A jövő s múlt titkai - ezoterikus bolt (boltos: Cirelin)

Vendég

*Egy manó teleportál a boltba, s egy levelet tart a kezében, amit gyorsan le is tesz a kasza mellé. A levélben ez áll:

Tisztelt Dorita Adelaida!

Szeretnék öntől venni egy Mindent látó szemet. Sajna időm nem úgy hozta, hogy magam tudjak lejönni. A borítékba beletettem a 2 tallért is. Remélem mihamarabb postázza.

Üdvözlettel: Horváth Réka Vörös vércse háló

*Miután a manó a levelet kézbesítette gyorsan vissza is teleportál.*

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

* Egy fiatal sas röppen be a boltba, és egy levelet dob le az eladó fejére, majd távozik. A levélben ennyi áll:
Tisztelt Dorita Adelaida!

Szeretnék kérni Öntől két állatfigurát, Egy sast, és egy hollót. A figurák árát a boritékba tettem, kérem minél előbb küldje el nekem a figurákat.
Előre is köszönöm:
Botond Vasil, az Allidon szakból

*Liz elveszi a visszajárót, majd még egyszer megköszöni a segítséget. Úgy dönt, lefelé lifttel megy, mert az biztonságosabb. Megnyomja a lift gombját, majd mikor megérkezik elköszön és eltűnik az ajtó mögött.*

*Át is veszi a pénzt és szépen leszámolja a visszajárót, azaz 5 ezüstöt és 8 bronzt a leányzó elé.* -Hát akkor köszönöm, hogy nálam vásároltál kishölgy és még mindenképpen várlak vissza. Majd számolj be a fejleményekről! *Mosolyodik el, miközben szépen zacsiba pakolja a szerzett holmikat. A jósgömböt még egy dobozba is szépen kibélelten becsomagolja, hiszen az üveg elég sérülékeny tud lenni.* -Azért vigyázz vele az úton! *Inti óva a lányt, majd átadja a szatyrot neki. Sejtése szerint biztosan ügyesen fogja tudni majd használni, főleg, ha ennyire lelkes és sokat olvas utána a dolgoknak. Sőt úgy tudja, hogy az iskolában is oktatnak jósmágiát, ha nem is ebben az évben, akkor jövőre, vagy netán utána. Mindenesetre, ha a hölgyemény távozik a holmival, akkor elköszönget tőle, majd szépen bezárja a boltot. Ez egy ilyen röpke nyitvatartás volt.*

*Figyeli, mennyi kacatot tett az eladó a kosárba. Nem bánja, legalább nem fog unatkozni.*
-Azt hiszem elsőre elég lesz.
*Válaszol, majd elkezdi keresni a pénztárcáját. Már az összes zsebét kikutatta, amikor végre megtalálta. Letesz a pultra öt aranyat, majd szól Emilynek, hogy jöjjön ide.*

*Hümmög egy sort a válasz hallatán. Tehát akkor ebben jó eséllyel sokféle jóslásról esik szó.* -Hm...értem, értem. Ezek akkor mindenképpen kelleni fognak, és még mondjuk egy csomag kocka, ezek. Azt hiszem így elég lesz elsőre, mire ezeket áttanulmányozod úgyis beletelik egy kis időbe. *Indul el a kosárral a pult felé vissza, hogy leárazza a dolgokat és összeszámolja.* -Esetleg más valamire van még szükséged? *Kérdezi azért meg, miközben elkezdi ütögetni be az árakat.* -Az annyi, mint 4 arany, 5 ezüst és 2 bronz lesz. *Adja meg a végösszeget.*

*Figyelmesen hallgatja és közben követi az eladót. A könyv fajtáját nemigazán tudja meghatározni, de megpróbálja.*
-Igazából ez egy nagyon vastag könyv. Az összes jóslásfajtáról van benne egy kis rész, és majd ami érdekel azt meg tudom keresni a könyvtárban. Szerintem amit gondol azt tegye be. Most van pénzem, mert anyuék küldtek. Nem nagyon értek hozzá, hogy mik kellenek a jósláshoz.
*Meséli és közben megpróbál lépést tartani az eladóval.*

-Áh, tehát egy lelkes kis jóstanonccal állok szemben. Remek-remek! *Csapja össze a kezeit, és indul is el a sorban, de előtte még magához vesz egy kosarat.* -Gyere csak, megnézzük, hogy mi kellhet neked. Mik vannak egyébként abban a könyvben? *Kérdezi, hiszen az is adhat támpontot. Nem minden könyvben van szó ugyanazokról a jóslás fajtákról, ennek okán pedig nem lesz mindenre szüksége, hiszen a jóslás tárháza kimeríthetetlen. Ugyanúgy jósolhatunk jósgömbből, kártyából, mint fogakból, vagy csontokból, netán teafűből. De más-más könyvek más-más dolgokra térnek általában ki.* -Biztosan lesz szükséged egy pakli Tarot kártyára, és persze egy jósgömbbre. *Pakolja bele a kosárba az említett dolgoka, miközben lépked tovább a sorok között.* -Áh, ez igazán remek teafű, azt mondják a legjobban adja ki a formákat, amikből a jövőt leszűrheted. És ez a fahéjas füstölő. A múlt héten kaptuk, és felerősíti a jövő rezgéseit, jobban fog menni a jóslás. *Magyarázza a leányzónak, miközben ezt is beleteszi a kosárba.* -Vajon mi lehet abban a könyvben még? Volt szó benne drágakőjóslásról? Netán az időjárás mágiájáról? *Kérdezgeti Liz-t, hiszen így könnyebb lesz válogatni is.*

*Nagyon örül, hogy a boltos nem akadt ki a macskától, és tetszik neki, hogy ilyen rendes az eledó. Akivel eddig itt találkozott, az mind rendes volt. Kicsit furcsállja, de örül neki.*
-Igazából én nemrég találtam egy könyvet a jóslásról és ahhoz szeretnék eszközöket szerezni. Kéne kártya, jósgömb, meg amit még javasol.
*Meséli lelkesen és közben nézelődik.*

*Az asztalra könyökölve dúdolgat és várja, hogy hátha érkezik alaki, aki érdeklődik a portékája után. Aztán egyszer csak besétál egy macska, csak úgy egyedül. Furcsállkodva néz az ajtó felé, hogyan is heveredett ide a kis jószág. Ha itt van, akkor bizonyára a gazdája is hamarosan érkezik, és lőn jól sejtette, egy fiatal leányzó is belépdel a boltba. Szívélyes mosollyal löki el magát az asztaltól, mivel eddig széken ücsörgött, majd pillant ki a pult mögül.* -Szervusz, semmi gond, legalább előhírnököd volt, vehetjük úgy. *Mosolyodik el a hölgyeményre.* -No és mit szeretnél vásárolni? Épp tegnap érkeztek meg a legújabb kagylók, melyek tisztán visszaadják a tenger hívó szavát, és állítólag néha még a szirének éneke is hallatszik benne. Áh és csodás harci legyezőket is kaptunk a napokban, igazi japán díszítéssel. *Magyarázza lelkesen, de persze a bolt tele van a jól megszokott árukkal is, jósgömbök, kártyák, mindenféle ásványok, ékszereknek valók, és persze rengeteg féle fajta tea, ízesítők.* -Van esetleg valami, amit kimondottan keresel?

*Lizbeth egy fekete farmerben, lapos talpú cipőben és egy pink topban sétál Emilyvel Nellondban. Amikor meglátja, hogy nyitva van a bolt, nagyon megörül, mert múlt hétvégén mindkét nap járt erre, de nem volt nyitva. Megnyomja a lift hívógombját, majd mikor megérkezik a lift, int macskájának, aki besétál, majd a liftajtó becsukódik. Liz a kötélhágcsót választott, így el is indul, de Emily nem tudott volna felmenni. Mikor megérkeznek, Liz mosolyogva kezd a vásárlásba.*
-Jó napot kívánok! Elnézést, hogy a cicám hamarabb ért ide.
*A lift kicsit gyorsabb volt, ezért az eladó furcsálhatta, hogy egy macska sétálgat a boltban.*

*Jósasszonyunk kisétál a kellemes időbe a magaslati boltban. Hosszú haját meglengeti a szél még akkor is, ha az valamelyest össze van fogva. Aztán szépen leengedi a kötélhágcsót, a létrát, és üzembe helyezi a liftet is, ki-ki olyan módon jöhessen fel a boltba, ahogy jól esik neki. Kiteszi a nyitva táblát is, majd szépen visszamegy az üzletbe a pult mögé, várni az esetleges vendégeket.*

*Emily, a macska érkezik a boltba. Az eladó lelkesen leszedi a nyakörvéről a levelet, majd a macska elszalad, hogy utolérje gazdáját. A levélben pedig ez áll:

Tisztelt Boltos!
Kérem küldjön nekem egy pakli tarrot kártyát és egy jósgömböt, a kúria harmadik emeletére a Bika cápa hálóba Lizbeth Westlive névre. Remélem mihamarabb megküldi. A pénzt a borítékban mellékeltem.
Köszönettel:Lizbeth Westlive

*Lizbeth közben nagyon várja, hogy megérkezzenek a dolgai és elkezdhesse gyakorolni a jóslását.*

Vendég

*Deyan kuvikja érkezik a Jövő és múlt titkai nevű boltba. A boltos pultja egy kicsit tollas lesz, ahogy a madár leküszködi a lábáról a levélkét. Amint sikerült megszabadulnia a bagolynak a küldeménytől, továbbrepül, és elindul megkeresni a napi betevő falatját. A levélben a következő sorok állnak:*
"Tisztelt Eladó!
Egy szerelmi bájitalt szeretnék az Ön boltjából vásárolni. Mellékelten elküldöm a pénzt is. Remélem, kérésem teljesíthető.
Várom mielőbbi válaszát.
Üdvözlettel:
Deyan Serenity."

*Egy ideges, remegő házimanó teleportál be a boltba, kezében leveleket szorongatva, láthatóan nem csak erre az egy helyre küldték el. Karján hegek látszódnak. A kissé meggyűrt pergament, levelet végül leteszi a bolt kasszája mellé, a pultra, majd idegesen, és sebesen elteleportál. Nem mer maradni, mennie kell tovább. A borítékon cikornyás betűkkel áll a tulajdonos, és a bolt címe. A borítékban pénz és egy levél, melynek tartalma a következő:*

Tisztelt Adelaida!
Nézegettem az árujuk listáját, de sajnos nincs nagyon időm lenézni a boltba, így megkérném önöket, hogy postázzanak nekem egy Mindent Látó Szemet. Nagyon impozáns nyaklánc, és szeretnék rendelni egy darabot. A 2 tallért küldöm a levél mellékleteként, ezzel az árat le is rendezem. Remélem, hogy minél hamarabb készkez kaphatom az árut, és ez úton is köszönöm. Nagyon remek boltjuk van, remélem még összehoz minket a Sors!
Tisztelettel:
Jack Darkfield, Naxeldir, Fehér Cápa háló

Vendég

//Akkor már ide is. ^^ Azt a szerelmi bájitalt szeretném megvenni a gyűrűkkel, három tallérért, és ezzel asszem el is költöttem mindenem. Ariana Ravenwood, Feketeözvegy háló, és előre is nagyon szépen köszönöm. ^^//

-Nos igen, mint említettem, van még mit tanulnom. *biccent a nő szavaira. A további emgjegyzésekre felszegi a fejét.* -Mindennél fontosabb. *mondja dacosan, és a helyzet persze ennél sokkalta bonyolultabb. Hiszen Ariana szereti, minden bizonnyal szereti, az is emgeshet, hogy úgy, mert voltak már pillanataik. Inkább Zakariás az, aki azt mondja, hogy ő nem akarja elvenni Arianát Deantől, mégha a lány szíve kétfelé húz is. Ő félreáll, és szereti annyira a lányt, hogy képes legyen elengedni őt, és inkább hagyja, hogy Deannel legyen boldog, ha egyszer ennyire szereti őt. Ő pedig emgmarad a csendes háttérembernek, egy reménytelen szerelemmel, és talán majd talál más valakit, aki megbabonázza a szívét. Nem sok esély van rá, de minden bizonnyal lehetséges lehet.* -Hálásan köszönöm. *adja át a leveleket, és várja a nagy választ. Amit hall, az eléggé kétségbeejtő.* -Bajuk esett.. ~Ez csak egyet jelent. Ne elhamarkodottan, azt se tudod, hol vannak! Hiába vagyok harcra edzett, a vak világba nem futhatsz bele! Mindennek megvan a maga módja, hidd el.. Hagyd a tanárokra. És álljak tétlenül? Azt már nem!~ *kiált fel gondolatban, majd biccent, és visszaveszi a leveleket.* -Köszönöm, megértem, majd még látjuk egymást. Alásszolgája. *biccent, és leereszkedik a lifttel, és egyenesen a kúriába robog, daimonját elengedve a pórázról, aki ott üget végig mellette.*

-Azt még meg kell tanulnod, hogy a bóbokat sosem kell visszautasítani, jó szívvel adják őket, és úgy is kell fogadni. Csak örülj, ha valaki nem fukarkodik velük. És én is köszönöm a bókot, és a dícséretet. *Mosolyodik el újfent, majd a lányra pillant. Úgy fest nehéz lesz neki a feladat, bár már lehet, hogy feladat és inkább tovább ment nézelődni, mert kicsit elveszítette szem elől. De nincs ezzel baj, a fiatalúrral így is jól el tud beszélgetni, még könnyebb is egy főre koncentrálni. Az újabb válasz hallatán csak úgy magában elmosolyodik. A szerelem útjai kiszámíthatatlanok, nem ritkán az a jó pár számunkra, aki jó barát, és nem is gondoljuk, hogy felé kéne tekintgetni inkább, mint egy olyan személy felé, aki nem tisztel meg minket a szerelmével. De ebbe inkább nem akar beleszólni, hiszen nem rá tartozik az ügy, és amúgy sem annyira jó ismerősök, hogy kéretlen tanácsokkal szolgáljon, legalábbis nem feltétlenül minden témában.* -Akkor jól vigyázz rá, értékes ember lehet, ha ennyire fontos a számodra. *Csak ennyit tesz hozzá, hisz azért valamit mégis illik reagálni. Hallja a hangjában a hűvösséget, és teljesen meg is érti a dolgot, a viszonzatlan szerelem az egyik legrosszabb dolog az életben, ennél csak a szerelem végleges elveszítése lehet a rosszabb. De itt végülis ki tudja, még talán van esély, hogy a másik fél végül ráébred arra, hogy rosszat választott, és talán majd másként dönt egy kis idő elteltével. De az is lehet, hogy Zakariás tudja előbb túltenni magát rajta. Ahogy sokszor mondják a sors kegyetlen tud lenni, mire a szeretett fél ráébred hibájára, a régi érte áhítozó már más karjaiban keres vígaszt.* -Belefér, főleg egy ilyen ügy kapcsán. ~És ezzel talán az igazgatónak is szolgálhatok néhány fontos információval.~ *Surran át a fején a gondolat még, majd átveszi a levelet, ami vélhetőleg ezek után átadásra kerül. Óvatosan nyúl értik, természetesen írással lefelé fordítva veszi a kezébe a papírt, hiszen nem akar mások magánügyeiben kutakodni, az nem rá tartozik. Finom mozdulattal simít végig a röpogós papiroson, de nem kell sokáig várnia a képre. Hirtelen villan be neki a kép, egy zöld fény, mely a levegőben kegyetlenül hasítva talál el egy fiatal nőt. Sötét csuklyás alak, aki diákok...igen diákok felé fordítja a pálcát. Majd sötétség ereszkedik az elméjére, ahogy a diákok is sötétbe kerültek a rácsok mögött. A hirtelen jött kép soha sem a legjobb érzés, meg is tántorodik és az asztal szélében kapaszkodik meg. Nagyon rossz hírek ezek, még a vártnál is rosszabbak, hiszen diákok estek kelepcébe, és ki tudja még kinek az életébe kerül őket kiszabadítani. Csendesen szólal meg, nem tudja, hogyan is mondja el a fiúnak mit látott, hiszen sokkal szívesebben szolgálna most jó hírekkel, mintsem ezekkel.* -Azt hiszem...bajuk esett, csapdába kerültek. Nem tudom a pontos infokat, de korántsem jó, amit láttam. Értesítenem kell az igazgatót, ha megbocsátasz... *Sietősen adja vissza a fiúnak a leveleket, majd idegesen pillant a boltban császkáló lány felé.* -Héj kishölgy, záróra! *Remélhetőleg Jenessa veszi az adást és Zakariással együtt távozóra fogja.* -Az ajtót légyszíves húzd be magad után, és ne aggódj, a tanárok...biztos minden a legnagyobb rendben lesz. ~Csak ki tudja milyen áron.~ *Gondterhelt arccal távozik a hátsó szobába. Az ajtó természetesen a távozó diákok után bezáródik önműködően, és most a feljáráshoz szükséges szerkezetek is maguktól a helyükre mennek, nincs most idő ezzel foglalatoskodni. Ő maga pedig gyors levél körmölésébe kezd, amit gyors hollószárnyon mielőbb el is juttat az iskolába Jerichonak.*

-Köszönöm szépen, igyekszem én, amennyire tőlem telik. Úgy érzem, itt engem bókokkal halmoznak, amiket talán meg sem érdemlek mind. *mosolyodik el egy biccentéssel, aztán tovább hallgatja az eseményeket.* -No igen, ha adott egy nagy lökést, akkor minden féle képpen hálás lehet érte kegyed. És hálás lehetek én is, diáktársaimmal, és az itteni lakosokkal együtt, hogy megépült, kinyitott a bolt, és ilyen kellemes társaságban lehet múlatni az időt. *mosolyodik el újfent, lelkesen magyarázva szavait, pár kisebb gesztikulációval, majd a nő újabb szavaira kissé komorab hangnemre vált. De nem sokkal, csak éppen, hogy. Megrázza a fejét.* -Nem, semmi több nem lesz itt. Mert az, akit én szeretek, nos.. mást választott. Úgyhogy én csak, mint barát figyelem az eseményeket, és igazgatom lépteit, vigyázok rá, amennyire tőlem telik. *biccent végül, szavai talán túlságosan is kimérten és hidegen csengnek. Mindez persze emgérthető, hiszen fáj neki, nagyon fáj neki mindez a dolog, hogy van valaki, akit szeret, de nem szeretheti, ahogy szeretné, és nem közeledhet, mert megígérte, és mert a másik érzéseit tiszteletben tartja. Sokan mondták már rá, hogy a fiú túlságosan is jó erre a világra, túlságosan is egyenes, becsületes, noha a szabály szerint szerelemben és háborúban mindent szabad. De nem akar senkit elvenni senkitől, és ez az életérzés kiérződik a beszédéből is, pláne a boltos előtt, hiszen ő még ráadásul jós is, így könnyedén beláthat a fiú szavai mögé. A levelek említésére a zsebéhez kap, és szemei furcsán villannak meg, kifürkészhetetlen fénnyel, aztán a legutóbbi levelet előveszi. Aztán gondol egyet, és a másikat is. Egyelőre azonban csak a kezeiben szorongatja. Figyeli a leveleket, a papírokat, noha kissé üresebb szemmel néz maga elé.* -Csak akkor, hogyha nincs még zárásidő, és nem kell elmennie, mondjuk pihenni teszem azt. Mert én vissza tudok jönni később is, és már így is rengeteget tett értem. De ha persze ráér, akkor nagyon megköszönném. *lelkesedik fel, furcsán váltva az előző, kissé síri hangulatból, hiszen az aggodalom mégiscsak nagyobb úr, de persze mind e közben megadja a kellő tiszteletet és választási lehetőséget, mert valóban aggódik, de tudja, hogy lassan zárás idő, így, ha a nőnek mennie kell, ő maga is megy, ha van még egy kevés ideje, akkor szívesen választ kap a kérdésre, és átadja a leveleket. Tekintetét immáron vidámabban, és kíváncsibban emeli fel a nőre, remélhetőleg a fekete, mély szemek most sem fognak riadalmat kelteni, és nem túlságosan kutatóak. De az bizonyos, hogy aggódik annyira Arianáért, hogy a leveleket átadja, és pár kisebb információt is sikeresen megtudhasson erről a bizonyos útról. Mert a levelek önmagukban nem mindig mondanak el mindent. Az, hogy mi van, ha a nő rosszat jósol, nem nagyon fordul emg a fejében, pedig a múltja nem éppen kellemes, nincs benne túl sok jó, de ez márcsak így van. A jövő képlékeny, a jelen lehet rossz is, de jobban szeret tudni a dolgokról, és inkább az igazat, mint a mesét. Jobban szereti tudni, mi a dörgés, mintsem, hogy egy olyan kuruzslóval jósoltasson, aki rózsaszín felhőket, nagy családot és kertes házat jósol neki. Mert az szép, jó, de nem az igazi. Tehát megáll a nő előtt, és felé nyújtja a leveleket, várakozóan, kíváncsian, és cseppet szorongva is.*

//Lemegyek skacok kutyát sétafikáltatni, de visszatérek kb. fél óra múlva, addig nyugodtan írjátok a kisregényt. ^^//

-Nagy bölcs lehet belőled, ha már most ilyen komoly tudás birtokában vagy, nagyon okosakat mondasz. *Dícséri meg újfent a fiút, igazán szimpatikus neki, és ezt nem is széngyenli kimutatni, nincs ebben semmi rossz. Soha sem volt olyan fajta, aki visszafogja az érzéseit, vagy nem mutatja ki, amit gondol.* -Pontosan, pontosan, a balha lelkek. Az benne a legszebb, hogy kiderült végül, hogy egy mágus garázdálkozott a kikőtőben, akinek az volt a hobbija, hogy sorra átkokat szórt a hajókra. De végül úgy tudom elkapták, azóta rend van és nyugalom, de nekem legalább adott egy lökést, úgyhogy végülis hálás lehetek neki. *Mosolyodik el újfent, majd még szélesebbre vált, mikor a fiú jól láthatóan elpirul.* -Nono, itt még bőven lehet valami több is én úgy látom. *A levél említésére azért megrebben a szempillája.* -Gondolom aggódsz te is érte...de ha nálad van a levél, talán utána nézhetünk, hogy minden rendben van-e, vagy inkább...lesz-e. *Sejtelmesen elmosolyodik, de nem fog erősködni, ha a fiú netán nem szeretné odaadni a levelet, végülis nem az ő dolga, csak hátha netán kíváncsi lenne a részletekre. Aztán látja, hogy kis beszélgetés is kialakul közöttük, így hát addig kicsit visszatér a kártyáihoz, és rendezgetni kezdi őket, hisz már vélhetően úgysem jön újabb vevő, és lassan zárni fog, de még megvárja az események alakulását.*

-Hohó.. *morajlik fel egy kissé a fiú a sejtelems kacsintásra egy cinkos félmosollyal, csalfa tekintettel válaszolva. Túl nagy szabadság ez a számára. De ha ennyire a nő titka kell, hogy maradjon, akkor úgy véli, minden bizonnyal a keze benne van a dolgokban. Ha nem is konkrét befolyásolással, de a kártyákat biztos megbütykölte annyira, hogy a jellemnek megfelelően mutatkozzanak meg. Minden esetre, mikor pozitív választ kap, akkor elmosolyodik, és kíváncsian hallgatja a szavakat.* -Pedig mindig fontosabb, hogy ki áll a színfalak mögött, mint a színfalak maguk. Mert az csak a külső réteg, melyet meghámozva kincsekre bukkanunk, akárcsak a fekete szén mögötti gyémántok. *jegyzi meg a maga kis bölcsességét kedves hangnemben, miközben beszélget a nővel. A nevetésre csak mosolyogva csóválja meg a fejét.* -Nem akarták elhinni, hogy kegyednek mindig igaza van. Ilyenkor könnyebb bűnbaknak és szerencsétlenségi oknak beállítani azt, akinek igaza van. De annak örülök, hogy nem vette nagyon nehezen a dolgokat. Lehet, az itteni munka hálásabb lesz. Főleg, hogy egy álom beteljesülése. *mondja mosolyogval, majd a hölgy krédezésére csepp pír jelenik meg az arcán. Biccent.* -Bizony, hogy leányzóról van szó. Hölgy, egy angyal. A barátnőm, de nem úgy, szóval nem járunk, csak egy nagyon közeli ismerősöm, nagyon jó barátom, és most éppen kint van a máguskongresszuson, és a leveleiből úgy vettem ki, hogy nincs minden a legnagyobb rendben ezekben a zord időkben. Én pedig szeretném, hogyha megnyugodna, és valami kellemes is lenne a mindennapjaiban, és úgy véltem, mivel ő jós, legalább is annak készül, hogy egy ilyen ajándéknak biztosan örülne, és tudna mibe kapaszkodni, tartaná benne a lelket. *mondja félig meddig szemlesütve, nagyon alaposan mosolyogva, fél szemmel figyelve, milyen lapot kap majdan a lány. Aztán oda is lépnek hozzá, meg is szólítják, aminek csak örülni tud.* -Kászonnak hívják, és jól látod, németjuhász. Fajta tiszta. ~Nehezen lehetnék más.~ *morogja gondolatban a kutya, mire Zakariás csak emgpaskolja a kutya fejét, aki közben kíváncsian figyeli a macskát.* -Részemről pedig Zakariás vagyok, örvendek. *mosolyodik el, kezet nyútjva és, ha lehet, rázva a lánnyal, másik kézbe fogva addig is a pórázt, majd homlokára csap.* -Ejj, de udvariatlan vagyok, el is felejtettem kegyednek bemutatkozni. Toportyán Zakariás volnék. *mondja zavartan, ismét a boltos néni felé fordulva, kissé szemlesütve, szégyenlősen, hogy pont erről feledkezett meg, a hatalmas beszélgetés közben.*

*A leányzó közben el is fogadja a próbára való felhívást, így hát újra a dobozhoz sétál, de persze figyel Zakariás válaszára is, majd elővesz egy lapot kis kevergetés után és le is teszi az asztalra.*

- Ez lenne az, egy tarot kártya, az a kérdésem, hogy szerinted mi lehet a jelentése, és milyen tanáccsal szolgálhat ez a lap? *Amíg gondolkozik, addig magára is hagyja, és újra Zakariás felé fordul, hogy kiderüljön ki is az a titokzatos leányzó.*

//És olvastam a levelet, na akkor most..tök jó lesz Smile

//

*A lány meglátja a fiút, aki teljesen normálisnak látszik, mögötte a boltos hölgyet, és mikor a fiú ráköszön, a lány elmosolyodik.. Egy ideje Jenessa megváltozott, de gyökresen. A testvére, a kis Yenevieve meghalt, egy családi vita során, és a lánynak, az egész családban ő volt a legfontosabb nővérén kivül. Azóta próbál segíteni az embereken, és már nem gúnyos megjegyzéseket tesz, hanem gyerekkori álmának hódol, hogy mágiában jó legyen, de nem akrámilyen ben, legfőképen a sötét dolgokban.*-Szia, Jenessa vagyok.*köszön, és mutatkozik be a lány mosolyogva, majd hoshinak mondd egy szót gondolatban*-Nyugszik*ennyi, csak ennyi, és a macska, óvatosan a lány szoknyája alá bújik, nem felidegesítve a kutyát, és onnan leselkedik tovább, de reméli, nem lesz baj.*-Hmm, szép kutya.. Németjuhász, nagyon aranyos, mi a neve?*kérdezi a lány, kedvesen, látszik rajta, szeretne ismerkedni, és közben megint körbetekint a boltban, és nagyon élvezi a látványt. Annyira tetszik neki, mint az előző bolt. Közben a nő is hozzá fordul, és a lány boldogan, mosolyogva bólint.*-Természetesen kiállnék, ha lehet*mondja mosolyogva, és várja a próbát.*

*Ekkor újabb vevő érkezik a boltba, egy leányzó. Lassan pedig zárni készül, de mégis egy kicsit úgy fest maradásra kényszerül.* -Üdvözöllek, miben segíthetek, vagy esetleg kiállnál egy kisebb próbát? *Pillant rá, majd míg a válaszra vár Zakariáshoz fordul újfent.* -Ez csak legyen az én titkom, vedd úgy, ahogy a legjobbnak érzed. *Kacsint rá egyet sejtelmesen, majd a kérdés elhangzásakor újfent elmosolyodik.* -Szívesen, általában a többség amúgy is csak vásárol, nem kíváncsiak arra, ki van az eladó mögött, mint személy. Ez egy kacifántos történet, eddig hajókon jósoltam, de annyiszor igazolódtak be a rossz jóslatok, hogy végül már nem alkalmaztak sehol...érthetetlen. *Neveti el magát. Na igen, látszik, hogy annyira nem vette komolyan ezeket a dolgokat, mégha elég sok rossz is maradt eddig utána.* -Kis vándorlás után aztán ide kerültem, régi álmom volt egy bolt, és akadt kiadó helyiség, hát akkor miért ne? Egyszer élünk, nem de? Nem halogathatunk dolgokat örökké. No és te, ki az a kishölgy, akinek az ajándékokat viszed? Gondolom legalábbis, hogy hölgyről van szó. *Közben azért újfent a leányzóra pillant, hátha netán nézelődik egy kicsit, és megtetszik neki valami.*

//Kb. úgy 8-ig tudok lenni, csak tájékoztatás képpen. ^^//