fényesen ragyogó csillagokra. Egy kicsit le is ül, persze a gyertyát erősen fogja. Még mindig nem tud aludni, lila szemei éberen csillognak a gyertya halovány fényében. Mikor egy fél óra is eltelik feláll, hogy körbemenjen, esetleg benézzen máshova is. Természetesen sehol sem lát senkit, és csak a tücskök messzi ciripelése hallatszik. A Kékfátyol-vízesés felé vezető útnál megáll, és elfújja a gyertyát hogy kicsit izgalmasabb legyen a kis sétája. Fél ugyan a sötétben, de a hold bevilágítja az udvart, és kezd ráébredni hogy itt semmi baja nem eshet. Hiszen ez egy erős -és most épp szundikáló- varázslók által védett gyönyörű kastély. Áhitattal néz a holdra, és felsóhajt. A lehellete meglátszik a hidegben. Lassan pörögni kezd, néhányszor megpördül maga körül.*
~ Milyen szép is lehet a holdfénynél táncolni ~
*Álmodozva mered a csillagokra, aztán egy mély, halk sóhajjal a Fehér Tigris felé veszi az irányt*

Vendég

*Miry érkezik az udvarra . Mamusz és Jen kedvencei is vele vannak. Ők már jól előre futottak, élvezik a szabadban való futkározást. Mira halkan lépked, s egy az udvar eldugottab részén lévő padra leül. Nincs kedve rajzolni sem, pedig abban mindíg örömét leli. Most valahogy semmihez nincs kedve, pedig semmi olyan nem történt amitől rossz kedvének kellene lenni. Felpillant az égre, most is mint mindíg szívesen vizslatja a csillagokat. Sokáig szemléli őket, majd tekintetét az ebecskékre helyezi és kitartóan figyeli őket, örömet lel látványukban. Egy darabig üldögél itt, majd felmegy a szobájába kutyájával és Jen kedvenceivel.*

Diák Hozzászólások száma : 732

*Zokogva jön le, és a legközelebb lévő fa alá dobja le magát. Megállíthatatlanul törnek fel belőle a könnyek, amik miatt holnap röhögni fog magán.
Fátyolos szemmel felnéz a csillagokra, és kivételesen hagyományos módon, a pálcájával csinál fényt. Szája lefelé görbül, és van benne egy kis düh is Jack barátnője miatt. Még mindig túlságosan szereti a fiút ahhoz, hogy őt bántsa, inkább a barátnőjét kéne eltenni az útból. Csak tudná ki az! Kézfejével lassan letörli könnyeit, amik kezdenek elfogyni. Még mindig elkeseredett de legalább kisírta magát. Remegve föláll, erőt vesz magán és pálcáját föltartva körbejárja az udvart, diákot keresve. Kell valami ok ami miatt kijött, és ez mostanában a járőrözés. Miután meggyőzödik róla, hogy sehol senki, lehajtott fejjel, még néhány könycsepet elejtve visszamegy a hálójába, ahol hamar elalszik*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 03, 2007 10:08 am

*A vadőr kocsijáról kászálódik le. Körbepillant. Egyelőre még a vele utazók nem annyira érkelik, sokkal inkább az iskola. Elvégre tanulni jött, célja, hogy úgy uralja a tüzet, mint apja. Nem kis elhatározás ez, de mégis...szép életcél. Egy bőrönd van csak nála, az persze elég jól tele van pakolva, hiszen a tértágítás jó dolog.*

Diák Hozzászólások száma : 40

*Végigülték a több órás órát egy szó nélkül, egyik lány sem egy szószátyár alkat. Most leszállnak a vadőr kocsijáról, és anélkül, hogy megköszönnék az utat, az iskola felé fordulnak. Végülis a vadőrnek ez a dolga. Talpig fekete utazóruha van rajtuk, mintha temetésről jönnének, egyedül vörös hajuk világít ki az egyhangú ruházatból, coffba van befonva. Bőrük sápadt, hullafehér, de nem szeplősök. Érdeklődő pillantással szemlélik meg a szintén leszálló lányt.*
Szia! *köszönnek rá egyszerre, úgy tűnik, már megszokták, hogy egyszerre beszélnek. Mégis Katharina tűnik határozottabbnak, Colette inkább az, aki a passzivabb szerepet kapta. Ettől függetlenül látszik, hogy elválaszthatatlanok*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 03, 2007 10:23 am

*A nagy nézelődésben csak észreveszi a két másik lányt. Mint két tojás, ez a legjobb szó rájuk.* -Sziasztok! Christine vagyok, Christine Shavonne, hát ti? *Beszédéből kihallatszik a jó nevelés, bár nem kimonodttan úri kislány lett belőle. Utazóköpeny van rajta, alatta egy zöld nadrág, és egy hasonló színű felső, no meg kabát, bár a köpeny elég sok meleget ad. A haja neki is vörös, bár egy kevés arany színt kölcsönzött neki édesanyja szőkesége. Épp kezet akarna nyújtani, ennek hála a bőröndjével majdnem térden veri a halkabbnak tűnő Cosettet, a nagy kapkodásban addig nem jutott el, hogy a ládika a kezében van, és talán a nélkül kellene cselekedni. Na igen...nem csoda ha elemi mágus lesz belőle, mivel eléggé hirtelen típus, sokszor utólag gondolkodik, vagy utólag sem.*
-Ezer bocs. *Mondja, majd végül üres kezét nyújtja kézfogásra.*

Diák Hozzászólások száma : 40

*Egy pillanatra sem engedik el egymás kezét, úgy tűnik mindenben egymásra támaszkodnak, és biztonságot nyújt nekik egymás közelsége. El sem tudják képzelni, hogy egymás nélkül gondolkozzanak. *
Katharina.. *mutat Katharina magára, kicsit önzően* és Colette.. *mutat testvérére* Adams. Rochesterből jöttünk, tudod az Angliában van. *A kéznyújtásra sokatmondóan összenéznek, lányoknál nem szokták ezt meg. Ám végül nem lesz rá szükség, mert a másik lány elrontja a mozdulatot, és Colettnek hátra kell ugrania* Nem tudsz vigyázni? *négy haragoszöld szem szór szikrákat Christinere. Ám a harag el is illan rögtön, és amolyan lesajnáló gúnnyal nézik a leányzót, ők úgy tűnik véletlen folytán kerültek az elemi mágus szakra. Végül kimérten megrázzák a lány kezét.* Azt hiszem bemehetnénk. *veti fel Katharina.* Menjünk Kat. *bólint rá Colette, és választ sem várva elindulnak a kúria felé*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Dec. 03, 2007 10:38 am

*Furán néz, azért attól hogy ikrek nem feltétlenül kellene ennyire összenőniük, de hát az ő dolguk, végülis ketten erősebbek.* -Igen tudom, hol van, mivel Írországból jöttem...tudod ti angolok nyomtok el minket. *Próbál komoly arcot vágni, de nem az a csipkelődős fajta, csak gondolta azért valamit csak reagál erre. A lerázást nem igazán veszi fel, annyira nem egy olyan fajta, akinek könnyen a lelkébe lehet tiporni. Lehajol a táskáért, újra felveszi, majd elindul...na, de ügyesen rálép a köpenye szélére, így majdnem egy erős tanyálást mutat be, de végül meg tud állni a lábán, és a másik két lány után siet a kúria felé.* -Héj, tudom, hogy ti ketten vagytok, így könnyű, de én sem akarok itt egyedül bóklászni.

Vendég

*Lorelai még mindig az udvaron olvasta kedvenc könyvét. De mivel már nagyon hidegnek találta a kinnt létet összecsukta könyvét felált a padról megigazgatta hosszú szöke haját és elindult az étkező felé hogy egyen valamit mert már jó ideje nem evett semmit....*

Vendég

*Kivágódik a Kúria ajtaja és egy lány jön ki rajta, úgy, amit leginkább az indiánszökdellés és a futás keverékeként lehetne leírni. Egy szál pulcsi van rajta és egy nadrág, sötétbarna haja lobog utána amerre jár. Körbejárja (???) a kertet sztán megáll és kilihegi magát.*

Vendég

*Kristóf jön ki egy lánnyal az udvarra.Ő maga lül egy padra és maga mellé invitálja a lányt is.*
-Na milyen volt az első óra?

Vendég

-nagyon tetszett.köszi hogy kiméltél.
*mondja majd hálásan néz a fiúra.kicsit fázik.ezért összébbhúzza a kabátját.*
-neked hogy tetszett ez az óra?leszel legközelebb is a párom?-
*kérdezi a Lay kicsit pirulva.*

Vendég

*Amanda mégse a Társalgó felé veszi az irányt, hanem inkább kijött szívni egy kis friss levegőt.. nah meg táraság céljából is jött, gondolta biztos lessz vlaki aki egyedül van mint ő, és épp ráér....Míg nem talál senki ilyet, sétálgat egy kicsit, majd leül egy kis padra, s elmerengve bámul maga elé, náéha azért vet egy pillantást hátha érkezik valaki..*

Vendég

-Örülök hogy tetszett.Természetesen leszek a párod következő órán is.Az én kedvenc órám az a bájitaltan.*mondja és tudja hogy a lánynak tetszik,de ez nem zavarja mert Kristófnak is tetszik a lány.*

Vendég

-jaj de örülök.ki tanítja a bájitaltant?
*kérdezi Lay majd egy kicsit közelebb csúszik a fiúhoz azzal az indokkal hogy fázik*
-nagyon hideg van!te nem fázol?

Vendég

*Kristóf látja hogy a lány közeledik, ez már biztos jel hogy tetszik neki.A fiú átkarolja a lányt,mert nem akarja hogy megfázzon.*
-A bájitalt Kaen el Jericho mester tanítja.*mondja és még mindig átkarolva ülnek a padon.*

Vendég

-köszi,így már kicsit jobb.
~jaj de kedves,átkarol mert fázom,pedig csak egy ürügy volt hogy közeledhessek felé~
*közelebb bújik a fiúhoz,de nem mert mást csinálni,had kezdeményezzen ő,gondolja*

Vendég

*Kristóf örül hogy végre van egy olyan lány akinek tetszik.Amikor közelebb bújik akkor Kristóf gyengéden felemeli kezével a lány fejét és lassan közeledni kezd hozzá,és megcsókolja Layt,reméli hogy nem kap egy akkor pofont hogy csak na.*
-Ha most megbocsájtasz én megyek.*mondja és reméli nem haragszik a lány a csók miatt.*

Vendég

-de most mért???
*néz a lány kicsit dacosan a fiúra,hogy mért megy*
-legalább kísérj be!kérlek
*majd odamegy a fiúhoz és viszonozza*

Vendég

*Kristóf belekarol a lányba és felkíséri a szobájába majd ad egy jóéjt puszit a lány ajkaira.*

Vendég

*a lány megvárja hogy a fiú elmenjen és elmegy felkeresni Mirát*

Vendég

*Lilly érkezik az udvarra. Először jár úgy errefelé, hogy itt is szándékozik maradni. Fekete puffos dzsekit, és csőfarmert visel, gondosan belehúzva csizmájába. Haja most kivételesen összefogva. Dideregve odabotorkál egy padhoz, aztán leül, és vár a csodára.ˇˇ*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar